Rész

 1   1|             vettem a beszédet, mert akkora felhõ se volt az égen, mint
 2   1|           hatot! Amekkorát kilépsz, akkora lesz a kerted.~Léptem olyan
 3   1|         álmodtam mint dinnyésgazda. Akkora dinnyéket láttam álmomban,
 4   1|     tanulásnak. Kaptam is a vizsgán akkora jutalomkönyvet, hogy nem
 5   2|             volt mellettem a füvön. Akkora mézes kenyér, hogy ha a
 6   2|          mert a nagy hamvas nyúlnak akkora füle volt, mint a malomvitorla.
 7   2|          olyanok nincsenek, mert ez akkora fa volt, hogy a koronája
 8   2| Zsellérportára kerültek édesapámék, akkora a szobácskájuk, mint egy
 9   3|       nemzetiszín bundában, kétszer akkora pipacs virágok közé, mint
10   3|             biz azon ablak, de csak akkora, hogy nem fért be rajta
11   3|   iskolaszoba. S ezen az öreg ajtón akkora repedések voltak, hogy a
12   3|         azért mégis pingáltunk mink akkora f betûket, hogy alig fértek
13   3|            egyetlen könyvkereskedõ. Akkora boltja volt, mint egy kalitka,
14   3|            ködmön volt ez, mikor én akkora legény voltam, mint te!~-
15   3|        igazsággal. Ha a Pali bátyám akkora mákos kalácsot kapott, mint
16   3|        szerettünk a hóban játszani. Akkora hó volt, hogy alig látszottunk
17   3|             belõle, ástunk is benne akkora barlangokat, hogy akár a
18   3|           Karácsony böjtje reggelén akkora jégcsapok lógtak a tetőkön,
19   4|   Kótyonfitty király elé. Annak meg akkora légycsapó volt a kéziben,
20   4|     istállóból, lett is naplementre akkora csordája, hogy az udvarra
21   4|              kiáltott Matykó. - Hát akkora ménes, hogy csak a legelõje