abbah-birta | birtu-eladn | elado-fiamn | fiara-helye | helyi-kerit | kerje-larma | lassa-megug | megun-olvas | oly-strof | stros-tejbe | tejet-vesze | veszt-zuhan
Rész
502 3| meredeztek, hogy kõvel is alig bírtuk õket lehajigálni. Elõször
503 4| dicsérd magad. A többit bízd énrám; ne félj, okos ember
504 1| éjszaka!~- El biz azt - bizonygatta édesapám -, de sebaj, azét
505 3| kisdeák koromban az elsõ bizonyítványt hazavittem, az édesapám
506 2| A vasat is elfogja - bizonykodott a vásáros.~- Nono, csak
507 2| A lelkem gyerekeim ott bizonykodtak már a tornácon, mind a hatan,
508 1| én azt, meg nem is. Hogy bizonyosabb legyek a dolog felõl, másnap
509 3| fogadott, hogy mindjárt rám is bízta a boltot. Õ maga kiment
510 3| Válassz egyet magadnak - biztatott édesapám -, de csak okosan
511 3| máskor mi ülünk benne - biztattak a bíró fiai.~Bántuk is mi
512 1| én apám könyv nélkül is biztosan megmondta mindig, hogy milyen
513 2| ficánkoljon a kezedben!~Bóbás galambok mindig utána turbékolnak
514 3| pincelakásba a suszternak.~Isten bocsássa bűnömet, én azt gondolom,
515 4| is szaladnak, ha a lyukas bocskor le nem maradt a lábukról.~ ~.
516 1| nyári gúnyájában, rongyos bocskorában didergett a tót, s gémberedett
517 4| se a kerítést dörzsöli a bocskorhoz, hanem a bocskort a kerítéshez.~-
518 3| bódéban újságot árult, és a bódé előtt gesztenyét sütött,
519 3| álláshalmozó. Ez a sarki nagytőke a bódéban újságot árult, és a bódé
520 2| helyen, mint a hídpénzszedõ a bódéjában. Meg se moccanj addig, míg
521 3| rendes fizetést húzott a bódéstól, mint nagyvállalkozótól.
522 1| én teneted levestét, de a Bodjinak nem adunt belõle.~Parányi
523 2| hozott helyette egész nyájat. Bodor bundájú, hófehér báránykák
524 1| csak messzirõl. Kint jártak Bodorkával a réten. Éppen egy tavalyi
525 3| mindig azon ugrált be, ha a Bodri kutya meg akarta szabni
526 1| másik, akinek ezer gyûrûbe bodrodott az aranyhaja.~- Nem korkondélus
527 1| a bélelt kis cipõket, a bodros szõrû sapkácskát. S úgy
528 2| gondoltam magamban, s egy bodzafaággal megsuhintottam a békácskát.~-
529 2| is utánament a szõlõnek bodzafástul. Zsellérportára kerültek
530 2| reszketett, mint az öreg bodzán a száraz levél.~- Tessék,
531 2| a Hamvasnak is, az öreg bodzának is, a galamboknak is, azok
532 4| Vegyen, öcsém, szűrposztót!~Bögrét, húgom, tálat, néni!~Ezt
533 3| viselte magát. Karácsony böjtje reggelén akkora jégcsapok
534 2| a magára maradt Sándorka bökdöste az öregembert.~- Fehérhajú
535 4| meg, ahogy Málé koma felé bökött az ujjával. Mindössze annyit
536 2| Szóra szót adtak a falu bölcsei, s az egyikük nagy esztelenül
537 2| édesapám - mondtam nagy bölcsen. - Én csak tudom, mert én
538 1| is dideregtem bele.~Ilyen bölcsességeket tanultam én az édesapámtól.
539 1| van a levegõ vízpárával. A bogaraknak átnedvesedik a szárnyuk,
540 1| keskenyke ugyan szegény kis bogárnak, de a képe gömbölyû, mint
541 1| kóvályognak. A fecske meg bogárral él, hát neki is alacsonyan
542 3| a jó világ a télen.~Nagy boglyakemencéje volt az iskolánknak, annak
543 4| hunyorgatva.~- Hej, katlan meg a bogrács.! - futotta el a méreg a
544 1| nem találok benne vidám bohóságot. Elfogyott a tarka mese,
545 4| verte össze örömében a bokáját, s még a tenyerén is szaladt,
546 4| Nincs ilyen legény minden bokorba: feje szakajtó, az esze
547 2| zöldellett, mint valami óriás bokréta. Enyhelyet adott a madárnak,
548 1| amit õ végez.~Parragnak boldogság sütött föl a képén.~- De
549 1| sokáig tartott Balogh Demeter boldogsága. Felesége meghalt. Kivitték
550 1| Csakugyan az ujjával nézte meg a boldogtalan minden délben a gyerekeit.
551 3| fejemet, hogy engem nem lehet bolonddá tenni. Tudom én, hogy ez
552 4| helyében megette az almát, hogy bolondjában meg ne találja nála valaki.~
553 2| szereted-e?~- Mint a rigó!~- Bolondság! - förmedt rám mérgesen,
554 3| ugyan mire való ilyen bolondságokat csinálni?~- Szeretném, ha
555 3| belõle - szólt vissza a boltajtóból. - Ahány könyvet eladsz,
556 3| egyetlen könyvkereskedõ. Akkora boltja volt, mint egy kalitka,
557 3| elvisz a Stross szomszéd boltjába, és ott fölruháznak a Jézus
558 3| újságot, hogy a Gergulics boltjában ingyen mézeskalácsot kap,
559 2| Örök élet - mondta a boltos.~- Felivel is beérem - kereste
560 3| mindjárt rám is bízta a boltot. Õ maga kiment a szõlõbe
561 3| az mind ott nyüzsgött a boltunk elõtt, mire a gazdám hazaért.
562 3| bársonyposztóval, a lábtakaróján bolyhos szõnyeg. Be volt festve
563 4| bársonyruhában, aranyhaját bontogatva a patak tükrében.~- Lányom,
564 4| egy lyukas süvege meg egy bõre-nincs, szõre‑ment lyukas subája.
565 3| van öltözve, a tulajdon bõribe. Hívom a feleségem is, nem
566 1| zivatar lesz mindjárt, hogy bõrig ázunk. Az elõl menekülnek
567 4| szobájába, a tiszteletére borjút vágott, belefektette a selyem-paplanos
568 3| haza a könyvkötõ.~Fekete bõrkötésû, aranymetszésû könyvecske
569 1| esténként letette a kormos bõrkötõt, és ölibe vette a kislányát,
570 3| angyalka szétmászott a meleg bõrön, s több ragadt belõle Palkónak
571 4| megbomlott a két koma!~- Mákos borongatta, mézes teringette - fohászkodta
572 2| fûrész! Úgy fog, mint a borotva.~Fogott ám, míg volt mit.
573 3| csak lépésben haladhatott a bõrruhás kiskunok és berlinerkendõs
574 1| ajtócsattanásra, s nevetve-sírva borult a nyakamba.~- Ó, de régen
575 2| jószág!~Szüleim sírva-nevetve borultak rám, és boldogan kérdezték:~-
576 2| Nagy tudomány az, ma is borzongat a hideg, ha rágondolok,
577 1| az angolka.~Nevettem is, bosszankodtam is, s otthagytam a három
578 4| utána. Lógott is az orra bosszúságában, hogy majd a térdét verte,
579 4| hogy mivel szerezhetne bosszúságot másoknak. Nagyon szerette
580 3| neki az ajtót egy kicsit bosszúsan. De azért csak odaálltam
581 3| Tél fagyában, hófúvásban botorkálni, hogy engedhetném! Hóban
582 3| van. Kaptam a Mitetszik bótos úrtól.~Egy kis csokoládé
583 3| húzott, és megcirókálta a bozontomat.~- De ilyen télben nem adom
584 2| szeme, ahogy kivillogott bozontos szemöldöke alól, mintha
585 1| menni.~Most is ugyancsak brekeg, mikor éppen õróla írok.
586 1| levelek közé bújik haragos brekegéssel, akkor nem messze van az
587 3| a kincseknek, amiknek a bûbájos Küsmödi a tudója.~Persze
588 4| ámultában, a királylány a feje búbjáig elpirult, s Petykó nagy
589 3| mint a rosta. Akkor aztán a búbos kemencébe próbáltam beleverni
590 3| telik.~Akárhogy fûtötték a búbost, a malomszoba ablaka egész
591 3| Föl is út, le is út - búcsúzott el tõlem -, hanem ide be
592 3| én is!~Egész életemben büszke leszek rá, hogy Három Matyi
593 2| bácsinak valamit adni - buggyant ki a könny a gyerek szemébõl.~-
594 1| idõtõl; de ha a levelek közé bújik haragos brekegéssel, akkor
595 3| öcsém, ne tátogj, hanem bújj bele. Énbelõlem is azért
596 4| magamféle lovag nemigen szokott bujkálni.~Matykó haragosan ütött
597 1| Éppen a sövény ágai közt bujkált két füstös fejû cinege,
598 3| Közökön, zig-zug utcákon bujkáltunk kifelé, hogy ne találkozzunk
599 1| minden esztendõben el szoktam bújni a nyár elõl egy-két hónapra,
600 4| koldusok, hogy néha el kell bújnom elõlük, pedig a magamféle
601 1| a haja az oldalán.~- Ott bújt volna ki belõle a gyökerecskéje
602 1| fagya ellen a homok alá bújtatott szõlõvesszõk nagyon kívánkoznak
603 2| fióka pihegett benne, azokat bújtatta volna az édesanyjuk. De
604 3| hanyatt vágódó, hol orra bukó furcsa ákombákomokat, melyek
605 1| éled a tavasz.~Andráska búnak eresztette a fejét, és kedvetlenül
606 4| Van ám tíz mente, száz bunda, ezer hálóköntös; ki bíbor,
607 3| számlapjára, szép nemzetiszín bundában, kétszer akkora pipacs virágok
608 3| kutya meg akarta szabni a bundáját.~Ti persze azt gondoljátok,
609 2| helyette egész nyájat. Bodor bundájú, hófehér báránykák hosszú
610 1| elnyûtte a tél az aranyos bundájukat. A tavasz lenne annak a
611 3| simítani kellett a Palkó bűnén úgy, ahogy a tanterv kívánja,
612 3| suszternak.~Isten bocsássa bűnömet, én azt gondolom, nem is
613 3| szárán, te csiripiszli?~- A bûröm - mondta Palkó egy kicsit
614 3| Jánoska már akkor olyan búsan lógatta a fejét, mint egy
615 2| toppantottam dühösen, s kifutottam búsulni a kertbe. Végighevertem
616 3| megszégyelltem magam, hogy se bût, se bát nem tudtam mondani.
617 1| én erre, mint a jégverte búza, mert édesapám mindjárt
618 1| Hadd nézzem, hizlal-e az új búzakenyér!~És Esztike - ó, ha láttátok
619 4| magából mind a kettõt. Áldott búzamezõk körös-körül, de itt meg
620 4| esztendeje tartozol már egy zsák búzámmal? Ha holnap ilyenkorra meg
621 4| patakon, oda járt fél ország búzaõröltetni, világszép leányon szemét
622 1| Ó, Istenkém, de csak jó búzát teremtettél az idén!~
623 3| veszélyben forog, ha tovább is buzgok az érdekében. Siettem tehát
624 2| Jani bátyámat elnyomta a buzgóság. De olyan nagyon el, hogy
625 3| barátságosan adta ki az úti cédulámat.~- Föl is út, le is út -
626 3| mint ahogy falusi szabók cégtábláján látni. S mikor észreveszem
627 3| jeges esõ.~- Tyû, olló meg a cérna - ráncolta össze a söprûforma
628 3| padlásról.~Azzal letette a tût, cérnát, föltette a pápaszemét,
629 3| tette a lábát. A Gyurka ceruzája akkorát ugrott, hogy menten
630 3| meggémberedett a kezem a ceruzán. Azt hiszem, a friss levegõn
631 1| mondta, hogy õ csak angol cicamacát játszik - panaszolta Fodorka.~-
632 2| akkor is, ha az öreg Hamvas cicát látja a Sándorka vállán.~
633 3| nyakunkba akasztottuk a cifra istrángot, szél se érhetett
634 3| újabb, vékonyabb, vastagabb, cifrább, szegényesebb.~- Válassz
635 3| mégis olyan madarat tud cifrázni a subára, hogy majd megszólal.
636 3| madarakat a hóban. A Báró cigány rõzseszedõ gyerekeit. Néha
637 2| cinegekirályomnak. Sürgött-forgott, cikázott, mint a villám, a nagy otromba
638 3| magadnak valamit.~A kis cimbora nagyon értetlenül nézett
639 3| látszik, mégis volt az én kis cimborámnak magához való esze. Mert
640 3| énbelõlem, nem is kicsi. Címeres nagy úr, ország bírója!
641 3| ki se nyitottam még, de a címét sorban el tudtam fújni valamennyinek.~
642 2| szokásom, téli mulatságom: a cinegefogás. Persze nekem nem az orrom
643 2| madárkára csapódik rá a cinegefogóm ajtaja.~Jaj, tán a cinegekirály! -
644 4| Minek lenne az az úrnak?~- Cinegefogónak.~No, úgy megharagudott erre
645 2| való tökbõl csináltam a cinegefogót, kitettem a kerítés tetejére,
646 2| a hûvös esti szél, míg a cinegekirállyal barátkoztam. Másnap ágynak
647 2| magam se hittem többet a cinegekirályban.~No, hát azért is megjött
648 2| mellénye, piros csizmája van a cinegekirálynak. De legkönnyebben megismered
649 2| is kellett segítség az én cinegekirályomnak. Sürgött-forgott, cikázott,
650 2| Nekem eszem-lelkem csak a cinegekirályon volt már akkor.~- Hát aztán
651 2| Nézze, Matyi bácsi, milyen cinegém van nekem!~- Milyen ugyan? -
652 1| csak nézegette ásítozva a cipõcskéje orrát.~- Ejnye, angolka -
653 3| aszfaltra.~- Palkó, hová lett a cipõd?~- Lévetöttem.~- Minek vetetted
654 3| gyõztünk meg a magunk rossz cipõivel. Végig kellett sarcolnunk
655 3| lepillantván a tulajdon cipõjére.~- Ide komolyabb cipõ kell,
656 3| önérzetesen koppantak a cipõk a kõlépcsõkön, s nem tudom,
657 1| gúnyácskát, a bélelt kis cipõket, a bodros szõrû sapkácskát.
658 4| morzsája se maradt túrónak, cipónak. Szomorúan lógott az ágon
659 1| volt a fecskéknek meg a cirmosnak. Még ki se értünk, mind
660 1| mondom neki, kérje meg a cirmost, hogy nyalogassa meg a talpacskáit,
661 1| mikor Parrag a testvérkéket cirógatta.~- Hát te, Esztikém? - kérdezte
662 1| oda esett, ahol a madarak civakodtak, hanem a mellette levõ útba,
663 1| jött addig, míg az egyik combját le nem kanyarította a ludacskának. -
664 3| kerítettünk pénzt. Én a Csacsadér vargától kaptam, mert segítettem
665 2| nem voltam rigó.~- Ohó, csacsikám - vihogott a nagyeszû ember -,
666 2| fogta be Gyurgyóka a csacsikát.~- Jobb volna tejföllel -
667 2| barackot a fejem búbjára.~- Csacsinak kicsi vagy még, hékás; nézzem
668 2| kiértünk, s alig vártam, hogy a csacsit kicsapja az árokpartra.
669 4| nincsen - cseregi, csobogja a csacska patakocska.~A vízimolnár
670 1| míg az öreg eddegélt, s csacsogott kicsit fáradtan, mint valami
671 2| összehajoltak a kis fejek, s addig csacsogtak a kis szájak, míg a legnagyobb
672 3| Belöktük az ajtót, a Morzsa csaholva szaladt elõre.~Kati néni
673 3| latyakban, jegesedõ hólében?~- Csakis - hangzott a válasz kérkedés
674 4| ma is ott vagy, ha le nem csalogatlak egy marék kökénnyel!~Lett
675 3| TÖRTÉNET AZ EGYIK CSALÓRÓL~Azért mondom, hogy az egyikről,
676 3| rongyosokat és éheseket?~Az egyik csalót Palkónak hívták, ugyan még
677 3| elő ilyenkor e két különös csalóval? Hátha a jó Isten csak azért
678 1| zavarodottan édesanyám ahogy a sok csámcsogó kis száj közt végigmentünk
679 4| a szûrét, rákuporodik, s csap olyan lármát, hogy belesiketül
680 2| valami hosszúfarkú madárkára csapódik rá a cinegefogóm ajtaja.~
681 3| egész házat, de sehol se csapták be elõttünk az ajtót, mert
682 2| hozzá, és megsimogatja a csapzott szöghaját.~- No, Sándorka,
683 2| Nagyeszû Gyurgyóka vígan csattantotta össze a tenyerét.~- Angyal
684 1| belõlem a keserûség. Földhöz csattantottam az új tollat, hogy mindjárt
685 2| a fürgébbek még körül is csattogják:~- Ne félj, Sándorka, nemcsak
686 3| sarokból a baltát, kiment, csattogott-pattogott odakint: fölvágta tûzrevalónak
687 3| még hozzá ezüstrojtot is csavargattunk a gyerek nyakába, abból
688 4| otthon hagyva egy-két udvari cselédem.~- Micsoda?! - lelkendezett
689 4| Udvara népének, tenger cselédjének pedig azt parancsolta, hogy
690 4| szellõztetni. Ezt rendesen olyankor cselekedte, mikor szegény ember ment
691 1| tálban, zöldpaprikát is hozzá csemegének.~Lekuporodott az ecetfa
692 2| Megmondja azt a kis kakas.~Olyan csend volt, hogy hallottuk egymásnak
693 3| kalapját.~- Gyerekek, legyetek csendben. Elmegyek Három Matyiékhoz.~
694 4| csak a helyét mutogatják. S csendes éjszakákon, ha meg-megcsobban
695 3| vízfolyás.~Hanem egyszer annál csendesebb lett Három Matyi, még ha
696 1| odább lesz az az idábbnál - csendesített édesapám. - Beletelik egy
697 1| csak megüti a fülét a nagy csendesség a tornácon.~- Nini, de elillantak
698 2| hogy még most is a fülembe cseng:~- Jaj, nem én vagyok, Dobróka
699 2| szolgált a szívünkre, akkor csengette aztán be az öreg udvarost.~-
700 3| miért ne lettem volna bátor? Csengettyűzött a szavam az emberfejek felett,
701 3| előszobába, mikor megnyikkant a csengő, amit Palkó csak az ujja
702 3| harmatosakkal, mint a hajnalkavirág, csengõ-bongókkal, mint a reggeli harangszó.
703 1| mit szeretnél karácsonyra? Csengõs nyulat, táncoló babát, égig
704 3| edzette, és nagy önbizalmat csepegtetett belém. Kezdő szónoknak nagyon
705 1| maradt: a répáját megette a cserebogár hernyója. A salátámnak meg
706 1| fenyõtobozzal. De még a cserebogarak is ismernek, mert mindig
707 4| szebb?~- Nincsen, nincsen - cseregi, csobogja a csacska patakocska.~
708 3| könyvtárnak. Akkor aztán nem cseréltem volna a szolgabíróval se.
709 1| békességben meglapulva, a fiatal cseresznyefa hajtásait számolgatta. Éppen
710 1| Könnyû portéka!~- Könnyebb a cseresznyeszedõ szék!~- Tudós ember, aki
711 1| legjavában beszélgettem egy cserhajú sárgadinnyével.~- Ohó, fiamuram,
712 2| Nem is fa volt, inkább cserje. Erõs Fodorik ha nekiveselkedik,
713 2| hallatszott a sûrû lombja közül:~- Csett-csett, csitt-csitt!~Erõs Fodorik
714 2| baja nem esett, és ijedt csettegés hallatszott a sûrû lombja
715 1| levele se maradt: lezabálta a csiga. Nem maradt a gazdaságomból
716 1| Meg hogy õnáluk még a csigabiga is gyorsabban fut, mint
717 2| ott lebegett az égen egy csikó formájú felhõ. De biz én
718 1| ajtófélfához a nyitókapa, rajta a csikóbõr tarisznya.~- No, Andráska,
719 4| elõbb megabrakoltatnánk a csikókat, ha volna mivel ‑ rázta
720 3| szánkódarabok piros lángja hosszú csíkokban táncolt a falon, amely mintha
721 2| Dobrókának, csak a szél csikorgatta az ajtót.~Mindegy volt már
722 1| elsétálok, egyszerre csak rám csilingel ám két ezüstcsengõ:~- Tessék
723 2| Csin, csin, csin, csin - csilingelt utána diadalmasan a cinegekirály
724 4| hétszerte szebb a hajnali csillagnál, mikor legszebben tündöklik,
725 4| többet a patakpartról, még a csillagok sugaránál is magát nézegette
726 1| nem akart vallani, azt a csillagos nyelû kis bicskámmal vontam
727 4| vásárban.~- Biz igaz az - csillapodott le a kis kanász -, hanem
728 2| Csupa kristály a küszöbe, csillog-villog a fala, mint a szivárvány,
729 3| öregasszonyok; a sötét oltárokon csillogó viaszgyertyák szaga összekeveredve
730 2| kenderike két fekete szeme csillogott ki a levelek közül ijedten
731 2| szél se fújt. Gyémántalmák csillogtak-villogtak az ágain, s úgy csörömpöltek,
732 4| Mintha csak mesebeli tündérek csillogtatnák aranyhajukat a tavaszi napsugárban.~
733 1| kövér kis karjával belém csimpeszkedett.~- Ami Tamásé, az nem a
734 4| jegenyefa hegyében. Ugyan mit csinálhatnak azok ottan?~- Hát mit csinálnának?
735 3| Ide nem ül! Ide nem fér! Csináljon magának padot!~Három Matyi
736 3| templomból is panorámát csinálnak, és szavalatot tartanak
737 4| csinálhatnak azok ottan?~- Hát mit csinálnának? Úszni tudnak, repülni tanulnak.~-
738 3| való ilyen bolondságokat csinálni?~- Szeretném, ha ember lenne
739 4| egész nap, amit legelõször csinálsz - mosolygott a vándorló ‑,
740 2| Lelkem gyerekeim, melyiktek csinálta ezt a rettenetes kárt?~A
741 3| rongyos? Nem olyan gúnyához csinálták ezt a szánkót, mint a tied.~
742 3| Szomszédunkban lakott a bíró. A bíró csináltatott a fiainak olyan szánkót,
743 1| fõz õ az apukájának finom csipedett leveskét. Az apja pedig
744 2| tõle az embernek a foga. Csípje meg a csóka, jobb annál
745 1| Pipi-piros napernyõvel, új csipkekalapban állít be hozzám.~- Apuka,
746 1| Mi van itt, mi van itt? - csipogja egyszerre valami vékony
747 1| várjuk, úgy bizony - rakta csípõre a kezét Bodorka.~- Hát az
748 4| hogy kisvártatva el is csípte, be is tessékelte a legszebb
749 3| a kék a lábad szárán, te csiripiszli?~- A bûröm - mondta Palkó
750 3| amelyik azt mondja, hogy „csissz-csossz”, hanem amelyik azt mondja,
751 2| nagy tál,~egész edényvásár:~csitt-csatt,~dirr-durr,~égszakadás,
752 2| lombja közül:~- Csett-csett, csitt-csitt!~Erõs Fodorik hirtelen fölkapta
753 2| akkor egyszerre valami halk csittegés hallik a szobában:~- Csitt,
754 3| kiderítette, hogy talpatlan csizmácskában léptem a közszereplés terére,
755 3| rongyosságomat, alul csak a csizmácskám hegye látszott ki belőle,
756 4| De nem a kefét dörgölte a csizmához, hanem a csizmát a keféhez,
757 2| palástja, fehér mellénye, piros csizmája van a cinegekirálynak. De
758 4| komához.~Málé koma éppen a csizmáját pucolta Kótyonfitty királynak.
759 1| kamrában motozott. A rossz csizmák közt válogatott, de egyik
760 3| segítettem neki kivinni a csizmákat a piacra, Jánoska meg eladta
761 4| Nincsen, nincsen - cseregi, csobogja a csacska patakocska.~A
762 2| ahol lomhán úszkáltak a csodálatos alakú felhõk. Volt köztük
763 2| feje, ezüstsörénye. Ki se csodálkozhattam még magam rajta, már akkor
764 4| kanászra.~- É-én? - vágott csodálkozó képet a kis kanász. - Hát
765 2| volna megtalálni.~- Ejnye - csodálkoztam el -, minálunk nem szoktak
766 2| fent lebegtünk a felhõk csodavilágában. Ahogy letekintettem, akkorának
767 1| aputám - vigasztalta a csöppség -, fõzöt én teneted levestét,
768 3| másikig.~Bíró Gyuri nevetve csördítette meg fejünk fölött a pántlikás
769 2| tartotta, mert mindig azt csörgette a zsebében, mikor beszélt.~-
770 1| tanyára, de nincs még neki csöröghetnékje. Máskor a pecsenyében is
771 2| csillogtak-villogtak az ágain, s úgy csörömpöltek, mint a jégesõ.~- De már
772 2| szedni.~Hajnalban már ott csörtögött a szamaras kordé az ablakunk
773 2| embernek a foga. Csípje meg a csóka, jobb annál a sóska!~Szép
774 2| angyalok dobáltak volna csókokat utána.~
775 1| csokoládécukorral.~- Nini, csokoládé-jégesõ hull! - tekintett föl Bodorka.~-
776 1| hajítottam õket egy marék csokoládécukorral.~- Nini, csokoládé-jégesõ
777 2| csak volna a lelkemnek - csókolgatta édesanyám a képet -, csak
778 1| ember erõvel kezet akart csókolni, ahogy belebújt a ruhába,
779 1| bábuval is mindig kezet csókoltattak a doktor bácsinak. Csak
780 3| a Mária-képre akasztott csokorból csakugyan ki is húztam egy
781 2| mindnyájunknak a nyakába rázott egy csomó havat. Sándorkára egy szemet
782 3| rám adta a nagykendőjét, csomóra kötve hátul a derekamon.
783 1| a legjobban, ha egy-egy csónak nekiiramodott:~- Éljen,
784 2| ki ez a Tamás bácsi! Az a csonka kezû öreg honvéd, aki minden
785 3| kifényesítve; sár se fogta be, mert csonttá fagyott a föld.~- Fázol-e,
786 3| láttak egy-egy tanakodó csoportban. De aztán felhagytak a népek
787 1| sürgenek-forganak a homokban. Olyan nagy csoportokban nyüzsögtek, alig fértek
788 3| Palkónak öröm lesz az egy kis csorbával is.~Palkó azonban megcsóválta
789 2| Nono, csak a szénán ki ne csorbuljon - nézegette édesapám az
790 4| hogy válasszon ki egyet a csordából az adósság fejében.~De nem
791 4| halászt, hogy jutott ehhez a csordához.~- Így és így - mesélte
792 4| lett is naplementre akkora csordája, hogy az udvarra se fért,
793 2| minden tollacskája, és pici csõröcskéjét fenyegetõleg csattogtatta.~-
794 3| Gyurka barátom, az öreg csősz azt mesélte, hogy az a legkedvesebb
795 2| mert nem fog az esze - csóválja meg nagy szürke fejét a
796 3| vékonydongájú, sápadt fiúcska. Csuda, hogy el nem vitte a szél,
797 3| Attól fogva az egész iskola csudájára járt a könyvtáramnak, kölcsön
798 1| akkorára tátotta a száját csudálkozásában, hogy befért volna rajta
799 1| tudtam szóhoz jutni a nagy csudálkozástól.~- Ejnye, ejnye, angolka,
800 3| ne volna igazság, te? - csudálkozott édesszülém.~- Azért, mert
801 3| kicsit vontatva, mintha csudálná önmagát.~- No, azt megfizeti
802 3| nagyobb volt az ajtó; máig is csudálom, hogy ki nem sétált rajta
803 3| ravaszul apró szemét. - Tett-e csudát?~- Tett bizony! - újságoltam
804 1| szakálladat, mert különben csúffá teszi a pajzán tavasz.~Hanem
805 3| szükség, ne járj benne világ csúfjára - ütögetett hátba nagy nevetve.~
806 3| bíró fiai.~Bántuk is mi a csúfolódást, csakhogy hozzáférhettünk
807 4| elszaladtak, hogy még a csúfolódó sárgarigó is csak messzirõl
808 2| ruhámról a port, s akármilyen csúfolódva nevettek a galambok a dúcban,
809 2| dolga, hogy becsukja.~- Csukhatod már, mikor idebent vagyok! -
810 3| szedd ám a lábad, hogy be ne csukják az orrod elõtt az iskolakaput.~
811 2| mindig a két tenyerem közé csuktam a fekete sapkás kis madarat,
812 3| hétfejû sárkány nem nézhet csúnyábban, mint ahogy én néztem. „
813 2| a favágás meg a kõfejtés csupán gyerekjáték lett volna.~
814 4| Mit akarsz szólni, te csupaszáj?~- Azt, hogy én tudom ám,
815 4| ha esõ szakadt, kiált a csurgásba.~Egyszer ahogy heverésznek
816 3| tudná azokat az ide-oda csúszkáló, hol hanyatt vágódó, hol
817 3| a bíró fiaié, de éppúgy csúszott.~Az udvaron próbáltuk ki,
818 3| dobogása.~- Nincsen az - csúsztattam le a könyvet az ölembe.~
819 1| morzsolja le Parrag bácsi a csutkáról a szemet. De olyan sebesen
820 1| világban, csak neveti a cudar idõt. Könnyû is annak, akinek
821 3| volt, amilyent semmiféle cukrász nem tud produkálni. Amellett
822 2| teliszórták virággal, drága cukrokkal, süteményekkel rakták tele
823 2| szereted-e a mókuskenyeret?~Cukros mogyoró koppan a padon,
824 2| ne félj. Gyáva is vagy, dacos is vagy: nem vagy az én
825 3| is volt túlságosan nagy a dagadó, fagyott kis lábakra. „Kopp-kopp”,
826 1| pajtások, fák, füvek, virágok, dalos madarak?~Nincs még itt senki,
827 1| szomorú. Hanem nevetnél, danolnál te is, mint a többi emberek.~
828 2| Kerülnek is engem azóta a darazsak egész mostanáig.~Amikorra
829 1| reggeltõl estig, s még a darazsakat is elkergettem róluk. Hanem
830 2| tőle. Alig bírt hazaszállni Darázsországba, hogy elújságolja a muzsikáló
831 4| kis apród vágta földhöz a darutollas süvegét.~- Tisztelem, becsülöm
832 3| tanyáról bekerültem a városi deákiskolába, mindjárt az első órában
833 3| ember ipszilonnal. Az õ deákjai nem azt kérdezgették egymástól,
834 3| már a szarkát tanítottam deákszóra az utcán. Meg is tanítottuk,
835 2| se látták a tányérosnak dél óta, mire én is odaballagtam.
836 2| Egyszer, ahogy heverünk délebéd után az öreg diófa alatt
837 2| jobban akadozott. Egész délelõtt mondogatta magában, leszegte
838 4| levelei hintázzák magukat a délesti fuvalomban. Mintha csak
839 3| országút.~Esõs, hûvös nap délutánján az utcai szobában szorgoskodtunk
840 3| angyalt húzott elõ az inge derekából, szétlibbentve magán a néhai
841 3| nagykendőjét, csomóra kötve hátul a derekamon. Csak azért hullott a könnyem,
842 1| jajgattam a nyakamra, nyögtem a derekamra, ólomnak éreztem a lábom.
843 3| a csudaködmönt!” S azzal derékon kaptam Vas Matyit, s úgy
844 1| tolta elém édesapám a derelyés tálat.~Csak úgy kopogott
845 1| nem is olyan öreg még, deres inkább, mint havas a feje.
846 1| keservesen. A párja talált valami dermedt legyecskét, de csak akkorát,
847 1| Mikor meghalt békességben, derült lélekkel, az egész határ
848 2| felhõcsikó, a sima kék égen derülten nevetett a nap. „Álom volt
849 3| hogy jó lenne elszalajtani Deskóért, a városi elõfogatosért.~
850 1| vidám szava, ahogy az ablak deszkáján ugrándoztak:~- Nyit-ni-kék,
851 2| kertbe. Végighevertem a deszkapadon, s fölnéztem az égre, ahol
852 3| fenekére szögeztünk két gyalult deszkát, kerítettünk egy ruhaszárító
853 3| volt nekünk kedvünk semmi dévajsághoz. Azon tanakodtunk, mi lesz
854 3| körül a többiek, mint valami diadalmas hadvezért. Boldog volt,
855 4| fejét.~„No, ez garabonciás diák lehetett” - gondolta magában,
856 1| nap, hogy öröm volt nézni. Dicsekedett is édesapám a jövendõmondóival:~-
857 1| édesapámhoz, és már messzirõl dicsekedtem neki: ‑ De ez már csak megfogta,
858 4| arra legyen gondod, hogy dicsérd magad. A többit bízd énrám;
859 2| csakugyan. Édesapám nem gyõzte dicsérni, míg a gallyon nyikorogtatta:~-
860 3| fölött.~Hanem az édesapám nem dicsért meg a nagy sietségért. Inkább
861 3| deák õ se, mint mink. Nem dicsérte már a tanító úr se.~Szegény
862 3| szemüket a meghatottságtól, és dicsérték a szép úri kitalálást. Különösen
863 3| éreztem semmit a királyi dicsõségbõl, amellyel bevonultam a Daru
864 2| ahogy a szemét rám szegezte, dideregni kezdtem.~- Jaj, kergessétek
865 1| úgy, hogy még másnap is dideregtem bele.~Ilyen bölcsességeket
866 1| gúnyájában, rongyos bocskorában didergett a tót, s gémberedett kezecskéjét
867 1| kiszakajtottam a parányi dinnyebokrot. Szaladtam be vele édesapámhoz,
868 1| dinnyéket megverte a ragya.~Dinnyeérésre nem maradt több rajta két
869 1| a szõlõbe, odaállított a dinnyeföld sarkára.~- Látod ezt a vakondtúrást?~-
870 1| AZ ÉN DINNYEFÖLDEM~Világéletemben sok mindent
871 1| jobban elment a kedvem a dinnyeföldemtõl. Mit ér az, ha mind a föld
872 1| Még most se teremnek a dinnyéim - tört el a mécsesem.~-
873 1| kertjébe! Én nem adok a dinnyéimbõl. Be se bírnád õket gurítani.~
874 1| kértem, nem nézte meg a dinnyéimet.~- Majd ha megérnek, szomszédkám!~
875 1| föld alatt erednek meg a dinnyemagjaim?~A hatodik dinnyemagnak
876 1| dinnyemagjaim?~A hatodik dinnyemagnak nem kellett segítenem: elõbújt
877 1| nem maradt több rajta két dinnyénél. Hanem azok olyanok voltak
878 1| Azóta nem is próbáltam meg a dinnyetermesztést.~
879 2| heverünk délebéd után az öreg diófa alatt a kertben, észreveszem,
880 3| Kõrisfából volt a talpa, diófából a karja, az ülése lószõr
881 1| ígérgeti milliószámra a diót.~Andráska azonban lábujjhegyre
882 2| edényvásár:~csitt-csatt,~dirr-durr,~égszakadás, földindulás,~
883 3| finom szagot, valahányszor díszmagyart látok.~A zsúfolt templomot
884 3| öreg templomunk volt. Úri divatot kezdtek a városunkban, karácsonyfát
885 2| pedig nagy riadalom támadt. Dob pergett, duda nyekergett;
886 2| sugaraival. Mintha angyalok dobáltak volna csókokat utána.~
887 1| egereket itatja, és ki akarja dobni a csúnya kis békát.~Hanem
888 3| egyszerre elállt a szívem dobogása.~- Nincsen az - csúsztattam
889 2| hallottuk egymásnak a szíve dobogását. Dobróka pedig mondta tovább:~-
890 4| ezt a szigorú parancsot doboltatta ki a dobos gémekkel Kótyonfitty
891 4| parancsot doboltatta ki a dobos gémekkel Kótyonfitty király.~
892 2| használt. Bizony megint csak Dobrókához kellett folyamodni.~No,
893 4| nem süvegelte meg senki. Dölyfös, kevély ember volt a molnár.
894 1| s boldog dorombolással dörgölõdzött hozzám. Bizonyosan az ebédért
895 4| királynak. De nem a kefét dörgölte a csizmához, hanem a csizmát
896 2| mire én is odaballagtam. Dörgöltem a szemem kegyetlenül, s
897 4| bocskora, az se a kerítést dörzsöli a bocskorhoz, hanem a bocskort
898 3| fajtámat, hiszen a szegények doktora volt a kis kopasz ember.
899 4| én, hogy nincs párja ész dolgában a bársonyosi bírónak! Lám-e,
900 3| miénkkel.~- No, ha ott is dolgod végezted, gyere vissza.
901 3| sincs.~- Hát akkor, eredj dolgodra - nyitottam ki neki az ajtót
902 1| ludat, ahogy illik. Ahogy dolgozgat vele, egyszerre csak megüti
903 3| hogy jobban lássa, mit dolgozom. A betûk árnyéka óriásivá
904 1| megpörölni, aki már fáradtra dolgozta magát, mikor én még a lustálkodást
905 2| büszkén a krajcáromat.~- Mit dolgoztál érte? - húzta össze édesapám
906 2| sűrű szemöldökét.~- Nem dolgoztam én semmit. Találtam.~- Ejnye,
907 1| idõjövendölésben ez a zöld dolmányos kis jószág, ha pápaszem
908 4| édesapádnak, ha neked meg a dologban telnék örömed!~Vállat vont
909 4| Nem arra termett õ, hogy a dolognak törje a fokát, csak tovább
910 3| én tudomást szereztem a dologról, marékra is fogtam a bátorságom,
911 1| elõtt soha üres kézzel nem dologtalankodott az aranykovács. Hanem akárhányszor
912 4| innen, kerek tón túl, kerek dombon kerek kunyhó. Abban lakott
913 2| se érezte, mikor egy nagy dongólégy odakvártélyozta magát az
914 2| megharagudtam arra az orcátlan dongólégyre, s föltettem magamban, hogy
915 1| akkorára leette róla, s boldog dorombolással dörgölõdzött hozzám. Bizonyosan
916 3| faragott íróvesszõ, mely drágább lehetne a munkában megbarnult,
917 3| akik messzillették vagy drágállották az igazi iskolát. A Kese
918 2| inkább a Miklós bátyádhoz, drágaságom. Az már úgyis süket az egyik
919 1| valamivel szelídebben szólt a drótoshoz:~- Mit jársz télvíz idején
920 1| rányitották az ajtót. Egy drótostót lépett be rajta, hátán batyuja,
921 1| Kérek valami munkacska, drotoznyi, nagy jó uram.~- Ha csak
922 2| csúfolódva nevettek a galambok a dúcban, alázatosan sompolyogtam
923 2| riadalom támadt. Dob pergett, duda nyekergett; bizonyosan medvetáncoltató
924 1| míg a felesége csendesen dúdolgatva vasalgatta a kis patyolat
925 2| tövébõl kiszakítja. Vak dühében azonban mellé vágott a fejszével.
926 3| melyik a déli; melyik fúj Dunáról, melyik Tiszáról. Álmatlan
927 1| engem így kisemmiztek a nagy ebédbõl. Én pedig azt gondoltam
928 1| dörgölõdzött hozzám. Bizonyosan az ebédért hálálkodott.~Édesanyám sírva
929 1| elfért volna bennük száz baba ebédje.~- No, úgy látom, a legjobbkor
930 2| volt ott.~Besurrantam az ebédlõszobába, kis széket tettem a nagy
931 4| neszelem, idejében érkeztünk.~Ebédnél ültek az uraságok. Az öreg
932 4| Alvó malacnak nem kell éber pásztor. Nagyobb baj az
933 2| magamban. S addig lestem az ébredését, míg magam is el nem aludtam.
934 1| kíváncsian tekintenek szét: ébredeznek-e már a jó pajtások, fák,
935 1| csemegének.~Lekuporodott az ecetfa alá, míg az öreg eddegélt,
936 1| köszönt alázatosan a drótos.~- Edd meg, ha jó - mordult rá
937 1| ecetfa alá, míg az öreg eddegélt, s csacsogott kicsit fáradtan,
938 2| edényestül. Soha én annyi edénycserepet életemben nem láttam, mint
939 2| egyben lefordult minden edényestül. Soha én annyi edénycserepet
940 2| tányér,~három nagy tál,~egész edényvásár:~csitt-csatt,~dirr-durr,~
941 2| körtemuzsikáért, ha beszaladhatok édesanyámhoz.~Az ám, de a békámnak nem
942 2| FODORIK~Erõs Fodoriknak az édesanyámról való nagyapámat hívták.
943 2| haza a hivatalából, szelíd édesanyánknak pedig puha kezénél csak
944 1| az aranyhajú Piroskát az édesanyja mellé, s a nagy, üres házban
945 2| azokat bújtatta volna az édesanyjuk. De biz azok nem ijedtek
946 4| telnék benned a te öreg édesapádnak, ha neked meg a dologban
947 1| elkergettem róluk. Hanem az édesapámat hiába kértem, nem nézte
948 2| Zsellérportára kerültek édesapámék, akkora a szobácskájuk,
949 3| egyet-mást magam is azóta, de az édesapáménál okosabb tanácsot egyet se.~
950 2| akadt párunk a pajkosságban! Édesapánkat csak az este vetette haza
951 1| szalad be Andráska az édesapjához -, ugyancsak mondja ám már!~-
952 3| igazságos Mátyás? - mosolygott édesatyám.~- Az, hogy én több barackot
953 3| igazság, te? - csudálkozott édesszülém.~- Azért, mert én kisebb
954 3| produkálni. Amellett a torkot is edzette, és nagy önbizalmat csepegtetett
955 2| s a minap megkérdezték efelõl a tanítójukat is.~- Szent
956 3| selyemrozmaringgal, míg az egér le nem rágta róla! Vadonatúj
957 2| futkározik a karján, mint valami egérke.~Már elmentek a fiúk, a
958 2| koronája beborította a fél eget. S az volt benne a legcsodálatosabb,
959 1| Csengõs nyulat, táncoló babát, égig érõ karácsonyfát?~- Nincs
960 1| csakugyan egész más színe van égnek-földnek, mint tegnap ilyenkor. Az
961 2| csitt-csatt,~dirr-durr,~égszakadás, földindulás,~megijedtem,
962 4| otthon egy-két paripám.~- Egy-kettõ?! - kiáltott Matykó. - Hát
963 3| ki belőle, a kezem pedig egyáltalán ki sem látszott, a kezem
964 3| olvasunk. Télvíz idején, ha egyebünk nincs is, rossz cipõje mindnyájunknak
965 3| találkozott már vele, ha egyebütt nem, a kis iskolás gyerekei
966 3| ajtót, mert ebben az egyben egyek vagyunk mindnyájan, akármilyen
967 2| cseresznyét ehetnék, ne egyék sóskát. Inkább tömjük meg
968 1| mellé, s a nagy, üres házban egyes-egyedül maradt az aranykovács.~Ahogy
969 3| félõsen Jánoska -, csak egyetlenegyszer, csak egyik saroktól a másikig.~
970 1| csóváltam meg a fejem.~- Mindig egyformán látok én, uram - hajtotta
971 1| akinek van.~No, legalább az egyiket meghagyta az a jó ember.
972 1| végigcirókálta õket, s hol az egyiknél hol a másiknál csóválta
973 3| CSALÓRÓL~Azért mondom, hogy az egyikről, mert a másikról is tudok
974 3| híres királyfiakról, de azt egyikrõl sem mondta, hogy iskolába
975 2| adtak a falu bölcsei, s az egyikük nagy esztelenül azt találta
976 3| deák. Ha valami kérdést egyikünk se tudott: mondjad csak,
977 3| szürkéllett valami, ami egykor alighanem kabát gyanánt
978 1| legyecskét, de csak akkorát, hogy egymagának is kicsi volt kóstolónak
979 2| csend volt, hogy hallottuk egymásnak a szíve dobogását. Dobróka
980 2| fejjel ballagott vissza az egymásra dõlt fák közt.~- Szerencsétek,
981 1| akkor nem messze van az esõ.~Egypárszor kipróbáltam a tudományát.
982 4| malomkõhöz a kristálytükröt, hogy egyszeriben lángliszt lett belõle.~-
983 4| rosszkedvében, mint messzirõl az égzengés. Szerencsére nagyon jóravaló
984 3| oltalmazza a rongyosokat és éheseket?~Az egyik csalót Palkónak
985 1| is kalács gyanánt esik az éhesnek! Nem pacsirtaszótól éled
986 2| neked, hogy aki cseresznyét ehetnék, ne egyék sóskát. Inkább
987 3| feleltem büszkén.~- No, ehol a századik - húzott elõ
988 1| úgy kopogott a szemem az éhségtõl, mégse kívántam az ételt.
989 4| sose látta senki, de holdas éjeken sokszor hallották a szavát
990 3| óta alig fogta le a szemét éjféltõl reggelig. Négy hét óta beteg
991 4| esteledett; kaphatnék-e én itt éjszakai szállást?~- De még valami
992 1| földemre. De a nap is jó éjszakát mondott már, mire hazakerültem.
993 1| aranykovács. Hanem akárhányszor éjszakával toldotta meg a nappalt,
994 2| kenyér, hogy ha a lábamra ejtem, eltöri. Pedig a hídpénzszedõnek
995 2| ám a lábára.~No, nem is ejtettem le a mézes kenyeret, hanem
996 4| amivel nem bír se ásó, se eke. Kemény földje kiveti magából
997 3| Szabó Gergõék húzták õket.~Ekkor énnekem egy gondolatom támadt:~-
998 1| Könnyû is annak, akinek ekkora báránybõr sapka tornyosodik
999 1| repült el fölöttünk, de olyan éktelen lármával, hogy majd belesüketültünk.~
1000 2| szereti az ilyent, fiam! Az él-hal a szép muzsikáért.~Így aztán
1001 4| kérdi a nagy kanász.~- Eladnám ezt a lovat, ha vennék.~-
|