Rész
1 1| napsugár, s megszalasztja az öreg Télapót, aki szedi-veszi
2 1| sátorfáját. Hát csak szaladj, öreg, bizonyosan nem itatunk
3 1| kérdezte a küszöbön az öreg hamvas macska.~Pedig õ már
4 1| hogy megbosszankodtam az öreg Parragra, mikor még azt
5 1| második nap, amit a nádtetõs öreg házban töltöttem. Szép piros
6 1| sarkantyúkás ablakon. - Az öreg Parrag bácsi harsog úgy
7 1| kukoricával.~- Ki az az öreg Parrag? - kérdem mogorván.~-
8 1| csak kívülrõl néztem az öreg Parragot. Szép szál ember,
9 1| szál ember, nem is olyan öreg még, deres inkább, mint
10 1| Lekuporodott az ecetfa alá, míg az öreg eddegélt, s csacsogott kicsit
11 1| ismerõsöm van. Ismernek az öreg tölgyek, melyek mindig kitárt
12 2| jutott krajcár.~Mátyáska, az öreg énekes koldus már tartotta
13 2| Édesapám letessékelt az öreg bodzafánk alá, szemben a
14 2| szúrós szeme rám mered az öreg Dobrókának, s kinézi belõlem,
15 2| akkor csengette aztán be az öreg udvarost.~- Ugyan, Dobróka,
16 2| heverünk délebéd után az öreg diófa alatt a kertben, észreveszem,
17 2| a szívem a helyérõl.~Az öreg megcsóválta a fejét, félrevágta
18 2| így kedviben járhatok az öreg Dobrókának.~- Derék legény
19 2| hékám - sunyított rám az öreg a szürke szemével -, megérdemelnéd
20 2| egyszerre csak bedobbant az öreg, hóna alatt a kakassal.
21 2| s vittem lelkendezve az öreg udvarosunkhoz.~- Nézze,
22 2| az, uram - erõsítgette az öreg. - Láttam én egyszer még
23 2| rigóm! - pattogtatta az öreg az ostorát.~De mikor föl
24 2| én a fára egyszerre. Az öreg meg fölnyújtotta a kosarat,
25 2| a lelkemen. Sajnáltam az öreg jószágot, mintha lelkes
26 2| a kacort, ha egyszer az öreg bodzafánk eszembe nem juttatja.
27 2| tud, még akkor is, ha az öreg Hamvas cicát látja a Sándorka
28 2| Sándorkával, nemcsak az öreg házõrzõ. Csak meg kell nézni,
29 2| szeretettel. Itt van mindjárt az öreg bodzafa a kapuban. Akármelyikünk
30 2| szeretni lehet? Igen, még az öreg Tamás bácsi is úgy néz rá
31 2| bácsi! Az a csonka kezû öreg honvéd, aki minden délben
32 2| közt, ki lehet ez a figurás öreg bácsi, s a minap megkérdezték
33 2| Szultánnak is, a Hamvasnak is, az öreg bodzának is, a galamboknak
34 2| hullajtottak bele; s az öreg hõs nem tudott szólni semmit,
35 2| csak úgy reszketett bele öreg teste.~Arra fordult meg,
36 2| öregembert.~- Fehérhajú öreg honvéd... - mondta el a
37 2| fejecskéjébõl. - Fehérhajú öreg honvéd... - fogott neki
38 2| már reszketett, mint az öreg bodzán a száraz levél.~-
39 2| tölgyfa tövébe.~Vastag, öreg fa volt, szinte õr gyanánt
40 3| Messzi Gyurka barátom, az öreg csősz azt mesélte, hogy
41 3| bántja a kemencét?~Én az öreg óriásnak vertem szögeket
42 3| nyulat. Egyszer messzirõl az öreg Küsmödit is láttam egy nagy
43 3| megcsókolom a szívemmel a ráncos, öreg kezet, mely a kígyóbetût
44 3| egész iskolaszoba. S ezen az öreg ajtón akkora repedések voltak,
45 3| Kicsoda az a rokon?~- Öreg Bános pék.~Öreg Bános pék
46 3| rokon?~- Öreg Bános pék.~Öreg Bános pék volt a legágrólszakadtabb
47 3| reggelig. Négy hét óta beteg az öreg Bános pék, s azóta Három
48 3| vagyok én az iskolában.~Öreg gazdám megcsóválta a nagy
49 3| Gondolom, azért siettetett az öreg, hogy valahogy a tükörbe
50 3| Nem felejtem el, ha olyan öreg leszek is, mint az országút.~
51 3| ház a Kati nénié volt, az öreg koldusasszonyé. Rogyott
52 3| a dér leolvadt róla. Az öreg koldusasszony orcája is
53 3| A közszereplés tere az öreg templomunk volt. Úri divatot
54 3| ünneplőben. Nagyon mogorva, öreg férfiú volt, de azért most
55 4| emberek a patakba hajló öreg füzeket. Lehullott targallyat
56 4| a fejszét, s ahelyett az öreg halász ködmöne szélét kapta
57 4| Elballagott szomorúan az öreg halász is, s bizony vegyest
58 4| kerítünk - tüsténkedett az öreg halász, s bevezette a vendégét
59 4| föld nyelte volna el, az öreg halász pedig csodálkozva
60 4| híres világszép lány maga.~Öreg vízimolnár volt az édesapja
61 4| lányom - zúgolódott az öreg molnár -, csúf dolog az
62 4| öröme telnék benned a te öreg édesapádnak, ha neked meg
63 4| Egyszer aztán kapta magát az öreg molnár, úgy vágta a malomkõhöz
64 4| szebb?~Megharagudott az öreg molnár, kitörte az ablakot,
65 4| ezüsttükrében. Búsult az öreg molnár, búsult, de mit tehetett
66 4| kereste a kalácskenyeret.~Az öreg vízimolnárnak egyszer dolga
67 4| patakmalomnak, mire hazaérkezett az öreg, koldusbotra jutott molnár.
68 4| Patak, van-e nálam szebb?~Az öreg molnár szívét elfutotta
69 4| KANÁSZOK~Bársonyosi erdõszélen, öreg makkfa hûvösében olyan jóízût
70 4| amilyent még sose hallott az öreg makkfa. Meg is rázkódott
71 4| Ebédnél ültek az uraságok. Az öreg Dióbél király úgy nyelte
72 4| uram királyom, ennek az öreg szolgának, amért locsog-fecseg.
|