Rész
1 1| odakint voltunk a szõlõben. Én is nagyon szerettem odakint,
2 1| Az én apám könyv nélkül is biztosan megmondta mindig,
3 1| felhõ volt az ég, szemetelt is az esõ.~- Ne menjetek ki
4 1| meg bogárral él, hát neki is alacsonyan kell repülni,
5 1| volt nézni. Dicsekedett is édesapám a jövendõmondóival:~-
6 1| egyik, sem a másik. A pók is mindig megmondja az idõt.
7 1| Apám, nézze csak, még a kõ is izzad!~- Elég baj az, fiam,
8 1| olyan rémülten a seregélyek is. Hittem is, nem is, mert
9 1| a seregélyek is. Hittem is, nem is, mert szellõ se
10 1| seregélyek is. Hittem is, nem is, mert szellõ se lebbent,
11 1| sietnek enni, hanem azt is, hogy ugyancsak fodorodik
12 1| bennünket a város szélén, meg is vert úgy, hogy még másnap
13 1| vert úgy, hogy még másnap is dideregtem bele.~Ilyen bölcsességeket
14 1| én az édesapámtól. Arra is õ tanított meg, hogy a levelibékától
15 1| jószág, ha pápaszem nincs is az orrán. Mikor csendesen
16 1| tanácsos sétálni menni.~Most is ugyancsak brekeg, mikor
17 1| tudok én ennél okosabbat is. Azt mondom neki, kérje
18 1| Még a tanyaházak nádtetõi is majd szárnyra kapnak ijedtükben.
19 1| neveti a cudar idõt. Könnyû is annak, akinek ekkora báránybõr
20 1| hívogató szóra.~Néha a szarka is bevetõdik a tanyára, de
21 1| csöröghetnékje. Máskor a pecsenyében is válogat, most meg fél nap
22 1| válogat, most meg fél nap is elkószál egy-két szem kukoricáért,
23 1| csak! - panaszolja õ maga is.~Hallgatni is szomorú azt,
24 1| panaszolja õ maga is.~Hallgatni is szomorú azt, mikor ilyen
25 1| azért akad már köztük olyan is, amelyiknek öröm a beszédje.~-
26 1| Jaj, fiam, kenyérhaj is kalács gyanánt esik az éhesnek!
27 1| akkorát, hogy egymagának is kicsi volt kóstolónak is.~-
28 1| is kicsi volt kóstolónak is.~- Kicsit ér, kicsit ér! -
29 1| nagy sapkát. De még azon is keresztülhallatszott a cinegék
30 1| lesz benne dolgozni. Oda is van már támasztva az ajtófélfához
31 1| szõlõvesszõkkel, s most õ is napvilágra jött levegõzni.
32 1| napvilágra jött levegõzni. Pórul is járt, mert mindjárt rákoppantott
33 1| fejet adott, ad hozzá sapkát is, ne búsulj, Andráska! Nagyobb
34 1| láttam már. Olyan gyereket is láttam, aki a hideg vizet
35 1| dinnyét nem szereti.~Magam is éltem-haltam érte kisgyerek
36 1| Inkább ennék dinnyét!~De nem is álltam ám meg a jó szándéknál.
37 1| meglocsoltam, még tán szép álmot is kívántam nekik. Annyi bizonyos,
38 1| Tamásé, senki másé.~Szaladtam is másnap reggel a kertembe
39 1| õket gurítani.~No, igaz is volt, mert nem volt ott
40 1| se volt fölébredni. Úgy is mentem én be, mint akit
41 1| gondoltam magamban. Vártam is türelemmel vagy három nap.
42 1| panaszom hallotta.~Hittem is én azt, meg nem is. Hogy
43 1| Hittem is én azt, meg nem is. Hogy bizonyosabb legyek
44 1| vékony kis zöld bajusza is fakadt az oldalán. Aztán
45 1| elõbújt szépen magától is. Két szív formájú levelecskéje
46 1| ugye, édesapám?~Haragudott is, nevetett is édesapám, mikor
47 1| Haragudott is, nevetett is édesapám, mikor a fejem
48 1| dinnyésgazda.~Azóta nem is próbáltam meg a dinnyetermesztést.~
49 1| magam a tanulásnak. Kaptam is a vizsgán akkora jutalomkönyvet,
50 1| Hát azt a másikat?~- Azt is.~- No, hát ami a két vakondtúrás
51 1| ki a földemre. De a nap is jó éjszakát mondott már,
52 1| majd lesz ez még rosszabbul is!~Hát lett is. Se látszatja,
53 1| rosszabbul is!~Hát lett is. Se látszatja, se foganatja
54 1| dinnyebokor.~No de azzal volt is ám annyi bajom, hogy majd
55 1| az egész határban. Alig is vártam, hogy megérjenek.
56 1| estig, s még a darazsakat is elkergettem róluk. Hanem
57 1| Valahára megértek, jelentettem is kevélyen az édesapámnak.
58 1| az adót a földemért, én is megveszem terajtad. Ilyen
59 1| veszi hasznát. A te dinnyéd is én adom el a piacon.~Olyan
60 1| könyörögtem szemlesütve.~Azt is vettünk, s azóta nem álltam
61 1| gazdának. Azt hiszem, nem is állok ezután se.~
62 1| az aranykovácsot!~De meg is érdemelte Balogh Demeter,
63 1| fütyörészett, hogy még a nótás rigó is megirigyelhette volna. S
64 1| szomorúfûzfák tövébe az õ jókedvét is eltemették.~Jajgató fájdalomnak
65 1| Hanem nevetnél, danolnál te is, mint a többi emberek.~De
66 1| ruhába, s még az utcáról is egyre áldatta az Istennel
67 1| vele, s az édesanyám át is adta neki az üzenetem.~-
68 1| mi a lúdbecsület!~Tudta is, meg kell adni neki. Úgy
69 1| tiszteltetem a ludacskát addig is.~- Giá-gá, giá-gá - ennyit
70 1| ennyit felelt a ludacska erre is nagy engedelmesen. Belenyugodott
71 1| vasárnapra. Igaz, hogy akkor is az lett volna belõle, ha
72 1| engedelmesség. Még a tepsiben is olyan vidáman sistergett,
73 1| Azt mondta szülém, nekem is ilyent süt, ha olyan jó
74 1| nem hûl, lelkecskéim!~Nem is maradt több a tálban a mellehúsánál,
75 1| azt gondolhatta a jó Isten is, mert napszemével nagyon
76 1| korán hozzáfogott máma!~Ki is szóltam mindjárt az ereszet
77 1| alá, hogy tán csendesebben is mehetne a vasút.~- Nincs
78 1| morzsoló emberre szabad. Meg is mondom neki mindjárt, hogy
79 1| Parragot. Szép szál ember, nem is olyan öreg még, deres inkább,
80 1| gondoltam magamban -, de rátarti is ám, még csak jó reggelt
81 1| kíván.”~Nem az, pedig felém is fordította a fejét, de megint
82 1| egy kicsit, de mindjárt el is mosolyodott, s rám vetette
83 1| mos, takarít rájuk, olyan is szegényke, mint az árnyék.~
84 1| kis tálban, zöldpaprikát is hozzá csemegének.~Lekuporodott
85 1| megjöttek a testvérkék is. Imriske volt a legkisebb,
86 1| testvérkék közt. Mióta én látom is, úgy fogy, mint a megszegett
87 1| föl a képén.~- De bírja is ám, kérem. Hála a felséges
88 1| fenyõtobozzal. De még a cserebogarak is ismernek, mert mindig az
89 1| köhögés ellen való port is öntögettem a szájába, hogy
90 1| bizony - erõsítette Bodorka is -, egyet se köhintett azóta.~„
91 1| háládatosan még a bábuval is mindig kezet csókoltattak
92 1| meg már kicsoda? Tán az is valami korkondélus? - nevettem
93 1| hogy õnáluk még a csigabiga is gyorsabban fut, mint a nyúl.~
94 1| komolyan az angolka.~Nevettem is, bosszankodtam is, s otthagytam
95 1| Nevettem is, bosszankodtam is, s otthagytam a három gyereket.~
96 1| otthagytam a három gyereket.~Nem is láttam õket csak délután,
97 2| erszénnyel.~- Van ám olyan nekem is! - mutogattam büszkén a
98 2| énekes koldus már tartotta is a tenyerét, de én meg nagyon
99 2| Valami bolond darázs annak is nézte, s bizony még belekóstol,
100 2| muzsikáló körtét. Kerülnek is engem azóta a darazsak egész
101 2| fakörtét, hogy magamnak is harsogott bele a fülem.
102 2| Látszik, hogy az isten is muzsikásnak teremtett.~Utoljára
103 2| Sebaj, van még egy nagyapó is, akinek bemutathatom a tudományomat.
104 2| de én még szebb muzsikát is tudok!~„Nini - gondoltam
105 2| Akkor tudtam, de azóta nem is fújtam körtemuzsikát.~
106 2| igyekszel, még kengyelfutó is lehet belőled.~Egyszer azt
107 2| viszik még az ennivalót is.~Nem szólt erre semmit az
108 2| de a békula még csak nem is pislantott.~„Hm, ez az ostoba
109 2| az ébredését, míg magam is el nem aludtam. Álmomban
110 2| Pedig a hídpénzszedõnek is szüksége van ám a lábára.~
111 2| van ám a lábára.~No, nem is ejtettem le a mézes kenyeret,
112 2| leküldtem még a mézetlenjét is. Lassan morzsoltam, hogy
113 2| nézett biz az. De még azt is eltûrte, hogy a legyet a
114 2| megettem még a körme hegyét is. Aztán beoldalogtam az udvarba,
115 2| hibát tesz az ember, be is kell vallani, az annak a
116 2| fejjel vontam vállat.~- Tudom is én. Csak úgy eltörõdött
117 2| én tovább, ne félj. Gyáva is vagy, dacos is vagy: nem
118 2| félj. Gyáva is vagy, dacos is vagy: nem vagy az én fiam.~
119 2| Volt köztük egész olyan is, mint egy kiscsikó. Karcsú
120 2| Láttam én azt már a földrõl is sokszor, de sose gondoltam,
121 2| Hja, gazdikám, azok nem is felhõnyulak ám! Hát ilyen
122 2| hogy a tömérdek dereka is egyre hajladozott, pedig
123 2| ott se lett volna.~No, meg is eredt már a könnyem.~- Nagyon
124 2| megállása, még az ennivaló is elszalad az ember szája
125 2| mutatok én neked olyant is, ami nem szalad el - toppantott
126 2| poharát?!~Még a felhõcsikó is megijedt ettõl az üvöltéstõl.
127 2| követtem el.~Egyéb dolga nem is igen volt neki a mi házunknál,
128 2| minket kordában tartson. Az is igaz azonban, hogy ehhez
129 2| csupa füstté változott volna is. S azt a nézést ki nem bírta
130 2| ha csak a nevét hallottam is az öregnek. Hanem aztán,
131 2| tetejére. Ott pedig én akkor is nagyon szerettem kutakodni,
132 2| ennek a magját az Isten is parittyának szánta” - gondoltam
133 2| sikoltottam, hogy még most is a fülembe cseng:~- Jaj,
134 2| tányérosnak dél óta, mire én is odaballagtam. Dörgöltem
135 2| kamrába. Azt mondta, jön õ is mindjárt, csak egy kis beszédje
136 2| vasvilla. Bözsi húgom el is kezdett pisszegni nagy féltiben.~-
137 2| először, de én a sötétben is éreztem, hogy rajtam van
138 2| gondoltam magamban. - Nekem is van ám magamhoz való eszem!”~
139 2| Dobróka szeme se lát.~Nem is nyikkant a mi kakasunk egy
140 2| kellett perdülnöm, most is csak megmentett engem attól
141 2| igazlátó Dobróka szeme azóta is mindig kísér, akármerre
142 2| bácsit. - Van neki koronája is?~- Van ám, szolgám! Kék
143 2| Matyi bácsi. Az édesapám meg is pirongatta érte, hogy mit
144 2| én egyszer még a fészkén is a nádasban. Még a szavát
145 2| a nádasban. Még a szavát is hallottam. Azt mondta, hogy:
146 2| cinegekirályban.~No, hát azért is megjött egyszer a cinegekirály.
147 2| bácsi mondta. Még a szava is az.~- Csitt, csitt! - nézett
148 2| néztek maguk elé.~De nem is kellett segítség az én cinegekirályomnak.
149 2| tarthatta, mert az sótartónak is kicsi lett volna. Bizonyosan
150 2| Azt gondoltam, utána én is sorra kerülök, kapom az
151 2| különb vagy-e rigónak?~Föl is libbentem én a fára egyszerre.
152 2| parancsolta.~Hát hiszen magam is csak a szépit válogattam
153 2| nagy a homok, segíthetsz is a csacsikának. Õ húzza a
154 2| szétszalad az ész.~Beláttam magam is, hogy a nagyeszû Gyurgyókának
155 2| közmondást legelõször. Néztem is rá nagyot, nem is állhattam
156 2| Néztem is rá nagyot, nem is állhattam meg szó nélkül.~-
157 2| nélkül.~- A gazdag ember is csak vízzel fõz, édesapám -
158 2| tartott. Nagy tudomány az, ma is borzongat a hideg, ha rágondolok,
159 2| rágondolok, hogy hátha nekem is meg kellett volna azt tanulnom.
160 2| tanulnom. Még a fogához is hozzákocogtatta édesapám
161 2| nagy megelégedve.~- A vasat is elfogja - bizonykodott a
162 2| mondta a boltos.~- Felivel is beérem - kereste elõ édesapám
163 2| lett volna. S akaratlanul is fölnéztem az eresz alá:
164 2| a parancsolat. Még most is szedegetné, ha volna mit.
165 2| De utoljára a kis házunk is utánament a szõlõnek bodzafástul.
166 2| találnánk hozzá.~- Van itt az is, nem úgy, mint szegény helyen -
167 2| Egyet aztán mindjárt, be is vert a tükör mellé akasztónak,
168 2| hónapja deák már, s még most is mindig sírva mén az iskolába.~-
169 2| az embert, hanem a szíve is. Márpedig a Sándorka szívét
170 2| a Szultán még mosolyogni is tud, még akkor is, ha az
171 2| mosolyogni is tud, még akkor is, ha az öreg Hamvas cicát
172 2| háztetõrõl, a fürgébbek még körül is csattogják:~- Ne félj, Sándorka,
173 2| kergetõdznek az útszélen, azok is mind utánakiabálnak:~- Kalács,
174 2| kalácsot!~S bent az iskolában is mindenki szereti Sándorkát,
175 2| akármilyen gyámoltalanka is. A napsugár az õ padja szélén
176 2| parázs, s a nagy fekete tábla is úgy néz rá, mintha szeretne
177 2| veszi, hogy egy-két könnyet is perget bele. De a tanító
178 2| még az öreg Tamás bácsi is úgy néz rá minden délben,
179 2| megkérdezték efelõl a tanítójukat is.~- Szent ember az, fiúk,
180 2| mondja el Tamás bácsinak. El is mondta mindjárt a Szultánnak
181 2| mondta mindjárt a Szultánnak is, a Hamvasnak is, az öreg
182 2| Szultánnak is, a Hamvasnak is, az öreg bodzának is, a
183 2| Hamvasnak is, az öreg bodzának is, a galamboknak is, azok
184 2| bodzának is, a galamboknak is, azok mind azt mondták rá,
185 2| hogy nagyon szép.~Szép is lett volna az nagyon, csakhogy
186 2| akkorára csakugyan ment is a vers, mint a vízfolyás.~
187 2| vízfolyás.~Tamás bácsi most is ott várta a gyerekeket a
188 2| zsebeit, szép fényes pénzeket is hullajtottak bele; s az
189 2| orcája, s már akkor vetette is a bukfencet a havas földön.
190 2| szál ember volt, még a képe is szinte szétfeszítette a
191 2| nagy természetû embernek is ösmertem. Azt mesélték róla,
192 2| ember volt, de azért abból is kivette a részét. Mikor
193 2| nyekkent a folyókában.~Vitte is az irháját esze nélkül,
194 2| hajítom utánad a lovadat is!~Két napig garázdálkodtak
195 2| többet. De még az utcát is elkerülték, amelyikben az
196 2| való tar gallyat.~- Jut is, marad is - mondogatta a
197 2| gallyat.~- Jut is, marad is - mondogatta a nagyapám,
198 2| állatot - mondta nekik. - Erre is meg kell ám tanítani a gyerekeket.
199 2| vassal szegett ajtóból is vele hasadt egy darab.~-
200 2| csattogtatta tovább a fejszét. Nem is vágta, hanem kaszálta már
201 2| vadalmafácskára került a sor. Nem is fa volt, inkább cserje.
202 2| marad belõle vacsorára is.~Erõs Fodorik pedig elhajította
203 3| szelelőlyukakon.~Egyszer el is határoztam, hogy elbújok
204 3| akasztott csokorból csakugyan ki is húztam egy szál árvalányhajat,
205 3| Hiszen egyetlen szöggel is nagyon szépen el lehet játszani,
206 3| az egészet, s külön nevet is adtam minden szögnek. Egy
207 3| belementek a szögek, és kihúzni is nagyon könnyű volt őket.~
208 3| még a kukoricacsutkáról is azt hittem, hogy az valaki,
209 3| tisztán megértettem még azt is, mit ketyeg az óra, és mit
210 3| Például ebben a percben is, mikor édesanyám nyugtalankodva
211 3| tetőn, és mindjárt tudtam is, mi baja szegény macskabagolynak.
212 3| magyar betû, és azt nem is tanította. Aki az õ iskolájában
213 3| érdemes iskolába járni, írni is ír az ember szûcskrétával
214 3| ezeket elgondoltam.~- Az is leszek, édesapám - feleltem
215 3| ember lesz énbelõlem, nem is kicsi. Címeres nagy úr,
216 3| kalapos tudományát nyáron is megtanulhatja, aztán meg
217 3| megtanulhatja, aztán meg annyit én is tudok, mint az a vén szeleburdi.
218 3| magát édesapám. Én magam is azt gondoltam, hogy no,
219 3| amiket az én ügyetlen ujjam is egyszerre elõ tudott hívni.
220 3| Le tudtam írni a számmal is: csak rá kellett lehelni
221 3| abból elég, ha fele lefagy is.~A világból pedig csak annyit
222 3| messzirõl az öreg Küsmödit is láttam egy nagy H betûnek
223 3| S ha gyorsan írok, most is sokszor megesik velem, hogy
224 3| Jártam már én ott máskor is, de sose láttam a könyvtárt.
225 3| láttam a könyvtárt. Most is hiába nézelõdtem utána,
226 3| vele.~Megbirkóztam én azzal is, ha egy hónapig tartott
227 3| ha egy hónapig tartott is. De akkorra olyan virágtudós
228 3| méhecske a gyim-gyomban is megtalálja a mézet. Hanem
229 3| átsurranni a könyvön. Meg is kell abban merülni.~Addig
230 3| kívülrõl tudtam az egészet. Nem is tudott az iskolában senki
231 3| verset, mint én. Kaptam is a második esztendõ végén
232 3| Mit szólnál hozzá, ha azt is neked adnám?~Nem tudtam
233 3| ragasztottam rájuk számot is, s azt pingáltam a polc
234 3| a könyvtáramnak, kölcsön is kéregettek belõle, s nemsokára
235 3| mi van benne. Volt olyan is, amit ki se nyitottam még,
236 3| kezemet.~- Szeretném, ha el is olvasnád. Én írtam, ami
237 3| jegyeztem már egyet-mást magam is azóta, de az édesapáménál
238 3| nagyobb volt az ajtó; máig is csudálom, hogy ki nem sétált
239 3| de a tenyerem tán még ma is csupa seb a padfaragástól.~
240 3| tudtuk jó helyre kötni. Bele is merültünk a nagy munkába
241 3| nevet hallani. Tanító urunk is elmosolyogta magát, s föltette
242 3| Három Matyit.~- Egy Matyinak is kicsi vagy, fiam, hát még
243 3| ha a tanító úr kérdezte is. Leckéjét ha fölmondta,
244 3| Elmegyek Három Matyiékhoz.~Nem is volt nekünk kedvünk semmi
245 3| ugrott az egész osztály.~- Én is, én is!~Egész életemben
246 3| egész osztály.~- Én is, én is!~Egész életemben büszke
247 3| könyvkereskedõ-inasnak.~- Az is szép mesterség - bólintott
248 3| megelégedetten -, az isten is könyvkereskedõnek teremtette.
249 3| beletanulhat a mézeskalácsosságba is.~Gergulics bácsi csakugyan
250 3| fogadott, hogy mindjárt rám is bízta a boltot. Õ maga kiment
251 3| cseresznyét szedni.~- Neked is hozok belõle - szólt vissza
252 3| beszélhetett nekem, hallottam is már én azt, meg nem is.
253 3| hallottam is már én azt, meg nem is. Szinte káprázott a szemem
254 3| tábláján ágaskodott.~- Ez is jó lesz - nyújtotta ki érte
255 3| értetlenül nézett rám. Utoljára is nekem kellett rajta segíteni.
256 3| megvenni. Utoljára már nem is kérdezõsködtek, csak mentek
257 3| az úti cédulámat.~- Föl is út, le is út - búcsúzott
258 3| cédulámat.~- Föl is út, le is út - búcsúzott el tõlem -,
259 3| lábad!~Azóta csakugyan nem is voltam könyvkereskedõ-inas.~
260 3| egyikről, mert a másikról is tudok történetet. Szeretek
261 3| hívták, ugyan még tán most is úgy hívják - Törőcsik Palkónak.
262 3| Palkónak. Lehet, hogy van is, aki találkozott már vele,
263 3| Mert Törőcsik Palkó oda is bejutott, a többi nevezetes
264 3| szereztem a dologról, marékra is fogtam a bátorságom, és
265 3| a nagytőke ellen, annál is inkább, mert kiderült róla,
266 3| képest csakugyan elég rongyos is volt.~- Ugyan kérem - legyintett
267 3| krumplit vágott hozzám. Mert én is a létminimumon kezdtem,
268 3| Palkó három szem gesztenyéje is veszélyben forog, ha tovább
269 3| veszélyben forog, ha tovább is buzgok az érdekében. Siettem
270 3| fityfirittynek szánt férgeseket is számítsa az enyémek közé,
271 3| megszaladja az emeletöket is, mint a pocok, csak abbul
272 3| bűnömet, én azt gondolom, nem is olyan nagy hiba ez, mert
273 3| föl, ha nagyon ágaskodott is. A fején zöldellett valami
274 3| hogy „kopp-kopp”.~Olyan is került, s két pár meleg
275 3| vászonkendõkkel megbélelve nem is volt túlságosan nagy a dagadó,
276 3| vannak a hóna alatt, a zöld is rajta fityeg, a szürke is
277 3| is rajta fityeg, a szürke is rajta lityeg. De nem Palkó
278 3| bõribe. Hívom a feleségem is, nem érti a dolgot õ se.
279 3| volt a gyereknek a cipõ, rá is szólt, hogy topogja le róla
280 3| eredés, öt évvel ezelõtt õ is ilyen mocskos kis béka volt,
281 3| Tréfából még hozzá ezüstrojtot is csavargattunk a gyerek nyakába,
282 3| No, Palkó, most már magad is elmehetsz angyalnak! Hány
283 3| a miénkkel.~- No, ha ott is dolgod végezted, gyere vissza.
284 3| lesz az egy kis csorbával is.~Palkó azonban megcsóválta
285 3| hogyne, a harangozónak is igaza van. Karácsony napján
286 3| Törõcsik?~- Csak négy. De húgom is van kettõ.~Bizony, annyi
287 3| idején, ha egyebünk nincs is, rossz cipõje mindnyájunknak
288 3| tulajdon lábunkról kell is lehúznunk.~
289 3| kacagás, hogy én azt még most is hallom. Szégyenletemben
290 3| hívták, nemhiába hogy olyan is volt, mint a vasék.~Attól
291 3| Marci kisasszony. Olyankor is hallottam már, mikor nem
292 3| Balla szabó már sokallotta is.~- Ugyan mi akarsz lenni
293 3| Balla bácsi.~- Hát hiszen az is szép mesterség - azt mondja. -
294 3| azzal a nagy ésszel szabó is lehetnél. Látod, akkor te
295 3| elkészült, akkorra otthon is lejárt a becsület - Balla
296 3| Tudok én orvosságot arrul is. Majd mindjárt lehozom a
297 3| Volt ennek prémgallérja is, míg a moly meg nem ette!
298 3| öcsém, száz forint nélkül is. Mert ez valóságos csudaködmön.
299 3| hanem bújj bele. Énbelõlem is azért lett ilyen híres ember,
300 3| nevelkedtem.~Már akkor húzta is rám a rossz ködmönt. A király
301 3| utca. Még az ismerõs kutyák is mind megugattak. Soha annyi
302 3| jobban se kellett. De még meg is gyömöszöltem a nagy mihasznát.~-
303 3| Telik éntõlem még több is, hékám; szólj, ha elég nem
304 3| bátorságot ad a ködmön.~De adott is ám! Mondtam már a leckét,
305 3| már Marci kisasszony.~Nem is lettem az soha többé. Még
306 3| hátba nagy nevetve.~Nem is vettem rám többet, de most
307 3| vettem rám többet, de most is üveges szekrényben õrizgetem.
308 3| meg barackérés idején én is annyi szem barackot kaptam,
309 3| nagyobb.~No, egyszer aztán meg is jártam a nagy igazságkereséssel.
310 3| el, ha olyan öreg leszek is, mint az országút.~Esõs,
311 3| somfordált ki. A tornácig ki is jutott szerencsésen, de
312 3| édesapánk.~De már akkor Gyurka is ott ágaskodott az ajtóban
313 3| lehet az, hogy Palkónak is igaza van meg Gyurkának
314 3| igaza van meg Gyurkának is?~- Az ám, ni - komolyodott
315 3| kicsit édesapám -, neked is igazad van, édes fiam. Nézzük,
316 3| deákszóra az utcán. Meg is tanítottuk, mire bealkonyodott,
317 3| baj, csakhogy a légycsapó is a kezében volt, pedig aranyért
318 3| nyelébõl juttatok!~Juttatott is, az Isten áldja meg a kezét,
319 3| magát.~- Látjátok, nekem is igazam van.~Most már mindenkinek
320 3| jégcsapok meredeztek, hogy kõvel is alig bírtuk õket lehajigálni.
321 3| látszottunk ki belõle, ástunk is benne akkora barlangokat,
322 3| hópalotában lakott volna. Nem is fagyott le se keze, se lába,
323 3| volt a világon. Még most is sokszor álmodom vele így
324 3| szép pirosra, tán a kötele is selyembõl volt.~Megvolt
325 3| úr volt akkor Bíró Pali is, Bíró Gyuri is, mind a kettõ
326 3| Bíró Pali is, Bíró Gyuri is, mind a kettõ csak húzatni
327 3| biztattak a bíró fiai.~Bántuk is mi a csúfolódást, csakhogy
328 3| az ötödik fordulóig, ott is csak lélegzetet venni.~Így
329 3| mint egy igazi ló. Meg is kérdezte tõle a kisebb gazdánk,
330 3| Szeretnék már egyszer én is beleülni a szánkóba - motyogta
331 3| Tudod mit, Jánoska? Ha neked is volna egy hatosod, nekem
332 3| volna egy hatosod, nekem is, vennénk rajta szánkót.~
333 3| csupa dér még az ajtókilincs is. A Kati néni kutyája, a
334 3| hogy még a tûzhely sarkait is kivirágozta a dér.~- Nem
335 3| öreg koldusasszony orcája is színesedni kezdett. Ahogy
336 3| tekintetét, a mi szívünkben is valami melegség támadt.
337 3| kiskunoknak a maguk emberségébõl is. De a bibliai példázat szerint
338 3| bajuszosabb ünnepi szónokokkal is megesik, de azok nem fakadnak
339 3| két elsõ sorát még akkor is el tudom mondani, ha majd
340 3| szerint ment, még az idő is előírásosan viselte magát.
341 3| produkálni. Amellett a torkot is edzette, és nagy önbizalmat
342 3| A tanítóké, a tanítónőké is azt fogott, akik az iskola
343 3| a hétköznapit. Már hozom is, kérem.~Hát nem lehet mondani,
344 3| lámpát pucolni szokott. Rám is adták, és bizonyosan nagyon
345 3| könyökéig érhetett. Arra is emlékszem, hogy nagyon finom
346 3| otthoni petróleumé - ma is mindig érzem ezt a finom
347 3| Igen, ez Osza tanító úrnak is szöget ütött a fejébe, mikorra
348 3| egészen elvész!~Szólították is a harangozót, de az vállvonogatással
349 3| valaki, s már akkor föl is nyalábolt valaki, s ráállított
350 3| gyertyácskák meggyújtása is nehezen ment, mert Fekete
351 3| közben, amiket talán nem is találtak illendőnek a kerubinok,
352 3| után röppentem egyet. Ki is gesztikuláltam magam egy
353 3| egész életre, de szereztem is olyan sikert a Fehér tanító
354 3| hogy még Mihály arkangyal is abbahagyta a szószék oldalán
355 3| elszabadult, de abban a percben el is jajdítottam magamat, éspedig
356 3| kemencébõl kiszedtük, és különben is ismerte a fajtámat, hiszen
357 3| változandóságán. Sokan még akkor is törülgették a szemüket a
358 3| az urak már a templomból is panorámát csinálnak, és
359 3| fiatal, aki papolt, a szaván is érzett, hogy mandulával
360 3| volt, ugyan úrikisasszony is lehetett, nagyon sergette-pergette
361 3| hogy van egy téli isten is, aki más, mint az az isten,
362 4| almája.~No de arra vigyázott is ám, mint a szeme világára.
363 4| még a lágyan fúvó széltõl is féltette. Mikor egyszer
364 4| Fõ-fõ miniszterek hányták is a bukfencet, pléhnyakú generálisok
365 4| pléhnyakú generálisok állták is a tótágast, csak egy kis
366 4| merészkedett utána. Lógott is az orra bosszúságában, hogy
367 4| No, majd teszek én arról is” - gondolta magában Perec,
368 4| bokáját, s még a tenyerén is szaladt, hogy mentül elõbb
369 4| magad, kitörik a nyakad!~Nem is szólt Málé koma egy kukkot
370 4| alatt.~- Látom ám, Málé. Meg is lõném, ha puskám volna.~-
371 4| meg a sapkáddal, hátha az is elsül. Komám, Perec, tedd
372 4| Hát a te kedvedért azt is megteszem - mondja erre
373 4| a nyulat, s már tartotta is létrának a derekát, széknek
374 4| elérhesse Perec az almát. El is érte, le is tépte, haj,
375 4| az almát. El is érte, le is tépte, haj, de megcsendült
376 4| ne lásson bennünket!~Nem is látta meg õket senki, csak
377 4| a fülével.~- De mondott is valamit király õfelsége.~-
378 4| a füle.~Ebben aztán meg is nyugodott Málé koma, s hazaballagott
379 4| találja nála valaki.~Nem is tudtak az almának nyomára
380 4| De még a nyolcadik nap is keresték volna, ha Kótyonfitty
381 4| kéziben, hogy a struccmadarat is agyon lehetett volna vele
382 4| Szerencsére elugrott, s azóta máig is ugrál, ha el nem fáradt.
383 4| MALOM~Igazság szerint nem is malom már a sédi malom,
384 4| laktak a vizekben. A Séd vize is nagyobb lehetett még akkor,
385 4| Séd-parti fûzfáknak volt is nagy becsülete az emberek
386 4| halász, aki még a süvegét is megemelte, mikor elment
387 4| halászok, hogy még a fûzfákat is megsüvegelitek! Annyi tisztességet
388 4| nem tudtok, hogy énelõttem is megemelnétek a süveget,
389 4| tudhatnátok, ki vagyok.~Tudta is azt mindenki, azért nem
390 4| mosolygott gonoszul.~Amúgy is mindig azon törte a fejét,
391 4| dühösen a malomba, a halászok is hazatakarodtak, mert hirtelen
392 4| szomorúan az öreg halász is, s bizony vegyest hullott
393 4| mondta alázatosan -, rám is esteledett; kaphatnék-e
394 4| még valami harapnivalót is kerítünk - tüsténkedett
395 4| a szemét bánatában. Föl is kelt elsõ kakasszóra, s
396 4| tehénkét az istállóból.~Ment is ki a tehénke ugrándozva,
397 4| van a harmadik tehén - azt is kihajtja, ott a negyedik
398 4| kihajtja, ott a negyedik is. De egyebet se csinált aztán
399 4| terelgette ki az istállóból, lett is naplementre akkora csordája,
400 4| gondolta magában a halász, s át is ment a molnárhoz, hogy válasszon
401 4| egyéb, egy nyomba kettõt is lépett, úgy szaladt vissza
402 4| volt, hogy kisvártatva el is csípte, be is tessékelte
403 4| kisvártatva el is csípte, be is tessékelte a legszebb szobájába,
404 4| selyem-paplanos ágyba, s még a malmot is elállította, hogy ne zavarja
405 4| No, deák, áldj meg engem is!~- Mivel áldjalak meg, jó
406 4| megáldottad.~- No, hát te is azt csináld ma egész nap,
407 4| nagyot prüsszentett, s õ maga is begurult a vízbe.~Így állt
408 4| fáiért - mert a monda ma is azt tartja, hogy õ volt
409 4| aki aztán végképpen el is tûnt errõl a tájról. A Séd
410 4| gazdátlan patakmalom, össze is omlott lassanként, s ma
411 4| zöld bársonyköntösüket. Nem is rosszul gondoljátok, hogyha
412 4| törje a fokát, csak tovább is a tükörbe nézegetett.~-
413 4| még a csillagok sugaránál is magát nézegette ezüsttükrében.
414 4| világszép lányára, aki akkor is ott ült a patakparton zöld
415 4| molnár. Világszép lánya akkor is ott ült a parton, aranyhaját
416 4| süt, ha esõ esik, azóta is mindig magamagát bámulja
417 4| mozgott.~„Ha te úgy, én is úgy” - gondolta magában
418 4| tej.~„Ami neked jó, nekem is jó” - fohászkodott a nagy
419 4| mint a juhászbunda.~Nincs is ebben eddig semmi hiba.
420 4| hallott az öreg makkfa. Meg is rázkódott szegény a leghegyéig,
421 4| világnak, hogy még tán ma is szalad, ha szélét nem érte.
422 4| érte. Fölugrott a kiskanász is, fölugrott a nagy kanász
423 4| fölugrott a nagy kanász is: nem ért már az semmit,
424 4| a nagy kanász -, nekünk is karikás ostorral mérik ma
425 4| Lám-e, hogy még a malacom is megirigyelte tõlem!~- Úgy
426 4| lehet az, aki még énnálam is okosabb?~- Az iprityomi
427 4| bársonyosi bíró.~Szaladt is a kis kanász, futott is
428 4| is a kis kanász, futott is a nagy kanász egészen a
429 4| a szél. Jaj, jaj, már el is szalajtotta kelméd! Utána
430 4| vadkörtét, Matykó!~- Nekem is elvásott már a fogam a kökénybe,
431 4| hogy utoljára a sárgarigó is megtanulta a nótájukat.
432 4| már a kendermagos kakas is azzal köszöntötte őket a
433 4| Petykó, Matykó!~- Magunk is igyekeztünk - hajlongott
434 4| lébenfőttet, hogy a kanál is majd leszaladt vele. Oldalánál
435 4| tekingetett, hogy merre is szól az az ezüstcsengettyű.
436 4| sürgés-forgás! Három inas is igyekezett az álla alá kötni
437 4| van ám nekem otthon különb is.~- Van-e? - kapta föl a
438 4| kenyérpusztító van, kenyér is van hozzá. Nem kell kölcsönért
439 4| hegyiben, hogy még tán ma is ott vagy, ha le nem csalogatlak
440 4| még a csúfolódó sárgarigó is csak messzirõl kiabálhatta
441 4| okos Matykó?~Még tán most is szaladnak, ha a lyukas bocskor
|