Rész
1 1| szõlõvesszõk nagyon kívánkoznak már ki a meleg napvilágra. A gazdaember
2 1| A gazdaember úgy nyitja ki a szõlõt, hogy eltakarítja
3 1| is az esõ.~- Ne menjetek ki ebben a csúf idõben, apja -
4 1| fecskéknek meg a cirmosnak. Még ki se értünk, mind eltakarodott
5 1| mindjárt az egereket itatja, és ki akarja dobni a csúnya kis
6 1| világ. Ott még most adja ki igazán a mérgét a tél. Mikor
7 1| felhõpaplan alatt, hogy nyilván ki se nyitja ma a szemét. Úgysincs
8 1| és kedvetlenül kukucskált ki a nagy sapka alól.~- Ugyan
9 1| múlva azzal ugrasztotta ki az édesapja az ágyból:~-
10 1| sütkérezik a pászta végin. Ki nem szabadítaná belõle a
11 1| homokból. Együtt telelt ki a szõlõvesszõkkel, s most
12 1| nekik az Isten szárnyat, de ki látott már olyan sapkát,
13 1| oldalán.~- Ott bújt volna ki belõle a gyökerecskéje meg
14 1| koppantott.~- De hát minek tépted ki, te golyhó? Most már odavan
15 1| mikor engem már kergettek ki a földemre. De a nap is
16 1| napján bezárta a mûhelyt, ki se nyitotta többet. Semmivel
17 1| kezecskéjét félénken nyújtogatta ki kendõje alól a szép kék
18 1| befordult a konyhára, s ki se jött addig, míg az egyik
19 1| a vendégek - kukkantott ki az ajtón a gyerekekre.~Ott
20 1| Édesanyám boldogan ugrott ki az ajtócsattanásra, s nevetve-sírva
21 1| korán hozzáfogott máma!~Ki is szóltam mindjárt az ereszet
22 1| harsog úgy a kukoricával.~- Ki az az öreg Parrag? - kérdem
23 1| A testvérkéirõl beszélt, ki mit végzett közülök reggel
24 1| szürcsölgette, amit szülém küldött ki neki. - Nagynak sok volna,
25 2| egy békácska kukucskált ki a moha közül. Éppen csak
26 2| mikor azt kérdezte tõlem:~- Ki törte el a nagyapó poharát?~
27 2| kis feje, ezüstsörénye. Ki se csodálkozhattam még magam
28 2| megsimogatni! - nyújtottam ki a kezem.~Erre egyszerre
29 2| elbõdült a szörnyû vadállat:~- Ki törte el a nagyapó poharát?!~
30 2| volna is. S azt a nézést ki nem bírta senki emberfia,
31 2| mert eszem nélkül szaladtam ki a kertbe. Csak akkor vettem
32 2| baj se, csak azt tudjuk ki, ki lökte föl a tányérost.
33 2| se, csak azt tudjuk ki, ki lökte föl a tányérost. Megmondja
34 2| megijedtem, elugrottam:~kukurítsd ki, ha én voltam.~Hát ez az
35 2| Milyen ugyan? - neszelt ki Matyi bácsi a nagy báránybõr
36 2| s hajadonfõvel szaladtam ki az udvarra.~Az volt az,
37 2| cinegekirály! - nyitottam ki a szememet bátorságra kapva.~
38 2| és boldogan kérdezték:~- Ki ment el, gyermekem? Hiszen
39 2| találkoztam nagyeszû Gyurgyókával, ki nem tudtam nézni, hol tartja
40 2| tenyerét.~- Angyal szólt ki belõled, fiúcska! Hanem
41 2| egyszer azzal nem riaszt ki édesapám a bodzafa hûvösébõl:~-
42 2| vásáros.~- Nono, csak a szénán ki ne csorbuljon - nézegette
43 2| szegény édesanyám.~- Hozd csak ki, fiam, a kamrából a kis
44 2| ártatlan kis szemekben. Ugyan ki lehetne irigy Sándorkára,
45 2| Nini, még meg se mondtam, ki ez a Tamás bácsi! Az a csonka
46 2| találgatták maguk közt, ki lehet ez a figurás öreg
47 2| szájak, míg a legnagyobb fiú ki nem mondta a végzést:~-
48 2| valamit adni - buggyant ki a könny a gyerek szemébõl.~-
49 2| hengerbuckót, ha akarja - pirult ki a Sándorka orcája, s már
50 2| megszállták a falunkat, menekült, ki merre látott. Neki azonban
51 2| mutatta meg, mikor az erdejét ki akarta vágni.~Nem valami
52 2| fekete szeme csillogott ki a levelek közül ijedten
53 3| nem lehetett mozdulni se ki, se be. A vasárnapok csak
54 3| harsogva-zúgva kergették egymást ki s be a szelelőlyukakon.~
55 3| akasztott csokorból csakugyan ki is húztam egy szál árvalányhajat,
56 3| volt, de utoljára már úgy ki volt lyuggatva a kis szék,
57 3| néztem rá csudálkozva. - Hát ki bántja a kemencét?~Én az
58 3| Nézze már, apja, miket eszel ki ez a bolondos gyerek! Attól
59 3| belõled, gyerekem - rezzentett ki apám abból a nagy hallgatagságból,
60 3| ilyen télben nem adom ám ki szegénykémet a házból. Gyenge
61 3| virágszálam, dehogy eresztelek ki ebben a vad idõben! Tél
62 3| csinált. Olyan fortélyt eszelt ki, amilyen csak anyaszívektõl
63 3| malomszoba ablaka egész télen át ki nem engedett. S az a befagyott
64 3| óriásivá nyúlva vetõdött ki a hóra, s úgy reszketett
65 3| benne. Volt olyan is, amit ki se nyitottam még, de a címét
66 3| máig is csudálom, hogy ki nem sétált rajta az egész
67 3| Gergulics bácsit, hogy mit néz ki belõlem. Alkalmas leszek-e
68 3| Ez is jó lesz - nyújtotta ki érte a kezét.~A hétfejû
69 3| éppen barátságosan adta ki az úti cédulámat.~- Föl
70 3| emberek szívében süssön ki a nap, és onnan oltalmazza
71 3| Másnap reggel magam mentem ki az előszobába, mikor megnyikkant
72 3| zöldellett valami kerek, arról ki lehetett találni, hogy valamikor
73 3| rebbent egyet a szeme.~- Ki az a Lajcsi?~- A bátyám.~-
74 3| búsulj, Palkó, hanem nyisd ki a zsebeidet. Van-e sok zsebed?~
75 3| eredj dolgodra - nyitottam ki neki az ajtót egy kicsit
76 3| Imre meg fölhúzta.~- Ki az az Imre?~- A bátyám.
77 3| hallom. Szégyenletemben aztán ki se mertem nyitni a számat,
78 3| Akárhogy tudtam a leckét, ki nem tudtam a számat nyitni,
79 3| szép sárgára, míg a penész ki nem szívta belõle a festéket!
80 3| zörgette a zsalut.~- Gyertek ki, fiúk, nézzétek meg a szarkámat!~
81 3| Legelõször Palkó somfordált ki. A tornácig ki is jutott
82 3| somfordált ki. A tornácig ki is jutott szerencsésen,
83 3| Elõször Palkón próbálta ki, mit tud a légycsapó, azután
84 3| volt, hogy alig látszottunk ki belõle, ástunk is benne
85 3| csúszott.~Az udvaron próbáltuk ki, mert az utcára szégyelltünk
86 3| csizmácskám hegye látszott ki belőle, a kezem pedig egyáltalán
87 3| a kezem pedig egyáltalán ki sem látszott, a kezem feje
88 3| strófa után röppentem egyet. Ki is gesztikuláltam magam
89 4| Mindenki így járjon, ki rátátja a száját, jó lesz
90 4| szigorú parancsot doboltatta ki a dobos gémekkel Kótyonfitty
91 4| megkérte, hogy sétáljon ki vele a király kertjébe,
92 4| meg, te Málé?~- Hát hogy ki ne törjön.~- Miért törne
93 4| ne törjön.~- Miért törne ki, te bolondos?~- Azért, mert
94 4| feje búbjára.~- Azért, hogy ki ne törjön.~- Mért törne
95 4| ne törjön.~- Mért törne ki, te szakajtófejû?~- Azért,
96 4| Azt, hogy én tudom ám, ki szakajtotta le a király
97 4| akkor, mert bizony most ki se bírna nyújtózni benne
98 4| süveget, pedig tudhatnátok, ki vagyok.~Tudta is azt mindenki,
99 4| Akkor aztán azt eszelte ki, hogy fölkapott egy fejszét,
100 4| tehénkét az istállóból.~Ment is ki a tehénke ugrándozva, szaladt
101 4| a tehénkéket terelgette ki az istállóból, lett is naplementre
102 4| molnárhoz, hogy válasszon ki egyet a csordából az adósság
103 4| szaladt be a malomba, hozta ki a tallérosládáját, és kiült
104 4| szegény feje? Csacsogó patakot ki nem száríthatta, folyását
105 4| a leghegyibõl úgy ugrott ki egy makkocska a szakajtójából,
106 4| annak a malacnak, ugyan ki lehet az, aki még énnálam
107 4| kanász. - Mit tudom én, hogy ki ütött nyakon ebben a nagy
108 4| honnan tudjam én azt, hogy ki nyúlt a tarisznyához ebben
109 4| bunda, ezer hálóköntös; ki bíbor, ki bársony, kelméje
110 4| ezer hálóköntös; ki bíbor, ki bársony, kelméje se látszik
|