Rész

 1   1|     mindig dolgos ember volt az édesapám, de semmi munkában se telt
 2   1|        mindjárt hóolvadás után.~Édesapám mindig szót fogadott a cinegének.
 3   1|       lehet az esõben dolgozni.~Édesapám csak mosolygott.~- Jobban
 4   1|      szárnya.~- Mért tenné azt, édesapám?~- Azért, fiam, mert olyankor
 5   1|      volt nézni. Dicsekedett is édesapám a jövendõmondóival:~- Nem
 6   1|     sütni ‑ gondolja magában.~- Édesapám - szólal meg Andráska -,
 7   1|      öröm a beszédje.~- Hallja, édesapám - szalad be Andráska az
 8   1|  feleérésében.~Egyszer aztán az édesapám galléron kapott, éppen mikor
 9   1|    gyermekem - nevette el magát édesapám, s kézen fogva elvezetett
10   1|          kérdezte tõlem.~- Hat, édesapám.~- No, hát akkor lépj hatot!
11   1|         tizenkettõnek. Akkor az édesapám a markomba nyomott hat szem
12   1|        gazduram? - nevetett rám édesapám.~- Még most se teremnek
13   1|         idábbnál - csendesített édesapám. - Beletelik egy hét, mire
14   1|     száracskája - magyarázta az édesapám, mikor a panaszom hallotta.~
15   1|        már csak megfogta, ugye, édesapám?~Haragudott is, nevetett
16   1|      Haragudott is, nevetett is édesapám, mikor a fejem búbjára koppantott.~-
17   1|   gazdaember akarok lenni, mint édesapám.~- Nono, fiam - nyugtatta
18   1|          Nono, fiam - nyugtatta édesapám kezét a vállamra, de úgy
19   1|          te legény - emelte föl édesapám az államat. - Elõször mégiscsak
20   1|     táskámba. Odaálltam vele az édesapám elé.~- Tudós vagyok, itt
21   1|        szomszéd - vigasztalt az édesapám -, legalább ezzel se kell
22   1|        kelmed érte - tolta elém édesapám a derelyés tálat.~Csak úgy
23   1|         lábom. A tetejébe pedig édesapám azzal vigasztalt:~- Nono,
24   1|        El biz azt - bizonygatta édesapám -, de sebaj, azét viszik,
25   1|          Meg ám, de arra meg az édesapám tette rá a kezét.~- Ezt
26   1|      mint a jégverte búza, mert édesapám mindjárt megszánt.~- No,
27   1|          Könyvet vegyünk rajta, édesapám - könyörögtem szemlesütve.~
28   2|               A KÖRTEMUZSIKA~Az édesapám szűkszavú ember volt világéletében.
29   2|   köztük a lisztes szakajtóval, édesapám meg az aprópénzes erszénnyel.~-
30   2|   dolgoztál érte? - húzta össze édesapám a sűrű szemöldökét.~- Nem
31   2|         nem bánom - vont vállat édesapám -, de a talált pénz sose
32   2|    fájdalmamat. De úgy ám, hogy édesapám kikocogott rám az ablakon.~-
33   2|      esett hiába a lótás-futás. Édesapám mindig megdicsért érte,
34   2|          nézett rám csudálkozva édesapám.~- Azért, mert annak nem
35   2|        Nem szólt erre semmit az édesapám, hanem ebéd után megfogta
36   2|        ugrasd! - rántott vissza édesapám, ahogy közelebb hajoltam
37   2|   magamban. Megtudtam mindjárt. Édesapám letessékelt az öreg bodzafánk
38   2|       hozzák az ozsonnát.~Ezzel édesapám otthagyott, én meg elnevettem
39   2|   bemenni.~Én nem mentem be, de édesapám kijött, s csudálkozva kérdezett:~-
40   2|         helyet?~- Én untam meg, édesapám.~- Hej, fiam, hát még ha
41   2|        belõled! - veregette meg édesapám a vállamat.~Többet aztán
42   2|     senki, csak Matyi bácsi. Az édesapám meg is pirongatta érte,
43   2|      támadt erre a szobában. Az édesapám, az édesanyám, a kis húgom,
44   2|       vettük - tekintett oda az édesapám. - Bizonyosan az elõbb repült
45   2|       ember is csak vízzel fõz, édesapám - mondtam nagy bölcsen. -
46   2|      való az! - legyintette meg édesapám a vállamat. - A szegény
47   2|     egyszer azzal nem riaszt ki édesapám a bodzafa hûvösébõl:~- No,
48   2|      fogához is hozzákocogtatta édesapám a kékes acélpengét.~- Szép
49   2|       ne csorbuljon - nézegette édesapám az élét.~- Örök élet - mondta
50   2|         is beérem - kereste elõ édesapám az erszényét.~Nyelet aztán
51   2|      mentem haza vakációzni. Az édesapám már a kis ajtóban azzal
52   2|         kaszának a pihenõhelye. Édesapám elértette a tekintetemet,
53   2| kötözködõ ágat! - szalajtott az édesapám.~Megyek a kamrába, kapom
54   2|      Ismerõs volt az csakugyan. Édesapám nem gyõzte dicsérni, míg
55   2|         helyen - mondta büszkén édesapám, s elõkotorászott a kemence
56   3|         hogy segítsek rajta, de édesapám odaintett magához. Azt kérdezte
57   3|    mégis egész jól megéltek. Az édesapám se járt iskolába, mégis
58   3|    elgondoltam.~- Az is leszek, édesapám - feleltem rá hirtelen,
59   3|    megnézzük - nevette el magát édesapám. Én magam is azt gondoltam,
60   3|   odafagyott az orrom hegye, de édesapám megvigasztalt azzal, hogy
61   3|                     xml>   xml>~Édesapám odaállt mögém a mécsessel,
62   3|    megfordítva írtad - kacagott édesapám -, nézd, így kell azt írni.~
63   3|    bizonyítványt hazavittem, az édesapám örömében olyan barackot
64   3|       könyvtára - okosított fel édesapám, a székre állva leszedegette,
65   3|      egyet magadnak - biztatott édesapám -, de csak okosan avval
66   3|       kiválasztottad - nevetett édesapám. - Meglátom, mire mégy vele.~
67   3|   fecske a víz fölött.~Hanem az édesapám nem dicsért meg a nagy sietségért.
68   3|    porolgatom, odajön hozzám az édesapám, és azt kérdezi: hány könyvem
69   3|          húzott elõ a hóna alól édesapám egy takaros kis könyvet. -
70   3|     elsõ lapjára volt ráírva az édesapám szép, öreges betûivel ez
71   3| szédelgek már tõle. Azt hiszem, édesapám, jót tesz neki a friss levegõ.~-
72   3|  ajtóban nagy dideregve.~- Jaj, édesapám, de hideg ez a szoba! Egész
73   3|     nagyon meg van zavarodva.~- Édesapám!~- Tessék!~- Hogy lehet
74   3|       komolyodott el egy kicsit édesapám -, neked is igazad van,