Rész
1 1| szõlõvesszõk nagyon kívánkoznak már ki a meleg napvilágra. A
2 1| rózsaszín felhõpárnái közül, már akkorra mink odakint voltunk
3 1| kijártam, sok könyvet olvastam már, de arra sehol se tanítottak
4 1| városban enyhe idõ járogat már. A nagy kõházak közt megszorul
5 1| Télapót, aki szedi-veszi már a sátorfáját. Hát csak szaladj,
6 1| madarai. Hanem azért akad már köztük olyan is, amelyiknek
7 1| édesapjához -, ugyancsak mondja ám már!~- Kicsoda, te?~- Hát a
8 1| benne dolgozni. Oda is van már támasztva az ajtófélfához
9 1| a sapkára meleg lesz ám már most, jobb lesz a kakastollas
10 1| tekintenek szét: ébredeznek-e már a jó pajtások, fák, füvek,
11 1| napsugár.~De Andráska apja már ingujjban dolgozik, úgyis
12 1| Isten szárnyat, de ki látott már olyan sapkát, amelyik négy
13 1| királynak a nyulak. Koronát már szerzett hozzá magának.~
14 1| Világéletemben sok mindent láttam már. Olyan gyereket is láttam,
15 1| mind kivallattam, érett-e már. Amelyik a kopogtatásra
16 1| három nap. De a negyediken már kikapartam az elsõ dinnyemagot
17 1| elõkotortam egy dinnyemagot. Ennek már vékony kis zöld bajusza
18 1| be vele édesapámhoz, és már messzirõl dicsekedtem neki: ‑
19 1| dicsekedtem neki: ‑ De ez már csak megfogta, ugye, édesapám?~
20 1| tépted ki, te golyhó? Most már odavan az egész kerted.
21 1| odavan az egész kerted. Már látom, sohase lesz belõled
22 1| jó reggelt, mikor engem már kergettek ki a földemre.
23 1| nap is jó éjszakát mondott már, mire hazakerültem. Gyomláltam,
24 1| Nagyon jókor odaértünk. Már a dûlõúton elsikoltottam
25 1| gyarapodott a gazdaság. Volt már háza, földje, szõlõje, s
26 1| sírással -, mi lesz most már mibelõlünk?~- Ne félj, aputám -
27 1| elszoktak onnan. Nem hívták már aranykovácsnak, hanem Nekopogi
28 1| keresnivalóm van nekem most már a világon?~Az arckép csak
29 1| nagy ebéd nálunk.”~„No, már erre szót kell fogadni” -
30 1| öreg hamvas macska.~Pedig õ már akkor tudta, hogy mi a jó,
31 1| tartotta az én részemet. Már tudniillik a mellcsontját.
32 1| megint vasutat játszik már Panka. Ejnye, de korán hozzáfogott
33 1| akartam megpörölni, aki már fáradtra dolgozta magát,
34 1| köztük a legnagyobb, az van már tizenhárom esztendõs, de
35 1| kiscsikó.~Veronika és Marika már csendesebben tipegett a
36 1| az õ szemük friss fényét már elhomályosította a nyomorúság.~
37 1| meg a fejét.~- Mi bajod már megint, báránykám? - kérdezte
38 1| kezét Bodorka.~- Hát az meg már kicsoda? Tán az is valami
39 2| hamar a Mátyáskának, neki már úgyse jutott krajcár.~Mátyáska,
40 2| Mátyáska, az öreg énekes koldus már tartotta is a tenyerét,
41 2| kellett egyéb! Most meg már olyan szakadatlanul fújtam
42 2| adom, lelkecském, hogy most már ne fújjad tovább!~Sebaj,
43 2| bátyádhoz, drágaságom. Az már úgyis süket az egyik fülére,
44 2| szegény, a másik fülét. Ő már olvasatlanul adta a krajcárt.~-
45 2| kötőjébe.~- No, lelkecském, te már kimulattad magadat a krajcárodon.
46 2| kis kitartás!”~Akadozott már a lélegzetem, de erőt vettem
47 2| ajtón volt, hogy hozza‑e már az apám a krajcárt.~Hozta
48 2| a karomat, hogy utoljára már elhalt bele.~Az ám, mert
49 2| helyet. Hanem az ozsonnám már ott volt mellettem a füvön.
50 2| tovább tartson, mert untam már magamat nagyon. Elzsibbadt
51 2| odahajítottam a békának. Ennek már csak utánakap a lustája!
52 2| ültessem tornászni.~De ez már csakugyan kihozott a sodromból. „
53 2| beoldalogtam az udvarba, de már a szobába szégyellettem
54 2| ajtót, engem pedig most már egészen elfutott a pulykaméreg.~-
55 2| csodálkozhattam még magam rajta, már akkor ott ültem az arannyal
56 2| tündérpalotát.~Láttam én azt már a földrõl is sokszor, de
57 2| csörömpöltek, mint a jégesõ.~- De már ebbõl viszünk szülémnek
58 2| volna.~No, meg is eredt már a könnyem.~- Nagyon nem
59 2| csupa nyúlfiókák voltunk mi már akkor! Meglapultunk a sarokban,
60 2| csikorgatta az ajtót.~Mindegy volt már akkor, úgy feküdtem én az
61 2| gyerekeim ott bizonykodtak már a tornácon, mind a hatan,
62 2| fel a tányérost?~- É-én? Már hogy é-én? - szóltam nagy
63 2| kukorékolhatta magát a fekete kakas, már akkor a hónom alatt szorongattam.~-
64 2| azt mondja Dobróka:~- Most már minden ember emelje föl
65 2| kerítés tetejére, s estefelé már rendesen benne jajveszékelt
66 2| csak a cinegekirályon volt már akkor.~- Hát aztán milyen
67 2| mint azelõtt. Utoljára már a fejemnél ült a csúf fekete
68 2| cseresznyét szedni.~Hajnalban már ott csörtögött a szamaras
69 2| akartam kapaszkodni a kordéra, már akkor nem voltam rigó.~-
70 2| Hát azt szeretném most már látni, melyiktek lesz a
71 2| gazdag ember egyszer.~No, ezt már éppen nem értettem. S nem
72 2| házat.~Nagyocska deák voltam már, amikor egyszer aratás idején
73 2| vakációzni. Az édesapám már a kis ajtóban azzal fogadott:~-
74 2| rég elfelejtettem volna már a kacort, ha egyszer az
75 2| juttatja. Rég nem látott már szegény, s örömében úgy
76 2| fölokosított:~- Nem kellett már a kis fûrész semminek se.
77 2| ejnye, mondom, megeszi már a rozsda. Kár lett volna
78 2| szeretném, ha tavasz volna már, hogy valami szép piros
79 2| Hatodik hónapja deák már, s még most is mindig sírva
80 2| csakhogy másnap reggel már nem tudta olyan szépen elmondani
81 2| karján, mint valami egérke.~Már elmentek a fiúk, a magára
82 2| neki még egyszer, de most már reszketett, mint az öreg
83 2| ki a Sándorka orcája, s már akkor vetette is a bukfencet
84 2| való nagyapámat hívták. Én már csak hírbõl ismertem meg
85 2| A szabadságharc idején már hajlott korú ember volt,
86 2| hogy becsukja.~- Csukhatod már, mikor idebent vagyok! -
87 2| erdõbe.~Akkorra ott várta már a fél falu, s leste szörnyülködve,
88 2| is vágta, hanem kaszálta már a fákat, s minél elõbbre
89 2| közt.~- Szerencsétek, hogy már nem bírom a fejszét - hajított
90 3| szokva a padlásunkra, s én már a szavukból megismertem,
91 3| játék volt, de utoljára már úgy ki volt lyuggatva a
92 3| juhbőrből való ruhákat.~- Nézze már, apja, miket eszel ki ez
93 3| kalaposhoz.~- Mert itt van már az időd, gyerekem, és olyan
94 3| életemben. Fülheggyel hallottam már én egyet-mást Kese kalaposról,
95 3| talpadon - mondta hozzá -, most már megérdemled, hogy megmutassam
96 3| a tisztaszobába. Jártam már én ott máskor is, de sose
97 3| apámuram elbámult bele.~- Ezt már szeretem - veregette meg
98 3| mint a könyvtáros úr. Én már akkor nem gyõztem olvasni,
99 3| kérdezi: hány könyvem van már?~- Egy híján száz - feleltem
100 3| könyvbe azonban jegyeztem már egyet-mást magam is azóta,
101 3| ütöttük fel a fejünket, mikor már a tanító úr elõtt állt a
102 3| megsajnáltuk.~Nem haragudtunk már rá, hiszen nem volt már
103 3| már rá, hiszen nem volt már jobb deák õ se, mint mink.
104 3| mint mink. Nem dicsérte már a tanító úr se.~Szegény
105 3| beszélhetett nekem, hallottam is már én azt, meg nem is. Szinte
106 3| kalandozni Csalóka Péterrel, már megint ott lábatlankodott
107 3| furfangos mosollyal.~Erre már nem sok szót vesztegettem,
108 3| akarta megvenni. Utoljára már nem is kérdezõsködtek, csak
109 3| Sietett az istenadta, mert már az utca végén hallotta a
110 3| van is, aki találkozott már vele, ha egyebütt nem, a
111 3| panaszkodás nélkül.~Annyi eszem már volt, hogy nem firtattam,
112 3| év nagy idõ, s Mari most már olyan fönt hordja az orrát,
113 3| lehet vitába szállni. Most már a ház úrnõjének cipõje került
114 3| karácsonyfán.~- No, Palkó, most már magad is elmehetsz angyalnak!
115 3| angyalnak! Hány házad van még?~Már csak egy volt, de az kétemeletes,
116 3| kisasszony. Olyankor is hallottam már, mikor nem mondták.~Tanultam
117 3| a nagyeszû Balla szabó már sokallotta is.~- Ugyan mi
118 3| mesterség - azt mondja. - De te már olyan okos leszel, hogy
119 3| rólad, Márton deák. Nem lesz már belõled szabó, de még szolgabíró
120 3| mert ebben nevelkedtem.~Már akkor húzta is rám a rossz
121 3| bársonypalástot.~- Hanem most már aztán tenyeredbe szedd ám
122 3| gondoltam magamban. Nem féltem már a feleléstõl se. Tudtam,
123 3| De adott is ám! Mondtam már a leckét, mint a vízfolyás,
124 3| Hazamenet nagyeszû Balla már a kisajtóban várakozott
125 3| örvendezve. - Nem vagyok már Marci kisasszony.~Nem is
126 3| rólam Balla bácsi.~- Nincs már rá szükség, ne járj benne
127 3| szobában, szinte szédelgek már tõle. Azt hiszem, édesapám,
128 3| bólintott édesapánk.~De már akkor Gyurka is ott ágaskodott
129 3| igazságot a szobában, akkorra én már a szarkát tanítottam deákszóra
130 3| haza bennünket. Édesapánk már ott várt bennünket a nagy
131 3| nekem is igazam van.~Most már mindenkinek igaza volt.~
132 3| hétig, hanem Favágó Jánoska már akkor olyan búsan lógatta
133 3| az abrakot.~- Szeretnék már egyszer én is beleülni a
134 3| elszánkáztak a ház elõtt. Most már a Szabó Gergõék húzták õket.~
135 3| égett ebben a tûz, lelkeim, már három nap óta. Sem egy marék
136 3| hanem a hétköznapit. Már hozom is, kérem.~Hát nem
137 3| gyereket! - mondta valaki, s már akkor föl is nyalábolt valaki,
138 3| nyalábolt valaki, s ráállított már a márványkorlátra, ami a
139 3| illendőnek a kerubinok, és én már kezdtem álomba zsibbadni
140 3| oldalról üdvözlik. - Most már lejöhetsz, add ide a kezed!~
141 3| Felejthetetlen szép férfiarca már akkor ott mosolygott alattam.
142 3| a térdemet, és a hangja már simogatott:~- Gyere, kis
143 3| lába a kõhöz.~A másikat már óvatosan engesztelték föl,
144 3| reszkette a fejét, hogy az urak már a templomból is panorámát
145 4| becsülöm a király hatalmát, de már akkor inkább megeszem az
146 4| kapta föl Málé a nyulat, s már tartotta is létrának a derekát,
147 4| fohászkodta el magát Perec -, most már csak a kertek alatt szaladjunk,
148 4| le a király almáját.~De már akkor hat hajdú hétfelõl
149 4| légycsapót, mikor Málé koma már kivallotta az igazságot:~-
150 4| kézzel-lábbal hadonászva.~De most már úgy kacagott Kótyonfitty
151 4| Igazság szerint nem is malom már a sédi malom, csak a helye.
152 4| és ráfogta a fûzfára. De már erre csakugyan fölzúdultak
153 4| hogy esztendeje tartozol már egy zsák búzámmal? Ha holnap
154 4| tehénkéhez.~- Úgyis a másé leszel már holnap - nézett rá szomorúan,
155 4| a vendégjének, mikor az már útra készen toppant be hozzá.~-
156 4| kakaskukorintásnyi idõ, már akkor ott volt a molnár,
157 4| omlott lassanként, s ma már csak a helyét mutogatják.
158 4| tavaszi napsugárban.~Ilyenkor már rég elhordta a szél a gólyahírvirág
159 4| édes lányom, most kérdezd már a tükröt, hogy van-e nálad
160 4| nagy kanász is: nem ért már az semmit, akkorára a hetedik
161 4| uramat a malaca, mert õ már nem jön vissza mostanában.~-
162 4| jön vissza mostanában.~- Már miért ne jönne?~- Mert elment
163 4| elment világot látni.~- Már miért ment volna?~- Azt
164 4| tarisznyáját.~De nem volt már az akkor üres. Kidagasztotta
165 4| kis kanász -, hanem most már te légy a vevő, ha tele
166 4| Mint a szél. Jaj, jaj, már el is szalajtotta kelméd!
167 4| képet a kis kanász. - Hát már honnan tudjam én azt, hogy
168 4| bársonyosi vásáron.~Hanem ezt már csak úgy futtában kiáltotta
169 4| igaz az, Petykó!~- Meguntam már a vadkörtét, Matykó!~- Nekem
170 4| Matykó!~- Nekem is elvásott már a fogam a kökénybe, Petykó!~-
171 4| király palotájához értek, már a kendermagos kakas is azzal
172 4| mind eltaszigálta õket.~- Már csak én magam szolgálok
173 4| lökte Petykót.~- Beszélj már, mamlasz!~- Uram királyom -
174 4| az imádságukat.~A király már köhenteni se tudott ámultában,
175 4| Bizony, az én jószívemre már annyira ráösmertek a koldusok,
|