Rész
1 1| hogy kitavaszodjék az idõ, s megszólaljon a cinege a
2 1| künt járt a szõlõhegyekben, s észrevette, hogy a tél fagya
3 1| tarisznyát meg a nyitókapát, s mire a napocska kipillantott
4 1| hullott a fákról a levél, s a vadludak bele nem fogtak
5 1| mind eltakarodott a felhõ, s az ég kék mezejérõl úgy
6 1| leragadt a nagy forróságban, s nagyon jólesett a fejemet
7 1| alig fértek egymástól, s úgy nyargalásztak, mintha
8 1| tudományát. Mindig bevált, s azóta nagy becsben tartom
9 1| közt megszorul a napsugár, s megszalasztja az öreg Télapót,
10 1| a napsugaras levegõben, s rügyszemükkel kíváncsian
11 1| telelt ki a szõlõvesszõkkel, s most õ is napvilágra jött
12 1| se, azért se, azért se! - S akkorát csípett amannak
13 1| szájából a kendermagbogarat, s elkezdett segítségért lármázni:~-
14 1| hajította a madaraknak, s huss, mind a két barázdabillegetõ
15 1| esett a jámbornak a sapka, s ijedtében úgy eliramodott
16 1| nevette el magát édesapám, s kézen fogva elvezetett a
17 1| mint a káposztáshordók, s mindnyájának a hajába az
18 1| kertembe nagy hegyesen, s visszakergettem a húgocskámat,
19 1| dinnyemagok igen jóízûen aludtak, s eszük ágában se volt fölébredni.
20 1| két bokor kukoricámnak, s olyan szerencsésen megkapáltam
21 1| mellettük reggeltõl estig, s még a darazsakat is elkergettem
22 1| szemlesütve.~Azt is vettünk, s azóta nem álltam be többet
23 1| már háza, földje, szõlõje, s rakással az ezüstforint
24 1| is megirigyelhette volna. S mikor esténként letette
25 1| temetõ szomorúfûzfái alá, s magára maradt az aranykovács
26 1| Piroskát az édesanyja mellé, s a nagy, üres házban egyes-egyedül
27 1| mûhelyben belepte a rozsda, s a falubeliek egész elszoktak
28 1| világon. Telt-múlt az idõ, s õ egyre ott ült kis szobájában,
29 1| ott ült kis szobájában, s merõen nézett maga elé.
30 1| arcképe, oda-odaállt eléje, s elkezdett vele beszélgetni:~-
31 1| bocskorában didergett a tót, s gémberedett kezecskéjét
32 1| foltozod - motyogta a kovács, s keserûen tekintett az arcképre.~
33 1| hirtelen befordult a kamrába, s kihozott egy nagy bundát.~-
34 1| Aztán elmosolyogta magát, s kifordult a szobába, és
35 1| ahogy belebújt a ruhába, s még az utcáról is egyre
36 1| meg odaállt az arckép elé, s nézte könnybe lábadt szemmel,
37 1| arckép elkezd mosolyogni. S hirtelen eszébe jutott valami
38 1| bodros szõrû sapkácskát. S úgy felöltöztette a kis
39 1| Hanka - kacagott a drótos, s mint a záporesõ, hullott
40 1| hogy találkozhassam vele, s az édesanyám át is adta
41 1| otthon leszek vasárnapra, s tiszteltetem a ludacskát
42 1| a liba mellõl az ajtóba, s megsimogatta a gyerek kócos
43 1| azzal befordult a konyhára, s ki se jött addig, míg az
44 1| visszaosont a konyhába, s földarabolta a ludat, ahogy
45 1| a tálban a mellehúsánál, s csak akkor kapott észbe
46 1| kipirult kis arcokat látta, s megvigasztalódva tette vissza
47 1| ugrott ki az ajtócsattanásra, s nevetve-sírva borult a nyakamba.~-
48 1| húst akkorára leette róla, s boldog dorombolással dörgölõdzött
49 1| a királyok portáján se. S azt gondolhatta a jó Isten
50 1| Aztán fölegyenesedett, s elkezdte vékázni az aranyszemû
51 1| mindjárt el is mosolyodott, s rám vetette szép világoskék
52 1| alá, míg az öreg eddegélt, s csacsogott kicsit fáradtan,
53 1| gondosan végigcirókálta õket, s hol az egyiknél hol a másiknál
54 1| krokodilus - nevettem el magamat, s kihorgásztam a vízbe esett
55 1| gondoltam magamban büszkén. S azóta, ha arra járok, mindig
56 1| mindig megfelelt hûségesen, s nagy háládatosan még a bábuval
57 1| Nevettem is, bosszankodtam is, s otthagytam a három gyereket.~
58 1| angolka volt a kapitány, s õ ujjongott a legjobban,
59 2| összecsukni az enyémet. S bizony eltörtem volna a
60 2| bolond darázs annak is nézte, s bizony még belekóstol, ha
61 2| körtemuzsikába.~De belefújtam ám, s a gyönyörű körtemuzsika
62 2| alsó, felső szomszédot s mire hazaértem, kalappal
63 2| de erőt vettem magamon, s úgy rikoltoztattam a muzsikát,
64 2| krajcárt, hanem a légycsapót. S nem mondott egyebet, csak
65 2| szőlőbül a cseresznyét, s mikor a forgószél elkapta
66 2| alszik” - gondoltam magamban. S addig lestem az ébredését,
67 2| Álmomban hídpénzszedõ voltam, s olyan sokszor kinyújtottam
68 2| egyik nagyot csípett rajtam, s azt zümmögte a fülembe:~-
69 2| Elzsibbadt minden porcikám, s nem adtam volna egy körtemuzsikáért,
70 2| Mérgemben elkaptam egy legyet, s odahajítottam a békának.
71 2| gondoltam magamban, s egy bodzafaággal megsuhintottam
72 2| be, de édesapám kijött, s csudálkozva kérdezett:~-
73 2| Szülém szomorúan nézett rám, s bánatosan beszélt inkább,
74 2| toppantottam dühösen, s kifutottam búsulni a kertbe.
75 2| Végighevertem a deszkapadon, s fölnéztem az égre, ahol
76 2| beborította a fél eget. S az volt benne a legcsodálatosabb,
77 2| csillogtak-villogtak az ágain, s úgy csörömpöltek, mint a
78 2| toppantott a felhõcsikó, s hipp‑hopp, egyszerre csak
79 2| üvöltéstõl. Nagyot ugrott, s úgy ledobott magáról, hogy
80 2| leveregettem a ruhámról a port, s akármilyen csúfolódva nevettek
81 2| kisgyereknek érzem magam, s félve sandítok a konyhaajtó
82 2| én voltam, Dobróka bácsi!~S érzem, ahogy szúrós szeme
83 2| mered az öreg Dobrókának, s kinézi belõlem, ha valami
84 2| szólni nem tudott érte. S amikor a sírása se szolgált
85 2| Meglapultunk a sarokban, s ugyan igyekeztünk akkorára
86 2| füstté változott volna is. S azt a nézést ki nem bírta
87 2| az orcátlan dongólégyre, s föltettem magamban, hogy
88 2| székre, arra felágaskodtam, s addig kotorásztam a tányéros
89 2| nyikorgott a szobaajtó, s én akkorát sikoltottam,
90 2| én vagyok, Dobróka bácsi!~S rántottam ijedten a tányéroson
91 2| Dörgöltem a szemem kegyetlenül, s ásítottam akkorákat, hogy
92 2| félrevágta a sapkáját, s kiadta a parancsot:~- Fogjátok
93 2| mondtam nagy alázatosan. S rettentõen örültem, hogy
94 2| megsimogatja a kakast, s elmondja ezt a kis verset:~
95 2| mikor rám került a sor, s úgy elhadartam a verset,
96 2| kakasunk egy szemet se. S alig vártam, hogy Dobróka
97 2| ahogy kinyílt az ajtó, s tódult be a világosság,
98 2| magát, nem mer hozzányúlni. S Dobróka tán soha életében
99 2| kitettem a kerítés tetejére, s estefelé már rendesen benne
100 2| fekete sapkás kis madarat, s vittem lelkendezve az öreg
101 2| bátya - nevetett apám, s magam se hittem többet a
102 2| Tél vége felé járt az idõ, s én a nyitott ablaknál álldogáltam,
103 2| dobbant nagyot a szívem, s hajadonfõvel szaladtam ki
104 2| Szaladtam be a szobába, s aközben arra gondoltam,
105 2| harmadnap elõvett a láz, s attól fogva hetekig nem
106 2| Olyanforma volt, mint a holló, s ahogy a szemét rám szegezte,
107 2| fölröppent, keringett fölöttem, s mikor leszállt, közelebb
108 2| szememet nem mertem kinyitni. S akkor egyszerre valami halk
109 2| égnek meredt minden tolla, s kis csõre csattogott, mint
110 2| pihegtem, mire kiértünk, s alig vártam, hogy a csacsit
111 2| már éppen nem értettem. S nem érteném tán máig sem,
112 2| lelkes állat lett volna. S akaratlanul is fölnéztem
113 2| Kaszának régi, de kacornak új. S ebben a rangban megint szolgált,
114 2| szõlõcske idegen kézre került, s a metszõkés hivatal nélkül
115 2| nem látott már szegény, s örömében úgy belém akaszkodott
116 2| mondta büszkén édesapám, s elõkotorászott a kemence
117 2| tükör mellé akasztónak, s míg azzal babrált, addig
118 2| Hatodik hónapja deák már, s még most is mindig sírva
119 2| szemei, mint a kávésfindzsa, s mindig haraggal vannak tele.
120 2| Sándorkát, azért nagyot mordult, s visszabújt a vackába.~-
121 2| szolgabíró eszik ám kalácsot!~S bent az iskolában is mindenki
122 2| mosolyog a legpirosabb parázs, s a nagy fekete tábla is úgy
123 2| homlokát az erõs kis tenyerébe, s észre sem veszi, hogy egy-két
124 2| palatábláról a többiek, s mosolygás tündöklik mindenfelé
125 2| átsegíti õket vízen, sáron, s ha nagyon jó kedve van,
126 2| ez a figurás öreg bácsi, s a minap megkérdezték efelõl
127 2| felelte a tanító bácsi, s elmesélte nekik a szabadságharc
128 2| összehajoltak a kis fejek, s addig csacsogtak a kis szájak,
129 2| keményen az öklöcskéit, s mire megkondult a déli harangszó,
130 2| pénzeket is hullajtottak bele; s az öreg hõs nem tudott szólni
131 2| a versbõl az elsõ sort, s kimeresztett szemmel nézett
132 2| pirult ki a Sándorka orcája, s már akkor vetette is a bukfencet
133 2| ezt értette a nevetésébõl, s ezért lobbant egyszerre
134 2| galléron kapta a muszkát, s úgy vágta keresztül az alacsony
135 2| mondogatta a nagyapám, s akárhányszor maga segítette
136 2| szót adtak a falu bölcsei, s az egyikük nagy esztelenül
137 2| semmit, hanem sarkon fordult, s úgy rántotta meg a kilincset,
138 2| lihegte otthon indulatosan, s azzal a vállára kapva a
139 2| ott várta már a fél falu, s leste szörnyülködve, hogy
140 2| gyanánt állott az erdõ szélén, s kevélyen rúgta vissza az
141 2| azonban nagyot reccsent, s a harmadikra szörnyû recsegéssel
142 2| hanem kaszálta már a fákat, s minél elõbbre haladt, annál
143 2| ráemelte a fejszét a fára, s abban a percben kiugrott
144 3| nem vetődött felénk soha, s nekem nem volt egyéb mulatságom,
145 3| voltak szokva a padlásunkra, s én már a szavukból megismertem,
146 3| harsogva-zúgva kergették egymást ki s be a szelelőlyukakon.~Egyszer
147 3| ahogy én fölfelé mentem, s olyan gorombán taszított
148 3| kukoricamorzsoló kis széket, s abba belevertem a szögeket
149 3| elülről kezdtem az egészet, s külön nevet is adtam minden
150 3| fölírta krétával az ábécét, s a gyerek addig rajzolta
151 3| télen át ki nem engedett. S az a befagyott ablak volt
152 3| szemébõl omlottak miatta. S az o betûre mindig úgy fogok
153 3| nyúlva vetõdött ki a hóra, s úgy reszketett a mécs lobogásában,
154 3| Azzal a körmével egy rendes S betût hasított az ablak
155 3| amire szülém tanított.~S ha gyorsan írok, most is
156 3| szabók cégtábláján látni. S mikor észreveszem a hibát,
157 3| könyvhöz, hol a másikhoz. S addig nem volt nyugtom,
158 3| ragasztottam rájuk számot is, s azt pingáltam a polc fölé
159 3| kölcsön is kéregettek belõle, s nemsokára mindenki több
160 3| papírtekercset tartott a csõre közt, s arra volt írva a könyv címe:
161 3| rajta az egész iskolaszoba. S ezen az öreg ajtón akkora
162 3| Összeállt két-két jó pajtás, s addig fúrt-faragott, míg
163 3| urunk is elmosolyogta magát, s föltette a nagy kerek pápaszemét,
164 3| zavarodottan sütötte le a szemét, s forgatta a kezében konya
165 3| motyogta Matyi bágyadtan, s olyan fáradtan dõlt vissza
166 3| kezébõl kiesett a könyv, s nem ébredt fel e zajra.
167 3| Nekitámasztotta a fejét a kemencének, s úgy elszundikált, hogy csak
168 3| Összeszedte az egyet‑mását, s könnybe lábadt szemmel kiment
169 3| aztán kedvetlenül járt le s fel az iskolában, kisvártatva
170 3| Matyi gyönge, mint a harmat, s ez a gyönge négy hét óta
171 3| beteg az öreg Bános pék, s azóta Három Matyi süti helyette
172 3| sok gyerek, mint a raj, s az mind a Csalóka Pétert
173 3| keresztülolvastam Csalóka Pétert, s akkorra egy morzsányi mézeskalács
174 3| iránt érdeklődő nemzetnek, s ezért rendes fizetést húzott
175 3| előtt gesztenyét sütött, s ehhez képest csakugyan elég
176 3| számítsa az enyémek közé, s csak azután mertem megkérdezni:
177 3| gondolnak róla a másik parton, s majd aztán ahhoz képest
178 3| kopp-kopp”.~Olyan is került, s két pár meleg harisnyával,
179 3| koppantak a cipõk a kõlépcsõkön, s nem tudom, a régi gazdájuk
180 3| született, de öt év nagy idõ, s Mari most már olyan fönt
181 3| szétmászott a meleg bõrön, s több ragadt belõle Palkónak
182 3| posztótól, az mind zseb volt, s azt mind teletömködtük angyalfiával.
183 3| ahogy a vállához értem, s mind a két vörös kézivel
184 3| veszett, énrajtam ez a név, s megkeserítette az egész
185 3| mögött:~- Marci kisasszony!~S arra én úgy megszégyelltem
186 3| törtem el megint a mécsest. S elsírtam-ríttam nagyeszû
187 3| szétterítette az asztalon, s megrázogatta gyöngéd szeretettel.~-
188 3| kipróbáljuk a csudaködmönt!” S azzal derékon kaptam Vas
189 3| derékon kaptam Vas Matyit, s úgy vágtam a földhöz, hogy
190 3| Odasompolyogtam a küszöbre, s úgy tettem, mint aki nagyon
191 3| Gyurkát simogatta végig vele, s mikor én kerültem sorra,
192 3| Isten áldja meg a kezét, s utoljára mégiscsak elmosolyogta
193 3| a sapka a tetõn maradt, s ami a legnagyobb baj volt:
194 3| Összenéztünk Jánoskával, s akkorát rántottunk a szánkón,
195 3| egy ruhaszárító kötelet, s azt ráerõsítettük a láda
196 3| szentélyben, az oltár mellett, s kerestek valami alkalmi
197 3| álló vad, fekete hajam, s csengett a hangom, mint
198 3| kutyáktól - mondtam önérzetesen, s kicsit halkabbra vettem
199 3| eresztik be a templomba, s kezembe adták a köszöntõverset,
200 3| mint a mondsza meg a jövel, s ezekkel ríkattam meg legjobban
201 3| repkedett Berta kisasszony, s mindjárt nekifogott a jóembert
202 3| gyereket! - mondta valaki, s már akkor föl is nyalábolt
203 3| föl is nyalábolt valaki, s ráállított már a márványkorlátra,
204 3| lábad? - nevetett Holló, s erõsen magához rántott.~
205 3| léptem a közszereplés terére, s ezért nem tudtam róla többet
206 4| gondolta magában Perec, s kiszaladt a halpiacra, vett
207 4| össze örömében a bokáját, s még a tenyerén is szaladt,
208 4| ütött a vállára Perec, s megkérte, hogy sétáljon
209 4| vigyorogta el magát Málé, s egyszeribe fölmászott a
210 4| kapta föl Málé a nyulat, s már tartotta is létrának
211 4| almafának minden levele, s lett olyan nagy zenebona,
212 4| is nyugodott Málé koma, s hazaballagott a nyúllal
213 4| futotta el a méreg a királyt, s olyant suhantott a légycsapóval,
214 4| onnan.~Szerencsére elugrott, s azóta máig is ugrál, ha
215 4| tündér fáinak hívták õket, s volt olyan halász, aki még
216 4| csakugyan letette a fejszét, s ahelyett az öreg halász
217 4| szomorúan az öreg halász is, s bizony vegyest hullott a
218 4| tüsténkedett az öreg halász, s bevezette a vendégét az
219 4| holnap - nézett rá szomorúan, s egész éjszaka nem tudta
220 4| is kelt elsõ kakasszóra, s éppen meg akarta fejni a
221 4| kérdi tõle csodálkozva, s ahogy kitereli az udvarra,
222 4| gondolta magában a halász, s át is ment a molnárhoz,
223 4| akkor ott volt a molnár, s vallatóra vette a halászt,
224 4| mesélte boldogan az öregember, s elmondta tövirõl hegyire,
225 4| szaladt vissza a malomba, s kiült a kiskapuba garabonciást
226 4| a selyem-paplanos ágyba, s még a malmot is elállította,
227 4| tallér kiesett a kezébõl, s hapci, hapci, beleugrott
228 4| fényes tallérokat a vízbe. S ahogy a hold kisütött, még
229 4| egy nagyot prüsszentett, s õ maga is begurult a vízbe.~
230 4| össze is omlott lassanként, s ma már csak a helyét mutogatják.
231 4| csak a helyét mutogatják. S csendes éjszakákon, ha meg-megcsobban
232 4| mosolygott, mint a hasadó hajnal, s odaállt a rozmaringos ablakhoz.
233 4| molnár, kitörte az ablakot, s odaakasztott helyette egy
234 4| beletekintett a patak tükrébe, s egyszerre ragyogó lett az
235 4| kristály, visszanevet raja, s ha kérdést tesz hozzá, visszafelel
236 4| mosolygott a világszép lány, s nem gyõzte nézni a patakból
237 4| átszakajtották a zsilipet, s úgy elragadták magukkal
238 4| õ maga gólyahírvirággá. S ha nap süt, ha esõ esik,
239 4| gondolta magában a kis kanász, s ahogy a feje alá rakta a
240 4| fohászkodott a nagy kanász, s ahogy az egyik fülét vánkosnak
241 4| rázkódott szegény a leghegyéig, s éppen onnan a leghegyibõl
242 4| Felugrott fektébõl esze nélkül, s úgy nekiiramodott a világnak,
243 4| keríti a szûrét, rákuporodik, s csap olyan lármát, hogy
244 4| lekuporodott vele a makkfa tövibe, s úgy behányta a kalácscipót
245 4| gömölyetúróval, hogy öröm volt nézni, s mentõl nagyobbakat nyelt,
246 4| ágon a behorpadt tarisznya, s rossz volt hallani, ahogy
247 4| nekividámodott a biztatásra, s olyan kedve kerekedett,
248 4| hajlongott Matykó jobbra-balra -, s úgy neszelem, idejében érkeztünk.~
249 4| a feje búbjáig elpirult, s Petykó nagy szemérmetesen
250 4| múltkor mosdani hívtalak, s ijedtedben úgy elbújtál
|