Rész

 1   2|                          IGAZLÁTÓ DOBRÓKA~Ahogy leírom ezt a nevet,
 2   2| konyhaajtó felé.~- Nem én voltam, Dobróka bácsi!~S érzem, ahogy szúrós
 3   2|           öreg udvarost.~- Ugyan, Dobróka, szedje ráncba ezeket a
 4   2|         meg ne lásson bennünket a Dobróka.~De el nem kerülte azt az
 5   2|      cseng:~- Jaj, nem én vagyok, Dobróka bácsi!~S rántottam ijedten
 6   2|           szorongattam.~- Tessék, Dobróka bácsi - mondtam nagy alázatosan.
 7   2|       Azzal betessékelt bennünket Dobróka bácsi a kamrába. Azt mondta,
 8   2|           csak, lelkem - biztatta Dobróka. - Nem lesz itt semmi baj
 9   2|      egymásnak a szíve dobogását. Dobróka pedig mondta tovább:~- Minden
10   2|          ez az egész - fejezte be Dobróka. - Aki nem hibás, annak
11   2|        éreztem, hogy rajtam van a Dobróka szeme.~„No, híres Dobróka,
12   2|         Dobróka szeme.~„No, híres Dobróka, kifogok rajtad - gondoltam
13   2|           Hiszen a sötétben még a Dobróka szeme se lát.~Nem is nyikkant
14   2|           se. S alig vártam, hogy Dobróka kinyissa az ajtót, és én
15   2|          a világosság, azt mondja Dobróka:~- Most már minden ember
16   2|           enyém fehér, mint a hó.~Dobróka bekente a fekete kakast
17   2|            nem mer hozzányúlni. S Dobróka tán soha életében nem nevetett
18   2|          szíve. Hanem az igazlátó Dobróka szeme azóta is mindig kísér,