Rész
1 1| Erre apám letette a kapát, és azt mondta, hogy induljunk
2 1| a füvet. Érzik az esõt, és tudják, hogy esõ után nem
3 1| vizes füvet.~Hátrafordultam, és nemcsak azt láttam, hogy
4 1| kint ül a létra hegyén, és onnan rikog a legyek után,
5 1| lemászik az üveg fenekére, és onnan kuruttyolgat kifelé,
6 1| mindjárt az egereket itatja, és ki akarja dobni a csúnya
7 1| búnak eresztette a fejét, és kedvetlenül kukucskált ki
8 1| elszontyolodott egy kicsit, és szomorúan simogatta végig
9 1| kibontottam egy-egy gödröt, és egyre jobban elment a kedvem
10 1| kiáltottam el magamat, és örömömben kiszakajtottam
11 1| Szaladtam be vele édesapámhoz, és már messzirõl dicsekedtem
12 1| letette a kormos bõrkötõt, és ölibe vette a kislányát,
13 1| mikor úgy várja a munka? És búgott a fújtató, szállt
14 1| s kifordult a szobába, és lehúzta a lábáról a csizmát.
15 1| kinyitotta a mûhelyajtót. És megint búgott a fúvó, szállt
16 1| fölkapta a nagy tál pecsenyét, és sorra hordta a kis éhesek
17 1| kertkerítés volna, négy lábon áll, és olyan magasan van a küszöbje,
18 1| Aztán nagyot nyújtódzott, és megint visszakuporodott
19 1| Végigfutott rajtam a hideg, és nagyon megszégyelltem magam,
20 1| mint a kiscsikó.~Veronika és Marika már csendesebben
21 1| kihajolt hozzájuk a vak ember, és sorra simogatta vézna kis
22 1| hizlal-e az új búzakenyér!~És Esztike - ó, ha láttátok
23 1| ha vizet vesz a szájába, és kigömbölyítette úgy, hogy
24 2| Délután kimentem a vásárba, és elvásároltam a kincset.
25 2| a nagyapó az erszényét, és a markomba nyomott egy aranykrajcárt.~-
26 2| ebéd után megfogta a kezem, és kivezetett a kertbe.~- Gyere,
27 2| szemben a békácskával, és kiadta a parancsot:~- Úgy
28 2| Hirtelen kinyitottam a szemem, és fölnéztem az égre. Nem volt
29 2| Dobróka kinyissa az ajtót, és én a szemébe nevethessek
30 2| megfájósodott bele a szívem, és egyszerre szétnyitottam
31 2| Ültek mereven mindnyájan, és kisírt szemmel néztek maguk
32 2| károgott egy keserveset, és kilebbent az ablakon.~-
33 2| pedig felültem az ágyban, és elnevettem magamat.~- Elment,
34 2| sírva-nevetve borultak rám, és boldogan kérdezték:~- Ki
35 2| hogy az a cinegekirály, és tudtam, hogy az kergette
36 2| förmedt rám mérgesen, és nagyot lökött rajtam. Hanem
37 2| meg szaggattam a sóskát, és teletömtem vele a kordé
38 2| le, barát, a hintórul! - És bekiáltott az édesanyámnak: -
39 2| elértette a tekintetemet, és elmosolyodott rá.~- Ezt
40 2| megindulni a hosszú lábaival, és odaállni elejbe.~- Ugyan,
41 2| a sasnak), odalép hozzá, és megsimogatja a csapzott
42 2| széléhez emeli az ép kezét, és elkiáltja magát:~- Éljen
43 2| megrohanta a kis sereg, és negyven kis torok süvített
44 2| befelé fordult a falnak, és zokogott, hogy csak úgy
45 2| felhõk alól kisütött a nap, és körülvette sugaraival. Mintha
46 2| fölbosszantotta az eset, és bement panaszt tenni a faluházára.
47 2| találta az egész tanácsot, és jól megmosta a fejüket.~-
48 2| azzal fölemelte a fejszét, és belevágta a szélsõ tölgyfa
49 2| megrázkódott, de baja nem esett, és ijedt csettegés hallatszott
50 2| hirtelen fölkapta a fejét, és föltekintett a fára. Parányi
51 2| a levelek közül ijedten és könyörgõen:~- Te nagy ember,
52 2| állt minden tollacskája, és pici csõröcskéjét fenyegetõleg
53 2| pedig elhajította a fejszét, és lehajtott fejjel ballagott
54 2| mutatott a kivágott fákra.~És én hiszem, Fodorik nagyapó
55 3| széltestvérek a nádtetőn, és harsogva-zúgva kergették
56 3| elbújok a kémény mellett, és meglesem a szélfiúkat. Különösen
57 3| hajnalnak, piros köpönyegje van, és aranykoronája van. Persze
58 3| libbenjen, abban megbotlik, és megmutatja emberi alakját.~
59 3| kinyitottam a padlásajtót, és megindultam fölfelé. De
60 3| könnyen belementek a szögek, és kihúzni is nagyon könnyű
61 3| aggodalmasan csóválta meg fejét, és panaszosan fordult édesapámhoz,
62 3| hittem, hogy az valaki, és az ajtókilinccsel csakúgy
63 3| Nekem a világon minden élt, és én mindig egészen tisztán
64 3| azt is, mit ketyeg az óra, és mit gondol magában az oroszlán,
65 3| elnyávogta magát kint a tetőn, és mindjárt tudtam is, mi baja
66 3| leejtette a pápaszemét, és azért sír, mert nem volt,
67 3| Nagyon megesett rajta szívem, és szerettem volna kiszaladni
68 3| van már az időd, gyerekem, és olyan oktalanul csak mégse
69 3| hogy az nem magyar betû, és azt nem is tanította. Aki
70 3| ment. De õ az ölébe húzott, és megcirókálta a bozontomat.~-
71 3| kopogott a jégvirágos üvegen? És lesz-e valaha a világon
72 3| fogadni tanítómesterünknek se, és voltak kedves, derék, barátságos
73 3| teleszalad a szemem könnyel, és megcsókolom a szívemmel
74 3| Azzal megfogta a kezemet, és bevezetett a tisztaszobába.
75 3| odajön hozzám az édesapám, és azt kérdezi: hány könyvem
76 3| összebújtunk valamennyien, és csendesen morogtunk:~- Ide
77 3| szedd össze a holmidat, és menj haza. Aki elalszik
78 3| belátta, hogy igazam van, és megfogta a kezemet.~- No,
79 3| ennyi tudomány láttára, és alázatosan megkérdezte Gergulics
80 3| ütögetett, megköhögtetett, és akkorát szorított a karomon,
81 3| belevezetett a tudományba, és annyira kegyelmibe fogadott,
82 3| Péterrel, nyílik az ajtó, és bekocog rajta egy magamformájú
83 3| A fiúcska körülnézett, és megakadt a szeme azon a
84 3| legnagyobb mézeskalács huszárt, és kitessékeltem vele az ajtón.~
85 3| fülemen töltötte a mérgét, és nem éppen barátságosan adta
86 3| napocskát, a földi rongyosok és éhesek oltalmazóját, és
87 3| és éhesek oltalmazóját, és szabadjára engedi a rémítőket,
88 3| szívében süssön ki a nap, és onnan oltalmazza a rongyosokat
89 3| oltalmazza a rongyosokat és éheseket?~Az egyik csalót
90 3| többi nevezetes ember közé, és én voltam benne a ludas,
91 3| is fogtam a bátorságom, és erős támadást intéztem a
92 3| a bódéban újságot árult, és a bódé előtt gesztenyét
93 3| alássan.~Ezt a fölmagzott és kiművelt emberek kettős
94 3| gőgjével mondta a nagytőke, és láttam, hogy a Palkó három
95 3| baj, hogy írástudatlan, és néha megcseréli az újságlapokat.
96 3| emeletre a táblabíró úrnak, és a táblabíró úr lapját hajítja
97 3| hangzott a válasz kérkedés és panaszkodás nélkül.~Annyi
98 3| lábakra. „Kopp-kopp”, keményen és önérzetesen koppantak a
99 3| bejön a kávéját meginni.~- És ma?~Ma nem látta. Ma a Mari
100 3| föltette a pápaszemét, és fölkapaszkodott a padlásra.
101 3| kerítése. Most csupa hó és jégcsap az egész kunyhó,
102 3| valami melegség támadt. És egyszerre megsajnáltuk a
103 3| harmadik elemibe jártam, és elõször léptem a közszereplés
104 3| találtak, sápadt kis arcom volt és fésût nem álló vad, fekete
105 3| Amellett a torkot is edzette, és nagy önbizalmat csepegtetett
106 3| Stross szomszéd boltjába, és ott fölruháznak a Jézus
107 3| pucolni szokott. Rám is adták, és bizonyosan nagyon jól állhatott,
108 3| olyan nagy volt minden, és én olyan kicsike!~Igen,
109 3| beviaskodtuk magunkat a szentélybe, és közölte aggodalmát Agócs
110 3| próbált még ilyent életében, és olyan fohászokat morgott
111 3| illendőnek a kerubinok, és én már kezdtem álomba zsibbadni
112 3| gyertyán kinyílt a lángvirág, és Szente tanító úr megrántotta
113 3| szétvetettem két karomat, és a hosszú, lelógó kabátujjak
114 3| oldalán a sátántaposást, és szalutált a lángkardjával.~-
115 3| alattam. Átölelte a térdemet, és a hangja már simogatott:~-
116 3| lehajolt a lábam fejéhez, és - Berta kisasszonytól hallottam
117 3| alatt, azután megfagyott, és hozzátapadt a kõhöz.~- Sebaj,
118 3| a kemencébõl kiszedtük, és különben is ismerte a fajtámat,
119 3| a városi elõfogatosért.~És így ültem elõször életemben
120 3| haladhatott a bõrruhás kiskunok és berlinerkendõs asszonyok
121 3| szemüket a meghatottságtól, és dicsérték a szép úri kitalálást.
122 3| is panorámát csinálnak, és szavalatot tartanak az oltár
123 3| mentegetni az urakat Márton sógor és a felesége, ha ismerõst
124 3| sütögeti a lehúzott talpamat, és akkor támadt elõször világtalan
125 4| kivallotta az igazságot:~- Uram és királyom, életem-halálom
126 4| hajtotta magáról a szúnyogokat, és azt kiabálta, hogy azért
127 4| ilyenkor mindig ette a méreg, és rá-ráförmedt a halászokra:~-
128 4| hajigált a Sédbe a malomból, és kikiáltott a halászokra:~-
129 4| hogy fölkapott egy fejszét, és ráfogta a fûzfára. De már
130 4| megremegett az egész füzes, és haragos hullámokat vetett
131 4| ehhez a csordához.~- Így és így - mesélte boldogan az
132 4| hozta ki a tallérosládáját, és kiült vele a Séd partjára.~„
133 4| csinált, csak prüszkölt, és eregette bele a szép fényes
|