Rész

 1   1|       hangyák játékában, hogy utoljára elaludtam. Arra ébredtem
 2   2|     is muzsikásnak teremtett.~Utoljára elővette a nagyapó az erszényét,
 3   2|  kinyújtottam a karomat, hogy utoljára már elhalt bele.~Az ám,
 4   2|    volt hozzám, mint azelõtt. Utoljára már a fejemnél ült a csúf
 5   2|  amely hiába kapkodott utána. Utoljára nagyot koppantott a fejére,
 6   2|   Fogott ám, míg volt mit. De utoljára a kis házunk is utánament
 7   2|  jobban nõtt a szörnyû ereje. Utoljára úgy tördöste a nagy szál
 8   3|      nagyszerű játék volt, de utoljára már úgy ki volt lyuggatva
 9   3|   aztán a verseskönyvem, hogy utoljára kívülrõl tudtam az egészet.
10   3|     tudtam, melyikhez kapjak. Utoljára az egyikre ráültem, a másikra
11   3| nagyon értetlenül nézett rám. Utoljára is nekem kellett rajta segíteni.
12   3|       Pétert akarta megvenni. Utoljára már nem is kérdezõsködtek,
13   3|    Isten áldja meg a kezét, s utoljára mégiscsak elmosolyogta magát.~-
14   3| köhögéssel segítenek magukon. Utoljára bennem összpontosult a közbizalom.
15   4|       addig dúdolgattak, hogy utoljára a sárgarigó is megtanulta