Rész

 1   4|  senki, csak a város szélén a molnár szamara, az se mondott egyebet,
 2   4|  Dölyfös, kevély ember volt a molnár. Soha senkin meg nem esett
 3   4|    szószólója, az fogta meg a molnár karját.~- Ha hiszel a tündérben,
 4   4|     idõ, már akkor ott volt a molnár, s vallatóra vette a halászt,
 5   4|     az áldást.~Azt se várta a molnár, hogy a vendég elköszönjön
 6   4|      az ezredik. Szegény sédi molnár napestig egyebet se csinált,
 7   4|   csitt csak, prüszköl a sédi molnár!~
 8   4|   lányom - zúgolódott az öreg molnár -, csúf dolog az a nagy
 9   4|     aztán kapta magát az öreg molnár, úgy vágta a malomkõhöz
10   4|  szebb?~Megharagudott az öreg molnár, kitörte az ablakot, s odaakasztott
11   4| ezüsttükrében. Búsult az öreg molnár, búsult, de mit tehetett
12   4|      öreg, koldusbotra jutott molnár. Világszép lánya akkor is
13   4|    van-e nálam szebb?~Az öreg molnár szívét elfutotta a keserûség,