Rész
1 1| ember volt az édesapám, de semmi munkában se telt nagyobb
2 1| sok könyvet olvastam már, de arra sehol se tanítottak
3 1| tartós jó idõt jelent. De amikor olyan sebesen futkározik,
4 1| seregélycsapat repült el fölöttünk, de olyan éktelen lármával,
5 1| lábunkat, annyira siettünk, de az esõ mégis sebesebb volt.
6 1| kell félni a rossz idõtõl; de ha a levelek közé bújik
7 1| legyek után, akkor nincs baj; de ha lemászik az üveg fenekére,
8 1| napocskát keresné az égen, de nem találja. Úgy elszundikált
9 1| tavasz lenne annak a szûcse, de nem nagyon igyekszik elõ
10 1| is bevetõdik a tanyára, de nincs még neki csöröghetnékje.
11 1| két füstös fejû cinege, de biz ezek nem vigasztalták
12 1| valami dermedt legyecskét, de csak akkorát, hogy egymagának
13 1| fejébe nyomta a nagy sapkát. De még azon is keresztülhallatszott
14 1| csak a meleg napsugár.~De Andráska apja már ingujjban
15 1| legrikoltóbb fütyülõje, de hol jár még ilyenkor a sárgarigó!
16 1| nekik az Isten szárnyat, de ki látott már olyan sapkát,
17 1| hideg vizet nem szereti, de még olyant nem láttam, aki
18 1| Inkább ennék dinnyét!~De nem is álltam ám meg a jó
19 1| a Tamás kertje?~- Ejnye, de mindent szeretnél tudni,
20 1| a dinnyemagok kikelnek. De ha nagyon letemetted õket,
21 1| türelemmel vagy három nap. De a negyediken már kikapartam
22 1| messzirõl dicsekedtem neki: ‑ De ez már csak megfogta, ugye,
23 1| fejem búbjára koppantott.~- De hát minek tépted ki, te
24 1| piros szárú, réznyakú. De az édesapámnak nagyobb öröme
25 1| ember, aki bánni tud vele.~De erre kibuggyant belõlem
26 1| lekéredzett a réznyaka.~- De én nem akarok tudós ember
27 1| édesapám kezét a vállamra, de úgy ám, hogy egyszerre fölkaptam
28 1| jó macskaugrás az egész, de azért volt azon minden.
29 1| akartam vetni örömömben, de idejekorán eszembe jutott,
30 1| kergettek ki a földemre. De a nap is jó éjszakát mondott
31 1| csak a dinnyebokor.~No de azzal volt is ám annyi bajom,
32 1| bizonygatta édesapám -, de sebaj, azét viszik, akinek
33 1| meghagyta az a jó ember. Meg ám, de arra meg az édesapám tette
34 1| volna a becsületes neve, de az egész falu aranykovácsnak
35 1| Isten ezt az aranykovácsot!~De meg is érdemelte Balogh
36 1| kincs a kerek ég alatt!~De nem sokáig tartott Balogh
37 1| fõzöt én teneted levestét, de a Bodjinak nem adunt belõle.~
38 1| falnak, hogy kisírja magát, de aztán megint csak az üllõhöz
39 1| szikra, csattogott a pöröly, de sose fütyörészett többet
40 1| is, mint a többi emberek.~De karácsonyra az édesapa még
41 1| tûnõdött a Nekopogi kovács.~De sehogy se találta el.~Egyszer
42 1| csizmák közt válogatott, de egyik lyukasabb volt, mint
43 1| találkoztam az életben, de hírbõl nagyon jól ismertük
44 1| belõle, ha bele nem nyugszik, de azért mégis szép volt tõle
45 1| csendesség a tornácon.~- Nini, de elillantak a vendégek -
46 1| elprédálta a nagy ebédet! De aztán megint vigasztalódott,
47 1| borult a nyakamba.~- Ó, de régen várlak, édes gyermekem!~-
48 1| játszik már Panka. Ejnye, de korán hozzáfogott máma!~
49 1| haragudni, akármit csinál, de a morzsoló emberre szabad.
50 1| bácsi a csutkáról a szemet. De olyan sebesen ám, hogy szinte
51 1| gondoltam magamban -, de rátarti is ám, még csak
52 1| felém is fordította a fejét, de megint csak elkapta. Aztán
53 1| Megrezzent az ember egy kicsit, de mindjárt el is mosolyodott,
54 1| már tizenhárom esztendõs, de tíznek se látszik az istenadta.
55 1| boldogság sütött föl a képén.~- De bírja is ám, kérem. Hála
56 1| ugyan szegény kis bogárnak, de a képe gömbölyû, mint az
57 1| örömében.~- Ó, Istenkém, de csak jó búzát teremtettél
58 1| legnagyobb fenyõtobozzal. De még a cserebogarak is ismernek,
59 1| volt a szoknyácskája.~- De csak valami korkondélus
60 1| nevetek vissza rájuk.~- De bizony az - bólintott komolyan
61 1| tekintett föl Bodorka.~- De el se álljon reggelig! -
62 1| megismerkedtem az angolkával, de csak messzirõl. Kint jártak
63 1| szeretek ugrálni.~„Ejnye, de nagy úr ez a kis úr!” -
64 1| barackot a feje búbjára -, de akaratos legényke vagy te,
65 1| Ejnye, ejnye, angolka, de hirtelen magyar lett belõled.
66 2| semmit. Találtam.~- Ejnye, de jókor találtad - simogatta
67 2| tartotta is a tenyerét, de én meg nagyon siettem összecsukni
68 2| vont vállat édesapám -, de a talált pénz sose hoz szerencsét.~
69 2| festve, a másik meg sárgára. De olyan volt az, akár az igazi
70 2| fújok a körtemuzsikába.~De belefújtam ám, s a gyönyörű
71 2| várakozott rám a kis ajtóban, de ahogy a nagy szerencsét
72 2| kesereghetem el a fájdalmamat. De úgy ám, hogy édesapám kikocogott
73 2| Szép ez nagyon, te gyerek, de én még szebb muzsikát is
74 2| Akadozott már a lélegzetem, de erőt vettem magamon, s úgy
75 2| apám a krajcárt.~Hozta ám, de nem a krajcárt, hanem a
76 2| muzsikálni?~Akkor tudtam, de azóta nem is fújtam körtemuzsikát.~
77 2| annyi ideig rajta tartottam, de a békula még csak nem is
78 2| Tiszán!~Ijedten ugrottam föl, de bizony a békácska még mindig
79 2| beszaladhatok édesanyámhoz.~Az ám, de a békámnak nem volt szaladhatnékja.
80 2| lustája! Rá se nézett biz az. De még azt is eltûrte, hogy
81 2| tetejére ültessem tornászni.~De ez már csakugyan kihozott
82 2| beoldalogtam az udvarba, de már a szobába szégyellettem
83 2| bemenni.~Én nem mentem be, de édesapám kijött, s csudálkozva
84 2| már a földrõl is sokszor, de sose gondoltam, hogy ilyen
85 2| az égi mezõkön.~- Ejnye, de szeretném õket megsimogatni! -
86 2| volt, mint a malomvitorla. De ahogy utánakaptam, úgy eltûnt
87 2| csörömpöltek, mint a jégesõ.~- De már ebbõl viszünk szülémnek
88 2| össze-maréknyit - kapaszkodtam feléje. De csak a semmibe markoltam
89 2| magamban. - Az ám - tûnõdtem -, de hát akkor mitõl sajog úgy
90 2| egy csikó formájú felhõ. De biz én azóta se kívántam
91 2| Heten voltunk testvérek, de hétszer hét faluban se akadt
92 2| siratni a pajkosságunkat, de szólni nem tudott érte.
93 2| ráncba ezeket a gyerekeket.~De hiszen mikor így elfohászkodta
94 2| lásson bennünket a Dobróka.~De el nem kerülte azt az ember,
95 2| bátyámat elnyomta a buzgóság. De olyan nagyon el, hogy még
96 2| sorba ölelgetett bennünket, de biz az nem sokat használt.
97 2| húgom próbálkozott először, de én a sötétben is éreztem,
98 2| hálásan a sövény ágai közül, de engem ugyan meg nem vigasztalt
99 2| csizmája van a cinegekirálynak. De legkönnyebben megismered
100 2| lestem én a cinegekirályt, de sohase került elõ. Hallani
101 2| ahogy a markomba vettem. De nem haragosan mondta ezt,
102 2| madárka kirebbent a kezembõl, de nem surrant el mindjárt.
103 2| Éreztem, hogy ott van, de látni nem láttam, mert a
104 2| kapva.~Az volt az csakugyan, de alig lehetett ráismerni.
105 2| néztem könyörögve apámékra, de meg se moccant senki. Ültek
106 2| szemmel néztek maguk elé.~De nem is kellett segítség
107 2| hívják.~Nem szóltam semmit, de tudtam, hogy az a cinegekirály,
108 2| pattogtatta az öreg az ostorát.~De mikor föl akartam kapaszkodni
109 2| szépit válogattam volna, de ahogy az elsõ szemet be
110 2| lett. Egy szem nem sok, de nekem annyi cseresznye nem
111 2| csakugyan. Kaszának régi, de kacornak új. S ebben a rangban
112 2| szedegetné, ha volna mit. De a szõlõcske idegen kézre
113 2| ismerõs.~- Nini, kisfiú, de megnõttél azóta!~Ismerõs
114 2| Fogott ám, míg volt mit. De utoljára a kis házunk is
115 2| érdemelné meg azt az õ fia, de én tudom, hogy megérdemli.~-
116 2| benne, hogy ezt morogta.~De az egész ház így van Sándorkával,
117 2| Sándorka lehajtott fejjel, de csak nem tud rájönni sehogy
118 2| könnyet is perget bele. De a tanító bácsi észreveszi (
119 2| délután keresgélt az udvaron, de nem talált semmi szépet.
120 2| játéka, azt odaadná szívesen, de azt Tamás bácsi nem tudná
121 2| sapkájához emelt kézzel. De mire kimondta volna, hogy „
122 2| fogott neki még egyszer, de most már reszketett, mint
123 2| bukfencet a havas földön. De olyant ám, hogy csak úgy
124 2| hajlott korú ember volt, de azért abból is kivette a
125 2| garázdálkodtak a falunkban a muszkák, de a házunknak még csak a tájékára
126 2| tájékára se jöttek többet. De még az utcát is elkerülték,
127 2| fácska csak megrázkódott, de baja nem esett, és ijedt
128 2| bújtatta volna az édesanyjuk. De biz azok nem ijedtek meg.
129 3| csak a leheletét érzi, de ha egy árvalányhajszálat
130 3| és megindultam fölfelé. De a kinyitott ajtón a szél
131 3| igazán nagyszerű játék volt, de utoljára már úgy ki volt
132 3| próbáltam beleverni a szögeket, de ez nem nagyon tetszett.
133 3| nagyon könnyű volt őket.~De nemcsak nekem nem tetszett
134 3| hozzá, hogy segítsek rajta, de édesapám odaintett magához.
135 3| egyet-mást Kese kalaposról, de azok nem voltak valami szívvidámító
136 3| mindenféle híres királyfiakról, de azt egyikrõl sem mondta,
137 3| fejét, mint én a vadmákokét, de azt sose hallottam, hogy
138 3| tojás van a vércsefészekben, de azért ugyan nem érdemes
139 3| huszárokat, akasztott embereket, de annak mindnyájának van értelme,
140 3| feleltem rá hirtelen, de aztán jobbnak láttam lenyelni
141 3| édesanyám meg nem ment. De õ az ölébe húzott, és megcirókálta
142 3| megcirókálta a bozontomat.~- De ilyen télben nem adom ám
143 3| odafagyott az orrom hegye, de édesapám megvigasztalt azzal,
144 3| hasított az ablak jegébe. De én ravaszul csóváltam a
145 3| Jártam már én ott máskor is, de sose láttam a könyvtárt.
146 3| biztatott édesapám -, de csak okosan avval a kis
147 3| egy hónapig tartott is. De akkorra olyan virágtudós
148 3| aljáig megtelt a fazekaspolc, de biz én minden tizedik könyvemrõl
149 3| amit ki se nyitottam még, de a címét sorban el tudtam
150 3| be a helyére a könyvet, de apám megfogta a kezemet.~-
151 3| egyet-mást magam is azóta, de az édesapáménál okosabb
152 3| Azazhogy volt biz azon ablak, de csak akkora, hogy nem fért
153 3| esztendõ megette egymást, de a tenyerem tán még ma is
154 3| szemét a tanító úrra vetette, de nem szólt semmit. Összeszedte
155 3| a tervemre édesanyám -, de én jobban szerettem volna,
156 3| a ló - vetettem ellen. - De azt még sose hallottam,
157 3| könyvkereskedõnek teremtette. De ha jól igyekszik, beletanulhat
158 3| cseresznye lesz a fizetésed!~De hiszen beszélhetett nekem,
159 3| kitessékeltem vele az ajtón.~De úgy látszik, mégis volt
160 3| fülét akarná megharapni. De aztán mégis inkább csak
161 3| a ludas, hogy bejutott. De ott egy kicsit simítani
162 3| magát a világi életben. De szólni nem szóltam semmit,
163 3| hétig nem láttam Palkót, de a kopogását mindig füleltem,
164 3| szürke is rajta lityeg. De nem Palkó az mégse, hiszen
165 3| kávéztatta meg. Hát Mari mit tud? De nem tudott semmit, csak
166 3| járt ott, hol õ született, de öt év nagy idõ, s Mari most
167 3| talpáról a jeges sarat. De nem a cipõje talpáról, hanem
168 3| járt az - vigyorodott el -, de azért neköm van. Kaptam
169 3| még?~Már csak egy volt, de az kétemeletes, soknépû,
170 3| gipsznyuszinak vagy a posztómackónak, de Palkónak öröm lesz az egy
171 3| ajtót egy kicsit bosszúsan. De azért csak odaálltam leskelõdni
172 3| hidegtõl sütõs aszfalton. De azért mégiscsak elkaptam,
173 3| kis Törõcsik?~- Csak négy. De húgom is van kettõ.~Bizony,
174 3| sarcolnunk az egész házat, de sehol se csapták be elõttünk
175 3| mesterség - azt mondja. - De te már olyan okos leszel,
176 3| nyári nap, mikor elment, de visszafelé úgy jött, mint
177 3| lesz már belõled szabó, de még szolgabíró se. Mért
178 3| Csúnya jószág, látom.~- De szép volt ám ezelõtt negyven
179 3| lesz, mint azelõtt volt.~De olyan komolyan mondta az
180 3| valahogy a tükörbe ne nézzek. De hiszen elég tükör volt nekem
181 3| hogy jobban se kellett. De még meg is gyömöszöltem
182 3| szólj, ha elég nem volt!~De nem szólt az semmit, hanem
183 3| végigsimíthatta.~- Ejnye, de gyönyörû kis ködmön!~„Hátha
184 3| bátorságot ad a ködmön.~De adott is ám! Mondtam már
185 3| Nem is vettem rám többet, de most is üveges szekrényben
186 3| is jutott szerencsésen, de éppen ott pipázgatott édesapánk.~-
187 3| gyermekem - bólintott édesapánk.~De már akkor Gyurka is ott
188 3| dideregve.~- Jaj, édesapám, de hideg ez a szoba! Egész
189 3| az a szoba, vagy meleg.~De mire õ kitanulta az igazságot
190 3| sapkánkat vagdostuk hozzájuk, de evvel nem sokra mentünk.
191 3| Megvolt a mesés szép szánkó, de nem volt, aki húzza. Nagy
192 3| hatosod?~- Volt tavaly, de labdát vettem rajta.~- Tudod
193 3| volt, mint a bíró fiaié, de éppúgy csúszott.~Az udvaron
194 3| tetõkrõl az arcunkba a havat, de nem törõdtünk vele. Csak
195 3| engem vissza. Jaj, istenem, de jó lesz!~Kiértünk a falu
196 3| jólesik repülni a szánkón, de nem tudják, milyen jólesik
197 3| a maguk emberségébõl is. De a bibliai példázat szerint
198 3| szónokokkal is megesik, de azok nem fakadnak sírva,
199 3| államat mardosta a hideg. De hát nem szúrt szemet senkinek,
200 3| Mindenki igazat adott neki; de hát hol vegyenek most egy
201 3| fölruháznak a Jézus nevében, de azt előbb meg kell szolgálni.
202 3| mogorva, öreg férfiú volt, de azért most beharmatozták
203 3| Szólították is a harangozót, de az vállvonogatással felelt
204 3| zsibbadni a márványpadkán. De végre minden gyertyán kinyílt
205 3| magam egy egész életre, de szereztem is olyan sikert
206 3| régióiban a kéz tartózkodott, de azért nem a kézzel volt
207 3| egyik lábam elszabadult, de abban a percben el is jajdítottam
208 3| egy-egy tanakodó csoportban. De aztán felhagytak a népek
209 4| almafáján egy almája.~No de arra vigyázott is ám, mint
210 4| becsülöm a király hatalmát, de már akkor inkább megeszem
211 4| harmaton visszalopódzott, de hiába mesterkedett, nem
212 4| hogy majd a térdét verte, de aztán gondolt egy okosat: „
213 4| pucolta Kótyonfitty királynak. De nem a kefét dörgölte a csizmához,
214 4| érte, le is tépte, haj, de megcsendült ám az almafának
215 4| szúnyogokat a fülével.~- De mondott is valamit király
216 4| országát Kótyonfitty királynak. De még a nyolcadik nap is keresték
217 4| szakajtotta le a király almáját.~De már akkor hat hajdú hétfelõl
218 4| lehetett volna vele ütni. De még föl se emelte a légycsapót,
219 4| lábánál egy bársonyvánkoson, de még csak a szeme pillája
220 4| lyukból bolond szél fúj.~- De nem addig van az, szolgám -
221 4| kézzel-lábbal hadonászva.~De most már úgy kacagott Kótyonfitty
222 4| Áldott búzamezõk körös-körül, de itt meg nem él egy fûszál.~
223 4| kelepeit ezen a helyen. De az nagyon régen lehetett,
224 4| ugyan sose látta senki, de holdas éjeken sokszor hallották
225 4| szedegettek, azt nem bánta, de ha az élõ fákat bántotta
226 4| rá-ráförmedt a halászokra:~- Ejnye, de bolond emberek vagytok ti,
227 4| kikiáltott a halászokra:~- Hej, de sokért nem adnám, ha egyszer
228 4| fejszét, és ráfogta a fûzfára. De már erre csakugyan fölzúdultak
229 4| szél fölborzolta a vizet. De a tündérteket nem látom,
230 4| itt éjszakai szállást?~- De még valami harapnivalót
231 4| beigazítsa a fakilincset. De majd sóbálvánnyá merevedett,
232 4| kihajtja, ott a negyedik is. De egyebet se csinált aztán
233 4| csordából az adósság fejében.~De nem telt bele egy kakaskukorintásnyi
234 4| kattogásával a vendég álmát. De alig várta, hogy fölébredjen,
235 4| belõle az elsõ tallért, de ahogy fölemelkedett, akkorát
236 4| mikor legszebben tündöklik, de a kevélysége még hetvenhétszerte
237 4| konyhára, nézz a malomba! Jaj, de nagy öröme telnék benned
238 4| az öreg molnár, búsult, de mit tehetett róla szegény
239 4| a bíróhoz beállítottak, de bezzeg helyin volt a nyelve
240 4| kanász az üres tarisznyáját.~De nem volt már az akkor üres.
241 4| Nagy füttyszóval mentek, de Petykó egyszer csak elhallgatott.~-
242 4| szól az az ezüstcsengettyű. De Matykó olyan mérgeset kurjantott,
243 4| kötni Petykónak a szalvétát, de Matykó mind eltaszigálta
244 4| becsület a házigazdának, de neki katonája sincs annyi,
|