Rész

 1   1|    röpködnek, hogy alig-alig látni õket. Márpedig ha esõ készülõdnék,
 2   1|        repülni, hogy elkapkodhassa õket.~Igazuk volt a fecskéknek
 3   1|       Hátha a sapkájával leüthetné õket a lábukról? Kihúzta a fejét
 4   1|          dinnyéimbõl. Be se bírnád õket gurítani.~No, igaz is volt,
 5   1|            De ha nagyon letemetted õket, meg se fogják.~„No, majd
 6   1|           szerencsésen megkapáltam õket, hogy mind a kettõnek keresztülvágtam
 7   1|            kislánya. Szánalom volt õket nézni. Szellõs, nyári gúnyájában,
 8   1|            gondosan végigcirókálta õket, s hol az egyiknél hol a
 9   1|            csak meg nem hajítottam õket egy marék csokoládécukorral.~-
10   1|            gyereket.~Nem is láttam õket csak délután, mikor papírcsónakokat
11   2|     mezõkön.~- Ejnye, de szeretném õket megsimogatni! - nyújtottam
12   2| megigazítja a táskájukat, átsegíti õket vízen, sáron, s ha nagyon
13   2|           Ha ti meg nem tanítjátok õket, majd megtanítom én.~Szóra
14   2|              Odább, te! - rázta le õket magáról egy fordulással,
15   2|        visszaszólt, ahogy elhagyta õket:~- Ezt a kis forgácsot hordjátok
16   3|            a gyerek addig rajzolta õket az alsó felére, míg egészen
17   3|          hogy kõvel is alig bírtuk õket lehajigálni. Elõször a báránybõr
18   3|         már a Szabó Gergõék húzták õket.~Ekkor énnekem egy gondolatom
19   3|        mert a népek hol kinevették õket, hol zavartan hümmögtek,
20   4|        bennünket!~Nem is látta meg õket senki, csak a város szélén
21   4|             A tündér fáinak hívták õket, s volt olyan halász, aki
22   4|           Matykó mind eltaszigálta õket.~- Már csak én magam szolgálok
23   4|        kellene, aki rendben tartsa õket.~A király hármat köhentett,