Rész
1 1| vesszõk fölül. Sok bogár meg hernyó kiszabadul ilyenkor
2 1| Vállára vetette a tarisznyát meg a nyitókapát, s mire a napocska
3 1| arra sehol se tanítottak meg, hogy lehet azt elõre megmondani:
4 1| jövendõmondók?~- Hát a macska meg a fecske. Látjátok, hogy
5 1| idõt. Nézzétek, a fecskék meg olyan magasan röpködnek,
6 1| közel kóvályognak. A fecske meg bogárral él, hát neki is
7 1| Igazuk volt a fecskéknek meg a cirmosnak. Még ki se értünk,
8 1| kapálásnak, mint eddig. Én meg azzal mulattam magamat,
9 1| bennünket a város szélén, meg is vert úgy, hogy még másnap
10 1| édesapámtól. Arra is õ tanított meg, hogy a levelibékától nem
11 1| Azt mondom neki, kérje meg a cirmost, hogy nyalogassa
12 1| cirmost, hogy nyalogassa meg a talpacskáit, mert az jó
13 1| magában.~- Édesapám - szólal meg Andráska -, mért kiabálják
14 1| pecsenyében is válogat, most meg fél nap is elkószál egy-két
15 1| Ugyan melyik madár hozza hát meg a tavaszt?~- A cinege, Andráska,
16 1| Andráska, a cinege. Õ mondja meg a szántó-vetõ embernek,
17 1| biz ezek nem vigasztalták meg Andráskát. Az egyik hasztalan
18 1| hamar, legény! Most hallgasd meg, mit mondanak a cinegék!~
19 1| Andráska a nagy sapkát! Meg kell azt odakint mutogatni
20 1| végén. Hej, ha valahogy meg lehetne kaparintani ezt
21 1| sapkában sehogy se találja meg az utat hazafelé. Pedig
22 1| dinnyét!~De nem is álltam ám meg a jó szándéknál. Ami dinnye
23 1| kérdõre. Soha minálunk dinnye meg nem érhetett, mert mind
24 1| nagyon letemetted õket, meg se fogják.~„No, majd kivárom
25 1| ki belõle a gyökerecskéje meg a száracskája - magyarázta
26 1| hallotta.~Hittem is én azt, meg nem is. Hogy bizonyosabb
27 1| mind a föld alatt erednek meg a dinnyemagjaim?~A hatodik
28 1| Azóta nem is próbáltam meg a dinnyetermesztést.~
29 1| kezében.~- Szebb annál a kapa meg a szõlõmetszõ kés - morogtam
30 1| mégiscsak írni-olvasni tanulj meg. Jövõ nyáron aztán beállhatsz
31 1| cserebogár hernyója. A salátámnak meg még csak levele se maradt:
32 1| hiába kértem, nem nézte meg a dinnyéimet.~- Majd ha
33 1| meghagyta az a jó ember. Meg ám, de arra meg az édesapám
34 1| jó ember. Meg ám, de arra meg az édesapám tette rá a kezét.~-
35 1| tette rá a kezét.~- Ezt meg én viszem el adóba, hékás -
36 1| akárhányszor éjszakával toldotta meg a nappalt, ha sok volt a
37 1| ezt az aranykovácsot!~De meg is érdemelte Balogh Demeter,
38 1| alázatosan a drótos.~- Edd meg, ha jó - mordult rá haragosan
39 1| szemrehányóan csóválta volna meg fejecskéjét a képen. A kovács
40 1| csizma nekem szûk. Próbálja meg: jó lenne-e magának?~Szegény
41 1| Istennel a kovácsot. Ez meg odaállt az arckép elé, s
42 1| tisztesség ér téged - veregette meg a ludacska törleszkedõ fejét. -
43 1| legkedvesebb gyerekemnek sütlek meg ebédre. Úgy igyekezz meghízni,
44 1| a lúdbecsület!~Tudta is, meg kell adni neki. Úgy meghízott,
45 1| közé a fejét.~- Segítsen meg szándékodban az Isten -
46 1| szándékodban az Isten - törülgette meg édesanyám a könnybe lábadt
47 1| Parragékkal a nyáron ismerkedtem meg a falunkban, ahová elbujdostunk
48 1| róla, hogy a világon van.~Meg ám, mindjárt a második nap,
49 1| morzsoló emberre szabad. Meg is mondom neki mindjárt,
50 1| Az ám, a góré, azt még meg se néztem, mióta itthon
51 1| nemigen láthatott - csóváltam meg a fejem.~- Mindig egyformán
52 1| látok én, uram - hajtotta meg egy kicsit a fejét Parrag. -
53 1| Csakugyan az ujjával nézte meg a boldogtalan minden délben
54 1| hol a másiknál csóválta meg a fejét.~- Mi bajod már
55 1| Esztikével azonban mindig meg volt elégedve, mindig úgy
56 1| elégedve, mindig úgy veregette meg a vállát, mint boldog apák
57 1| mindig engem hajigálnak meg a legnagyobb fenyõtobozzal.
58 1| pajtásom mégiscsak a Fodorka meg a Bodorka. Két icipici kis
59 1| nevét. Akkor ismerkedtem meg velük, mikor a minap beleesett
60 1| a bábujok a patakba, õk meg ott jajveszékeltek a parton.~-
61 1| öntögettem a szájába, hogy meg ne náthásodjon az istenadta.~
62 1| Odanézek, hát a Fodorka meg a Bodorka ing-ring a kerítésen
63 1| bácsinak. Csak egyszer esett meg, hogy hiába zörögtem a rácson.
64 1| hiába zörögtem a rácson. Meg se mukkant Fodorka, Bodorka,
65 1| Fodorka, Bodorka, míg csak meg nem hajítottam õket egy
66 1| kezét Bodorka.~- Hát az meg már kicsoda? Tán az is valami
67 1| Ó, persze! - sértõdött meg a két kis szakácsné. - Az
68 1| panaszolta Fodorka.~- Meg hogy az angol rigó szebben
69 1| fütyül, mint a magyar.~- Meg hogy õnáluk még a csigabiga
70 1| akaratos legényke vagy te, süsd meg a halat.~- Én csak az angolnát
71 1| angolnát szeretem - szólalt meg komolyan az angolka.~Nevettem
72 1| angolka az angolokat, én meg azóta nagyon szeretem a
73 2| lisztes szakajtóval, édesapám meg az aprópénzes erszénnyel.~-
74 2| jókor találtad - simogatta meg apám a fejemet -, add oda
75 2| tartotta is a tenyerét, de én meg nagyon siettem összecsukni
76 2| pirosra van festve, a másik meg sárgára. De olyan volt az,
77 2| nekem se kellett egyéb! Most meg már olyan szakadatlanul
78 2| egy aranykrajcárt.~- Ezt meg azért adom, lelkecském,
79 2| ehhez képest. A fél szemem meg mindig az ajtón volt, hogy
80 2| fejed van, fiam, nem érted meg a szép szót. Nézzük, no:
81 2| barnás fejecskéje látszott meg az egyik lába.~- Vigyázz,
82 2| hídpénzszedõ a bódéjában. Meg se moccanj addig, míg a
83 2| édesapám otthagyott, én meg elnevettem magamat. Hiszen
84 2| hídpénzszedõ béka lehetett, mert meg sem moccant. Káprázott bele
85 2| az egy helyet?~- Én untam meg, édesapám.~- Hej, fiam,
86 2| lesz belõled! - veregette meg édesapám a vállamat.~Többet
87 2| gondoltam magamban -, meg se állnék, míg a kéményünk
88 2| a házunkat nem találtam meg rajta.~- Ne gondolj most
89 2| nyerített a felhõcsikó -, nézd meg inkább ezt a tündérpalotát.~
90 2| mintha ott se lett volna.~No, meg is eredt már a könnyem.~-
91 2| úgy ledobott magáról, hogy meg se álltam, míg a pad alá
92 2| hogy ehhez képest a favágás meg a kõfejtés csupán gyerekjáték
93 2| csak a szíve volt puhább. Meg tudta siratni a pajkosságunkat,
94 2| akkorára összezsugorodni, hogy meg ne lásson bennünket a Dobróka.~
95 2| folyamodni.~No, az nem ölelgetett meg bennünket, csak a szemünkbe
96 2| a parancsot:~- Fogjátok meg csak a hátulsó udvarban
97 2| hibás, annak a simogatásától meg se mukkan a kakas. Hanem
98 2| ágai közül, de engem ugyan meg nem vigasztalt vele. Nekem
99 2| Matyi bácsi. Az édesapám meg is pirongatta érte, hogy
100 2| könyörögve apámékra, de meg se moccant senki. Ültek
101 2| Derék dolog - veregette meg a vállam jókedvûen kacarászva. -
102 2| szürkével, nagyeszû Gyurgyóka meg csak nevette a kordéból.
103 2| fára egyszerre. Az öreg meg fölnyújtotta a kosarat,
104 2| embernek a foga. Csípje meg a csóka, jobb annál a sóska!~
105 2| egyék sóskát. Inkább tömjük meg vele a kordét. Pénzt adnak
106 2| zsebében az erszényt, én meg szaggattam a sóskát, és
107 2| nagy kényelmesen, nekem meg azt mondta:~- Étel után
108 2| csacsikának. Õ húzza a kordét, te meg toljad. Ami cseresznye lerázódik,
109 2| nagyot, nem is állhattam meg szó nélkül.~- A gazdag ember
110 2| eszedhez való az! - legyintette meg édesapám a vállamat. - A
111 2| szegény ember háromszor fõz meg azzal a vízzel, amelyikkel
112 2| rágondolok, hogy hátha nekem is meg kellett volna azt tanulnom.
113 2| Ebben a percben értettem meg igazán, mit jelent az, hogy
114 2| mondja, hogy nem érdemelné meg azt az õ fia, de én tudom,
115 2| nem fog az esze - csóválja meg nagy szürke fejét a házmester
116 2| jó Isten. Kérdezze csak meg a Szultán kutyát, hogy szereti-e
117 2| tele. Csak akkor szelídül meg a nézése, mikor Sándorkát
118 2| nemcsak az öreg házõrzõ. Csak meg kell nézni, mikor elindul
119 2| Sándorka, bátran! Szorítsd meg azt a palavesszõt, hogy
120 2| nyúlbõr sapkából.~Nini, még meg se mondtam, ki ez a Tamás
121 2| bácsinak!~„Mindenki!” - dobbant meg Sándorka szíve ijedtében.
122 2| öreg teste.~Arra fordult meg, hogy könnyû kis kéz futkározik
123 2| már csak hírbõl ismertem meg arról a képrõl, amit kiskoromban
124 2| azért mégse ebbõl tetszik meg legjobban, hogy milyen erõs
125 2| nagyapó. Azt akkor mutatta meg, mikor az erdejét ki akarta
126 2| mondta nekik. - Erre is meg kell ám tanítani a gyerekeket.
127 2| tanítani a gyerekeket. Ha ti meg nem tanítjátok õket, majd
128 2| fordult, s úgy rántotta meg a kilincset, hogy a nehéz,
129 2| bújj-bújj? - szégyellte meg magát a fanyûvõ ember, azzal
130 2| De biz azok nem ijedtek meg. Mohón kaptak a Fodorik
131 3| HOGY TANULTAM MEG ÍRNI?~A napsütéses hosszú
132 3| hasába, aki elnyelte Jancsit meg Juliskát.~Édes szülém aggodalmasan
133 3| szülém aggodalmasan csóválta meg fejét, és panaszosan fordult
134 3| volt, aki föladja neki, le meg nem szaladhatott érte, mert
135 3| írástudó nem vált belõle. Meg lehetett tanulni minden
136 3| hogy majd megszólal. Aztán meg Messzi Gyurka mesélt nekem
137 3| Persze a Küsmödi kincsei meg nem menthettek volna engem
138 3| iskolamûhelyétõl, ha drága jó édesanyám meg nem ment. De õ az ölébe
139 3| is megtanulhatja, aztán meg annyit én is tudok, mint
140 3| kígyóbetût elõször mutatta meg nekem.~
141 3| volt a táblája. Csupa virág meg csupa pillangó. Valami virágkereskedésnek
142 3| már szeretem - veregette meg a vállamat. - Jóravaló méhecske
143 3| az édesapám nem dicsért meg a nagy sietségért. Inkább
144 3| kell átsurranni a könyvön. Meg is kell abban merülni.~Addig
145 3| több földet, mint amennyit meg bírsz szántani.”~Azóta sohase
146 3| ugrált be, ha a Bodri kutya meg akarta szabni a bundáját.~
147 3| addig fúrt-faragott, míg meg nem volt a pad. Egyik végén
148 3| a nagy munkába úgy, hogy meg se hallottuk a kopogtatást
149 3| tanító úr. - Telepedjél meg a kuckóban. Ott lesz csak
150 3| álljatok fel! Tiszteljétek meg vele ezt a kis pajtástokat,
151 3| kenyeret. Fiaim, becsüljétek meg ezt a kis hõst! Melyiktek
152 3| könyvkereskedõ-inast rúgott volna meg a ló.~Édesanyám belátta,
153 3| Szegény édesanyám nagyon meg volt illetõdve ennyi tudomány
154 3| hallottam is már én azt, meg nem is. Szinte káprázott
155 3| Ott volt a Lúdas Matyi meg a Fehérlófia meg az Ezeregyéjszaka
156 3| Lúdas Matyi meg a Fehérlófia meg az Ezeregyéjszaka meg a
157 3| Fehérlófia meg az Ezeregyéjszaka meg a Koplaló Mátyás. Azt se
158 3| gesztenyével zabáltassak meg egy ötesztendős kölyköt?
159 3| hiba ez, mert így tudja meg az ember, mit gondolnak
160 3| lehetett kitalálni, azt meg kellett kérdezni:~- Mi az
161 3| a feleségemet kérdeztem meg, nem volna-e egy pár rossz
162 3| látta. Ma a Mari kávéztatta meg. Hát Mari mit tud? De nem
163 3| mutatott át a kapunkra. - Imre meg fölhúzta.~- Ki az az Imre?~-
164 3| annyi lábat nem gyõztünk meg a magunk rossz cipõivel.
165 3| a jeges esõ.~- Tyû, olló meg a cérna - ráncolta össze
166 3| prémgallérja is, míg a moly meg nem ette! Meg volt ez festve
167 3| míg a moly meg nem ette! Meg volt ez festve szép sárgára,
168 3| jobban se kellett. De még meg is gyömöszöltem a nagy mihasznát.~-
169 3| leforrázott farkas. Engem meg úgy vettek körül a többiek,
170 3| nagyobb kalács járna.~Mikor meg barackérés idején én is
171 3| mint a Gyurka öcsém, akkor meg azon keseredtem el.~- Nem
172 3| nagyobb.~No, egyszer aztán meg is jártam a nagy igazságkereséssel.
173 3| Gyertek ki, fiúk, nézzétek meg a szarkámat!~A Palkó kalamusa
174 3| kitört a hegye. Az én körzõm meg elkezdett nyikorogni a rajzpapíron:~-
175 3| tettem, mint aki nagyon meg van zavarodva.~- Édesapám!~-
176 3| hogy Palkónak is igaza van meg Gyurkának is?~- Az ám, ni -
177 3| tanítottam deákszóra az utcán. Meg is tanítottuk, mire bealkonyodott,
178 3| Juttatott is, az Isten áldja meg a kezét, s utoljára mégiscsak
179 3| akarta magát. Engem fogtak be meg egy másik szegény gyereket,
180 3| érhetett a nyomunkba aztán. Meg se álltunk az ötödik fordulóig,
181 3| fejét, mint egy igazi ló. Meg is kérdezte tõle a kisebb
182 3| Gyuri nevetve csördítette meg fejünk fölött a pántlikás
183 3| csizmákat a piacra, Jánoska meg eladta a labdáját meg a
184 3| Jánoska meg eladta a labdáját meg a márványgolyóját meg a
185 3| labdáját meg a márványgolyóját meg a bicskáját a molnárinasnak.~
186 3| elhúzom a kis erdõig, õ meg engem vissza. Jaj, istenem,
187 3| Jánoska rám nézett, én meg õrá. Elõhúzta a sarokból
188 3| alkalommal.~A legtöbbnél meg az volt a baj, hogy az ijedtségtõl
189 3| halkabbra vettem a szót ‑ meg a bakteroktól.~Megnyugtattak,
190 3| volt benne, mint a mondsza meg a jövel, s ezekkel ríkattam
191 3| jövel, s ezekkel ríkattam meg legjobban a Daru utcai nemzetet
192 3| mond, amit maga sem ért meg.~Minden program szerint
193 3| könnyem, mert az orromat meg az államat mardosta a hideg.
194 3| rám. Egészen másért akadt meg rajtam a Honthy Berta kisasszony
195 3| Jézus nevében, de azt előbb meg kell szolgálni. Szerencsére
196 3| sokáig álltam ott, mert meg kellett várni, amíg a polgármester
197 3| nem hallod?! - rántotta meg a tanító úr mosolyogva a
198 3| eltûnõdtek a templomtéren meg a világi dolgok változandóságán.
199 4| könnyeivel. Nem nyugodott meg addig szegény feje, míg
200 4| a lenbe, soha titok még meg nem állt benne.~„No, majd
201 4| neki Perec. - Soha senkinek meg nem szabad tudni, amit most
202 4| a jegenyefára fölnézett, meg nem állhatta, hogy oldalba
203 4| Perec, ha szeretsz, fogd meg a nyakam!~- Miért fogjam
204 4| a nyakam!~- Miért fogjam meg, te Málé?~- Hát hogy ki
205 4| repülni tanulnak.~- No, én meg mászni tudok, keszeget sütni
206 4| alatt.~- Látom ám, Málé. Meg is lõném, ha puskám volna.~-
207 4| ha puskám volna.~- Lõdd meg a sapkáddal, hátha az is
208 4| elsül. Komám, Perec, tedd meg, ha szeretsz, nagyon ráéheztem
209 4| alatt szaladjunk, hogy senki meg ne lásson bennünket!~Nem
210 4| bennünket!~Nem is látta meg õket senki, csak a város
211 4| Jaj, micsoda az? - hökkent meg Málé, aki nem látta jól
212 4| nagy a füle.~Ebben aztán meg is nyugodott Málé koma,
213 4| hazaballagott a nyúllal meg a halakkal, Perec koma pedig
214 4| almát, hogy bolondjában meg ne találja nála valaki.~
215 4| hajdú hétfelõl markolta meg Málé komát, úgy vitték a
216 4| Kótyonfitty király elé. Annak meg akkora légycsapó volt a
217 4| szeme pillája se rebbent meg, ahogy Málé koma felé bökött
218 4| Perec koma sapkával lõtte meg a nyulat - erõsködött Málé,
219 4| hunyorgatva.~- Hej, katlan meg a bogrács.! - futotta el
220 4| búzamezõk körös-körül, de itt meg nem él egy fûszál.~Valamikor,
221 4| megsüvegelitek! Annyi tisztességet meg nem tudtok, hogy énelõttem
222 4| mindenki, azért nem süvegelte meg senki. Dölyfös, kevély ember
223 4| volt a molnár. Soha senkin meg nem esett a szíve, pedig
224 4| halászok szószólója, az fogta meg a molnár karját.~- Ha hiszel
225 4| halász ködmöne szélét kapta meg.~- Ohó, atyafi - rikoltozott
226 4| búzámmal? Ha holnap ilyenkorra meg nem hozod, elveszem a tehénkédet.~
227 4| mire hazaért, mellette meg egy szegény vándorló ácsorgott.~-
228 4| az egyetlen ágyát, õ maga meg kifeküdt az istállóba a
229 4| elsõ kakasszóra, s éppen meg akarta fejni a tehénkét,
230 4| mosolyogva -, azzal áldlak meg érte, hogy amibe most legelõször
231 4| pedig csodálkozva csóválta meg a fejét.~„No, ez garabonciás
232 4| a vályúhoz, az öregember meg visszafordult, hogy beigazítsa
233 4| tövirõl hegyire, hogy fogta meg a vándorló áldása.~No, a
234 4| szava:~- No, deák, áldj meg engem is!~- Mivel áldjalak
235 4| engem is!~- Mivel áldjalak meg, jó ember?~- Amivel a halászt
236 4| a vándorló ‑, csak aztán meg ne bánd az áldást.~Azt se
237 4| öreg édesapádnak, ha neked meg a dologban telnék örömed!~
238 4| éledtek a látásától, bezzeg õ meg se látta a rozmaringokat.
239 4| édes lányom, ettõl kérdezd meg, van-e nálad szebb!~Könny
240 4| magukkal a malmot, hogy az meg se állt, míg szét nem morzsolódott
241 4| hallott az öreg makkfa. Meg is rázkódott szegény a leghegyéig,
242 4| szakajtójából, hogy kipp-kopp, meg se állt addig, míg éppen
243 4| ha volna mivel ‑ rázta meg a kis kanász az üres tarisznyáját.~
244 4| visszahozzátok. Hadd mutatom meg neki, mit tud a bársonyosi
245 4| fölakasztották az ágra, maguk meg alája feküdtek, úgy várták
246 4| tálat, néni!~Ezt a bundát meg kell nézni!~Nincs több ilyen
247 4| paripa után, a kis kanász meg ölibe vette a tarisznyát,
248 4| PETYKÓ MEG MATYKÓ~Kerek erdõn innen,
249 4| kunyhó. Abban lakott Petykó meg Matykó. Petykó volt az úr,
250 4| bocskora, egy lyukas süvege meg egy bõre-nincs, szõre‑ment
251 4| javallsz, Matykó?~- Házasodj meg, Petykó!~- Kit vegyek el,
252 4| pironkodva -, ne szóljatok meg rongyos gúnyám miatt, van
|