abbah-birta | birtu-eladn | elado-fiamn | fiara-helye | helyi-kerit | kerje-larma | lassa-megug | megun-olvas | oly-strof | stros-tejbe | tejet-vesze | veszt-zuhan
Rész
1 3| még Mihály arkangyal is abbahagyta a szószék oldalán a sátántaposást,
2 3| emeletöket is, mint a pocok, csak abbul van baj, hogy írástudatlan,
3 3| felére fölírta krétával az ábécét, s a gyerek addig rajzolta
4 2| járt az idõ, s én a nyitott ablaknál álldogáltam, mikor egyszer
5 4| öreg molnár, kitörte az ablakot, s odaakasztott helyette
6 3| lehelni egész közelrõl az ablakra. Egyszer ugyan odafagyott
7 4| rozmaringokat. Magamagát bámulgatta ablaküveg tükrében.~- Ablak, van-e
8 2| csörtögött a szamaras kordé az ablakunk alatt.~- Rikkants, rigóm! -
9 3| a remeket. Ragyogott az ábrázata, mint a nyári nap, mikor
10 2| hozzákocogtatta édesapám a kékes acélpengét.~- Szép szava van - mondta
11 4| meg egy szegény vándorló ácsorgott.~- Meglepett a vihar, bátya -
12 3| rossz ködmönt. A király nem adhatja olyan kevélyen a fiára a
13 3| Persze csak a kabát ujját adhattam oda, amelynek felsőbb régióiban
14 3| fiam, hát még háromnak! Hol adjak én most egyszerre három
15 4| Mibõl, kedves gazdám?~- Nem adják nekem a királykisasszonyt,
16 2| vele hasadt egy darab.~- Adjatok egy fejszét, hadd hozom
17 2| végzést:~- Holnap mindenki adjon valamit Tamás bácsinak!~„
18 2| meg vele a kordét. Pénzt adnak ezért a piacon, fiúcska!~
19 4| királykisasszonyt, Matykó!~- Mért ne adnák, Petykó?~- Szegény vagyok,
20 1| a magad kertjébe! Én nem adok a dinnyéimbõl. Be se bírnád
21 4| ki egyet a csordából az adósság fejében.~De nem telt bele
22 1| Ha énrajtam megveszik az adót a földemért, én is megveszem
23 3| Odaadtam neki.~- Miért adtad oda?~- Neki jobban köll.~-
24 2| megtanítom én.~Szóra szót adtak a falu bölcsei, s az egyikük
25 1| levestét, de a Bodjinak nem adunt belõle.~Parányi kezével
26 2| csillogtak-villogtak az ágain, s úgy csörömpöltek, mint
27 2| ember, azzal széthajtva az ágakat, bekukucskált a lombok közé.~
28 1| Andráska azonban lábujjhegyre ágaskodik a pászta végén. Hej, ha
29 1| a legjobbkor érkeztem - ágaskodtam be a rácson. - Bizonyosan
30 2| legény voltam, hogy csak ágaskodva értem el a kilincset.~Egyszer
31 2| vágom le azt a kötözködõ ágat! - szalajtott az édesapám.~
32 3| meg Juliskát.~Édes szülém aggodalmasan csóválta meg fejét, és panaszosan
33 3| a szentélybe, és közölte aggodalmát Agócs főtisztelendő úrral:~-
34 2| a talált pénz?~Édesanyám aggódva várakozott rám a kis ajtóban,
35 2| akkor tapsikolt utána az ághegyeivel:~- Csak bátran, Sándorka,
36 2| kiugrott a kis madár az ághegyre. Kis szemében haragos tûz
37 3| szentélybe, és közölte aggodalmát Agócs főtisztelendő úrral:~- Székre
38 4| cipónak. Szomorúan lógott az ágon a behorpadt tarisznya, s
39 4| tarisznyát fölakasztották az ágra, maguk meg alája feküdtek,
40 2| közé.~Kenderifészek volt az ágvillában, négy parányi fióka pihegett
41 3| róluk. Aztán előhúztam az ágy alól a kukoricamorzsoló
42 2| fekete madár gubbaszkodott az ágyam végiben. Olyanforma volt,
43 3| támadt elõször világtalan kis agyamban az a gondolat, hogy van
44 4| elbontotta neki az egyetlen ágyát, õ maga meg kifeküdt az
45 4| belefektette a selyem-paplanos ágyba, s még a malmot is elállította,
46 2| ezüstcsengettyûje. Én pedig felültem az ágyban, és elnevettem magamat.~-
47 1| ugrasztotta ki az édesapja az ágyból:~- Öltözz hamar, legény!
48 2| cinegekirállyal barátkoztam. Másnap ágynak estem, harmadnap elõvett
49 3| másik parton, s majd aztán ahhoz képest forgatja magát a
50 3| templomot sem felejtem el soha, ahova alig tudtunk utat törni,
51 1| ismerkedtem meg a falunkban, ahová elbujdostunk a nyár elõl.
52 3| szélpajtás hajította volna utánam ajándékul.~Hiszen egyetlen szöggel
53 3| Kezdő szónoknak nagyon ajánlhatom, a jégcsapszopogatástól
54 4| életem-halálom kezedbe ajánlom: Perec apród szakította
55 4| világszép lány, mosolygott az ajka, mint a kettéhasadt rózsabimbó.
56 4| szívét elfutotta a keserûség, ajkáról elszaladt az indulatos mondás:~-
57 1| kiszaladt a liba mellõl az ajtóba, s megsimogatta a gyerek
58 2| a nehéz, vassal szegett ajtóból is vele hasadt egy darab.~-
59 1| Édesanyám boldogan ugrott ki az ajtócsattanásra, s nevetve-sírva borult
60 1| is van már támasztva az ajtófélfához a nyitókapa, rajta a csikóbõr
61 3| hittem, hogy az valaki, és az ajtókilinccsel csakúgy el tudtam beszélgetni,
62 3| kunyhó, csupa dér még az ajtókilincs is. A Kati néni kutyája,
63 4| inasok bukfencet hánytak, az ajtónállók tótágast álltak. Petykó,
64 2| bukfencet hánytam egészen a kis ajtónkig, hanem ott elcsendesedtem.
65 1| végigrobog a havas mezõkön, az akácfák mélyen meghajtják elõtte
66 2| lelkes állat lett volna. S akaratlanul is fölnéztem az eresz alá:
67 1| barackot a feje búbjára -, de akaratos legényke vagy te, süsd meg
68 1| volna valamit.~- Ugyan mit akarhat, mit? - tûnõdött a Nekopogi
69 2| öreg bodzafa a kapuban. Akármelyikünk ment el alatta a télen,
70 2| szeme azóta is mindig kísér, akármerre járok.~
71 1| Pankára nem szabad haragudni, akármit csinál, de a morzsoló emberre
72 2| négyszer, mintha mondani akarna valamit.~- Csin, csin, csin -
73 3| mintha a tulajdon fülét akarná megharapni. De aztán mégis
74 4| szabad tudni, amit most tenni akarunk. Ha elszólod magad, kitörik
75 2| szegény, s örömében úgy belém akaszkodott egy gallyával, hogy el sem
76 2| be is vert a tükör mellé akasztónak, s míg azzal babrált, addig
77 3| ülésben, mi ketten nyakunkba akasztottuk a cifra istrángot, szél
78 1| Két icipici kis lányka, akiknek máig se tudom az igazi nevét.
79 2| vásáros.~- Melyik vásáros?~- Akitõl az új kaszát vettem. Most
80 2| nyírfa-királykisasszonnyal?~Akivel hogy táncra nem kellett
81 2| Nagy ormótlan feje van, akkorák a szemei, mint a kávésfindzsa,
82 2| kegyetlenül, s ásítottam akkorákat, hogy fülemig szaladt a
83 2| csodavilágában. Ahogy letekintettem, akkorának tetszett az egész föld,
84 2| én ezt még akkor, mikor akkorka legény voltam, hogy csak
85 2| Szaladtam be a szobába, s aközben arra gondoltam, amit Matyi
86 3| vágódó, hol orra bukó furcsa ákombákomokat, melyek korcsolyázó tündérkék
87 2| s úgy vágta keresztül az alacsony kapun, hogy csak úgy nyekkent
88 1| bogárral él, hát neki is alacsonyan kell repülni, hogy elkapkodhassa
89 4| fölakasztották az ágra, maguk meg alája feküdtek, úgy várták a déli
90 1| helyén álltak, amit gyûrû alakban nõtt be a dús, kövér pázsit.~-
91 3| megbotlik, és megmutatja emberi alakját.~Egyszer napáldozat felé
92 2| lomhán úszkáltak a csodálatos alakú felhõk. Volt köztük egész
93 4| ilyen kalapos,~Csizma ilyen alapos!~- Ne hadarjon annyit, atyámfia -
94 3| létminimumon kezdtem, kérem alássan.~Ezt a fölmagzott és kiművelt
95 2| kapuban. Akármelyikünk ment el alatta a télen, mindnyájunknak
96 3| már akkor ott mosolygott alattam. Átölelte a térdemet, és
97 4| nem morzsolódott valami alattomos szirten.~Híre-nyoma se volt
98 1| leveleket, semmit se talált alattuk.~- Nincs erre, nincs erre,
99 4| hogy fogta meg a vándorló áldása.~No, a molnárnak se kellett
100 3| úgy fogok gondolni, mint áldásra nyitott szájra. Ezt kedveltem
101 4| csak aztán meg ne bánd az áldást.~Azt se várta a molnár,
102 1| még az utcáról is egyre áldatta az Istennel a kovácsot.
103 4| elsõ szava:~- No, deák, áldj meg engem is!~- Mivel áldjalak
104 3| Juttatott is, az Isten áldja meg a kezét, s utoljára
105 4| áldj meg engem is!~- Mivel áldjalak meg, jó ember?~- Amivel
106 4| mondta mosolyogva -, azzal áldlak meg érte, hogy amibe most
107 1| mindenki szerette, jó szívét áldották a falu szegényei. Szelídségre,
108 1| magasan röpködnek, hogy alig-alig látni õket. Márpedig ha
109 3| nagyobbacska deák lettem, tetejétõl aljáig megtelt a fazekaspolc, de
110 3| mellett, s kerestek valami alkalmi kis rongyost, aki a mennyei
111 3| mégsem szokásos ilyen ünnepi alkalommal.~A legtöbbnél meg az volt
112 4| Három inas is igyekezett az álla alá kötni Petykónak a szalvétát,
113 3| kisfiú? - emelte fel az állam valamelyik tanító úr.~-
114 3| mert kiderült róla, hogy álláshalmozó. Ez a sarki nagytőke a bódéban
115 2| szabad kínozni, mint az állatot - mondta nekik. - Erre is
116 2| s én a nyitott ablaknál álldogáltam, mikor egyszer csak látom,
117 3| és bizonyosan nagyon jól állhatott, mert mindenki mosolygott
118 4| jegenyefára fölnézett, meg nem állhatta, hogy oldalba ne könyökölje
119 2| Néztem is rá nagyot, nem is állhattam meg szó nélkül.~- A gazdag
120 1| napernyõvel, új csipkekalapban állít be hozzám.~- Apuka, mit
121 3| városunkban, karácsonyfát állítottak föl a szentélyben, az oltár
122 3| beteg galambot.~- Fiúk, álljatok fel! Tiszteljétek meg vele
123 1| föl Bodorka.~- De el se álljon reggelig! - terítette szét
124 2| gondoltam magamban -, meg se állnék, míg a kéményünk füstje
125 1| gazdának. Azt hiszem, nem is állok ezután se.~
126 2| volt, szinte õr gyanánt állott az erdõ szélén, s kevélyen
127 2| bizony a békácska még mindig állta az egy helyet. Hanem az
128 4| bukfencet, pléhnyakú generálisok állták is a tótágast, csak egy
129 4| halakkal, Perec koma pedig még álltó helyében megette az almát,
130 3| fölszedtem útközben, az álltomban elõször elolvadt a meleg
131 3| nyomunkba aztán. Meg se álltunk az ötödik fordulóig, ott
132 3| okosított fel édesapám, a székre állva leszedegette, a könyveket
133 1| a képe gömbölyû, mint az alma.~Nem szóltam semmit, hanem
134 4| harmaton kilopódzott az almafához, hajnali harmaton visszalopódzott,
135 4| kerten kertjében hétszáz almafája, hétszáz almafáján egy almája.~
136 4| hétszáz almafája, hétszáz almafáján egy almája.~No de arra vigyázott
137 4| haj, de megcsendült ám az almafának minden levele, s lett olyan
138 4| nem vásott foga a király almájába. Olyan magasan volt, el
139 4| valaki.~Nem is tudtak az almának nyomára jönni, pedig hét
140 4| a kattogásával a vendég álmát. De alig várta, hogy fölébredjen,
141 3| Dunáról, melyik Tiszáról. Álmatlan éjszakákon sokat elhallgattam,
142 1| hajnalon, ahogy szépeket álmodok a szúnyoghálós hárságyon,
143 3| világon. Még most is sokszor álmodom vele így tél idején. Kõrisfából
144 2| mondta, hogy: csitt, csitt!~- Álmodta kend azt, bátya - nevetett
145 1| hogy én nagyon szépeket álmodtam mint dinnyésgazda. Akkora
146 2| elfutott, mint a nyúl. Az álmos felhõk alól kisütött a nap,
147 2| hogy é-én? - szóltam nagy álmosan.~Édesanyám sorba ölelgetett
148 1| meglocsoltam, még tán szép álmot is kívántam nekik. Annyi
149 2| derülten nevetett a nap. „Álom volt az egész - gondoltam
150 3| kerubinok, és én már kezdtem álomba zsibbadni a márványpadkán.
151 1| Jajgató fájdalomnak legjobb altatója a munka. Most még ezerszer
152 1| dinnyemagok igen jóízûen aludtak, s eszük ágában se volt
153 2| ébredését, míg magam is el nem aludtam. Álmomban hídpénzszedõ voltam,
154 1| tepsiben muzsikáló lúd. Felvég, alvég minden gyereke összeszaladt
155 4| ebben eddig semmi hiba. Alvó malacnak nem kell éber pásztor.
156 1| se! - S akkorát csípett amannak a szárnya hegyén, hogy az
157 3| hemperedtek, hogy öröm volt nézni, ámbátor igyekeztünk elhordani az
158 1| No, hát akkor lépj hatot! Amekkorát kilépsz, akkora lesz a kerted.~
159 3| cukrász nem tud produkálni. Amellett a torkot is edzette, és
160 3| semmit a királyi dicsõségbõl, amellyel bevonultam a Daru utcába,
161 3| a szánkó. A mi szánkónk, amelyikbe egyszer se ültünk bele.~
162 2| az utcát is elkerülték, amelyikben az erõs Fodorik lakott.~
163 3| összeiszkábálni azt a padot, amelyiken ültünk. Összeállt két-két
164 1| VOLT NÁLUNK~A ludacskával, amelyikrõl ezt a történetet írom, sose
165 3| kabát ujját adhattam oda, amelynek felsőbb régióiban a kéz
166 3| kihozta a hétköznaplót. Azt, amiben söpreni, fűteni, lámpát
167 3| mert meg kellett várni, amíg a polgármester úr megjön,
168 3| jöjjek azoknak a kincseknek, amiknek a bûbájos Küsmödi a tudója.~
169 2| darazsak egész mostanáig.~Amikorra a nagyapóék háza elé értem,
170 3| Olyan fortélyt eszelt ki, amilyen csak anyaszívektõl telik.~
171 2| szeretem az olyan báránykákat, amilyenek mifelénk ugrándoznak a gyepen ‑
172 2| szakálla. Szakasztott olyan, amilyennek a Matyi bácsi mondta. Még
173 3| Tudom én, hogy ez az igazi, amire szülém tanított.~S ha gyorsan
174 2| pirongatta érte, hogy mit ámít ilyen mesékkel.~- Nem mese
175 4| ínségesnek - mosolygott gonoszul.~Amúgy is mindig azon törte a fejét,
176 4| már köhenteni se tudott ámultában, a királylány a feje búbjáig
177 1| ezek nem vigasztalták meg Andráskát. Az egyik hasztalan vallatta
178 1| Másnap megismerkedtem az angolkával, de csak messzirõl. Kint
179 1| meg a halat.~- Én csak az angolnát szeretem - szólalt meg komolyan
180 1| sohase emlegeti az angolka az angolokat, én meg azóta nagyon szeretem
181 1| angolka. - Nem eszik olyant az angoloknak még a királya se.~Azóta
182 3| s azt mind teletömködtük angyalfiával. Tréfából még hozzá ezüstrojtot
183 3| lehervadt az arcáról. Az angyalka szétmászott a meleg bõrön,
184 3| most már magad is elmehetsz angyalnak! Hány házad van még?~Már
185 3| emberfejek felett, mint az angyaloké a betlehemi mezőkön:~Szép
186 1| jó deák leszek, mint az Annus néni fia.~Lelkem édesanyám
187 1| mondanak a cinegék!~Andráskának annyiból állt az egész öltözködése,
188 3| falunkba?~- Se apám, se anyám. Egy falubeli rokonom hozott
189 3| nagyeszû Ballának, hogy milyen anyámasszony katonája vagyok én az iskolában.~
190 3| eszelt ki, amilyen csak anyaszívektõl telik.~Akárhogy fûtötték
191 1| többit a vak emberrõl. Négy anyátlan kis árvája él abból, amit
192 1| látszik az istenadta. Õ az anyja a többinek, fõz, mos, takarít
193 1| jelenthet, hogy: ne félj semmit, anyókám, tudom én, mi a lúdbecsület!~
194 1| meg a vállát, mint boldog apák erõs, izmos gyereküket szokták.~
195 2| neki! - néztem könyörögve apámékra, de meg se moccant senki.
196 1| Mutattam a hangyaforradalmat apámnak. Azt mondta rá, azt jelenti
197 1| kigömbölyítette úgy, hogy a vak apának reszkettek az ujjai örömében.~-
198 1| árnyékot. Hozta az ebédet az apjának, krumplis tarhonyácskát
199 3| hunyorgatta ravaszul apró szemét. - Tett-e csudát?~-
200 4| Málé koma a másik kis apródja volt Kótyonfitty királynak.
201 4| Perecnek hívták ezt a kis apródot. Termete, mint a sudár jegenye,
202 2| szakajtóval, édesapám meg az aprópénzes erszénnyel.~- Van ám olyan
203 1| csipkekalapban állít be hozzám.~- Apuka, mit mond a kis béka?~-
204 2| szivárványszínû pávatollal. Az apukája ugyan, aki itt házmesterkedik
205 1| patkódarabokat: azokból fõz õ az apukájának finom csipedett leveskét.
206 1| Azt szeretném, ha az én apuskám nem lenne mindig ilyen szomorú.
207 1| már mibelõlünk?~- Ne félj, aputám - vigasztalta a csöppség -,
208 3| sorbelieknek egy hatos az ára; a második sor két hatos,
209 4| Vigyázz addig a malomra, árad a patak, gondod legyen a
210 2| már akkor ott ültem az arannyal futtatott nyeregben. Be
211 4| bársony, kelméje se látszik az arany-ezüst paszománttól. Hát még az
212 1| Azért hívták így, mert aranyat ért a mestersége. Egész
213 3| is a kezében volt, pedig aranyért se lehetett legyet kapni
214 4| Aranyszirma a gólyahírvirágnak aranyhaj volt valaha, zöld bársonyköntös
215 4| mesebeli tündérek csillogtatnák aranyhajukat a tavaszi napsugárban.~Ilyenkor
216 4| márványkerítés tetejéről:~Aranyhintó, gyémántpatkó,~Isten hozott,
217 3| piros köpönyegje van, és aranykoronája van. Persze az ember nem
218 1| szereti a jó Isten ezt az aranykovácsot!~De meg is érdemelte Balogh
219 4| rét, vízszél, patakpart, aranylik tõle nagy határ mezõ. Mintha
220 3| könyvkötõ.~Fekete bõrkötésû, aranymetszésû könyvecske volt, szemüveges
221 1| fölegyenesedett, s elkezdte vékázni az aranyszemû kukoricát. Ahány vékát mért,
222 2| nézett rám ijedten az aranyszínû szemecskéjével, ahogy a
223 4| hogyha annak gondoljátok. Aranyszirma a gólyahírvirágnak aranyhaj
224 4| elhordta a szél a gólyahírvirág aranyszirmait. Csak fényes, haragoszöld
225 4| bársony levéllé, aranyhaja aranyszirommá változott abban a percben
226 1| azért neked adom a dinnyéd árát. Legalább vehetsz rajta
227 2| voltam már, amikor egyszer aratás idején mentem haza vakációzni.
228 3| ne bántson!~A mosolygó arc lehajolt a lábam fejéhez,
229 3| egy kicsit lehervadt az arcáról. Az angyalka szétmászott
230 1| Az apja pedig nekifordult arccal a falnak, hogy kisírja magát,
231 1| volt fölakasztva a kislánya arcképe, oda-odaállt eléje, s elkezdett
232 2| hazavittem a Panka lányom arcképét, azt gondoltam, helyet se
233 1| s keserûen tekintett az arcképre.~Aranyhajú Piroska mintha
234 2| történetét. Kipirultak a kis arcok, összevillantak a kis szemek,
235 1| az örömtõl kipirult kis arcokat látta, s megvigasztalódva
236 3| rongyosnak találtak, sápadt kis arcom volt és fésût nem álló vad,
237 3| kegyetlen, sodorta a tetõkrõl az arcunkba a havat, de nem törõdtünk
238 3| Valami virágkereskedésnek az árjegyzéke volt.~- No, ezt szépen kiválasztottad -
239 3| költészetének, hogy még Mihály arkangyal is abbahagyta a szószék
240 1| olyan is szegényke, mint az árnyék.~Délben láttam aztán szegény
241 3| lássa, mit dolgozom. A betûk árnyéka óriásivá nyúlva vetõdött
242 3| nőhetsz fel, mint a lósóska az árokparton.~Azt hiszem, akkor estem
243 2| hogy a csacsit kicsapja az árokpartra. Azt gondoltam, utána én
244 1| hívják ezt a gyorsgõzöst?~- Árpádnak - felelte a gyerek.~Alig
245 3| szóltál! Tudok én orvosságot arrul is. Majd mindjárt lehozom
246 3| nagytőkét. Ötszáz korona árú gesztenyét vettem tőle egyszerre -
247 4| ha tele az erszény.~- Mit árul kend, komám? - kérdi a nagy
248 3| nagytőke a bódéban újságot árult, és a bódé előtt gesztenyét
249 1| emberrõl. Négy anyátlan kis árvája él abból, amit õ keres.
250 3| csakugyan ki is húztam egy szál árvalányhajat, kiszöktem a konyhára, kinyitottam
251 3| leheletét érzi, de ha egy árvalányhajszálat úgy tud az útjába tenni,
252 2| a szemem kegyetlenül, s ásítottam akkorákat, hogy fülemig
253 1| szólt semmit, csak nézegette ásítozva a cipõcskéje orrát.~- Ejnye,
254 4| partján, amivel nem bír se ásó, se eke. Kemény földje kiveti
255 4| paszománttól. Hát még az a sok asszonyi gúnya, csak éppen asszony
256 3| kiskunok és berlinerkendõs asszonyok sokadalmában, akik eltûnõdtek
257 1| Felesége meghalt. Kivitték a jó asszonyt a temetõ szomorúfûzfái alá,
258 1| neked teremje a dinnyét.~Ástam hat gödröcskét, a hat dinnyemagot
259 3| alig látszottunk ki belõle, ástunk is benne akkora barlangokat,
260 3| kapkodta a hidegtõl sütõs aszfalton. De azért mégiscsak elkaptam,
261 3| kihullottak a hóna alól az aszfaltra.~- Palkó, hová lett a cipõd?~-
262 1| kis jószág itt lakik az asztalomon, befõttesüvegben. Van neki
263 2| szerencsémet?”~El biz azt. Átfázatott a hûvös esti szél, míg a
264 2| Éljen, éljen, éljen!~Átfogták a lábát, teliszórták virággal,
265 1| hogy csak székrõl lehet átlépni.~No, én föl nem kapaszkodtam
266 1| vízpárával. A bogaraknak átnedvesedik a szárnyuk, nem bírnak magasra
267 3| ott mosolygott alattam. Átölelte a térdemet, és a hangja
268 2| megigazítja a táskájukat, átsegíti õket vízen, sáron, s ha
269 3| reggeli harangszó. Estélig átsuhantam fölöttük, mint a fecske
270 3| fiamuram. Nem fecske módra kell átsurranni a könyvön. Meg is kell abban
271 4| tajtékzott, hullámai megdagadtak, átszakajtották a zsilipet, s úgy elragadták
272 3| a mi kapunkon kilódulva, átvágott az utca másik oldalára.
273 4| szélét kapta meg.~- Ohó, atyafi - rikoltozott rá -, magadra
274 2| sorra jártam én az egész atyafiságot, alsó, felső szomszédot
275 3| ablaka, ahogy a mese mondja. Azazhogy volt biz azon ablak, de
276 1| bizonygatta édesapám -, de sebaj, azét viszik, akinek van.~No,
277 1| a törött patkódarabokat: azokból fõz õ az apukájának finom
278 3| én egyszer nyomára jöjjek azoknak a kincseknek, amiknek a
279 4| Aztán elment a vadászokhoz, azoktól vett egy meglõtt nyulat,
280 4| gazdámnak, csakúgy, mint otthon.~Azonközben pedig oldalba lökte Petykót.~-
281 1| lesz mindjárt, hogy bõrig ázunk. Az elõl menekülnek olyan
282 1| elfért volna bennük száz baba ebédje.~- No, úgy látom,
283 1| kis patyolat szoknyákat, babafõkötõt, boldogan sóhajtott föl
284 2| a szobácskájuk, mint egy babaház. Mikor a minap hazavittem
285 1| nagyon jól meggyógyította a babánkat.~- Úgy bizony - erõsítette
286 1| Csengõs nyulat, táncoló babát, égig érõ karácsonyfát?~-
287 1| mikor a minap beleesett a bábujok a patakba, õk meg ott jajveszékeltek
288 1| kihorgásztam a vízbe esett bábut. Még egy kis köhögés ellen
289 1| s nagy háládatosan még a bábuval is mindig kezet csókoltattak
290 3| gyerünk el, fiam, Gergulics bácsihoz!~A mi kis városunkban Gergulics
291 1| fonnyadt. Ha a nap nem sütött, bágyadt. Mikor virágzott, megszaggatta
292 1| legalább ezzel se kell többet bajoskodni.~Másnap még a kakas se kívánt
293 1| kérdezte ijedten, ha bajt tapintott az ujjai hegyével.~
294 1| Ennek már vékony kis zöld bajusza is fakadt az oldalán. Aztán
295 4| szigorú-hegyesre a három szál bajuszát. - Add elõ csak, Málé fiam,
296 3| elállt a szavuk, ami ugyan bajuszosabb ünnepi szónokokkal is megesik,
297 3| halkabbra vettem a szót ‑ meg a bakteroktól.~Megnyugtattak, hogy ezeket
298 2| fejszét, és lehajtott fejjel ballagott vissza az egymásra dõlt
299 3| elsírtam-ríttam nagyeszû Ballának, hogy milyen anyámasszony
300 3| õrá. Elõhúzta a sarokból a baltát, kiment, csattogott-pattogott
301 4| lányom, lányom, hát csak bámuld magad örökké a patak tükrében!~
302 4| rozmaringokat. Magamagát bámulgatta ablaküveg tükrében.~- Ablak,
303 4| azóta is mindig magamagát bámulja a víz tükrében a vízimolnár
304 4| nem tudta befogni a szemét bánatában. Föl is kelt elsõ kakasszóra,
305 2| szomorúan nézett rám, s bánatosan beszélt inkább, mint haragosan:~-
306 4| vándorló ‑, csak aztán meg ne bánd az áldást.~Azt se várta
307 1| szék!~- Tudós ember, aki bánni tud vele.~De erre kibuggyant
308 4| ha szedegettek, azt nem bánta, de ha az élõ fákat bántotta
309 3| rá csudálkozva. - Hát ki bántja a kemencét?~Én az öreg óriásnak
310 3| megpirongatott, hogy minek bántom a kemencét, amikor a kemence
311 4| bánta, de ha az élõ fákat bántotta valaki, akkor mindjárt fölkorbácsolta
312 4| kis kanász fejéről.~- Mért bántottál engem, hékás?~- É-én? -
313 4| a tündérben, ha nem, ne bántsd az élõ fát, mikor az se
314 3| kiadósan:~- Jaj, jaj, jaj, ne bántson!~A mosolygó arc lehajolt
315 3| biztattak a bíró fiai.~Bántuk is mi a csúfolódást, csakhogy
316 3| kalács járna.~Mikor meg barackérés idején én is annyi szem
317 4| tûz.~- Kezes-e?~- Mint a bárány.~- Futós-e?~- Mint a szél.
318 4| tiszteletére az egyetlen báránykáját, elbontotta neki az egyetlen
319 2| Jobban szeretem az olyan báránykákat, amilyenek mifelénk ugrándoznak
320 1| Mi bajod már megint, báránykám? - kérdezte ijedten, ha
321 4| istállóban az a szebbnél szebb, báránynál szelídebb sok hátasparipa!
322 1| nemcsak azt láttam, hogy a bárányok nagyon sietnek enni, hanem
323 2| pártfogóm:~- Szállj le, barát, a hintórul! - És bekiáltott
324 2| szél, míg a cinegekirállyal barátkoztam. Másnap ágynak estem, harmadnap
325 3| Péter.~Hát alig keveredek barátságba Csalóka Péterrel, nyílik
326 3| és voltak kedves, derék, barátságos betûk, amiket az én ügyetlen
327 3| töltötte a mérgét, és nem éppen barátságosan adta ki az úti cédulámat.~-
328 1| szívesen megteszi ezt a barátságot.~
329 3| ástunk is benne akkora barlangokat, hogy akár a medvék királya
330 1| nevetõ kék, a föld nedves barna, öröm lesz benne dolgozni.
331 2| moha közül. Éppen csak a barnás fejecskéje látszott meg
332 3| Fagyott madarakat a hóban. A Báró cigány rõzseszedõ gyerekeit.
333 4| aranyhaj volt valaha, zöld bársonyköntös a zöld bársonylevele, hét
334 4| örökké a patak tükrében!~Zöld bársonyköntöse zöld bársony levéllé, aranyhaja
335 4| terítgetnék, lobogtatnák zöld bársonyköntösüket. Nem is rosszul gondoljátok,
336 4| zöld bársonyköntös a zöld bársonylevele, hét határba híres világszép
337 3| olyan kevélyen a fiára a bársonypalástot.~- Hanem most már aztán
338 3| lószõr vánkos, beterítve bársonyposztóval, a lábtakaróján bolyhos
339 4| ott ült a patakparton zöld bársonyruhában, aranyhaját bontogatva a
340 2| legkönnyebben megismered a fekete bársonyszakálláról. A kerek világon egy madárnak
341 4| üldögélt a trónus lábánál egy bársonyvánkoson, de még csak a szeme pillája
342 3| megszégyelltem magam, hogy se bût, se bát nem tudtam mondani. Se akkor,
343 3| Hát miért ne lettem volna bátor? Csengettyűzött a szavam
344 3| dologról, marékra is fogtam a bátorságom, és erős támadást intéztem
345 3| feleléstõl se. Tudtam, hogy bátorságot ad a ködmön.~De adott is
346 2| nyitottam ki a szememet bátorságra kapva.~Az volt az csakugyan,
347 3| szent felsége elé.~- Hány bátyád van neked, kis Törõcsik?~-
348 2| Eredj inkább a Miklós bátyádhoz, drágaságom. Az már úgyis
349 2| észreveszem, hogy a Jani bátyámat elnyomta a buzgóság. De
350 1| favágóék Piroskája a kis bátyja fülébe.~Szülémnek elfacsarodott
351 1| drótostót lépett be rajta, hátán batyuja, öliben nagykendõbe takargatva
352 3| volt, aki a mi utcánkba beadogatta az újságokat a világi dolgok
353 3| Meg is tanítottuk, mire bealkonyodott, úgy, hogy okosabb lett
354 1| tanulj meg. Jövõ nyáron aztán beállhatsz gazdainasnak, ha kedved
355 4| nyárfalevél, mikor a bíróhoz beállítottak, de bezzeg helyin volt a
356 3| vettem a fejembe, hogy én beállok könyvkereskedõ-inasnak.~-
357 3| kalaposmesterséggel, télen beállt tanítónak. Persze csak olyan
358 2| fa volt, hogy a koronája beborította a fél eget. S az volt benne
359 1| Mindig bevált, s azóta nagy becsben tartom õ tudós uraságát.
360 4| Séd-parti fûzfáknak volt is nagy becsülete az emberek elõtt. A tündér
361 3| helyette a kenyeret. Fiaim, becsüljétek meg ezt a kis hõst! Melyiktek
362 4| darutollas süvegét.~- Tisztelem, becsülöm a király hatalmát, de már
363 1| azonban nyilván nemigen becsült engem.~Pedig én alig vártam,
364 1| a lúdhúst. Én ezért igen becsültem a ludacskát, õ azonban nyilván
365 2| volt az elsõ dolga, hogy becsukja.~- Csukhatod már, mikor
366 2| odabent, mikor egyszerre csak bedobbant az öreg, hóna alatt a kakassal.
367 2| ozsonnázhatnékja se. Bizonyosan nagyon beebédelhetett délben.~Az utcánkban pedig
368 2| elnevettem magamat. Hiszen mire õ beér, akkorra a békácska a szomszédék
369 2| mondta a boltos.~- Felivel is beérem - kereste elõ édesapám az
370 3| mézeskalácsos asztalhoz.~Beesteledett, mire keresztülolvastam
371 2| eltakarta a szemét a karjával, befelé fordult a falnak, és zokogott,
372 1| száját csudálkozásában, hogy befért volna rajta az egész ludacska.~
373 4| egész éjszaka nem tudta befogni a szemét bánatában. Föl
374 3| édesanyám elment, mindjárt befogott a mesterségbe. Elmondta,
375 1| itt lakik az asztalomon, befõttesüvegben. Van neki egy kis létrája,
376 1| aztán, ahogy egy vadrózsával befuttatott házacska piros rácsos kerítése
377 4| prüsszentett, s õ maga is begurult a vízbe.~Így állt bosszút
378 4| vele a makkfa tövibe, s úgy behányta a kalácscipót gömölyetúróval,
379 3| férfiú volt, de azért most beharmatozták az égi magasok a lelkét.~-
380 4| Szomorúan lógott az ágon a behorpadt tarisznya, s rossz volt
381 4| meg visszafordult, hogy beigazítsa a fakilincset. De majd sóbálvánnyá
382 1| fején, hogy szegény helyen beillene kukoricamérõ vékának.~Bezzeg
383 3| topogja le róla a sarat, mikor bejön a kávéját meginni.~- És
384 1| két ezüstcsengõ:~- Tessék bejönni, doktor bácsi!~Odanézek,
385 2| bodzafaággal megsuhintottam a békácskát.~- Indulj, békula!~Nem indult
386 2| bodzafánk alá, szemben a békácskával, és kiadta a parancsot:~-
387 2| fülembe:~- Vigyázz, hé, mert a békád vám nélkül mén át a Tiszán!~
388 2| édesanyámhoz.~Az ám, de a békámnak nem volt szaladhatnékja.
389 2| nevezetes van ezen az istenadta békán, hogy ilyen féltõs?” - tûnõdtem
390 2| legyet, s odahajítottam a békának. Ennek már csak utánakap
391 2| A BÉKAPÁSZTOR~Mikor én kisgyerek voltam,
392 2| kérdezett:~- Nini, vége a békapásztorságnak?~- Vége - hajtottam le a
393 3| nekifogott a jóembert kihámozni a bekecséből.~- Jaj, kérem, én nem ezt
394 3| odaadhatnám a gyerkőcnek addig a bekecsemet - mondta egy kicsit vontatva,
395 2| fehér, mint a hó.~Dobróka bekente a fekete kakast korommal,
396 3| KÖDMÖN~Mikor én a tanyáról bekerültem a városi deákiskolába, mindjárt
397 2| barát, a hintórul! - És bekiáltott az édesanyámnak: - Hazahoztam
398 2| tanácsbeliek pedig körülfogták, békítették, a nyakába estek kérlelõ
399 3| Péterrel, nyílik az ajtó, és bekocog rajta egy magamformájú fiúcska.~-
400 2| azzal széthajtva az ágakat, bekukucskált a lombok közé.~Kenderifészek
401 3| volna meg a ló.~Édesanyám belátta, hogy igazam van, és megfogta
402 2| hamar szétszalad az ész.~Beláttam magam is, hogy a nagyeszû
403 1| kezet akart csókolni, ahogy belebújt a ruhába, s még az utcáról
404 1| meg velük, mikor a minap beleesett a bábujok a patakba, õk
405 3| nagy hallgatagságból, amibe beleestem, míg ezeket elgondoltam.~-
406 4| tiszteletére borjút vágott, belefektette a selyem-paplanos ágyba,
407 2| fújok a körtemuzsikába.~De belefújtam ám, s a gyönyörű körtemuzsika
408 3| szorított a karomon, hogy belejajdultam.~- Nagyon gyenge kis legény,
409 2| gyönyörű muzsikát, hogy belekékültem. Nagyapó pedig a markomba
410 2| annak is nézte, s bizony még belekóstol, ha bele nem fújok a körtemuzsikába.~
411 1| A jó meleg gúnyácskát, a bélelt kis cipõket, a bodros szõrû
412 4| elpirult, Petykó pedig egészen belemelegedett a beszédbe:~- Grácia, uram
413 3| sárfalba nagyon könnyen belementek a szögek, és kihúzni is
414 1| erre is nagy engedelmesen. Belenyugodott abba, hogy õbelõle pecsenye
415 2| krajcárokat pedig a kalapomból beleöntötte a kötőjébe.~- No, lelkecském,
416 1| ám annyi bajom, hogy majd beleõszültem. Ha keveset locsoltam, sárgult;
417 1| Szerszámait a bezárt mûhelyben belepte a rozsda, s a falubeliek
418 4| örömében a bíró akkorát, hogy belerendült a faluháza. - No, ugye,
419 3| mint kívül, ahol a rongyos bélés elvált a rongyos posztótól,
420 4| csap olyan lármát, hogy belesiketül az egész erdõ.~Én vagyok
421 1| éktelen lármával, hogy majd belesüketültünk.~Erre apám letette a kapát,
422 1| iskolába, sehogy se akartam beleszokni a tudományba. Majd ríva
423 3| teremtette. De ha jól igyekszik, beletanulhat a mézeskalácsosságba is.~
424 2| elé értem, akkorra egész beletanultam a mesterségbe. Úgy rikoltoztattam
425 4| harmat. Nagy kétségbeesésében beletekintett a patak tükrébe, s egyszerre
426 1| csendesített édesapám. - Beletelik egy hét, mire a dinnyemagok
427 3| angyal azt a nagy házat?~Beletelt öt perc, míg a gyerek a
428 3| Szeretnék már egyszer én is beleülni a szánkóba - motyogta félõsen
429 4| kezébõl, s hapci, hapci, beleugrott a Séd vizébe. Utána a másik,
430 2| fölemelte a fejszét, és belevágta a szélsõ tölgyfa tövébe.~
431 3| búbos kemencébe próbáltam beleverni a szögeket, de ez nem nagyon
432 3| kukoricamorzsoló kis széket, s abba belevertem a szögeket kalapáccsal,
433 1| mindnyájának a hajába az volt belevésve: ez a Tamásé, senki másé.~
434 3| körül, hogy ilyen hamar belevezetett a tudományba, és annyira
435 3| öregasszony bizonyosan alszik.~Belöktük az ajtót, a Morzsa csaholva
436 1| Bodorka ing-ring a kerítésen belõl, mint két liliomszál.~-
437 2| még kengyelfutó is lehet belőled.~Egyszer azt találtam mondani
438 3| irka. A kalapos az ajtaja belsõ felére fölírta krétával
439 3| Volt, hála istennek, volt, belül több, mint kívül, ahol a
440 2| a szobába szégyellettem bemenni.~Én nem mentem be, de édesapám
441 2| még egy nagyapó is, akinek bemutathatom a tudományomat. A másik
442 4| Jaj, de nagy öröme telnék benned a te öreg édesapádnak, ha
443 3| segítenek magukon. Utoljára bennem összpontosult a közbizalom.
444 2| szolgabíró eszik ám kalácsot!~S bent az iskolában is mindenki
445 2| a körme hegyét is. Aztán beoldalogtam az udvarba, de már a szobába
446 3| volna a szolgabíróval se. Beraktam a könyveimet szép sorjába,
447 3| subás, ködmönös kiskunok, a berlinerkendős öregasszonyok; a sötét oltárokon
448 3| haladhatott a bõrruhás kiskunok és berlinerkendõs asszonyok sokadalmában,
449 2| keresnivalóm se volt ott.~Besurrantam az ebédlõszobába, kis széket
450 3| elkaptam, mielõtt a nagy házba besuttyant volna. Nagyon megrettent,
451 2| egy körtemuzsikáért, ha beszaladhatok édesanyámhoz.~Az ám, de
452 4| lányom, majoránnaszálam: beszaladok egy kicsit a városba. Vigyázz
453 1| ma. Én tréfára vettem a beszédet, mert akkora felhõ se volt
454 4| biztatta a kis kanász -, majd beszélek én a bársonyosi bíró fejével.~
455 3| ahogy kihallgattam a két beszélgetést a nyitott ajtón. Odasompolyogtam
456 1| éppen mikor a legjavában beszélgettem egy cserhajú sárgadinnyével.~-
457 3| lesz a fizetésed!~De hiszen beszélhetett nekem, hallottam is már
458 4| oldalba lökte Petykót.~- Beszélj már, mamlasz!~- Uram királyom -
459 3| történetet. Szeretek róluk beszélni így, tél elején, mikor a
460 4| vánkosnak vetette, a másikkal betakaródzott, mindjárt úgy aludt, mint
461 1| dinnyemagot eltemettem, betakartam, meglocsoltam, még tán szép
462 1| Fodorka, Bodorka, mit csinál a betegünk?~Fodorka, Bodorka mindig
463 3| esztendőben. A nagy hófúvások betemették a házunkat, nem lehetett
464 3| az ülése lószõr vánkos, beterítve bársonyposztóval, a lábtakaróján
465 2| nyírfa-királykisasszonyt.~Azzal betessékelt bennünket Dobróka bácsi
466 3| felett, mint az angyaloké a betlehemi mezőkön:~Szép karácsony
467 3| egy kalitka, két asztal betöltötte az egészet. Az egyik asztal
468 3| könyvet akar venni.~Ahogy betoppant, úgy félrehúzta a száját,
469 3| az édesapám szép, öreges betûivel ez az egy sor:~„Sose kívánj
470 3| amennyit a jégbe karcolt betûkön keresztül látni lehetett.
471 3| omlottak miatta. S az o betûre mindig úgy fogok gondolni,
472 3| volt az a mienk, ahol én a betûvetést tanultam. Se ajtaja, se
473 2| muszka lovas nagy lármával bevágtatott a kapun.~A nagyapám házának
474 1| kipróbáltam a tudományát. Mindig bevált, s azóta nagy becsben tartom
475 1| szóra.~Néha a szarka is bevetõdik a tanyára, de nincs még
476 3| Azzal megfogta a kezemet, és bevezetett a tisztaszobába. Jártam
477 4| tüsténkedett az öreg halász, s bevezette a vendégét az egyetlen szobájába,
478 3| ütött a fejébe, mikorra beviaskodtuk magunkat a szentélybe, és
479 3| királyi dicsõségbõl, amellyel bevonultam a Daru utcába, csak azt
480 1| jutott neki. Szerszámait a bezárt mûhelyben belepte a rozsda,
481 1| Ahogy a temetés napján bezárta a mûhelyt, ki se nyitotta
482 3| maguk emberségébõl is. De a bibliai példázat szerint sokan voltak
483 4| bunda, ezer hálóköntös; ki bíbor, ki bársony, kelméje se
484 3| a márványgolyóját meg a bicskáját a molnárinasnak.~Délután
485 1| azt a csillagos nyelû kis bicskámmal vontam kérdõre. Soha minálunk
486 4| vize partján, amivel nem bír se ásó, se eke. Kemény földje
487 1| sütött föl a képén.~- De bírja is ám, kérem. Hála a felséges
488 1| Marcit, ahogy a lúdcombbal birkózott.~- Jaj, csak soká enné,
489 4| mert bizony most ki se bírna nyújtózni benne valami nagyobbacska
490 3| kalapácsot, se a gyalut el nem bírná - mondta megelégedetten -,
491 1| adok a dinnyéimbõl. Be se bírnád õket gurítani.~No, igaz
492 1| átnedvesedik a szárnyuk, nem bírnak magasra szállni, csak a
493 2| mert én hordom a vizet a bíróék konyhájára.~- Jaj, édes
494 4| mint a nyárfalevél, mikor a bíróhoz beállítottak, de bezzeg
495 3| Címeres nagy úr, ország bírója! Csak én egyszer nyomára
496 2| Szerencsétek, hogy már nem bírom a fejszét - hajított félre
497 4| ész dolgában a bársonyosi bírónak! Lám-e, hogy még a malacom
498 3| földet, mint amennyit meg bírsz szántani.”~Azóta sohase
499 2| menten megszédült tőle. Alig bírt hazaszállni Darázsországba,
500 2| is. S azt a nézést ki nem bírta senki emberfia, kivált ha
501 4| terelgetett a hálójukba, hogy alig bírták kihúzni néha. Hanem ha megharagították,
|