Rész

 1   1|                  a csikóbõr tarisznya.~- No, Andráska, gyere szõlõt
 2   1|               amelyik négy lábon szalad!~No, Andráska látott. Mert a
 3   1|                tõlem.~- Hat, édesapám.~- No, hát akkor lépj hatot! Amekkorát
 4   1|                 se bírnád õket gurítani.~No, igaz is volt, mert nem
 5   1|         letemetted õket, meg se fogják.~„No, majd kivárom én azt” -
 6   1|               azt a másikat?~- Azt is.~- No, hát ami a két vakondtúrás
 7   1|               egyéb, csak a dinnyebokor.~No de azzal volt is ám annyi
 8   1|                 azét viszik, akinek van.~No, legalább az egyiket meghagyta
 9   1|            édesapám mindjárt megszánt.~- No, ne búsulj, azért neked
10   1|                ilyen nagy ebéd nálunk.”~„No, már erre szót kell fogadni” -
11   1|               kapott észbe az édesanyám. No, õ szépen elprédálta a nagy
12   1|              elõre-hátra nagy sebesen.~- No - mondom -, megint vasutat
13   1|                morzsoló ember, fiacskám.~No, ha a morzsoló ember, akkor
14   1|              csak székrõl lehet átlépni.~No, én föl nem kapaszkodtam
15   1|               egyet se köhintett azóta.~„No, ha így van, akkor vállalom
16   1|               bennük száz baba ebédje.~- No, úgy látom, a legjobbkor
17   2|                pénz sose hoz szerencsét.~No, nekem hozott, mégpedig
18   2|                amért olyan szépen fújod!~No, nekem se kellett egyéb!
19   2|              kalappal vittem a krajcárt. No, apámuram, hoz-e szerencsét
20   2|                beleöntötte a kötőjébe.~- No, lelkecském, te már kimulattad
21   2|                 meg a szép szót. Nézzük, no: tudsz-e körte nélkül muzsikálni?~
22   2|       utánabujdokolnom a hetedik utcába.~No, az igaz, hogy nem esett
23   2|                  számolgatja a legyeket.~No, ez valami hídpénzszedõ
24   2|                szüksége van ám a lábára.~No, nem is ejtettem le a mézes
25   2|                mintha ott se lett volna.~No, meg is eredt már a könnyem.~-
26   2|          elszalad az ember szája elõl.~- No, megállj, mutatok én neked
27   2|             kezembe nem akadt a szilva.~„No, ennek a magját az Isten
28   2|           Dobrókához kellett folyamodni.~No, az nem ölelgetett meg bennünket,
29   2|            udvarban a kis fekete kakast!~No, erre nem volt énnálam fürgébb
30   2|             rajtam van a Dobróka szeme.~„No, híres Dobróka, kifogok
31   2|                  legyintett a kezével. - No, ezért kár volt azt a szép
32   2|             hozza a szerencsét a házhoz.~No, erre én úgy elszomorodtam,
33   2|                többet a cinegekirályban.~No, hát azért is megjött egyszer
34   2|               amit Matyi bácsi mondott: „No, nem tudom, nem szalajtottam-e
35   2|                  nekiszelídült. - Sebaj, no, holnap megfogadlak rigónak.
36   2|                  vagy még, hékás; nézzem no, különb vagy-e rigónak?~
37   2|                  a gazdag ember egyszer.~No, ezt már éppen nem értettem.
38   2|          édesapám a bodzafa hûvösébõl:~- No, gyerek, gyere velem kaszát
39   2|                ajtóban azzal fogadott:~- No, fiam, nem volt igaz ember
40   2|                  a csapzott szöghaját.~- No, Sándorka, szereted-e a
41   2|                gondolták magukban, hogy: no, ez jó nagy hernyó lesz,
42   3|               korodban se felejted el!~- No, azt megnézzük - nevette
43   3|             magam is azt gondoltam, hogy no, azt szeretném látni, mikor
44   3| virágkereskedésnek az árjegyzéke volt.~- No, ezt szépen kiválasztottad -
45   3|               száz - feleltem büszkén.~- No, ehol a századik - húzott
46   3|                 és megfogta a kezemet.~- No, hát akkor gyerünk el, fiam,
47   3|             három hatos. Érted-e, öcsém?~No, ezt nem volt nehéz megérteni.
48   3|                  nagyobb, mint az enyém.~No, ez olyan igazság, amivel
49   3|               hasára, mint az ujjaira.~- No, ne búsulj, Palkó, hanem
50   3|              jelképezi a karácsonyfán.~- No, Palkó, most már magad is
51   3|           oldalán, szemben a miénkkel.~- No, ha ott is dolgod végezted,
52   3|            szülém - zokogtam keservesen.~No, lett erre olyan kacagás,
53   3|                  szép kabátot, mellényt.~No, mire a szép ruha elkészült,
54   3|                eltátottam rá a számat.~- No, öcsém, ne tátogj, hanem
55   3|             kisajtóban várakozott rám.~- No, szolgám, hogy szolgált
56   3|                mert én vagyok a nagyobb.~No, egyszer aztán meg is jártam
57   3|             Igazad van, lelkem gyerekem!~No, nekem se kellett egyéb,
58   3|                  van, édes fiam. Nézzük, no, hideg-e az a szoba, vagy
59   3|             mennyei fenyõt felköszöntse. No, szegény gyereket akkor
60   3|               mintha csudálná önmagát.~- No, azt megfizeti az Isten,
61   4|            hétszáz almafáján egy almája.~No de arra vigyázott is ám,
62   4|               aztán gondolt egy okosat: „No, azért lesz még itt lakoma:
63   4|                 még meg nem állt benne.~„No, majd teszek én arról is” -
64   4|              tudnak, repülni tanulnak.~- No, én meg mászni tudok, keszeget
65   4|                hát eldõl az egyszerre.~- No mondtam, úgy-e - kapta föl
66   4|       csodálkozva csóválta meg a fejét.~„No, ez garabonciás diák lehetett” -
67   4|                  áll a jászol mellett.~- No ni, Bimbó, hát te hogy kerültél
68   4|             fogta meg a vándorló áldása.~No, a molnárnak se kellett
69   4|              volt hozzá az elsõ szava:~- No, deák, áldj meg engem is!~-
70   4|                 a halászt megáldottad.~- No, hát te is azt csináld ma
71   4|                 lángliszt lett belõle.~- No, édes lányom, most kérdezd
72   4|                 goromba liszteszsákot.~- No, édes lányom, ettõl kérdezd
73   4|                belerendült a faluháza. - No, ugye, mindig mondtam én,
74   4|                  úrnak?~- Cinegefogónak.~No, úgy megharagudott erre
75   4|              elpittyesztette a száját.~- No, ha kenyérpusztító van,