Rész

 1   1|             találja. Úgy elszundikált biz az a felhõpaplan alatt,
 2   1|            két füstös fejû cinege, de biz ezek nem vigasztalták meg
 3   1|        elszomorodtam, mert nem fogott biz az semmit se. Inkább szétrepedt
 4   1|               valaki az éjszaka!~- El biz azt - bizonygatta édesapám -,
 5   2|          koldusoknak a jövő vasárnap.~Biz én erre nyilván sírva fakadtam
 6   2|           hogy nem kengyelfutó leszek biz én, hanem hídpénzszedő.~-
 7   2|                mutatok valami szépet!~Biz az pedig nem valami szép
 8   2|               a lustája! Rá se nézett biz az. De még azt is eltûrte,
 9   2|          sajog úgy a vállam?”~Az lett biz annak a vége, hogy szépen
10   2|               csikó formájú felhõ. De biz én azóta se kívántam felhõparipán
11   2|              ölelgetett bennünket, de biz az nem sokat használt. Bizony
12   2| szalajtottam-e el a szerencsémet?”~El biz azt. Átfázatott a hûvös
13   2|          került kasza korában. Hát én biz inkább fölaprítottam szögnek.~
14   2|              Nem valami rengeteg volt biz az, csak afféle homoki erdõ
15   2|               volna az édesanyjuk. De biz azok nem ijedtek meg. Mohón
16   3|            okosan avval a kis ésszel.~Biz én nem okosan választottam.
17   3|             megtelt a fazekaspolc, de biz én minden tizedik könyvemrõl
18   3|            mese mondja. Azazhogy volt biz azon ablak, de csak akkora,
19   3|              gyerek, másikon a másik. Biz azon nem esett olyan kényelmes
20   3|               gyanakodva.~- Fölveszed biz ezt, édes öcsém, száz forint
21   3|           oldalára. Megvolt a szánkó.~Biz az nem egészen olyan volt,
22   4|         megirigyelte tõlem!~- Úgy van biz az - erõsítette a kis kanász. -
23   4|              a bársonyosi vásárban.~- Biz igaz az - csillapodott le
24   4|         Petykó:~- Baj, baj, Matykó!~- Biz igaz az, Petykó!~- Meguntam