abbah-birta | birtu-eladn | elado-fiamn | fiara-helye | helyi-kerit | kerje-larma | lassa-megug | megun-olvas | oly-strof | stros-tejbe | tejet-vesze | veszt-zuhan
Rész
1502 3| adhatja olyan kevélyen a fiára a bársonypalástot.~- Hanem
1503 2| azt a palavesszõt, hogy ne ficánkoljon a kezedben!~Bóbás galambok
1504 2| maguk közt, ki lehet ez a figurás öreg bácsi, s a minap megkérdezték
1505 2| ágvillában, négy parányi fióka pihegett benne, azokat bújtatta
1506 3| mindenféle krikszkrakszokat firkálni, amik semmihez sem hasonlítanak
1507 3| eszem már volt, hogy nem firtattam, miért. Inkább a feleségemet
1508 3| hóna alatt, a zöld is rajta fityeg, a szürke is rajta lityeg.
1509 3| álltam az ablakhoz, mikor a fityfiritty a mi kapunkon kilódulva,
1510 3| időben valamelyik újságosbolt fityfirittye volt, aki a mi utcánkba
1511 3| volt -, megkértem, hogy a fityfirittynek szánt férgeseket is számítsa
1512 3| csupa férges gesztenyével fizessen téged. Megértetted-e?~Megértette.
1513 3| marék cseresznye lesz a fizetésed!~De hiszen beszélhetett
1514 3| nemzetnek, s ezért rendes fizetést húzott a bódéstól, mint
1515 4| almafa mellett elmennek. Fõ-fõ miniszterek hányták is a
1516 1| akinek végtelen-végig csupa fodor volt a szoknyácskája.~-
1517 2| ERŐS FODORIK~Erõs Fodoriknak az édesanyámról való nagyapámat
1518 1| hanem azt is, hogy ugyancsak fodorodik ám az ég alján egy fekete
1519 3| sír, mert nem volt, aki föladja neki, le meg nem szaladhatott
1520 1| A PRÓBAGAZDA~Mikor engem föladtak az iskolába, sehogy se akartam
1521 4| sarkáig. Ott a tarisznyát fölakasztották az ágra, maguk meg alája
1522 1| elé. A tükör alatt volt fölakasztva a kislánya arcképe, oda-odaállt
1523 4| király kertjébe, ott õ majd föláll a vállára, akkor bizonyosan
1524 3| tudtam a számat nyitni, mikor fölálltam. Mindig a fülembe ütõdött
1525 2| korában. Hát én biz inkább fölaprítottam szögnek.~Ebben a percben
1526 2| fiatal jegenyének. Nagyapámat fölbosszantotta az eset, és bement panaszt
1527 1| visszaosont a konyhába, s földarabolta a ludat, ahogy illik. Ahogy
1528 3| láda tetejére vagy sárga földdel a ház falára mindenféle
1529 1| vakondtúrás közé esik, az a te földed. Annak te vagy az ura-gazdája.
1530 1| énrajtam megveszik az adót a földemért, én is megveszem terajtad.
1531 2| szerencsét elmeséltem, egyszerre földerült az az áldott orcája, a krajcárokat
1532 3| az égről a napocskát, a földi rongyosok és éhesek oltalmazóját,
1533 2| dirr-durr,~égszakadás, földindulás,~megijedtem, elugrottam:~
1534 1| hozzámenõket nem eresztette be. Földjét, szõlejét fölverte a gaz,
1535 2| vetette is a bukfencet a havas földön. De olyant ám, hogy csak
1536 2| tündérpalotát.~Láttam én azt már a földrõl is sokszor, de sose gondoltam,
1537 1| kukoricakapálás. Egy kõfeszület volt a földünk végében, annak a lábánál
1538 3| s azt pingáltam a polc fölé piros plajbásszal: Az én
1539 4| álmát. De alig várta, hogy fölébredjen, mindjárt az volt hozzá
1540 1| megint csak elkapta. Aztán fölegyenesedett, s elkezdte vékázni az aranyszemû
1541 4| az elsõ tallért, de ahogy fölemelkedett, akkorát prüsszentett, hogy
1542 2| magáról egy fordulással, azzal fölemelte a fejszét, és belevágta
1543 1| láttátok volna! -, Esztike fölfújta fonnyadt, beesett kis orcáját,
1544 3| kalapos az ajtaja belsõ felére fölírta krétával az ábécét, s a
1545 3| föltette a pápaszemét, és fölkapaszkodott a padlásra. Vártam le szívszakadva:
1546 4| aztán azt eszelte ki, hogy fölkapott egy fejszét, és ráfogta
1547 4| bántotta valaki, akkor mindjárt fölkorbácsolta a vizet haragjában.~A Séd-parti
1548 3| kezdtem, kérem alássan.~Ezt a fölmagzott és kiművelt emberek kettős
1549 4| magát Málé, s egyszeribe fölmászott a jegenyére a két keszegért.~
1550 3| hiszem, a friss levegõn fölmelegednék egy kicsit.~Édesapánk szakasztott
1551 3| kérdezte is. Leckéjét ha fölmondta, csak makogott, hogy kín
1552 4| hanem ahogy a jegenyefára fölnézett, meg nem állhatta, hogy
1553 2| mogyoró koppan a padon, fölnéznek a palatábláról a többiek,
1554 2| emlékszem, hogy egyszer fölnyitottam a szememet, nagy fekete
1555 2| fára egyszerre. Az öreg meg fölnyújtotta a kosarat, hogy azt tele
1556 2| madár fölröppent, keringett fölöttem, s mikor leszállt, közelebb
1557 3| harangszó. Estélig átsuhantam fölöttük, mint a fecske a víz fölött.~
1558 1| seregélycsapat repült el fölöttünk, de olyan éktelen lármával,
1559 2| míg azzal babrált, addig fölokosított:~- Nem kellett már a kis
1560 2| koppantott a fejére, arra fölrebbent a nagy, lomha madár, károgott
1561 2| akartam kapni, haragosan fölrikoltott rám Gyurgyóka:~- Fütyülni,
1562 2| Nem ért semmit. A madár fölröppent, keringett fölöttem, s mikor
1563 3| szomszéd boltjába, és ott fölruháznak a Jézus nevében, de azt
1564 4| volt, te?~- Akkor, mikor fölséged a fülével hajtotta magáról
1565 2| nevethessek neki, hogy így fölsült a tudományával.~Az ám, ahogy
1566 3| elmozdulni. Ami jeget, havat fölszedtem útközben, az álltomban elõször
1567 2| irháját esze nélkül, ahogy föltápászkodott, akárhogy kiabált utána
1568 3| elhatároztam, hogy ezek után jobban föltekintem a hüvelykpici férfiút, aki
1569 2| hirtelen fölkapta a fejét, és föltekintett a fára. Parányi kenderike
1570 2| orcátlan dongólégyre, s föltettem magamban, hogy leparittyázom
1571 4| Azt se bánom, nagy kanász.~Fölugrik a nagy kanász, maga alá
1572 3| csattogott-pattogott odakint: fölvágta tûzrevalónak a szánkót.~
1573 1| eresztette be. Földjét, szõlejét fölverte a gaz, eszébe se jutott
1574 3| mondtam gyanakodva.~- Fölveszed biz ezt, édes öcsém, száz
1575 1| elõtt kaparászgatnak, majd fölvetik az udvart keserves szavukkal:~-
1576 3| iskolában, kisvártatva pedig fölvette a kalapját.~- Gyerekek,
1577 3| aztán felhagytak a népek fölvilágosításával, mert a népek hol kinevették
1578 4| fûzfára. De már erre csakugyan fölzúdultak a halászok.~- Baj lesz abból,
1579 3| Gergulics bácsi csakugyan nem fösvénykedett a tudományával. Ahogy az
1580 2| ember -, nem úgy lesz az! Fogadást kötöttem a szürkével, hogy
1581 1| hazafelé. Pedig ha megtalálná, fogadom, hogy mindjárt megtennék
1582 2| volna azt tanulnom. Még a fogához is hozzákocogtatta édesapám
1583 2| hát úgy mereszgeti elém a fogait, mint valami jó ismerõs.~-
1584 4| Nekem is elvásott már a fogam a kökénybe, Petykó!~- Jó
1585 1| lett is. Se látszatja, se foganatja nem volt az igyekezetemnek.
1586 4| Perecet.~- Perec, ha szeretsz, fogd meg a nyakam!~- Miért fogjam
1587 4| a déli nap. Nincs ehhez fogható tükör a világon. Vize mint
1588 2| édesanyám a pártomat nem fogja.~- Ugyan, apja! Hadd örüljön
1589 1| letemetted õket, meg se fogják.~„No, majd kivárom én azt” -
1590 4| fogd meg a nyakam!~- Miért fogjam meg, te Málé?~- Hát hogy
1591 2| s kiadta a parancsot:~- Fogjátok meg csak a hátulsó udvarban
1592 3| Ez a jó ember csak nyáron foglalkozott kalaposmesterséggel, télen
1593 3| S az o betûre mindig úgy fogok gondolni, mint áldásra nyitott
1594 2| jajveszékelt a szegény kis fogoly:~- Nyit-ni-kék, nyit-ni-kék,
1595 3| hívni. A g betûnek sohasem fogom megbocsátani azokat a könnyeket,
1596 3| szereztem a dologról, marékra is fogtam a bátorságom, és erős támadást
1597 1| Mióta én látom is, úgy fogy, mint a megszegett kenyér.~-
1598 3| se.~Szegény Matyi egyre fogyott, mint a megszegett kenyér.
1599 4| borongatta, mézes teringette - fohászkodta el magát Perec -, most már
1600 3| ilyent életében, és olyan fohászokat morgott közben, amiket talán
1601 4| hogy a dolognak törje a fokát, csak tovább is a tükörbe
1602 3| karácsonyi füstökével, a mézes fokhagymáéval - olyan nagy volt minden,
1603 4| csak a helye. Nagy kopasz folt a Séd vize partján, amivel
1604 3| Sebaj, kikerül a maga foltjából - nyomogatta a lábam Sor
1605 1| rongyos életet össze nem foltozod - motyogta a kovács, s keserûen
1606 2| csak Dobrókához kellett folyamodni.~No, az nem ölelgetett meg
1607 4| patakot ki nem száríthatta, folyását másfelé nem fordíthatta,
1608 4| csak elhallgatott.~- Mért folyik az orrod vére, Petykó? -
1609 2| hogy csak úgy nyekkent a folyókában.~Vitte is az irháját esze
1610 3| ami benne van, te majd folytathatod.~- Apám írta? - nyitottam
1611 1| akkor szõrivel kell kifelé fordítani a subát, mert nagy esõ lesz.~
1612 4| száríthatta, folyását másfelé nem fordíthatta, hiszen az forgatta a malomkereket,
1613 1| Nem az, pedig felém is fordította a fejét, de megint csak
1614 2| rázta le õket magáról egy fordulással, azzal fölemelte a fejszét,
1615 2| futtatott nyeregben. Be se fordulhattam a konyhára útravalóért:
1616 2| ragyog az aranyos teteje.~- Forduljunk be, táltos lovam, ebbe a
1617 3| Meg se álltunk az ötödik fordulóig, ott is csak lélegzetet
1618 2| elhagyta õket:~- Ezt a kis forgácsot hordjátok haza, jó lesz
1619 3| majd aztán ahhoz képest forgatja magát a világi életben.
1620 2| a cseresznyét, s mikor a forgószél elkapta a nagyapám kalapját,
1621 3| biz ezt, édes öcsém, száz forint nélkül is. Mert ez valóságos
1622 3| te!~- Föl nem venném száz forintért - mondtam gyanakodva.~-
1623 3| gesztenyéje is veszélyben forog, ha tovább is buzgok az
1624 1| nyelvem majd leragadt a nagy forróságban, s nagyon jólesett a fejemet
1625 2| fújni, mert nem ismeri a fortélyát. Csak akkor szól, ha szívják;
1626 3| pedig azt csinált. Olyan fortélyt eszelt ki, amilyen csak
1627 3| közölte aggodalmát Agócs főtisztelendő úrral:~- Székre kell állítani
1628 3| örültem, ha a gazdám hajába főtt krumplit vágott hozzám.
1629 2| SZEGÉNY EMBER VÍZZEL FŐZ~Az édesapámtól hallottam
1630 3| vézna ujjnál, mely sütés, fõzés, mosogatás, mosás után fáradhatatlanul
1631 1| vigasztalta a csöppség -, fõzöt én teneted levestét, de
1632 4| nem fehérebb, hajnal nem frissebb, napsugár nem ragyogóbb
1633 1| durcásan. - Én csak angol fûben szeretek ugrálni.~„Ejnye,
1634 3| Palkót, de a kopogását mindig füleltem, ha jött, ha ment.~Egy hét
1635 2| magamnak is harsogott bele a fülem. Hanem azért az az áldott
1636 3| mégis inkább csak az én fülemen töltötte a mérgét, és nem
1637 2| ásítottam akkorákat, hogy fülemig szaladt a szám.~- Lelkem,
1638 4| hogy volt, mint volt.~- Fülemmel hallottam, szememmel láttam.~-
1639 2| már úgyis süket az egyik fülére, szegény!~Éppen azért nagyon
1640 3| gondolkodóba először életemben. Fülheggyel hallottam már én egyet-mást
1641 2| csip-csip! - tátogatták a fülig érõ szájacskájukat. Bizonyosan
1642 4| sokért nem adnám, ha egyszer fültövön találnám a tündérteket!~
1643 3| evvel nem sokra mentünk. A fülünk megfázott, a sapka a tetõn
1644 1| AZ ANGOLKA~Azon a fürdõhelyen, ahol én minden esztendõben
1645 2| No, erre nem volt énnálam fürgébb legény! El se kukorékolhatta
1646 2| turbékolnak a háztetõrõl, a fürgébbek még körül is csattogják:~-
1647 2| Szétfoszlottak, mint a füst, elszálltak, mint a pára.~-
1648 2| állnék, míg a kéményünk füstje látszik. Tudom, majd sírna
1649 3| összekeveredve a karácsonyi füstökével, a mézes fokhagymáéval -
1650 3| ködmönfélét a karján. Csak úgy füstölt belõle a por, ahogy szétterítette
1651 1| sövény ágai közt bujkált két füstös fejû cinege, de biz ezek
1652 2| kerülte azt az ember, ha csupa füstté változott volna is. S azt
1653 4| királykisasszonyt. Nagy füttyszóval mentek, de Petykó egyszer
1654 3| édesapámhoz, aki halkan fütyörészgetve varrogatta a juhbőrből való
1655 1| hogy az angol rigó szebben fütyül, mint a magyar.~- Meg hogy
1656 2| akkor én fütyültem. Mindig fütyülnöm kellett, míg csak a kosár
1657 1| neki van a legrikoltóbb fütyülõje, de hol jár még ilyenkor
1658 2| még olyan keservesen nem fütyült, mint ahogy akkor én fütyültem.
1659 2| fütyült, mint ahogy akkor én fütyültem. Mindig fütyülnöm kellett,
1660 1| már a jó pajtások, fák, füvek, virágok, dalos madarak?~
1661 1| csendesebben tipegett a füves udvaron. Hatéves az egyik,
1662 2| már ott volt mellettem a füvön. Akkora mézes kenyér, hogy
1663 4| emberek a patakba hajló öreg füzeket. Lehullott targallyat ha
1664 4| lecsattant, megremegett az egész füzes, és haragos hullámokat vetett
1665 2| lelkecském, hogy most már ne fújjad tovább!~Sebaj, van még egy
1666 2| akkor szól, ha szívják; ha fújják, akkor csak szuszog.~Hirtelen
1667 2| muzsikásom, amért olyan szépen fújod!~No, nekem se kellett egyéb!
1668 2| belekóstol, ha bele nem fújok a körtemuzsikába.~De belefújtam
1669 3| szeretném megvenni - mondta furfangos mosollyal.~Erre már nem
1670 3| két-két jó pajtás, s addig fúrt-faragott, míg meg nem volt a pad.
1671 1| locsoltam egész álló nap; túrtam‑fúrtam, mint a vakondok.~- Tessék,
1672 4| körös-körül, de itt meg nem él egy fûszál.~Valamikor, úgy mondják,
1673 3| hétköznaplót. Azt, amiben söpreni, fűteni, lámpát pucolni szokott.
1674 3| anyaszívektõl telik.~Akárhogy fûtötték a búbost, a malomszoba ablaka
1675 4| Kezes-e?~- Mint a bárány.~- Futós-e?~- Mint a szél. Jaj, jaj,
1676 2| szürkével, hogy te vagy a futósabb. Hát azt szeretném most
1677 4| Szaladt is a kis kanász, futott is a nagy kanász egészen
1678 2| abrakot.~Így aztán én versenyt futottam a szürkével, nagyeszû Gyurgyóka
1679 4| Hanem ezt már csak úgy futtában kiáltotta vissza a nagy
1680 2| akkor ott ültem az arannyal futtatott nyeregben. Be se fordulhattam
1681 4| hintázzák magukat a délesti fuvalomban. Mintha csak mesebeli tündérek
1682 4| ti, halászok, hogy még a fûzfákat is megsüvegelitek! Annyi
1683 4| haragjában.~A Séd-parti fûzfáknak volt is nagy becsülete az
1684 4| egy fejszét, és ráfogta a fûzfára. De már erre csakugyan fölzúdultak
1685 4| Petykó nagy szemérmetesen fûzte tovább a szót:~- Bizony,
1686 3| egyszerre elõ tudott hívni. A g betûnek sohasem fogom megbocsátani
1687 4| védelmére sietne a fáinak.~Galambhajú öregember volt a halászok
1688 2| volt menekülni. Éppen a galambokat etette az udvaron, mikor
1689 2| az öreg bodzának is, a galamboknak is, azok mind azt mondták
1690 3| hozta Matyit, mint egy beteg galambot.~- Fiúk, álljatok fel! Tiszteljétek
1691 2| szedte a tûzre való tar gallyat.~- Jut is, marad is - mondogatta
1692 2| úgy belém akaszkodott egy gallyával, hogy el sem eresztett,
1693 2| nem gyõzte dicsérni, míg a gallyon nyikorogtatta:~- A szõlõmetszõ
1694 2| egyszer pajkos suhancok gallyszedegetés közben lehámozták a kérgét
1695 2| segítette föl a rõzsenyalábot a gallyszedegetõ gyerekek hátára.~Történt
1696 4| csóválta meg a fejét.~„No, ez garabonciás diák lehetett” - gondolta
1697 4| malomba, s kiült a kiskapuba garabonciást lesni. Olyan szerencséje
1698 2| a lovadat is!~Két napig garázdálkodtak a falunkban a muszkák, de
1699 1| Földjét, szõlejét fölverte a gaz, eszébe se jutott neki.
1700 3| télen, akkor megmondom a gazdádnak, hogy csupa férges gesztenyével
1701 1| idejekorán eszembe jutott, hogy a gazdaemberek nem szoktak bukfencet hányni.
1702 1| nyáron aztán beállhatsz gazdainasnak, ha kedved lesz hozzá.~Erre
1703 3| kõlépcsõkön, s nem tudom, a régi gazdájuk nem jobban örült-e nekik,
1704 1| fiamuram, maga nagyon rosszul gazdálkodik! Nem szabad mindnyájunk
1705 4| magam szolgálok az én kis gazdámnak, csakúgy, mint otthon.~Azonközben
1706 1| mert így gyarapodott a gazdaság. Volt már háza, földje,
1707 1| lezabálta a csiga. Nem maradt a gazdaságomból egyéb, csak a dinnyebokor.~
1708 2| nyulak fára mászni.~- Hja, gazdikám, azok nem is felhõnyulak
1709 1| bocskorában didergett a tót, s gémberedett kezecskéjét félénken nyújtogatta
1710 4| parancsot doboltatta ki a dobos gémekkel Kótyonfitty király.~Udvara
1711 3| jobban szerettem volna, ha generális lett volna belõled.~- Az
1712 4| is a bukfencet, pléhnyakú generálisok állták is a tótágast, csak
1713 1| annyi rovást faragott a gerendába. Aztán nagyot nyújtódzott,
1714 3| Szegény szántóvetõnek gerendán a könyvtára - okosított
1715 3| elõtt. Most már a Szabó Gergõék húzták õket.~Ekkor énnekem
1716 4| a kakukknak, a kakukk a gerlicének. Mire a Dióbél király palotájához
1717 3| hogy a Palkó három szem gesztenyéje is veszélyben forog, ha
1718 3| után röppentem egyet. Ki is gesztikuláltam magam egy egész életre,
1719 4| kanász.~- Megrövidítettél, te gézengúz! - förmedt rá a kis kanászra.~-
1720 1| szomorú nótába:~- Jön a tél, gi-á-gá, mehetünk világgá.~A sok
1721 3| pusztulása lesz vagy egy gipsznyuszinak vagy a posztómackónak, de
1722 1| teremje a dinnyét.~Ástam hat gödröcskét, a hat dinnyemagot eltemettem,
1723 1| mindennap kibontottam egy-egy gödröt, és egyre jobban elment
1724 3| minden szögnek. Egy nagy gömbölyű szög volt a kutyafejű tatár,
1725 3| orrát, mintha õ hajtaná a Göncöl szekerét.~Másnap én kávéztattam
1726 2| fiam? - tartott elejbem egy görbe szõlõmetszõ kést.~- Nem
1727 3| lábam - motyogtam pityergõre görbült szájjal. Megijedtem, mert
1728 1| Jól ám - azt mondja. - Itt görnyedek elsõ kakasszó óta.~- Sötét
1729 1| végig a szemével a zsendülõ görögdinnyéket.~- Hát akkor mi a Tamásé?~-
1730 3| kiművelt emberek kettős gőgjével mondta a nagytőke, és láttam,
1731 4| gólyahírvirágot. Korán tavasszal, a gólya érkezése idején tele van
1732 4| tükrében a vízimolnár lánya, gólyahír virága.~
1733 4| már rég elhordta a szél a gólyahírvirág aranyszirmait. Csak fényes,
1734 4| világszép molnárlánynak, õ maga gólyahírvirággá. S ha nap süt, ha esõ esik,
1735 4| gondoljátok. Aranyszirma a gólyahírvirágnak aranyhaj volt valaha, zöld
1736 4| LÁNYA~Mindnyájan ismeritek a gólyahírvirágot. Korán tavasszal, a gólya
1737 1| hát minek tépted ki, te golyhó? Most már odavan az egész
1738 3| mit ketyeg az óra, és mit gondol magában az oroszlán, aki
1739 3| világtalan kis agyamban az a gondolat, hogy van egy téli isten
1740 1| királyok portáján se. S azt gondolhatta a jó Isten is, mert napszemével
1741 2| találtam meg rajta.~- Ne gondolj most avval - nyerített a
1742 1| Úgysincs még kinek sütni ‑ gondolja magában.~- Édesapám - szólal
1743 3| Azt hiszem, akkor estem gondolkodóba először életemben. Fülheggyel
1744 2| Gácsérfarkú, gácsérfarkú... - gondolkozik Sándorka lehajtott fejjel,
1745 3| tudja meg az ember, mit gondolnak róla a másik parton, s majd
1746 3| betûre mindig úgy fogok gondolni, mint áldásra nyitott szájra.
1747 2| szájacskájukat. Bizonyosan azt gondolták magukban, hogy: no, ez jó
1748 3| törõdtünk vele. Csak arra gondoltunk, hogy milyen jó lesz szánkóba
1749 1| délben a gyerekeit. Hosszan, gondosan végigcirókálta õket, s hol
1750 1| van, annak játék az élet. Gondot felez, örömet kétszerez
1751 3| kacagtunk azon a télen. Voltak gonosz, makacs betûk, amelyek nem
1752 4| ínségesnek - mosolygott gonoszul.~Amúgy is mindig azon törte
1753 1| van a góréban.~Az ám, a góré, azt még meg se néztem,
1754 1| én föl nem kapaszkodtam a góréba, csak kívülrõl néztem az
1755 1| morzsoló ember?~- Odakint van a góréban.~Az ám, a góré, azt még
1756 1| nyomorúság.~Ahogy odaértem a góréhoz, kihajolt hozzájuk a vak
1757 4| odaakasztott helyette egy goromba liszteszsákot.~- No, édes
1758 3| fölfelé mentem, s olyan gorombán taszított hanyatt, hogy
1759 4| belemelegedett a beszédbe:~- Grácia, uram királyom, ennek az
1760 3| azonban magammal rántottam a grádicsról valami ottfelejtett rossz
1761 1| öröm volt nézni.~- Csupa grófkisasszony lette a Hanka - kacagott
1762 2| szememet, nagy fekete madár gubbaszkodott az ágyam végiben. Olyanforma
1763 3| szaladt elõre.~Kati néni ott gubbasztott a vackán, elkékült orcával,
1764 1| Piroskával.~- Kicsi virágszálam - gügyögött neki elfojtott sírással -,
1765 4| Hát még az a sok asszonyi gúnya, csak éppen asszony kellene
1766 1| õrizgetett ruháit. A jó meleg gúnyácskát, a bélelt kis cipõket, a
1767 3| kis rongyos? Nem olyan gúnyához csinálták ezt a szánkót,
1768 1| õket nézni. Szellõs, nyári gúnyájában, rongyos bocskorában didergett
1769 1| mert nem volt ott semmi gurítanivaló se. A dinnyemagok igen jóízûen
1770 4| vegyetek ítéletbe, hogy gyalog jöttünk, van ám otthon egy-két
1771 4| kutyagolunk,~sárba, vízbe gyalogolunk,~hintón jövünk visszafele,~
1772 3| fenekére szögeztünk két gyalult deszkát, kerítettünk egy
1773 3| legény, se a kalapácsot, se a gyalut el nem bírná - mondta megelégedetten -,
1774 3| Világéletemben nem láttam gyámoltalanabb teremtést a mi Matyinknál.~
1775 2| szereti Sándorkát, akármilyen gyámoltalanka is. A napsugár az õ padja
1776 3| száz forintért - mondtam gyanakodva.~- Fölveszed biz ezt, édes
1777 1| örült õ nagyon, mert így gyarapodott a gazdaság. Volt már háza,
1778 2| vallatlak én tovább, ne félj. Gyáva is vagy, dacos is vagy:
1779 2| hajladozott, pedig szél se fújt. Gyémántalmák csillogtak-villogtak az
1780 3| Lesz-e valaha a világon gyémántból faragott íróvesszõ, mely
1781 3| mikor egyszerre csak a Gyenes Pista ránk zörgette a zsalut.~-
1782 1| lúd. Felvég, alvég minden gyereke összeszaladt arra hírre,
1783 3| egyebütt nem, a kis iskolás gyerekei olvasókönyvében. Mert Törőcsik
1784 1| kukkantott ki az ajtón a gyerekekre.~Ott voltak azok egy szálig.
1785 1| fejét. - A legkedvesebb gyerekemnek sütlek meg ebédre. Úgy igyekezz
1786 2| favágás meg a kõfejtés csupán gyerekjáték lett volna.~Heten voltunk
1787 3| lelkét.~- Én odaadhatnám a gyerkőcnek addig a bekecsemet - mondta
1788 3| válaszolt:~- Ölég fürge a gyerök, úgy megszaladja az emeletöket
1789 3| ránk zörgette a zsalut.~- Gyertek ki, fiúk, nézzétek meg a
1790 3| úr megjön, a karácsonyi gyertyácskák meggyújtása is nehezen ment,
1791 3| márványpadkán. De végre minden gyertyán kinyílt a lángvirág, és
1792 3| kezemet.~- No, hát akkor gyerünk el, fiam, Gergulics bácsihoz!~
1793 3| sárgarigók se járnak iskolába, a gyíkok se járnak, mégis egész jól
1794 3| vállamat. - Jóravaló méhecske a gyim-gyomban is megtalálja a mézet. Hanem
1795 1| Ott bújt volna ki belõle a gyökerecskéje meg a száracskája - magyarázta
1796 3| akartak mozdulni, mintha gyökeret vertek volna a kőben.~-
1797 3| se kellett. De még meg is gyömöszöltem a nagy mihasznát.~- Telik
1798 3| asztalon, s megrázogatta gyöngéd szeretettel.~- Mit szólsz
1799 3| Három Matyi! Ha írt, csupa gyöngyszem; ha leckét mondott, mint
1800 1| mint a tenyerem. Addig gyönyörködtem a hangyák játékában, hogy
1801 3| végigsimíthatta.~- Ejnye, de gyönyörû kis ködmön!~„Hátha még azt
1802 4| egész erdõ.~Én vagyok a gyolcsos tót.~Vegyen, öcsém, szűrposztót!~
1803 1| már, mire hazakerültem. Gyomláltam, locsoltam egész álló nap;
1804 1| õnáluk még a csigabiga is gyorsabban fut, mint a nyúl.~Az angolka
1805 3| amire szülém tanított.~S ha gyorsan írok, most is sokszor megesik
1806 1| éljenzel? Hogy hívják ezt a gyorsgõzöst?~- Árpádnak - felelte a
1807 1| ingujjban dolgozik, úgyis alig gyõzi a verejtéket törölgetni,
1808 3| könyvtáros úr. Én már akkor nem gyõztem olvasni, csak úgy felébõl-harmadából
1809 2| látni, melyiktek lesz a gyõztes. Az kapja a dús abrakot.~
1810 3| Bizony, annyi lábat nem gyõztünk meg a magunk rossz cipõivel.
1811 2| jutott, hogy délben maradt a gyümölcsöstányérban egy szem szilva. Azt édesanyánk
1812 3| egy marék szalmám, sem egy gyújtat fám, majd megfagyok, lelkeim -
1813 2| hordjátok haza, jó lesz gyújtónak - mutatott a kivágott fákra.~
1814 4| Matykóval együtt nótára gyújtott:~Lánynézőbe kutyagolunk,~
1815 2| szuszog.~Hirtelen világosság gyulladt a Sándorka ködös kis fejében.
1816 2| magam is, hogy a nagyeszû Gyurgyókának igaza van. Azóta sose mentem
1817 2| legelõször találkoztam nagyeszû Gyurgyókával, ki nem tudtam nézni, hol
1818 3| Palkónak is igaza van meg Gyurkának is?~- Az ám, ni - komolyodott
1819 3| tud a légycsapó, azután Gyurkát simogatta végig vele, s
1820 1| szénaboglyának a helyén álltak, amit gyûrû alakban nõtt be a dús, kövér
1821 1| siránkozott a másik, akinek ezer gyûrûbe bodrodott az aranyhaja.~-
1822 3| én szobatáblám, édesanyám gyûrûsujja rajta a palavesszõ. Lesz-e
1823 3| Küsmödit is láttam egy nagy H betûnek a létrájában. Azon
1824 4| felelgetõ kedviben a patak. Habzott, tajtékzott, hullámai megdagadtak,
1825 3| Kinizsi Pál erõs férfi volt, a hadakozás neki játék. Három Matyi
1826 4| Csizma ilyen alapos!~- Ne hadarjon annyit, atyámfia - mondja
1827 4| erõsködött Málé, kézzel-lábbal hadonászva.~De most már úgy kacagott
1828 3| többiek, mint valami diadalmas hadvezért. Boldog volt, aki a gúnyám
1829 1| megszellõztetni.~Jaj, dehogy hagyná pedig itthon Andráska a
1830 3| még szolgabíró se. Mért hagyod itthon az eszedet, mikor
1831 1| vele beszélgetni:~- Itt hagytál. Nem szerettél. Aranyos
1832 4| hoztam magammal, otthon hagyva egy-két udvari cselédem.~-
1833 1| szétrepedt egy kicsit a haja az oldalán.~- Ott bújt volna
1834 2| dobbant nagyot a szívem, s hajadonfõvel szaladtam ki az udvarra.~
1835 3| fésût nem álló vad, fekete hajam, s csengett a hangom, mint
1836 4| almáját.~De már akkor hat hajdú hétfelõl markolta meg Málé
1837 1| mókusok, melyek mindig engem hajigálnak meg a legnagyobb fenyõtobozzal.
1838 4| mulatni, hogy nagy kõdarabokat hajigált a Sédbe a malomból, és kikiáltott
1839 3| és a táblabíró úr lapját hajítja be a pincelakásba a suszternak.~
1840 2| gazda:~- Megállj, hé, hadd hajítom utánad a lovadat is!~Két
1841 2| már nem bírom a fejszét - hajított félre egy nagy faderekat,
1842 1| Bodorka, míg csak meg nem hajítottam õket egy marék csokoládécukorral.~-
1843 2| tömérdek dereka is egyre hajladozott, pedig szél se fújt. Gyémántalmák
1844 4| megszaggatták az emberek a patakba hajló öreg füzeket. Lehullott
1845 4| Magunk is igyekeztünk - hajlongott Matykó jobbra-balra -, s
1846 2| szabadságharc idején már hajlott korú ember volt, de azért
1847 3| versekkel, harmatosakkal, mint a hajnalkavirág, csengõ-bongókkal, mint
1848 3| az a legkedvesebb fia a hajnalnak, piros köpönyegje van, és
1849 2| Tessék, kis barátom! - hajolt le nyájasan Tamás bácsi. -
1850 2| édesapám, ahogy közelebb hajoltam volna hozzá.~„Ugyan mi nevezetes
1851 1| Az az édesapa testvérje. Hajóskapitány Londonországban. Eljön mihozzánk
1852 3| szentélyt elválasztja a hajótól. Egyszerre mindenkinél magasabb
1853 4| Szorítsd, nagy kanász! Hajrá, nagy kanász!~Mire a nagy
1854 2| doktor bácsi - mind a madarat hajszolta. Nem ért semmit. A madár
1855 3| hordja az orrát, mintha õ hajtaná a Göncöl szekerét.~Másnap
1856 1| meglapulva, a fiatal cseresznyefa hajtásait számolgatta. Éppen a fejére
1857 2| békapásztorságnak?~- Vége - hajtottam le a fejemet.~- Megunta
1858 3| kezdett. Ahogy ránk vetette háládatos tekintetét, a mi szívünkben
1859 1| megfelelt hûségesen, s nagy háládatosan még a bábuval is mindig
1860 3| hintón, ami csak lépésben haladhatott a bõrruhás kiskunok és berlinerkendõs
1861 2| a fákat, s minél elõbbre haladt, annál jobban nõtt a szörnyû
1862 4| hiszen nem szoktak a halak fára mászni.~- Márpedig
1863 4| hazaballagott a nyúllal meg a halakkal, Perec koma pedig még álltó
1864 2| az kergette el mellõlem a halál fekete madarát.~
1865 1| hozzám. Bizonyosan az ebédért hálálkodott.~Édesanyám sírva fakadt,
1866 1| nem fázik.~Míg a drótos hálálkodva öltözködött, Nekopogi kovács
1867 2| küncsücsü! - kiabálta vissza hálásan a sövény ágai közül, de
1868 4| szívesen segített a szegény halászoknak, annyi halat terelgetett
1869 4| kiszaladt a halpiacra, vett a halászoktól két keszeget, azokat felkötötte
1870 2| S akkor egyszerre valami halk csittegés hallik a szobában:~-
1871 3| mondtam önérzetesen, s kicsit halkabbra vettem a szót ‑ meg a bakteroktól.~
1872 3| fordult édesapámhoz, aki halkan fütyörészgetve varrogatta
1873 2| esett, és ijedt csettegés hallatszott a sûrû lombja közül:~- Csett-csett,
1874 1| Öltözz hamar, legény! Most hallgasd meg, mit mondanak a cinegék!~
1875 3| rezzentett ki apám abból a nagy hallgatagságból, amibe beleestem, míg ezeket
1876 1| hallgatni. Olyanok mondják, akik hallgatták, olyanok pedig voltak sokan.
1877 2| egyszerre valami halk csittegés hallik a szobában:~- Csitt, csitt,
1878 3| kőben.~- Gyere hát, nem hallod?! - rántotta meg a tanító
1879 3| könyvet elhordanak elõlem?!”~- Hallod-e, te fiú - támadt hirtelen
1880 3| hogy én azt még most is hallom. Szégyenletemben aztán ki
1881 4| de holdas éjeken sokszor hallották a szavát a halászok a víz
1882 3| tanító írt, Isten nyugtassa haló porában. Szép hosszú vers
1883 1| Ha szép csendesen ül a hálója sarkában, nyugodtan sütkérezik
1884 4| annyi halat terelgetett a hálójukba, hogy alig bírták kihúzni
1885 4| mente, száz bunda, ezer hálóköntös; ki bíbor, ki bársony, kelméje
1886 4| magában Perec, s kiszaladt a halpiacra, vett a halászoktól két
1887 4| torkán akadt a kanállal vert haluska.~Nem azok vagyunk mi, töröm
1888 2| nekem hozott, mégpedig hamarosan. Délután kimentem a vásárba,
1889 2| észre, hogy se híre, se hamva Dobrókának, csak a szél
1890 2| mindjárt a Szultánnak is, a Hamvasnak is, az öreg bodzának is,
1891 1| volt a legkisebb, az még hancúrozva jött, mint a kiscsikó.~Veronika
1892 1| egyszerre valami vékony hang a nyitó ember háta mögött.
1893 3| fekete hajam, s csengett a hangom, mint valami úrikisasszonyé.~-
1894 4| nagyobbakat nyelt, annál hangosabban biztatta a nagy kanászt:~-
1895 2| gyönyörű körtemuzsika olyan hangot adott, hogy a darázs menten
1896 1| versenyfutást tartanának. Mutattam a hangyaforradalmat apámnak. Azt mondta rá,
1897 1| tenyerem. Addig gyönyörködtem a hangyák játékában, hogy utoljára
1898 1| magamat, hogy nézegettem a hangyákat, milyen sebesen sürgenek-forganak
1899 3| jegesedõ hólében?~- Csakis - hangzott a válasz kérkedés és panaszkodás
1900 1| Csupa grófkisasszony lette a Hanka - kacagott a drótos, s mint
1901 3| mikor megolvassa, hogy hányat szól a kakukk, vagy hogy
1902 2| nyulacskának a fülébe, amelyik itt hányja elõttünk a cigánykereket.~
1903 1| gazdaemberek nem szoktak bukfencet hányni. Ahelyett fölkaptam a kapát,
1904 4| tálat, az inasok bukfencet hánytak, az ajtónállók tótágast
1905 4| elmennek. Fõ-fõ miniszterek hányták is a bukfencet, pléhnyakú
1906 2| krajcárt, örömömben bukfencet hánytam egészen a kis ajtónkig,
1907 2| a kávésfindzsa, s mindig haraggal vannak tele. Csak akkor
1908 2| életemben elõször láttam haragosnak szülémet. Az pedig akkor
1909 4| aranyszirmait. Csak fényes, haragoszöld nagy levelei hintázzák magukat
1910 2| ezért lobbant egyszerre haragra.~- Micsoda, hát te azt hiszed,
1911 4| patakra. - Látod-e, hogy haragszik a tündér?~- Látom ám, hogy
1912 1| morzsoló ember, akkor én haragszom. Pankára nem szabad haragudni,
1913 1| haragszom. Pankára nem szabad haragudni, akármit csinál, de a morzsoló
1914 1| megfogta, ugye, édesapám?~Haragudott is, nevetett is édesapám,
1915 3| szinte megsajnáltuk.~Nem haragudtunk már rá, hiszen nem volt
1916 4| fenekérõl. Csengett, mint a harang, ha jókedvû volt; harsogott
1917 3| kikergeti.~Hát igen, hogyne, a harangozónak is igaza van. Karácsony
1918 3| elvész!~Szólították is a harangozót, de az vállvonogatással
1919 4| feküdtek, úgy várták a déli harangszót.~- Haj, haj! - sóhajt egyszer
1920 1| Nézd csak, milyen mohón harapják a báránykák a füvet. Érzik
1921 4| szállást?~- De még valami harapnivalót is kerítünk - tüsténkedett
1922 3| kalapáccsal, aztán kiszedtem őket harapófogóval. Mikor készen voltam, akkor
1923 3| került, s két pár meleg harisnyával, nyiszlett vászonkendõkkel
1924 3| másikat nagyon kamaszolták, a harmadikat csak segédlettel lehetett
1925 2| barátkoztam. Másnap ágynak estem, harmadnap elõvett a láz, s attól fogva
1926 3| szobában szorgoskodtunk mind a hárman, mikor egyszerre csak a
1927 4| rendben tartsa õket.~A király hármat köhentett, a kisasszony
1928 1| Mégpedig korán reggel, harmathulláskor, hogy jókor odaérjünk.~Nagyon
1929 1| hogy olyan a kõ, mintha harmatos volna. Odakiáltottam az
1930 3| tele nekem való versekkel, harmatosakkal, mint a hajnalkavirág, csengõ-bongókkal,
1931 3| a kétkrajcáros, melyik a háromkrajcáros mézeskalács.~- Hát a könyvek,
1932 3| kicsi vagy, fiam, hát még háromnak! Hol adjak én most egyszerre
1933 1| szépeket álmodok a szúnyoghálós hárságyon, egyszer csak felébredek
1934 1| Az öreg Parrag bácsi harsog úgy a kukoricával.~- Ki
1935 1| felébredek valami furcsa harsogásra. Mintha téglapadlón kis
1936 3| széltestvérek a nádtetőn, és harsogva-zúgva kergették egymást ki s be
1937 3| óriásnak vertem szögeket a hasába, aki elnyelte Jancsit meg
1938 3| hallottuk a kopogtatást a csupa hasadék ajtón. Csak akkor ütöttük
1939 4| lány, mosolygott, mint a hasadó hajnal, s odaállt a rozmaringos
1940 3| ragadt belõle Palkónak a hasára, mint az ujjaira.~- No,
1941 3| körmével egy rendes S betût hasított az ablak jegébe. De én ravaszul
1942 2| eresztett, míg a ruhám el nem hasította.~- Vesd le hamar azt a drága
1943 2| bennünket, de biz az nem sokat használt. Bizony megint csak Dobrókához
1944 1| meg Andráskát. Az egyik hasztalan vallatta a száraz leveleket,
1945 4| Tisztelem, becsülöm a király hatalmát, de már akkor inkább megeszem
1946 2| bizonykodtak már a tornácon, mind a hatan, hogy õk színét se látták
1947 1| drótostót lépett be rajta, hátán batyuja, öliben nagykendõbe
1948 2| gallyszedegetõ gyerekek hátára.~Történt azonban, hogy egyszer
1949 3| szelelőlyukakon.~Egyszer el is határoztam, hogy elbújok a kémény mellett,
1950 2| erdõ a falu alatt. Sívó határunkban mégis úgy zöldellett, mint
1951 4| báránynál szelídebb sok hátasparipa! Csak asszony kellene, aki
1952 3| akkor éri el a legnagyobb hatást, ha olyant mond, amit maga
1953 1| tipegett a füves udvaron. Hatéves az egyik, nyolc a másik -
1954 1| lehet legelni a vizes füvet.~Hátrafordultam, és nemcsak azt láttam,
1955 2| mint a haragos szélvész?~Hátranézek: hát, uramfia, ott toporzékol
1956 1| legelõföldre értünk, apám hátraszólt:~- Nézd csak, milyen mohón
1957 3| nagykendőjét, csomóra kötve hátul a derekamon. Csak azért
1958 2| parancsot:~- Fogjátok meg csak a hátulsó udvarban a kis fekete kakast!~
1959 3| rémítőket, a ködöket, szeleket, havakat. Mért ne hozakodnék elő
1960 4| is nyugodott Málé koma, s hazaballagott a nyúllal meg a halakkal,
1961 2| egyszerre kiüti a fejét a házából. Nagy ormótlan feje van,
1962 1| vadrózsával befuttatott házacska piros rácsos kerítése mellett
1963 3| elmehetsz angyalnak! Hány házad van még?~Már csak egy volt,
1964 4| volt a patakmalomnak, mire hazaérkezett az öreg, koldusbotra jutott
1965 2| felső szomszédot s mire hazaértem, kalappal vittem a krajcárt.
1966 2| bekiáltott az édesanyámnak: - Hazahoztam a rigót, szomszédasszony!
1967 1| éjszakát mondott már, mire hazakerültem. Gyomláltam, locsoltam egész
1968 3| mosolygott egy kicsit mélán házam úrnõje, lepillantván a tulajdon
1969 3| vagyok a Marci kisasszony.~Hazamenet nagyeszû Balla már a kisajtóban
1970 2| bevágtatott a kapun.~A nagyapám házának mindig tárva-nyitva volt
1971 4| Mit javallsz, Matykó?~- Házasodj meg, Petykó!~- Kit vegyek
1972 2| megszédült tőle. Alig bírt hazaszállni Darázsországba, hogy elújságolja
1973 4| a malomba, a halászok is hazatakarodtak, mert hirtelen nagy zivatar
1974 3| elkaptam, mielõtt a nagy házba besuttyant volna. Nagyon
1975 3| én otthon annyit, hogy a házigazdám, a nagyeszû Balla szabó
1976 4| Tisztelet, becsület a házigazdának, de neki katonája sincs
1977 2| meg nagy szürke fejét a házmester bácsi, ahogy udvarsöprés
1978 2| Az apukája ugyan, aki itt házmesterkedik nálunk, azt mondja, hogy
1979 2| Sándorkával, nemcsak az öreg házõrzõ. Csak meg kell nézni, mikor
1980 1| jövendõmondóival:~- Nem hazudnak azok soha, sem az egyik,
1981 2| volt mit. De utoljára a kis házunk is utánament a szõlõnek
1982 2| az a tied lehet.~Egész a házunkig segítettem a csacsikának.
1983 2| falunkban a muszkák, de a házunknak még csak a tájékára se jöttek
1984 2| nem is igen volt neki a mi házunknál, mint az, hogy minket kordában
1985 4| köhentett, a kisasszony a füle hegyéig elpirult, Petykó pedig elpittyesztette
1986 2| odakvártélyozta magát az orra hegyére.~Nagyon megharagudtam arra
1987 1| másnap reggel a kertembe nagy hegyesen, s visszakergettem a húgocskámat,
1988 2| hogy megettem még a körme hegyét is. Aztán beoldalogtam az
1989 1| bajt tapintott az ujjai hegyével.~Az egy Esztikével azonban
1990 4| úgy elbújtál a vadkörtefa hegyiben, hogy még tán ma is ott
1991 4| öregember, s elmondta tövirõl hegyire, hogy fogta meg a vándorló
1992 3| sapkámmal le bírtam törni a hegyüket. Azóta se szopogattam jégcsapban
1993 2| helyet se találunk neki.~- Hely csak volna a lelkemnek -
1994 2| nem kell szaladozni. Egy helyben ül reggeltõl estig, helyébe
1995 4| már a sédi malom, csak a helye. Nagy kopasz folt a Séd
1996 4| Perec koma pedig még álltó helyében megette az almát, hogy bolondjában
1997 2| ugrik a helyérõl. Ne félj, helyedbe hozzák az ozsonnát.~Ezzel
1998 1| tavalyi szénaboglyának a helyén álltak, amit gyûrû alakban
1999 3| könyvem - tettem volna be a helyére a könyvet, de apám megfogta
2000 2| mikor szellõztettünk. Nagyon helyes kis madár, szakállas cinegének
2001 4| lassanként, s ma már csak a helyét mutogatják. S csendes éjszakákon,
|