Rész
1 1| odakint voltunk a szõlõben. Én is nagyon szerettem odakint,
2 1| holnap, vagy nap süt? Az én apám könyv nélkül is biztosan
3 1| Jobban tudják azt az én jövendõmondóim. Azt mondják,
4 1| az édesapámnak:~- Apám, én még sose éreztem ilyen nagy
5 1| kapálásnak, mint eddig. Én meg azzal mulattam magamat,
6 1| hogy alighanem megázunk ma. Én tréfára vettem a beszédet,
7 1| bölcsességeket tanultam én az édesapámtól. Arra is
8 1| csúnya kis békát.~Hanem tudok én ennél okosabbat is. Azt
9 1| AZ ÉN DINNYEFÖLDEM~Világéletemben
10 1| dinnye volt a kertünkben, azt én mind kivallattam, érett-e
11 1| nekik. Annyi bizonyos, hogy én nagyon szépeket álmodtam
12 1| Eredj a magad kertjébe! Én nem adok a dinnyéimbõl.
13 1| fölébredni. Úgy is mentem én be, mint akit orron vertek.~-
14 1| fogják.~„No, majd kivárom én azt” - gondoltam magamban.
15 1| panaszom hallotta.~Hittem is én azt, meg nem is. Hogy bizonyosabb
16 1| lekéredzett a réznyaka.~- De én nem akarok tudós ember lenni!
17 1| akarok tudós ember lenni! Én gazdaember akarok lenni,
18 1| tudós leszek!~- Mást mondok én neked, te legény - emelte
19 1| Teszel-veszel rajta, amit jólesik. Én bele nem szólok semmit,
20 1| bele nem szólok semmit, én csak szomszédod leszek.~
21 1| tette rá a kezét.~- Ezt meg én viszem el adóba, hékás -
22 1| megveszik az adót a földemért, én is megveszem terajtad. Ilyen
23 1| hasznát. A te dinnyéd is én adom el a piacon.~Olyan
24 1| Olyan szomorúan nézhettem én erre, mint a jégverte búza,
25 1| vigasztalta a csöppség -, fõzöt én teneted levestét, de a Bodjinak
26 1| másikra. Azt szeretném, ha az én apuskám nem lenne mindig
27 1| énrólam beszélt az édesanyám. Én tudtam róla, hogy õ a világon
28 1| világon, mint a lúdhúst. Én ezért igen becsültem a ludacskát,
29 1| nemigen becsült engem.~Pedig én alig vártam, hogy találkozhassam
30 1| félj semmit, anyókám, tudom én, mi a lúdbecsület!~Tudta
31 1| lesz ez az egy darab az én fiamnak. Nem volt az nagyétû
32 1| a körme közt tartotta az én részemet. Már tudniillik
33 1| kisemmiztek a nagy ebédbõl. Én pedig azt gondoltam magamban,
34 1| a morzsoló ember, akkor én haragszom. Pankára nem szabad
35 1| székrõl lehet átlépni.~No, én föl nem kapaszkodtam a góréba,
36 1| Mindig egyformán látok én, uram - hajtotta meg egy
37 1| megszégyelltem magam, hogy én ezt a szegény vak embert
38 1| fáradtra dolgozta magát, mikor én még a lustálkodást keveslettem.~
39 1| a testvérkék közt. Mióta én látom is, úgy fogy, mint
40 1| Azon a fürdõhelyen, ahol én minden esztendõben el szoktam
41 1| ismernek, mert mindig az én fejemen koppannak legnagyobbat.~
42 1| liliomszál.~- Nem vagyok én doktor bácsi, lelkeim -
43 1| megyek - mondta durcásan. - Én csak angol fûben szeretek
44 1| te, süsd meg a halat.~- Én csak az angolnát szeretem -
45 1| az angolka az angolokat, én meg azóta nagyon szeretem
46 2| lehetett érteni. Megtanultam én ezt még akkor, mikor akkorka
47 2| szemöldökét.~- Nem dolgoztam én semmit. Találtam.~- Ejnye,
48 2| tartotta is a tenyerét, de én meg nagyon siettem összecsukni
49 2| helyette Mátyáska kettőt.~- Jó, én nem bánom - vont vállat
50 2| Így aztán sorra jártam én az egész atyafiságot, alsó,
51 2| koldusoknak a jövő vasárnap.~Biz én erre nyilván sírva fakadtam
52 2| ez nagyon, te gyerek, de én még szebb muzsikát is tudok!~„
53 2| A BÉKAPÁSZTOR~Mikor én kisgyerek voltam, többféle
54 2| mint most. Az édesapámnak én voltam az újsághordója,
55 2| újsághordója, az édesanyámnak én voltam a vízhordója. A húgom
56 2| nekem kellett megkeresni. Én jártam őrletni a malomba,
57 2| jártam őrletni a malomba, én talicskáztam haza a szőlőbül
58 2| nem kengyelfutó leszek biz én, hanem hídpénzszedő.~- Hát
59 2| Ezzel édesapám otthagyott, én meg elnevettem magamat.
60 2| hékás, majd megugratlak én!” - gondoltam magamban,
61 2| szobába szégyellettem bemenni.~Én nem mentem be, de édesapám
62 2| a béka az egy helyet?~- Én untam meg, édesapám.~- Hej,
63 2| vontam vállat.~- Tudom is én. Csak úgy eltörõdött a pohár.~
64 2| van, fiam, nem vallatlak én tovább, ne félj. Gyáva is
65 2| dacos is vagy: nem vagy az én fiam.~Azzal betette maga
66 2| pulykaméreg.~- Azért se én törtem el a poharat! - toppantottam
67 2| ezüstsörénye.~„Hej, ha én erre rápattanhatnék - gondoltam
68 2| a tündérpalotát.~Láttam én azt már a földrõl is sokszor,
69 2| No, megállj, mutatok én neked olyant is, ami nem
70 2| be a tornácra.~- Szülém, én törtem el a nagyapó poharát.~
71 2| csikó formájú felhõ. De biz én azóta se kívántam felhõparipán
72 2| a konyhaajtó felé.~- Nem én voltam, Dobróka bácsi!~S
73 2| tányéros tetejére. Ott pedig én akkor is nagyon szerettem
74 2| nyikorgott a szobaajtó, s én akkorát sikoltottam, hogy
75 2| fülembe cseng:~- Jaj, nem én vagyok, Dobróka bácsi!~S
76 2| minden edényestül. Soha én annyi edénycserepet életemben
77 2| már akkor, úgy feküdtem én az orgonabokrok alján, mint
78 2| tányérosnak dél óta, mire én is odaballagtam. Dörgöltem
79 2| elugrottam:~kukurítsd ki, ha én voltam.~Hát ez az egész -
80 2| próbálkozott először, de én a sötétben is éreztem, hogy
81 2| Dobróka kinyissa az ajtót, és én a szemébe nevethessek neki,
82 2| nyit-ni-kék, nyit-ni-kék!~Ilyenkor én mindig a két tenyerem közé
83 2| szerencsét a házhoz.~No, erre én úgy elszomorodtam, hogy
84 2| fogva aztán mindig lestem én a cinegekirályt, de sohase
85 2| erõsítgette az öreg. - Láttam én egyszer még a fészkén is
86 2| vége felé járt az idõ, s én a nyitott ablaknál álldogáltam,
87 2| nem is kellett segítség az én cinegekirályomnak. Sürgött-forgott,
88 2| cinegekirály ezüstcsengettyûje. Én pedig felültem az ágyban,
89 2| NAGYESZŰ GYURGYÓKA~Mikor én legelõször találkoztam nagyeszû
90 2| a dús abrakot.~Így aztán én versenyt futottam a szürkével,
91 2| árokpartra. Azt gondoltam, utána én is sorra kerülök, kapom
92 2| rigónak?~Föl is libbentem én a fára egyszerre. Az öreg
93 2| fütyült, mint ahogy akkor én fütyültem. Mindig fütyülnöm
94 2| Meg-megcsörgette zsebében az erszényt, én meg szaggattam a sóskát,
95 2| csacsikának. Ott azt mondta az én pártfogóm:~- Szállj le,
96 2| Az édesapámtól hallottam én ezt a közmondást legelõször.
97 2| mondtam nagy bölcsen. - Én csak tudom, mert én hordom
98 2| bölcsen. - Én csak tudom, mert én hordom a vizet a bíróék
99 2| szõlõmetszõ kést.~- Nem én, hanem a kaszát.~- Hiszen
100 2| metszõkés hivatal nélkül maradt.~Én bizony rég elfelejtettem
101 2| került kasza korában. Hát én biz inkább fölaprítottam
102 2| érdemelné meg azt az õ fia, de én tudom, hogy megérdemli.~-
103 2| iskolába.~- Nono - mondom én erre -, nemcsak az esze
104 2| Mit akarsz mondani?~- Én... én szeretnék a bácsinak
105 2| akarsz mondani?~- Én... én szeretnék a bácsinak valamit
106 2| biztatta az öregember.~- Bácsi, én... én nem tudok mást...
107 2| öregember.~- Bácsi, én... én nem tudok mást... én megvetem
108 2| én nem tudok mást... én megvetem a hengerbuckót,
109 2| való nagyapámat hívták. Én már csak hírbõl ismertem
110 2| tanítjátok õket, majd megtanítom én.~Szóra szót adtak a falu
111 2| mutatott a kivágott fákra.~És én hiszem, Fodorik nagyapó
112 3| szokva a padlásunkra, s én már a szavukból megismertem,
113 3| jött lefelé, mint ahogy én fölfelé mentem, s olyan
114 3| volt rozsdás szögekkel. Ezt én úgy fogadtam, mintha a szélpajtás
115 3| Hát ki bántja a kemencét?~Én az öreg óriásnak vertem
116 3| lehetett valami igazság, mert én akkoriban még a kukoricacsutkáról
117 3| a világon minden élt, és én mindig egészen tisztán megértettem
118 3| Fülheggyel hallottam már én egyet-mást Kese kalaposról,
119 3| vagy, hanem azt: hogi vagi?~Én azonban nem találtam szép
120 3| a sárkányok fejét, mint én a vadmákokét, de azt sose
121 3| úr, ország bírója! Csak én egyszer nyomára jöjjek azoknak
122 3| megtanulhatja, aztán meg annyit én is tudok, mint az a vén
123 3| kincsecském, úgy megtanítalak én téged írni-olvasni, hogy
124 3| nevette el magát édesapám. Én magam is azt gondoltam,
125 3| befagyott ablak volt az én szobatáblám, édesanyám gyûrûsujja
126 3| barátságos betûk, amiket az én ügyetlen ujjam is egyszerre
127 3| hasított az ablak jegébe. De én ravaszul csóváltam a fejemet,
128 3| lehet bolonddá tenni. Tudom én, hogy ez az igazi, amire
129 3| tisztaszobába. Jártam már én ott máskor is, de sose láttam
130 3| avval a kis ésszel.~Biz én nem okosan választottam.
131 3| mégy vele.~Megbirkóztam én azzal is, ha egy hónapig
132 3| a mézet. Hanem most majd én választok neked könyvet,
133 3| senki annyi verset, mint én. Kaptam is a második esztendõ
134 3| hogy alig bírtam haza.~- Az én könyvtáram még egészen elszégyenli
135 3| neked adnám?~Nem tudtam én semmit se szólni az örömtõl,
136 3| fölé piros plajbásszal: Az én könyvtáram.~Attól fogva
137 3| vette, mint a könyvtáros úr. Én már akkor nem gyõztem olvasni,
138 3| megtelt a fazekaspolc, de biz én minden tizedik könyvemrõl
139 3| Szeretném, ha el is olvasnád. Én írtam, ami benne van, te
140 3| iskola volt az a mienk, ahol én a betûvetést tanultam. Se
141 3| persze azt gondoljátok, hogy én most csak mókázok mesemondó
142 3| még háromnak! Hol adjak én most egyszerre három embernek
143 3| ugrott az egész osztály.~- Én is, én is!~Egész életemben
144 3| egész osztály.~- Én is, én is!~Egész életemben büszke
145 3| azt vettem a fejembe, hogy én beállok könyvkereskedõ-inasnak.~-
146 3| tervemre édesanyám -, de én jobban szerettem volna,
147 3| nekem, hallottam is már én azt, meg nem is. Szinte
148 3| nézhet csúnyábban, mint ahogy én néztem. „Ohó - gondoltam
149 3| magamban -, hát mért lettem én könyvkereskedõinas, ha minden
150 3| úgy látszik, mégis volt az én kis cimborámnak magához
151 3| aztán mégis inkább csak az én fülemen töltötte a mérgét,
152 3| nevezetes ember közé, és én voltam benne a ludas, hogy
153 3| egy volt férges. Amikor én tudomást szereztem a dologról,
154 3| ötesztendős kölyköt? Mikor én ötesztendős voltam, örültem,
155 3| krumplit vágott hozzám. Mert én is a létminimumon kezdtem,
156 3| Isten bocsássa bűnömet, én azt gondolom, nem is olyan
157 3| Göncöl szekerét.~Másnap én kávéztattam Palkót. Be lehetett
158 3| öltöztette a kis emberizinknek, én megráztam a vállát.~- Palkó,
159 3| megráztam a vállát.~- Palkó, ha én még egyszer cipõ nélkül
160 3| Fázol-e, Palkó?~- Nem fázok én.~- Hát az angyal járt-e
161 3| A KÖDMÖN~Mikor én a tanyáról bekerültem a
162 3| erre olyan kacagás, hogy én azt még most is hallom.
163 3| Marci kisasszony!~S arra én úgy megszégyelltem magam,
164 3| mondták.~Tanultam pedig én otthon annyit, hogy a házigazdám,
165 3| iskolába mégy?~- Viszem én azt magammal, Balla bácsi,
166 3| anyámasszony katonája vagyok én az iskolában.~Öreg gazdám
167 3| elõbb nem szóltál! Tudok én orvosságot arrul is. Majd
168 3| Vadonatúj ködmön volt ez, mikor én akkora legény voltam, mint
169 3| olyan komolyan mondta az én Balla bátyám, hogy eltátottam
170 3| azt tudnátok róla, amit én tudok” - gondoltam magamban.
171 3| Nem akarta elhinni, hogy én vagyok a Marci kisasszony.~
172 3| mákos kalácsot kapott, mint én, akkor azt mondtam, hogy
173 3| édesszülém.~- Azért, mert én kisebb vagyok, nekem nagyobb
174 3| Mikor meg barackérés idején én is annyi szem barackot kaptam,
175 3| mosolygott édesatyám.~- Az, hogy én több barackot kapjak, mert
176 3| több barackot kapjak, mert én vagyok a nagyobb.~No, egyszer
177 3| menten kitört a hegye. Az én körzõm meg elkezdett nyikorogni
178 3| igazságot a szobában, akkorra én már a szarkát tanítottam
179 3| simogatta végig vele, s mikor én kerültem sorra, akkor azt
180 3| Szeretnék már egyszer én is beleülni a szánkóba -
181 3| Másnapra kerítettünk pénzt. Én a Csacsadér vargától kaptam,
182 3| Elõször Jánoska ül bele, én elhúzom a kis erdõig, õ
183 3| öregasszony.~Jánoska rám nézett, én meg õrá. Elõhúzta a sarokból
184 3| valamelyik tanító úr.~- Nem félek én, csak a kutyáktól - mondtam
185 3| égi magasok a lelkét.~- Én odaadhatnám a gyerkőcnek
186 3| bekecséből.~- Jaj, kérem, én nem ezt gondoltam - hőkölt
187 3| olyan nagy volt minden, és én olyan kicsike!~Igen, ez
188 3| egy fejjel - ó, nem leszek én soha többet olyan nagy,
189 3| illendőnek a kerubinok, és én már kezdtem álomba zsibbadni
190 3| asszony fia vagyok, hiszen én vittem hozzájuk minden pénteken
191 3| sergette-pergette magát.~Én pedig nem éreztem semmit
192 4| benne.~„No, majd teszek én arról is” - gondolta magában
193 4| repülni tanulnak.~- No, én meg mászni tudok, keszeget
194 4| te csupaszáj?~- Azt, hogy én tudom ám, ki szakajtotta
195 4| esteledett; kaphatnék-e én itt éjszakai szállást?~-
196 4| kiült vele a Séd partjára.~„Én bizony pénzt olvasok egész
197 4| se mozgott.~„Ha te úgy, én is úgy” - gondolta magában
198 4| kanász -, majd beszélek én a bársonyosi bíró fejével.~
199 4| No, ugye, mindig mondtam én, hogy nincs párja ész dolgában
200 4| belesiketül az egész erdõ.~Én vagyok a gyolcsos tót.~Vegyen,
201 4| nagy kanász. - Mit tudom én, hogy ki ütött nyakon ebben
202 4| Hát már honnan tudjam én azt, hogy ki nyúlt a tarisznyához
203 4| ne félj, okos ember az én apám fia!~Petykó nekividámodott
204 4| táját.~Nekeresdi herceg az én gazdám, Petykó.~Magam a
205 4| eltaszigálta õket.~- Már csak én magam szolgálok az én kis
206 4| csak én magam szolgálok az én kis gazdámnak, csakúgy,
207 4| tovább a szót:~- Bizony, az én jószívemre már annyira ráösmertek
|