Rész
1 1| napvilágra. A gazdaember úgy nyitja ki a szõlõt, hogy
2 1| szereti ezeket. Azért sürgeti úgy a szõlõnyitást mindjárt
3 1| milyen idõt várhatunk.~Volt úgy, hogy mikor korán reggel
4 1| felhõ, s az ég kék mezejérõl úgy nevetett le a nap, hogy
5 1| hogy nincs az a takács, aki úgy motollázna, akkor szõrivel
6 1| alig fértek egymástól, s úgy nyargalásztak, mintha versenyfutást
7 1| város szélén, meg is vert úgy, hogy még másnap is dideregtem
8 1| az égen, de nem találja. Úgy elszundikált biz az a felhõpaplan
9 1| jámbornak a sapka, s ijedtében úgy eliramodott sapkástul, hogy
10 1| sapkástul, hogy Andráskának csak úgy karikázott bele a szeme.~
11 1| ágában se volt fölébredni. Úgy is mentem én be, mint akit
12 1| édesapám kezét a vállamra, de úgy ám, hogy egyszerre fölkaptam
13 1| édesapám a derelyés tálat.~Csak úgy kopogott a szemem az éhségtõl,
14 1| története jár az eszemben. Úgy, ahogy tõle magától hallottam
15 1| érne õ rá a sírásra, mikor úgy várja a munka? És búgott
16 1| bodros szõrû sapkácskát. S úgy felöltöztette a kis tót
17 1| adta neki az üzenetem.~- Úgy bizony, ludacskám, nagy
18 1| gyerekemnek sütlek meg ebédre. Úgy igyekezz meghízni, ludacskám,
19 1| is, meg kell adni neki. Úgy meghízott, hogy gurítani
20 1| öreg Parrag bácsi harsog úgy a kukoricával.~- Ki az az
21 1| meg volt elégedve, mindig úgy veregette meg a vállát,
22 1| közt. Mióta én látom is, úgy fogy, mint a megszegett
23 1| szájába, és kigömbölyítette úgy, hogy a vak apának reszkettek
24 1| meggyógyította a babánkat.~- Úgy bizony - erõsítette Bodorka
25 1| száz baba ebédje.~- No, úgy látom, a legjobbkor érkeztem -
26 1| Most az angolkát várjuk, úgy bizony - rakta csípõre a
27 2| beletanultam a mesterségbe. Úgy rikoltoztattam a fakörtét,
28 2| kesereghetem el a fájdalmamat. De úgy ám, hogy édesapám kikocogott
29 2| de erőt vettem magamon, s úgy rikoltoztattam a muzsikát,
30 2| és kiadta a parancsot:~- Úgy ülj ezen a helyen, mint
31 2| hozzá, hogy rá ne ismerjek.~Úgy álltam rajta bosszút, hogy
32 2| vállat.~- Tudom is én. Csak úgy eltörõdött a pohár.~Szülém
33 2| mint az ólommadár, vagy úgy, mint a haragos szélvész?~
34 2| malomvitorla. De ahogy utánakaptam, úgy eltûnt egy fának a koronájában,
35 2| csillogtak-villogtak az ágain, s úgy csörömpöltek, mint a jégesõ.~-
36 2| üvöltéstõl. Nagyot ugrott, s úgy ledobott magáról, hogy meg
37 2| de hát akkor mitõl sajog úgy a vállam?”~Az lett biz annak
38 2| Mindegy volt már akkor, úgy feküdtem én az orgonabokrok
39 2| mikor rám került a sor, s úgy elhadartam a verset, mint
40 2| szerencsét a házhoz.~No, erre én úgy elszomorodtam, hogy tüstént
41 2| hanem nagyon félénken. Úgy, hogy megfájósodott bele
42 2| a nagyeszû ember -, nem úgy lesz az! Fogadást kötöttem
43 2| nevette a kordéból. Csak úgy pihegtem, mire kiértünk,
44 2| szolgált, vagy öt esztendõt. Úgy szedegette a szõlõ nyurga
45 2| már szegény, s örömében úgy belém akaszkodott egy gallyával,
46 2| kapom a kis fûrészt, hát úgy mereszgeti elém a fogait,
47 2| Valami pompás kis fûrész! Úgy fog, mint a borotva.~Fogott
48 2| hozzá.~- Van itt az is, nem úgy, mint szegény helyen - mondta
49 2| Szultán kutyát, hogy szereti-e úgy a szolgabírót, mint Sándorkát?~
50 2| s a nagy fekete tábla is úgy néz rá, mintha szeretne
51 2| még az öreg Tamás bácsi is úgy néz rá minden délben, mintha
52 2| és zokogott, hogy csak úgy reszketett bele öreg teste.~
53 2| De olyant ám, hogy csak úgy nyekkent.~Avval elfutott,
54 2| róla, hogy csupa játékból úgy tördöste szét a lópatkót,
55 2| galléron kapta a muszkát, s úgy vágta keresztül az alacsony
56 2| alacsony kapun, hogy csak úgy nyekkent a folyókában.~Vitte
57 2| Sívó határunkban mégis úgy zöldellett, mint valami
58 2| hanem sarkon fordult, s úgy rántotta meg a kilincset,
59 2| szóval:~- Így, Fodorik uram, úgy, Fodorik uram!~- Odább,
60 2| szörnyû ereje. Utoljára úgy tördöste a nagy szál fákat,
61 3| ha egy árvalányhajszálat úgy tud az útjába tenni, hogy
62 3| rozsdás szögekkel. Ezt én úgy fogadtam, mintha a szélpajtás
63 3| játék volt, de utoljára már úgy ki volt lyuggatva a kis
64 3| félek, hogy nem egészen úgy szolgál szegénykémnek az
65 3| mind jeles vitézek voltak, úgy vagdosták le a sárkányok
66 3| szeleburdi. Ne félj, kincsecském, úgy megtanítalak én téged írni-olvasni,
67 3| miatta. S az o betûre mindig úgy fogok gondolni, mint áldásra
68 3| nyúlva vetõdött ki a hóra, s úgy reszketett a mécs lobogásában,
69 3| nyomott a fejemre, hogy csak úgy ropogott.~- Ember vagy a
70 3| nem gyõztem olvasni, csak úgy felébõl-harmadából lapoztam
71 3| merültünk a nagy munkába úgy, hogy meg se hallottuk a
72 3| a nagy kerek pápaszemét, úgy vette szemügyre szegény
73 3| Elhányta a betûket, hogy csak úgy kiabált egyik a másikért.
74 3| a fejét a kemencének, s úgy elszundikált, hogy csak
75 3| Csalóka Péter? - azt mondja.~Úgy megijedtem, hogy egyszerre
76 3| kitessékeltem vele az ajtón.~De úgy látszik, mégis volt az én
77 3| Nem ért az semmit, mert úgy jött a sok gyerek, mint
78 3| venni.~Ahogy betoppant, úgy félrehúzta a száját, mintha
79 3| hívták, ugyan még tán most is úgy hívják - Törőcsik Palkónak.
80 3| simítani kellett a Palkó bűnén úgy, ahogy a tanterv kívánja,
81 3| tanterv kívánja, itt elmondom úgy, ahogy történt.~Palkó abban
82 3| Ölég fürge a gyerök, úgy megszaladja az emeletöket
83 3| megitattam az egereket. Úgy hullott a könnyem, hogy
84 3| Marci kisasszony!~S arra én úgy megszégyelltem magam, hogy
85 3| mikor elment, de visszafelé úgy jött, mint a jeges esõ.~-
86 3| ködmönfélét a karján. Csak úgy füstölt belõle a por, ahogy
87 3| derékon kaptam Vas Matyit, s úgy vágtam a földhöz, hogy jobban
88 3| nem szólt az semmit, hanem úgy kullogott be az iskolába,
89 3| leforrázott farkas. Engem meg úgy vettek körül a többiek,
90 3| kicsit.~Édesapánk szakasztott úgy bólintott, mint az elõbb.~-
91 3| Odasompolyogtam a küszöbre, s úgy tettem, mint aki nagyon
92 3| tanítottuk, mire bealkonyodott, úgy, hogy okosabb lett nálunk,
93 3| Megijedtem, mert csakugyan úgy éreztem, mintha a lábam
94 4| szakajtó, az esze korpa. Úgy fecsegett, mint a liba a
95 4| markolta meg Málé komát, úgy vitték a Kótyonfitty király
96 4| hadonászva.~De most már úgy kacagott Kótyonfitty király,
97 4| Kótyonfitty király, hogy csak úgy rengett bele a trónusa.~-
98 4| él egy fûszál.~Valamikor, úgy mondják, patakmalom kelepeit
99 4| csináld egész nap.~Azzal úgy eltûnt, mintha a föld nyelte
100 4| nyomba kettõt is lépett, úgy szaladt vissza a malomba,
101 4| kapta magát az öreg molnár, úgy vágta a malomkõhöz a kristálytükröt,
102 4| Szegény rozmaringok csak úgy éledtek a látásától, bezzeg
103 4| gondod legyen a zsilipre.~- Úgy lesz, apám, úgy lesz - mosolygott
104 4| zsilipre.~- Úgy lesz, apám, úgy lesz - mosolygott a világszép
105 4| átszakajtották a zsilipet, s úgy elragadták magukkal a malmot,
106 4| füle se mozgott.~„Ha te úgy, én is úgy” - gondolta magában
107 4| mozgott.~„Ha te úgy, én is úgy” - gondolta magában a kis
108 4| két tenyerét, egyszeribe úgy aludt, mint a tej.~„Ami
109 4| betakaródzott, mindjárt úgy aludt, mint a juhászbunda.~
110 4| éppen onnan a leghegyibõl úgy ugrott ki egy makkocska
111 4| fektébõl esze nélkül, s úgy nekiiramodott a világnak,
112 4| is megirigyelte tõlem!~- Úgy van biz az - erõsítette
113 4| bíró akkorát, hogy csak úgy repedezett bele a faluháza. -
114 4| maguk meg alája feküdtek, úgy várták a déli harangszót.~-
115 4| úrnak?~- Cinegefogónak.~No, úgy megharagudott erre a nagy
116 4| vele a makkfa tövibe, s úgy behányta a kalácscipót gömölyetúróval,
117 4| vásáron.~Hanem ezt már csak úgy futtában kiáltotta vissza
118 4| kanyarította a lyukas subát, úgy indult el megkérni a Dióbél
119 4| Matykó jobbra-balra -, s úgy neszelem, idejében érkeztünk.~
120 4| uraságok. Az öreg Dióbél király úgy nyelte a lébenfőttet, hogy
121 4| vándorló legények?~Petykó úgy megzavarodott, hogy szólni
122 4| mosdani hívtalak, s ijedtedben úgy elbújtál a vadkörtefa hegyiben,
123 4| álltak. Petykó, Matykó pedig úgy elszaladtak, hogy még a
|