Rész
1 1| mezei munkában. Alig várta, hogy kitavaszodjék az idõ, s
2 1| szõlõhegyekben, s észrevette, hogy a tél fagya ellen a homok
3 1| úgy nyitja ki a szõlõt, hogy eltakarítja a kapával a
4 1| sehol se tanítottak meg, hogy lehet azt elõre megmondani:
5 1| biztosan megmondta mindig, hogy milyen idõt várhatunk.~Volt
6 1| idõt várhatunk.~Volt úgy, hogy mikor korán reggel útra
7 1| szép, napos idõ lesz ma, hogy lekéredzik a kabát a dolgos
8 1| meg a fecske. Látjátok, hogy mosakszik a cirmos, mert
9 1| olyan magasan röpködnek, hogy alig-alig látni õket. Márpedig
10 1| olyan lent repülne a fecske, hogy földet érne a szárnya.~-
11 1| alacsonyan kell repülni, hogy elkapkodhassa õket.~Igazuk
12 1| mezejérõl úgy nevetett le a nap, hogy öröm volt nézni. Dicsekedett
13 1| olyan sebesen futkározik, hogy nincs az a takács, aki úgy
14 1| Egyszer csak észreveszem ám, hogy olyan a kõ, mintha harmatos
15 1| azzal mulattam magamat, hogy nézegettem a hangyákat,
16 1| mondta rá, azt jelenti ez, hogy alighanem megázunk ma. Én
17 1| gyönyörködtem a hangyák játékában, hogy utoljára elaludtam. Arra
18 1| elaludtam. Arra ébredtem fel, hogy egy nagy seregélycsapat
19 1| olyan éktelen lármával, hogy majd belesüketültünk.~Erre
20 1| a kapát, és azt mondta, hogy induljunk hazafelé, mert
21 1| olyan zivatar lesz mindjárt, hogy bõrig ázunk. Az elõl menekülnek
22 1| Érzik az esõt, és tudják, hogy esõ után nem lehet legelni
23 1| és nemcsak azt láttam, hogy a bárányok nagyon sietnek
24 1| sietnek enni, hanem azt is, hogy ugyancsak fodorodik ám az
25 1| szélén, meg is vert úgy, hogy még másnap is dideregtem
26 1| Arra is õ tanított meg, hogy a levelibékától nem kell
27 1| kis béka?~- Azt mondja, hogy: kre-kre-kre, kre-kre-kre,
28 1| neki, kérje meg a cirmost, hogy nyalogassa meg a talpacskáit,
29 1| cirmos pedig azt mondja, hogy egy kis kávéba mártott kiflivégért
30 1| sapka tornyosodik a fején, hogy szegény helyen beillene
31 1| az a felhõpaplan alatt, hogy nyilván ki se nyitja ma
32 1| a sármánymadarak egyre, hogy: szûcs, szûcs, szûcs?!~-
33 1| szûcs?!~- Látod, fiam, hogy nagyon elnyûtte a tél az
34 1| pacsirta?~- Azt mondja, hogy: ka-lács, ka-lács!~- Jaj,
35 1| a szántó-vetõ embernek, hogy mikor van vége a „heverd
36 1| legyecskét, de csak akkorát, hogy egymagának is kicsi volt
37 1| állt az egész öltözködése, hogy a fejébe nyomta a nagy sapkát.
38 1| amannak a szárnya hegyén, hogy az egyszerre kiejtette a
39 1| úgy eliramodott sapkástul, hogy Andráskának csak úgy karikázott
40 1| Andráska! Nagyobb baj az annál, hogy szegény tapsifüles a nagy
41 1| ha megtalálná, fogadom, hogy mindjárt megtennék Nyúlországban
42 1| kerted.~Léptem olyan hatot, hogy elég lett volna tizenkettõnek.
43 1| kívántam nekik. Annyi bizonyos, hogy én nagyon szépeket álmodtam
44 1| Hittem is én azt, meg nem is. Hogy bizonyosabb legyek a dolog
45 1| csattantottam az új tollat, hogy mindjárt lekéredzett a réznyaka.~-
46 1| kezét a vállamra, de úgy ám, hogy egyszerre fölkaptam a tollat.~-
47 1| vizsgán akkora jutalomkönyvet, hogy nem fért a táskámba. Odaálltam
48 1| idejekorán eszembe jutott, hogy a gazdaemberek nem szoktak
49 1| szerencsésen megkapáltam õket, hogy mind a kettõnek keresztülvágtam
50 1| volt is ám annyi bajom, hogy majd beleõszültem. Ha keveset
51 1| azok olyanok voltak ám, hogy nem lehetett párjukat találni
52 1| határban. Alig is vártam, hogy megérjenek. Ott ültem mellettük
53 1| reggel, harmathulláskor, hogy jókor odaérjünk.~Nagyon
54 1| érdemelte Balogh Demeter, hogy jól menjen sora. Szorgalmának
55 1| oly vidáman fütyörészett, hogy még a nótás rigó is megirigyelhette
56 1| nekifordult arccal a falnak, hogy kisírja magát, de aztán
57 1| csak az üllõhöz lépett; hogy érne õ rá a sírásra, mikor
58 1| felöltöztette a kis tót lányt, hogy öröm volt nézni.~- Csupa
59 1| édesanyám. Én tudtam róla, hogy õ a világon a legfehérebb
60 1| õ pedig tudta énrólam, hogy semmit se szeretek jobban
61 1| engem.~Pedig én alig vártam, hogy találkozhassam vele, s az
62 1| igyekezz meghízni, ludacskám, hogy szégyenben ne maradjak veled.~-
63 1| Lúdnyelven ez annyit jelenthet, hogy: ne félj semmit, anyókám,
64 1| adni neki. Úgy meghízott, hogy gurítani lehetett volna.~„
65 1| gondoltam magamban. Megírtam, hogy otthon leszek vasárnapra,
66 1| engedelmesen. Belenyugodott abba, hogy õbelõle pecsenye lesz vasárnapra.
67 1| pecsenye lesz vasárnapra. Igaz, hogy akkor is az lett volna belõle,
68 1| olyan vidáman sistergett, hogy öröm volt hallgatni. Olyanok
69 1| összeszaladt arra hírre, hogy nagy ebéd lesz nálunk.~-
70 1| száját csudálkozásában, hogy befért volna rajta az egész
71 1| Jaj, csak soká enné, hogy soká nézhessük! - sóhajtott
72 1| Pedig õ már akkor tudta, hogy mi a jó, mert a körme közt
73 1| Édesanyám sírva fakadt, hogy engem így kisemmiztek a
74 1| azt gondoltam magamban, hogy ilyen nagy ebédet nem esznek
75 1| kezdõdött az ismeretségünk, hogy megbosszankodtam az öreg
76 1| még azt se tudtam róla, hogy a világon van.~Meg ám, mindjárt
77 1| mindjárt az ereszet alá, hogy tán csendesebben is mehetne
78 1| is mondom neki mindjárt, hogy hogy mer õ engem megharagítani
79 1| mondom neki mindjárt, hogy hogy mer õ engem megharagítani
80 1| magasan van a küszöbje, hogy csak székrõl lehet átlépni.~
81 1| szemet. De olyan sebesen ám, hogy szinte szédület nézni. „
82 1| nagyon megszégyelltem magam, hogy én ezt a szegény vak embert
83 1| Hála a felséges Úristennek, hogy ilyen jó erõben van! A válla
84 1| és kigömbölyítette úgy, hogy a vak apának reszkettek
85 1| is öntögettem a szájába, hogy meg ne náthásodjon az istenadta.~
86 1| Csak egyszer esett meg, hogy hiába zörögtem a rácson.
87 1| felugráltak, akkor láttam, hogy milyen nagy sütés-fõzésnek
88 1| tál a játék tûzhely körül, hogy elfért volna bennük száz
89 1| mihozzánk minden nyáron, hogy el ne felejtsen magyarul -
90 1| Az angolka azt mondta, hogy õ csak angol cicamacát játszik -
91 1| panaszolta Fodorka.~- Meg hogy az angol rigó szebben fütyül,
92 1| fütyül, mint a magyar.~- Meg hogy õnáluk még a csigabiga is
93 1| hát te magyarul éljenzel? Hogy hívják ezt a gyorsgõzöst?~-
94 2| mikor akkorka legény voltam, hogy csak ágaskodva értem el
95 2| elcsendesedtem. Észrevettem, hogy nagy sokadalom van nálunk.
96 2| körtemuzsika olyan hangot adott, hogy a darázs menten megszédült
97 2| hazaszállni Darázsországba, hogy elújságolja a muzsikáló
98 2| rikoltoztattam a fakörtét, hogy magamnak is harsogott bele
99 2| nagyapó mégis azt mondta rá, hogy ilyen szépet sose hallott
100 2| hallott életében. Látszik, hogy az isten is muzsikásnak
101 2| fújtam a gyönyörű muzsikát, hogy belekékültem. Nagyapó pedig
102 2| azért adom, lelkecském, hogy most már ne fújjad tovább!~
103 2| Hanem az megvigasztalt, hogy azon kesereghetem el a fájdalmamat.
104 2| fájdalmamat. De úgy ám, hogy édesapám kikocogott rám
105 2| rikoltoztattam a muzsikát, hogy a többi csak légydongás
106 2| meg mindig az ajtón volt, hogy hozza‑e már az apám a krajcárt.~
107 2| hetedik utcába.~No, az igaz, hogy nem esett hiába a lótás-futás.
108 2| mondani erre a biztatásra, hogy nem kengyelfutó leszek biz
109 2| ezen az istenadta békán, hogy ilyen féltõs?” - tûnõdtem
110 2| kinyújtottam a karomat, hogy utoljára már elhalt bele.~
111 2| magamról. Arra ébredtem föl, hogy az egyik nagyot csípett
112 2| füvön. Akkora mézes kenyér, hogy ha a lábamra ejtem, eltöri.
113 2| mézetlenjét is. Lassan morzsoltam, hogy tovább tartson, mert untam
114 2| méreg, mikor eszembe jutott, hogy minden pajtásom ott ugrándozik
115 2| De még azt is eltûrte, hogy a legyet a feje tetejére
116 2| szabad közel mennem hozzá, hogy rá ne ismerjek.~Úgy álltam
117 2| Úgy álltam rajta bosszút, hogy megettem még a körme hegyét
118 2| aztán sose panaszkodtam, hogy sok a szaladoznivalóm!~
119 2| voltam még, nem tudtam, hogy ha hibát tesz az ember,
120 2| Bezzeg elpityeredtem most, hogy a házunkat nem találtam
121 2| sokszor, de sose gondoltam, hogy ilyen szép. Csupa kristály
122 2| egy fának a koronájában, hogy pápaszemmel se lehetett
123 2| mert ez akkora fa volt, hogy a koronája beborította a
124 2| benne a legcsodálatosabb, hogy a tömérdek dereka is egyre
125 2| s úgy ledobott magáról, hogy meg se álltam, míg a pad
126 2| Az lett biz annak a vége, hogy szépen leveregettem a ruhámról
127 2| a mi házunknál, mint az, hogy minket kordában tartson.
128 2| tartson. Az is igaz azonban, hogy ehhez képest a favágás meg
129 2| akkorára összezsugorodni, hogy meg ne lásson bennünket
130 2| emberfia, kivált ha érezte, hogy tarka macska van a tarisznyájában.~
131 2| a kertben, észreveszem, hogy a Jani bátyámat elnyomta
132 2| buzgóság. De olyan nagyon el, hogy még azt se érezte, mikor
133 2| dongólégyre, s föltettem magamban, hogy leparittyázom onnan.~Eszembe
134 2| leparittyázom onnan.~Eszembe jutott, hogy délben maradt a gyümölcsöstányérban
135 2| én akkorát sikoltottam, hogy még most is a fülembe cseng:~-
136 2| ijedten a tányéroson olyant, hogy egyben lefordult minden
137 2| amennyit akkor csináltam.~Igaz, hogy azt se nagyon nézegettem,
138 2| Csak akkor vettem észre, hogy se híre, se hamva Dobrókának,
139 2| tornácon, mind a hatan, hogy õk színét se látták a tányérosnak
140 2| s ásítottam akkorákat, hogy fülemig szaladt a szám.~-
141 2| a tányérost?~- É-én? Már hogy é-én? - szóltam nagy álmosan.~
142 2| alázatosan. S rettentõen örültem, hogy így kedviben járhatok az
143 2| mire olyan sötét lett, hogy megállt volna benne a vasvilla.
144 2| kakas.~Olyan csend volt, hogy hallottuk egymásnak a szíve
145 2| hozzáér, rikkant akkorát, hogy elhallik Seholsincsig.~Bözsi
146 2| én a sötétben is éreztem, hogy rajtam van a Dobróka szeme.~„
147 2| szemet se. S alig vártam, hogy Dobróka kinyissa az ajtót,
148 2| szemébe nevethessek neki, hogy így fölsült a tudományával.~
149 2| korommal, mert arra számított, hogy aki ludasnak érzi magát,
150 2| a tányérdöngetõt! Ugye, hogy összeházasítjuk a nyírfa-királykisasszonnyal?~
151 2| nyírfa-királykisasszonnyal?~Akivel hogy táncra nem kellett perdülnöm,
152 2| erre én úgy elszomorodtam, hogy tüstént kiröpítettem a markomból
153 2| meg is pirongatta érte, hogy mit ámít ilyen mesékkel.~-
154 2| is hallottam. Azt mondta, hogy: csitt, csitt!~- Álmodta
155 2| mikor egyszer csak látom, hogy valami hosszúfarkú madárkára
156 2| hanem nagyon félénken. Úgy, hogy megfájósodott bele a szívem,
157 2| semmit.~Csak arra emlékszem, hogy egyszer fölnyitottam a szememet,
158 2| csúf fekete madár. Éreztem, hogy ott van, de látni nem láttam,
159 2| szóltam semmit, de tudtam, hogy az a cinegekirály, és tudtam,
160 2| cinegekirály, és tudtam, hogy az kergette el mellõlem
161 2| Fogadást kötöttem a szürkével, hogy te vagy a futósabb. Hát
162 2| kiértünk, s alig vártam, hogy a csacsit kicsapja az árokpartra.
163 2| fölnyújtotta a kosarat, hogy azt tele kell szedni.~-
164 2| magam szedésibõl. Igaz, hogy õ maga se kóstolt bele.~-
165 2| Hanem azt mondom neked, hogy aki cseresznyét ehetnék,
166 2| Derék legény, csak az a kár, hogy olyan nagy feje van. Nagy
167 2| ész.~Beláttam magam is, hogy a nagyeszû Gyurgyókának
168 2| a hideg, ha rágondolok, hogy hátha nekem is meg kellett
169 2| akaszkodott egy gallyával, hogy el sem eresztett, míg a
170 2| meg igazán, mit jelent az, hogy a szegény ember vízzel fõz.~
171 2| szeretném, ha tavasz volna már, hogy valami szép piros rózsalevélre
172 2| házmesterkedik nálunk, azt mondja, hogy nem érdemelné meg azt az
173 2| azt az õ fia, de én tudom, hogy megérdemli.~- Sohase lesz
174 2| csak meg a Szultán kutyát, hogy szereti-e úgy a szolgabírót,
175 2| Bizonyos vagyok benne, hogy ezt morogta.~De az egész
176 2| Szorítsd meg azt a palavesszõt, hogy ne ficánkoljon a kezedben!~
177 2| nem tud rájönni sehogy se, hogy r betû annak a becsületes
178 2| tenyerébe, s észre sem veszi, hogy egy-két könnyet is perget
179 2| az, fiúk, megérdemelné, hogy mindnyájan megcsókoljátok
180 2| azok mind azt mondták rá, hogy nagyon szép.~Szép is lett
181 2| De mire kimondta volna, hogy „éljen a haza”, akkorára
182 2| fordult a falnak, és zokogott, hogy csak úgy reszketett bele
183 2| teste.~Arra fordult meg, hogy könnyû kis kéz futkározik
184 2| havas földön. De olyant ám, hogy csak úgy nyekkent.~Avval
185 2| csak azt kérdezte volna:~- Hogy mertetek engem ilyen szûk
186 2| ösmertem. Azt mesélték róla, hogy csupa játékból úgy tördöste
187 2| tudott ütni az asztalra, hogy egyszerre kétfelé hasadt
188 2| azonban az volt az elsõ dolga, hogy becsukja.~- Csukhatod már,
189 2| Micsoda, hát te azt hiszed, hogy idebent vagy?! - lobbant
190 2| keresztül az alacsony kapun, hogy csak úgy nyekkent a folyókában.~
191 2| ebbõl tetszik meg legjobban, hogy milyen erõs ember volt Fodorik
192 2| hátára.~Történt azonban, hogy egyszer pajkos suhancok
193 2| rántotta meg a kilincset, hogy a nehéz, vassal szegett
194 2| s leste szörnyülködve, hogy mit csinál az erõs Fodorik.
195 2| torkaszakadtából.~- Kinek mondja, hogy: bújj-bújj? - szégyellte
196 2| azt gondolták magukban, hogy: no, ez jó nagy hernyó lesz,
197 2| fák közt.~- Szerencsétek, hogy már nem bírom a fejszét -
198 3| HOGY TANULTAM MEG ÍRNI?~A napsütéses
199 3| Egyszer el is határoztam, hogy elbújok a kémény mellett,
200 3| öreg csősz azt mesélte, hogy az a legkedvesebb fia a
201 3| úgy tud az útjába tenni, hogy el ne libbenjen, abban megbotlik,
202 3| gorombán taszított hanyatt, hogy az igazán nem illett egy
203 3| szülémnek se. Mikor észrevette, hogy miben mesterkedem, szelíden
204 3| szelíden megpirongatott, hogy minek bántom a kemencét,
205 3| bolondos gyerek! Attól félek, hogy nem egészen úgy szolgál
206 3| kukoricacsutkáról is azt hittem, hogy az valaki, és az ajtókilinccsel
207 3| nézett rám, meghallottam, hogy a macskabagoly elnyávogta
208 3| macskabagolynak. Az a baja volt, hogy leejtette a pápaszemét,
209 3| volna kiszaladni hozzá, hogy segítsek rajta, de édesapám
210 3| tartotta a kalaposmester, hogy az nem magyar betû, és azt
211 3| arról lehetett megismerni, hogy mindent i-vel írt, amit
212 3| kérdezgették egymástól, hogy vagy, hanem azt: hogi vagi?~
213 3| madarat tud cifrázni a subára, hogy majd megszólal. Aztán meg
214 3| azt egyikrõl sem mondta, hogy iskolába járt volna. Azok
215 3| de azt sose hallottam, hogy olvastak volna, vagy írtak
216 3| ember, mikor megolvassa, hogy hányat szól a kakukk, vagy
217 3| hányat szól a kakukk, vagy hogy hány tojás van a vércsefészekben,
218 3| többit, amit mondani akartam. Hogy ember lesz énbelõlem, nem
219 3| hófúvásban botorkálni, hogy engedhetném! Hóban elbukna,
220 3| megtanítalak én téged írni-olvasni, hogy püspök korodban se felejted
221 3| magam is azt gondoltam, hogy no, azt szeretném látni,
222 3| édesapám megvigasztalt azzal, hogy marad abból elég, ha fele
223 3| odaállt mögém a mécsessel, hogy jobban lássa, mit dolgozom.
224 3| ravaszul csóváltam a fejemet, hogy engem nem lehet bolonddá
225 3| bolonddá tenni. Tudom én, hogy ez az igazi, amire szülém
226 3| is sokszor megesik velem, hogy megfordítva írom az S-et,
227 3| barackot nyomott a fejemre, hogy csak úgy ropogott.~- Ember
228 3| most már megérdemled, hogy megmutassam a könyvtáramat.~
229 3| olyan virágtudós lettem, hogy apámuram elbámult bele.~-
230 3| olvasgattam aztán a verseskönyvem, hogy utoljára kívülrõl tudtam
231 3| végén annyi jutalomkönyvet, hogy alig bírtam haza.~- Az én
232 3| eszem-kedvem azon volt, hogy minél több legyen a könyvem.~
233 3| azon ablak, de csak akkora, hogy nem fért be rajta annak
234 3| ajtó; máig is csudálom, hogy ki nem sétált rajta az egész
235 3| akkora repedések voltak, hogy a tanító úrék macskája mindig
236 3| persze azt gondoljátok, hogy én most csak mókázok mesemondó
237 3| pingáltunk mink akkora f betûket, hogy alig fértek a palatáblára.
238 3| merültünk a nagy munkába úgy, hogy meg se hallottuk a kopogtatást
239 3| sápadt fiúcska. Csuda, hogy el nem vitte a szél, míg
240 3| fölmondta, csak makogott, hogy kín volt hallgatni. Mocskos,
241 3| Mocskos, rendetlen az írása, hogy rossz volt nézni. Elhányta
242 3| nézni. Elhányta a betûket, hogy csak úgy kiabált egyik a
243 3| fáradtan dõlt vissza a kuckóba, hogy szinte megsajnáltuk.~Nem
244 3| Egyszer megesett vele, hogy elaludt az iskolában, kezébõl
245 3| kemencének, s úgy elszundikált, hogy csak arra ébredt fel, mikor
246 3| életemben büszke leszek rá, hogy Három Matyi mellettem választott
247 3| GERGULICS INASA~Hogy, hogy se, kisdeák koromban
248 3| GERGULICS INASA~Hogy, hogy se, kisdeák koromban egyszer
249 3| egyszer azt vettem a fejembe, hogy én beállok könyvkereskedõ-inasnak.~-
250 3| azt még sose hallottam, hogy könyvkereskedõ-inast rúgott
251 3| a ló.~Édesanyám belátta, hogy igazam van, és megfogta
252 3| megkérdezte Gergulics bácsit, hogy mit néz ki belõlem. Alkalmas
253 3| akkorát szorított a karomon, hogy belejajdultam.~- Nagyon
254 3| a mesterségbe. Elmondta, hogy melyik a krajcáros, melyik
255 3| bácsi büszkén nézett körül, hogy ilyen hamar belevezetett
256 3| annyira kegyelmibe fogadott, hogy mindjárt rám is bízta a
257 3| mondja.~Úgy megijedtem, hogy egyszerre elállt a szívem
258 3| hallotta a nagy újságot, hogy a Gergulics boltjában ingyen
259 3| EGYIK CSALÓRÓL~Azért mondom, hogy az egyikről, mert a másikról
260 3| ilyenkor a napot az égről, hogy addig, míg a rémítőknek
261 3| Törőcsik Palkónak. Lehet, hogy van is, aki találkozott
262 3| én voltam benne a ludas, hogy bejutott. De ott egy kicsit
263 3| inkább, mert kiderült róla, hogy álláshalmozó. Ez a sarki
264 3| nem kívánja tőlem az úr, hogy gesztenyével zabáltassak
265 3| mondta a nagytőke, és láttam, hogy a Palkó három szem gesztenyéje
266 3| világban volt -, megkértem, hogy a fityfirittynek szánt férgeseket
267 3| pocok, csak abbul van baj, hogy írástudatlan, és néha megcseréli
268 3| semmit, csak elhatároztam, hogy ezek után jobban föltekintem
269 3| arról ki lehetett találni, hogy valamikor kalap volt. Nyakától
270 3| gyanánt védett valakit. Hanem hogy mi az, ami a térdétől a
271 3| kicsit csodálkozva. Nohát, hogy egy úriember még ezt se
272 3| nélkül.~Annyi eszem már volt, hogy nem firtattam, miért. Inkább
273 3| olyan, amelyik azt mondja, hogy „csissz-csossz”, hanem amelyik
274 3| hanem amelyik azt mondja, hogy „kopp-kopp”.~Olyan is került,
275 3| gyereknek a cipõ, rá is szólt, hogy topogja le róla a sarat,
276 3| akkor megmondom a gazdádnak, hogy csupa férges gesztenyével
277 3| alatt.~Arra számítottam, hogy akkorra az unokám kezében
278 3| egy kisgyerek azt mondja, hogy „csak”, az majd olyan, mintha
279 3| harangozó megmondta neki, hogy mezítláb ne mönjön többet,
280 3| Úgy hullott a könnyem, hogy szinte kopogott a padon.~-
281 3| lett erre olyan kacagás, hogy én azt még most is hallom.
282 3| Matyinak hívták, nemhiába hogy olyan is volt, mint a vasék.~
283 3| úgy megszégyelltem magam, hogy se bût, se bát nem tudtam
284 3| pedig én otthon annyit, hogy a házigazdám, a nagyeszû
285 3| te már olyan okos leszel, hogy azzal a nagy ésszel szabó
286 3| elsírtam-ríttam nagyeszû Ballának, hogy milyen anyámasszony katonája
287 3| Ejnye, ejnye, szolgám, hogy elõbb nem szóltál! Tudok
288 3| mondta az én Balla bátyám, hogy eltátottam rá a számat.~-
289 3| tenyeredbe szedd ám a lábad, hogy be ne csukják az orrod elõtt
290 3| azért siettetett az öreg, hogy valahogy a tükörbe ne nézzek.
291 3| s úgy vágtam a földhöz, hogy jobban se kellett. De még
292 3| a feleléstõl se. Tudtam, hogy bátorságot ad a ködmön.~
293 3| elõre-hátra. Nem akarta elhinni, hogy én vagyok a Marci kisasszony.~
294 3| várakozott rám.~- No, szolgám, hogy szolgált a csudaködmön? -
295 3| õrizgetem. Neki köszönhetem, hogy ember lett belõlem.~
296 3| mint én, akkor azt mondtam, hogy ez nem igazság.~- Miért
297 3| mosolygott édesatyám.~- Az, hogy én több barackot kapjak,
298 3| ceruzája akkorát ugrott, hogy menten kitört a hegye. Az
299 3| Édesapám!~- Tessék!~- Hogy lehet az, hogy Palkónak
300 3| Tessék!~- Hogy lehet az, hogy Palkónak is igaza van meg
301 3| mire bealkonyodott, úgy, hogy okosabb lett nálunk, mert
302 3| vastag jégcsapok meredeztek, hogy kõvel is alig bírtuk õket
303 3| játszani. Akkora hó volt, hogy alig látszottunk ki belõle,
304 3| benne akkora barlangokat, hogy akár a medvék királya ellakhatott
305 3| medvének több esze volt, mint hogy hópalotában lakott volna.
306 3| a fiainak olyan szánkót, hogy annál szebb még nem volt
307 3| kisebb gazdánk, a Bíró Pali, hogy tán kevesli az abrakot.~-
308 3| jobban rákiáltott:~- Örülj, hogy húzhatod. Gyí, Szellõ, gyí,
309 3| akkorát rántottunk a szánkón, hogy mind a két gazdánk kigurult
310 3| hóra. Olyat hemperedtek, hogy öröm volt nézni, ámbátor
311 3| kicsi volt.~Megegyeztünk, hogy kimegyünk a falu végére,
312 3| utcákon bujkáltunk kifelé, hogy ne találkozzunk a bíró fiaival.
313 3| vele. Csak arra gondoltunk, hogy milyen jó lesz szánkóba
314 3| Olyan hideg volt odabent, hogy még a tûzhely sarkait is
315 3| bíró fiait, akik érzik, hogy milyen jólesik repülni a
316 3| legtöbbnél meg az volt a baj, hogy az ijedtségtõl elállt a
317 3| bakteroktól.~Megnyugtattak, hogy ezeket nem eresztik be a
318 3| Akkor tapasztaltam először, hogy a szónok mindig akkor éri
319 3| jégcsapok lógtak a tetőkön, hogy a feldobott sapkámmal le
320 3| nem vettem észre az úton, hogy fáznék, mert szegény édesanyám
321 3| mosolyodott el, mikor meglátott -, hogy ez a kisgyerek egy kicsit
322 3| kabátot? Az volt a terv, hogy az ünnep után majd Szente
323 3| Hát nem lehet mondani, hogy nem hozta volna, mert csakugyan
324 3| érhetett. Arra is emlékszem, hogy nagyon finom petróleumszaga
325 3| Ez olyan öröm volt nekem, hogy ha kellett, ha nem, minden
326 3| tanító úr költészetének, hogy még Mihály arkangyal is
327 3| A vakarás kiderítette, hogy talpatlan csizmácskában
328 3| ölében. Tudta a doktor úr, hogy a kenyérsütögetõ asszony
329 3| Hanem azért azt mondta, hogy jó lenne elszalajtani Deskóért,
330 3| elégedetlen reszkette a fejét, hogy az urak már a templomból
331 3| hol zavartan hümmögtek, hogy mi érhette Márton sógorékat
332 3| papolt, a szaván is érzett, hogy mandulával etetik otthon,
333 3| utcába, csak azt éreztem, hogy parázs sütögeti a lehúzott
334 3| agyamban az a gondolat, hogy van egy téli isten is, aki
335 4| keserves sírásra fakadt, hogy három lyukas teknõt telesírt
336 4| cselédjének pedig azt parancsolta, hogy mindig cigánykereket vessenek,
337 4| is az orra bosszúságában, hogy majd a térdét verte, de
338 4| még a tenyerén is szaladt, hogy mentül elõbb odaérjen Málé
339 4| keféhez, mert õ azt látta, hogy ha a kecskének sáros a bocskora,
340 4| vállára Perec, s megkérte, hogy sétáljon ki vele a király
341 4| rikkantott Málé akkorát, hogy ijedtében elkukorékolta
342 4| fölnézett, meg nem állhatta, hogy oldalba ne könyökölje Perecet.~-
343 4| fogjam meg, te Málé?~- Hát hogy ki ne törjön.~- Miért törne
344 4| te locsi-fecsi?~- Azt, hogy két keszeget látok a jegenyefa
345 4| derekát, széknek a vállát, hogy elérhesse Perec az almát.
346 4| kertek alatt szaladjunk, hogy senki meg ne lásson bennünket!~
347 4| mondott egyebet, csak annyit, hogy: iá, iá.~- Jaj, micsoda
348 4| látta jól a félhomályban, hogy mi feketéllik a gyepen.~-
349 4| Mondott hát. Azt mondta, hogy azért lett király belõle,
350 4| helyében megette az almát, hogy bolondjában meg ne találja
351 4| hopmestere észre nem veszi, hogy Málé koma körülzsindelyezte
352 4| a feje búbjára.~- Azért, hogy ki ne törjön.~- Mért törne
353 4| szólni, te csupaszáj?~- Azt, hogy én tudom ám, ki szakajtotta
354 4| légycsapó volt a kéziben, hogy a struccmadarat is agyon
355 4| Add elõ csak, Málé fiam, hogy volt, mint volt.~- Fülemmel
356 4| Márpedig ez olyan igaz, mint hogy Perec koma sapkával lõtte
357 4| kacagott Kótyonfitty király, hogy csak úgy rengett bele a
358 4| szúnyogokat, és azt kiabálta, hogy azért lett király belõle,
359 4| suhantott a légycsapóval, hogy Málé koma egyszerre kukoricakorpává
360 4| terelgetett a hálójukba, hogy alig bírták kihúzni néha.
361 4| emberek vagytok ti, halászok, hogy még a fûzfákat is megsüvegelitek!
362 4| tisztességet meg nem tudtok, hogy énelõttem is megemelnétek
363 4| volt a tallér a ládájában, hogy lapáttal szokta szellõztetni.
364 4| mindig azon törte a fejét, hogy mivel szerezhetne bosszúságot
365 4| szerette magát azzal mulatni, hogy nagy kõdarabokat hajigált
366 4| Akkor aztán azt eszelte ki, hogy fölkapott egy fejszét, és
367 4| halászok a patakra. - Látod-e, hogy haragszik a tündér?~- Látom
368 4| haragszik a tündér?~- Látom ám, hogy a szél fölborzolta a vizet.
369 4| a tündérteket nem látom, hogy védelmére sietne a fáinak.~
370 4| gondod, ne a fákra! Tudod-e, hogy esztendeje tartozol már
371 4| ködmönére, mikor arra gondolt, hogy elveszik a tehénkéjét.~Éppen
372 4| akarta fejni a tehénkét, hogy friss tejet vihessen a vendégjének,
373 4| azzal áldlak meg érte, hogy amibe most legelõször kezdesz,
374 4| öregember meg visszafordult, hogy beigazítsa a fakilincset.
375 4| ahogy megfordul, látja ám, hogy a tehénke megint ott áll
376 4| No ni, Bimbó, hát te hogy kerültél vissza? - kérdi
377 4| az udvarra, akkor látja, hogy ez másik tehénke, mert a
378 4| naplementre akkora csordája, hogy az udvarra se fért, az utcára
379 4| át is ment a molnárhoz, hogy válasszon ki egyet a csordából
380 4| vallatóra vette a halászt, hogy jutott ehhez a csordához.~-
381 4| elmondta tövirõl hegyire, hogy fogta meg a vándorló áldása.~
382 4| Olyan szerencséje volt, hogy kisvártatva el is csípte,
383 4| a malmot is elállította, hogy ne zavarja a kattogásával
384 4| vendég álmát. De alig várta, hogy fölébredjen, mindjárt az
385 4| Azt se várta a molnár, hogy a vendég elköszönjön tõle,
386 4| mégpedig idekint a szabadban, hogy jobban férjen.”~Azzal lehajolt
387 4| fölemelkedett, akkorát prüsszentett, hogy a tallér kiesett a kezébõl,
388 4| monda ma is azt tartja, hogy õ volt az a vándorló deák,
389 4| rózsabimbó. Nem arra termett õ, hogy a dolognak törje a fokát,
390 4| malomkõhöz a kristálytükröt, hogy egyszeriben lángliszt lett
391 4| most kérdezd már a tükröt, hogy van-e nálad szebb!~Vállat
392 4| elragadták magukkal a malmot, hogy az meg se állt, míg szét
393 4| bársonyosi bíró malaca, hogy még a füle se mozgott.~„
394 4| pásztor. Nagyobb baj az volt, hogy a nagy kanász egyszerre
395 4| makkocska a szakajtójából, hogy kipp-kopp, meg se állt addig,
396 4| nekiiramodott a világnak, hogy még tán ma is szalad, ha
397 4| mondta, nagyon szégyenli, hogy ilyen okos gazdának olyan
398 4| örömében a bíró akkorát, hogy belerendült a faluháza. -
399 4| ugye, mindig mondtam én, hogy nincs párja ész dolgában
400 4| bársonyosi bírónak! Lám-e, hogy még a malacom is megirigyelte
401 4| kanász. - Azt mondta a malac, hogy csak egy ember van, aki
402 4| bársonyosi bíró akkorát, hogy csak úgy repedezett bele
403 4| rákuporodik, s csap olyan lármát, hogy belesiketül az egész erdõ.~
404 4| megharagudott erre a nagy kanász, hogy leütötte a sapkát a kis
405 4| kanász. - Mit tudom én, hogy ki ütött nyakon ebben a
406 4| kalácscipót gömölyetúróval, hogy öröm volt nézni, s mentõl
407 4| már honnan tudjam én azt, hogy ki nyúlt a tarisznyához
408 4| csak arra legyen gondod, hogy dicsérd magad. A többit
409 4| olyan kedve kerekedett, hogy Matykóval együtt nótára
410 4| dúdolgattak, addig dúdolgattak, hogy utoljára a sárgarigó is
411 4| úgy nyelte a lébenfőttet, hogy a kanál is majd leszaladt
412 4| Petykó úgy megzavarodott, hogy szólni se tudott, csak tekingetett,
413 4| tudott, csak tekingetett, hogy merre is szól az az ezüstcsengettyű.
414 4| olyan mérgeset kurjantott, hogy Dióbél királynak torkán
415 4| Azért se vegyetek ítéletbe, hogy gyalog jöttünk, van ám otthon
416 4| Matykó. - Hát akkora ménes, hogy csak a legelõje kilencnapi
417 4| Annyi ott a kenyérpusztító, hogy egymás sarkát tapossa. Csak
418 4| annyira ráösmertek a koldusok, hogy néha el kell bújnom elõlük,
419 4| elbújtál a vadkörtefa hegyiben, hogy még tán ma is ott vagy,
420 4| Lett erre olyan nevetés, hogy elhallatszott a hetedik
421 4| Matykó pedig úgy elszaladtak, hogy még a csúfolódó sárgarigó
|