abbah-birta | birtu-eladn | elado-fiamn | fiara-helye | helyi-kerit | kerje-larma | lassa-megug | megun-olvas | oly-strof | stros-tejbe | tejet-vesze | veszt-zuhan
Rész
2002 4| beállítottak, de bezzeg helyin volt a nyelve a kis kanásznak.~-
2003 3| azt sehogy se tudtuk jó helyre kötni. Bele is merültünk
2004 3| gazdánk kigurult a hóra. Olyat hemperedtek, hogy öröm volt nézni, ámbátor
2005 2| tudok mást... én megvetem a hengerbuckót, ha akarja - pirult ki a
2006 1| répáját megette a cserebogár hernyója. A salátámnak meg még csak
2007 2| elõvett a láz, s attól fogva hetekig nem tudtam magamról semmit.~
2008 2| gyerekjáték lett volna.~Heten voltunk testvérek, de hétszer
2009 4| De már akkor hat hajdú hétfelõl markolta meg Málé komát,
2010 3| az öregember -, hanem a hétköznapit. Már hozom is, kérem.~Hát
2011 3| mert csakugyan kihozta a hétköznaplót. Azt, amiben söpreni, fűteni,
2012 3| csak olyanok voltak, mint a hétköznapok, lelkes állat nem vetődött
2013 2| Heten voltunk testvérek, de hétszer hét faluban se akadt párunk
2014 4| Hiszen szép volt a lány, hétszerte szebb a hajnali csillagnál,
2015 4| tündöklik, de a kevélysége még hetvenhétszerte nagyobb volt, mint a szépsége.
2016 1| hogy mikor van vége a „heverd el” idõnek.~Éppen a sövény
2017 4| csurgásba.~Egyszer ahogy heverésznek a vadkörtefa alatt a kerek
2018 1| végében, annak a lábánál heverésztem. A nyelvem majd leragadt
2019 2| a házban.~Egyszer, ahogy heverünk délebéd után az öreg diófa
2020 3| édes fiam. Nézzük, no, hideg-e az a szoba, vagy meleg.~
2021 3| megveszi idekint az isten hidege. Az öregasszony bizonyosan
2022 3| talpacskáit sebesen kapkodta a hidegtõl sütõs aszfalton. De azért
2023 2| lábamra ejtem, eltöri. Pedig a hídpénzszedõnek is szüksége van ám a lábára.~
2024 3| hány könyvem van már?~- Egy híján száz - feleltem büszkén.~-
2025 4| kiabálhatta utánuk:~Hol a hintó, gyémántpatkó,~herceg Petykó,
2026 2| pártfogóm:~- Szállj le, barát, a hintórul! - És bekiáltott az édesanyámnak: -
2027 2| toppantott a felhõcsikó, s hipp‑hopp, egyszerre csak egy
2028 2| Hát mire ezt kimondtam, híre-hamva se volt a palotának. Elfújta
2029 4| valami alattomos szirten.~Híre-nyoma se volt a patakmalomnak,
2030 2| ketrecbe szorítani, gyerekek?~Hírébõl nemcsak nagy erejû, hanem
2031 1| gyereke összeszaladt arra hírre, hogy nagy ebéd lesz nálunk.~-
2032 3| söprûforma szemöldökét -, rossz hírt mondtak rólad, Márton deák.
2033 1| kihullottak a mosolygó históriák. Egyre csak a Nekopogi kovács
2034 3| volt terítve mindenféle históriáskönyvekkel: az volt a könyvesbolt.
2035 3| magamra maradtam a sok szép históriáskönyvvel. Ott volt a Lúdas Matyi
2036 4| forgatta a malomkereket, hisz abból kereste a kalácskenyeret.~
2037 2| haragra.~- Micsoda, hát te azt hiszed, hogy idebent vagy?! - lobbant
2038 4| meg a molnár karját.~- Ha hiszel a tündérben, ha nem, ne
2039 2| kézre került, s a metszõkés hivatal nélkül maradt.~Én bizony
2040 2| csak az este vetette haza a hivatalából, szelíd édesanyánknak pedig
2041 3| példázat szerint sokan voltak a hivatalosak, kevesen a kiválaszthatók.
2042 3| férfiút, aki ilyen kiegyenlítő hivatást teljesít az emberi társadalomban.~
2043 3| is egyszerre elõ tudott hívni. A g betûnek sohasem fogom
2044 1| nem nagyon igyekszik elõ a hívogató szóra.~Néha a szarka is
2045 3| öltözve, a tulajdon bõribe. Hívom a feleségem is, nem érti
2046 4| mikor a múltkor mosdani hívtalak, s ijedtedben úgy elbújtál
2047 1| legnagyobbhoz ért. - Hadd nézzem, hizlal-e az új búzakenyér!~És Esztike -
2048 2| a nyulak fára mászni.~- Hja, gazdikám, azok nem is felhõnyulak
2049 2| csak nem is pislantott.~„Hm, ez az ostoba állat bizonyosan
2050 4| iá.~- Jaj, micsoda az? - hökkent meg Málé, aki nem látta
2051 3| vad idõben! Tél fagyában, hófúvásban botorkálni, hogy engedhetném!
2052 3| abban az esztendőben. A nagy hófúvások betemették a házunkat, nem
2053 3| egymástól, hogy vagy, hanem azt: hogi vagi?~Én azonban nem találtam
2054 4| is rosszul gondoljátok, hogyha annak gondoljátok. Aranyszirma
2055 3| akkor kikergeti.~Hát igen, hogyne, a harangozónak is igaza
2056 3| én nem ezt gondoltam - hőkölt vissza ijedten az öregember -,
2057 4| tallérokat a vízbe. S ahogy a hold kisütött, még egy nagyot
2058 4| ugyan sose látta senki, de holdas éjeken sokszor hallották
2059 3| sárban, latyakban, jegesedõ hólében?~- Csakis - hangzott a válasz
2060 3| Kedves fiam, szedd össze a holmidat, és menj haza. Aki elalszik
2061 1| kívántam az ételt. A kezem hólyagosra törte a kapanyél, jajgattam
2062 1| sebesen sürgenek-forganak a homokban. Olyan nagy csoportokban
2063 2| volt biz az, csak afféle homoki erdõ a falu alatt. Sívó
2064 3| Megbirkóztam én azzal is, ha egy hónapig tartott is. De akkorra olyan
2065 2| beszédbe eredek vele. - Hatodik hónapja deák már, s még most is
2066 1| bújni a nyár elõl egy-két hónapra, nekem nagyon sok jó ismerõsöm
2067 2| fekete kakas, már akkor a hónom alatt szorongattam.~- Tessék,
2068 3| másért akadt meg rajtam a Honthy Berta kisasszony áldott
2069 2| fejében. Tud õ egy verset a honvédekrõl, azt mondja el Tamás bácsinak.
2070 1| a szõlõnyitást mindjárt hóolvadás után.~Édesapám mindig szót
2071 3| több esze volt, mint hogy hópalotában lakott volna. Nem is fagyott
2072 4| volna, ha Kótyonfitty király hopmestere észre nem veszi, hogy Málé
2073 2| toppantott a felhõcsikó, s hipp‑hopp, egyszerre csak egy rettenetes
2074 3| Mari most már olyan fönt hordja az orrát, mintha õ hajtaná
2075 2| õket:~- Ezt a kis forgácsot hordjátok haza, jó lesz gyújtónak -
2076 2| Én csak tudom, mert én hordom a vizet a bíróék konyhájára.~-
2077 3| valóságos csudaködmön. Aki ezt hordozza, az testben-lélekben százszor
2078 1| tál pecsenyét, és sorra hordta a kis éhesek közt.~- Vegyetek
2079 4| kanász egyszerre akkorát horkantott álmában, amilyent még sose
2080 1| minden délben a gyerekeit. Hosszan, gondosan végigcirókálta
2081 2| csak látom, hogy valami hosszúfarkú madárkára csapódik rá a
2082 3| becsüljétek meg ezt a kis hõst! Melyiktek ad neki helyet
2083 3| alól az aszfaltra.~- Palkó, hová lett a cipõd?~- Lévetöttem.~-
2084 2| krajcárt. No, apámuram, hoz-e szerencsét a talált pénz?~
2085 3| szeleket, havakat. Mért ne hozakodnék elő ilyenkor e két különös
2086 2| sopánkodott szegény édesanyám.~- Hozd csak ki, fiam, a kamrából
2087 4| holnap ilyenkorra meg nem hozod, elveszem a tehénkédet.~
2088 3| cseresznyét szedni.~- Neked is hozok belõle - szólt vissza a
2089 2| kakas. Hanem ha a hibás hozzáér, rikkant akkorát, hogy elhallik
2090 3| a csúfolódást, csakhogy hozzáférhettünk a szánkóhoz. Pali, Gyuri
2091 3| tél volt, azóta se tudok hozzáfoghatót. Fenékig befagyott a patak,
2092 1| már Panka. Ejnye, de korán hozzáfogott máma!~Ki is szóltam mindjárt
2093 2| helyérõl. Ne félj, helyedbe hozzák az ozsonnát.~Ezzel édesapám
2094 4| benne az üresség, mikor hozzákapott a nagy kanász.~- Megrövidítettél,
2095 2| tanulnom. Még a fogához is hozzákocogtatta édesapám a kékes acélpengét.~-
2096 1| Emberek közé nem járt, a hozzámenõket nem eresztette be. Földjét,
2097 3| éreztem, mintha a lábam hozzánõtt volna a kõhöz.~- Mi a macska,
2098 2| ludasnak érzi magát, nem mer hozzányúlni. S Dobróka tán soha életében
2099 3| alatt, azután megfagyott, és hozzátapadt a kõhöz.~- Sebaj, kikerül
2100 3| kinevették õket, hol zavartan hümmögtek, hogy mi érhette Márton
2101 3| Székre kell állítani ezt a Hüvelyk Matyit, hiszen így egészen
2102 3| után jobban föltekintem a hüvelykpici férfiút, aki ilyen kiegyenlítő
2103 1| hegyesen, s visszakergettem a húgocskámat, aki kövér kis karjával
2104 1| Vegyetek hamar, míg el nem hûl, lelkecskéim!~Nem is maradt
2105 1| Nini, csokoládé-jégesõ hull! - tekintett föl Bodorka.~-
2106 2| szép fényes pénzeket is hullajtottak bele; s az öreg hõs nem
2107 4| patak. Habzott, tajtékzott, hullámai megdagadtak, átszakajtották
2108 4| egész füzes, és haragos hullámokat vetett a Séd.~- Nézd, nézd,
2109 2| Sándorkára egy szemet se hullatott soha. Csak mikor kiment
2110 1| az ujjával lát, szegény - hulldogált csendesen a könnye szülémnek.~
2111 3| patak, a verebek megdermedve hullottak le a fákról, a háztetõrõl
2112 3| szolgált a csudaködmön? - hunyorgatta ravaszul apró szemét. -
2113 4| a füle - mondta tréfásan hunyorgatva.~- Hej, katlan meg a bogrács.! -
2114 1| Bodorka mindig megfelelt hûségesen, s nagy háládatosan még
2115 1| a fejemet a hideg kövön hûsítgetni. Egyszer csak észreveszem
2116 1| hajította a madaraknak, s huss, mind a két barázdabillegetõ
2117 1| tudniillik a mellcsontját. Mert a húst akkorára leette róla, s
2118 3| kivont kardú mézeskalács huszárok, a mandulás pogácsák: az
2119 3| mindenféle szép lovakat, huszárokat, akasztott embereket, de
2120 3| a legnagyobb mézeskalács huszárt, és kitessékeltem vele az
2121 4| erdõszélen, öreg makkfa hûvösében olyan jóízût szundított
2122 2| riaszt ki édesapám a bodzafa hûvösébõl:~- No, gyerek, gyere velem
2123 1| kis székre.~- Jólesik a huzakodás, ugye? - szóltam oda neki.~
2124 3| Gyuri is, mind a kettõ csak húzatni akarta magát. Engem fogtak
2125 3| rákiáltott:~- Örülj, hogy húzhatod. Gyí, Szellõ, gyí, Bogár!~
2126 2| télen.~Az emberek némán húzódtak félre az útból, Fodorik
2127 3| könyvek, Gergulics bácsi? - húzódtam közelebb a könyves asztalhoz.~-
2128 3| Most már a Szabó Gergõék húzták õket.~Ekkor énnekem egy
2129 3| csokorból csakugyan ki is húztam egy szál árvalányhajat,
2130 3| Favágó Jánoskát.~- Egyszer ti húzzátok, máskor mi ülünk benne -
2131 3| megismerni, hogy mindent i-vel írt, amit más rendes ember
2132 1| Fodorka meg a Bodorka. Két icipici kis lányka, akiknek máig
2133 1| gazduram, odább lesz az az idábbnál - csendesített édesapám. -
2134 3| el nem vitte a szél, míg idáig ért.~- Mi kéne, ha vóna,
2135 3| utánozni tudná azokat az ide-oda csúszkáló, hol hanyatt vágódó,
2136 1| kre-kre-kre, maradj Panka idebe.~Panka persze mindjárt az
2137 2| volna mit. De a szõlõcske idegen kézre került, s a metszõkés
2138 2| Káprázott bele a szemem, annyi ideig rajta tartottam, de a békula
2139 4| jobbra-balra -, s úgy neszelem, idejében érkeztünk.~Ebédnél ültek
2140 1| akartam vetni örömömben, de idejekorán eszembe jutott, hogy a gazdaemberek
2141 2| mondta tovább:~- Minden ember idejön hozzám, megsimogatja a kakast,
2142 1| jó búzát teremtettél az idén!~
2143 3| program szerint ment, még az idő is előírásosan viselte magát.
2144 3| történt.~Palkó abban az időben valamelyik újságosbolt fityfirittye
2145 3| kalaposhoz.~- Mert itt van már az időd, gyerekem, és olyan oktalanul
2146 1| kell félni. Nagy tudós az idõjövendölésben ez a zöld dolmányos kis
2147 1| mikor van vége a „heverd el” idõnek.~Éppen a sövény ágai közt
2148 1| nem kell félni a rossz idõtõl; de ha a levelek közé bújik
2149 3| valami kabátot adni.~Mindenki igazat adott neki; de hát hol vegyenek
2150 3| nagyon sok bajom volt az igazsággal. Ha a Pali bátyám akkora
2151 3| aztán meg is jártam a nagy igazságkereséssel. Nem felejtem el, ha olyan
2152 1| hogy elkapkodhassa õket.~Igazuk volt a fecskéknek meg a
2153 1| kedved lesz hozzá.~Erre az ígéretre aztán csakugyan nekiadtam
2154 1| a szerecsen gyerekeknek ígérgeti milliószámra a diót.~Andráska
2155 1| se foganatja nem volt az igyekezetemnek. A mákjaimat mind kirázta
2156 4| sürgés-forgás! Három inas is igyekezett az álla alá kötni Petykónak
2157 1| gyerekemnek sütlek meg ebédre. Úgy igyekezz meghízni, ludacskám, hogy
2158 2| szokta mondogatni. - Ha jól igyekszel, még kengyelfutó is lehet
2159 4| múltkor mosdani hívtalak, s ijedtedben úgy elbújtál a vadkörtefa
2160 2| édesanyjuk. De biz azok nem ijedtek meg. Mohón kaptak a Fodorik
2161 3| szívszakadva: ugyan mit hoz az ijedtség ellen ez a nagyeszû ember?~
2162 3| meg az volt a baj, hogy az ijedtségtõl elállt a szavuk, ami ugyan
2163 1| is majd szárnyra kapnak ijedtükben. Hanem Andráska, ahogy az
2164 1| be hozzá napszámra. Ott illegnek-billegnek a sarkában, hosszú farkukat
2165 3| amiket talán nem is találtak illendőnek a kerubinok, és én már kezdtem
2166 1| annak a végébe bele van illesztve egy erõs késpenge, azon
2167 3| édesanyám nagyon meg volt illetõdve ennyi tudomány láttára,
2168 3| hanyatt, hogy az igazán nem illett egy királyfihoz.~Estemben
2169 1| földarabolta a ludat, ahogy illik. Ahogy dolgozgat vele, egyszerre
2170 4| azonban ügyet sem vetettek az ilyenfajta tréfákra. Akkor aztán azt
2171 4| zsák búzámmal? Ha holnap ilyenkorra meg nem hozod, elveszem
2172 4| házhoz, aki meghallgatná az imádságukat.~A király már köhenteni
2173 1| megjöttek a testvérkék is. Imriske volt a legkisebb, az még
2174 4| erre sürgés-forgás! Három inas is igyekezett az álla alá
2175 3| GERGULICS INASA~Hogy, hogy se, kisdeák koromban
2176 4| kezébõl a sóskás tálat, az inasok bukfencet hánytak, az ajtónállók
2177 1| édesanyám? - kérdeztem incselkedve.~- A ludacska, fiam... -
2178 4| keserûség, ajkáról elszaladt az indulatos mondás:~- Hej, lányom, lányom,
2179 2| az erdõt - lihegte otthon indulatosan, s azzal a vállára kapva
2180 2| megsuhintottam a békácskát.~- Indulj, békula!~Nem indult az most
2181 1| kapát, és azt mondta, hogy induljunk hazafelé, mert olyan zivatar
2182 1| a Fodorka meg a Bodorka ing-ring a kerítésen belõl, mint
2183 3| csokoládé angyalt húzott elõ az inge derekából, szétlibbentve
2184 1| napsugár.~De Andráska apja már ingujjban dolgozik, úgyis alig gyõzi
2185 3| hogy a Gergulics boltjában ingyen mézeskalácsot kap, aki könyvet
2186 4| Hadd fájjon a szíve az ínségesnek - mosolygott gonoszul.~Amúgy
2187 3| csak, honnan jövel?~Itt az instrukció szerint szétvetettem két
2188 3| bátorságom, és erős támadást intéztem a nagytőke ellen, annál
2189 4| énnálam is okosabb?~- Az iprityomi bíró. Azt mondta a kismalac.~-
2190 3| írt, amit más rendes ember ipszilonnal. Az õ deákjai nem azt kérdezgették
2191 3| tanulni minden betût, csak az ipszilont nem. Arról azt tartotta
2192 3| iskolába járni, írni is ír az ember szûcskrétával a
2193 3| újságokat a világi dolgok iránt érdeklődő nemzetnek, s ezért
2194 3| hallgatni. Mocskos, rendetlen az írása, hogy rossz volt nézni.
2195 3| csak abbul van baj, hogy írástudatlan, és néha megcseréli az újságlapokat.
2196 3| alsó felére, míg egészen írástudó nem vált belõle. Meg lehetett
2197 2| folyókában.~Vitte is az irháját esze nélkül, ahogy föltápászkodott,
2198 3| igyekeztünk elhordani az irhát.~Hanem aztán megbántuk,
2199 2| szép piros rózsalevélre írhatnám föl a Sándorka nevét szivárványszínû
2200 2| szemekben. Ugyan ki lehetne irigy Sándorkára, akit csak szeretni
2201 2| elejbe.~- Ugyan, Sándorka, írj rám valami takaros gácsérfarkú
2202 3| nem kellett se könyv, se irka. A kalapos az ajtaja belsõ
2203 3| világon gyémántból faragott íróvesszõ, mely drágább lehetne a
2204 3| Te, az S-et megfordítva írtad - kacagott édesapám -, nézd,
2205 3| hogy olvastak volna, vagy írtak volna. Hiszen olvasni olvas
2206 3| Szeretném, ha el is olvasnád. Én írtam, ami benne van, te majd
2207 3| csõre közt, s arra volt írva a könyv címe: Okos könyv.~-
2208 2| Mentül közelebb ért az iskolához, annál jobban akadozott.
2209 3| csukják az orrod elõtt az iskolakaput.~Gondolom, azért siettetett
2210 3| volna engem a Kese kalapos iskolamûhelyétõl, ha drága jó édesanyám meg
2211 3| boglyakemencéje volt az iskolánknak, annak a zuga lett a Három
2212 3| ha egyebütt nem, a kis iskolás gyerekei olvasókönyvében.
2213 3| nem sétált rajta az egész iskolaszoba. S ezen az öreg ajtón akkora
2214 3| szolgálni. Szerencsére az iskolaszolga ott ment el mellettünk,
2215 1| Mégpedig azon kezdõdött az ismeretségünk, hogy megbosszankodtam az
2216 2| nem tudná fújni, mert nem ismeri a fortélyát. Csak akkor
2217 4| VÍZIMOLNÁR LÁNYA~Mindnyájan ismeritek a gólyahírvirágot. Korán
2218 2| mennem hozzá, hogy rá ne ismerjek.~Úgy álltam rajta bosszút,
2219 1| hónapra, nekem nagyon sok jó ismerõsöm van. Ismernek az öreg tölgyek,
2220 3| sógor és a felesége, ha ismerõst láttak egy-egy tanakodó
2221 3| kiszedtük, és különben is ismerte a fajtámat, hiszen a szegények
2222 2| hívták. Én már csak hírbõl ismertem meg arról a képrõl, amit
2223 1| életben, de hírbõl nagyon jól ismertük egymást. Nekem mindig õróla
2224 1| szegény sármányok, ahogy az istálló elõtt kaparászgatnak, majd
2225 4| kilencnapi járóföld! Hát az istállóban az a szebbnél szebb, báránynál
2226 1| az ujjai örömében.~- Ó, Istenkém, de csak jó búzát teremtettél
2227 3| Van-e sok zsebed?~Volt, hála istennek, volt, belül több, mint
2228 1| utcáról is egyre áldatta az Istennel a kovácsot. Ez meg odaállt
2229 3| nyakunkba akasztottuk a cifra istrángot, szél se érhetett a nyomunkba
2230 2| erszényét.~Nyelet aztán maga iszkábált hozzá másnap. Azzal a nyéllel
2231 1| persze mindjárt az egereket itatja, és ki akarja dobni a csúnya
2232 1| szaladj, öreg, bizonyosan nem itatunk utánad egereket! Vidd el
2233 4| fohászkodott:~- Azért se vegyetek ítéletbe, hogy gyalog jöttünk, van
2234 1| mint boldog apák erõs, izmos gyereküket szokták.~Nem
2235 2| életében nem nevetett jobb ízût, mint mikor engem kezemnél
2236 1| nézze csak, még a kõ is izzad!~- Elég baj az, fiam, mert
2237 1| fagya - tréfálódzott apám, izzadt homlokát törölve.~- Apám,
2238 3| de abban a percben el is jajdítottam magamat, éspedig jó kiadósan:~-
2239 1| mikor ilyen kolduska módra jajgatnak az Isten madarai. Hanem
2240 1| jókedvét is eltemették.~Jajgató fájdalomnak legjobb altatója
2241 1| nincs erre, nincs erre - jajgatott keservesen. A párja talált
2242 1| hólyagosra törte a kapanyél, jajgattam a nyakamra, nyögtem a derekamra,
2243 2| estefelé már rendesen benne jajveszékelt a szegény kis fogoly:~-
2244 1| bábujok a patakba, õk meg ott jajveszékeltek a parton.~- Jaj, jaj, most
2245 1| mellette levõ útba, ahol egy jámbor nyúl szép békességben meglapulva,
2246 3| szögeket a hasába, aki elnyelte Jancsit meg Juliskát.~Édes szülém
2247 2| kertben, észreveszem, hogy a Jani bátyámat elnyomta a buzgóság.
2248 3| szegény gyereket, a Favágó Jánoskát.~- Egyszer ti húzzátok,
2249 3| gyí, Bogár!~Összenéztünk Jánoskával, s akkorát rántottunk a
2250 1| mehetünk világgá.~A sok szõlõbe járás alatt sokat tanultam az
2251 4| a szava megszólalt:~- Mi járatban vagytok, szegény vándorló
2252 2| örültem, hogy így kedviben járhatok az öreg Dobrókának.~- Derék
2253 3| Nincs már rá szükség, ne járj benne világ csúfjára - ütögetett
2254 4| legyecskét.~- Mindenki így járjon, ki rátátja a száját, jó
2255 3| vagyok, nekem nagyobb kalács járna.~Mikor meg barackérés idején
2256 4| csak a legelõje kilencnapi járóföld! Hát az istállóban az a
2257 1| Idebent a városban enyhe idõ járogat már. A nagy kõházak közt
2258 3| fázok én.~- Hát az angyal járt-e felétek?~- Nem járt az -
2259 3| kellemes, emitt a hasznos - járt-kelt Gergulics bácsi a két asztal
2260 1| de csak messzirõl. Kint jártak Bodorkával a réten. Éppen
2261 4| tehénke megint ott áll a jászol mellett.~- No ni, Bimbó,
2262 2| körtemuzsika volt minden játéka, azt odaadná szívesen, de
2263 1| gyönyörködtem a hangyák játékában, hogy utoljára elaludtam.
2264 2| mesélték róla, hogy csupa játékból úgy tördöste szét a lópatkót,
2265 3| azonban nem találtam szép játéknak sem az egyik iskolát, sem
2266 4| Unod magad, nagy kanász?~- Játsszunk vásárt, kis kanász.~- Azt
2267 4| Mazsolaszõlõvel, Petykó!~- Mit javallsz, Matykó?~- Házasodj meg,
2268 1| másnap délben megbújtam a jázminok közt, mikor Parrag a testvérkéket
2269 3| ezen a télen, amennyit a jégbe karcolt betûkön keresztül
2270 3| hegyüket. Azóta se szopogattam jégcsapban olyan jóízűt. Olyan rothadtzsindely-zamatú
2271 3| szónoknak nagyon ajánlhatom, a jégcsapszopogatástól elmúlik a lámpaláz.~Azt
2272 3| betût hasított az ablak jegébe. De én ravaszul csóváltam
2273 3| engedhetném! Hóban elbukna, jégen elcsúszhatna, rossz gyerekek
2274 4| apródot. Termete, mint a sudár jegenye, az esze villám, sólyom
2275 4| a kertbe, hanem ahogy a jegenyefára fölnézett, meg nem állhatta,
2276 2| lehámozták a kérgét néhány fiatal jegenyének. Nagyapámat fölbosszantotta
2277 4| egyszeribe fölmászott a jegenyére a két keszegért.~Lehuppan
2278 4| keszegért.~Lehuppan aztán a jegenyérõl, mennek az almafa felé,
2279 3| Ebben a sárban, latyakban, jegesedõ hólében?~- Csakis - hangzott
2280 3| róla többet elmozdulni. Ami jeget, havat fölszedtem útközben,
2281 1| nézhettem én erre, mint a jégverte búza, mert édesapám mindjárt
2282 3| ezt a szót kapartam bele a jégvirágok mezejébe:~ <
2283 3| fáradhatatlanul kopogott a jégvirágos üvegen? És lesz-e valaha
2284 3| Az Okos könyvbe azonban jegyeztem már egyet-mást magam is
2285 1| szomszédkám!~Valahára megértek, jelentettem is kevélyen az édesapámnak.
2286 1| ludacska. Lúdnyelven ez annyit jelenthet, hogy: ne félj semmit, anyókám,
2287 1| apámnak. Azt mondta rá, azt jelenti ez, hogy alighanem megázunk
2288 3| iskolába járt volna. Azok mind jeles vitézek voltak, úgy vagdosták
2289 3| Ember vagy, Fericske - jelezte Szente tanító úr annak a
2290 3| amelyik az angyalok haját jelképezi a karácsonyfán.~- No, Palkó,
2291 3| boltjába, és ott fölruháznak a Jézus nevében, de azt előbb meg
2292 2| szomjam oltottam vele.~- Jó-e, fiúcska? - fogta be Gyurgyóka
2293 3| feleltem rá hirtelen, de aztán jobbnak láttam lenyelni a többit,
2294 4| igyekeztünk - hajlongott Matykó jobbra-balra -, s úgy neszelem, idejében
2295 3| Csak én egyszer nyomára jöjjek azoknak a kincseknek, amiknek
2296 3| s mindjárt nekifogott a jóembert kihámozni a bekecséből.~-
2297 4| mostanában.~- Már miért ne jönne?~- Mert elment világot látni.~-
2298 2| áll az utcasarkon, mikor jönnek kifelé az iskolából a gyerekek.
2299 4| tudtak az almának nyomára jönni, pedig hét nap, hét éjszaka
2300 2| házunknak még csak a tájékára se jöttek többet. De még az utcát
2301 4| vegyetek ítéletbe, hogy gyalog jöttünk, van ám otthon egy-két paripám.~-
2302 1| Jobban tudják azt az én jövendõmondóim. Azt mondják, olyan szép,
2303 1| Dicsekedett is édesapám a jövendõmondóival:~- Nem hazudnak azok soha,
2304 1| dolgos emberrõl.~- Miféle jövendõmondók?~- Hát a macska meg a fecske.
2305 3| a tanító úr elõtt állt a jövevény. Mezítlábas, vékonydongájú,
2306 2| szétosztom a koldusoknak a jövő vasárnap.~Biz én erre nyilván
2307 4| vízbe gyalogolunk,~hintón jövünk visszafele,~aranyból lesz
2308 1| gurítanivaló se. A dinnyemagok igen jóízûen aludtak, s eszük ágában
2309 3| szopogattam jégcsapban olyan jóízűt. Olyan rothadtzsindely-zamatú
2310 4| öreg makkfa hûvösében olyan jóízût szundított a bársonyosi
2311 2| mindig megdicsért érte, ha jókedvében volt.~- Derék gyerek vagy,
2312 3| most csak mókázok mesemondó jókedvemben. Az ám, azóta nagyon sok
2313 1| szomorúfûzfák tövébe az õ jókedvét is eltemették.~Jajgató fájdalomnak
2314 1| szegényei. Szelídségre, jókedvre se volt neki párja. Egész
2315 2| veregette meg a vállam jókedvûen kacarászva. - Hát a cseresznyét
2316 3| teremtést a mi Matyinknál.~Jókedvünket rajta tölthettük: soha annak
2317 3| panasza a gyerek ellen?~Jólelkű elnézéssel válaszolt:~-
2318 1| nagy forróságban, s nagyon jólesett a fejemet a hideg kövön
2319 2| lelkemen. Sajnáltam az öreg jószágot, mintha lelkes állat lett
2320 4| a szót:~- Bizony, az én jószívemre már annyira ráösmertek a
2321 4| mindjárt úgy aludt, mint a juhászbunda.~Nincs is ebben eddig semmi
2322 3| fütyörészgetve varrogatta a juhbőrből való ruhákat.~- Nézze már,
2323 3| aki elnyelte Jancsit meg Juliskát.~Édes szülém aggodalmasan
2324 1| Hanem a másik se engedte a jussát.~- Azért se, azért se, azért
2325 2| tûzre való tar gallyat.~- Jut is, marad is - mondogatta
2326 1| gyerek.~Alig tudtam szóhoz jutni a nagy csudálkozástól.~-
2327 2| öreg bodzafánk eszembe nem juttatja. Rég nem látott már szegény,
2328 3| Mátyás, neked a nyelébõl juttatok!~Juttatott is, az Isten
2329 3| neked a nyelébõl juttatok!~Juttatott is, az Isten áldja meg a
2330 3| petróleumszaga volt az első úri kabátnak, amit viseltem, egészen
2331 3| karomat, és a hosszú, lelógó kabátujjak akkorát lebbentek, mintha
2332 3| a tanító úr mosolyogva a kabátujjat. - A nagyságos úr akar megsimogatni.~
2333 3| keservesen.~No, lett erre olyan kacagás, hogy én azt még most is
2334 1| lett testben, lélekben. Kacagásától csengett a ház, mint madárszótól
2335 4| hetedik határba. Dióbél király kacagtában az asztalhoz vágta koronáját,
2336 3| hasonlítanak?~Sokat sírtunk, sokat kacagtunk azon a télen. Voltak gonosz,
2337 2| veregette meg a vállam jókedvûen kacarászva. - Hát a cseresznyét szereted-e?~-
2338 2| Nagyon alkalmas szõlõmetszõ kacor lett belõle.~Az volt az
2339 2| csakugyan. Kaszának régi, de kacornak új. S ebben a rangban megint
2340 2| elfelejtettem volna már a kacort, ha egyszer az öreg bodzafánk
2341 2| mint a vízfolyás. Hanem a kakashoz hozzá se nyúltam. Hiszen
2342 4| fejében.~De nem telt bele egy kakaskukorintásnyi idõ, már akkor ott volt
2343 1| mondja. - Itt görnyedek elsõ kakasszó óta.~- Sötét volt még akkor,
2344 4| bánatában. Föl is kelt elsõ kakasszóra, s éppen meg akarta fejni
2345 1| ám már most, jobb lesz a kakastollas kis kalapod megszellõztetni.~
2346 2| lát.~Nem is nyikkant a mi kakasunk egy szemet se. S alig vártam,
2347 4| A sárgarigó továbbadta a kakukknak, a kakukk a gerlicének.
2348 4| tövibe, s úgy behányta a kalácscipót gömölyetúróval, hogy öröm
2349 4| Kidagasztotta a bársonyosi bíró kis kalácscipóval, gömölyetúróval.~- Fussatok,
2350 4| malomkereket, hisz abból kereste a kalácskenyeret.~Az öreg vízimolnárnak egyszer
2351 3| meg a szarkámat!~A Palkó kalamusa erre egyszerre keresztbe
2352 3| Mert alig kezdtem el tovább kalandozni Csalóka Péterrel, már megint
2353 3| találni, hogy valamikor kalap volt. Nyakától térdéig szürkéllett
2354 3| abba belevertem a szögeket kalapáccsal, aztán kiszedtem őket harapófogóval.
2355 3| gyenge kis legény, se a kalapácsot, se a gyalut el nem bírná -
2356 2| Sándorka szívét aranyból kalapálta a jó Isten. Kérdezze csak
2357 2| pattant el, ahogy az élit kalapáltam.~Hirtelen szomorúság felhõzött
2358 1| jobb lesz a kakastollas kis kalapod megszellõztetni.~Jaj, dehogy
2359 2| orcája, a krajcárokat pedig a kalapomból beleöntötte a kötőjébe.~-
2360 1| nagyokat a konyhaajtóban a kalaposék Marcija. - Azt mondta szülém,
2361 3| ha iskolába odaadna Kese kalaposhoz.~- Mert itt van már az időd,
2362 3| nem. Arról azt tartotta a kalaposmester, hogy az nem magyar betû,
2363 3| csak nyáron foglalkozott kalaposmesterséggel, télen beállt tanítónak.
2364 3| hallottam már én egyet-mást Kese kalaposról, de azok nem voltak valami
2365 2| szomszédot s mire hazaértem, kalappal vittem a krajcárt. No, apámuram,
2366 3| Akkora boltja volt, mint egy kalitka, két asztal betöltötte az
2367 2| szélén táncol legszebben, a kályhából õrá mosolyog a legpirosabb
2368 3| selypített, a másikat nagyon kamaszolták, a harmadikat csak segédlettel
2369 2| magadat a krajcárodon. A kamatját szétosztom a koldusoknak
2370 1| Nekopogi kovács megint a kamrában motozott. A rossz csizmák
2371 2| Hozd csak ki, fiam, a kamrából a kis fûrészt, hadd vágom
2372 4| nyelte a lébenfőttet, hogy a kanál is majd leszaladt vele.
2373 4| királynak torkán akadt a kanállal vert haluska.~Nem azok vagyunk
2374 4| gézengúz! - förmedt rá a kis kanászra.~- É-én? - vágott csodálkozó
2375 4| hangosabban biztatta a nagy kanászt:~- Szorítsd, nagy kanász!
2376 1| sebesebben nekilátott a kapálásnak, mint eddig. Én meg azzal
2377 1| kezem hólyagosra törte a kapanyél, jajgattam a nyakamra, nyögtem
2378 1| ahogy az istálló elõtt kaparászgatnak, majd fölvetik az udvart
2379 1| ha valahogy meg lehetne kaparintani ezt a virgonc két madarat!
2380 3| Azon az estén ezt a szót kapartam bele a jégvirágok mezejébe:~ <
2381 2| vigasztalt a felhõcsikó -, kapaszkodj inkább ennek a nyulacskának
2382 2| ostorát.~De mikor föl akartam kapaszkodni a kordéra, már akkor nem
2383 1| szõlõt, hogy eltakarítja a kapával a homokot a vesszõk fölül.
2384 4| alázatosan -, rám is esteledett; kaphatnék-e én itt éjszakai szállást?~-
2385 1| patakon. Az angolka volt a kapitány, s õ ujjongott a legjobban,
2386 2| madár körül, amely hiába kapkodott utána. Utoljára nagyot koppantott
2387 3| Mezítelen talpacskáit sebesen kapkodta a hidegtõl sütõs aszfalton.
2388 3| szólni az örömtõl, csak kapkodtam hol az egyik könyvhöz, hol
2389 1| nádtetõi is majd szárnyra kapnak ijedtükben. Hanem Andráska,
2390 3| bátyám. Ministrálni mönt a kápolnába, oszt a harangozó megmondta
2391 1| azt odakint mutogatni a káposztapilléknek, úgyse sok látnivalójuk
2392 1| láttam álmomban, mint a káposztáshordók, s mindnyájának a hajába
2393 2| azok nem ijedtek meg. Mohón kaptak a Fodorik feléjük nyúló
2394 2| mindig tárva-nyitva volt a kapuja, most azonban az volt az
2395 3| szemembe nevetett. Az iskola kapujában pedig Vas Matyi azzal ugrott
2396 3| perc, míg a gyerek a mi kapunk alól kivágódott. Mégpedig
2397 3| mikor a fityfiritty a mi kapunkon kilódulva, átvágott az utca
2398 3| Ott a - mutatott át a kapunkra. - Imre meg fölhúzta.~-
2399 3| angyalok haját jelképezi a karácsonyfán.~- No, Palkó, most már magad
2400 2| nagyapó poharát.~Mire egy nagy karaj mézes kenyérrel megint visszamentem
2401 3| télen, amennyit a jégbe karcolt betûkön keresztül látni
2402 4| királykisasszony. Nádszál nem karcsúbb, hó nem fehérebb, hajnal
2403 2| csattogott, mint valami kard.~- Csitt, csitt, csitt,
2404 3| tükrös szívek, a kivont kardú mézeskalács huszárok, a
2405 4| nagy kanász -, nekünk is karikás ostorral mérik ma az ebédet!~-
2406 1| hogy Andráskának csak úgy karikázott bele a szeme.~Jó az Isten,
2407 3| volt a talpa, diófából a karja, az ülése lószõr vánkos,
2408 4| szószólója, az fogta meg a molnár karját.~- Ha hiszel a tündérben,
2409 2| fölrebbent a nagy, lomha madár, károgott egy keserveset, és kilebbent
2410 3| Majd éppen az õ gyereküket karolják fel az urak Krisztus urunknak
2411 3| azt megfizeti az Isten, Károly bácsi - repkedett Berta
2412 3| és akkorát szorított a karomon, hogy belejajdultam.~- Nagyon
2413 3| ott várt bennünket a nagy karosszékben. Az nem lett volna baj,
2414 1| tölgyek, melyek mindig kitárt karral várnak rám. Ismernek a mókusok,
2415 2| csinálta ezt a rettenetes kárt?~A lelkem gyerekeim ott
2416 1| mikor korán reggel útra kászálódtunk, csupa felhõ volt az ég,
2417 2| fejszét. Nem is vágta, hanem kaszálta már a fákat, s minél elõbbre
2418 2| gyere velem kaszát venni!~A kaszavásár nagyon soká tartott. Nagy
2419 4| tréfásan hunyorgatva.~- Hej, katlan meg a bogrács.! - futotta
2420 4| elállította, hogy ne zavarja a kattogásával a vendég álmát. De alig
2421 1| azt mondja, hogy egy kis kávéba mártott kiflivégért szívesen
2422 3| róla a sarat, mikor bejön a kávéját meginni.~- És ma?~Ma nem
2423 2| akkorák a szemei, mint a kávésfindzsa, s mindig haraggal vannak
2424 3| Ma nem látta. Ma a Mari kávéztatta meg. Hát Mari mit tud? De
2425 3| Göncöl szekerét.~Másnap én kávéztattam Palkót. Be lehetett ereszteni,
2426 4| mert õ azt látta, hogy ha a kecskének sáros a bocskora, az se
2427 1| beállhatsz gazdainasnak, ha kedved lesz hozzá.~Erre az ígéretre
2428 4| nyúlgerincre.~- Hát a te kedvedért azt is megteszem - mondja
2429 3| áldásra nyitott szájra. Ezt kedveltem a legjobban, mert ez volt
2430 1| és egyre jobban elment a kedvem a dinnyeföldemtõl. Mit ér
2431 2| rigót, szomszédasszony! Kedvire kimulatta magát a szõlõben.
2432 3| Matyiékhoz.~Nem is volt nekünk kedvünk semmi dévajsághoz. Azon
2433 4| csizmához, hanem a csizmát a keféhez, mert õ azt látta, hogy
2434 4| Kótyonfitty királynak. De nem a kefét dörgölte a csizmához, hanem
2435 3| a tudományba, és annyira kegyelmibe fogadott, hogy mindjárt
2436 2| odaballagtam. Dörgöltem a szemem kegyetlenül, s ásítottam akkorákat,
2437 3| Ez pedig térdtõl lefelé kékbe van öltözve, a tulajdon
2438 3| lába fejét takaró sárig kékellik, azt nem lehetett kitalálni,
2439 2| hozzákocogtatta édesapám a kékes acélpengét.~- Szép szava
2440 4| úgy mondják, patakmalom kelepeit ezen a helyen. De az nagyon
2441 2| Repüljek-e vagy szálljak? Keletnek-e vagy nyugatnak? Úgy-e, mint
2442 3| mézeskalácsos-bolt.~- Itt a kellemes, emitt a hasznos - járt-kelt
2443 2| báránybõr sapkából, aztán kelletlenül legyintett a kezével. -
2444 1| Tessék, gazduram, megszolgált kelmed érte - tolta elém édesapám
2445 4| jaj, már el is szalajtotta kelméd! Utána hamar, elejbe hamar,
2446 4| hálóköntös; ki bíbor, ki bársony, kelméje se látszik az arany-ezüst
2447 4| szemét bánatában. Föl is kelt elsõ kakasszóra, s éppen
2448 3| rosta. Akkor aztán a búbos kemencébe próbáltam beleverni a szögeket,
2449 3| kenyeret, azon melegen, ahogy a kemencébõl kiszedtük, és különben is
2450 3| Nekitámasztotta a fejét a kemencének, s úgy elszundikált, hogy
2451 4| nem bír se ásó, se eke. Kemény földje kiveti magából mind
2452 3| határoztam, hogy elbújok a kémény mellett, és meglesem a szélfiúkat.
2453 2| meg se állnék, míg a kéményünk füstje látszik. Tudom, majd
2454 2| bekukucskált a lombok közé.~Kenderifészek volt az ágvillában, négy
2455 4| palotájához értek, már a kendermagos kakas is azzal köszöntötte
2456 1| félénken nyújtogatta ki kendõje alól a szép kék szemû, lenhajú
2457 3| orcával, dideregve vékony kendõjében. Olyan hideg volt odabent,
2458 3| szél, míg idáig ért.~- Mi kéne, ha vóna, öcsikém? - kérdezte
2459 3| Biz azon nem esett olyan kényelmes ülés, mint a mostanin, hanem
2460 2| elhelyezkedett benne nagy kényelmesen, nekem meg azt mondta:~-
2461 1| ka-lács, ka-lács!~- Jaj, fiam, kenyérhaj is kalács gyanánt esik az
2462 3| Tudta a doktor úr, hogy a kenyérsütögetõ asszony fia vagyok, hiszen
2463 1| volna meg fejecskéjét a képen. A kovács valamivel szelídebben
2464 1| Parragnak boldogság sütött föl a képén.~- De bírja is ám, kérem.
2465 2| hírbõl ismertem meg arról a képrõl, amit kiskoromban sokszor
2466 3| születésén! Nagyon fehér képû volt a fiatal, aki papolt,
2467 4| kis kanász -, inkább azt kérdezem: eladó-e a feje?~- Minek
2468 2| édesapám kijött, s csudálkozva kérdezett:~- Nini, vége a békapásztorságnak?~-
2469 3| ipszilonnal. Az õ deákjai nem azt kérdezgették egymástól, hogy vagy, hanem
2470 3| hozzám az édesapám, és azt kérdezi: hány könyvem van már?~-
2471 3| kitalálni, azt meg kellett kérdezni:~- Mi az a kék a lábad szárán,
2472 3| megvenni. Utoljára már nem is kérdezõsködtek, csak mentek egyenesen a
2473 2| borultak rám, és boldogan kérdezték:~- Ki ment el, gyermekem?
2474 2| aranyból kalapálta a jó Isten. Kérdezze csak meg a Szultán kutyát,
2475 1| nyelû kis bicskámmal vontam kérdõre. Soha minálunk dinnye meg
2476 3| könyvtáramnak, kölcsön is kéregettek belõle, s nemsokára mindenki
2477 1| haragosan a Nekopogi kovács.~- Kérek valami munkacska, drotoznyi,
2478 4| kanásznak. Ha a kis kanász kereket nem oldott volna, bársonyosi
2479 1| árvája él abból, amit õ keres. Az Esztike köztük a legnagyobb,
2480 2| elmosolyodott rá.~- Ezt keresed, fiam? - tartott elejbem
2481 3| mellett, annak nincs semmi keresete az iskolában.~A fiú kivörösödött
2482 1| csattogott a pöröly. Amit keresett a kovács, mind a szegények
2483 2| nincsen semmije. Egész délután keresgélt az udvaron, de nem talált
2484 1| az édesapja a napocskát keresné az égen, de nem találja.
2485 3| szentélyben, az oltár mellett, s kerestek valami alkalmi kis rongyost,
2486 4| De még a nyolcadik nap is keresték volna, ha Kótyonfitty király
2487 3| végezted, gyere vissza. Majd keresünk még neked valamit a karácsonyfa
2488 3| kalamusa erre egyszerre keresztbe tette a lábát. A Gyurka
2489 1| nagy sapkát. De még azon is keresztülhallatszott a cinegék vidám szava, ahogy
2490 3| asztalhoz.~Beesteledett, mire keresztülolvastam Csalóka Pétert, s akkorra
2491 1| õket, hogy mind a kettõnek keresztülvágtam a tövit.~- Sebaj, szomszéd -
2492 2| dideregni kezdtem.~- Jaj, kergessétek el! - sikoltottam el magamat.~
2493 2| gallyszedegetés közben lehámozták a kérgét néhány fiatal jegenyének.
2494 1| Mikor édesanyám mosakodni kergetett a kúthoz, akárhányszor azt
2495 2| ám a napvilág! Pipiskék kergetõdznek az útszélen, azok is mind
2496 2| cinegekirály, és tudtam, hogy az kergette el mellõlem a halál fekete
2497 1| reggelt, mikor engem már kergettek ki a földemre. De a nap
2498 3| nádtetőn, és harsogva-zúgva kergették egymást ki s be a szelelőlyukakon.~
2499 2| Az ám, mert a legyeket kergettem el vele magamról. Arra ébredtem
2500 2| semmit. A madár fölröppent, keringett fölöttem, s mikor leszállt,
2501 2| cinegefogót, kitettem a kerítés tetejére, s estefelé már
2502 1| meg a Bodorka ing-ring a kerítésen belõl, mint két liliomszál.~-
2503 4| bocskorhoz, hanem a bocskort a kerítéshez.~- Bajban vagyok, bajban,
2504 4| sáros a bocskora, az se a kerítést dörzsöli a bocskorhoz, hanem
2505 4| a nagy kanász, maga alá keríti a szûrét, rákuporodik, s
2506 4| még valami harapnivalót is kerítünk - tüsténkedett az öreg halász,
|