Rész

 1   1|           az édesapámtól, olyant, amit könyvekbõl nem lehet megtanulni.
 2   1|         egy-két szem kukoricáért, amit a tyúkok elõl elcsenhet.
 3   1| ura-gazdája. Teszel-veszel rajta, amit jólesik. Én bele nem szólok
 4   1|      szikra, csattogott a pöröly. Amit keresett a kovács, mind
 5   1|           mindjárt a második nap, amit a nádtetõs öreg házban töltöttem.
 6   1|     anyátlan kis árvája él abból, amit õ keres. Az Esztike köztük
 7   1|       uzsonnakávét szürcsölgette, amit szülém küldött ki neki. -
 8   1|        neki. - Nagynak sok volna, amit õ végez.~Parragnak boldogság
 9   1|   szénaboglyának a helyén álltak, amit gyûrû alakban nõtt be a
10   2|       pedig nem valami szép volt, amit mutatott. A ribizkebokor
11   2|           aközben arra gondoltam, amit Matyi bácsi mondott: „No,
12   2|      ismertem meg arról a képrõl, amit kiskoromban sokszor elnéztem
13   3|           hogy mindent i-vel írt, amit más rendes ember ipszilonnal.
14   3|         láttam lenyelni a többit, amit mondani akartam. Hogy ember
15   3|         van benne. Volt olyan is, amit ki se nyitottam még, de
16   3|       mikor megnyikkant a csengő, amit Palkó csak az ujja leghegyével
17   3|      Hátha még azt tudnátok róla, amit én tudok” - gondoltam magamban.
18   3|            Hanem aztán megbántuk, amit tettünk. Másnap majd meghasadt
19   3|           adták a köszöntõverset, amit Fehér tanító írt, Isten
20   3|           hatást, ha olyant mond, amit maga sem ért meg.~Minden
21   3|        volt az első úri kabátnak, amit viseltem, egészen más, mint
22   4|    senkinek meg nem szabad tudni, amit most tenni akarunk. Ha elszólod
23   4|         azt csináld ma egész nap, amit legelõször csinálsz - mosolygott