abbah-birta | birtu-eladn | elado-fiamn | fiara-helye | helyi-kerit | kerje-larma | lassa-megug | megun-olvas | oly-strof | stros-tejbe | tejet-vesze | veszt-zuhan
Rész
3007 3| a mécsessel, hogy jobban lássa, mit dolgozom. A betûk árnyéka
3008 2| leküldtem még a mézetlenjét is. Lassan morzsoltam, hogy tovább
3009 4| patakmalom, össze is omlott lassanként, s ma már csak a helyét
3010 4| rozmaringok csak úgy éledtek a látásától, bezzeg õ meg se látta a
3011 3| van. Persze az ember nem láthatja színről színre a szelet,
3012 1| még akkor, bátya, nemigen láthatott - csóváltam meg a fejem.~-
3013 3| mert pápaszem nélkül nem láthatta lefelé az utat. Nagyon megesett
3014 3| még egyszer cipõ nélkül látlak a télen, akkor megmondom
3015 1| káposztapilléknek, úgyse sok látnivalójuk van még szegénykéknek.~Puszta
3016 4| a halászok a patakra. - Látod-e, hogy haragszik a tündér?~-
3017 1| rosszabbul is!~Hát lett is. Se látszatja, se foganatja nem volt az
3018 3| Akkora hó volt, hogy alig látszottunk ki belõle, ástunk is benne
3019 3| a felesége, ha ismerõst láttak egy-egy tanakodó csoportban.
3020 2| hatan, hogy õk színét se látták a tányérosnak dél óta, mire
3021 3| illetõdve ennyi tudomány láttára, és alázatosan megkérdezte
3022 1| búzakenyér!~És Esztike - ó, ha láttátok volna! -, Esztike fölfújta
3023 3| gyerek? Ebben a sárban, latyakban, jegesedõ hólében?~- Csakis -
3024 2| estem, harmadnap elõvett a láz, s attól fogva hetekig nem
3025 4| búzaõröltetni, világszép leányon szemét legeltetni.~Hiszen
3026 1| nem is, mert szellõ se lebbent, az ég pedig sima volt,
3027 3| lelógó kabátujjak akkorát lebbentek, mintha valóságos szárnyaim
3028 2| kertbe, akkorára újra ott lebegett az égen egy csikó formájú
3029 4| ült a parton, aranyhaját lebegtette a szél.~- Patak, van-e nálam
3030 2| eszembe jutott, akkorra fent lebegtünk a felhõk csodavilágában.
3031 4| Dióbél király úgy nyelte a lébenfőttet, hogy a kanál is majd leszaladt
3032 2| muszka a szeme közé, ahogy lecihelõdött a lóról.~Legalább a nagyapám
3033 3| a tanító úr kérdezte is. Leckéjét ha fölmondta, csak makogott,
3034 4| fejszét a fába.~Ahogy a fejsze lecsattant, megremegett az egész füzes,
3035 2| üvöltéstõl. Nagyot ugrott, s úgy ledobott magáról, hogy meg se álltam,
3036 3| macskabagolynak. Az a baja volt, hogy leejtette a pápaszemét, és azért sír,
3037 1| mellcsontját. Mert a húst akkorára leette róla, s boldog dorombolással
3038 3| marad abból elég, ha fele lefagy is.~A világból pedig csak
3039 2| tányéroson olyant, hogy egyben lefordult minden edényestül. Soha
3040 3| kullogott be az iskolába, mint a leforrázott farkas. Engem meg úgy vettek
3041 3| pék.~Öreg Bános pék volt a legágrólszakadtabb ember a falunkban, belõle
3042 4| subája. Matykó a világon a legbölcsebb szolga volt, ahol maga volt.
3043 2| eget. S az volt benne a legcsodálatosabb, hogy a tömérdek dereka
3044 3| könnyeket, melyek a világ legdrágább szemébõl omlottak miatta.
3045 2| báránykák hosszú sorokban legelgettek az égi mezõkön.~- Ejnye,
3046 1| hogy esõ után nem lehet legelni a vizes füvet.~Hátrafordultam,
3047 1| igyekeztünk hazafelé. Ahogy a legelõföldre értünk, apám hátraszólt:~-
3048 4| akkora ménes, hogy csak a legelõje kilencnapi járóföld! Hát
3049 4| világszép leányon szemét legeltetni.~Hiszen szép volt a lány,
3050 4| vagytok, szegény vándorló legények?~Petykó úgy megzavarodott,
3051 1| róla, hogy õ a világon a legfehérebb ludacska, õ pedig tudta
3052 4| volt a szolga. Petykó a leggazdagabb úr volt kilenc puszta faluban.
3053 4| Meg is rázkódott szegény a leghegyéig, s éppen onnan a leghegyibõl
3054 3| amit Palkó csak az ujja leghegyével ért föl, ha nagyon ágaskodott
3055 4| leghegyéig, s éppen onnan a leghegyibõl úgy ugrott ki egy makkocska
3056 4| amért locsog-fecseg. Õ a leghívebb emberem, azért hoztam magammal,
3057 1| megmaradt belõle. Éppen a legjava.~- Mi-a-ó, mi-a jó? - kérdezte
3058 1| galléron kapott, éppen mikor a legjavában beszélgettem egy cserhajú
3059 1| ebédje.~- No, úgy látom, a legjobbkor érkeztem - ágaskodtam be
3060 1| testvérkék is. Imriske volt a legkisebb, az még hancúrozva jött,
3061 3| legjobban, mert ez volt a legkönnyebb. Le tudtam írni a számmal
3062 2| van a cinegekirálynak. De legkönnyebben megismered a fekete bársonyszakálláról.
3063 3| keze, se lába, mint nekünk.~Legkülönb mulatság mégiscsak a szánkázás
3064 1| az én fejemen koppannak legnagyobbat.~Hanem azért a legjobb két
3065 1| kérdezte szelíden, ahogy a legnagyobbhoz ért. - Hadd nézzem, hizlal-e
3066 2| kályhából õrá mosolyog a legpirosabb parázs, s a nagy fekete
3067 1| rendõr, mert neki van a legrikoltóbb fütyülõje, de hol jár még
3068 1| dolgot. Hiszen Esztike a legszánnivalóbb a testvérkék közt. Mióta
3069 3| ilyen ünnepi alkalommal.~A legtöbbnél meg az volt a baj, hogy
3070 3| nagy, vállas, erõs fiú a legutolsó padban. Vas Matyinak hívták,
3071 3| harmadikra rátenyereltem, a legvastagabbat elkezdtem olvasni. Annak
3072 4| kanász -, hanem most már te légy a vevő, ha tele az erszény.~-
3073 4| királyt, s olyant suhantott a légycsapóval, hogy Málé koma egyszerre
3074 2| muzsikát, hogy a többi csak légydongás volt ehhez képest. A fél
3075 3| a kalapját.~- Gyerekek, legyetek csendben. Elmegyek Három
3076 2| a te eszedhez való az! - legyintette meg édesapám a vállamat. -
3077 3| kõvel is alig bírtuk õket lehajigálni. Elõször a báránybõr sapkánkat
3078 3| se, mikor a csudaködmönt lehámozta rólam Balla bácsi.~- Nincs
3079 2| suhancok gallyszedegetés közben lehámozták a kérgét néhány fiatal jegenyének.
3080 3| színre a szelet, csak a leheletét érzi, de ha egy árvalányhajszálat
3081 3| számmal is: csak rá kellett lehelni egész közelrõl az ablakra.
3082 3| Csak a mosolygás egy kicsit lehervadt az arcáról. Az angyalka
3083 3| azzal a nagy ésszel szabó is lehetnél. Látod, akkor te varrhatnád
3084 3| arrul is. Majd mindjárt lehozom a padlásról.~Azzal letette
3085 4| patakba hajló öreg füzeket. Lehullott targallyat ha szedegettek,
3086 4| jegenyére a két keszegért.~Lehuppan aztán a jegenyérõl, mennek
3087 3| tulajdon lábunkról kell is lehúznunk.~
3088 3| hogy parázs sütögeti a lehúzott talpamat, és akkor támadt
3089 1| kifordult a szobába, és lehúzta a lábáról a csizmát. Odatette
3090 3| elkészült, akkorra otthon is lejárt a becsület - Balla bácsi
3091 3| oldalról üdvözlik. - Most már lejöhetsz, add ide a kezed!~Persze
3092 1| új tollat, hogy mindjárt lekéredzett a réznyaka.~- De én nem
3093 1| napos idõ lesz ma, hogy lekéredzik a kabát a dolgos emberrõl.~-
3094 2| a mézes kenyeret, hanem leküldtem még a mézetlenjét is. Lassan
3095 2| kitartás!”~Akadozott már a lélegzetem, de erőt vettem magamon,
3096 3| ötödik fordulóig, ott is csak lélegzetet venni.~Így tartott ez egy
3097 1| egyre szebb lett testben, lélekben. Kacagásától csengett a
3098 1| meghalt békességben, derült lélekkel, az egész határ szegénye
3099 1| Vegyetek hamar, míg el nem hûl, lelkecskéim!~Nem is maradt több a tálban
3100 2| szomorúság felhõzött át a lelkemen. Sajnáltam az öreg jószágot,
3101 2| neki.~- Hely csak volna a lelkemnek - csókolgatta édesanyám
3102 4| cselédem.~- Micsoda?! - lelkendezett Matykó. - Annyi ott a kenyérpusztító,
3103 2| sapkás kis madarat, s vittem lelkendezve az öreg udvarosunkhoz.~-
3104 3| beharmatozták az égi magasok a lelkét.~- Én odaadhatnám a gyerkőcnek
3105 3| két karomat, és a hosszú, lelógó kabátujjak akkorát lebbentek,
3106 1| akkor nincs baj; de ha lemászik az üveg fenekére, és onnan
3107 4| fecsegett, mint a liba a lenbe, soha titok még meg nem
3108 1| kendõje alól a szép kék szemû, lenhajú kislány.~- Jó napot kívánom -
3109 1| nekem szûk. Próbálja meg: jó lenne-e magának?~Szegény tót ember
3110 1| vagyok, itt a könyv. Gazda lennék, hol a föld?~Világéletében
3111 1| ha esõ készülõdnék, olyan lent repülne a fecske, hogy földet
3112 3| de aztán jobbnak láttam lenyelni a többit, amit mondani akartam.
3113 3| volna örömében, ahogy a dér leolvadt róla. Az öreg koldusasszony
3114 2| föltettem magamban, hogy leparittyázom onnan.~Eszembe jutott, hogy
3115 3| könyvet, olyant, amelyik csupa lépes méz lesz.~Verseskönyv volt
3116 3| életemben úri hintón, ami csak lépésben haladhatott a bõrruhás kiskunok
3117 1| szem dinnyemagot.~- Minden lépésnél ültess egyet. Hat dinnyebokor
3118 3| kicsit mélán házam úrnõje, lepillantván a tulajdon cipõjére.~- Ide
3119 1| édesapám.~- No, hát akkor lépj hatot! Amekkorát kilépsz,
3120 1| heverésztem. A nyelvem majd leragadt a nagy forróságban, s nagyon
3121 2| meg toljad. Ami cseresznye lerázódik, az a tied lehet.~Egész
3122 3| De azért csak odaálltam leskelõdni az ablakhoz. Ugyan hány
3123 4| a kiskapuba garabonciást lesni. Olyan szerencséje volt,
3124 2| várta már a fél falu, s leste szörnyülködve, hogy mit
3125 2| vallani, az annak a rendje. Lesütött fejjel vontam vállat.~-
3126 4| lébenfőttet, hogy a kanál is majd leszaladt vele. Oldalánál pedig ott
3127 2| keringett fölöttem, s mikor leszállt, közelebb volt hozzám, mint
3128 3| édesapám, a székre állva leszedegette, a könyveket a mestergerendáról.~
3129 3| ereszteni, mert a sárkaparóval leszedte a talpáról a jeges sarat.
3130 2| délelõtt mondogatta magában, leszegte a fejét, összeszorította
3131 3| néz ki belõlem. Alkalmas leszek-e valamelyik tudományra?~Gergulics
3132 2| felhõk csodavilágában. Ahogy letekintettem, akkorának tetszett az egész
3133 1| dinnyemagok kikelnek. De ha nagyon letemetted õket, meg se fogják.~„No,
3134 2| Megtudtam mindjárt. Édesapám letessékelt az öreg bodzafánk alá, szemben
3135 3| egy hétig, míg a rozsdát letisztogattam róluk. Aztán előhúztam az
3136 3| vágott hozzám. Mert én is a létminimumon kezdtem, kérem alássan.~
3137 1| egész nap. Ha kint ül a létra hegyén, és onnan rikog a
3138 1| befõttesüvegben. Van neki egy kis létrája, azon tornázgat egész nap.
3139 3| láttam egy nagy H betûnek a létrájában. Azon az estén ezt a szót
3140 4| rajtam Málé koma. Õ lesz a létrám, õ lesz a székem: király
3141 4| nyulat, s már tartotta is létrának a derekát, széknek a vállát,
3142 1| Csupa grófkisasszony lette a Hanka - kacagott a drótos,
3143 1| madarat! Hátha a sapkájával leüthetné õket a lábukról? Kihúzta
3144 4| erre a nagy kanász, hogy leütötte a sapkát a kis kanász fejéről.~-
3145 4| vendégét az egyetlen szobájába, levágta tiszteletére az egyetlen
3146 1| hintázzák magukat a napsugaras levegõben, s rügyszemükkel kíváncsian
3147 3| ceruzán. Azt hiszem, a friss levegõn fölmelegednék egy kicsit.~
3148 1| most õ is napvilágra jött levegõzni. Pórul is járt, mert mindjárt
3149 1| magától is. Két szív formájú levelecskéje éppen akkor nyílt szét a
3150 4| fényes, haragoszöld nagy levelei hintázzák magukat a délesti
3151 1| hasztalan vallatta a száraz leveleket, semmit se talált alattuk.~-
3152 2| vadsóska. Megrágtam egy-két levelet, legalább szomjam oltottam
3153 1| is õ tanított meg, hogy a levelibékától nem kell félni. Nagy tudós
3154 4| bársonyköntöse zöld bársony levéllé, aranyhaja aranyszirommá
3155 2| annál a sóska!~Szép nagy levelû sóska zöldellett a dûlõúton.
3156 2| annak a vége, hogy szépen leveregettem a ruhámról a port, s akármilyen
3157 1| apukájának finom csipedett leveskét. Az apja pedig nekifordult
3158 1| csöppség -, fõzöt én teneted levestét, de a Bodjinak nem adunt
3159 3| Gyere, kis pajtás, majd leveszlek.~- Nem... nem ereszt a lábam -
3160 3| Palkó, hová lett a cipõd?~- Lévetöttem.~- Minek vetetted le? Hol
3161 1| civakodtak, hanem a mellette levõ útba, ahol egy jámbor nyúl
3162 3| kitalálást. Különösen a nõi nemen levõk; egy-két szüle azonban elégedetlen
3163 1| még csak levele se maradt: lezabálta a csiga. Nem maradt a gazdaságomból
3164 3| útjába tenni, hogy el ne libbenjen, abban megbotlik, és megmutatja
3165 2| különb vagy-e rigónak?~Föl is libbentem én a fára egyszerre. Az
3166 2| hadd hozom haza az erdõt - lihegte otthon indulatosan, s azzal
3167 4| patyolat orcáját, mint mikor liliomról pereg a harmat. Nagy kétségbeesésében
3168 1| kerítésen belõl, mint két liliomszál.~- Nem vagyok én doktor
3169 2| édesanyám ott járt köztük a lisztes szakajtóval, édesapám meg
3170 4| odaakasztott helyette egy goromba liszteszsákot.~- No, édes lányom, ettõl
3171 3| fityeg, a szürke is rajta lityeg. De nem Palkó az mégse,
3172 3| s úgy reszketett a mécs lobogásában, mint valami varázsírás.~-
3173 4| mesebeli tündérek terítgetnék, lobogtatnák zöld bársonyköntösüket.
3174 4| Mit akarsz szólni, te locsi-fecsi?~- Azt, hogy két keszeget
3175 4| az öreg szolgának, amért locsog-fecseg. Õ a leghívebb emberem,
3176 4| lõném, ha puskám volna.~- Lõdd meg a sapkáddal, hátha az
3177 2| rám mérgesen, és nagyot lökött rajtam. Hanem aztán megint
3178 2| Lelkem, Pali fiam, nem te lökted fel a tányérost?~- É-én?
3179 3| Jánoska már akkor olyan búsan lógatta a fejét, mint egy igazi
3180 3| reggelén akkora jégcsapok lógtak a tetőkön, hogy a feldobott
3181 4| nagy kanász visszatért a lókergetésbõl, akkorára morzsája se maradt
3182 2| csettegés hallatszott a sûrû lombja közül:~- Csett-csett, csitt-csitt!~
3183 2| az ágakat, bekukucskált a lombok közé.~Kenderifészek volt
3184 2| arra fölrebbent a nagy, lomha madár, károgott egy keserveset,
3185 2| fölnéztem az égre, ahol lomhán úszkáltak a csodálatos alakú
3186 1| testvérje. Hajóskapitány Londonországban. Eljön mihozzánk minden
3187 4| Látom ám, Málé. Meg is lõném, ha puskám volna.~- Lõdd
3188 2| játékból úgy tördöste szét a lópatkót, mint ahogy más ember a
3189 2| közé, ahogy lecihelõdött a lóról.~Legalább a nagyapám ezt
3190 3| mégse nőhetsz fel, mint a lósóska az árokparton.~Azt hiszem,
3191 3| diófából a karja, az ülése lószõr vánkos, beterítve bársonyposztóval,
3192 2| hogy nem esett hiába a lótás-futás. Édesapám mindig megdicsért
3193 4| hogy Perec koma sapkával lõtte meg a nyulat - erõsködött
3194 2| ország ez a felhõország, lovacskám. Semminek sincs percnyi
3195 2| hé, hadd hajítom utánad a lovadat is!~Két napig garázdálkodtak
3196 4| elõlük, pedig a magamféle lovag nemigen szokott bujkálni.~
3197 3| ház falára mindenféle szép lovakat, huszárokat, akasztott embereket,
3198 2| Forduljunk be, táltos lovam, ebbe a mesebeli tündérpalotába!
3199 2| udvaron, mikor egy muszka lovas nagy lármával bevágtatott
3200 4| kanász.~- Eladnám ezt a lovat, ha vennék.~- Szilaj-e?~-
3201 4| aranyból lesz a kereke,~lovunk lábán gyémántpatkó,~hej,
3202 1| soron a tepsiben muzsikáló lúd. Felvég, alvég minden gyereke
3203 1| combját le nem kanyarította a ludacskának. - Nesze, Marcikám - adta
3204 3| közé, és én voltam benne a ludas, hogy bejutott. De ott egy
3205 3| históriáskönyvvel. Ott volt a Lúdas Matyi meg a Fehérlófia meg
3206 2| arra számított, hogy aki ludasnak érzi magát, nem mer hozzányúlni.
3207 1| konyhába, s földarabolta a ludat, ahogy illik. Ahogy dolgozgat
3208 1| anyókám, tudom én, mi a lúdbecsület!~Tudta is, meg kell adni
3209 1| kalapos Marcit, ahogy a lúdcombbal birkózott.~- Jaj, csak soká
3210 1| jobban a világon, mint a lúdhúst. Én ezért igen becsültem
3211 1| mondta erre a ludacska. Lúdnyelven ez annyit jelenthet, hogy:
3212 2| Ennek már csak utánakap a lustája! Rá se nézett biz az. De
3213 1| dolgozta magát, mikor én még a lustálkodást keveslettem.~Szülém mondta
3214 3| utoljára már úgy ki volt lyuggatva a kis szék, mint a rosta.
3215 1| közt válogatott, de egyik lyukasabb volt, mint a másik. Aztán
3216 4| mondott mosolyogva:~- Bolond lyukból bolond szél fúj.~- De nem
3217 3| rám, meghallottam, hogy a macskabagoly elnyávogta magát kint a
3218 3| tudtam is, mi baja szegény macskabagolynak. Az a baja volt, hogy leejtette
3219 3| voltak, hogy a tanító úrék macskája mindig azon ugrált be, ha
3220 1| Kicsi volt a föld, egy jó macskaugrás az egész, de azért volt
3221 4| innen, estén túl, éppen egy macskaugrásnyira Nekeresdtõl, hét országa
3222 1| módra jajgatnak az Isten madarai. Hanem azért akad már köztük
3223 3| látni lehetett. Fagyott madarakat a hóban. A Báró cigány rõzseszedõ
3224 1| sapkából, közéjük hajította a madaraknak, s huss, mind a két barázdabillegetõ
3225 2| cinegekirály, ni! - mutattam rá a madaramra, aki a szekrény szélére
3226 2| mellõlem a halál fekete madarát.~
3227 2| cinegekirály, az országodba!~A madárka kirebbent a kezembõl, de
3228 2| hogy valami hosszúfarkú madárkára csapódik rá a cinegefogóm
3229 2| te énvelem, szegény kis madárral?~Erõs Fodorik megint ráemelte
3230 1| Kacagásától csengett a ház, mint madárszótól az erdõ.~- Szemem fénye,
3231 1| Hát a pacsirta, a mi madarunk.~- Ugyan mit mond a pacsirta?~-
3232 4| eke. Kemény földje kiveti magából mind a kettõt. Áldott búzamezõk
3233 2| lelkecském, te már kimulattad magadat a krajcárodon. A kamatját
3234 4| atyafi - rikoltozott rá -, magadra legyen gondod, ne a fákra!
3235 3| talpáról, hanem a tulajdon magáéról. Csakugyan mezítláb volt.~-
3236 4| kell bújnom elõlük, pedig a magamféle lovag nemigen szokott bujkálni.~
3237 3| ajtó, és bekocog rajta egy magamformájú fiúcska.~- Megvan-e itt
3238 2| magamban. - Nekem is van ám magamhoz való eszem!”~Azzal nagy
3239 2| rikoltoztattam a fakörtét, hogy magamnak is harsogott bele a fülem.
3240 2| lélegzetem, de erőt vettem magamon, s úgy rikoltoztattam a
3241 3| szemem az örömtõl, ahogy magamra maradtam a sok szép históriáskönyvvel.
3242 3| derekából, szétlibbentve magán a néhai kabátot. Csak a
3243 3| hajótól. Egyszerre mindenkinél magasabb lettem egy fejjel - ó, nem
3244 3| most beharmatozták az égi magasok a lelkét.~- Én odaadhatnám
3245 1| átnedvesedik a szárnyuk, nem bírnak magasra szállni, csak a földhöz
3246 2| akadt a szilva.~„No, ennek a magját az Isten is parittyának
3247 2| Bizonyosan azt gondolták magukban, hogy: no, ez jó nagy hernyó
3248 4| zsilipet, s úgy elragadták magukkal a malmot, hogy az meg se
3249 3| hanem köhögéssel segítenek magukon. Utoljára bennem összpontosult
3250 3| fejébe, mikorra beviaskodtuk magunkat a szentélybe, és közölte
3251 3| a padfaragástól.~Nekünk magunknak kellett összeiszkábálni
3252 1| gyökerecskéje meg a száracskája - magyarázta az édesapám, mikor a panaszom
3253 4| Lányom, édes lányom, majoránnaszálam: beszaladok egy kicsit a
3254 1| bokor sárgarépa, öt bokor mák. Bukfencet akartam vetni
3255 3| a télen. Voltak gonosz, makacs betûk, amelyek nem akartak
3256 1| volt az igyekezetemnek. A mákjaimat mind kirázta a szél; a sárgarépámnak
3257 4| a nagy kanász egészen a makkfáig, kerek erdõ sarkáig. Ott
3258 4| leghegyibõl úgy ugrott ki egy makkocska a szakajtójából, hogy kipp-kopp,
3259 3| Leckéjét ha fölmondta, csak makogott, hogy kín volt hallgatni.
3260 4| bírónak! Lám-e, hogy még a malacom is megirigyelte tõlem!~-
3261 4| kopik a lábatok, csak a malacot visszahozzátok. Hadd mutatom
3262 4| világszép lánynak, ott zúgott a malma csacsogó patakon, oda járt
3263 4| patakmolnárt, aki kint állt a malomajtóban, ilyenkor mindig ette a
3264 4| kõdarabokat hajigált a Sédbe a malomból, és kikiáltott a halászokra:~-
3265 4| utcára se fért, egész a sédi malomig ért az eleje.~„Sebaj, legalább
3266 4| fordíthatta, hiszen az forgatta a malomkereket, hisz abból kereste a kalácskenyeret.~
3267 4| öreg molnár, úgy vágta a malomkõhöz a kristálytükröt, hogy egyszeriben
3268 4| városba. Vigyázz addig a malomra, árad a patak, gondod legyen
3269 3| Akárhogy fûtötték a búbost, a malomszoba ablaka egész télen át ki
3270 2| akkora füle volt, mint a malomvitorla. De ahogy utánakaptam, úgy
3271 1| Ejnye, de korán hozzáfogott máma!~Ki is szóltam mindjárt
3272 4| Petykót.~- Beszélj már, mamlasz!~- Uram királyom - kezdte
3273 3| mézeskalács huszárok, a mandulás pogácsák: az volt a mézeskalácsos-bolt.~-
3274 3| a szaván is érzett, hogy mandulával etetik otthon, bizonyosan
3275 2| éreztem, senkinek nem volt maradása tõlem a házban.~Egyszer,
3276 1| kre-kre-kre, kre-kre-kre, maradj Panka idebe.~Panka persze
3277 1| ludacskám, hogy szégyenben ne maradjak veled.~- Giá-gá, giá-gá! -
3278 1| konyhaajtóban a kalaposék Marcija. - Azt mondta szülém, nekem
3279 1| szeretnék lenni - kapta Marcika válla közé a fejét.~- Segítsen
3280 2| megkínálnak a tündérek egy kis marcipánnal.~Hát mire ezt kimondtam,
3281 1| nézték a szerencsés kalapos Marcit, ahogy a lúdcombbal birkózott.~-
3282 3| az orromat meg az államat mardosta a hideg. De hát nem szúrt
3283 3| játszani, hát még ha egy egész marékkal van belőle! Az maga eltartott
3284 3| tudomást szereztem a dologról, marékra is fogtam a bátorságom,
3285 3| Egyszer napáldozat felé a Mária-képre akasztott csokorból csakugyan
3286 1| a kiscsikó.~Veronika és Marika már csendesebben tipegett
3287 3| kellett rajta segíteni. A markába nyomtam a legnagyobb mézeskalács
3288 4| Varrás a kezedbe, söprût a markodba! Szaladj a konyhára, nézz
3289 4| akkor hat hajdú hétfelõl markolta meg Málé komát, úgy vitték
3290 2| feléje. De csak a semmibe markoltam bele. Eltûnt a fa, mintha
3291 2| egyszerre szétnyitottam a markomat.~- Eredj haza, cinegekirály,
3292 2| hogy tüstént kiröpítettem a markomból a cinegét.~- Küncsücsü,
3293 1| mondja, hogy egy kis kávéba mártott kiflivégért szívesen megteszi
3294 3| jobban összebarátkozott a márvánnyal. A vakarás kiderítette,
3295 3| eladta a labdáját meg a márványgolyóját meg a bicskáját a molnárinasnak.~
3296 4| azzal köszöntötte őket a márványkerítés tetejéről:~Aranyhintó, gyémántpatkó,~
3297 3| valaki, s ráállított már a márványkorlátra, ami a szentélyt elválasztja
3298 3| kezdtem álomba zsibbadni a márványpadkán. De végre minden gyertyán
3299 3| várakoztak rám. Egészen másért akadt meg rajtam a Honthy
3300 4| nem száríthatta, folyását másfelé nem fordíthatta, hiszen
3301 3| csak úgy kiabált egyik a másikért. Ha a tanító úr szólította,
3302 3| az egyik könyvhöz, hol a másikhoz. S addig nem volt nyugtom,
3303 3| egyetlenegyszer, csak egyik saroktól a másikig.~Bíró Gyuri nevetve csördítette
3304 4| fülét vánkosnak vetette, a másikkal betakaródzott, mindjárt
3305 1| s hol az egyiknél hol a másiknál csóválta meg a fejét.~-
3306 3| végén ült az egyik gyerek, másikon a másik. Biz azon nem esett
3307 3| hogy az egyikről, mert a másikról is tudok történetet. Szeretek
3308 2| a szájtátók közé ért. - Másképp egy szálig kivágtam volna
3309 3| vennénk rajta szánkót.~Másnapra kerítettünk pénzt. Én a
3310 2| az elsõ fejszecsapást. A másodikra azonban nagyot reccsent,
3311 4| szerezhetne bosszúságot másoknak. Nagyon szerette magát azzal
3312 2| fejemet -, add oda hamar a Mátyáskának, neki már úgyse jutott krajcár.~
3313 3| IGAZSÁGOS MÁTYÁS~Igazságos Mátyásnak engem csúfoltak kisdeák
3314 3| csendben. Elmegyek Három Matyiékhoz.~Nem is volt nekünk kedvünk
3315 3| gyámoltalanabb teremtést a mi Matyinknál.~Jókedvünket rajta tölthettük:
3316 3| tanakodtunk, mi lesz most Három Matyival, mikor egyszerre csak visszajött
3317 4| olyan kedve kerekedett, hogy Matykóval együtt nótára gyújtott:~
3318 4| kis tejbekása, Matykó!~- Mazsolaszõlõvel, Petykó!~- Mit javallsz,
3319 3| hóra, s úgy reszketett a mécs lobogásában, mint valami
3320 1| teremnek a dinnyéim - tört el a mécsesem.~- Jaj, gazduram, odább
3321 3| Édesapám odaállt mögém a mécsessel, hogy jobban lássa, mit
3322 2| húgom engem szalasztott medvecukorért; a nagyanyó tyúkja, ha elveszett,
3323 3| barlangokat, hogy akár a medvék királya ellakhatott volna
3324 3| ellakhatott volna bennük. Persze a medvének több esze volt, mint hogy
3325 2| duda nyekergett; bizonyosan medvetáncoltató járt arra. Elfutott a méreg,
3326 4| S csendes éjszakákon, ha meg-megcsobban a patak vize, azt szokás
3327 2| ezért a piacon, fiúcska!~Meg-megcsörgette zsebében az erszényt, én
3328 4| gazduram, mennénk, csak elõbb megabrakoltatnánk a csikókat, ha volna mivel ‑
3329 3| fiúcska körülnézett, és megakadt a szeme azon a hétfejû sárkányon,
3330 4| ember?~- Amivel a halászt megáldottad.~- No, hát te is azt csináld
3331 2| Semminek sincs percnyi megállása, még az ennivaló is elszalad
3332 3| vízfolyás, alig lehetett megállítani. Maconka tanár úr megforgatott
3333 2| mikor a parányi kenderike megállította az útjában.~
3334 2| mire olyan sötét lett, hogy megállt volna benne a vasvilla.
3335 1| jelenti ez, hogy alighanem megázunk ma. Én tréfára vettem a
3336 3| elhordani az irhát.~Hanem aztán megbántuk, amit tettünk. Másnap majd
3337 3| drágább lehetne a munkában megbarnult, jeges vizekben megvörösödött,
3338 4| rátátja a száját, jó lesz megbecsülni a király almáját! - Mind
3339 3| nyiszlett vászonkendõkkel megbélelve nem is volt túlságosan nagy
3340 3| Matyi! Ha mindnyájunknak megbicsaklott az esze a számtani példában:
3341 3| Meglátom, mire mégy vele.~Megbirkóztam én azzal is, ha egy hónapig
3342 3| g betûnek sohasem fogom megbocsátani azokat a könnyeket, melyek
3343 4| mennek az almafa felé, megint megböködi Perecet a Málé.~- Kis komám,
3344 4| olyan nagy zenebona, majd megbomlott a két koma!~- Mákos borongatta,
3345 1| kezdõdött az ismeretségünk, hogy megbosszankodtam az öreg Parragra, mikor
3346 3| hogy el ne libbenjen, abban megbotlik, és megmutatja emberi alakját.~
3347 1| semmit, hanem másnap délben megbújtam a jázminok közt, mikor Parrag
3348 3| De õ az ölébe húzott, és megcirókálta a bozontomat.~- De ilyen
3349 4| érte, le is tépte, haj, de megcsendült ám az almafának minden levele,
3350 3| hogy írástudatlan, és néha megcseréli az újságlapokat. Tetszik
3351 2| megérdemelné, hogy mindnyájan megcsókoljátok a kezét - felelte a tanító
3352 3| teleszalad a szemem könnyel, és megcsókolom a szívemmel a ráncos, öreg
3353 4| Habzott, tajtékzott, hullámai megdagadtak, átszakajtották a zsilipet,
3354 3| befagyott a patak, a verebek megdermedve hullottak le a fákról, a
3355 2| lótás-futás. Édesapám mindig megdicsért érte, ha jókedvében volt.~-
3356 3| Hanem az udvar kicsi volt.~Megegyeztünk, hogy kimegyünk a falu végére,
3357 3| gyalut el nem bírná - mondta megelégedetten -, az isten is könyvkereskedõnek
3358 2| szava van - mondta nagy megelégedve.~- A vasat is elfogja -
3359 3| járnak, mégis egész jól megéltek. Az édesapám se járt iskolába,
3360 2| szemünkbe nézett egymás után. Megembereltem magam, álltam a nézését,
3361 4| tudtok, hogy énelõttem is megemelnétek a süveget, pedig tudhatnátok,
3362 4| halász, aki még a süvegét is megemelte, mikor elment mellettük.
3363 2| Szent ember az, fiúk, megérdemelné, hogy mindnyájan megcsókoljátok
3364 2| öreg a szürke szemével -, megérdemelnéd a nyírfa-királykisasszonyt.~
3365 3| mondta hozzá -, most már megérdemled, hogy megmutassam a könyvtáramat.~
3366 2| õ fia, de én tudom, hogy megérdemli.~- Sohase lesz belõle szolgabíró,
3367 1| határban. Alig is vártam, hogy megérjenek. Ott ültem mellettük reggeltõl
3368 1| a dinnyéimet.~- Majd ha megérnek, szomszédkám!~Valahára megértek,
3369 1| megérnek, szomszédkám!~Valahára megértek, jelentettem is kevélyen
3370 3| No, ezt nem volt nehéz megérteni. Gergulics bácsi büszkén
3371 3| gesztenyével fizessen téged. Megértetted-e?~Megértette. Egész karácsony
3372 3| én mindig egészen tisztán megértettem még azt is, mit ketyeg az
3373 4| hatalmát, de már akkor inkább megeszem az almát!~Perecnek hívták
3374 2| se. Ejnye, ejnye, mondom, megeszi már a rozsda. Kár lett volna
3375 2| álltam rajta bosszút, hogy megettem még a körme hegyét is. Aztán
3376 3| sem egy gyújtat fám, majd megfagyok, lelkeim - sóhajtozott az
3377 3| meleg talpam alatt, azután megfagyott, és hozzátapadt a kõhöz.~-
3378 2| nagyon félénken. Úgy, hogy megfájósodott bele a szívem, és egyszerre
3379 3| sokra mentünk. A fülünk megfázott, a sapka a tetõn maradt,
3380 1| Fodorka, Bodorka mindig megfelelt hûségesen, s nagy háládatosan
3381 3| csudálná önmagát.~- No, azt megfizeti az Isten, Károly bácsi -
3382 2| nekiszelídült. - Sebaj, no, holnap megfogadlak rigónak. Kiviszlek a szõlõmbe
3383 2| A cinegekirályt kellene megfogni, gyerekem. Az hozza a szerencsét
3384 1| fészkébõl.~- Hadd nézlek, megfogtad-e?~Nagyon elszomorodtam, mert
3385 1| lett. Egyetlen Piroskáját megfojtotta a torokgyík. Kivitték az
3386 4| sóbálvánnyá merevedett, mert ahogy megfordul, látja ám, hogy a tehénke
3387 3| hideg ez a szoba! Egész meggémberedett a kezem a ceruzán. Azt hiszem,
3388 1| Fodorka -, mert nagyon jól meggyógyította a babánkat.~- Úgy bizony -
3389 3| karácsonyi gyertyácskák meggyújtása is nehezen ment, mert Fekete
3390 1| No, legalább az egyiket meghagyta az a jó ember. Meg ám, de
3391 1| mezõkön, az akácfák mélyen meghajtják elõtte kopasz fejüket. Még
3392 4| asszony kellene a házhoz, aki meghallgatná az imádságukat.~A király
3393 3| nyugtalankodva nézett rám, meghallottam, hogy a macskabagoly elnyávogta
3394 4| bírták kihúzni néha. Hanem ha megharagították, egy keszeg nem sok, annyit
3395 2| az orra hegyére.~Nagyon megharagudtam arra az orcátlan dongólégyre,
3396 3| a tulajdon fülét akarná megharapni. De aztán mégis inkább csak
3397 3| amit tettünk. Másnap majd meghasadt a szívünk, mikor a bíró
3398 3| törülgették a szemüket a meghatottságtól, és dicsérték a szép úri
3399 1| meg ebédre. Úgy igyekezz meghízni, ludacskám, hogy szégyenben
3400 1| meg kell adni neki. Úgy meghízott, hogy gurítani lehetett
3401 2| elnézelõdni a kicsi emberbimbókon, megigazítja a táskájukat, átsegíti õket
3402 2| poharát?!~Még a felhõcsikó is megijedt ettõl az üvöltéstõl. Nagyot
3403 2| néz rá, mintha szeretne megindulni a hosszú lábaival, és odaállni
3404 3| kinyitottam a padlásajtót, és megindultam fölfelé. De a kinyitott
3405 3| sarat, mikor bejön a kávéját meginni.~- És ma?~Ma nem látta.
3406 1| hogy még a nótás rigó is megirigyelhette volna. S mikor esténként
3407 4| Lám-e, hogy még a malacom is megirigyelte tõlem!~- Úgy van biz az -
3408 1| fogadni” - gondoltam magamban. Megírtam, hogy otthon leszek vasárnapra,
3409 2| cinegekirálynak. De legkönnyebben megismered a fekete bársonyszakálláról.
3410 1| okosított föl Bodorka.~Másnap megismerkedtem az angolkával, de csak messzirõl.
3411 3| tudóssá, azt arról lehetett megismerni, hogy mindent i-vel írt,
3412 3| padlásunkra, s én már a szavukból megismertem, melyik az északi, melyik
3413 3| mindjárt az első órában megitattam az egereket. Úgy hullott
3414 3| amíg a polgármester úr megjön, a karácsonyi gyertyácskák
3415 2| cinegekirályban.~No, hát azért is megjött egyszer a cinegekirály.
3416 1| Parrag kikaparta a tálat, megjöttek a testvérkék is. Imriske
3417 1| kukoricámnak, s olyan szerencsésen megkapáltam õket, hogy mind a kettõnek
3418 3| közé, s csak azután mertem megkérdezni: nincs tán panasza a gyerek
3419 3| tudomány láttára, és alázatosan megkérdezte Gergulics bácsit, hogy mit
3420 2| figurás öreg bácsi, s a minap megkérdezték efelõl a tanítójukat is.~-
3421 2| elveszett, nekem kellett megkeresni. Én jártam őrletni a malomba,
3422 3| elcsúszhatna, rossz gyerekek megkergethetnék, kutyák megszaggathatnák.
3423 4| lyukas subát, úgy indult el megkérni a Dióbél királykisasszonyt.
3424 4| ütött a vállára Perec, s megkérte, hogy sétáljon ki vele a
3425 3| koronás világban volt -, megkértem, hogy a fityfirittynek szánt
3426 3| veszett, énrajtam ez a név, s megkeserítette az egész életemet. Mikor
3427 2| mesebeli tündérpalotába! Hátha megkínálnak a tündérek egy kis marcipánnal.~
3428 3| elõre-hátra, hátba ütögetett, megköhögtetett, és akkorát szorított a
3429 1| megszaggatta a jégesõ, mikor megkötött, a kis dinnyéket megverte
3430 2| keményen az öklöcskéit, s mire megkondult a déli harangszó, akkorára
3431 2| nyúlfiókák voltunk mi már akkor! Meglapultunk a sarokban, s ugyan igyekeztünk
3432 1| jámbor nyúl szép békességben meglapulva, a fiatal cseresznyefa hajtásait
3433 3| kiválasztottad - nevetett édesapám. - Meglátom, mire mégy vele.~Megbirkóztam
3434 1| nem érhetett, mert mind meglékeltem feleérésében.~Egyszer aztán
3435 4| szegény vándorló ácsorgott.~- Meglepett a vihar, bátya - mondta
3436 1| éljen!~- Nini - mondom meglepõdve -, hát te magyarul éljenzel?
3437 3| elbújok a kémény mellett, és meglesem a szélfiúkat. Különösen
3438 1| eltemettem, betakartam, meglocsoltam, még tán szép álmot is kívántam
3439 4| vadászokhoz, azoktól vett egy meglõtt nyulat, azt kitette az almafa
3440 1| tornácon. - A te részed megmaradt belõle. Éppen a legjava.~-
3441 2| perdülnöm, most is csak megmentett engem attól az édesanyám
3442 3| nélkül látlak a télen, akkor megmondom a gazdádnak, hogy csupa
3443 2| az egész tanácsot, és jól megmosta a fejüket.~- A fát csakúgy
3444 3| most már megérdemled, hogy megmutassam a könyvtáramat.~Azzal megfogta
3445 3| libbenjen, abban megbotlik, és megmutatja emberi alakját.~Egyszer
3446 1| Jaj, jaj, most bizonyosan megnáthásodik szegényke! - tördöste a
3447 4| világára. Minden reggel, este megnézegette, selyemkeszkenõvel megtörülgette,
3448 3| se felejted el!~- No, azt megnézzük - nevette el magát édesapám.
3449 2| ismerõs.~- Nini, kisfiú, de megnõttél azóta!~Ismerõs volt az csakugyan.
3450 3| ki az előszobába, mikor megnyikkant a csengő, amit Palkó csak
3451 3| szót ‑ meg a bakteroktól.~Megnyugtattak, hogy ezeket nem eresztik
3452 1| sopánkodott nekikeseredve.~Bezzeg megörült Andráska, mikor egy-két
3453 3| olvasni olvas az ember, mikor megolvassa, hogy hányat szól a kakukk,
3454 3| miben mesterkedem, szelíden megpirongatott, hogy minek bántom a kemencét,
3455 1| szegény vak embert akartam megpörölni, aki már fáradtra dolgozta
3456 3| Emberhalál lesz abból, ha ő megpróbálja székkel törni át ezt a tömeget!~-
3457 2| Persze csak afféle vadsóska. Megrágtam egy-két levelet, legalább
3458 3| szenesládát. A ládát félig megraktuk szalmával, a fenekére szögeztünk
3459 3| lángvirág, és Szente tanító úr megrántotta rajtam az úri kabátot.~-
3460 2| fejszével. A fácska csak megrázkódott, de baja nem esett, és ijedt
3461 3| szétterítette az asztalon, s megrázogatta gyöngéd szeretettel.~- Mit
3462 3| ébredt fel, mikor a tanító úr megrázta a vállát.~- Kedves fiam,
3463 3| a kis emberizinknek, én megráztam a vállát.~- Palkó, ha én
3464 4| Ahogy a fejsze lecsattant, megremegett az egész füzes, és haragos
3465 3| besuttyant volna. Nagyon megrettent, ahogy a vállához értem,
3466 1| ugye? - szóltam oda neki.~Megrezzent az ember egy kicsit, de
3467 4| hozzákapott a nagy kanász.~- Megrövidítettél, te gézengúz! - förmedt
3468 2| éljen a haza”, akkorára megrohanta a kis sereg, és negyven
3469 3| Az nem leszek, mert azt megrúgja a ló - vetettem ellen. -
3470 3| rendben tartsa, ami azonban mégsem szokásos ilyen ünnepi alkalommal.~
3471 3| tõle sokszor a tanító úr, megsimogatva beesett, sápadt orcáját.~-
3472 1| az egész határ szegénye megsiratta.~
3473 4| hogy még a fûzfákat is megsüvegelitek! Annyi tisztességet meg
3474 2| magamban, s egy bodzafaággal megsuhintottam a békácskát.~- Indulj, békula!~
3475 3| megkergethetnék, kutyák megszaggathatnák. Kese kalapos tudományát
3476 1| bágyadt. Mikor virágzott, megszaggatta a jégesõ, mikor megkötött,
3477 4| pedig azzal lehetett, ha megszaggatták az emberek a patakba hajló
3478 3| Ölég fürge a gyerök, úgy megszaladja az emeletöket is, mint a
3479 1| megszorul a napsugár, s megszalasztja az öreg Télapót, aki szedi-veszi
3480 2| részét. Mikor a muszkák megszállták a falunkat, menekült, ki
3481 4| el nem fáradt. Amelyiktek megszánja, ültesse le a kis székre.~
3482 1| mert édesapám mindjárt megszánt.~- No, ne búsulj, azért
3483 2| adott, hogy a darázs menten megszédült tőle. Alig bírt hazaszállni
3484 1| kakastollas kis kalapod megszellõztetni.~Jaj, dehogy hagyná pedig
3485 3| cifrázni a subára, hogy majd megszólal. Aztán meg Messzi Gyurka
3486 1| kitavaszodjék az idõ, s megszólaljon a cinege a vadrózsabokor
3487 4| nála. Hát még mikor a szava megszólalt:~- Mi járatban vagytok,
3488 1| vakondok.~- Tessék, gazduram, megszolgált kelmed érte - tolta elém
3489 1| már. A nagy kõházak közt megszorul a napsugár, s megszalasztja
3490 3| méhecske a gyim-gyomban is megtalálja a mézet. Hanem most majd
3491 1| utat hazafelé. Pedig ha megtalálná, fogadom, hogy mindjárt
3492 2| pápaszemmel se lehetett volna megtalálni.~- Ejnye - csodálkoztam
3493 3| Ne félj, kincsecském, úgy megtanítalak én téged írni-olvasni, hogy
3494 2| nem tanítjátok õket, majd megtanítom én.~Szóra szót adtak a falu
3495 3| kalapos tudományát nyáron is megtanulhatja, aztán meg annyit én is
3496 1| amit könyvekbõl nem lehet megtanulni. Azóta sok iskolát kijártam,
3497 4| utoljára a sárgarigó is megtanulta a nótájukat. A sárgarigó
3498 2| abból sokat lehetett érteni. Megtanultam én ezt még akkor, mikor
3499 3| lettem, tetejétõl aljáig megtelt a fazekaspolc, de biz én
3500 1| fogadom, hogy mindjárt megtennék Nyúlországban királynak
3501 4| Hát a te kedvedért azt is megteszem - mondja erre Perec, azzal
3502 1| mártott kiflivégért szívesen megteszi ezt a barátságot.~
3503 4| megnézegette, selyemkeszkenõvel megtörülgette, még a lágyan fúvó széltõl
3504 2| féltõs?” - tûnõdtem magamban. Megtudtam mindjárt. Édesapám letessékelt
3505 1| dolgozgat vele, egyszerre csak megüti a fülét a nagy csendesség
3506 3| az ismerõs kutyák is mind megugattak. Soha annyi jókedvû emberrel
3507 2| sodromból. „Megállj, hékás, majd megugratlak én!” - gondoltam magamban,
|