Rész
1 1| mindig kijártunk, míg csak le nem hullott a fákról a levél,
2 1| levél, s a vadludak bele nem fogtak a szomorú nótába:~-
3 1| olyant, amit könyvekbõl nem lehet megtanulni. Azóta
4 1| átnedvesedik a szárnyuk, nem bírnak magasra szállni,
5 1| édesapám a jövendõmondóival:~- Nem hazudnak azok soha, sem
6 1| seregélyek is. Hittem is, nem is, mert szellõ se lebbent,
7 1| és tudják, hogy esõ után nem lehet legelni a vizes füvet.~
8 1| meg, hogy a levelibékától nem kell félni. Nagy tudós az
9 1| csendesen fönt ül a fa tetején, nem kell félni a rossz idõtõl;
10 1| haragos brekegéssel, akkor nem messze van az esõ.~Egypárszor
11 1| kuruttyolgat kifelé, akkor nem tanácsos sétálni menni.~
12 1| szaladj, öreg, bizonyosan nem itatunk utánad egereket!
13 1| napocskát keresné az égen, de nem találja. Úgy elszundikált
14 1| lenne annak a szûcse, de nem nagyon igyekszik elõ a hívogató
15 1| gyanánt esik az éhesnek! Nem pacsirtaszótól éled a tavasz.~
16 1| fejû cinege, de biz ezek nem vigasztalták meg Andráskát.
17 1| sütkérezik a pászta végin. Ki nem szabadítaná belõle a fejét
18 1| látott. Mert a nagy sapka nem oda esett, ahol a madarak
19 1| láttam, aki a hideg vizet nem szereti, de még olyant nem
20 1| nem szereti, de még olyant nem láttam, aki a dinnyét nem
21 1| nem láttam, aki a dinnyét nem szereti.~Magam is éltem-haltam
22 1| Inkább ennék dinnyét!~De nem is álltam ám meg a jó szándéknál.
23 1| Amelyik a kopogtatásra nem akart vallani, azt a csillagos
24 1| Soha minálunk dinnye meg nem érhetett, mert mind meglékeltem
25 1| nagyon rosszul gazdálkodik! Nem szabad mindnyájunk elõl
26 1| elpusztítani a dinnyét. Ami másé, nem Tamásé.~Fiamuram elszontyolodott
27 1| csimpeszkedett.~- Ami Tamásé, az nem a másé! Eredj a magad kertjébe!
28 1| Eredj a magad kertjébe! Én nem adok a dinnyéimbõl. Be se
29 1| No, igaz is volt, mert nem volt ott semmi gurítanivaló
30 1| Nagyon elszomorodtam, mert nem fogott biz az semmit se.
31 1| hallotta.~Hittem is én azt, meg nem is. Hogy bizonyosabb legyek
32 1| A hatodik dinnyemagnak nem kellett segítenem: elõbújt
33 1| odaértem.~- Ami Tamásé, nem lesz a másé! - kiáltottam
34 1| belõled dinnyésgazda.~Azóta nem is próbáltam meg a dinnyetermesztést.~
35 1| lekéredzett a réznyaka.~- De én nem akarok tudós ember lenni!
36 1| akkora jutalomkönyvet, hogy nem fért a táskámba. Odaálltam
37 1| rajta, amit jólesik. Én bele nem szólok semmit, én csak szomszédod
38 1| jutott, hogy a gazdaemberek nem szoktak bukfencet hányni.
39 1| látszatja, se foganatja nem volt az igyekezetemnek.
40 1| maradt: lezabálta a csiga. Nem maradt a gazdaságomból egyéb,
41 1| sütött, fonnyadt. Ha a nap nem sütött, bágyadt. Mikor virágzott,
42 1| megverte a ragya.~Dinnyeérésre nem maradt több rajta két dinnyénél.
43 1| olyanok voltak ám, hogy nem lehetett párjukat találni
44 1| édesapámat hiába kértem, nem nézte meg a dinnyéimet.~-
45 1| Azt is vettünk, s azóta nem álltam be többet gazdának.
46 1| többet gazdának. Azt hiszem, nem is állok ezután se.~
47 1| mesetarisznyám fenekén, ma nem találok benne vidám bohóságot.
48 1| Üllõje elõtt soha üres kézzel nem dologtalankodott az aranykovács.
49 1| aranyhajú Piroska! Angyalt nem lehetne annál szebbet festeni
50 1| kincs a kerek ég alatt!~De nem sokáig tartott Balogh Demeter
51 1| levestét, de a Bodjinak nem adunt belõle.~Parányi kezével
52 1| szeretném, ha az én apuskám nem lenne mindig ilyen szomorú.
53 1| többet. Semmivel a világon nem törõdött többet. Emberek
54 1| törõdött többet. Emberek közé nem járt, a hozzámenõket nem
55 1| nem járt, a hozzámenõket nem eresztette be. Földjét,
56 1| falubeliek egész elszoktak onnan. Nem hívták már aranykovácsnak,
57 1| hanem Nekopogi kovácsnak.~Nem bánt õ semmit a világon.
58 1| beszélgetni:~- Itt hagytál. Nem szerettél. Aranyos pintyõkém,
59 1| ezt a rongyos életet össze nem foltozod - motyogta a kovács,
60 1| tótnak -, munka énnálam nem akad, hanem vegye föl ezt
61 1| ezt a bundát. Ebben majd nem fázik.~Míg a drótos hálálkodva
62 1| pirosra sütöm, mint a rózsa. Nem lesz többet az életben ilyen
63 1| lett volna belõle, ha bele nem nyugszik, de azért mégis
64 1| míg az egyik combját le nem kanyarította a ludacskának. -
65 1| Vegyetek hamar, míg el nem hûl, lelkecskéim!~Nem is
66 1| el nem hûl, lelkecskéim!~Nem is maradt több a tálban
67 1| egy darab az én fiamnak. Nem volt az nagyétû soha életében.~
68 1| hogy ilyen nagy ebédet nem esznek a királyok portáján
69 1| akkor én haragszom. Pankára nem szabad haragudni, akármit
70 1| lehet átlépni.~No, én föl nem kapaszkodtam a góréba, csak
71 1| Parragot. Szép szál ember, nem is olyan öreg még, deres
72 1| csak jó reggelt se kíván.”~Nem az, pedig felém is fordította
73 1| izmos gyereküket szokták.~Nem értettem a dolgot. Hiszen
74 1| gömbölyû, mint az alma.~Nem szóltam semmit, hanem másnap
75 1| bodrodott az aranyhaja.~- Nem korkondélus az, lelkem,
76 1| mint két liliomszál.~- Nem vagyok én doktor bácsi,
77 1| Fodorka, Bodorka, míg csak meg nem hajítottam õket egy marék
78 1| vártatok.~- Bizony most nem a doktor bácsit vártuk -
79 1| a kislány az angolkát.~- Nem megyek - mondta durcásan. -
80 1| mint a nyúl.~Az angolka nem szólt semmit, csak nézegette
81 1| otthagytam a három gyereket.~Nem is láttam õket csak délután,
82 1| bácsi - mondta az angolka. - Nem eszik olyant az angoloknak
83 1| habpalacsintát. Amelyiktek nem szereti, adja nekem a maga
84 2| édesapám a sűrű szemöldökét.~- Nem dolgoztam én semmit. Találtam.~-
85 2| lelkem édesanyám a pártomat nem fogja.~- Ugyan, apja! Hadd
86 2| Mátyáska kettőt.~- Jó, én nem bánom - vont vállat édesapám -,
87 2| még belekóstol, ha bele nem fújok a körtemuzsikába.~
88 2| fakadtam volna, ha a kezemben nem érzem a körtemuzsikát. Hanem
89 2| a krajcárt.~Hozta ám, de nem a krajcárt, hanem a légycsapót.
90 2| krajcárt, hanem a légycsapót. S nem mondott egyebet, csak annyit:~-
91 2| Nehéz fejed van, fiam, nem érted meg a szép szót. Nézzük,
92 2| Akkor tudtam, de azóta nem is fújtam körtemuzsikát.~
93 2| utcába.~No, az igaz, hogy nem esett hiába a lótás-futás.
94 2| erre a biztatásra, hogy nem kengyelfutó leszek biz én,
95 2| édesapám.~- Azért, mert annak nem kell szaladozni. Egy helyben
96 2| viszik még az ennivalót is.~Nem szólt erre semmit az édesapám,
97 2| valami szépet!~Biz az pedig nem valami szép volt, amit mutatott.
98 2| addig, míg a békácska el nem ugrik a helyérõl. Ne félj,
99 2| tartottam, de a békula még csak nem is pislantott.~„Hm, ez az
100 2| ébredését, míg magam is el nem aludtam. Álmomban hídpénzszedõ
101 2| szüksége van ám a lábára.~No, nem is ejtettem le a mézes kenyeret,
102 2| Elzsibbadt minden porcikám, s nem adtam volna egy körtemuzsikáért,
103 2| édesanyámhoz.~Az ám, de a békámnak nem volt szaladhatnékja. Nem
104 2| nem volt szaladhatnékja. Nem annak még csak ozsonnázhatnékja
105 2| békácskát.~- Indulj, békula!~Nem indult az most se, csak
106 2| az egész békácska! Azért nem volt szabad közel mennem
107 2| szégyellettem bemenni.~Én nem mentem be, de édesapám kijött,
108 2| poharát?~Kicsike voltam még, nem tudtam, hogy ha hibát tesz
109 2| haragosan:~- Jól van, fiam, nem vallatlak én tovább, ne
110 2| is vagy, dacos is vagy: nem vagy az én fiam.~Azzal betette
111 2| elpityeredtem most, hogy a házunkat nem találtam meg rajta.~- Ne
112 2| csodálkoztam el -, minálunk nem szoktak a nyulak fára mászni.~-
113 2| mászni.~- Hja, gazdikám, azok nem is felhõnyulak ám! Hát ilyen
114 2| már a könnyem.~- Nagyon nem szeretem ország ez a felhõország,
115 2| én neked olyant is, ami nem szalad el - toppantott a
116 2| se álltam, míg a pad alá nem estem.~Hirtelen kinyitottam
117 2| szemem, és fölnéztem az égre. Nem volt ott se felhõoroszlán,
118 2| sandítok a konyhaajtó felé.~- Nem én voltam, Dobróka bácsi!~
119 2| követtem el.~Egyéb dolga nem is igen volt neki a mi házunknál,
120 2| pajkosságunkat, de szólni nem tudott érte. S amikor a
121 2| bennünket a Dobróka.~De el nem kerülte azt az ember, ha
122 2| volna is. S azt a nézést ki nem bírta senki emberfia, kivált
123 2| sarkamban éreztem, senkinek nem volt maradása tõlem a házban.~
124 2| tányéros tetején, míg a kezembe nem akadt a szilva.~„No, ennek
125 2| a fülembe cseng:~- Jaj, nem én vagyok, Dobróka bácsi!~
126 2| edénycserepet életemben nem láttam, mint amennyit akkor
127 2| szám.~- Lelkem, Pali fiam, nem te lökted fel a tányérost?~-
128 2| ölelgetett bennünket, de biz az nem sokat használt. Bizony megint
129 2| kellett folyamodni.~No, az nem ölelgetett meg bennünket,
130 2| fekete kakast!~No, erre nem volt énnálam fürgébb legény!
131 2| lelkem - biztatta Dobróka. - Nem lesz itt semmi baj se, csak
132 2| fejezte be Dobróka. - Aki nem hibás, annak a simogatásától
133 2| a Dobróka szeme se lát.~Nem is nyikkant a mi kakasunk
134 2| aki ludasnak érzi magát, nem mer hozzányúlni. S Dobróka
135 2| Dobróka tán soha életében nem nevetett jobb ízût, mint
136 2| nyírfa-királykisasszonnyal?~Akivel hogy táncra nem kellett perdülnöm, most
137 2| cinegefogás. Persze nekem nem az orrom fogta a cinegét,
138 2| közül, de engem ugyan meg nem vigasztalt vele. Nekem eszem-lelkem
139 2| mit ámít ilyen mesékkel.~- Nem mese az, uram - erõsítgette
140 2| ahogy a markomba vettem. De nem haragosan mondta ezt, hanem
141 2| kirebbent a kezembõl, de nem surrant el mindjárt. Körülrepkedett
142 2| Matyi bácsi mondott: „No, nem tudom, nem szalajtottam-e
143 2| mondott: „No, nem tudom, nem szalajtottam-e el a szerencsémet?”~
144 2| láz, s attól fogva hetekig nem tudtam magamról semmit.~
145 2| mind a madarat hajszolta. Nem ért semmit. A madár fölröppent,
146 2| hogy ott van, de látni nem láttam, mert a szememet
147 2| láttam, mert a szememet nem mertem kinyitni. S akkor
148 2| szemmel néztek maguk elé.~De nem is kellett segítség az én
149 2| ment el, gyermekem? Hiszen nem volt itt senki.~- Hát az
150 2| szakállas cinegének hívják.~Nem szóltam semmit, de tudtam,
151 2| nagyeszû Gyurgyókával, ki nem tudtam nézni, hol tartja
152 2| a nagy eszét. A fejében nem tarthatta, mert az sótartónak
153 2| kapaszkodni a kordéra, már akkor nem voltam rigó.~- Ohó, csacsikám -
154 2| vihogott a nagyeszû ember -, nem úgy lesz az! Fogadást kötöttem
155 2| rigó még olyan keservesen nem fütyült, mint ahogy akkor
156 2| kellett, míg csak a kosár tele nem lett. Egy szem nem sok,
157 2| tele nem lett. Egy szem nem sok, de nekem annyi cseresznye
158 2| de nekem annyi cseresznye nem jutott a magam szedésibõl.
159 2| se kóstolt bele.~- Nyáron nem jó cseresznyét enni - tette
160 2| legelõször. Néztem is rá nagyot, nem is állhattam meg szó nélkül.~-
161 2| konyhájára.~- Jaj, édes fiam, nem a te eszedhez való az! -
162 2| egyszer.~No, ezt már éppen nem értettem. S nem érteném
163 2| már éppen nem értettem. S nem érteném tán máig sem, ha
164 2| máig sem, ha egyszer azzal nem riaszt ki édesapám a bodzafa
165 2| azzal fogadott:~- No, fiam, nem volt igaz ember a vásáros.~-
166 2| görbe szõlõmetszõ kést.~- Nem én, hanem a kaszát.~- Hiszen
167 2| az öreg bodzafánk eszembe nem juttatja. Rég nem látott
168 2| eszembe nem juttatja. Rég nem látott már szegény, s örömében
169 2| eresztett, míg a ruhám el nem hasította.~- Vesd le hamar
170 2| volt az csakugyan. Édesapám nem gyõzte dicsérni, míg a gallyon
171 2| hozzá.~- Van itt az is, nem úgy, mint szegény helyen -
172 2| babrált, addig fölokosított:~- Nem kellett már a kis fûrész
173 2| nálunk, azt mondja, hogy nem érdemelné meg azt az õ fia,
174 2| belõle szolgabíró, mert nem fog az esze - csóválja meg
175 2| Sándorka vállán.~Most azonban nem látta Sándorkát, azért nagyot
176 2| visszabújt a vackába.~- Tiveletek nem érdemes szóba állni! - Bizonyos
177 2| lehajtott fejjel, de csak nem tud rájönni sehogy se, hogy
178 2| becsületes neve. - Hiába, nem nekem való tudomány ez” ‑
179 2| míg a legnagyobb fiú ki nem mondta a végzést:~- Holnap
180 2| keresgélt az udvaron, de nem talált semmi szépet. Egy
181 2| szívesen, de azt Tamás bácsi nem tudná fújni, mert nem ismeri
182 2| bácsi nem tudná fújni, mert nem ismeri a fortélyát. Csak
183 2| csakhogy másnap reggel már nem tudta olyan szépen elmondani
184 2| hullajtottak bele; s az öreg hõs nem tudott szólni semmit, csak
185 2| öregember.~- Bácsi, én... én nem tudok mást... én megvetem
186 2| erdejét ki akarta vágni.~Nem valami rengeteg volt biz
187 2| fejüket.~- A fát csakúgy nem szabad kínozni, mint az
188 2| a gyerekeket. Ha ti meg nem tanítjátok õket, majd megtanítom
189 2| az udvarába!~Erõs Fodorik nem szólt erre semmit, hanem
190 2| csattogtatta tovább a fejszét. Nem is vágta, hanem kaszálta
191 2| vadalmafácskára került a sor. Nem is fa volt, inkább cserje.
192 2| csak megrázkódott, de baja nem esett, és ijedt csettegés
193 2| édesanyjuk. De biz azok nem ijedtek meg. Mohón kaptak
194 2| Szerencsétek, hogy már nem bírom a fejszét - hajított
195 2| volna az erdõt. Akkor aztán nem tudom, mivel tüzeltetek
196 2| nagyapó soha az életben nem volt erõsebb, mint mikor
197 3| hófúvások betemették a házunkat, nem lehetett mozdulni se ki,
198 3| hétköznapok, lelkes állat nem vetődött felénk soha, s
199 3| vetődött felénk soha, s nekem nem volt egyéb mulatságom, mint
200 3| aranykoronája van. Persze az ember nem láthatja színről színre
201 3| hanyatt, hogy az igazán nem illett egy királyfihoz.~
202 3| beleverni a szögeket, de ez nem nagyon tetszett. Mert a
203 3| volt őket.~De nemcsak nekem nem tetszett ez a mulatság,
204 3| gyerek! Attól félek, hogy nem egészen úgy szolgál szegénykémnek
205 3| pápaszemét, és azért sír, mert nem volt, aki föladja neki,
206 3| aki föladja neki, le meg nem szaladhatott érte, mert
207 3| érte, mert pápaszem nélkül nem láthatta lefelé az utat.
208 3| Kese kalaposról, de azok nem voltak valami szívvidámító
209 3| Kese kalapos iskolájában nem kellett se könyv, se irka.
210 3| felére, míg egészen írástudó nem vált belõle. Meg lehetett
211 3| betût, csak az ipszilont nem. Arról azt tartotta a kalaposmester,
212 3| a kalaposmester, hogy az nem magyar betû, és azt nem
213 3| nem magyar betû, és azt nem is tanította. Aki az õ iskolájában
214 3| ipszilonnal. Az õ deákjai nem azt kérdezgették egymástól,
215 3| azt: hogi vagi?~Én azonban nem találtam szép játéknak sem
216 3| vércsefészekben, de azért ugyan nem érdemes iskolába járni,
217 3| Hogy ember lesz énbelõlem, nem is kicsi. Címeres nagy úr,
218 3| Persze a Küsmödi kincsei meg nem menthettek volna engem a
219 3| ha drága jó édesanyám meg nem ment. De õ az ölébe húzott,
220 3| bozontomat.~- De ilyen télben nem adom ám ki szegénykémet
221 3| ablaka egész télen át ki nem engedett. S az a befagyott
222 3| gonosz, makacs betûk, amelyek nem akartak szót fogadni tanítómesterünknek
223 3| csóváltam a fejemet, hogy engem nem lehet bolonddá tenni. Tudom
224 3| avval a kis ésszel.~Biz én nem okosan választottam. Azt
225 3| fölött.~Hanem az édesapám nem dicsért meg a nagy sietségért.
226 3| Inkább megcsóválta a fejét.~- Nem jól van ez így, fiamuram.
227 3| jól van ez így, fiamuram. Nem fecske módra kell átsurranni
228 3| kívülrõl tudtam az egészet. Nem is tudott az iskolában senki
229 3| ha azt is neked adnám?~Nem tudtam én semmit se szólni
230 3| hol a másikhoz. S addig nem volt nyugtom, míg az édesanyám
231 3| régi fazekaspolcot nekem nem adta könyvtárnak. Akkor
232 3| könyvtárnak. Akkor aztán nem cseréltem volna a szolgabíróval
233 3| könyvtáros úr. Én már akkor nem gyõztem olvasni, csak úgy
234 3| ablak, de csak akkora, hogy nem fért be rajta annak a bolondos
235 3| máig is csudálom, hogy ki nem sétált rajta az egész iskolaszoba.
236 3| addig fúrt-faragott, míg meg nem volt a pad. Egyik végén
237 3| másikon a másik. Biz azon nem esett olyan kényelmes ülés,
238 3| fiúcska. Csuda, hogy el nem vitte a szél, míg idáig
239 3| csendesen morogtunk:~- Ide nem ül! Ide nem fér! Csináljon
240 3| morogtunk:~- Ide nem ül! Ide nem fér! Csináljon magának padot!~
241 3| odavalóbb lakója. Világéletemben nem láttam gyámoltalanabb teremtést
242 3| tölthettük: soha annak szavát nem vehettük.~Annál többet vette
243 3| a tanító úr szólította, nem ugrott, mint a labda, hanem
244 3| hogy szinte megsajnáltuk.~Nem haragudtunk már rá, hiszen
245 3| haragudtunk már rá, hiszen nem volt már jobb deák õ se,
246 3| jobb deák õ se, mint mink. Nem dicsérte már a tanító úr
247 3| kezébõl kiesett a könyv, s nem ébredt fel e zajra. Nekitámasztotta
248 3| tanító úrra vetette, de nem szólt semmit. Összeszedte
249 3| Elmegyek Három Matyiékhoz.~Nem is volt nekünk kedvünk semmi
250 3| lett volna belõled.~- Az nem leszek, mert azt megrúgja
251 3| kalapácsot, se a gyalut el nem bírná - mondta megelégedetten -,
252 3| Gergulics bácsi csakugyan nem fösvénykedett a tudományával.
253 3| Érted-e, öcsém?~No, ezt nem volt nehéz megérteni. Gergulics
254 3| hallottam is már én azt, meg nem is. Szinte káprázott a szemem
255 3| kezét.~A hétfejû sárkány nem nézhet csúnyábban, mint
256 3| furfangos mosollyal.~Erre már nem sok szót vesztegettem, hanem
257 3| mézeskalács mogyoróval.~Nem ért az semmit, mert úgy
258 3| akarta megvenni. Utoljára már nem is kérdezõsködtek, csak
259 3| egy morzsányi mézeskalács nem maradt a másik asztalon.
260 3| fülemen töltötte a mérgét, és nem éppen barátságosan adta
261 3| a lábad!~Azóta csakugyan nem is voltam könyvkereskedõ-inas.~
262 3| találkozott már vele, ha egyebütt nem, a kis iskolás gyerekei
263 3| legyintett mérgesen -, csak nem kívánja tőlem az úr, hogy
264 3| bűnömet, én azt gondolom, nem is olyan nagy hiba ez, mert
265 3| világi életben. De szólni nem szóltam semmit, csak elhatároztam,
266 3| takaró sárig kékellik, azt nem lehetett kitalálni, azt
267 3| Annyi eszem már volt, hogy nem firtattam, miért. Inkább
268 3| feleségemet kérdeztem meg, nem volna-e egy pár rossz cipõ
269 3| komolyabb cipõ kell, fiam, nem olyan, amelyik azt mondja,
270 3| vászonkendõkkel megbélelve nem is volt túlságosan nagy
271 3| a cipõk a kõlépcsõkön, s nem tudom, a régi gazdájuk nem
272 3| nem tudom, a régi gazdájuk nem jobban örült-e nekik, mint
273 3| nekik, mint az új. Egy hétig nem láttam Palkót, de a kopogását
274 3| szürke is rajta lityeg. De nem Palkó az mégse, hiszen annak
275 3| bõribe. Hívom a feleségem is, nem érti a dolgot õ se. Tegnap
276 3| kávéját meginni.~- És ma?~Ma nem látta. Ma a Mari kávéztatta
277 3| meg. Hát Mari mit tud? De nem tudott semmit, csak morgott.
278 3| csak morgott. Õ bizony nem szokta nézegetni azt a kis
279 3| talpáról a jeges sarat. De nem a cipõje talpáról, hanem
280 3| bátyám.~- Elvette tõled?~- Nem. Odaadtam neki.~- Miért
281 3| ez olyan igazság, amivel nem lehet vitába szállni. Most
282 3| Egész karácsony reggeléig nem volt semmi baj. Akkor se
283 3| azért, mintha Palkó lábán nem lett volna cipõ. Rajta volt,
284 3| föld.~- Fázol-e, Palkó?~- Nem fázok én.~- Hát az angyal
285 3| angyal járt-e felétek?~- Nem járt az - vigyorodott el -,
286 3| igaza van. Karácsony napján nem lehet meztéláb állni Isten
287 3| kettõ.~Bizony, annyi lábat nem gyõztünk meg a magunk rossz
288 3| magam, hogy se bût, se bát nem tudtam mondani. Se akkor,
289 3| Akárhogy tudtam a leckét, ki nem tudtam a számat nyitni,
290 3| is hallottam már, mikor nem mondták.~Tanultam pedig
291 3| mondtak rólad, Márton deák. Nem lesz már belõled szabó,
292 3| magammal, Balla bácsi, csak nem merem elõadni - törtem el
293 3| ejnye, szolgám, hogy elõbb nem szóltál! Tudok én orvosságot
294 3| ellen ez a nagyeszû ember?~Nem hozott az egyebet, csak
295 3| prémgallérja is, míg a moly meg nem ette! Meg volt ez festve
296 3| sárgára, míg a penész ki nem szívta belõle a festéket!
297 3| selyemrozmaringgal, míg az egér le nem rágta róla! Vadonatúj ködmön
298 3| legény voltam, mint te!~- Föl nem venném száz forintért -
299 3| rossz ködmönt. A király nem adhatja olyan kevélyen a
300 3| Soha annyi jókedvû emberrel nem találkoztam, mint akkor:
301 3| is, hékám; szólj, ha elég nem volt!~De nem szólt az semmit,
302 3| szólj, ha elég nem volt!~De nem szólt az semmit, hanem úgy
303 3| tudok” - gondoltam magamban. Nem féltem már a feleléstõl
304 3| megforgatott elõre-hátra. Nem akarta elhinni, hogy én
305 3| újságoltam örvendezve. - Nem vagyok már Marci kisasszony.~
306 3| vagyok már Marci kisasszony.~Nem is lettem az soha többé.
307 3| ütögetett hátba nagy nevetve.~Nem is vettem rám többet, de
308 3| akkor azt mondtam, hogy ez nem igazság.~- Miért ne volna
309 3| meg azon keseredtem el.~- Nem ez volna az igazság - morogtam
310 3| nagy igazságkereséssel. Nem felejtem el, ha olyan öreg
311 3| a nagy karosszékben. Az nem lett volna baj, csakhogy
312 3| vagdostuk hozzájuk, de evvel nem sokra mentünk. A fülünk
313 3| hópalotában lakott volna. Nem is fagyott le se keze, se
314 3| szánkót, hogy annál szebb még nem volt a világon. Még most
315 3| a mesés szép szánkó, de nem volt, aki húzza. Nagy úr
316 3| pántlikás ostorát.~- Mást nem kívánnál, kis rongyos? Nem
317 3| nem kívánnál, kis rongyos? Nem olyan gúnyához csinálták
318 3| Megvolt a szánkó.~Biz az nem egészen olyan volt, mint
319 3| az arcunkba a havat, de nem törõdtünk vele. Csak arra
320 3| is kivirágozta a dér.~- Nem égett ebben a tûz, lelkeim,
321 3| jólesik repülni a szánkón, de nem tudják, milyen jólesik jót
322 3| szónokokkal is megesik, de azok nem fakadnak sírva, hanem köhögéssel
323 3| kis arcom volt és fésût nem álló vad, fekete hajam,
324 3| úrikisasszonyé.~- Aztán nem félsz majd, kisfiú? - emelte
325 3| valamelyik tanító úr.~- Nem félek én, csak a kutyáktól -
326 3| Megnyugtattak, hogy ezeket nem eresztik be a templomba,
327 3| amilyent semmiféle cukrász nem tud produkálni. Amellett
328 3| elmúlik a lámpaláz.~Azt nem vettem észre az úton, hogy
329 3| mardosta a hideg. De hát nem szúrt szemet senkinek, télen
330 3| bekecséből.~- Jaj, kérem, én nem ezt gondoltam - hőkölt vissza
331 3| Már hozom is, kérem.~Hát nem lehet mondani, hogy nem
332 3| nem lehet mondani, hogy nem hozta volna, mert csakugyan
333 3| magasabb lettem egy fejjel - ó, nem leszek én soha többet olyan
334 3| morgott közben, amiket talán nem is találtak illendőnek a
335 3| nekem, hogy ha kellett, ha nem, minden strófa után röppentem
336 3| kéz tartózkodott, de azért nem a kézzel volt a baj, hanem
337 3| hanem a lábbal. A lábak nem akartak mozdulni, mintha
338 3| volna a kőben.~- Gyere hát, nem hallod?! - rántotta meg
339 3| pajtás, majd leveszlek.~- Nem... nem ereszt a lábam -
340 3| majd leveszlek.~- Nem... nem ereszt a lábam - motyogtam
341 3| a kõhöz.~- Mi a macska, nem ereszt a lábad? - nevetett
342 3| közszereplés terére, s ezért nem tudtam róla többet elmozdulni.
343 3| sergette-pergette magát.~Én pedig nem éreztem semmit a királyi
344 4| telesírt keserves könnyeivel. Nem nyugodott meg addig szegény
345 4| az udvari vadászok agyon nem nyilazták a szegény legyecskét.~-
346 4| de hiába mesterkedett, nem vásott foga a király almájába.
347 4| Olyan magasan volt, el nem érte, akárhogy merészkedett
348 4| lenbe, soha titok még meg nem állt benne.~„No, majd teszek
349 4| Kótyonfitty királynak. De nem a kefét dörgölte a csizmához,
350 4| almát.~- Málé legyek, ha nem megyek! - rikkantott Málé
351 4| szélkakas.~- Jaj, komám, nem kell ám ezt világgá kukorékolni -
352 4| Perec. - Soha senkinek meg nem szabad tudni, amit most
353 4| magad, kitörik a nyakad!~Nem is szólt Málé koma egy kukkot
354 4| többet, egész addig, míg be nem értek a kertbe, hanem ahogy
355 4| jegenyefára fölnézett, meg nem állhatta, hogy oldalba ne
356 4| meg ne lásson bennünket!~Nem is látta meg õket senki,
357 4| hökkent meg Málé, aki nem látta jól a félhomályban,
358 4| ne találja nála valaki.~Nem is tudtak az almának nyomára
359 4| király hopmestere észre nem veszi, hogy Málé koma körülzsindelyezte
360 4| lyukból bolond szél fúj.~- De nem addig van az, szolgám -
361 4| magát a király -, hiszen nem szoktak a halak fára mászni.~-
362 4| kukoricakorpává válik, ha el nem ugrik onnan.~Szerencsére
363 4| azóta máig is ugrál, ha el nem fáradt. Amelyiktek megszánja,
364 4| SÉDI MALOM~Igazság szerint nem is malom már a sédi malom,
365 4| Séd vize partján, amivel nem bír se ásó, se eke. Kemény
366 4| körös-körül, de itt meg nem él egy fûszál.~Valamikor,
367 4| megharagították, egy keszeg nem sok, annyit se fogtak. Megharagítani
368 4| targallyat ha szedegettek, azt nem bánta, de ha az élõ fákat
369 4| Annyi tisztességet meg nem tudtok, hogy énelõttem is
370 4| Tudta is azt mindenki, azért nem süvegelte meg senki. Dölyfös,
371 4| molnár. Soha senkin meg nem esett a szíve, pedig annyi
372 4| halászokra:~- Hej, de sokért nem adnám, ha egyszer fültövön
373 4| mondták neki.~- Nekem nem lesz! - vágta bele a fejszét
374 4| vizet. De a tündérteket nem látom, hogy védelmére sietne
375 4| Ha hiszel a tündérben, ha nem, ne bántsd az élõ fát, mikor
376 4| Ha holnap ilyenkorra meg nem hozod, elveszem a tehénkédet.~
377 4| szomorúan, s egész éjszaka nem tudta befogni a szemét bánatában.
378 4| csordából az adósság fejében.~De nem telt bele egy kakaskukorintásnyi
379 4| zöld bársonyköntösüket. Nem is rosszul gondoljátok,
380 4| kettéhasadt rózsabimbó. Nem arra termett õ, hogy a dolognak
381 4| feje? Csacsogó patakot ki nem száríthatta, folyását másfelé
382 4| száríthatta, folyását másfelé nem fordíthatta, hiszen az forgatta
383 4| mosolygott a világszép lány, s nem gyõzte nézni a patakból
384 4| nálam szebb?~Ez egyszer nem volt felelgetõ kedviben
385 4| az meg se állt, míg szét nem morzsolódott valami alattomos
386 4| semmi hiba. Alvó malacnak nem kell éber pásztor. Nagyobb
387 4| addig, míg éppen az orrára nem pottyant a kismalacnak.~
388 4| ma is szalad, ha szélét nem érte. Fölugrott a kiskanász
389 4| fölugrott a nagy kanász is: nem ért már az semmit, akkorára
390 4| uramat a malaca, mert õ már nem jön vissza mostanában.~-
391 4| az üres tarisznyáját.~De nem volt már az akkor üres.
392 4| Ha a kis kanász kereket nem oldott volna, bársonyosi
393 4| Matykó.~- Kismise, nagymise, nem lesz abból semmi se, édes
394 4| Mibõl, kedves gazdám?~- Nem adják nekem a királykisasszonyt,
395 4| királykisasszony. Nádszál nem karcsúbb, hó nem fehérebb,
396 4| Nádszál nem karcsúbb, hó nem fehérebb, hajnal nem frissebb,
397 4| hó nem fehérebb, hajnal nem frissebb, napsugár nem ragyogóbb
398 4| hajnal nem frissebb, napsugár nem ragyogóbb nála. Hát még
399 4| a kanállal vert haluska.~Nem azok vagyunk mi, töröm a
400 4| van, kenyér is van hozzá. Nem kell kölcsönért a szomszédba
401 4| haragosan ütött az asztalra.~- Nem szokott?! Hát mikor a múltkor
402 4| tán ma is ott vagy, ha le nem csalogatlak egy marék kökénnyel!~
403 4| ha a lyukas bocskor le nem maradt a lábukról.~ ~.oOo.~
|