Rész
1 1| édesapám, de semmi munkában se telt nagyobb öröme, mint
2 1| olvastam már, de arra sehol se tanítottak meg, hogy lehet
3 1| meg a cirmosnak. Még ki se értünk, mind eltakarodott
4 1| beszédet, mert akkora felhõ se volt az égen, mint a tenyerem.
5 1| is, nem is, mert szellõ se lebbent, az ég pedig sima
6 1| felhõpaplan alatt, hogy nyilván ki se nyitja ma a szemét. Úgysincs
7 1| száraz leveleket, semmit se talált alattuk.~- Nincs
8 1| diadalmasan.~Hanem a másik se engedte a jussát.~- Azért
9 1| engedte a jussát.~- Azért se, azért se, azért se! - S
10 1| jussát.~- Azért se, azért se, azért se! - S akkorát csípett
11 1| Azért se, azért se, azért se! - S akkorát csípett amannak
12 1| tapsifüles a nagy sapkában sehogy se találja meg az utat hazafelé.
13 1| nem adok a dinnyéimbõl. Be se bírnád õket gurítani.~No,
14 1| volt ott semmi gurítanivaló se. A dinnyemagok igen jóízûen
15 1| aludtak, s eszük ágában se volt fölébredni. Úgy is
16 1| rám édesapám.~- Még most se teremnek a dinnyéim - tört
17 1| nagyon letemetted õket, meg se fogják.~„No, majd kivárom
18 1| nem fogott biz az semmit se. Inkább szétrepedt egy kicsit
19 1| föladtak az iskolába, sehogy se akartam beleszokni a tudományba.
20 1| édesapám -, legalább ezzel se kell többet bajoskodni.~
21 1| bajoskodni.~Másnap még a kakas se kívánt jó reggelt, mikor
22 1| rosszabbul is!~Hát lett is. Se látszatja, se foganatja
23 1| Hát lett is. Se látszatja, se foganatja nem volt az igyekezetemnek.
24 1| salátámnak meg még csak levele se maradt: lezabálta a csiga.
25 1| hiszem, nem is állok ezután se.~
26 1| szegényei. Szelídségre, jókedvre se volt neki párja. Egész nap
27 1| Nincs nekem kívánságom se egyikre, se másikra. Azt
28 1| nekem kívánságom se egyikre, se másikra. Azt szeretném,
29 1| napján bezárta a mûhelyt, ki se nyitotta többet. Semmivel
30 1| szõlejét fölverte a gaz, eszébe se jutott neki. Szerszámait
31 1| Nekopogi kovács.~De sehogy se találta el.~Egyszer aztán
32 1| tudta énrólam, hogy semmit se szeretek jobban a világon,
33 1| befordult a konyhára, s ki se jött addig, míg az egyik
34 1| Szülémnek elfacsarodott a szíve. Se szólt, se beszélt, csak
35 1| elfacsarodott a szíve. Se szólt, se beszélt, csak fölkapta a
36 1| esznek a királyok portáján se. S azt gondolhatta a jó
37 1| Parragra, mikor még azt se tudtam róla, hogy a világon
38 1| ám, a góré, azt még meg se néztem, mióta itthon vagyok!
39 1| ám, még csak jó reggelt se kíván.”~Nem az, pedig felém
40 1| tizenhárom esztendõs, de tíznek se látszik az istenadta. Õ
41 1| kis lányka, akiknek máig se tudom az igazi nevét. Akkor
42 1| erõsítette Bodorka is -, egyet se köhintett azóta.~„No, ha
43 1| hiába zörögtem a rácson. Meg se mukkant Fodorka, Bodorka,
44 1| tekintett föl Bodorka.~- De el se álljon reggelig! - terítette
45 1| angoloknak még a királya se.~Azóta sohase emlegeti az
46 2| szépen fújod!~No, nekem se kellett egyéb! Most meg
47 2| hídpénzszedõ a bódéjában. Meg se moccanj addig, míg a békácska
48 2| még csak ozsonnázhatnékja se. Bizonyosan nagyon beebédelhetett
49 2| csak utánakap a lustája! Rá se nézett biz az. De még azt
50 2| békula!~Nem indult az most se, csak a feje tört le. Az
51 2| elfutott a pulykaméreg.~- Azért se én törtem el a poharat! -
52 2| gondoltam magamban -, meg se állnék, míg a kéményünk
53 2| kis feje, ezüstsörénye. Ki se csodálkozhattam még magam
54 2| futtatott nyeregben. Be se fordulhattam a konyhára
55 2| ezt kimondtam, híre-hamva se volt a palotának. Elfújta
56 2| koronájában, hogy pápaszemmel se lehetett volna megtalálni.~-
57 2| hajladozott, pedig szél se fújt. Gyémántalmák csillogtak-villogtak
58 2| Eltûnt a fa, mintha ott se lett volna.~No, meg is eredt
59 2| ledobott magáról, hogy meg se álltam, míg a pad alá nem
60 2| fölnéztem az égre. Nem volt ott se felhõoroszlán, se felhõcsikó,
61 2| volt ott se felhõoroszlán, se felhõcsikó, a sima kék égen
62 2| formájú felhõ. De biz én azóta se kívántam felhõparipán nyargalódzni.~
63 2| de hétszer hét faluban se akadt párunk a pajkosságban!
64 2| érte. S amikor a sírása se szolgált a szívünkre, akkor
65 2| nagyon el, hogy még azt se érezte, mikor egy nagy dongólégy
66 2| mikor semmi keresnivalóm se volt ott.~Besurrantam az
67 2| csináltam.~Igaz, hogy azt se nagyon nézegettem, mert
68 2| akkor vettem észre, hogy se híre, se hamva Dobrókának,
69 2| vettem észre, hogy se híre, se hamva Dobrókának, csak a
70 2| arra a nagy sikoltozásra se akartam fölébredni, amivel
71 2| a hatan, hogy õk színét se látták a tányérosnak dél
72 2| énnálam fürgébb legény! El se kukorékolhatta magát a fekete
73 2| Nem lesz itt semmi baj se, csak azt tudjuk ki, ki
74 2| annak a simogatásától meg se mukkan a kakas. Hanem ha
75 2| Hanem a kakashoz hozzá se nyúltam. Hiszen a sötétben
76 2| sötétben még a Dobróka szeme se lát.~Nem is nyikkant a mi
77 2| a mi kakasunk egy szemet se. S alig vártam, hogy Dobróka
78 2| sohase került elõ. Hallani se hallott róla senki, csak
79 2| nevetett apám, s magam se hittem többet a cinegekirályban.~
80 2| könyörögve apámékra, de meg se moccant senki. Ültek mereven
81 2| szállt pihenni.~- Nini, észre se vettük - tekintett oda az
82 2| vagy te, ha még fütyülni se tudsz?!~Soha rigó még olyan
83 2| szedésibõl. Igaz, hogy õ maga se kóstolt bele.~- Nyáron nem
84 2| arcképét, azt gondoltam, helyet se találunk neki.~- Hely csak
85 2| már a kis fûrész semminek se. Ejnye, ejnye, mondom, megeszi
86 2| havat. Sándorkára egy szemet se hullatott soha. Csak mikor
87 2| csak nem tud rájönni sehogy se, hogy r betû annak a becsületes
88 2| sapkából.~Nini, még meg se mondtam, ki ez a Tamás bácsi!
89 2| házunknak még csak a tájékára se jöttek többet. De még az
90 3| házunkat, nem lehetett mozdulni se ki, se be. A vasárnapok
91 3| lehetett mozdulni se ki, se be. A vasárnapok csak olyanok
92 3| mulatság, hanem szülémnek se. Mikor észrevette, hogy
93 3| kemencét, amikor a kemence se bánt engem.~- Kemence? -
94 3| iskolájában nem kellett se könyv, se irka. A kalapos
95 3| iskolájában nem kellett se könyv, se irka. A kalapos az ajtaja
96 3| az iskola? A sárgarigók se járnak iskolába, a gyíkok
97 3| járnak iskolába, a gyíkok se járnak, mégis egész jól
98 3| jól megéltek. Az édesapám se járt iskolába, mégis olyan
99 3| írni-olvasni, hogy püspök korodban se felejted el!~- No, azt megnézzük -
100 3| fogadni tanítómesterünknek se, és voltak kedves, derék,
101 3| hiába nézelõdtem utána, híre se volt ott a könyvespolcnak.~-
102 3| adnám?~Nem tudtam én semmit se szólni az örömtõl, csak
103 3| cseréltem volna a szolgabíróval se. Beraktam a könyveimet szép
104 3| minden tizedik könyvemrõl se tudtam volna megmondani,
105 3| Volt olyan is, amit ki se nyitottam még, de a címét
106 3| édesapáménál okosabb tanácsot egyet se.~
107 3| én a betûvetést tanultam. Se ajtaja, se ablaka, ahogy
108 3| betûvetést tanultam. Se ajtaja, se ablaka, ahogy a mese mondja.
109 3| adott sok dolgot, azt sehogy se tudtuk jó helyre kötni.
110 3| nagy munkába úgy, hogy meg se hallottuk a kopogtatást
111 3| hozott ebbe a mi falunkba?~- Se apám, se anyám. Egy falubeli
112 3| mi falunkba?~- Se apám, se anyám. Egy falubeli rokonom
113 3| Három Matyi.~Mesében se lehet ilyen furcsa nevet
114 3| valami kérdést egyikünk se tudott: mondjad csak, Három
115 3| orcáját.~- Nincs nekem semmi se - motyogta Matyi bágyadtan,
116 3| nem volt már jobb deák õ se, mint mink. Nem dicsérte
117 3| dicsérte már a tanító úr se.~Szegény Matyi egyre fogyott,
118 3| GERGULICS INASA~Hogy, hogy se, kisdeák koromban egyszer
119 3| Nagyon gyenge kis legény, se a kalapácsot, se a gyalut
120 3| legény, se a kalapácsot, se a gyalut el nem bírná -
121 3| meg a Koplaló Mátyás. Azt se tudtam, melyikhez kapjak.
122 3| hogy egy úriember még ezt se éri föl ésszel!~- Te mezítláb
123 3| is, nem érti a dolgot õ se. Tegnap még a lábán volt
124 3| nem volt semmi baj. Akkor se azért, mintha Palkó lábán
125 3| ünneplõsre kifényesítve; sár se fogta be, mert csonttá fagyott
126 3| az egész házat, de sehol se csapták be elõttünk az ajtót,
127 3| Szégyenletemben aztán ki se mertem nyitni a számat,
128 3| megszégyelltem magam, hogy se bût, se bát nem tudtam mondani.
129 3| megszégyelltem magam, hogy se bût, se bát nem tudtam mondani.
130 3| bát nem tudtam mondani. Se akkor, se azután soha többet.
131 3| tudtam mondani. Se akkor, se azután soha többet. Akárhogy
132 3| szabó, de még szolgabíró se. Mért hagyod itthon az eszedet,
133 3| vágtam a földhöz, hogy jobban se kellett. De még meg is gyömöszöltem
134 3| féltem már a feleléstõl se. Tudtam, hogy bátorságot
135 3| az soha többé. Még akkor se, mikor a csudaködmönt lehámozta
136 3| lelkem gyerekem!~No, nekem se kellett egyéb, ahogy kihallgattam
137 3| kezében volt, pedig aranyért se lehetett legyet kapni a
138 3| Kegyetlen hideg tél volt, azóta se tudok hozzáfoghatót. Fenékig
139 3| legnagyobb baj volt: a jégcsap se esett le.~Még jobban szerettünk
140 3| volna. Nem is fagyott le se keze, se lába, mint nekünk.~
141 3| Nem is fagyott le se keze, se lába, mint nekünk.~Legkülönb
142 3| a cifra istrángot, szél se érhetett a nyomunkba aztán.
143 3| érhetett a nyomunkba aztán. Meg se álltunk az ötödik fordulóig,
144 3| falu végére, ahol senki se lát. Közökön, zig-zug utcákon
145 3| Rogyott kis szalmás kunyhó, se udvara, se kerítése. Most
146 3| szalmás kunyhó, se udvara, se kerítése. Most csupa hó
147 3| szánkónk, amelyikbe egyszer se ültünk bele.~A szánkódarabok
148 3| szegény gyereket akkor se kellett Félegyházának Szegedtõl
149 3| törni a hegyüket. Azóta se szopogattam jégcsapban olyan
150 4| kecskének sáros a bocskora, az se a kerítést dörzsöli a bocskorhoz,
151 4| szólt Málé koma egy kukkot se többet, egész addig, míg
152 4| szélén a molnár szamara, az se mondott egyebet, csak annyit,
153 4| volna vele ütni. De még föl se emelte a légycsapót, mikor
154 4| még csak a szeme pillája se rebbent meg, ahogy Málé
155 4| partján, amivel nem bír se ásó, se eke. Kemény földje
156 4| amivel nem bír se ásó, se eke. Kemény földje kiveti
157 4| akkor, mert bizony most ki se bírna nyújtózni benne valami
158 4| egy keszeg nem sok, annyit se fogtak. Megharagítani pedig
159 4| bántsd az élõ fát, mikor az se bánt téged.~A kevély patakmolnár
160 4| negyedik is. De egyebet se csinált aztán egész álló
161 4| csordája, hogy az udvarra se fért, az utcára se fért,
162 4| udvarra se fért, az utcára se fért, egész a sédi malomig
163 4| áldása.~No, a molnárnak se kellett egyéb, egy nyomba
164 4| meg ne bánd az áldást.~Azt se várta a molnár, hogy a vendég
165 4| molnár napestig egyebet se csinált, csak prüszkölt,
166 4| látásától, bezzeg õ meg se látta a rozmaringokat. Magamagát
167 4| patakocska.~A vízimolnár lánya el se ment többet a patakpartról,
168 4| magukkal a malmot, hogy az meg se állt, míg szét nem morzsolódott
169 4| alattomos szirten.~Híre-nyoma se volt a patakmalomnak, mire
170 4| malaca, hogy még a füle se mozgott.~„Ha te úgy, én
171 4| szakajtójából, hogy kipp-kopp, meg se állt addig, míg éppen az
172 4| pottyant a kismalacnak.~Ennek se kellett egyéb a jámbornak.
173 4| Fussatok, fiaim, fussatok! Azt se bánom, ha térdig kopik a
174 4| vásárt, kis kanász.~- Azt se bánom, nagy kanász.~Fölugrik
175 4| lókergetésbõl, akkorára morzsája se maradt túrónak, cipónak.
176 4| nagymise, nem lesz abból semmi se, édes szolgám!~- Mibõl,
177 4| nagyon rongyos vagyok.~- Oda se neki, Petykó, míg engem
178 4| megzavarodott, hogy szólni se tudott, csak tekingetett,
179 4| bíbor, ki bársony, kelméje se látszik az arany-ezüst paszománttól.
180 4| nagyot fohászkodott:~- Azért se vegyetek ítéletbe, hogy
181 4| rikoltozott Matykó. - Álmában se látta mását senki emberfia
182 4| A király már köhenteni se tudott ámultában, a királylány
|