abbah-birta | birtu-eladn | elado-fiamn | fiara-helye | helyi-kerit | kerje-larma | lassa-megug | megun-olvas | oly-strof | stros-tejbe | tejet-vesze | veszt-zuhan
Rész
2507 1| okosabbat is. Azt mondom neki, kérje meg a cirmost, hogy nyalogassa
2508 3| Csakis - hangzott a válasz kérkedés és panaszkodás nélkül.~Annyi
2509 2| békítették, a nyakába estek kérlelõ szóval:~- Így, Fodorik uram,
2510 2| után az öreg diófa alatt a kertben, észreveszem, hogy a Jani
2511 4| Perec -, most már csak a kertek alatt szaladjunk, hogy senki
2512 1| Hanem az édesapámat hiába kértem, nem nézte meg a dinnyéimet.~-
2513 1| Szaladtam is másnap reggel a kertembe nagy hegyesen, s visszakergettem
2514 1| minden fala olyan, mintha kertkerítés volna, négy lábon áll, és
2515 1| szándéknál. Ami dinnye volt a kertünkben, azt én mind kivallattam,
2516 3| is találtak illendőnek a kerubinok, és én már kezdtem álomba
2517 3| rossz cipõje mindnyájunknak kerül. Még ha néha a tulajdon
2518 1| utánaszaladt a tótnak.~- Kerüljön csak vissza, barátom, elfelejtettem
2519 2| elújságolja a muzsikáló körtét. Kerülnek is engem azóta a darazsak
2520 2| gondoltam, utána én is sorra kerülök, kapom az abrakot. Kaptam
2521 1| gondoltam magamban.~Kerülök-fordulok egyet, hát mire visszatérek,
2522 2| bennünket a Dobróka.~De el nem kerülte azt az ember, ha csupa füstté
2523 2| bodzafástul. Zsellérportára kerültek édesapámék, akkora a szobácskájuk,
2524 4| No ni, Bimbó, hát te hogy kerültél vissza? - kérdi tõle csodálkozva,
2525 3| simogatta végig vele, s mikor én kerültem sorra, akkor azt mondta
2526 1| a kapa meg a szõlõmetszõ kés - morogtam kedvetlenül.~-
2527 2| nyikorogtatta:~- A szõlõmetszõ késbõl csináltam. Valami pompás
2528 3| Gyurka öcsém, akkor meg azon keseredtem el.~- Nem ez volna az igazság -
2529 2| megvigasztalt, hogy azon kesereghetem el a fájdalmamat. De úgy
2530 1| foltozod - motyogta a kovács, s keserûen tekintett az arcképre.~Aranyhajú
2531 2| lomha madár, károgott egy keserveset, és kilebbent az ablakon.~-
2532 1| ilyen jó erõben van! A válla keskenyke ugyan szegény kis bogárnak,
2533 1| maradtam el az apám mellõl. Késõ õszig mindig kijártunk,
2534 3| kisasszonytól hallottam késõbb ‑ vérehagyottan emelkedett
2535 1| bele van illesztve egy erõs késpenge, azon morzsolja le Parrag
2536 2| elejbem egy görbe szõlõmetszõ kést.~- Nem én, hanem a kaszát.~-
2537 4| Perec koma.~- Hát mikor a keszegek repülni tanultak a jegenyefa
2538 4| fölmászott a jegenyére a két keszegért.~Lehuppan aztán a jegenyérõl,
2539 1| kis Panka éppen sétálni készül. Pipi-piros napernyõvel,
2540 1| látni õket. Márpedig ha esõ készülõdnék, olyan lent repülne a fecske,
2541 3| amelyiken ültünk. Összeállt két-két jó pajtás, s addig fúrt-faragott,
2542 3| Már csak egy volt, de az kétemeletes, soknépû, az utca másik
2543 2| asztalra, hogy egyszerre kétfelé hasadt a teteje.~A szabadságharc
2544 3| melyik a krajcáros, melyik a kétkrajcáros, melyik a háromkrajcáros
2545 2| mertetek engem ilyen szûk ketrecbe szorítani, gyerekek?~Hírébõl
2546 4| liliomról pereg a harmat. Nagy kétségbeesésében beletekintett a patak tükrébe,
2547 1| élet. Gondot felez, örömet kétszerez a jó asszony a háznál. Hát
2548 4| mosolygott az ajka, mint a kettéhasadt rózsabimbó. Nem arra termett
2549 3| urasan a puha ülésben, mi ketten nyakunkba akasztottuk a
2550 1| megkapáltam õket, hogy mind a kettõnek keresztülvágtam a tövit.~-
2551 3| fölmagzott és kiművelt emberek kettős gőgjével mondta a nagytőke,
2552 2| holnap kap helyette Mátyáska kettőt.~- Jó, én nem bánom - vont
2553 3| megértettem még azt is, mit ketyeg az óra, és mit gondol magában
2554 4| legszebben tündöklik, de a kevélysége még hetvenhétszerte nagyobb
2555 3| Csalóka Péter.~Hát alig keveredek barátságba Csalóka Péterrel,
2556 3| sokan voltak a hivatalosak, kevesen a kiválaszthatók. Az egyik
2557 1| hogy majd beleõszültem. Ha keveset locsoltam, sárgult; ha sokat
2558 1| mikor én még a lustálkodást keveslettem.~Szülém mondta aztán el
2559 3| gazdánk, a Bíró Pali, hogy tán kevesli az abrakot.~- Szeretnék
2560 3| nagyvállalkozótól. Minden tíz lap kézbesítéséért három szem sült gesztenyét,
2561 4| hogy amibe most legelõször kezdesz, azt csináld egész nap.~
2562 3| önbizalmat csepegtetett belém. Kezdő szónoknak nagyon ajánlhatom,
2563 1| nyár elõl. Mégpedig azon kezdõdött az ismeretségünk, hogy megbosszankodtam
2564 3| templomunk volt. Úri divatot kezdtek a városunkban, karácsonyfát
2565 1| Nesze, Marcikám - adta a kezébe a gyereknek, aki akkorára
2566 3| már lejöhetsz, add ide a kezed!~Persze csak a kabát ujját
2567 2| palavesszõt, hogy ne ficánkoljon a kezedben!~Bóbás galambok mindig utána
2568 2| sírva fakadtam volna, ha a kezemben nem érzem a körtemuzsikát.
2569 2| országodba!~A madárka kirebbent a kezembõl, de nem surrant el mindjárt.
2570 2| jobb ízût, mint mikor engem kezemnél fogva odavezetett az édesanyám
2571 2| édesanyánknak pedig puha kezénél csak a szíve volt puhább.
2572 4| Szilaj-e?~- Mint a tûz.~- Kezes-e?~- Mint a bárány.~- Futós-e?~-
2573 4| akkora légycsapó volt a kéziben, hogy a struccmadarat is
2574 3| értem, s mind a két vörös kézivel odakapott az ezüsthajhoz,
2575 2| mit. De a szõlõcske idegen kézre került, s a metszõkés hivatal
2576 2| Tamás bácsi! Az a csonka kezû öreg honvéd, aki minden
2577 2| felnyújtjuk mindnyájan a jobb kezünket: hát a hat testvéremnek
2578 4| nyulat - erõsködött Málé, kézzel-lábbal hadonászva.~De most már
2579 4| sárgarigó is csak messzirõl kiabálhatta utánuk:~Hol a hintó, gyémántpatkó,~
2580 1| szólal meg Andráska -, mért kiabálják a sármánymadarak egyre,
2581 3| jajdítottam magamat, éspedig jó kiadósan:~- Jaj, jaj, jaj, ne bántson!~
2582 4| a napra; ha esõ szakadt, kiált a csurgásba.~Egyszer ahogy
2583 4| paripám.~- Egy-kettõ?! - kiáltott Matykó. - Hát akkora ménes,
2584 1| Tamásé, nem lesz a másé! - kiáltottam el magamat, és örömömben
2585 1| volt az apám. Kézen fogott, kiballagott velem a szõlõbe, odaállított
2586 1| édesapámnak. Másnap reggel kiballagtunk a földemre dinnyét szedni.
2587 1| oldalán. Aztán mindennap kibontottam egy-egy gödröt, és egyre
2588 1| bánni tud vele.~De erre kibuggyant belõlem a keserûség. Földhöz
2589 2| alig vártam, hogy a csacsit kicsapja az árokpartra. Azt gondoltam,
2590 1| mentegetõdzött Fodorka.~- Hát ugyan kicsodát?~- Most az angolkát várjuk,
2591 4| volt már az akkor üres. Kidagasztotta a bársonyosi bíró kis kalácscipóval,
2592 3| a márvánnyal. A vakarás kiderítette, hogy talpatlan csizmácskában
2593 3| ellen, annál is inkább, mert kiderült róla, hogy álláshalmozó.
2594 3| hüvelykpici férfiút, aki ilyen kiegyenlítő hivatást teljesít az emberi
2595 1| meleget!~- Hát bizony, ma kienged a föld fagya - tréfálódzott
2596 3| érdekében. Siettem tehát kiengesztelni a nagytőkét. Ötszáz korona
2597 3| mégpedig szép ünneplõsre kifényesítve; sár se fogta be, mert csonttá
2598 3| vesztegettem, hanem mindjárt kifizettem egy marék mézeskalács mogyoróval.~
2599 1| hogy egy kis kávéba mártott kiflivégért szívesen megteszi ezt a
2600 2| szeme.~„No, híres Dobróka, kifogok rajtad - gondoltam magamban. -
2601 1| Aztán elmosolyogta magát, s kifordult a szobába, és lehúzta a
2602 2| toppantottam dühösen, s kifutottam búsulni a kertbe. Végighevertem
2603 1| vizet vesz a szájába, és kigömbölyítette úgy, hogy a vak apának reszkettek
2604 3| hogy mind a két gazdánk kigurult a hóra. Olyat hemperedtek,
2605 3| ráncos, öreg kezet, mely a kígyóbetût elõször mutatta meg nekem.~
2606 1| Ahogy odaértem a góréhoz, kihajolt hozzájuk a vak ember, és
2607 4| harmadik tehén - azt is kihajtja, ott a negyedik is. De egyebet
2608 4| gondolta magában, azzal kihajtotta a tehénkét az istállóból.~
2609 3| se kellett egyéb, ahogy kihallgattam a két beszélgetést a nyitott
2610 3| mindjárt nekifogott a jóembert kihámozni a bekecséből.~- Jaj, kérem,
2611 3| életemet. Mikor legelõször kihívtak felelni, Vas Matyi megint
2612 1| nevettem el magamat, s kihorgásztam a vízbe esett bábut. Még
2613 3| hozta volna, mert csakugyan kihozta a hétköznaplót. Azt, amiben
2614 2| kosarat a kordéra -, mert kihull tõle az embernek a foga.
2615 1| leüthetné õket a lábukról? Kihúzta a fejét a sapkából, közéjük
2616 1| megtanulni. Azóta sok iskolát kijártam, sok könyvet olvastam már,
2617 1| mellõl. Késõ õszig mindig kijártunk, míg csak le nem hullott
2618 2| nem mentem be, de édesapám kijött, s csudálkozva kérdezett:~-
2619 1| reggel óta.~Mire Parrag kikaparta a tálat, megjöttek a testvérkék
2620 1| nap. De a negyediken már kikapartam az elsõ dinnyemagot a fészkébõl.~-
2621 1| hét, mire a dinnyemagok kikelnek. De ha nagyon letemetted
2622 3| mönjön többet, mert akkor kikergeti.~Hát igen, hogyne, a harangozónak
2623 2| az a nagy fekete madár. Kikergette ez a kis cinegekirály, ni! -
2624 4| hajigált a Sédbe a malomból, és kikiáltott a halászokra:~- Hej, de
2625 2| De úgy ám, hogy édesapám kikocogott rám az ablakon.~- Szép ez
2626 2| károgott egy keserveset, és kilebbent az ablakon.~- Csin, csin,
2627 4| Petykó a leggazdagabb úr volt kilenc puszta faluban. Volt neki
2628 4| ménes, hogy csak a legelõje kilencnapi járóföld! Hát az istállóban
2629 1| akkor lépj hatot! Amekkorát kilépsz, akkora lesz a kerted.~Léptem
2630 3| fityfiritty a mi kapunkon kilódulva, átvágott az utca másik
2631 4| a szeme. Esteli harmaton kilopódzott az almafához, hajnali harmaton
2632 3| volt.~Megegyeztünk, hogy kimegyünk a falu végére, ahol senki
2633 3| mert az utcára szégyelltünk kimenni a másik szánkó miatt.~Hanem
2634 2| mégpedig hamarosan. Délután kimentem a vásárba, és elvásároltam
2635 2| versbõl az elsõ sort, s kimeresztett szemmel nézett körül. Kereste
2636 2| sapkájához emelt kézzel. De mire kimondta volna, hogy „éljen a haza”,
2637 2| marcipánnal.~Hát mire ezt kimondtam, híre-hamva se volt a palotának.
2638 2| szomszédasszony! Kedvire kimulatta magát a szõlõben. Derék
2639 2| No, lelkecském, te már kimulattad magadat a krajcárodon. A
2640 3| alássan.~Ezt a fölmagzott és kiművelt emberek kettős gőgjével
2641 3| fölmondta, csak makogott, hogy kín volt hallgatni. Mocskos,
2642 1| Nincs tinálatok nagyobb kincs a kerek ég alatt!~De nem
2643 3| vén szeleburdi. Ne félj, kincsecském, úgy megtanítalak én téged
2644 3| tudója.~Persze a Küsmödi kincsei meg nem menthettek volna
2645 3| nyomára jöjjek azoknak a kincseknek, amiknek a bûbájos Küsmödi
2646 2| vásárba, és elvásároltam a kincset. Vettem rajta egy szép körtemuzsikát.
2647 4| várunk, mint a vakondtúrás, kincsünk, mint a szemét.~- Tisztelet,
2648 3| fölvilágosításával, mert a népek hol kinevették õket, hol zavartan hümmögtek,
2649 2| mered az öreg Dobrókának, s kinézi belõlem, ha valami hibát
2650 2| A fát csakúgy nem szabad kínozni, mint az állatot - mondta
2651 2| alig vártam, hogy Dobróka kinyissa az ajtót, és én a szemébe
2652 2| mert a szememet nem mertem kinyitni. S akkor egyszerre valami
2653 3| megindultam fölfelé. De a kinyitott ajtón a szél sebesebben
2654 1| Nekopogi kovács megint kinyitotta a mûhelyajtót. És megint
2655 2| voltam, s olyan sokszor kinyújtottam a karomat, hogy utoljára
2656 1| nyitókapát, s mire a napocska kipillantott rózsaszín felhõpárnái közül,
2657 1| vigasztalódott, ahogy az örömtõl kipirult kis arcokat látta, s megvigasztalódva
2658 2| szabadságharc történetét. Kipirultak a kis arcok, összevillantak
2659 4| makkocska a szakajtójából, hogy kipp-kopp, meg se állt addig, míg
2660 3| gondoltam magamban -, mindjárt kipróbáljuk a csudaködmönt!” S azzal
2661 1| messze van az esõ.~Egypárszor kipróbáltam a tudományát. Mindig bevált,
2662 3| mesélt nekem mindenféle híres királyfiakról, de azt egyikrõl sem mondta,
2663 3| az igazán nem illett egy királyfihoz.~Estemben azonban magammal
2664 3| pedig nem éreztem semmit a királyi dicsõségbõl, amellyel bevonultam
2665 4| köhenteni se tudott ámultában, a királylány a feje búbjáig elpirult,
2666 1| nagy ebédet nem esznek a királyok portáján se. S azt gondolhatta
2667 4| futotta el a méreg a királyt, s olyant suhantott a légycsapóval,
2668 1| igyekezetemnek. A mákjaimat mind kirázta a szél; a sárgarépámnak
2669 2| az országodba!~A madárka kirebbent a kezembõl, de nem surrant
2670 2| legnagyobb favágó fejszét, kirobogott az erdõbe.~Akkorra ott várta
2671 2| elszomorodtam, hogy tüstént kiröpítettem a markomból a cinegét.~-
2672 2| gömbölyû piros képét, ahogy kirózsállik a kopott nyúlbõr sapkából.~
2673 3| Hazamenet nagyeszû Balla már a kisajtóban várakozott rám.~- No, szolgám,
2674 1| Abban a percben léptem be a kisajtón. Édesanyám boldogan ugrott
2675 3| Nini, gyerekek, Marci kisasszonyt új ruhába öltöztették a
2676 3| lábam fejéhez, és - Berta kisasszonytól hallottam késõbb ‑ vérehagyottan
2677 1| sírva fakadt, hogy engem így kisemmiztek a nagy ebédbõl. Én pedig
2678 2| Dobróka szeme azóta is mindig kísér, akármerre járok.~
2679 3| tartanak az oltár elõtt.~- A mi kisfiúnk volt az, sógorasszony -
2680 1| nekifordult arccal a falnak, hogy kisírja magát, de aztán megint csak
2681 4| szélét nem érte. Fölugrott a kiskanász is, fölugrott a nagy kanász
2682 4| vissza a malomba, s kiült a kiskapuba garabonciást lesni. Olyan
2683 2| meg arról a képrõl, amit kiskoromban sokszor elnéztem a tisztaszobánk
2684 3| kölcsönkérni. Futotta a kiskunoknak a maguk emberségébõl is.
2685 4| iprityomi bíró. Azt mondta a kismalac.~- Hej! - kurjantott a bársonyosi
2686 4| az orrára nem pottyant a kismalacnak.~Ennek se kellett egyéb
2687 4| Petykó? - tudakolta Matykó.~- Kismise, nagymise, nem lesz abból
2688 1| fölül. Sok bogár meg hernyó kiszabadul ilyenkor a homokból, ahol
2689 1| el magamat, és örömömben kiszakajtottam a parányi dinnyebokrot.
2690 2| nekiveselkedik, fél kézzel tövébõl kiszakítja. Vak dühében azonban mellé
2691 4| elejbe hamar, mert mindjárt kiszalad a világból!~Szaladt a szegény
2692 3| szívem, és szerettem volna kiszaladni hozzá, hogy segítsek rajta,
2693 1| Mire visszajöttek, akkorára kiszedte a kovács a ládájából az
2694 3| szögeket kalapáccsal, aztán kiszedtem őket harapófogóval. Mikor
2695 3| melegen, ahogy a kemencébõl kiszedtük, és különben is ismerte
2696 2| többi sort, amik hirtelen kiszöktek a fejecskéjébõl. - Fehérhajú
2697 3| egy szál árvalányhajat, kiszöktem a konyhára, kinyitottam
2698 4| Házasodj meg, Petykó!~- Kit vegyek el, Matykó?~- A Dióbél
2699 3| és dicsérték a szép úri kitalálást. Különösen a nõi nemen levõk;
2700 3| kékellik, azt nem lehetett kitalálni, azt meg kellett kérdezni:~-
2701 3| szoba, vagy meleg.~De mire õ kitanulta az igazságot a szobában,
2702 1| öreg tölgyek, melyek mindig kitárt karral várnak rám. Ismernek
2703 2| következik. Csak még egy kis kitartás!”~Akadozott már a lélegzetem,
2704 1| munkában. Alig várta, hogy kitavaszodjék az idõ, s megszólaljon a
2705 1| ilyenkor a homokból, ahol kiteleltek, a cinege pedig nagyon szereti
2706 4| tõle csodálkozva, s ahogy kitereli az udvarra, akkor látja,
2707 3| mézeskalács huszárt, és kitessékeltem vele az ajtón.~De úgy látszik,
2708 4| egy meglõtt nyulat, azt kitette az almafa alá.~- Egy nyúl,
2709 2| csináltam a cinegefogót, kitettem a kerítés tetejére, s estefelé
2710 4| akarunk. Ha elszólod magad, kitörik a nyakad!~Nem is szólt Málé
2711 3| akkorát ugrott, hogy menten kitört a hegye. Az én körzõm meg
2712 4| Megharagudott az öreg molnár, kitörte az ablakot, s odaakasztott
2713 2| nevét hallja, egyszerre kiüti a fejét a házából. Nagy
2714 3| gyerek a mi kapunk alól kivágódott. Mégpedig cipõ nélkül. Mezítelen
2715 2| lesz gyújtónak - mutatott a kivágott fákra.~És én hiszem, Fodorik
2716 2| ért. - Másképp egy szálig kivágtam volna az erdõt. Akkor aztán
2717 3| a hivatalosak, kevesen a kiválaszthatók. Az egyik selypített, a
2718 3| árjegyzéke volt.~- No, ezt szépen kiválasztottad - nevetett édesapám. - Meglátom,
2719 1| kertünkben, azt én mind kivallattam, érett-e már. Amelyik a
2720 4| légycsapót, mikor Málé koma már kivallotta az igazságot:~- Uram és
2721 2| nem bírta senki emberfia, kivált ha érezte, hogy tarka macska
2722 1| még csak jó reggelt se kíván.”~Nem az, pedig felém is
2723 1| levegõben, s rügyszemükkel kíváncsian tekintenek szét: ébredeznek-e
2724 3| betûivel ez az egy sor:~„Sose kívánj több földet, mint amennyit
2725 1| bújtatott szõlõvesszõk nagyon kívánkoznak már ki a meleg napvilágra.
2726 3| pántlikás ostorát.~- Mást nem kívánnál, kis rongyos? Nem olyan
2727 1| lenhajú kislány.~- Jó napot kívánom - köszönt alázatosan a drótos.~-
2728 1| karácsonyfát?~- Nincs nekem kívánságom se egyikre, se másikra.
2729 1| bajoskodni.~Másnap még a kakas se kívánt jó reggelt, mikor engem
2730 1| meg se fogják.~„No, majd kivárom én azt” - gondoltam magamban.
2731 4| ásó, se eke. Kemény földje kiveti magából mind a kettõt. Áldott
2732 2| után megfogta a kezem, és kivezetett a kertbe.~- Gyere, mutatok
2733 2| Nagy tüzes szeme, ahogy kivillogott bozontos szemöldöke alól,
2734 3| kaptam, mert segítettem neki kivinni a csizmákat a piacra, Jánoska
2735 3| még a tûzhely sarkait is kivirágozta a dér.~- Nem égett ebben
2736 2| holnap megfogadlak rigónak. Kiviszlek a szõlõmbe cseresznyét szedni.~
2737 3| keresete az iskolában.~A fiú kivörösödött szemét a tanító úrra vetette,
2738 3| mézesbábok, a tükrös szívek, a kivont kardú mézeskalács huszárok,
2739 3| volt, belül több, mint kívül, ahol a rongyos bélés elvált
2740 3| gyökeret vertek volna a kőben.~- Gyere hát, nem hallod?! -
2741 1| s megsimogatta a gyerek kócos üstökét.~- Hát aztán csakugyan
2742 2| kilincset.~Egyszer találtam a kocsiúton egy vadonatúj krajcárt,
2743 2| fölborzolta, reszkettem, mint a kocsonya, hát még mikor elbõdült
2744 4| azzal mulatni, hogy nagy kõdarabokat hajigált a Sédbe a malomból,
2745 4| ahelyett az öreg halász ködmöne szélét kapta meg.~- Ohó,
2746 4| hullott a könnye az esõvel a ködmönére, mikor arra gondolt, hogy
2747 3| az egyebet, csak valami ködmönfélét a karján. Csak úgy füstölt
2748 3| úri rendek, aztán a subás, ködmönös kiskunok, a berlinerkendős
2749 3| akkor húzta is rám a rossz ködmönt. A király nem adhatja olyan
2750 3| szabadjára engedi a rémítőket, a ködöket, szeleket, havakat. Mért
2751 2| világosság gyulladt a Sándorka ködös kis fejében. Tud õ egy verset
2752 4| imádságukat.~A király már köhenteni se tudott ámultában, a királylány
2753 1| erõsítette Bodorka is -, egyet se köhintett azóta.~„No, ha így van,
2754 1| esett bábut. Még egy kis köhögés ellen való port is öntögettem
2755 3| nem fakadnak sírva, hanem köhögéssel segítenek magukon. Utoljára
2756 4| nem csalogatlak egy marék kökénnyel!~Lett erre olyan nevetés,
2757 4| is elvásott már a fogam a kökénybe, Petykó!~- Jó volna egy
2758 3| csudájára járt a könyvtáramnak, kölcsön is kéregettek belõle, s
2759 4| kenyér is van hozzá. Nem kell kölcsönért a szomszédba menni, minden
2760 3| Félegyházának Szegedtõl kölcsönkérni. Futotta a kiskunoknak a
2761 3| adtad oda?~- Neki jobban köll.~- Miért kell jobban?~-
2762 3| sikert a Fehér tanító úr költészetének, hogy még Mihály arkangyal
2763 3| zabáltassak meg egy ötesztendős kölyköt? Mikor én ötesztendős voltam,
2764 1| kedvetlenül.~- Könnyû portéka!~- Könnyebb a cseresznyeszedõ szék!~-
2765 4| teknõt telesírt keserves könnyeivel. Nem nyugodott meg addig
2766 3| fogom megbocsátani azokat a könnyeket, melyek a világ legdrágább
2767 3| mindig teleszalad a szemem könnyel, és megcsókolom a szívemmel
2768 3| tapasztott sárfalba nagyon könnyen belementek a szögek, és
2769 2| sem veszi, hogy egy-két könnyet is perget bele. De a tanító
2770 3| szögek, és kihúzni is nagyon könnyű volt őket.~De nemcsak nekem
2771 3| látszott, a kezem feje a könyökéig érhetett. Arra is emlékszem,
2772 4| állhatta, hogy oldalba ne könyökölje Perecet.~- Perec, ha szeretsz,
2773 2| levelek közül ijedten és könyörgõen:~- Te nagy ember, mit akarsz
2774 1| vegyünk rajta, édesapám - könyörögtem szemlesütve.~Azt is vettünk,
2775 2| Segítsetek neki! - néztem könyörögve apámékra, de meg se moccant
2776 3| könyvet olvasatlan. Az Okos könyvbe azonban jegyeztem már egyet-mást
2777 3| menj haza. Aki elalszik a könyve mellett, annak nincs semmi
2778 3| bõrkötésû, aranymetszésû könyvecske volt, szemüveges bagoly
2779 3| háromkrajcáros mézeskalács.~- Hát a könyvek, Gergulics bácsi? - húzódtam
2780 1| édesapámtól, olyant, amit könyvekbõl nem lehet megtanulni. Azóta
2781 3| székre állva leszedegette, a könyveket a mestergerendáról.~Volt
2782 3| de biz én minden tizedik könyvemrõl se tudtam volna megmondani,
2783 3| bácsi? - húzódtam közelebb a könyves asztalhoz.~- Az elsõ sorbelieknek
2784 3| históriáskönyvekkel: az volt a könyvesbolt. A másik asztalon szép rendbe
2785 3| utána, híre se volt ott a könyvespolcnak.~- Szegény szántóvetõnek
2786 3| csak kapkodtam hol az egyik könyvhöz, hol a másikhoz. S addig
2787 3| Gergulics bácsi volt az egyetlen könyvkereskedõ. Akkora boltja volt, mint
2788 3| csakugyan nem is voltam könyvkereskedõ-inas.~
2789 3| fejembe, hogy én beállok könyvkereskedõ-inasnak.~- Az is szép mesterség -
2790 3| még sose hallottam, hogy könyvkereskedõ-inast rúgott volna meg a ló.~Édesanyám
2791 3| magamban -, hát mért lettem én könyvkereskedõinas, ha minden könyvet elhordanak
2792 3| megelégedetten -, az isten is könyvkereskedõnek teremtette. De ha jól igyekszik,
2793 3| bácsi a két asztal közt. - A könyvkereskedõség kedves tudomány, a mézeskalácsosság
2794 3| Éppen most hozta haza a könyvkötõ.~Fekete bõrkötésû, aranymetszésû
2795 3| módra kell átsurranni a könyvön. Meg is kell abban merülni.~
2796 3| szántóvetõnek gerendán a könyvtára - okosított fel édesapám,
2797 3| megérdemled, hogy megmutassam a könyvtáramat.~Azzal megfogta a kezemet,
2798 3| Azóta sohase tettem be a könyvtáramba könyvet olvasatlan. Az Okos
2799 3| iskola csudájára járt a könyvtáramnak, kölcsön is kéregettek belõle,
2800 3| fazekaspolcot nekem nem adta könyvtárnak. Akkor aztán nem cseréltem
2801 3| több hasznát vette, mint a könyvtáros úr. Én már akkor nem gyõztem
2802 3| máskor is, de sose láttam a könyvtárt. Most is hiába nézelõdtem
2803 3| legkedvesebb fia a hajnalnak, piros köpönyegje van, és aranykoronája van.
2804 3| így kell azt írni.~Azzal a körmével egy rendes S betût hasított
2805 4| kettõt. Áldott búzamezõk körös-körül, de itt meg nem él egy fûszál.~
2806 2| belekóstol, ha bele nem fújok a körtemuzsikába.~De belefújtam ám, s a gyönyörű
2807 2| porcikám, s nem adtam volna egy körtemuzsikáért, ha beszaladhatok édesanyámhoz.~
2808 2| elújságolja a muzsikáló körtét. Kerülnek is engem azóta
2809 2| Fodorik. A tanácsbeliek pedig körülfogták, békítették, a nyakába estek
2810 3| könyvet az ölembe.~A fiúcska körülnézett, és megakadt a szeme azon
2811 2| negyven kis torok süvített körülötte:~- Éljen, éljen, éljen!~
2812 2| nem surrant el mindjárt. Körülrepkedett háromszor‑négyszer, mintha
2813 3| állítani, tudniillik olyan körültekintõ személlyel, aki orrocskáját
2814 2| alól kisütött a nap, és körülvette sugaraival. Mintha angyalok
2815 4| nem veszi, hogy Málé koma körülzsindelyezte a nyakát.~- Hát te mért
2816 3| menten kitört a hegye. Az én körzõm meg elkezdett nyikorogni
2817 3| szekrényben õrizgetem. Neki köszönhetem, hogy ember lett belõlem.~
2818 4| készen toppant be hozzá.~- Köszönöm a szállást, jó ember - mondta
2819 1| kislány.~- Jó napot kívánom - köszönt alázatosan a drótos.~- Edd
2820 4| kendermagos kakas is azzal köszöntötte őket a márványkerítés tetejéről:~
2821 3| templomba, s kezembe adták a köszöntõverset, amit Fehér tanító írt,
2822 4| kellene hozzá!~A király köszörült egyet a torkán, a kisasszony
2823 3| egész szép pirosra, tán a kötele is selyembõl volt.~Megvolt
2824 3| kerítettünk egy ruhaszárító kötelet, s azt ráerõsítettük a láda
2825 2| nem úgy lesz az! Fogadást kötöttem a szürkével, hogy te vagy
2826 2| fûrészt, hadd vágom le azt a kötözködõ ágat! - szalajtott az édesapám.~
2827 2| kalapomból beleöntötte a kötőjébe.~- No, lelkecském, te már
2828 1| ludacska, fiam... - babrált a kötõjén zavarodottan édesanyám ahogy
2829 1| terítette szét a kis kötõjét Fodorka.~Ahogy felugráltak,
2830 1| könnybe lábadt szemét a kötõjével, azzal befordult a konyhára,
2831 3| a nagykendőjét, csomóra kötve hátul a derekamon. Csak
2832 3| akkor az egész városban, a követ, az pedig akkor Holló Lajos
2833 3| hosszú őszre kegyetlen tél következett abban az esztendőben. A
2834 2| most mindjárt a krajcár következik. Csak még egy kis kitartás!”~
2835 2| belõlem, ha valami hibát követtem el.~Egyéb dolga nem is igen
2836 3| összeszorított szájjal a követünk ölében. Tudta a doktor úr,
2837 1| jólesett a fejemet a hideg kövön hûsítgetni. Egyszer csak
2838 4| láttam.~- Mikor, te? - vágott közbe Perec koma.~- Hát mikor
2839 3| Utoljára bennem összpontosult a közbizalom. Elég rongyosnak találtak,
2840 1| Kihúzta a fejét a sapkából, közéjük hajította a madaraknak,
2841 3| rá kellett lehelni egész közelrõl az ablakra. Egyszer ugyan
2842 4| azokat felkötötte a kert közepén a kútágasra. Aztán elment
2843 2| édesapámtól hallottam én ezt a közmondást legelõször. Néztem is rá
2844 3| végére, ahol senki se lát. Közökön, zig-zug utcákon bujkáltunk
2845 3| magunkat a szentélybe, és közölte aggodalmát Agócs főtisztelendő
2846 1| beszélt, ki mit végzett közülök reggel óta.~Mire Parrag
2847 2| ehhez képest a favágás meg a kõfejtés csupán gyerekjáték lett
2848 1| ment a kukoricakapálás. Egy kõfeszület volt a földünk végében,
2849 1| idõ járogat már. A nagy kõházak közt megszorul a napsugár,
2850 2| Mátyáska, az öreg énekes koldus már tartotta is a tenyerét,
2851 3| dér leolvadt róla. Az öreg koldusasszony orcája is színesedni kezdett.
2852 3| Kati nénié volt, az öreg koldusasszonyé. Rogyott kis szalmás kunyhó,
2853 4| mire hazaérkezett az öreg, koldusbotra jutott molnár. Világszép
2854 1| szomorú azt, mikor ilyen kolduska módra jajgatnak az Isten
2855 4| már annyira ráösmertek a koldusok, hogy néha el kell bújnom
2856 2| A kamatját szétosztom a koldusoknak a jövő vasárnap.~Biz én
2857 2| nálunk. Tele volt a tornácunk koldussal, édesanyám ott járt köztük
2858 4| sincs annyi, mint nekünk koldusunk. Csak asszony kellene a
2859 3| önérzetesen koppantak a cipõk a kõlépcsõkön, s nem tudom, a régi gazdájuk
2860 4| Éppen ott rázta a tehénke a kolompot a kapuban, mire hazaért,
2861 4| mentül elõbb odaérjen Málé komához.~Málé koma éppen a csizmáját
2862 4| hétfelõl markolta meg Málé komát, úgy vitték a Kótyonfitty
2863 3| tulajdon cipõjére.~- Ide komolyabb cipõ kell, fiam, nem olyan,
2864 3| Gyurkának is?~- Az ám, ni - komolyodott el egy kicsit édesapám -,
2865 3| szemét, s forgatta a kezében konya kalapját.~- Tudod mit, fiam -
2866 2| magam, s félve sandítok a konyhaajtó felé.~- Nem én voltam, Dobróka
2867 1| szippantott nagyokat a konyhaajtóban a kalaposék Marcija. - Azt
2868 1| pedig hirtelen visszaosont a konyhába, s földarabolta a ludat,
2869 2| hordom a vizet a bíróék konyhájára.~- Jaj, édes fiam, nem a
2870 3| tömeget!~- Föl kell tenni a kőpadkára a gyereket! - mondta valaki,
2871 4| Azt se bánom, ha térdig kopik a lábatok, csak a malacot
2872 3| az Ezeregyéjszaka meg a Koplaló Mátyás. Azt se tudtam, melyikhez
2873 3| nem láttam Palkót, de a kopogását mindig füleltem, ha jött,
2874 1| érett-e már. Amelyik a kopogtatásra nem akart vallani, azt a
2875 3| hogy meg se hallottuk a kopogtatást a csupa hasadék ajtón. Csak
2876 2| képét, ahogy kirózsállik a kopott nyúlbõr sapkából.~Nini,
2877 2| mókuskenyeret?~Cukros mogyoró koppan a padon, fölnéznek a palatábláról
2878 1| mert mindig az én fejemen koppannak legnagyobbat.~Hanem azért
2879 3| keményen és önérzetesen koppantak a cipõk a kõlépcsõkön, s
2880 2| mert sokba került kasza korában. Hát én biz inkább fölaprítottam
2881 3| furcsa ákombákomokat, melyek korcsolyázó tündérkék szeszélyes lábnyomához
2882 2| házunknál, mint az, hogy minket kordában tartson. Az is igaz azonban,
2883 2| Gyurgyóka meg csak nevette a kordéból. Csak úgy pihegtem, mire
2884 3| álmodom vele így tél idején. Kõrisfából volt a talpa, diófából a
2885 1| mikor esténként letette a kormos bõrkötõt, és ölibe vette
2886 3| írni-olvasni, hogy püspök korodban se felejted el!~- No, azt
2887 2| a hat testvéremnek csupa korom a keze, csak az enyém fehér,
2888 2| bekente a fekete kakast korommal, mert arra számított, hogy
2889 3| kiengesztelni a nagytőkét. Ötszáz korona árú gesztenyét vettem tőle
2890 2| úgy eltûnt egy fának a koronájában, hogy pápaszemmel se lehetett
2891 4| kacagtában az asztalhoz vágta koronáját, a királykisasszony kiejtette
2892 3| egyszerre - mert az még a koronás világban volt -, megkértem,
2893 1| Nyúlországban királynak a nyulak. Koronát már szerzett hozzá magának.~
2894 4| feje szakajtó, az esze korpa. Úgy fecsegett, mint a liba
2895 2| szabadságharc idején már hajlott korú ember volt, de azért abból
2896 2| fütyülnöm kellett, míg csak a kosár tele nem lett. Egy szem
2897 1| egymagának is kicsi volt kóstolónak is.~- Kicsit ér, kicsit
2898 2| szedésibõl. Igaz, hogy õ maga se kóstolt bele.~- Nyáron nem jó cseresznyét
2899 1| NEKOPOGI KOVÁCS~Hiába kotorászok a mesetarisznyám fenekén,
2900 2| arra felágaskodtam, s addig kotorásztam a tányéros tetején, míg
2901 1| szikra, csattogott a pöröly a kovácsmûhelyben. Üllõje elõtt soha üres
2902 1| egyre áldatta az Istennel a kovácsot. Ez meg odaállt az arckép
2903 1| szállni, csak a földhöz közel kóvályognak. A fecske meg bogárral él,
2904 3| jégcsapok meredeztek, hogy kõvel is alig bírtuk õket lehajigálni.
2905 2| szegény gyerek a talált krajcárjának! Majd holnap kap helyette
2906 2| már kimulattad magadat a krajcárodon. A kamatját szétosztom a
2907 2| földerült az az áldott orcája, a krajcárokat pedig a kalapomból beleöntötte
2908 2| mutogattam büszkén a krajcáromat.~- Mit dolgoztál érte? -
2909 2| azonban mindjárt a második krajcáron kezdte.~- Eredj inkább a
2910 3| Elmondta, hogy melyik a krajcáros, melyik a kétkrajcáros,
2911 3| ajtaja belsõ felére fölírta krétával az ábécét, s a gyerek addig
2912 3| értelme, hanem mindenféle krikszkrakszokat firkálni, amik semmihez
2913 4| fala, hófehér falon kicsi kristálytükör: egyre abban nézegette magát
2914 4| úgy vágta a malomkõhöz a kristálytükröt, hogy egyszeriben lángliszt
2915 3| gyereküket karolják fel az urak Krisztus urunknak áldott születésén!
2916 1| korkondélus az, lelkem, hanem krokodilus - nevettem el magamat, s
2917 1| Hozta az ebédet az apjának, krumplis tarhonyácskát szép tiszta
2918 3| ha a gazdám hajába főtt krumplit vágott hozzám. Mert én is
2919 3| olyan fáradtan dõlt vissza a kuckóba, hogy szinte megsajnáltuk.~
2920 3| tanító úr. - Telepedjél meg a kuckóban. Ott lesz csak a jó világ
2921 3| Matyi tanyája. Sose volt még kuckónak odavalóbb lakója. Világéletemben
2922 1| szürcsölgette, amit szülém küldött ki neki. - Nagynak sok volna,
2923 3| elülről kezdtem az egészet, s külön nevet is adtam minden szögnek.
2924 3| hozakodnék elő ilyenkor e két különös csalóval? Hátha a jó Isten
2925 1| fürge kis madár bizonyosan künt járt a szõlõhegyekben, s
2926 3| Egyszer messzirõl az öreg Küsmödit is láttam egy nagy H betûnek
2927 2| ilyen szép. Csupa kristály a küszöbe, csillog-villog a fala,
2928 1| és olyan magasan van a küszöbje, hogy csak székrõl lehet
2929 3| ajtón. Odasompolyogtam a küszöbre, s úgy tettem, mint aki
2930 1| elillantak a vendégek - kukkantott ki az ajtón a gyerekekre.~
2931 4| Nem is szólt Málé koma egy kukkot se többet, egész addig,
2932 2| énnálam fürgébb legény! El se kukorékolhatta magát a fekete kakas, már
2933 4| nem kell ám ezt világgá kukorékolni - súgta neki Perec. - Soha
2934 1| bokor sárgadinnye, két bokor kukorica, három bokor saláta, négy
2935 3| mert én akkoriban még a kukoricacsutkáról is azt hittem, hogy az valaki,
2936 1| is elkószál egy-két szem kukoricáért, amit a tyúkok elõl elcsenhet.
2937 1| nyáridõben nagyban ment a kukoricakapálás. Egy kõfeszület volt a földünk
2938 4| hogy Málé koma egyszerre kukoricakorpává válik, ha el nem ugrik onnan.~
2939 1| szegény helyen beillene kukoricamérõ vékának.~Bezzeg a szegény
2940 1| kapát, nekiestem a két bokor kukoricámnak, s olyan szerencsésen megkapáltam
2941 3| előhúztam az ágy alól a kukoricamorzsoló kis széket, s abba belevertem
2942 1| elkezdte vékázni az aranyszemû kukoricát. Ahány vékát mért, annyi
2943 1| Parrag bácsi harsog úgy a kukoricával.~- Ki az az öreg Parrag? -
2944 2| megijedtem, elugrottam:~kukurítsd ki, ha én voltam.~Hát ez
2945 3| szólt az semmit, hanem úgy kullogott be az iskolába, mint a leforrázott
2946 3| hatalmas tûz lobogott a kunyhóban. Égett a szánkó. A mi szánkónk,
2947 1| üveg fenekére, és onnan kuruttyolgat kifelé, akkor nem tanácsos
2948 4| felkötötte a kert közepén a kútágasra. Aztán elment a vadászokhoz,
2949 2| akkor is nagyon szerettem kutakodni, mikor semmi keresnivalóm
2950 1| édesanyám mosakodni kergetett a kúthoz, akárhányszor azt mondtam
2951 3| nagy gömbölyű szög volt a kutyafejű tatár, arra mindig különösen
2952 4| nótára gyújtott:~Lánynézőbe kutyagolunk,~sárba, vízbe gyalogolunk,~
2953 3| ajtókilincs is. A Kati néni kutyája, a szegény Morzsa ott nyöszörgött
2954 3| Nem félek én, csak a kutyáktól - mondtam önérzetesen, s
2955 2| szeretne megindulni a hosszú lábaival, és odaállni elejbe.~- Ugyan,
2956 3| a baj, hanem a lábbal. A lábak nem akartak mozdulni, mintha
2957 3| nagy a dagadó, fagyott kis lábakra. „Kopp-kopp”, keményen és
2958 2| mézes kenyér, hogy ha a lábamra ejtem, eltöri. Pedig a hídpénzszedõnek
2959 1| a szobába, és lehúzta a lábáról a csizmát. Odatette a tót
2960 3| van kettõ.~Bizony, annyi lábat nem gyõztünk meg a magunk
2961 3| Péterrel, már megint ott lábatlankodott egy fiúcska.~- Csalóka Pétert
2962 4| bánom, ha térdig kopik a lábatok, csak a malacot visszahozzátok.
2963 3| kézzel volt a baj, hanem a lábbal. A lábak nem akartak mozdulni,
2964 3| szólította, nem ugrott, mint a labda, hanem vánszorgott, mint
2965 3| piacra, Jánoska meg eladta a labdáját meg a márványgolyóját meg
2966 3| hatosod?~- Volt tavaly, de labdát vettem rajta.~- Tudod mit,
2967 3| korcsolyázó tündérkék szeszélyes lábnyomához hasonlítanak?~Sokat sírtunk,
2968 1| derekamra, ólomnak éreztem a lábom. A tetejébe pedig édesapám
2969 3| beterítve bársonyposztóval, a lábtakaróján bolyhos szõnyeg. Be volt
2970 1| a diót.~Andráska azonban lábujjhegyre ágaskodik a pászta végén.
2971 1| felhõ. A nyakunkba szedtük a lábunkat, annyira siettünk, de az
2972 3| Még ha néha a tulajdon lábunkról kell is lehúznunk.~
2973 1| rakással az ezüstforint a ládafiában.~- Könnyû neki - mondogatták
2974 4| férjen.”~Azzal lehajolt a ládához, kivette belõle az elsõ
2975 4| pedig annyi volt a tallér a ládájában, hogy lapáttal szokta szellõztetni.
2976 1| akkorára kiszedte a kovács a ládájából az aranyhajú Piroska féltve
2977 3| pénzünkön egy szenesládát. A ládát félig megraktuk szalmával,
2978 4| Perecet a Málé.~- Kis komám, ládd-é?~- Mit, te?~- A nyulat a
2979 4| selyemkeszkenõvel megtörülgette, még a lágyan fúvó széltõl is féltette.
2980 3| követ, az pedig akkor Holló Lajos volt. Felejthetetlen szép
2981 1| ilyen takaros kis jószág itt lakik az asztalomon, befõttesüvegben.
2982 3| volt még kuckónak odavalóbb lakója. Világéletemben nem láttam
2983 4| az a hitvány malac, hadd lakoljon érte! Szaladjatok hamar
2984 4| No, azért lesz még itt lakoma: majd segít rajtam Málé
2985 4| akkoriban, mikor még tündérek laktak a vizekben. A Séd vize is
2986 4| dolgában a bársonyosi bírónak! Lám-e, hogy még a malacom is megirigyelte
2987 3| jégcsapszopogatástól elmúlik a lámpaláz.~Azt nem vettem észre az
2988 3| amiben söpreni, fűteni, lámpát pucolni szokott. Rám is
2989 3| bele.~A szánkódarabok piros lángja hosszú csíkokban táncolt
2990 3| sátántaposást, és szalutált a lángkardjával.~- Ember vagy, Fericske -
2991 4| kristálytükröt, hogy egyszeriben lángliszt lett belõle.~- No, édes
2992 3| minden gyertyán kinyílt a lángvirág, és Szente tanító úr megrántotta
2993 4| öntözte a vízimolnár világszép lányának patyolat orcáját, mint mikor
2994 4| Rábízta a malmot világszép lányára, aki akkor is ott ült a
2995 4| Matykó?~- A Dióbél király lányát, Petykó!~Petykó egyszeribe
2996 1| Bodorka. Két icipici kis lányka, akiknek máig se tudom az
2997 4| az édesapja a világszép lánynak, ott zúgott a malma csacsogó
2998 4| együtt nótára gyújtott:~Lánynézőbe kutyagolunk,~sárba, vízbe
2999 1| felöltöztette a kis tót lányt, hogy öröm volt nézni.~-
3000 3| nagyvállalkozótól. Minden tíz lap kézbesítéséért három szem
3001 4| tallér a ládájában, hogy lapáttal szokta szellõztetni. Ezt
3002 3| valami notesz. Csak az elsõ lapjára volt ráírva az édesapám
3003 3| úrnak, és a táblabíró úr lapját hajítja be a pincelakásba
3004 3| csak úgy felébõl-harmadából lapoztam át a könyveimet. Minden
3005 4| rákuporodik, s csap olyan lármát, hogy belesiketül az egész
3006 1| s elkezdett segítségért lármázni:~- Rendõr, rendõr!~A madarak
|