abbah-birta | birtu-eladn | elado-fiamn | fiara-helye | helyi-kerit | kerje-larma | lassa-megug | megun-olvas | oly-strof | stros-tejbe | tejet-vesze | veszt-zuhan
Rész
1002 4| inkább azt kérdezem: eladó-e a feje?~- Minek lenne az
1003 3| boltajtóból. - Ahány könyvet eladsz, annyi marék cseresznye
1004 3| csizmákat a piacra, Jánoska meg eladta a labdáját meg a márványgolyóját
1005 4| ágyba, s még a malmot is elállította, hogy ne zavarja a kattogásával
1006 3| holmidat, és menj haza. Aki elalszik a könyve mellett, annak
1007 3| Egyszer megesett vele, hogy elaludt az iskolában, kezébõl kiesett
1008 1| játékában, hogy utoljára elaludtam. Arra ébredtem fel, hogy
1009 4| nagy zivatar kerekedett. Elballagott szomorúan az öreg halász
1010 3| virágtudós lettem, hogy apámuram elbámult bele.~- Ezt már szeretem -
1011 2| kocsonya, hát még mikor elbõdült a szörnyû vadállat:~- Ki
1012 4| az egyetlen báránykáját, elbontotta neki az egyetlen ágyát,
1013 1| ismerkedtem meg a falunkban, ahová elbujdostunk a nyár elõl. Mégpedig azon
1014 3| Egyszer el is határoztam, hogy elbújok a kémény mellett, és meglesem
1015 4| hívtalak, s ijedtedben úgy elbújtál a vadkörtefa hegyiben, hogy
1016 3| hogy engedhetném! Hóban elbukna, jégen elcsúszhatna, rossz
1017 2| kis ajtónkig, hanem ott elcsendesedtem. Észrevettem, hogy nagy
1018 1| kukoricáért, amit a tyúkok elõl elcsenhet. Ilyen szegényesen él így
1019 3| engedhetném! Hóban elbukna, jégen elcsúszhatna, rossz gyerekek megkergethetnék,
1020 4| sapkáját, vágja a nyúlhoz: hát eldõl az egyszerre.~- No mondtam,
1021 2| Fiúcska! - toppant egyszer elébem az utcán. - Tudsz-e fára
1022 1| éhesnek! Nem pacsirtaszótól éled a tavasz.~Andráska búnak
1023 4| Szegény rozmaringok csak úgy éledtek a látásától, bezzeg õ meg
1024 3| levõk; egy-két szüle azonban elégedetlen reszkette a fejét, hogy
1025 1| azonban mindig meg volt elégedve, mindig úgy veregette meg
1026 2| keresed, fiam? - tartott elejbem egy görbe szõlõmetszõ kést.~-
1027 4| egész a sédi malomig ért az eleje.~„Sebaj, legalább helyébe
1028 1| kislánya arcképe, oda-odaállt eléje, s elkezdett vele beszélgetni:~-
1029 3| róluk beszélni így, tél elején, mikor a jó Isten elparancsolja
1030 1| megértette. Csúnya, zimankós tél eleji idõben szokás szerint üldögélt
1031 3| Nyolcéves voltam, a harmadik elemibe jártam, és elõször léptem
1032 4| székem: király almáját róla elérem.”~Málé koma a másik kis
1033 4| széknek a vállát, hogy elérhesse Perec az almát. El is érte,
1034 4| vállára, akkor bizonyosan eléri az almát.~- Málé legyek,
1035 3| úr annak a pillanatnak az elérkeztét, amikor a szónokot minden
1036 1| esõ mégis sebesebb volt. Elért bennünket a város szélén,
1037 2| a pihenõhelye. Édesapám elértette a tekintetemet, és elmosolyodott
1038 3| vizekben megvörösödött, éles szelektõl reszelõsre fújt
1039 2| nézegette édesapám az élét.~- Örök élet - mondta a
1040 4| igazságot:~- Uram és királyom, életem-halálom kezedbe ajánlom: Perec apród
1041 3| megkeserítette az egész életemet. Mikor legelõször kihívtak
1042 1| Ha csak ezt a rongyos életet össze nem foltozod - motyogta
1043 3| gesztikuláltam magam egy egész életre, de szereztem is olyan sikert
1044 1| bátyja fülébe.~Szülémnek elfacsarodott a szíve. Se szólt, se beszélt,
1045 1| játék tûzhely körül, hogy elfért volna bennük száz baba ebédje.~-
1046 3| amikor a szónokot minden elfogadható oldalról üdvözlik. - Most
1047 2| megelégedve.~- A vasat is elfogja - bizonykodott a vásáros.~-
1048 1| találok benne vidám bohóságot. Elfogyott a tarka mese, kihullottak
1049 2| gyerekeket.~De hiszen mikor így elfohászkodta magát szegény édesanyánk,
1050 1| virágszálam - gügyögött neki elfojtott sírással -, mi lesz most
1051 2| híre-hamva se volt a palotának. Elfújta a szél, mint a pelyhet,
1052 4| szebb?~Az öreg molnár szívét elfutotta a keserûség, ajkáról elszaladt
1053 3| amibe beleestem, míg ezeket elgondoltam.~- Az is leszek, édesapám -
1054 2| rám került a sor, s úgy elhadartam a verset, mint a vízfolyás.
1055 2| pedig visszaszólt, ahogy elhagyta õket:~- Ezt a kis forgácsot
1056 2| vacsorára is.~Erõs Fodorik pedig elhajította a fejszét, és lehajtott
1057 4| erre olyan nevetés, hogy elhallatszott a hetedik határba. Dióbél
1058 4| de Petykó egyszer csak elhallgatott.~- Mért folyik az orrod
1059 3| Álmatlan éjszakákon sokat elhallgattam, mikor összevesztek a széltestvérek
1060 2| hozzáér, rikkant akkorát, hogy elhallik Seholsincsig.~Bözsi húgom
1061 2| karomat, hogy utoljára már elhalt bele.~Az ám, mert a legyeket
1062 3| hogy rossz volt nézni. Elhányta a betûket, hogy csak úgy
1063 3| nem szóltam semmit, csak elhatároztam, hogy ezek után jobban föltekintem
1064 2| magamban.~Az ám, Gyurgyóka elhelyezkedett benne nagy kényelmesen,
1065 3| elõre-hátra. Nem akarta elhinni, hogy én vagyok a Marci
1066 1| szemük friss fényét már elhomályosította a nyomorúság.~Ahogy odaértem
1067 3| könyvkereskedõinas, ha minden könyvet elhordanak elõlem?!”~- Hallod-e, te
1068 3| nézni, ámbátor igyekeztünk elhordani az irhát.~Hanem aztán megbántuk,
1069 4| napsugárban.~Ilyenkor már rég elhordta a szél a gólyahírvirág aranyszirmait.
1070 3| Elõször Jánoska ül bele, én elhúzom a kis erdõig, õ meg engem
1071 1| csendesség a tornácon.~- Nini, de elillantak a vendégek - kukkantott
1072 2| Csak meg kell nézni, mikor elindul az iskolába, milyen sokan
1073 1| a sapka, s ijedtében úgy eliramodott sapkástul, hogy Andráskának
1074 2| reggel pattant el, ahogy az élit kalapáltam.~Hirtelen szomorúság
1075 1| meglepõdve -, hát te magyarul éljenzel? Hogy hívják ezt a gyorsgõzöst?~-
1076 1| Hajóskapitány Londonországban. Eljön mihozzánk minden nyáron,
1077 1| alacsonyan kell repülni, hogy elkapkodhassa õket.~Igazuk volt a fecskéknek
1078 3| ott gubbasztott a vackán, elkékült orcával, dideregve vékony
1079 1| estig, s még a darazsakat is elkergettem róluk. Hanem az édesapámat
1080 2| többet. De még az utcát is elkerülték, amelyikben az erõs Fodorik
1081 3| mellényt.~No, mire a szép ruha elkészült, akkorra otthon is lejárt
1082 1| szemmel, ahogy az arckép elkezd mosolyogni. S hirtelen eszébe
1083 1| Aztán fölegyenesedett, s elkezdte vékázni az aranyszemû kukoricát.
1084 3| rátenyereltem, a legvastagabbat elkezdtem olvasni. Annak a címe volt:
1085 2| széléhez emeli az ép kezét, és elkiáltja magát:~- Éljen a haza!~A
1086 4| a molnár, hogy a vendég elköszönjön tõle, szaladt be a malomba,
1087 1| válogat, most meg fél nap is elkószál egy-két szem kukoricáért,
1088 4| akkorát, hogy ijedtében elkukorékolta magát Kótyonfitty király
1089 3| hogy akár a medvék királya ellakhatott volna bennük. Persze a medvének
1090 3| Gyerekek, legyetek csendben. Elmegyek Három Matyiékhoz.~Nem is
1091 3| Palkó, most már magad is elmehetsz angyalnak! Hány házad van
1092 4| valahányszor az almafa mellett elmennek. Fõ-fõ miniszterek hányták
1093 2| mint valami egérke.~Már elmentek a fiúk, a magára maradt
1094 3| a molnárinasnak.~Délután elmentünk a szenesboltba, vettünk
1095 2| felelte a tanító bácsi, s elmesélte nekik a szabadságharc történetét.
1096 2| ahogy a nagy szerencsét elmeséltem, egyszerre földerült az
1097 2| már nem tudta olyan szépen elmondani Sándorka. Mentül közelebb
1098 2| megsimogatja a kakast, s elmondja ezt a kis verset:~Egy szem
1099 3| ahogy a tanterv kívánja, itt elmondom úgy, ahogy történt.~Palkó
1100 2| elértette a tekintetemet, és elmosolyodott rá.~- Ezt keresed, fiam? -
1101 3| ezért nem tudtam róla többet elmozdulni. Ami jeget, havat fölszedtem
1102 3| a jégcsapszopogatástól elmúlik a lámpaláz.~Azt nem vettem
1103 2| iskolából a gyerekek. Szeret elnézelõdni a kicsi emberbimbókon, megigazítja
1104 3| a gyerek ellen?~Jólelkű elnézéssel válaszolt:~- Ölég fürge
1105 2| amit kiskoromban sokszor elnéztem a tisztaszobánk falán. Erõskötésû,
1106 3| meghallottam, hogy a macskabagoly elnyávogta magát kint a tetőn, és mindjárt
1107 3| vertem szögeket a hasába, aki elnyelte Jancsit meg Juliskát.~Édes
1108 2| észreveszem, hogy a Jani bátyámat elnyomta a buzgóság. De olyan nagyon
1109 3| a szánkóhoz. Pali, Gyuri elnyújtózkodtak nagy urasan a puha ülésben,
1110 1| Látod, fiam, hogy nagyon elnyûtte a tél az aranyos bundájukat.
1111 3| havakat. Mért ne hozakodnék elő ilyenkor e két különös csalóval?
1112 3| Balla bácsi, csak nem merem elõadni - törtem el megint a mécsest.
1113 2| eszem!”~Azzal nagy bátran előálltam, mikor rám került a sor,
1114 3| a Jézus nevében, de azt előbb meg kell szolgálni. Szerencsére
1115 2| kaszálta már a fákat, s minél elõbbre haladt, annál jobban nõtt
1116 1| dinnyemagnak nem kellett segítenem: elõbújt szépen magától is. Két szív
1117 3| elszalajtani Deskóért, a városi elõfogatosért.~És így ültem elõször életemben
1118 3| rám nézett, én meg õrá. Elõhúzta a sarokból a baltát, kiment,
1119 3| letisztogattam róluk. Aztán előhúztam az ágy alól a kukoricamorzsoló
1120 3| szerint ment, még az idő is előírásosan viselte magát. Karácsony
1121 2| mondta büszkén édesapám, s elõkotorászott a kemence válláról egy marék
1122 1| dolog felõl, másnap megint elõkotortam egy dinnyemagot. Ennek már
1123 3| minden könyvet elhordanak elõlem?!”~- Hallod-e, te fiú -
1124 4| hogy néha el kell bújnom elõlük, pedig a magamféle lovag
1125 3| útközben, az álltomban elõször elolvadt a meleg talpam alatt, azután
1126 3| reggel magam mentem ki az előszobába, mikor megnyikkant a csengő,
1127 3| újságot árult, és a bódé előtt gesztenyét sütött, s ehhez
1128 2| ágynak estem, harmadnap elõvett a láz, s attól fogva hetekig
1129 2| muzsikásnak teremtett.~Utoljára elővette a nagyapó az erszényét,
1130 3| elején, mikor a jó Isten elparancsolja az égről a napocskát, a
1131 4| hegyéig elpirult, Petykó pedig elpittyesztette a száját.~- No, ha kenyérpusztító
1132 2| egy szilvásgombóc. Bezzeg elpityeredtem most, hogy a házunkat nem
1133 2| volt azt a szép nagy tököt elprédálni. Ez csak olyan parasztcinege.
1134 1| édesanyám. No, õ szépen elprédálta a nagy ebédet! De aztán
1135 1| szabad mindnyájunk elõl elpusztítani a dinnyét. Ami másé, nem
1136 4| átszakajtották a zsilipet, s úgy elragadták magukkal a malmot, hogy
1137 1| mind a két barázdabillegetõ elrepült. Sebaj, azért adott nekik
1138 3| okosabb lett nálunk, mert elröpült.~Esti harangszó vetett haza
1139 1| rácsos kerítése mellett elsétálok, egyszerre csak rám csilingel
1140 1| odaértünk. Már a dûlõúton elsikoltottam magam:~- Jaj, istenem, az
1141 3| törtem el megint a mécsest. S elsírtam-ríttam nagyeszû Ballának, hogy
1142 4| a sapkáddal, hátha az is elsül. Komám, Perec, tedd meg,
1143 3| rántott.~Az egyik lábam elszabadult, de abban a percben el is
1144 2| megállása, még az ennivaló is elszalad az ember szája elõl.~- No,
1145 4| elfutotta a keserûség, ajkáról elszaladt az indulatos mondás:~- Hej,
1146 4| Petykó, Matykó pedig úgy elszaladtak, hogy még a csúfolódó sárgarigó
1147 3| azt mondta, hogy jó lenne elszalajtani Deskóért, a városi elõfogatosért.~
1148 2| Szétfoszlottak, mint a füst, elszálltak, mint a pára.~- Jobban szeretem
1149 3| szívünk, mikor a bíró fiai elszánkáztak a ház elõtt. Most már a
1150 1| eltemetett szõlõvesszõk fölül elszedi a homokot a nyitókapa, vígan
1151 3| én könyvtáram még egészen elszégyenli magát a tied mellett - mosolygott
1152 1| rozsda, s a falubeliek egész elszoktak onnan. Nem hívták már aranykovácsnak,
1153 4| amit most tenni akarunk. Ha elszólod magad, kitörik a nyakad!~
1154 2| ugrándoznak a gyepen ‑ mondtam elszomorodva.~- Sebaj, kis gazdám - vigasztalt
1155 1| másé, nem Tamásé.~Fiamuram elszontyolodott egy kicsit, és szomorúan
1156 3| Nekem a világon minden élt, és én mindig egészen tisztán
1157 1| nyitja ki a szõlõt, hogy eltakarítja a kapával a homokot a vesszõk
1158 1| Még ki se értünk, mind eltakarodott a felhõ, s az ég kék mezejérõl
1159 3| marékkal van belőle! Az maga eltartott egy hétig, míg a rozsdát
1160 2| esztendeig. Áldott szerszám volt, eltartotta kenyérrel az egész házat.~
1161 4| szalvétát, de Matykó mind eltaszigálta õket.~- Már csak én magam
1162 3| az én Balla bátyám, hogy eltátottam rá a számat.~- No, öcsém,
1163 1| dinnyét nem szereti.~Magam is éltem-haltam érte kisgyerek koromban.
1164 1| idekint a világ. A télire eltemetett szõlõvesszõk fölül elszedi
1165 1| tövébe az õ jókedvét is eltemették.~Jajgató fájdalomnak legjobb
1166 1| gödröcskét, a hat dinnyemagot eltemettem, betakartam, meglocsoltam,
1167 2| hogy ha a lábamra ejtem, eltöri. Pedig a hídpénzszedõnek
1168 2| Tudom is én. Csak úgy eltörõdött a pohár.~Szülém szomorúan
1169 2| összecsukni az enyémet. S bizony eltörtem volna a mécsest, ha a lelkem
1170 3| asszonyok sokadalmában, akik eltûnõdtek a templomtéren meg a világi
1171 2| nézett biz az. De még azt is eltûrte, hogy a legyet a feje tetejére
1172 3| alig tudtunk utat törni, elül az úri rendek, aztán a subás,
1173 3| Mikor készen voltam, akkor elülről kezdtem az egészet, s külön
1174 4| ugrik onnan.~Szerencsére elugrott, s azóta máig is ugrál,
1175 2| földindulás,~megijedtem, elugrottam:~kukurítsd ki, ha én voltam.~
1176 2| hazaszállni Darázsországba, hogy elújságolja a muzsikáló körtét. Kerülnek
1177 3| márványkorlátra, ami a szentélyt elválasztja a hajótól. Egyszerre mindenkinél
1178 3| kívül, ahol a rongyos bélés elvált a rongyos posztótól, az
1179 2| Délután kimentem a vásárba, és elvásároltam a kincset. Vettem rajta
1180 4| vadkörtét, Matykó!~- Nekem is elvásott már a fogam a kökénybe,
1181 3| Matyit, hiszen így egészen elvész!~Szólították is a harangozót,
1182 4| ilyenkorra meg nem hozod, elveszem a tehénkédet.~Ezzel bement
1183 2| medvecukorért; a nagyanyó tyúkja, ha elveszett, nekem kellett megkeresni.
1184 4| mikor arra gondolt, hogy elveszik a tehénkéjét.~Éppen ott
1185 3| a Lajcsi?~- A bátyám.~- Elvette tõled?~- Nem. Odaadtam neki.~-
1186 1| édesapám, s kézen fogva elvezetett a kert sarkába.~- Hány esztendõs
1187 3| felelni, Vas Matyi megint elvihogta magát a hátam mögött:~-
1188 3| után majd Szente tanító elvisz a Stross szomszéd boltjába,
1189 1| istenem, az egyik dinnyét elvitte valaki az éjszaka!~- El
1190 2| untam már magamat nagyon. Elzsibbadt minden porcikám, s nem adtam
1191 2| Szeret elnézelõdni a kicsi emberbimbókon, megigazítja a táskájukat,
1192 3| lovakat, huszárokat, akasztott embereket, de annak mindnyájának van
1193 4| locsog-fecseg. Õ a leghívebb emberem, azért hoztam magammal,
1194 3| Csengettyűzött a szavam az emberfejek felett, mint az angyaloké
1195 3| felelt a sekrestyeajtóból. Emberhalál lesz abból, ha ő megpróbálja
1196 3| a lábát öltöztette a kis emberizinknek, én megráztam a vállát.~-
1197 1| akármit csinál, de a morzsoló emberre szabad. Meg is mondom neki
1198 3| megugattak. Soha annyi jókedvû emberrel nem találkoztam, mint akkor:
1199 3| Futotta a kiskunoknak a maguk emberségébõl is. De a bibliai példázat
1200 1| Szorgalmának maga látta hasznát, emberségtudásáért mindenki szerette, jó szívét
1201 3| gyerök, úgy megszaladja az emeletöket is, mint a pocok, csak abbul
1202 3| munkásújságot viszi föl az emeletre a táblabíró úrnak, és a
1203 2| akkor a sapkája széléhez emeli az ép kezét, és elkiáltja
1204 2| Most már minden ember emelje föl azt a kezét, amelyikkel
1205 3| hallottam késõbb ‑ vérehagyottan emelkedett föl.~- Szent Isten, ennek
1206 2| gyerekeket a sarkon, sapkájához emelt kézzel. De mire kimondta
1207 3| mézeskalácsos-bolt.~- Itt a kellemes, emitt a hasznos - járt-kelt Gergulics
1208 1| királya se.~Azóta sohase emlegeti az angolka az angolokat,
1209 2| krajcár.~Mátyáska, az öreg énekes koldus már tartotta is a
1210 4| tisztességet meg nem tudtok, hogy énelõttem is megemelnétek a süveget,
1211 1| a ludacska erre is nagy engedelmesen. Belenyugodott abba, hogy
1212 1| mégis szép volt tõle ez az engedelmesség. Még a tepsiben is olyan
1213 3| ablaka egész télen át ki nem engedett. S az a befagyott ablak
1214 3| hófúvásban botorkálni, hogy engedhetném! Hóban elbukna, jégen elcsúszhatna,
1215 1| diadalmasan.~Hanem a másik se engedte a jussát.~- Azért se, azért
1216 1| teremtéssel?~- Nagy baj érte engemet - fakadt sírva a drótos -,
1217 3| A másikat már óvatosan engesztelték föl, mert az még jobban
1218 1| birkózott.~- Jaj, csak soká enné, hogy soká nézhessük! -
1219 1| azt mondtam neki:~- Inkább ennék dinnyét!~De nem is álltam
1220 3| Gergõék húzták õket.~Ekkor énnekem egy gondolatom támadt:~-
1221 1| kis békát.~Hanem tudok én ennél okosabbat is. Azt mondom
1222 2| percnyi megállása, még az ennivaló is elszalad az ember szája
1223 2| estig, helyébe viszik még az ennivalót is.~Nem szólt erre semmit
1224 3| nagyon meg volt illetõdve ennyi tudomány láttára, és alázatosan
1225 1| addig is.~- Giá-gá, giá-gá - ennyit felelt a ludacska erre is
1226 4| dicsérd magad. A többit bízd énrám; ne félj, okos ember az
1227 3| nagy mihasznát.~- Telik éntõlem még több is, hékám; szólj,
1228 2| nagy ember, mit akarsz te énvelem, szegény kis madárral?~Erõs
1229 3| férgeseket is számítsa az enyémek közé, s csak azután mertem
1230 2| nagyon siettem összecsukni az enyémet. S bizony eltörtem volna
1231 1| IDEJÉN~Idebent a városban enyhe idõ járogat már. A nagy
1232 2| mint valami óriás bokréta. Enyhelyet adott a madárnak, árnyékot
1233 1| sírva a drótos -, meghalt az enyim feleség.~Nekopogi kovács
1234 2| sapkája széléhez emeli az ép kezét, és elkiáltja magát:~-
1235 1| Hanem kint a tanyák közt még éppenséggel nincs valami víg világ.
1236 3| volt, mint a bíró fiaié, de éppúgy csúszott.~Az udvaron próbáltuk
1237 1| itthon vagyok! Pedig szép épület ám az nagyon, minden fala
1238 3| ha tovább is buzgok az érdekében. Siettem tehát kiengesztelni
1239 3| újságokat a világi dolgok iránt érdeklődő nemzetnek, s ezért rendes
1240 2| nálunk, azt mondja, hogy nem érdemelné meg azt az õ fia, de én
1241 1| aranykovácsot!~De meg is érdemelte Balogh Demeter, hogy jól
1242 4| vadkörtefa alatt a kerek erdõben, nagyot sóhajt Petykó:~-
1243 3| ül bele, én elhúzom a kis erdõig, õ meg engem vissza. Jaj,
1244 4| PETYKÓ MEG MATYKÓ~Kerek erdõn innen, kerek tón túl, kerek
1245 4| BÁRSONYOSI KANÁSZOK~Bársonyosi erdõszélen, öreg makkfa hûvösében olyan
1246 2| udvarsöprés közben beszédbe eredek vele. - Hatodik hónapja
1247 3| tekintetös úr? Mari tanyai eredés, öt évvel ezelõtt õ is ilyen
1248 1| az, ha mind a föld alatt erednek meg a dinnyemagjaim?~A hatodik
1249 2| se lett volna.~No, meg is eredt már a könnyem.~- Nagyon
1250 4| csinált, csak prüszkölt, és eregette bele a szép fényes tallérokat
1251 2| annál jobban nõtt a szörnyû ereje. Utoljára úgy tördöste a
1252 2| gyerekek?~Hírébõl nemcsak nagy erejû, hanem nagy természetû embernek
1253 3| Ferkó - mondta a Jánoska -, eresszük be ezt a szegény kutyát,
1254 2| akaratlanul is fölnéztem az eresz alá: ez a kaszának a pihenõhelye.
1255 3| Gyenge virágszálam, dehogy eresztelek ki ebben a vad idõben! Tél
1256 3| kávéztattam Palkót. Be lehetett ereszteni, mert a sárkaparóval leszedte
1257 2| egy gallyával, hogy el sem eresztett, míg a ruhám el nem hasította.~-
1258 1| délután, mikor papírcsónakokat eresztgettek a patakon. Az angolka volt
1259 3| Megnyugtattak, hogy ezeket nem eresztik be a templomba, s kezembe
1260 1| azt én mind kivallattam, érett-e már. Amelyik a kopogtatásra
1261 1| az, fiam, mert akkor esõt érez a kõ.~Azzal még kétszer
1262 3| zavartan hümmögtek, hogy mi érhette Márton sógorékat ezen a
1263 4| Korán tavasszal, a gólya érkezése idején tele van vele a rét,
1264 1| úgy látom, a legjobbkor érkeztem - ágaskodtam be a rácson. -
1265 4| s úgy neszelem, idejében érkeztünk.~Ebédnél ültek az uraságok.
1266 1| Úristennek, hogy ilyen jó erõben van! A válla keskenyke ugyan
1267 2| soha az életben nem volt erõsebb, mint mikor a parányi kenderike
1268 3| lábad? - nevetett Holló, s erõsen magához rántott.~Az egyik
1269 2| mesékkel.~- Nem mese az, uram - erõsítgette az öreg. - Láttam én egyszer
1270 4| sapkával lõtte meg a nyulat - erõsködött Málé, kézzel-lábbal hadonászva.~
1271 2| elnéztem a tisztaszobánk falán. Erõskötésû, nagy szál ember volt, még
1272 2| Akadozott már a lélegzetem, de erőt vettem magamon, s úgy rikoltoztattam
1273 1| magának?~Szegény tót ember erõvel kezet akart csókolni, ahogy
1274 4| aztán végképpen el is tûnt errõl a tájról. A Séd vize pedig
1275 2| édesapám meg az aprópénzes erszénnyel.~- Van ám olyan nekem is! -
1276 4| légy a vevő, ha tele az erszény.~- Mit árul kend, komám? -
1277 2| lett volna. Bizonyosan az erszényében tartotta, mert mindig azt
1278 2| Meg-megcsörgette zsebében az erszényt, én meg szaggattam a sóskát,
1279 2| Nehéz fejed van, fiam, nem érted meg a szép szót. Nézzük,
1280 3| harmadik sor három hatos. Érted-e, öcsém?~No, ezt nem volt
1281 2| éppen nem értettem. S nem érteném tán máig sem, ha egyszer
1282 2| mondott, abból sokat lehetett érteni. Megtanultam én ezt még
1283 3| valamit.~A kis cimbora nagyon értetlenül nézett rám. Utoljára is
1284 2| Legalább a nagyapám ezt értette a nevetésébõl, s ezért lobbant
1285 3| Hívom a feleségem is, nem érti a dolgot õ se. Tegnap még
1286 2| Nagyapámat fölbosszantotta az eset, és bement panaszt tenni
1287 1| azt elõre megmondani: esõ esik-e holnap, vagy nap süt? Az
1288 1| édesanyám -, úgyse lehet az esõben dolgozni.~Édesapám csak
1289 3| leszek is, mint az országút.~Esõs, hûvös nap délutánján az
1290 4| vegyest hullott a könnye az esõvel a ködmönére, mikor arra
1291 3| is jajdítottam magamat, éspedig jó kiadósan:~- Jaj, jaj,
1292 2| kitettem a kerítés tetejére, s estefelé már rendesen benne jajveszékelt
1293 2| körülfogták, békítették, a nyakába estek kérlelõ szóval:~- Így, Fodorik
1294 4| mondta alázatosan -, rám is esteledett; kaphatnék-e én itt éjszakai
1295 4| villám, sólyom a szeme. Esteli harmaton kilopódzott az
1296 3| mint a reggeli harangszó. Estélig átsuhantam fölöttük, mint
1297 3| illett egy királyfihoz.~Estemben azonban magammal rántottam
1298 1| megirigyelhette volna. S mikor esténként letette a kormos bõrkötõt,
1299 3| szavukból megismertem, melyik az északi, melyik a déli; melyik fúj
1300 1| mellehúsánál, s csak akkor kapott észbe az édesanyám. No, õ szépen
1301 4| a jegenyefa hegyében.~- Eszed kereke - nevette el magát
1302 3| se. Mért hagyod itthon az eszedet, mikor iskolába mégy?~-
1303 2| Jaj, édes fiam, nem a te eszedhez való az! - legyintette meg
1304 3| Nézze már, apja, miket eszel ki ez a bolondos gyerek!
1305 3| csinált. Olyan fortélyt eszelt ki, amilyen csak anyaszívektõl
1306 4| tréfákra. Akkor aztán azt eszelte ki, hogy fölkapott egy fejszét,
1307 3| át a könyveimet. Minden eszem-kedvem azon volt, hogy minél több
1308 2| nem vigasztalt vele. Nekem eszem-lelkem csak a cinegekirályon volt
1309 1| kovács története jár az eszemben. Úgy, ahogy tõle magától
1310 2| nézni, hol tartja a nagy eszét. A fejében nem tarthatta,
1311 1| hogy ilyen nagy ebédet nem esznek a királyok portáján se.
1312 2| bele. De a tanító bácsi észreveszi (olyan annak a szeme, mint
1313 2| hanem ott elcsendesedtem. Észrevettem, hogy nagy sokadalom van
1314 2| bölcsei, s az egyikük nagy esztelenül azt találta mondani:~- Ha
1315 2| az új kasza vagy tizenöt esztendeig. Áldott szerszám volt, eltartotta
1316 3| tél következett abban az esztendőben. A nagy hófúvások betemették
1317 1| fürdõhelyen, ahol én minden esztendõben el szoktam bújni a nyár
1318 1| vehetsz rajta vetõmagot jövõ esztendõre.~- Könyvet vegyünk rajta,
1319 2| megint szolgált, vagy öt esztendõt. Úgy szedegette a szõlõ
1320 1| testvérkéket cirógatta.~- Hát te, Esztikém? - kérdezte szelíden, ahogy
1321 1| az ujjai hegyével.~Az egy Esztikével azonban mindig meg volt
1322 1| igen jóízûen aludtak, s eszük ágában se volt fölébredni.
1323 2| nekem meg azt mondta:~- Étel után jólesik a mozgás, fiúcska.
1324 1| éhségtõl, mégse kívántam az ételt. A kezem hólyagosra törte
1325 3| érzett, hogy mandulával etetik otthon, bizonyosan valami
1326 2| menekülni. Éppen a galambokat etette az udvaron, mikor egy muszka
1327 1| lett belõled. Ugyan mi jót ettetek ebédre?~- Habpalacsintát,
1328 3| hol õ született, de öt év nagy idõ, s Mari most már
1329 3| sapkánkat vagdostuk hozzájuk, de evvel nem sokra mentünk. A fülünk
1330 3| Mari tanyai eredés, öt évvel ezelõtt õ is ilyen mocskos
1331 3| a mondsza meg a jövel, s ezekkel ríkattam meg legjobban a
1332 1| altatója a munka. Most még ezerszer jobban szerette a kislányát,
1333 4| harmadik, a századik, az ezredik. Szegény sédi molnár napestig
1334 4| hogy merre is szól az az ezüstcsengettyű. De Matykó olyan mérgeset
1335 2| diadalmasan a cinegekirály ezüstcsengettyûje. Én pedig felültem az ágyban,
1336 1| szõlõje, s rakással az ezüstforint a ládafiában.~- Könnyû neki -
1337 3| vörös kézivel odakapott az ezüsthajhoz, az újságok kihullottak
1338 3| angyalfiával. Tréfából még hozzá ezüstrojtot is csavargattunk a gyerek
1339 4| sugaránál is magát nézegette ezüsttükrében. Búsult az öreg molnár,
1340 1| Azt hiszem, nem is állok ezután se.~
1341 3| mégis pingáltunk mink akkora f betûket, hogy alig fértek
1342 4| vágta bele a fejszét a fába.~Ahogy a fejsze lecsattant,
1343 2| mellé vágott a fejszével. A fácska csak megrázkódott, de baja
1344 2| hajított félre egy nagy faderekat, ahogy a szájtátók közé
1345 3| mintha egy asszony mondaná. Faggatásnak ott semmi értelme sincs.~-
1346 2| milyen az a cinegekirály? - faggattam Matyi bácsit. - Van neki
1347 3| ebben a vad idõben! Tél fagyában, hófúvásban botorkálni,
1348 4| bosszút a Séd tündére a fáiért - mert a monda ma is azt
1349 2| hogy azon kesereghetem el a fájdalmamat. De úgy ám, hogy édesapám
1350 1| jókedvét is eltemették.~Jajgató fájdalomnak legjobb altatója a munka.
1351 4| az ablaka alatt.~- Hadd fájjon a szíve az ínségesnek -
1352 3| gyerek nyakába, abból a fajtából, amelyik az angyalok haját
1353 3| és különben is ismerte a fajtámat, hiszen a szegények doktora
1354 3| is megesik, de azok nem fakadnak sírva, hanem köhögéssel
1355 4| visszafordult, hogy beigazítsa a fakilincset. De majd sóbálvánnyá merevedett,
1356 2| oroszlán tátotta ránk a száját. Fakó sörényét, ahogy fölborzolta,
1357 2| mesterségbe. Úgy rikoltoztattam a fakörtét, hogy magamnak is harsogott
1358 2| elnéztem a tisztaszobánk falán. Erõskötésû, nagy szál ember
1359 3| vagy sárga földdel a ház falára mindenféle szép lovakat,
1360 3| Se apám, se anyám. Egy falubeli rokonom hozott ide magához.~-
1361 1| mûhelyben belepte a rozsda, s a falubeliek egész elszoktak onnan. Nem
1362 2| és bement panaszt tenni a faluházára. Éppen együtt találta az
1363 2| a muszkák megszállták a falunkat, menekült, ki merre látott.
1364 3| Mi szél hozott ebbe a mi falunkba?~- Se apám, se anyám. Egy
1365 3| írom az S-et, mint ahogy falusi szabók cégtábláján látni.
1366 3| szalmám, sem egy gyújtat fám, majd megfagyok, lelkeim -
1367 2| utánakaptam, úgy eltûnt egy fának a koronájában, hogy pápaszemmel
1368 2| volna tejföllel - mondtam fanyalogva.~Nagyeszû Gyurgyóka vígan
1369 2| szégyellte meg magát a fanyûvõ ember, azzal széthajtva
1370 3| fõzés, mosogatás, mosás után fáradhatatlanul kopogott a jégvirágos üvegen?
1371 4| máig is ugrál, ha el nem fáradt. Amelyiktek megszánja, ültesse
1372 1| akartam megpörölni, aki már fáradtra dolgozta magát, mikor én
1373 3| iskolába, mint a leforrázott farkas. Engem meg úgy vettek körül
1374 1| illegnek-billegnek a sarkában, hosszú farkukat táncoltatva.~- Mi van itt,
1375 2| azonban, hogy ehhez képest a favágás meg a kõfejtés csupán gyerekjáték
1376 1| nézhessük! - sóhajtott a favágóék Piroskája a kis bátyja fülébe.~
1377 3| tetejétõl aljáig megtelt a fazekaspolc, de biz én minden tizedik
1378 3| míg az édesanyám a régi fazekaspolcot nekem nem adta könyvtárnak.
1379 3| vettem észre az úton, hogy fáznék, mert szegény édesanyám
1380 3| Fázol-e, Palkó?~- Nem fázok én.~- Hát az angyal járt-e
1381 3| csonttá fagyott a föld.~- Fázol-e, Palkó?~- Nem fázok én.~-
1382 4| szakajtó, az esze korpa. Úgy fecsegett, mint a liba a lenbe, soha
1383 1| a szép idõt. Nézzétek, a fecskék meg olyan magasan röpködnek,
1384 1| elkapkodhassa õket.~Igazuk volt a fecskéknek meg a cirmosnak. Még ki
1385 4| Nádszál nem karcsúbb, hó nem fehérebb, hajnal nem frissebb, napsugár
1386 3| volt a Lúdas Matyi meg a Fehérlófia meg az Ezeregyéjszaka meg
1387 2| olyan nagy feje van. Nagy fejben hamar szétszalad az ész.~
1388 2| közül. Éppen csak a barnás fejecskéje látszott meg az egyik lába.~-
1389 2| amik hirtelen kiszöktek a fejecskéjébõl. - Fehérhajú öreg honvéd... -
1390 1| szemrehányóan csóválta volna meg fejecskéjét a képen. A kovács valamivel
1391 2| egyebet, csak annyit:~- Nehéz fejed van, fiam, nem érted meg
1392 2| szemek, összehajoltak a kis fejek, s addig csacsogtak a kis
1393 3| koromban egyszer azt vettem a fejembe, hogy én beállok könyvkereskedõ-inasnak.~-
1394 1| ismernek, mert mindig az én fejemen koppannak legnagyobbat.~
1395 2| azelõtt. Utoljára már a fejemnél ült a csúf fekete madár.
1396 3| olyan barackot nyomott a fejemre, hogy csak úgy ropogott.~-
1397 4| leütötte a sapkát a kis kanász fejéről.~- Mért bántottál engem,
1398 1| szeme.~Jó az Isten, akinek fejet adott, ad hozzá sapkát is,
1399 4| beszélek én a bársonyosi bíró fejével.~Reszketett a nagy kanász,
1400 2| voltam.~Hát ez az egész - fejezte be Dobróka. - Aki nem hibás,
1401 4| kakasszóra, s éppen meg akarta fejni a tehénkét, hogy friss tejet
1402 4| fejszét a fába.~Ahogy a fejsze lecsattant, megremegett
1403 2| kevélyen rúgta vissza az elsõ fejszecsapást. A másodikra azonban nagyot
1404 2| dühében azonban mellé vágott a fejszével. A fácska csak megrázkódott,
1405 1| közt bujkált két füstös fejû cinege, de biz ezek nem
1406 3| nevetve csördítette meg fejünk fölött a pántlikás ostorát.~-
1407 3| Csak akkor ütöttük fel a fejünket, mikor már a tanító úr elõtt
1408 4| a félhomályban, hogy mi feketéllik a gyepen.~- Király õfelsége -
1409 4| egyéb a jámbornak. Felugrott fektébõl esze nélkül, s úgy nekiiramodott
1410 4| az ágra, maguk meg alája feküdtek, úgy várták a déli harangszót.~-
1411 2| tettem a nagy székre, arra felágaskodtam, s addig kotorásztam a tányéros
1412 3| lógtak a tetőkön, hogy a feldobott sapkámmal le bírtam törni
1413 3| hogy marad abból elég, ha fele lefagy is.~A világból pedig
1414 3| gyõztem olvasni, csak úgy felébõl-harmadából lapoztam át a könyveimet.
1415 1| hárságyon, egyszer csak felébredek valami furcsa harsogásra.
1416 1| érhetett, mert mind meglékeltem feleérésében.~Egyszer aztán az édesapám
1417 3| gyereket akkor se kellett Félegyházának Szegedtõl kölcsönkérni.
1418 3| nagy, mint akkor voltam a félegyházi öregtemplomban!~Sokáig,
1419 2| össze-maréknyit - kapaszkodtam feléje. De csak a semmibe markoltam
1420 3| hogy püspök korodban se felejted el!~- No, azt megnézzük -
1421 3| akkor Holló Lajos volt. Felejthetetlen szép férfiarca már akkor
1422 1| minden nyáron, hogy el ne felejtsen magyarul - okosított föl
1423 2| Mohón kaptak a Fodorik feléjük nyúló ujjához.~- Csip-csip,
1424 3| magamban. Nem féltem már a feleléstõl se. Tudtam, hogy bátorságot
1425 4| szebb?~Ez egyszer nem volt felelgetõ kedviben a patak. Habzott,
1426 3| Mikor legelõször kihívtak felelni, Vas Matyi megint elvihogta
1427 1| se kíván.”~Nem az, pedig felém is fordította a fejét, de
1428 3| lelkes állat nem vetődött felénk soha, s nekem nem volt egyéb
1429 1| drótos -, meghalt az enyim feleség.~Nekopogi kovács hirtelen
1430 3| firtattam, miért. Inkább a feleségemet kérdeztem meg, nem volna-e
1431 3| Hát az angyal járt-e felétek?~- Nem járt az - vigyorodott
1432 3| Csengettyűzött a szavam az emberfejek felett, mint az angyaloké a betlehemi
1433 1| annak játék az élet. Gondot felez, örömet kétszerez a jó asszony
1434 3| tanakodó csoportban. De aztán felhagytak a népek fölvilágosításával,
1435 2| vannak-e tifelétek, mint ez a felhõfa?~Bizony olyanok nincsenek,
1436 4| Málé, aki nem látta jól a félhomályban, hogy mi feketéllik a gyepen.~-
1437 2| Hja, gazdikám, azok nem is felhõnyulak ám! Hát ilyen fák vannak-e
1438 2| az égre. Nem volt ott se felhõoroszlán, se felhõcsikó, a sima kék
1439 2| nem szeretem ország ez a felhõország, lovacskám. Semminek sincs
1440 2| FELHŐORSZÁGBAN~Felhõországban egyszer jártam
1441 2| FELHŐORSZÁGBAN~Felhõországban egyszer jártam életemben.
1442 1| Úgy elszundikált biz az a felhõpaplan alatt, hogy nyilván ki se
1443 2| biz én azóta se kívántam felhõparipán nyargalódzni.~
1444 1| napocska kipillantott rózsaszín felhõpárnái közül, már akkorra mink
1445 2| kalapáltam.~Hirtelen szomorúság felhõzött át a lelkemen. Sajnáltam
1446 3| egy szenesládát. A ládát félig megraktuk szalmával, a fenekére
1447 2| élet - mondta a boltos.~- Felivel is beérem - kereste elõ
1448 3| rongyost, aki a mennyei fenyõt felköszöntse. No, szegény gyereket akkor
1449 4| halászoktól két keszeget, azokat felkötötte a kert közepén a kútágasra.
1450 2| kakast megsimogatta.~Nosza felnyújtjuk mindnyájan a jobb kezünket:
1451 1| szõrû sapkácskát. S úgy felöltöztette a kis tót lányt, hogy öröm
1452 1| bizonyosabb legyek a dolog felõl, másnap megint elõkotortam
1453 3| beleülni a szánkóba - motyogta félõsen Jánoska -, csak egyetlenegyszer,
1454 3| venni.~Ahogy betoppant, úgy félrehúzta a száját, mintha a tulajdon
1455 2| öreg megcsóválta a fejét, félrevágta a sapkáját, s kiadta a parancsot:~-
1456 3| meztéláb állni Isten õ szent felsége elé.~- Hány bátyád van neked,
1457 1| bírja is ám, kérem. Hála a felséges Úristennek, hogy ilyen jó
1458 2| egész atyafiságot, alsó, felső szomszédot s mire hazaértem,
1459 3| ujját adhattam oda, amelynek felsőbb régióiban a kéz tartózkodott,
1460 3| úrikisasszonyé.~- Aztán nem félsz majd, kisfiú? - emelte fel
1461 3| gondoltam magamban. Nem féltem már a feleléstõl se. Tudtam,
1462 2| mondani:~- Ha olyan nagyon félti az erdejét, Fodorik uram,
1463 2| is kezdett pisszegni nagy féltiben.~- Csitt csak, lelkem -
1464 2| istenadta békán, hogy ilyen féltõs?” - tûnõdtem magamban. Megtudtam
1465 1| ládájából az aranyhajú Piroska féltve õrizgetett ruháit. A jó
1466 2| ezüstcsengettyûje. Én pedig felültem az ágyban, és elnevettem
1467 1| kis kötõjét Fodorka.~Ahogy felugráltak, akkor láttam, hogy milyen
1468 4| kellett egyéb a jámbornak. Felugrott fektébõl esze nélkül, s
1469 2| kisgyereknek érzem magam, s félve sandítok a konyhaajtó felé.~-
1470 1| tepsiben muzsikáló lúd. Felvég, alvég minden gyereke összeszaladt
1471 1| kotorászok a mesetarisznyám fenekén, ma nem találok benne vidám
1472 4| szavát a halászok a víz fenekérõl. Csengett, mint a harang,
1473 3| se tudok hozzáfoghatót. Fenékig befagyott a patak, a verebek
1474 2| eszembe jutott, akkorra fent lebegtünk a felhõk csodavilágában.
1475 1| madárszótól az erdõ.~- Szemem fénye, aranyos pintyõkém - simogatta
1476 2| tollacskája, és pici csõröcskéjét fenyegetõleg csattogtatta.~- Bújj-bújj,
1477 1| másik - az õ szemük friss fényét már elhomályosította a nyomorúság.~
1478 3| rongyost, aki a mennyei fenyõt felköszöntse. No, szegény
1479 1| hajigálnak meg a legnagyobb fenyõtobozzal. De még a cserebogarak is
1480 3| morogtunk:~- Ide nem ül! Ide nem fér! Csináljon magának padot!~
1481 1| azzal vigasztalt:~- Nono, Ferenc gazda, majd lesz ez még
1482 3| Pál volt. Kinizsi Pál erõs férfi volt, a hadakozás neki játék.
1483 3| volt. Felejthetetlen szép férfiarca már akkor ott mosolygott
1484 3| ünneplőben. Nagyon mogorva, öreg férfiú volt, de azért most beharmatozták
1485 3| föltekintem a hüvelykpici férfiút, aki ilyen kiegyenlítő hivatást
1486 3| hogy a fityfirittynek szánt férgeseket is számítsa az enyémek közé,
1487 3| lángkardjával.~- Ember vagy, Fericske - jelezte Szente tanító
1488 3| kabátot.~- Csak bátran, Fericském!~Hát miért ne lettem volna
1489 4| a szabadban, hogy jobban férjen.”~Azzal lehajolt a ládához,
1490 3| nyöszörgött a küszöbön.~- Megállj, Ferkó - mondta a Jánoska -, eresszük
1491 3| penész ki nem szívta belõle a festéket! Tele volt ez selyemrozmaringgal,
1492 1| nem lehetne annál szebbet festeni az oltárra! Csak szereti
1493 3| sápadt kis arcom volt és fésût nem álló vad, fekete hajam,
1494 1| kikapartam az elsõ dinnyemagot a fészkébõl.~- Hadd nézlek, megfogtad-e?~
1495 2| Láttam én egyszer még a fészkén is a nádasban. Még a szavát
1496 1| Hát a morzsoló ember, fiacskám.~No, ha a morzsoló ember,
1497 3| olyan volt, mint a bíró fiaié, de éppúgy csúszott.~Az
1498 3| bíró. A bíró csináltatott a fiainak olyan szánkót, hogy annál
1499 3| megsajnáltuk a gazdag bíró fiait, akik érzik, hogy milyen
1500 3| hogy ne találkozzunk a bíró fiaival. Fújt a szél kegyetlen,
1501 1| lesz ez az egy darab az én fiamnak. Nem volt az nagyétû soha
|