Rész

501   3|                rendes S betût hasított az ablak jegébe. De én ravaszul
502   3|               tenni. Tudom én, hogy ez az igazi, amire szülém tanított.~
503   3|           velem, hogy megfordítva írom az S-et, mint ahogy falusi
504   3|           KÖNYV~Mikor kisdeák koromban az elsõ bizonyítványt hazavittem,
505   3|              bizonyítványt hazavittem, az édesapám örömében olyan
506   3|              Valami virágkereskedésnek az árjegyzéke volt.~- No, ezt
507   3|             méz lesz.~Verseskönyv volt az, tele nekem való versekkel,
508   3|             fecske a víz fölött.~Hanem az édesapám nem dicsért meg
509   3|               utoljára kívülrõl tudtam az egészet. Nem is tudott az
510   3|              az egészet. Nem is tudott az iskolában senki annyi verset,
511   3|               hogy alig bírtam haza.~- Az én könyvtáram még egészen
512   3|              tied mellett - mosolygott az apám. - Mit szólnál hozzá,
513   3|             tudtam én semmit se szólni az örömtõl, csak kapkodtam
514   3|            örömtõl, csak kapkodtam hol az egyik könyvhöz, hol a másikhoz.
515   3|            addig nem volt nyugtom, míg az édesanyám a régi fazekaspolcot
516   3|                fölé piros plajbásszal: Az én könyvtáram.~Attól fogva
517   3|                könyvtáram.~Attól fogva az egész iskola csudájára járt
518   3|              porolgatom, odajön hozzám az édesapám, és azt kérdezi:
519   3|      megzavarodva a könyvet.~Üres volt az egész, mint valami notesz.
520   3|               mint valami notesz. Csak az elsõ lapjára volt ráírva
521   3|               elsõ lapjára volt ráírva az édesapám szép, öreges betûivel
522   3|               szép, öreges betûivel ez az egy sor:~„Sose kívánj több
523   3|       könyvtáramba könyvet olvasatlan. Az Okos könyvbe azonban jegyeztem
524   3|          egyet-mást magam is azóta, de az édesapáménál okosabb tanácsot
525   3|                Szomorú kis iskola volt az a mienk, ahol én a betûvetést
526   3|         ágaskodott. Annál nagyobb volt az ajtó; máig is csudálom,
527   3|               hogy ki nem sétált rajta az egész iskolaszoba. S ezen
528   3|              egész iskolaszoba. S ezen az öreg ajtón akkora repedések
529   3|         mókázok mesemondó jókedvemben. Az ám, azóta nagyon sok esztendõ
530   3|            volt a pad. Egyik végén ült az egyik gyerek, másikon a
531   3|          hozott ide magához.~- Kicsoda az a rokon?~- Öreg Bános pék.~
532   3|        egyszerre három embernek helyet az iskolában?~Egyszerre összebújtunk
533   3|              Nagy boglyakemencéje volt az iskolánknak, annak a zuga
534   3|           mindnyájunknak megbicsaklott az esze a számtani példában:
535   3|          hallgatni. Mocskos, rendetlen az írása, hogy rossz volt nézni.
536   3|            megesett vele, hogy elaludt az iskolában, kezébõl kiesett
537   3|             annak nincs semmi keresete az iskolában.~A fiú kivörösödött
538   3|              szólt semmit. Összeszedte az egyet‑mását, s könnybe lábadt
539   3|          könnybe lábadt szemmel kiment az iskolából.~Tanító urunk
540   3|              kedvetlenül járt le s fel az iskolában, kisvártatva pedig
541   3|           reggelig. Négy hét óta beteg az öreg Bános pék, s azóta
542   3|            maga mellett?~Talpra ugrott az egész osztály.~- Én is,
543   3|              könyvkereskedõ-inasnak.~- Az is szép mesterség - bólintott
544   3|        generális lett volna belõled.~- Az nem leszek, mert azt megrúgja
545   3|       városunkban Gergulics bácsi volt az egyetlen könyvkereskedõ.
546   3|         kalitka, két asztal betöltötte az egészet. Az egyik asztal
547   3|          asztal betöltötte az egészet. Az egyik asztal be volt terítve
548   3|        mindenféle históriáskönyvekkel: az volt a könyvesbolt. A másik
549   3|         huszárok, a mandulás pogácsák: az volt a mézeskalácsos-bolt.~-
550   3|               mondta megelégedetten -, az isten is könyvkereskedõnek
551   3|    fösvénykedett a tudományával. Ahogy az édesanyám elment, mindjárt
552   3|        közelebb a könyves asztalhoz.~- Az elsõ sorbelieknek egy hatos
553   3|            elsõ sorbelieknek egy hatos az ára; a második sor két hatos,
554   3|              Szinte káprázott a szemem az örömtõl, ahogy magamra maradtam
555   3|             Matyi meg a Fehérlófia meg az Ezeregyéjszaka meg a Koplaló
556   3|             melyikhez kapjak. Utoljára az egyikre ráültem, a másikra
557   3|               Csalóka Péterrel, nyílik az ajtó, és bekocog rajta egy
558   3|             szívem dobogása.~- Nincsen az - csúsztattam le a könyvet
559   3|               csúsztattam le a könyvet az ölembe.~A fiúcska körülnézett,
560   3|             hétfejû sárkányon, amelyik az Ezeregyéjszaka tábláján
561   3|         huszárt, és kitessékeltem vele az ajtón.~De úgy látszik, mégis
562   3|                úgy látszik, mégis volt az én kis cimborámnak magához
563   3|        mézeskalács mogyoróval.~Nem ért az semmit, mert úgy jött a
564   3|              sok gyerek, mint a raj, s az mind a Csalóka Pétert akarta
565   3|                gyerek volt a városban, az mind ott nyüzsgött a boltunk
566   3|                gazdám hazaért. Sietett az istenadta, mert már az utca
567   3|         Sietett az istenadta, mert már az utca végén hallotta a nagy
568   3|                aztán mégis inkább csak az én fülemen töltötte a mérgét,
569   3|             éppen barátságosan adta ki az úti cédulámat.~- Föl is
570   3|                               TÖRTÉNET AZ EGYIK CSALÓRÓL~Azért mondom,
571   3|            CSALÓRÓL~Azért mondom, hogy az egyikről, mert a másikról
572   3|               a jó Isten elparancsolja az égről a napocskát, a földi
573   3|        parancsolja le ilyenkor a napot az égről, hogy addig, míg a
574   3|         rémítőknek engedi át a földet, az emberek szívében süssön
575   3|               rongyosokat és éheseket?~Az egyik csalót Palkónak hívták,
576   3|             ahogy történt.~Palkó abban az időben valamelyik újságosbolt
577   3|               a mi utcánkba beadogatta az újságokat a világi dolgok
578   3|                 csak nem kívánja tőlem az úr, hogy gesztenyével zabáltassak
579   3|             forog, ha tovább is buzgok az érdekében. Siettem tehát
580   3|           vettem tőle egyszerre - mert az még a koronás világban volt -,
581   3|           szánt férgeseket is számítsa az enyémek közé, s csak azután
582   3|                gyerök, úgy megszaladja az emeletöket is, mint a pocok,
583   3|       írástudatlan, és néha megcseréli az újságlapokat. Tetszik tudni,
584   3|                munkásújságot viszi föl az emeletre a táblabíró úrnak,
585   3|            hiba ez, mert így tudja meg az ember, mit gondolnak róla
586   3|          kiegyenlítő hivatást teljesít az emberi társadalomban.~Másnap
587   3|          Másnap reggel magam mentem ki az előszobába, mikor megnyikkant
588   3|                csengő, amit Palkó csak az ujja leghegyével ért föl,
589   3|          védett valakit. Hanem hogy mi az, ami a térdétől a lába fejét
590   3|             meg kellett kérdezni:~- Mi az a kék a lábad szárán, te
591   3|             jobban örült-e nekik, mint az új. Egy hétig nem láttam
592   3|             azonban éppen akkor álltam az ablakhoz, mikor a fityfiritty
593   3|           kapunkon kilódulva, átvágott az utca másik oldalára. Palkó
594   3|             utca másik oldalára. Palkó az? Annak kell lenni, az újságok
595   3|            Palkó az? Annak kell lenni, az újságok ott vannak a hóna
596   3|             rajta lityeg. De nem Palkó az mégse, hiszen annak cipõje
597   3|             most már olyan fönt hordja az orrát, mintha õ hajtaná
598   3|            rebbent egyet a szeme.~- Ki az a Lajcsi?~- A bátyám.~-
599   3|                   Miért kell jobban?~- Az û lába jobban fázik, mert
600   3|              fázik, mert nagyobb, mint az enyém.~No, ez olyan igazság,
601   3|           Palkó?~- Nem fázok én.~- Hát az angyal járt-e felétek?~-
602   3|             járt-e felétek?~- Nem járt az - vigyorodott el -, de azért
603   3|           csokoládé angyalt húzott elõ az inge derekából, szétlibbentve
604   3|         mosolygás egy kicsit lehervadt az arcáról. Az angyalka szétmászott
605   3|           kicsit lehervadt az arcáról. Az angyalka szétmászott a meleg
606   3|                Palkónak a hasára, mint az ujjaira.~- No, ne búsulj,
607   3|            elvált a rongyos posztótól, az mind zseb volt, s azt mind
608   3|              abból a fajtából, amelyik az angyalok haját jelképezi
609   3|             még?~Már csak egy volt, de az kétemeletes, soknépû, az
610   3|               az kétemeletes, soknépû, az utca másik oldalán, szemben
611   3|              számítottam, hogy akkorra az unokám kezében okvetlen
612   3|  posztómackónak, de Palkónak öröm lesz az egy kis csorbával is.~Palkó
613   3|               azt mondja, hogy „csak”, az majd olyan, mintha egy asszony
614   3|           dolgodra - nyitottam ki neki az ajtót egy kicsit bosszúsan.
615   3|              csak odaálltam leskelõdni az ablakhoz. Ugyan hány perc
616   3|                vörös kézivel odakapott az ezüsthajhoz, az újságok
617   3|              odakapott az ezüsthajhoz, az újságok kihullottak a hóna
618   3|                kihullottak a hóna alól az aszfaltra.~- Palkó, hová
619   3|                Imre meg fölhúzta.~- Ki az az Imre?~- A bátyám. Ministrálni
620   3|             Imre meg fölhúzta.~- Ki az az Imre?~- A bátyám. Ministrálni
621   3|               Végig kellett sarcolnunk az egész házat, de sehol se
622   3|           sehol se csapták be elõttünk az ajtót, mert ebben az egyben
623   3|          elõttünk az ajtót, mert ebben az egyben egyek vagyunk mindnyájan,
624   3|          városi deákiskolába, mindjárt az első órában megitattam az
625   3|              az első órában megitattam az egereket. Úgy hullott a
626   3|                a név, s megkeserítette az egész életemet. Mikor legelõször
627   3|              Balla bácsi.~- Hát hiszen az is szép mesterség - azt
628   3|              haza a remeket. Ragyogott az ábrázata, mint a nyári nap,
629   3|      szolgabíró se. Mért hagyod itthon az eszedet, mikor iskolába
630   3|        anyámasszony katonája vagyok én az iskolában.~Öreg gazdám megcsóválta
631   3|            szívszakadva: ugyan mit hoz az ijedtség ellen ez a nagyeszû
632   3|             nagyeszû ember?~Nem hozott az egyebet, csak valami ködmönfélét
633   3|               por, ahogy szétterítette az asztalon, s megrázogatta
634   3|                selyemrozmaringgal, míg az egér le nem rágta róla!
635   3|         csudaködmön. Aki ezt hordozza, az testben-lélekben százszor
636   3|               De olyan komolyan mondta az én Balla bátyám, hogy eltátottam
637   3|              lábad, hogy be ne csukják az orrod elõtt az iskolakaput.~
638   3|              ne csukják az orrod elõtt az iskolakaput.~Gondolom, azért
639   3|             Gondolom, azért siettetett az öreg, hogy valahogy a tükörbe
640   3|           hiszen elég tükör volt nekem az utca. Még az ismerõs kutyák
641   3|                volt nekem az utca. Még az ismerõs kutyák is mind megugattak.
642   3|          mindenki a szemembe nevetett. Az iskola kapujában pedig Vas
643   3|            elég nem volt!~De nem szólt az semmit, hanem úgy kullogott
644   3|                 hanem úgy kullogott be az iskolába, mint a leforrázott
645   3|              kisasszony.~Nem is lettem az soha többé. Még akkor se,
646   3|             mert nagyon sok bajom volt az igazsággal. Ha a Pali bátyám
647   3|          keseredtem el.~- Nem ez volna az igazság - morogtam durcásan.~-
648   3|                mosolygott édesatyám.~- Az, hogy én több barackot kapjak,
649   3|             olyan öreg leszek is, mint az országút.~Esõs, hûvös nap
650   3|             Esõs, hûvös nap délutánján az utcai szobában szorgoskodtunk
651   3|            hogy menten kitört a hegye. Az én körzõm meg elkezdett
652   3|               Gyurka is ott ágaskodott az ajtóban nagy dideregve.~-
653   3|        szakasztott úgy bólintott, mint az elõbb.~- Igazad van, lelkem
654   3|                   Tessék!~- Hogy lehet az, hogy Palkónak is igaza
655   3|                van meg Gyurkának is?~- Az ám, ni - komolyodott el
656   3|              fiam. Nézzük, no, hideg-e az a szoba, vagy meleg.~De
657   3|             meleg.~De mire õ kitanulta az igazságot a szobában, akkorra
658   3|           szarkát tanítottam deákszóra az utcán. Meg is tanítottuk,
659   3|         bennünket a nagy karosszékben. Az nem lett volna baj, csakhogy
660   3|                juttatok!~Juttatott is, az Isten áldja meg a kezét,
661   3|               talpa, diófából a karja, az ülése lószõr vánkos, beterítve
662   3|                szõnyeg. Be volt festve az egész szép pirosra, tán
663   3|        nyomunkba aztán. Meg se álltunk az ötödik fordulóig, ott is
664   3|            Bíró Pali, hogy tán kevesli az abrakot.~- Szeretnék már
665   3|          ámbátor igyekeztünk elhordani az irhát.~Hanem aztán megbántuk,
666   3|        oldalára. Megvolt a szánkó.~Biz az nem egészen olyan volt,
667   3|             fiaié, de éppúgy csúszott.~Az udvaron próbáltuk ki, mert
668   3|             udvaron próbáltuk ki, mert az utcára szégyelltünk kimenni
669   3|              másik szánkó miatt.~Hanem az udvar kicsi volt.~Megegyeztünk,
670   3|          kegyetlen, sodorta a tetõkrõl az arcunkba a havat, de nem
671   3|                Kiértünk a falu végére. Az utolsó ház a Kati nénié
672   3|          utolsó ház a Kati nénié volt, az öreg koldusasszonyé. Rogyott
673   3|               Most csupa hó és jégcsap az egész kunyhó, csupa dér
674   3|            egész kunyhó, csupa dér még az ajtókilincs is. A Kati néni
675   3|          kutyát, mert megveszi idekint az isten hidege. Az öregasszony
676   3|               idekint az isten hidege. Az öregasszony bizonyosan alszik.~
677   3|            bizonyosan alszik.~Belöktük az ajtót, a Morzsa csaholva
678   3|       megfagyok, lelkeim - sóhajtozott az öregasszony.~Jánoska rám
679   3|             ahogy a dér leolvadt róla. Az öreg koldusasszony orcája
680   3|            terére. A közszereplés tere az öreg templomunk volt. Úri
681   3|          állítottak föl a szentélyben, az oltár mellett, s kerestek
682   3|              kevesen a kiválaszthatók. Az egyik selypített, a másikat
683   3|           alkalommal.~A legtöbbnél meg az volt a baj, hogy az ijedtségtõl
684   3|                meg az volt a baj, hogy az ijedtségtõl elállt a szavuk,
685   3|             majd, kisfiú? - emelte fel az állam valamelyik tanító
686   3|              program szerint ment, még az idő is előírásosan viselte
687   3|         lámpaláz.~Azt nem vettem észre az úton, hogy fáznék, mert
688   3|                hullott a könnyem, mert az orromat meg az államat mardosta
689   3|           könnyem, mert az orromat meg az államat mardosta a hideg.
690   3|         tanítónőké is azt fogott, akik az iskola sarkán toporogva
691   3|            most egy gazdátlan kabátot? Az volt a terv, hogy az ünnep
692   3|          kabátot? Az volt a terv, hogy az ünnep után majd Szente tanító
693   3|            kell szolgálni. Szerencsére az iskolaszolga ott ment el
694   3|               azért most beharmatozták az égi magasok a lelkét.~-
695   3|           önmagát.~- No, azt megfizeti az Isten, Károly bácsi - repkedett
696   3|                  hőkölt vissza ijedten az öregember -, hanem a hétköznapit.
697   3|              finom petróleumszaga volt az első úri kabátnak, amit
698   3|            viseltem, egészen más, mint az otthoni petróleumé - ma
699   3|               tudtunk utat törni, elül az úri rendek, aztán a subás,
700   3|        Szólították is a harangozót, de az vállvonogatással felelt
701   3|           tanító úr megrántotta rajtam az úri kabátot.~- Csak bátran,
702   3|                Csengettyűzött a szavam az emberfejek felett, mint
703   3|                emberfejek felett, mint az angyaloké a betlehemi mezőkön:~
704   3|                csak, honnan jövel?~Itt az instrukció szerint szétvetettem
705   3|          tanító úr annak a pillanatnak az elérkeztét, amikor a szónokot
706   3|                nagyságos úr volt akkor az egész városban, a követ,
707   3|               egész városban, a követ, az pedig akkor Holló Lajos
708   3|                erõsen magához rántott.~Az egyik lábam elszabadult,
709   3|        óvatosan engesztelték föl, mert az még jobban összebarátkozott
710   3|             havat fölszedtem útközben, az álltomban elõször elolvadt
711   3|                reszkette a fejét, hogy az urak már a templomból is
712   3|                 és szavalatot tartanak az oltár elõtt.~- A mi kisfiúnk
713   3|            elõtt.~- A mi kisfiúnk volt az, sógorasszony - próbálta
714   3|     sógorasszony - próbálta mentegetni az urakat Márton sógor és a
715   3|                szent napon. Majd éppen az õ gyereküket karolják fel
716   3|                gyereküket karolják fel az urak Krisztus urunknak áldott
717   3|                világtalan kis agyamban az a gondolat, hogy van egy
718   3|                isten is, aki más, mint az az isten, aki a nyarat mosolyogja.~
719   3|             isten is, aki más, mint az az isten, aki a nyarat mosolyogja.~
720   4|       Kótyonfitty királynak. Nevenincs az elsõ, Találdki a második,
721   4|                addig szegény feje, míg az udvari vadászok agyon nem
722   4|   cigánykereket vessenek, valahányszor az almafa mellett elmennek.
723   4|              már akkor inkább megeszem az almát!~Perecnek hívták ezt
724   4|         Termete, mint a sudár jegenye, az esze villám, sólyom a szeme.
725   4|            Esteli harmaton kilopódzott az almafához, hajnali harmaton
726   4|          merészkedett utána. Lógott is az orra bosszúságában, hogy
727   4|                bokorba: feje szakajtó, az esze korpa. Úgy fecsegett,
728   4|            meglõtt nyulat, azt kitette az almafa alá.~- Egy nyúl,
729   4|            kecskének sáros a bocskora, az se a kerítést dörzsöli a
730   4|                 akkor bizonyosan eléri az almát.~- Málé legyek, ha
731   4|             aztán a jegenyérõl, mennek az almafa felé, megint megböködi
732   4|            Lõdd meg a sapkáddal, hátha az is elsül. Komám, Perec,
733   4|             vágja a nyúlhoz: hát eldõl az egyszerre.~- No mondtam,
734   4|           vállát, hogy elérhesse Perec az almát. El is érte, le is
735   4|                 haj, de megcsendült ám az almafának minden levele,
736   4|               szélén a molnár szamara, az se mondott egyebet, csak
737   4|                 iá, iá.~- Jaj, micsoda az? - hökkent meg Málé, aki
738   4|             még álltó helyében megette az almát, hogy bolondjában
739   4|             nála valaki.~Nem is tudtak az almának nyomára jönni, pedig
740   4|               Málé koma már kivallotta az igazságot:~- Uram és királyom,
741   4|              Perec apród szakította le az almát!~Perec apród éppen
742   4|            ahogy Málé koma felé bökött az ujjával. Mindössze annyit
743   4|                fúj.~- De nem addig van az, szolgám - pödörte Kótyonfitty
744   4|          rengett bele a trónusa.~- Hát az mikor volt, te?~- Akkor,
745   4|             kelepeit ezen a helyen. De az nagyon régen lehetett, akkoriban,
746   4|            valami nagyobbacska tündér.~Az pedig hatalmas tündér volt,
747   4|          rosszkedvében, mint messzirõl az égzengés. Szerencsére nagyon
748   4|             lehetett, ha megszaggatták az emberek a patakba hajló
749   4|      szedegettek, azt nem bánta, de ha az élõ fákat bántotta valaki,
750   4|       fûzfáknak volt is nagy becsülete az emberek elõtt. A tündér
751   4|            mikor szegény ember ment el az ablaka alatt.~- Hadd fájjon
752   4|           alatt.~- Hadd fájjon a szíve az ínségesnek - mosolygott
753   4|             azonban ügyet sem vetettek az ilyenfajta tréfákra. Akkor
754   4|                lecsattant, megremegett az egész füzes, és haragos
755   4|            volt a halászok szószólója, az fogta meg a molnár karját.~-
756   4|           tündérben, ha nem, ne bántsd az élõ fát, mikor az se bánt
757   4|               bántsd az élõ fát, mikor az se bánt téged.~A kevély
758   4|          letette a fejszét, s ahelyett az öreg halász ködmöne szélét
759   4|      kerekedett. Elballagott szomorúan az öreg halász is, s bizony
760   4|               vegyest hullott a könnye az esõvel a ködmönére, mikor
761   4|                kerítünk - tüsténkedett az öreg halász, s bevezette
762   4|                 s bevezette a vendégét az egyetlen szobájába, levágta
763   4|        szobájába, levágta tiszteletére az egyetlen báránykáját, elbontotta
764   4|           báránykáját, elbontotta neki az egyetlen ágyát, õ maga meg
765   4|             ágyát, õ maga meg kifeküdt az istállóba a tehénkéhez.~-
766   4|          vihessen a vendégjének, mikor az már útra készen toppant
767   4|                a föld nyelte volna el, az öreg halász pedig csodálkozva
768   4|            azzal kihajtotta a tehénkét az istállóból.~Ment is ki a
769   4|          szaladt egyenesen a vályúhoz, az öregember meg visszafordult,
770   4|          csodálkozva, s ahogy kitereli az udvarra, akkor látja, hogy
771   4|              Szalad vissza esze nélkül az istállóba, hát ott van a
772   4|               tehénkéket terelgette ki az istállóból, lett is naplementre
773   4|      naplementre akkora csordája, hogy az udvarra se fért, az utcára
774   4|               hogy az udvarra se fért, az utcára se fért, egész a
775   4|               egész a sédi malomig ért az eleje.~„Sebaj, legalább
776   4|         válasszon ki egyet a csordából az adósság fejében.~De nem
777   4|              és így - mesélte boldogan az öregember, s elmondta tövirõl
778   4|             hogy fölébredjen, mindjárt az volt hozzá az elsõ szava:~-
779   4|                 mindjárt az volt hozzá az elsõ szava:~- No, deák,
780   4|                 csak aztán meg ne bánd az áldást.~Azt se várta a molnár,
781   4|                ládához, kivette belõle az elsõ tallért, de ahogy fölemelkedett,
782   4|                a harmadik, a századik, az ezredik. Szegény sédi molnár
783   4|                azt tartja, hogy õ volt az a vándorló deák, aki aztán
784   4|             maga.~Öreg vízimolnár volt az édesapja a világszép lánynak,
785   4|            lányom, lányom - zúgolódott az öreg molnár -, csúf dolog
786   4|              öreg molnár -, csúf dolog az a nagy tükrösködés! Varrás
787   4|             világszép lány, mosolygott az ajka, mint a kettéhasadt
788   4|              Egyszer aztán kapta magát az öreg molnár, úgy vágta a
789   4|             nálam szebb?~Megharagudott az öreg molnár, kitörte az
790   4|                az öreg molnár, kitörte az ablakot, s odaakasztott
791   4|               s egyszerre ragyogó lett az orcája, mint a déli nap.
792   4|        nézegette ezüsttükrében. Búsult az öreg molnár, búsult, de
793   4|                nem fordíthatta, hiszen az forgatta a malomkereket,
794   4|              kereste a kalácskenyeret.~Az öreg vízimolnárnak egyszer
795   4|                magukkal a malmot, hogy az meg se állt, míg szét nem
796   4|       patakmalomnak, mire hazaérkezett az öreg, koldusbotra jutott
797   4|              Patak, van-e nálam szebb?~Az öreg molnár szívét elfutotta
798   4|           keserûség, ajkáról elszaladt az indulatos mondás:~- Hej,
799   4|    fohászkodott a nagy kanász, s ahogy az egyik fülét vánkosnak vetette,
800   4|              éber pásztor. Nagyobb baj az volt, hogy a nagy kanász
801   4|              amilyent még sose hallott az öreg makkfa. Meg is rázkódott
802   4|               se állt addig, míg éppen az orrára nem pottyant a kismalacnak.~
803   4|            nagy kanász is: nem ért már az semmit, akkorára a hetedik
804   4|              karikás ostorral mérik ma az ebédet!~- Ne félj, míg engem
805   4|      megirigyelte tõlem!~- Úgy van biz az - erõsítette a kis kanász. -
806   4|               malacnak, ugyan ki lehet az, aki még énnálam is okosabb?~-
807   4|              még énnálam is okosabb?~- Az iprityomi bíró. Azt mondta
808   4|      repedezett bele a faluháza. - Hol az a hitvány malac, hadd lakoljon
809   4|                 rázta meg a kis kanász az üres tarisznyáját.~De nem
810   4|          tarisznyáját.~De nem volt már az akkor üres. Kidagasztotta
811   4|              tarisznyát fölakasztották az ágra, maguk meg alája feküdtek,
812   4|               lármát, hogy belesiketül az egész erdõ.~Én vagyok a
813   4|          eladó-e a feje?~- Minek lenne az az úrnak?~- Cinegefogónak.~
814   4|               a feje?~- Minek lenne az az úrnak?~- Cinegefogónak.~
815   4|        bársonyosi vásárban.~- Biz igaz az - csillapodott le a kis
816   4|                te légy a vevő, ha tele az erszény.~- Mit árul kend,
817   4|               a szegény nagy kanász be az erdõbe a szilaj paripa után,
818   4|              cipónak. Szomorúan lógott az ágon a behorpadt tarisznya,
819   4|           hallani, ahogy zörgött benne az üresség, mikor hozzákapott
820   4|                meg Matykó. Petykó volt az úr, Matykó volt a szolga.
821   4|                baj, Matykó!~- Biz igaz az, Petykó!~- Meguntam már
822   4|            elhallgatott.~- Mért folyik az orrod vére, Petykó? - tudakolta
823   4|             énrám; ne félj, okos ember az én apám fia!~Petykó nekividámodott
824   4|               érkeztünk.~Ebédnél ültek az uraságok. Az öreg Dióbél
825   4|             Ebédnél ültek az uraságok. Az öreg Dióbél király úgy nyelte
826   4|        tekingetett, hogy merre is szól az az ezüstcsengettyű. De Matykó
827   4|     tekingetett, hogy merre is szól az az ezüstcsengettyű. De Matykó
828   4|                táját.~Nekeresdi herceg az én gazdám, Petykó.~Magam
829   4|              Petykó.~Magam a szolgája, az az okos Matykó!~Hej, lett
830   4|           Petykó.~Magam a szolgája, az az okos Matykó!~Hej, lett erre
831   4|               Három inas is igyekezett az álla alá kötni Petykónak
832   4|                csak én magam szolgálok az én kis gazdámnak, csakúgy,
833   4|            bársony, kelméje se látszik az arany-ezüst paszománttól.
834   4|      arany-ezüst paszománttól. Hát még az a sok asszonyi gúnya, csak
835   4|               kilencnapi járóföld! Hát az istállóban az a szebbnél
836   4|            járóföld! Hát az istállóban az a szebbnél szebb, báránynál
837   4|           Grácia, uram királyom, ennek az öreg szolgának, amért locsog-fecseg.
838   4|           vagyonunknak! Palotánk, mint az ürgelyuk; várunk, mint a
839   4|               házhoz, aki meghallgatná az imádságukat.~A király már
840   4|               tovább a szót:~- Bizony, az én jószívemre már annyira
841   4|                 Matykó haragosan ütött az asztalra.~- Nem szokott?!
842   4|               Dióbél király kacagtában az asztalhoz vágta koronáját,
843   4|                kezébõl a sóskás tálat, az inasok bukfencet hánytak,
844   4|              inasok bukfencet hánytak, az ajtónállók tótágast álltak.