Rész
1 1| odakint, sohasem maradtam el az apám mellõl. Késõ õszig
2 1| nagy seregélycsapat repült el fölöttünk, de olyan éktelen
3 1| itatunk utánad egereket! Vidd el békességben a fehér szakálladat,
4 1| mikor van vége a „heverd el” idõnek.~Éppen a sövény
5 1| lelkem gyermekem - nevette el magát édesapám, s kézen
6 1| teremnek a dinnyéim - tört el a mécsesem.~- Jaj, gazduram,
7 1| lesz a másé! - kiáltottam el magamat, és örömömben kiszakajtottam
8 1| elvitte valaki az éjszaka!~- El biz azt - bizonygatta édesapám -,
9 1| kezét.~- Ezt meg én viszem el adóba, hékás - azt mondja.~-
10 1| A te dinnyéd is én adom el a piacon.~Olyan szomorúan
11 1| kovács.~De sehogy se találta el.~Egyszer aztán megértette.
12 1| közt.~- Vegyetek hamar, míg el nem hûl, lelkecskéim!~Nem
13 1| egy kicsit, de mindjárt el is mosolyodott, s rám vetette
14 1| keveslettem.~Szülém mondta aztán el a többit a vak emberrõl.
15 1| ahol én minden esztendõben el szoktam bújni a nyár elõl
16 1| hanem krokodilus - nevettem el magamat, s kihorgásztam
17 1| tekintett föl Bodorka.~- De el se álljon reggelig! - terítette
18 1| korkondélus? - nevettem el magam.~- Ó, persze! - sértõdött
19 1| mihozzánk minden nyáron, hogy el ne felejtsen magyarul -
20 2| hogy csak ágaskodva értem el a kilincset.~Egyszer találtam
21 2| hogy azon kesereghetem el a fájdalmamat. De úgy ám,
22 2| az egyik lába.~- Vigyázz, el ne ugrasd! - rántott vissza
23 2| moccanj addig, míg a békácska el nem ugrik a helyérõl. Ne
24 2| ébredését, míg magam is el nem aludtam. Álmomban hídpénzszedõ
25 2| mert a legyeket kergettem el vele magamról. Arra ébredtem
26 2| kérdezte tõlem:~- Ki törte el a nagyapó poharát?~Kicsike
27 2| pulykaméreg.~- Azért se én törtem el a poharat! - toppantottam
28 2| Ejnye - csodálkoztam el -, minálunk nem szoktak
29 2| olyant is, ami nem szalad el - toppantott a felhõcsikó,
30 2| szörnyû vadállat:~- Ki törte el a nagyapó poharát?!~Még
31 2| tornácra.~- Szülém, én törtem el a nagyapó poharát.~Mire
32 2| ha valami hibát követtem el.~Egyéb dolga nem is igen
33 2| bennünket a Dobróka.~De el nem kerülte azt az ember,
34 2| buzgóság. De olyan nagyon el, hogy még azt se érezte,
35 2| énnálam fürgébb legény! El se kukorékolhatta magát
36 2| a vasvilla. Bözsi húgom el is kezdett pisszegni nagy
37 2| kezembõl, de nem surrant el mindjárt. Körülrepkedett
38 2| tudom, nem szalajtottam-e el a szerencsémet?”~El biz
39 2| szalajtottam-e el a szerencsémet?”~El biz azt. Átfázatott a hûvös
40 2| kezdtem.~- Jaj, kergessétek el! - sikoltottam el magamat.~
41 2| kergessétek el! - sikoltottam el magamat.~Nagy riadalom támadt
42 2| boldogan kérdezték:~- Ki ment el, gyermekem? Hiszen nem volt
43 2| tudtam, hogy az kergette el mellõlem a halál fekete
44 2| igaza van. Azóta sose mentem el többet rigónak.~
45 2| Éppen ma reggel pattant el, ahogy az élit kalapáltam.~
46 2| akaszkodott egy gallyával, hogy el sem eresztett, míg a ruhám
47 2| sem eresztett, míg a ruhám el nem hasította.~- Vesd le
48 2| kapuban. Akármelyikünk ment el alatta a télen, mindnyájunknak
49 2| honvédekrõl, azt mondja el Tamás bácsinak. El is mondta
50 2| mondja el Tamás bácsinak. El is mondta mindjárt a Szultánnak
51 2| öreg honvéd... - mondta el a versbõl az elsõ sort,
52 3| szelelőlyukakon.~Egyszer el is határoztam, hogy elbújok
53 3| tud az útjába tenni, hogy el ne libbenjen, abban megbotlik,
54 3| szöggel is nagyon szépen el lehet játszani, hát még
55 3| az ajtókilinccsel csakúgy el tudtam beszélgetni, mint
56 3| püspök korodban se felejted el!~- No, azt megnézzük - nevette
57 3| azt megnézzük - nevette el magát édesapám. Én magam
58 3| nyitottam még, de a címét sorban el tudtam fújni valamennyinek.~
59 3| kezemet.~- Szeretném, ha el is olvasnád. Én írtam, ami
60 3| sápadt fiúcska. Csuda, hogy el nem vitte a szél, míg idáig
61 3| No, hát akkor gyerünk el, fiam, Gergulics bácsihoz!~
62 3| kalapácsot, se a gyalut el nem bírná - mondta megelégedetten -,
63 3| esze. Mert alig kezdtem el tovább kalandozni Csalóka
64 3| út, le is út - búcsúzott el tõlem -, hanem ide be ne
65 3| Nem járt az - vigyorodott el -, de azért neköm van. Kaptam
66 3| Marci kisasszony - vihogta el magát egy nagy, vállas,
67 3| nem merem elõadni - törtem el megint a mécsest. S elsírtam-ríttam
68 3| akkor meg azon keseredtem el.~- Nem ez volna az igazság -
69 3| igazságkereséssel. Nem felejtem el, ha olyan öreg leszek is,
70 3| Az ám, ni - komolyodott el egy kicsit édesapám -, neked
71 3| elsõ sorát még akkor is el tudom mondani, ha majd odafönt
72 3| szónok mindig akkor éri el a legnagyobb hatást, ha
73 3| Attól félek - mosolyodott el, mikor meglátott -, hogy
74 3| az iskolaszolga ott ment el mellettünk, sietett a templomba,
75 3| zsúfolt templomot sem felejtem el soha, ahova alig tudtunk
76 3| elszabadult, de abban a percben el is jajdítottam magamat,
77 4| almájába. Olyan magasan volt, el nem érte, akárhogy merészkedett
78 4| sütni tanulok - vigyorogta el magát Málé, s egyszeribe
79 4| elérhesse Perec az almát. El is érte, le is tépte, haj,
80 4| teringette - fohászkodta el magát Perec -, most már
81 4| Eszed kereke - nevette el magát a király -, hiszen
82 4| meg a bogrács.! - futotta el a méreg a királyt, s olyant
83 4| kukoricakorpává válik, ha el nem ugrik onnan.~Szerencsére
84 4| azóta máig is ugrál, ha el nem fáradt. Amelyiktek megszánja,
85 4| mikor szegény ember ment el az ablaka alatt.~- Hadd
86 4| mintha a föld nyelte volna el, az öreg halász pedig csodálkozva
87 4| szerencséje volt, hogy kisvártatva el is csípte, be is tessékelte
88 4| deák, aki aztán végképpen el is tûnt errõl a tájról.
89 4| patakocska.~A vízimolnár lánya el se ment többet a patakpartról,
90 4| Mint a szél. Jaj, jaj, már el is szalajtotta kelméd! Utána
91 4| meg, Petykó!~- Kit vegyek el, Matykó?~- A Dióbél király
92 4| lyukas subát, úgy indult el megkérni a Dióbél királykisasszonyt.
93 4| ráösmertek a koldusok, hogy néha el kell bújnom elõlük, pedig
|