Rész

 1   1|        álmot is kívántam nekik. Annyi bizonyos, hogy én nagyon
 2   1|          No de azzal volt is ám annyi bajom, hogy majd beleõszültem.
 3   1|    kukoricát. Ahány vékát mért, annyi rovást faragott a gerendába.
 4   1|   sütés-fõzésnek adták magukat. Annyi volt a kis tál, nagy tál
 5   2|        Káprázott bele a szemem, annyi ideig rajta tartottam, de
 6   2|      minden edényestül. Soha én annyi edénycserepet életemben
 7   2|      Egy szem nem sok, de nekem annyi cseresznye nem jutott a
 8   3|       tudott az iskolában senki annyi verset, mint én. Kaptam
 9   3|        a második esztendõ végén annyi jutalomkönyvet, hogy alig
10   3|           Ahány könyvet eladsz, annyi marék cseresznye lesz a
11   3| kérkedés és panaszkodás nélkül.~Annyi eszem már volt, hogy nem
12   3|     húgom is van kettõ.~Bizony, annyi lábat nem gyõztünk meg a
13   3|        is mind megugattak. Soha annyi jókedvû emberrel nem találkoztam,
14   3|         barackérés idején én is annyi szem barackot kaptam, mint
15   4| segített a szegény halászoknak, annyi halat terelgetett a hálójukba,
16   4|     fûzfákat is megsüvegelitek! Annyi tisztességet meg nem tudtok,
17   4|        nem esett a szíve, pedig annyi volt a tallér a ládájában,
18   4|          lelkendezett Matykó. - Annyi ott a kenyérpusztító, hogy
19   4|          de neki katonája sincs annyi, mint nekünk koldusunk.