abbah-birta | birtu-eladn | elado-fiamn | fiara-helye | helyi-kerit | kerje-larma | lassa-megug | megun-olvas | oly-strof | stros-tejbe | tejet-vesze | veszt-zuhan
Rész
3508 2| hajtottam le a fejemet.~- Megunta a béka az egy helyet?~-
3509 4| Biz igaz az, Petykó!~- Meguntam már a vadkörtét, Matykó!~-
3510 3| magamformájú fiúcska.~- Megvan-e itt a Csalóka Péter? - azt
3511 1| megkötött, a kis dinnyéket megverte a ragya.~Dinnyeérésre nem
3512 1| adót a földemért, én is megveszem terajtad. Ilyen a gazda
3513 3| ezt a szegény kutyát, mert megveszi idekint az isten hidege.
3514 1| ám, gazduram. Ha énrajtam megveszik az adót a földemért, én
3515 2| én nem tudok mást... én megvetem a hengerbuckót, ha akarja -
3516 1| kipirult kis arcokat látta, s megvigasztalódva tette vissza a tûzhelyre
3517 3| megbarnult, jeges vizekben megvörösödött, éles szelektõl reszelõsre
3518 4| vándorló legények?~Petykó úgy megzavarodott, hogy szólni se tudott,
3519 3| Apám írta? - nyitottam föl megzavarodva a könyvet.~Üres volt az
3520 1| azóta, ha arra járok, mindig megzörgetem a piros rácsot.~- Fodorka,
3521 3| meg a vállamat. - Jóravaló méhecske a gyim-gyomban is megtalálja
3522 1| hogy tán csendesebben is mehetne a vasút.~- Nincs itt vasút,
3523 1| nótába:~- Jön a tél, gi-á-gá, mehetünk világgá.~A sok szõlõbe járás
3524 3| került a Palkó lábára, melyre méla mosollyal nézett. Míg a
3525 3| mosolygott egy kicsit mélán házam úrnõje, lepillantván
3526 4| volt, ahol maga volt. Ha melege volt, kifeküdt a napra;
3527 3| pénteken a kenyeret, azon melegen, ahogy a kemencébõl kiszedtük,
3528 1| sose éreztem ilyen nagy meleget!~- Hát bizony, ma kienged
3529 3| mi szívünkben is valami melegség támadt. És egyszerre megsajnáltuk
3530 1| A gazda pedig nagy-nagy melegséget érzett a szíve körül, ahogy
3531 1| részemet. Már tudniillik a mellcsontját. Mert a húst akkorára leette
3532 2| csakugyan. Kék a feje, fehér a melle, rózsaszín a háta, fekete
3533 1| is maradt több a tálban a mellehúsánál, s csak akkor kapott észbe
3534 2| rózsaszín palástja, fehér mellénye, piros csizmája van a cinegekirálynak.
3535 3| tanár úrnak a szép kabátot, mellényt.~No, mire a szép ruha elkészült,
3536 3| iskolaszolga ott ment el mellettünk, sietett a templomba, perzsagalléros
3537 2| tudtam, hogy az kergette el mellõlem a halál fekete madarát.~
3538 1| havas mezõkön, az akácfák mélyen meghajtják elõtte kopasz
3539 3| Koplaló Mátyás. Azt se tudtam, melyikhez kapjak. Utoljára az egyikre
3540 3| cipõje került a Palkó lábára, melyre méla mosollyal nézett. Míg
3541 1| hogy bõrig ázunk. Az elõl menekülnek olyan rémülten a seregélyek
3542 2| azonban esze ágában sem volt menekülni. Éppen a galambokat etette
3543 2| megszállták a falunkat, menekült, ki merre látott. Neki azonban
3544 4| kiáltott Matykó. - Hát akkora ménes, hogy csak a legelõje kilencnapi
3545 3| szedd össze a holmidat, és menj haza. Aki elalszik a könyve
3546 1| Balogh Demeter, hogy jól menjen sora. Szorgalmának maga
3547 1| szemetelt is az esõ.~- Ne menjetek ki ebben a csúf idõben,
3548 4| Lehuppan aztán a jegenyérõl, mennek az almafa felé, megint megböködi
3549 2| Azért nem volt szabad közel mennem hozzá, hogy rá ne ismerjek.~
3550 3| alkalmi kis rongyost, aki a mennyei fenyõt felköszöntse. No,
3551 4| szót Matykó. - Van ám tíz mente, száz bunda, ezer hálóköntös;
3552 3| sógorasszony - próbálta mentegetni az urakat Márton sógor és
3553 1| a doktor bácsit vártuk - mentegetõdzött Fodorka.~- Hát ugyan kicsodát?~-
3554 3| Küsmödi kincsei meg nem menthettek volna engem a Kese kalapos
3555 4| hogy öröm volt nézni, s mentõl nagyobbakat nyelt, annál
3556 3| hozzájuk, de evvel nem sokra mentünk. A fülünk megfázott, a sapka
3557 2| ahogy szúrós szeme rám mered az öreg Dobrókának, s kinézi
3558 3| háztetõrõl olyan vastag jégcsapok meredeztek, hogy kõvel is alig bírtuk
3559 2| lobogott, mint a zászló, égnek meredt minden tolla, s kis csõre
3560 3| magammal, Balla bácsi, csak nem merem elõadni - törtem el megint
3561 2| kapom a kis fûrészt, hát úgy mereszgeti elém a fogait, mint valami
3562 4| volt, el nem érte, akárhogy merészkedett utána. Lógott is az orra
3563 4| engem, hékás?~- É-én? - meresztgette a szemét a nagy kanász. -
3564 4| fakilincset. De majd sóbálvánnyá merevedett, mert ahogy megfordul, látja
3565 2| se moccant senki. Ültek mereven mindnyájan, és kisírt szemmel
3566 2| pajtásom ott ugrándozik most.~Mérgemben elkaptam egy legyet, s odahajítottam
3567 4| ezüstcsengettyű. De Matykó olyan mérgeset kurjantott, hogy Dióbél
3568 4| nekünk is karikás ostorral mérik ma az ebédet!~- Ne félj,
3569 1| ott ült kis szobájában, s merõen nézett maga elé. A tükör
3570 2| azt kérdezte volna:~- Hogy mertetek engem ilyen szûk ketrecbe
3571 3| könyvön. Meg is kell abban merülni.~Addig olvasgattam aztán
3572 3| jó helyre kötni. Bele is merültünk a nagy munkába úgy, hogy
3573 3| a neved?~- Három Matyi.~Mesében se lehet ilyen furcsa nevet
3574 2| érte, hogy mit ámít ilyen mesékkel.~- Nem mese az, uram - erõsítgette
3575 3| Aztán meg Messzi Gyurka mesélt nekem mindenféle híres királyfiakról,
3576 2| embernek is ösmertem. Azt mesélték róla, hogy csupa játékból
3577 3| hogy én most csak mókázok mesemondó jókedvemben. Az ám, azóta
3578 3| selyembõl volt.~Megvolt a mesés szép szánkó, de nem volt,
3579 3| ám a mézeskalács, mint a meséskönyv! Inkább a másik asztalon
3580 1| KOVÁCS~Hiába kotorászok a mesetarisznyám fenekén, ma nem találok
3581 1| haragos brekegéssel, akkor nem messze van az esõ.~Egypárszor kipróbáltam
3582 3| keze alá a gyereküket, akik messzillették vagy drágállották az igazi
3583 3| leszedegette, a könyveket a mestergerendáról.~Volt ott könyv jó nyalábbal,
3584 3| Mikor észrevette, hogy miben mesterkedem, szelíden megpirongatott,
3585 4| visszalopódzott, de hiába mesterkedett, nem vásott foga a király
3586 1| így, mert aranyat ért a mestersége. Egész nap búgott a fújtató,
3587 2| idegen kézre került, s a metszõkés hivatal nélkül maradt.~Én
3588 3| olyant, amelyik csupa lépes méz lesz.~Verseskönyv volt az,
3589 1| telt nagyobb öröme, mint a mezei munkában. Alig várta, hogy
3590 3| kapartam bele a jégvirágok mezejébe:~ <xml>
3591 1| eltakarodott a felhõ, s az ég kék mezejérõl úgy nevetett le a nap, hogy
3592 3| szép rendbe sorakoztak a mézesbábok, a tükrös szívek, a kivont
3593 3| csak mentek egyenesen a mézeskalácsos asztalhoz.~Beesteledett,
3594 3| mandulás pogácsák: az volt a mézeskalácsos-bolt.~- Itt a kellemes, emitt
3595 3| könyvkereskedõség kedves tudomány, a mézeskalácsosság hasznos tudomány.~Szegény
3596 3| igyekszik, beletanulhat a mézeskalácsosságba is.~Gergulics bácsi csakugyan
3597 3| Gergulics boltjában ingyen mézeskalácsot kap, aki könyvet akar venni.~
3598 3| gyim-gyomban is megtalálja a mézet. Hanem most majd én választok
3599 2| kenyeret, hanem leküldtem még a mézetlenjét is. Lassan morzsoltam, hogy
3600 3| kivágódott. Mégpedig cipõ nélkül. Mezítelen talpacskáit sebesen kapkodta
3601 3| úr elõtt állt a jövevény. Mezítlábas, vékonydongájú, sápadt fiúcska.
3602 4| aranylik tõle nagy határ mezõ. Mintha csak mesebeli tündérek
3603 3| az angyaloké a betlehemi mezőkön:~Szép karácsony szép zöld
3604 3| Karácsony napján nem lehet meztéláb állni Isten õ szent felsége
3605 1| Éppen a legjava.~- Mi-a-ó, mi-a jó? - kérdezte a küszöbön
3606 1| belõle. Éppen a legjava.~- Mi-a-ó, mi-a jó? - kérdezte a küszöbön
3607 3| legdrágább szemébõl omlottak miatta. S az o betûre mindig úgy
3608 1| sírással -, mi lesz most már mibelõlünk?~- Ne félj, aputám - vigasztalta
3609 3| Mikor észrevette, hogy miben mesterkedem, szelíden megpirongatott,
3610 4| semmi se, édes szolgám!~- Mibõl, kedves gazdám?~- Nem adják
3611 3| azért mégiscsak elkaptam, mielõtt a nagy házba besuttyant
3612 3| Szomorú kis iskola volt az a mienk, ahol én a betûvetést tanultam.
3613 3| másik oldalán, szemben a miénkkel.~- No, ha ott is dolgod
3614 2| olyan báránykákat, amilyenek mifelénk ugrándoznak a gyepen ‑ mondtam
3615 3| költészetének, hogy még Mihály arkangyal is abbahagyta
3616 3| meg is gyömöszöltem a nagy mihasznát.~- Telik éntõlem még több
3617 1| Hajóskapitány Londonországban. Eljön mihozzánk minden nyáron, hogy el ne
3618 3| ruhákat.~- Nézze már, apja, miket eszel ki ez a bolondos gyerek!
3619 3| is szöget ütött a fejébe, mikorra beviaskodtuk magunkat a
3620 1| szerecsen gyerekeknek ígérgeti milliószámra a diót.~Andráska azonban
3621 2| szél csikorgatta az ajtót.~Mindegy volt már akkor, úgy feküdtem
3622 2| többiek, s mosolygás tündöklik mindenfelé az ártatlan kis szemekben.
3623 3| is igazam van.~Most már mindenkinek igaza volt.~
3624 3| elválasztja a hajótól. Egyszerre mindenkinél magasabb lettem egy fejjel -
3625 1| fakadt az oldalán. Aztán mindennap kibontottam egy-egy gödröt,
3626 1| gazdálkodik! Nem szabad mindnyájunk elõl elpusztítani a dinnyét.
3627 4| felé bökött az ujjával. Mindössze annyit mondott mosolyogva:~-
3628 3| az az Imre?~- A bátyám. Ministrálni mönt a kápolnába, oszt a
3629 4| mellett elmennek. Fõ-fõ miniszterek hányták is a bukfencet,
3630 2| házunknál, mint az, hogy minket kordában tartson. Az is
3631 3| azért neköm van. Kaptam a Mitetszik bótos úrtól.~Egy kis csokoládé
3632 2| tûnõdtem -, de hát akkor mitõl sajog úgy a vállam?”~Az
3633 2| hídpénzszedõ a bódéjában. Meg se moccanj addig, míg a békácska el
3634 3| xml>~Édesapám odaállt mögém a mécsessel, hogy jobban
3635 3| megmondta neki, hogy mezítláb ne mönjön többet, mert akkor kikergeti.~
3636 3| A bátyám. Ministrálni mönt a kápolnába, oszt a harangozó
3637 3| perzsagalléros ünneplőben. Nagyon mogorva, öreg férfiú volt, de azért
3638 1| az öreg Parrag? - kérdem mogorván.~- Hát a morzsoló ember,
3639 2| a mókuskenyeret?~Cukros mogyoró koppan a padon, fölnéznek
3640 3| kifizettem egy marék mézeskalács mogyoróval.~Nem ért az semmit, mert
3641 2| békácska kukucskált ki a moha közül. Éppen csak a barnás
3642 3| gondoljátok, hogy én most csak mókázok mesemondó jókedvemben. Az
3643 2| Tudsz-e fára mászni?~- Mint a mókus!~- Derék dolog - veregette
3644 2| Sándorka, szereted-e a mókuskenyeret?~Cukros mogyoró koppan a
3645 1| karral várnak rám. Ismernek a mókusok, melyek mindig engem hajigálnak
3646 4| a halász, s át is ment a molnárhoz, hogy válasszon ki egyet
3647 3| márványgolyóját meg a bicskáját a molnárinasnak.~Délután elmentünk a szenesboltba,
3648 4| abban a percben a világszép molnárlánynak, õ maga gólyahírvirággá.
3649 3| ennek prémgallérja is, míg a moly meg nem ette! Meg volt ez
3650 4| tündére a fáiért - mert a monda ma is azt tartja, hogy õ
3651 3| olyan, mintha egy asszony mondaná. Faggatásnak ott semmi értelme
3652 1| Most hallgasd meg, mit mondanak a cinegék!~Andráskának annyiból
3653 4| ajkáról elszaladt az indulatos mondás:~- Hej, lányom, lányom,
3654 3| kérdést egyikünk se tudott: mondjad csak, Három Matyi! Ha mindnyájunknak
3655 2| sokra viheted még - szokta mondogatni. - Ha jól igyekszel, még
3656 1| ládafiában.~- Könnyû neki - mondogatták az emberek -, mert akinek
3657 3| szemöldökét -, rossz hírt mondtak rólad, Márton deák. Nem
3658 2| Bizonyos vagyok benne, hogy ezt morogta.~De az egész ház így van
3659 3| valamennyien, és csendesen morogtunk:~- Ide nem ül! Ide nem fér!
3660 4| lókergetésbõl, akkorára morzsája se maradt túrónak, cipónak.
3661 3| Csalóka Pétert, s akkorra egy morzsányi mézeskalács nem maradt a
3662 1| egy erõs késpenge, azon morzsolja le Parrag bácsi a csutkáról
3663 4| meg se állt, míg szét nem morzsolódott valami alattomos szirten.~
3664 2| a mézetlenjét is. Lassan morzsoltam, hogy tovább tartson, mert
3665 1| az anyja a többinek, fõz, mos, takarít rájuk, olyan is
3666 1| koromban. Mikor édesanyám mosakodni kergetett a kúthoz, akárhányszor
3667 1| a fecske. Látjátok, hogy mosakszik a cirmos, mert érzi a szép
3668 3| sütés, fõzés, mosogatás, mosás után fáradhatatlanul kopogott
3669 4| szokott?! Hát mikor a múltkor mosdani hívtalak, s ijedtedben úgy
3670 3| ujjnál, mely sütés, fõzés, mosogatás, mosás után fáradhatatlanul
3671 2| legszebben, a kályhából õrá mosolyog a legpirosabb parázs, s
3672 3| az az isten, aki a nyarat mosolyogja.~
3673 4| mert õ már nem jön vissza mostanában.~- Már miért ne jönne?~-
3674 2| engem azóta a darazsak egész mostanáig.~Amikorra a nagyapóék háza
3675 2| fogta a cinegét, mint a mostani gyerekeknek. Sütni való
3676 3| olyan kényelmes ülés, mint a mostanin, hanem azért mégis pingáltunk
3677 1| nincs az a takács, aki úgy motollázna, akkor szõrivel kell kifelé
3678 1| kovács megint a kamrában motozott. A rossz csizmák közt válogatott,
3679 3| nem ereszt a lábam - motyogtam pityergõre görbült szájjal.
3680 2| mondta:~- Étel után jólesik a mozgás, fiúcska. Ahol nagy a homok,
3681 4| malaca, hogy még a füle se mozgott.~„Ha te úgy, én is úgy” -
3682 3| tudtam beszélgetni, mint a mozsártörővel. Nekem a világon minden
3683 3| könyveimet nyalábolgattam a mûhely sarkában.~- Szolgabíró,
3684 1| kovács megint kinyitotta a mûhelyajtót. És megint búgott a fúvó,
3685 1| temetés napján bezárta a mûhelyt, ki se nyitotta többet.
3686 2| annak a simogatásától meg se mukkan a kakas. Hanem ha a hibás
3687 1| zörögtem a rácson. Meg se mukkant Fodorka, Bodorka, míg csak
3688 4| Nagyon szerette magát azzal mulatni, hogy nagy kõdarabokat hajigált
3689 1| mint eddig. Én meg azzal mulattam magamat, hogy nézegettem
3690 4| Nem szokott?! Hát mikor a múltkor mosdani hívtalak, s ijedtedben
3691 3| Bele is merültünk a nagy munkába úgy, hogy meg se hallottuk
3692 1| Nekopogi kovács.~- Kérek valami munkacska, drotoznyi, nagy jó uram.~-
3693 3| újságlapokat. Tetszik tudni, a munkásújságot viszi föl az emeletre a
3694 2| azzal galléron kapta a muszkát, s úgy vágta keresztül az
3695 4| malacot visszahozzátok. Hadd mutatom meg neki, mit tud a bársonyosi
3696 4| Nézd, nézd, vízimolnár! - mutattak a halászok a patakra. -
3697 4| s ma már csak a helyét mutogatják. S csendes éjszakákon, ha
3698 1| sapkát! Meg kell azt odakint mutogatni a káposztapilléknek, úgyse
3699 2| Van ám olyan nekem is! - mutogattam büszkén a krajcáromat.~-
3700 2| fiam! Az él-hal a szép muzsikáért.~Így aztán sorra jártam
3701 2| no: tudsz-e körte nélkül muzsikálni?~Akkor tudtam, de azóta
3702 2| Látszik, hogy az isten is muzsikásnak teremtett.~Utoljára elővette
3703 2| aranykrajcárt.~- Nesze, kis muzsikásom, amért olyan szépen fújod!~
3704 2| egyszer még a fészkén is a nádasban. Még a szavát is hallottam.
3705 2| mint a gyerek a száraz nádat.~Egyszer aztán egy vadalmafácskára
3706 4| ült a királykisasszony. Nádszál nem karcsúbb, hó nem fehérebb,
3707 1| fejüket. Még a tanyaházak nádtetõi is majd szárnyra kapnak
3708 3| összevesztek a széltestvérek a nádtetőn, és harsogva-zúgva kergették
3709 1| mindjárt a második nap, amit a nádtetõs öreg házban töltöttem. Szép
3710 1| mikor elment.~A gazda pedig nagy-nagy melegséget érzett a szíve
3711 2| szalasztott medvecukorért; a nagyanyó tyúkja, ha elveszett, nekem
3712 2| egész mostanáig.~Amikorra a nagyapóék háza elé értem, akkorra
3713 1| Máskor, meleg nyáridõben nagyban ment a kukoricakapálás.
3714 2| NAGYESZŰ GYURGYÓKA~Mikor én legelõször
3715 1| én fiamnak. Nem volt az nagyétû soha életében.~Abban a percben
3716 1| rajta, hátán batyuja, öliben nagykendõbe takargatva a kislánya. Szánalom
3717 3| szegény édesanyám rám adta a nagykendőjét, csomóra kötve hátul a derekamon.
3718 4| tudakolta Matykó.~- Kismise, nagymise, nem lesz abból semmi se,
3719 1| szülém küldött ki neki. - Nagynak sok volna, amit õ végez.~
3720 4| öröm volt nézni, s mentõl nagyobbakat nyelt, annál hangosabban
3721 2| kenyérrel az egész házat.~Nagyocska deák voltam már, amikor
3722 3| nagyokat ütöttem.~Ez igazán nagyszerű játék volt, de utoljára
3723 3| Siettem tehát kiengesztelni a nagytőkét. Ötszáz korona árú gesztenyét
3724 3| húzott a bódéstól, mint nagyvállalkozótól. Minden tíz lap kézbesítéséért
3725 3| emberi alakját.~Egyszer napáldozat felé a Mária-képre akasztott
3726 1| sétálni készül. Pipi-piros napernyõvel, új csipkekalapban állít
3727 4| ezredik. Szegény sédi molnár napestig egyebet se csinált, csak
3728 2| utánad a lovadat is!~Két napig garázdálkodtak a falunkban
3729 3| szélfiúkat. Különösen a napkeleti széllel szerettem volna
3730 4| ki az istállóból, lett is naplementre akkora csordája, hogy az
3731 1| meg a nyitókapát, s mire a napocska kipillantott rózsaszín felhõpárnái
3732 3| Márton sógorékat ezen a szent napon. Majd éppen az õ gyereküket
3733 1| Azt mondják, olyan szép, napos idõ lesz ma, hogy lekéredzik
3734 1| éjszakával toldotta meg a nappalt, ha sok volt a munka. Ennek
3735 4| melege volt, kifeküdt a napra; ha esõ szakadt, kiált a
3736 3| be rajta annak a bolondos napraforgónak a virágtányérja, amelyik
3737 3| HOGY TANULTAM MEG ÍRNI?~A napsütéses hosszú őszre kegyetlen tél
3738 1| rengetik, hintázzák magukat a napsugaras levegõben, s rügyszemükkel
3739 1| barázdabillegetõ szegõdött be hozzá napszámra. Ott illegnek-billegnek
3740 1| gondolhatta a jó Isten is, mert napszemével nagyon mosolyogva sütött
3741 2| a szolgabíróra süt ám a napvilág! Pipiskék kergetõdznek az
3742 1| öntögettem a szájába, hogy meg ne náthásodjon az istenadta.~Másnap aztán,
3743 1| Az ég nevetõ kék, a föld nedves barna, öröm lesz benne dolgozni.
3744 4| azt is kihajtja, ott a negyedik is. De egyebet se csinált
3745 1| türelemmel vagy három nap. De a negyediken már kikapartam az elsõ dinnyemagot
3746 1| inkább, mint havas a feje. Négylábú kis széken ül, annak a végébe
3747 2| Körülrepkedett háromszor‑négyszer, mintha mondani akarna valamit.~-
3748 3| derekából, szétlibbentve magán a néhai kabátot. Csak a mosolygás
3749 3| gyertyácskák meggyújtása is nehezen ment, mert Fekete harangozó
3750 4| nézzük körül a ház táját.~Nekeresdi herceg az én gazdám, Petykó.~
3751 4| éppen egy macskaugrásnyira Nekeresdtõl, hét országa volt a Kótyonfitty
3752 1| ígéretre aztán csakugyan nekiadtam magam a tanulásnak. Kaptam
3753 1| Ahelyett fölkaptam a kapát, nekiestem a két bokor kukoricámnak,
3754 3| Berta kisasszony, s mindjárt nekifogott a jóembert kihámozni a bekecséből.~-
3755 1| leveskét. Az apja pedig nekifordult arccal a falnak, hogy kisírja
3756 1| kicsit ér! - sopánkodott nekikeseredve.~Bezzeg megörült Andráska,
3757 1| Azzal még kétszer sebesebben nekilátott a kapálásnak, mint eddig.
3758 2| rajtam. Hanem aztán megint nekiszelídült. - Sebaj, no, holnap megfogadlak
3759 2| ijedten, erõs Fodorik pedig nekiszilajodva csattogtatta tovább a fejszét.
3760 3| nem ébredt fel e zajra. Nekitámasztotta a fejét a kemencének, s
3761 2| cserje. Erõs Fodorik ha nekiveselkedik, fél kézzel tövébõl kiszakítja.
3762 4| ember az én apám fia!~Petykó nekividámodott a biztatásra, s olyan kedve
3763 3| vigyorodott el -, de azért neköm van. Kaptam a Mitetszik
3764 2| volna a télen.~Az emberek némán húzódtak félre az útból,
3765 3| bizonyosan valami nagy nembûl való úrifiú volt, ugyan
3766 3| kitalálást. Különösen a nõi nemen levõk; egy-két szüle azonban
3767 3| padban. Vas Matyinak hívták, nemhiába hogy olyan is volt, mint
3768 3| is kéregettek belõle, s nemsokára mindenki több hasznát vette,
3769 3| meg legjobban a Daru utcai nemzetet a próbaszavalásokon. Akkor
3770 3| az óra számlapjára, szép nemzetiszín bundában, kétszer akkora
3771 3| világi dolgok iránt érdeklődő nemzetnek, s ezért rendes fizetést
3772 2| adta a krajcárt.~- Veronka nénéd szereti az ilyent, fiam!
3773 3| végére. Az utolsó ház a Kati nénié volt, az öreg koldusasszonyé.
3774 2| embernek. Az egész falu népe ott szedte a tûzre való
3775 4| Kótyonfitty király.~Udvara népének, tenger cselédjének pedig
3776 4| Matykó jobbra-balra -, s úgy neszelem, idejében érkeztünk.~Ebédnél
3777 2| nekem!~- Milyen ugyan? - neszelt ki Matyi bácsi a nagy báránybõr
3778 3| rajtam veszett, énrajtam ez a név, s megkeserítette az egész
3779 3| ott fölruháznak a Jézus nevében, de azt előbb meg kell szolgálni.
3780 3| tanította. Aki az õ iskolájában nevelkedett tudóssá, azt arról lehetett
3781 3| híres ember, mert ebben nevelkedtem.~Már akkor húzta is rám
3782 4| a Kótyonfitty királynak. Nevenincs az elsõ, Találdki a második,
3783 1| doktor bácsi, lelkeim - nevetek vissza rájuk.~- De bizony
3784 4| kökénnyel!~Lett erre olyan nevetés, hogy elhallatszott a hetedik
3785 2| a nagyapám ezt értette a nevetésébõl, s ezért lobbant egyszerre
3786 2| az ajtót, és én a szemébe nevethessek neki, hogy így fölsült a
3787 1| szétnéz a világban, csak neveti a cudar idõt. Könnyû is
3788 1| mindig ilyen szomorú. Hanem nevetnél, danolnál te is, mint a
3789 1| mint tegnap ilyenkor. Az ég nevetõ kék, a föld nedves barna,
3790 2| s akármilyen csúfolódva nevettek a galambok a dúcban, alázatosan
3791 1| ki az ajtócsattanásra, s nevetve-sírva borult a nyakamba.~- Ó,
3792 4| csak tovább is a tükörbe nézegetett.~- Tükör, van-e nálam szebb?~
3793 3| morgott. Õ bizony nem szokta nézegetni azt a kis békát; ugyan mit
3794 3| könyvtárt. Most is hiába nézelõdtem utána, híre se volt ott
3795 2| Csak akkor szelídül meg a nézése, mikor Sándorkát látja.
3796 2| Megembereltem magam, álltam a nézését, pedig majd kiugrott a szívem
3797 2| változott volna is. S azt a nézést ki nem bírta senki emberfia,
3798 1| csak soká enné, hogy soká nézhessük! - sóhajtott a favágóék
3799 3| kezét.~A hétfejû sárkány nem nézhet csúnyábban, mint ahogy én
3800 1| piacon.~Olyan szomorúan nézhettem én erre, mint a jégverte
3801 1| dinnyemagot a fészkébõl.~- Hadd nézlek, megfogtad-e?~Nagyon elszomorodtam,
3802 2| az iskolába, milyen sokan néznek utána szeretettel. Itt van
3803 2| mindnyájan, és kisírt szemmel néztek maguk elé.~De nem is kellett
3804 1| szájjal, tágra nyílt szemmel nézték a szerencsés kalapos Marcit,
3805 4| markodba! Szaladj a konyhára, nézz a malomba! Jaj, de nagy
3806 3| hogy valahogy a tükörbe ne nézzek. De hiszen elég tükör volt
3807 2| felhõfa?~Bizony olyanok nincsenek, mert ez akkora fa volt,
3808 1| Aranyhajú Piroska nõtt, növekedett, egyre szebb lett testben,
3809 3| egy kicsit csodálkozva. Nohát, hogy egy úriember még ezt
3810 3| olyan oktalanul csak mégse nőhetsz fel, mint a lósóska az árokparton.~
3811 3| kitalálást. Különösen a nõi nemen levõk; egy-két szüle
3812 2| amelyikkel a kakast megsimogatta.~Nosza felnyújtjuk mindnyájan a
3813 1| bele nem fogtak a szomorú nótába:~- Jön a tél, gi-á-gá, mehetünk
3814 4| sárgarigó is megtanulta a nótájukat. A sárgarigó továbbadta
3815 4| kerekedett, hogy Matykóval együtt nótára gyújtott:~Lánynézőbe kutyagolunk,~
3816 1| fütyörészett, hogy még a nótás rigó is megirigyelhette
3817 3| volt az egész, mint valami notesz. Csak az elsõ lapjára volt
3818 3| mintha valóságos szárnyaim nőttek volna. Ez olyan öröm volt
3819 2| kis barátom! - hajolt le nyájasan Tamás bácsi. - Mit akarsz
3820 2| hanem hozott helyette egész nyájat. Bodor bundájú, hófehér
3821 4| elszólod magad, kitörik a nyakad!~Nem is szólt Málé koma
3822 4| mért zsindelyezted körül a nyakadat, te ugrifüles? - koppantott
3823 4| ha szeretsz, fogd meg a nyakam!~- Miért fogjam meg, te
3824 1| s nevetve-sírva borult a nyakamba.~- Ó, de régen várlak, édes
3825 1| a kapanyél, jajgattam a nyakamra, nyögtem a derekamra, ólomnak
3826 4| koma körülzsindelyezte a nyakát.~- Hát te mért zsindelyezted
3827 3| hogy valamikor kalap volt. Nyakától térdéig szürkéllett valami,
3828 4| tudom én, hogy ki ütött nyakon ebben a nagy sokadalomban.
3829 3| palatáblára. Csak éppen a nyakravalójuk adott sok dolgot, azt sehogy
3830 3| mestergerendáról.~Volt ott könyv jó nyalábbal, ócskább, újabb, vékonyabb,
3831 3| tõlem, ahogy könyveimet nyalábolgattam a mûhely sarkában.~- Szolgabíró,
3832 3| valaki, s már akkor föl is nyalábolt valaki, s ráállított már
3833 1| kérje meg a cirmost, hogy nyalogassa meg a talpacskáit, mert
3834 3| mint az az isten, aki a nyarat mosolyogja.~
3835 4| Reszketett a nagy kanász, mint a nyárfalevél, mikor a bíróhoz beállítottak,
3836 1| fértek egymástól, s úgy nyargalásztak, mintha versenyfutást tartanának.
3837 2| se kívántam felhõparipán nyargalódzni.~
3838 1| esõ lesz.~Máskor, meleg nyáridõben nagyban ment a kukoricakapálás.
3839 2| támadt. Dob pergett, duda nyekergett; bizonyosan medvetáncoltató
3840 3| igazságos Mátyás, neked a nyelébõl juttatok!~Juttatott is,
3841 2| elõ édesapám az erszényét.~Nyelet aztán maga iszkábált hozzá
3842 2| iszkábált hozzá másnap. Azzal a nyéllel szolgált az új kasza vagy
3843 4| nézni, s mentõl nagyobbakat nyelt, annál hangosabban biztatta
3844 1| vallani, azt a csillagos nyelû kis bicskámmal vontam kérdõre.
3845 4| de bezzeg helyin volt a nyelve a kis kanásznak.~- Újságot
3846 1| a lábánál heverésztem. A nyelvem majd leragadt a nagy forróságban,
3847 2| ültem az arannyal futtatott nyeregben. Be se fordulhattam a konyhára
3848 2| tûnõdtem, egyszerre csak vidám nyerítést hallok a hátam mögött.~-
3849 2| Ne gondolj most avval - nyerített a felhõcsikó -, nézd meg
3850 2| Dobróka szeme se lát.~Nem is nyikkant a mi kakasunk egy szemet
3851 2| magamban.~Abban a percben nyikorgott a szobaajtó, s én akkorát
3852 3| én körzõm meg elkezdett nyikorogni a rajzpapíron:~- Jobb odaki,
3853 2| dicsérni, míg a gallyon nyikorogtatta:~- A szõlõmetszõ késbõl
3854 4| udvari vadászok agyon nem nyilazták a szegény legyecskét.~-
3855 3| barátságba Csalóka Péterrel, nyílik az ajtó, és bekocog rajta
3856 2| hogy összeházasítjuk a nyírfa-királykisasszonnyal?~Akivel hogy táncra nem
3857 2| szemével -, megérdemelnéd a nyírfa-királykisasszonyt.~Azzal betessékelt bennünket
3858 3| ne búsulj, Palkó, hanem nyisd ki a zsebeidet. Van-e sok
3859 3| két pár meleg harisnyával, nyiszlett vászonkendõkkel megbélelve
3860 1| egyszerre valami vékony hang a nyitó ember háta mögött. Két kis
3861 1| vetette a tarisznyát meg a nyitókapát, s mire a napocska kipillantott
3862 1| bezárta a mûhelyt, ki se nyitotta többet. Semmivel a világon
3863 1| kapanyél, jajgattam a nyakamra, nyögtem a derekamra, ólomnak éreztem
3864 3| kutyája, a szegény Morzsa ott nyöszörgött a küszöbön.~- Megállj, Ferkó -
3865 1| udvaron. Hatéves az egyik, nyolc a másik - az õ szemük friss
3866 4| Kótyonfitty királynak. De még a nyolcadik nap is keresték volna, ha
3867 3| KARÁCSONY SZÉP ZÖLD FÁJA~Nyolcéves voltam, a harmadik elemibe
3868 4| molnárnak se kellett egyéb, egy nyomba kettõt is lépett, úgy szaladt
3869 3| kikerül a maga foltjából - nyomogatta a lábam Sor doktor úr, ahogy
3870 1| fényét már elhomályosította a nyomorúság.~Ahogy odaértem a góréhoz,
3871 1| fakadtam, mikor elõször nyomták a kezembe a tollat. Pedig
3872 3| istrángot, szél se érhetett a nyomunkba aztán. Meg se álltunk az
3873 3| a városban, az mind ott nyüzsgött a boltunk elõtt, mire a
3874 1| Olyan nagy csoportokban nyüzsögtek, alig fértek egymástól,
3875 2| szálljak? Keletnek-e vagy nyugatnak? Úgy-e, mint az ólommadár,
3876 1| csendesen ül a hálója sarkában, nyugodtan sütkérezik a napsugárban:
3877 1| volna belõle, ha bele nem nyugszik, de azért mégis szép volt
3878 3| percben is, mikor édesanyám nyugtalankodva nézett rám, meghallottam,
3879 3| Fehér tanító írt, Isten nyugtassa haló porában. Szép hosszú
3880 1| édesapám.~- Nono, fiam - nyugtatta édesapám kezét a vállamra,
3881 3| másikhoz. S addig nem volt nyugtom, míg az édesanyám a régi
3882 1| gerendába. Aztán nagyot nyújtódzott, és megint visszakuporodott
3883 1| gémberedett kezecskéjét félénken nyújtogatta ki kendõje alól a szép kék
3884 3| ágaskodott.~- Ez is jó lesz - nyújtotta ki érte a kezét.~A hétfejû
3885 2| szeretném õket megsimogatni! - nyújtottam ki a kezem.~Erre egyszerre
3886 4| bizony most ki se bírna nyújtózni benne valami nagyobbacska
3887 2| kapaszkodj inkább ennek a nyulacskának a fülébe, amelyik itt hányja
3888 2| ahogy kirózsállik a kopott nyúlbõr sapkából.~Nini, még meg
3889 2| szegény édesanyánk, csupa nyúlfiókák voltunk mi már akkor! Meglapultunk
3890 4| szeretsz, nagyon ráéheztem a nyúlgerincre.~- Hát a te kedvedért azt
3891 4| kapja a sapkáját, vágja a nyúlhoz: hát eldõl az egyszerre.~-
3892 4| koma, s hazaballagott a nyúllal meg a halakkal, Perec koma
3893 2| volna, mert a nagy hamvas nyúlnak akkora füle volt, mint a
3894 2| kaptak a Fodorik feléjük nyúló ujjához.~- Csip-csip, csip-csip! -
3895 1| hogy mindjárt megtennék Nyúlországban királynak a nyulak. Koronát
3896 4| honnan tudjam én azt, hogy ki nyúlt a tarisznyához ebben a nagy
3897 2| Hanem a kakashoz hozzá se nyúltam. Hiszen a sötétben még a
3898 3| A betûk árnyéka óriásivá nyúlva vetõdött ki a hóra, s úgy
3899 2| Úgy szedegette a szõlõ nyurga vesszejét, mint a parancsolat.
3900 1| Belenyugodott abba, hogy õbelõle pecsenye lesz vasárnapra.
3901 3| ott könyv jó nyalábbal, ócskább, újabb, vékonyabb, vastagabb,
3902 1| fölakasztva a kislánya arcképe, oda-odaállt eléje, s elkezdett vele
3903 3| égi magasok a lelkét.~- Én odaadhatnám a gyerkőcnek addig a bekecsemet -
3904 3| szólnék hozzá, ha iskolába odaadna Kese kalaposhoz.~- Mert
3905 2| volt minden játéka, azt odaadná szívesen, de azt Tamás bácsi
3906 3| Elvette tõled?~- Nem. Odaadtam neki.~- Miért adtad oda?~-
3907 4| molnár, kitörte az ablakot, s odaakasztott helyette egy goromba liszteszsákot.~-
3908 1| kiballagott velem a szõlõbe, odaállított a dinnyeföld sarkára.~-
3909 2| megindulni a hosszú lábaival, és odaállni elejbe.~- Ugyan, Sándorka,
3910 2| tányérosnak dél óta, mire én is odaballagtam. Dörgöltem a szemem kegyetlenül,
3911 4| szaladt, hogy mentül elõbb odaérjen Málé komához.~Málé koma
3912 1| harmathulláskor, hogy jókor odaérjünk.~Nagyon jókor odaértünk.
3913 1| odaérjünk.~Nagyon jókor odaértünk. Már a dûlõúton elsikoltottam
3914 3| el tudom mondani, ha majd odafönt a nagy vizsgán találkozom
3915 2| Mérgemben elkaptam egy legyet, s odahajítottam a békának. Ennek már csak
3916 3| segítsek rajta, de édesapám odaintett magához. Azt kérdezte tőlem,
3917 3| a könyveimet porolgatom, odajön hozzám az édesapám, és azt
3918 3| mind a két vörös kézivel odakapott az ezüsthajhoz, az újságok
3919 1| mintha harmatos volna. Odakiáltottam az édesapámnak:~- Apám,
3920 2| mikor egy nagy dongólégy odakvártélyozta magát az orra hegyére.~Nagyon
3921 2| a szeme, mint a sasnak), odalép hozzá, és megsimogatja a
3922 1| Tessék bejönni, doktor bácsi!~Odanézek, hát a Fodorka meg a Bodorka
3923 3| beszélgetést a nyitott ajtón. Odasompolyogtam a küszöbre, s úgy tettem,
3924 1| lehúzta a lábáról a csizmát. Odatette a tót elé.~- Nézze csak,
3925 3| Sose volt még kuckónak odavalóbb lakója. Világéletemben nem
3926 1| ki, te golyhó? Most már odavan az egész kerted. Már látom,
3927 2| mikor engem kezemnél fogva odavezetett az édesanyám elé.~- Hozom
3928 3| ért.~- Mi kéne, ha vóna, öcsikém? - kérdezte a tanító úr.~-
3929 2| összeszorította keményen az öklöcskéit, s mire megkondult a déli
3930 3| édesanyám meg nem ment. De õ az ölébe húzott, és megcirókálta
3931 3| összeszorított szájjal a követünk ölében. Tudta a doktor úr, hogy
3932 3| elnézéssel válaszolt:~- Ölég fürge a gyerök, úgy megszaladja
3933 3| csúsztattam le a könyvet az ölembe.~A fiúcska körülnézett,
3934 1| be rajta, hátán batyuja, öliben nagykendõbe takargatva a
3935 1| Andráskának annyiból állt az egész öltözködése, hogy a fejébe nyomta a
3936 1| Míg a drótos hálálkodva öltözködött, Nekopogi kovács megint
3937 3| Míg a feleségem a lábát öltöztette a kis emberizinknek, én
3938 3| Marci kisasszonyt új ruhába öltöztették a tündérek!~„Ohó - gondoltam
3939 3| térdtõl lefelé kékbe van öltözve, a tulajdon bõribe. Hívom
3940 1| az édesapja az ágyból:~- Öltözz hamar, legény! Most hallgasd
3941 2| a drága szép ruhát, hadd öltsem össze - sopánkodott szegény
3942 3| torkot is edzette, és nagy önbizalmat csepegtetett belém. Kezdő
3943 3| vontatva, mintha csudálná önmagát.~- No, azt megfizeti az
3944 1| köhögés ellen való port is öntögettem a szájába, hogy meg ne náthásodjon
3945 4| van-e nálad szebb!~Könny öntözte a vízimolnár világszép lányának
3946 3| kiskunok, a berlinerkendős öregasszonyok; a sötét oltárokon csillogó
3947 2| maradt Sándorka bökdöste az öregembert.~- Fehérhajú öreg honvéd... -
3948 3| ráírva az édesapám szép, öreges betûivel ez az egy sor:~„
3949 2| a nevét hallottam is az öregnek. Hanem aztán, ha a sarkamban
3950 3| akkor voltam a félegyházi öregtemplomban!~Sokáig, nagyon sokáig álltam
3951 2| nézegette édesapám az élét.~- Örök élet - mondta a boltos.~-
3952 4| lányom, hát csak bámuld magad örökké a patak tükrében!~Zöld bársonyköntöse
3953 4| neked meg a dologban telnék örömed!~Vállat vont a világszép
3954 1| játék az élet. Gondot felez, örömet kétszerez a jó asszony a
3955 3| még jobban rákiáltott:~- Örülj, hogy húzhatod. Gyí, Szellõ,
3956 2| fogja.~- Ugyan, apja! Hadd örüljön az a szegény gyerek a talált
3957 1| sok volt a munka. Ennek örült õ nagyon, mert így gyarapodott
3958 3| régi gazdájuk nem jobban örült-e nekik, mint az új. Egy hétig
3959 3| Tett bizony! - újságoltam örvendezve. - Nem vagyok már Marci
3960 2| nagy természetû embernek is ösmertem. Azt mesélték róla, hogy
3961 2| ebbõl viszünk szülémnek egy össze-maréknyit - kapaszkodtam feléje. De
3962 3| padot, amelyiken ültünk. Összeállt két-két jó pajtás, s addig
3963 3| széllel szerettem volna összebarátkozni, mert arról Messzi Gyurka
3964 3| föl, mert az még jobban összebarátkozott a márvánnyal. A vakarás
3965 4| A Séd vize pedig egyre összébb zsugorodott, egyszer csak
3966 3| az iskolában?~Egyszerre összebújtunk valamennyien, és csendesen
3967 2| de én meg nagyon siettem összecsukni az enyémet. S bizony eltörtem
3968 2| összevillantak a kis szemek, összehajoltak a kis fejek, s addig csacsogtak
3969 2| tányérdöngetõt! Ugye, hogy összeházasítjuk a nyírfa-királykisasszonnyal?~
3970 3| Nekünk magunknak kellett összeiszkábálni azt a padot, amelyiken ültünk.
3971 3| csillogó viaszgyertyák szaga összekeveredve a karácsonyi füstökével,
3972 3| Gyí, Szellõ, gyí, Bogár!~Összenéztünk Jánoskával, s akkorát rántottunk
3973 1| Felvég, alvég minden gyereke összeszaladt arra hírre, hogy nagy ebéd
3974 3| doktor úr, ahogy ott feküdtem összeszorított szájjal a követünk ölében.
3975 2| magában, leszegte a fejét, összeszorította keményen az öklöcskéit,
3976 3| sokat elhallgattam, mikor összevesztek a széltestvérek a nádtetőn,
3977 2| Kipirultak a kis arcok, összevillantak a kis szemek, összehajoltak
3978 2| ugyan igyekeztünk akkorára összezsugorodni, hogy meg ne lásson bennünket
3979 3| magukon. Utoljára bennem összpontosult a közbizalom. Elég rongyosnak
3980 3| aztán. Meg se álltunk az ötödik fordulóig, ott is csak lélegzetet
3981 3| kiengesztelni a nagytőkét. Ötszáz korona árú gesztenyét vettem
3982 1| békát.~Hanem tudok én ennél okosabbat is. Azt mondom neki, kérje
3983 4| verte, de aztán gondolt egy okosat: „No, azért lesz még itt
3984 3| időd, gyerekem, és olyan oktalanul csak mégse nőhetsz fel,
3985 3| akkorra az unokám kezében okvetlen pusztulása lesz vagy egy
3986 2| Olyant, amelyiknek az egyik oldala pirosra van festve, a másik
3987 4| is majd leszaladt vele. Oldalánál pedig ott ült a királykisasszony.
3988 3| szónokot minden elfogadható oldalról üdvözlik. - Most már lejöhetsz,
3989 4| a kis kanász kereket nem oldott volna, bársonyosi vásár
3990 3| mint a jeges esõ.~- Tyû, olló meg a cérna - ráncolta össze
3991 2| nyugatnak? Úgy-e, mint az ólommadár, vagy úgy, mint a haragos
3992 1| nyakamra, nyögtem a derekamra, ólomnak éreztem a lábom. A tetejébe
3993 3| földi rongyosok és éhesek oltalmazóját, és szabadjára engedi a
3994 3| süssön ki a nap, és onnan oltalmazza a rongyosokat és éheseket?~
3995 3| berlinerkendős öregasszonyok; a sötét oltárokon csillogó viaszgyertyák szaga
3996 1| annál szebbet festeni az oltárra! Csak szereti a jó Isten
3997 2| levelet, legalább szomjam oltottam vele.~- Jó-e, fiúcska? -
3998 3| írtak volna. Hiszen olvasni olvas az ember, mikor megolvassa,
3999 3| be a könyvtáramba könyvet olvasatlan. Az Okos könyvbe azonban
4000 2| szegény, a másik fülét. Ő már olvasatlanul adta a krajcárt.~- Veronka
4001 3| kell abban merülni.~Addig olvasgattam aztán a verseskönyvem, hogy
4002 3| kezemet.~- Szeretném, ha el is olvasnád. Én írtam, ami benne van,
4003 4| partjára.~„Én bizony pénzt olvasok egész nap - gondolta magában -,
4004 3| a kis iskolás gyerekei olvasókönyvében. Mert Törőcsik Palkó oda
4005 3| azt sose hallottam, hogy olvastak volna, vagy írtak volna.
4006 1| iskolát kijártam, sok könyvet olvastam már, de arra sehol se tanítottak
4007 3| mindnyájan, akármilyen újságot olvasunk. Télvíz idején, ha egyebünk
|