Rész

  1   1|          várhatunk.~Volt úgy, hogy mikor korán reggel útra kászálódtunk,
  2   1|        pápaszem nincs is az orrán. Mikor csendesen fönt ül a fa tetején,
  3   1|          Most is ugyancsak brekeg, mikor éppen õróla írok. Pedig
  4   1|          ki igazán a mérgét a tél. Mikor haragos szélparipáján végigrobog
  5   1|          Hallgatni is szomorú azt, mikor ilyen kolduska módra jajgatnak
  6   1|         szántó-vetõ embernek, hogy mikor van vége a „heverd el” idõnek.~
  7   1|          Bezzeg megörült Andráska, mikor egy-két nap múlva azzal
  8   1|           érte kisgyerek koromban. Mikor édesanyám mosakodni kergetett
  9   1|    édesapám galléron kapott, éppen mikor a legjavában beszélgettem
 10   1|            magyarázta az édesapám, mikor a panaszom hallotta.~Hittem
 11   1|        szét a reggeli napsugárban, mikor odaértem.~- Ami Tamásé,
 12   1|          is, nevetett is édesapám, mikor a fejem búbjára koppantott.~-
 13   1|                       A PRÓBAGAZDA~Mikor engem föladtak az iskolába,
 14   1|    tudományba. Majd ríva fakadtam, mikor elõször nyomták a kezembe
 15   1|        kakas se kívánt jó reggelt, mikor engem már kergettek ki a
 16   1|           nap nem sütött, bágyadt. Mikor virágzott, megszaggatta
 17   1|             megszaggatta a jégesõ, mikor megkötött, a kis dinnyéket
 18   1|           megirigyelhette volna. S mikor esténként letette a kormos
 19   1|          hogy érne õ rá a sírásra, mikor úgy várja a munka? És búgott
 20   1|       szerint üldögélt a szobában, mikor hirtelen rányitották az
 21   1|        záporesõ, hullott a könnye, mikor elment.~A gazda pedig nagy-nagy
 22   1|      szegények közt osztotta szét. Mikor meghalt békességben, derült
 23   1| megbosszankodtam az öreg Parragra, mikor még azt se tudtam róla,
 24   1|           fáradtra dolgozta magát, mikor én még a lustálkodást keveslettem.~
 25   1|         megbújtam a jázminok közt, mikor Parrag a testvérkéket cirógatta.~-
 26   1|       Akkor ismerkedtem meg velük, mikor a minap beleesett a bábujok
 27   1|          láttam õket csak délután, mikor papírcsónakokat eresztgettek
 28   2|      Megtanultam én ezt még akkor, mikor akkorka legény voltam, hogy
 29   2|                      A BÉKAPÁSZTOR~Mikor én kisgyerek voltam, többféle
 30   2|          szőlőbül a cseresznyét, s mikor a forgószél elkapta a nagyapám
 31   2|            arra. Elfutott a méreg, mikor eszembe jutott, hogy minden
 32   2|           jártam életemben. Akkor, mikor életemben elõször láttam
 33   2|     szülémet. Az pedig akkor volt, mikor azt kérdezte tõlem:~- Ki
 34   2|           mint a kocsonya, hát még mikor elbõdült a szörnyû vadállat:~-
 35   2|            a gyerekeket.~De hiszen mikor így elfohászkodta magát
 36   2|            hogy még azt se érezte, mikor egy nagy dongólégy odakvártélyozta
 37   2|        nagyon szerettem kutakodni, mikor semmi keresnivalóm se volt
 38   2|               tanakodtunk odabent, mikor egyszerre csak bedobbant
 39   2|       Azzal nagy bátran előálltam, mikor rám került a sor, s úgy
 40   2|           nevetett jobb ízût, mint mikor engem kezemnél fogva odavezetett
 41   2|      nyitott ablaknál álldogáltam, mikor egyszer csak látom, hogy
 42   2|  fölröppent, keringett fölöttem, s mikor leszállt, közelebb volt
 43   2|     Bizonyosan az elõbb repült be, mikor szellõztettünk. Nagyon helyes
 44   2|                 NAGYESZŰ GYURGYÓKA~Mikor én legelõször találkoztam
 45   2|          azt csörgette a zsebében, mikor beszélt.~- Fiúcska! - toppant
 46   2| pattogtatta az öreg az ostorát.~De mikor föl akartam kapaszkodni
 47   2|    szobácskájuk, mint egy babaház. Mikor a minap hazavittem a Panka
 48   2|                           SÁNDORKA~Mikor ezt a nevet leírom, azt
 49   2|       akkor szelídül meg a nézése, mikor Sándorkát látja. Olyankor
 50   2|      házõrzõ. Csak meg kell nézni, mikor elindul az iskolába, milyen
 51   2|            se hullatott soha. Csak mikor kiment a kapun, akkor tapsikolt
 52   2|      délben ott áll az utcasarkon, mikor jönnek kifelé az iskolából
 53   2|         abból is kivette a részét. Mikor a muszkák megszállták a
 54   2|      galambokat etette az udvaron, mikor egy muszka lovas nagy lármával
 55   2|         becsukja.~- Csukhatod már, mikor idebent vagyok! - nevetett
 56   2|             Azt akkor mutatta meg, mikor az erdejét ki akarta vágni.~
 57   2|     életben nem volt erõsebb, mint mikor a parányi kenderike megállította
 58   3|     éjszakákon sokat elhallgattam, mikor összevesztek a széltestvérek
 59   3|      kiszedtem őket harapófogóval. Mikor készen voltam, akkor elülről
 60   3|      mulatság, hanem szülémnek se. Mikor észrevette, hogy miben mesterkedem,
 61   3|        Például ebben a percben is, mikor édesanyám nyugtalankodva
 62   3|            olvasni olvas az ember, mikor megolvassa, hogy hányat
 63   3|           no, azt szeretném látni, mikor énbelõlem szülém tudós embert
 64   3|        szabók cégtábláján látni. S mikor észreveszem a hibát, mindig
 65   3|                   A SZÁZADIK KÖNYV~Mikor kisdeák koromban az elsõ
 66   3|            ütöttük fel a fejünket, mikor már a tanító úr elõtt állt
 67   3|         hogy csak arra ébredt fel, mikor a tanító úr megrázta a vállát.~-
 68   3|          lesz most Három Matyival, mikor egyszerre csak visszajött
 69   3|          beszélni így, tél elején, mikor a jó Isten elparancsolja
 70   3|           egy ötesztendős kölyköt? Mikor én ötesztendős voltam, örültem,
 71   3|           mentem ki az előszobába, mikor megnyikkant a csengő, amit
 72   3|          akkor álltam az ablakhoz, mikor a fityfiritty a mi kapunkon
 73   3|           topogja le róla a sarat, mikor bejön a kávéját meginni.~-
 74   3|                           A KÖDMÖN~Mikor én a tanyáról bekerültem
 75   3|            mertem nyitni a számat, mikor a tanár úr azt kérdezte:~-
 76   3|  megkeserítette az egész életemet. Mikor legelõször kihívtak felelni,
 77   3|            tudtam a számat nyitni, mikor fölálltam. Mindig a fülembe
 78   3|         Olyankor is hallottam már, mikor nem mondták.~Tanultam pedig
 79   3|        ábrázata, mint a nyári nap, mikor elment, de visszafelé úgy
 80   3|          hagyod itthon az eszedet, mikor iskolába mégy?~- Viszem
 81   3|          Vadonatúj ködmön volt ez, mikor én akkora legény voltam,
 82   3|          soha többé. Még akkor se, mikor a csudaködmönt lehámozta
 83   3|        nekem nagyobb kalács járna.~Mikor meg barackérés idején én
 84   3|      szorgoskodtunk mind a hárman, mikor egyszerre csak a Gyenes
 85   3|            simogatta végig vele, s mikor én kerültem sorra, akkor
 86   3|          majd meghasadt a szívünk, mikor a bíró fiai elszánkáztak
 87   3|            félek - mosolyodott el, mikor meglátott -, hogy ez a kisgyerek
 88   4|          fúvó széltõl is féltette. Mikor egyszer egy legyecskét látott
 89   4|            se emelte a légycsapót, mikor Málé koma már kivallotta
 90   4|     hallottam, szememmel láttam.~- Mikor, te? - vágott közbe Perec
 91   4|            közbe Perec koma.~- Hát mikor a keszegek repülni tanultak
 92   4|           bele a trónusa.~- Hát az mikor volt, te?~- Akkor, mikor
 93   4|           mikor volt, te?~- Akkor, mikor fölséged a fülével hajtotta
 94   4|         régen lehetett, akkoriban, mikor még tündérek laktak a vizekben.
 95   4|            a süvegét is megemelte, mikor elment mellettük. A gazdag
 96   4|      rendesen olyankor cselekedte, mikor szegény ember ment el az
 97   4|         nem, ne bántsd az élõ fát, mikor az se bánt téged.~A kevély
 98   4|      könnye az esõvel a ködmönére, mikor arra gondolt, hogy elveszik
 99   4|            vihessen a vendégjének, mikor az már útra készen toppant
100   4|        szebb a hajnali csillagnál, mikor legszebben tündöklik, de
101   4|    lányának patyolat orcáját, mint mikor liliomról pereg a harmat.
102   4|        kanász, mint a nyárfalevél, mikor a bíróhoz beállítottak,
103   4|          zörgött benne az üresség, mikor hozzákapott a nagy kanász.~-
104   4|            ragyogóbb nála. Hát még mikor a szava megszólalt:~- Mi
105   4|      asztalra.~- Nem szokott?! Hát mikor a múltkor mosdani hívtalak,