abbah-birta | birtu-eladn | elado-fiamn | fiara-helye | helyi-kerit | kerje-larma | lassa-megug | megun-olvas | oly-strof | stros-tejbe | tejet-vesze | veszt-zuhan
Rész
4008 1| volt neki párja. Egész nap oly vidáman fütyörészett, hogy
4009 2| gubbaszkodott az ágyam végiben. Olyanforma volt, mint a holló, s ahogy
4010 3| gazdánk kigurult a hóra. Olyat hemperedtek, hogy öröm volt
4011 4| gazdátlan patakmalom, össze is omlott lassanként, s ma már csak
4012 3| világ legdrágább szemébõl omlottak miatta. S az o betûre mindig
4013 1| mint a magyar.~- Meg hogy õnáluk még a csigabiga is gyorsabban
4014 2| szíve ijedtében. Hiszen õneki nincsen semmije. Egész délután
4015 4| nem maradt a lábukról.~ ~.oOo.~
4016 2| Vastag, öreg fa volt, szinte õr gyanánt állott az erdõ szélén,
4017 3| deákiskolába, mindjárt az első órában megitattam az egereket.
4018 1| sorra simogatta vézna kis orcájukat.~- Õ az ujjával lát, szegény -
4019 2| Nagyon megharagudtam arra az orcátlan dongólégyre, s föltettem
4020 3| gubbasztott a vackán, elkékült orcával, dideregve vékony kendõjében.
4021 2| akkor, úgy feküdtem én az orgonabokrok alján, mint aki száz esztendeje
4022 2| zöldellett, mint valami óriás bokréta. Enyhelyet adott
4023 3| dolgozom. A betûk árnyéka óriásivá nyúlva vetõdött ki a hóra,
4024 3| bántja a kemencét?~Én az öreg óriásnak vertem szögeket a hasába,
4025 3| most is üveges szekrényben õrizgetem. Neki köszönhetem, hogy
4026 1| aranyhajú Piroska féltve õrizgetett ruháit. A jó meleg gúnyácskát,
4027 2| kellett megkeresni. Én jártam őrletni a malomba, én talicskáztam
4028 2| a fejét a házából. Nagy ormótlan feje van, akkorák a szemei,
4029 3| senkinek, télen minden rendes orr cinegét fog. A tanítóké,
4030 1| ha pápaszem nincs is az orrán. Mikor csendesen fönt ül
4031 4| állt addig, míg éppen az orrára nem pottyant a kismalacnak.~
4032 3| körültekintõ személlyel, aki orrocskáját rendben tartsa, ami azonban
4033 3| hullott a könnyem, mert az orromat meg az államat mardosta
4034 1| mentem én be, mint akit orron vertek.~- Mi baj, gazduram? -
4035 4| macskaugrásnyira Nekeresdtõl, hét országa volt a Kótyonfitty királynak.
4036 4| király almáját! - Mind a hét országában ezt a szigorú parancsot
4037 4| tûvé tették érte mind a hét országát Kótyonfitty királynak. De
4038 4| Sosevolt a többi öt. Hét országban kerten kertje, kerten kertjében
4039 2| Eredj haza, cinegekirály, az országodba!~A madárka kirebbent a kezembõl,
4040 3| öreg leszek is, mint az országút.~Esõs, hûvös nap délutánján
4041 3| elõbb nem szóltál! Tudok én orvosságot arrul is. Majd mindjárt
4042 2| is pislantott.~„Hm, ez az ostoba állat bizonyosan alszik” -
4043 4| kanász -, nekünk is karikás ostorral mérik ma az ebédet!~- Ne
4044 3| olyan kicsike!~Igen, ez Osza tanító úrnak is szöget ütött
4045 1| el az apám mellõl. Késõ õszig mindig kijártunk, míg csak
4046 3| ÍRNI?~A napsütéses hosszú őszre kegyetlen tél következett
4047 3| Ministrálni mönt a kápolnába, oszt a harangozó megmondta neki,
4048 3| Talpra ugrott az egész osztály.~- Én is, én is!~Egész életemben
4049 1| kovács, mind a szegények közt osztotta szét. Mikor meghalt békességben,
4050 2| cikázott, mint a villám, a nagy otromba madár körül, amely hiába
4051 4| Ugyan mit csinálhatnak azok ottan?~- Hát mit csinálnának?
4052 3| rántottam a grádicsról valami ottfelejtett rossz skatulyát, amely tele
4053 2| ozsonnát.~Ezzel édesapám otthagyott, én meg elnevettem magamat.
4054 1| is, bosszankodtam is, s otthagytam a három gyereket.~Nem is
4055 3| viseltem, egészen más, mint az otthoni petróleumé - ma is mindig
4056 3| lába a kõhöz.~A másikat már óvatosan engesztelték föl, mert az
4057 2| az egy helyet. Hanem az ozsonnám már ott volt mellettem a
4058 2| félj, helyedbe hozzák az ozsonnát.~Ezzel édesapám otthagyott,
4059 2| szaladhatnékja. Nem annak még csak ozsonnázhatnékja se. Bizonyosan nagyon beebédelhetett
4060 1| gyanánt esik az éhesnek! Nem pacsirtaszótól éled a tavasz.~Andráska
4061 3| vállas, erõs fiú a legutolsó padban. Vas Matyinak hívták, nemhiába
4062 3| tán még ma is csupa seb a padfaragástól.~Nekünk magunknak kellett
4063 2| gyámoltalanka is. A napsugár az õ padja szélén táncol legszebben,
4064 3| konyhára, kinyitottam a padlásajtót, és megindultam fölfelé.
4065 3| pápaszemét, és fölkapaszkodott a padlásra. Vártam le szívszakadva:
4066 3| Majd mindjárt lehozom a padlásról.~Azzal letette a tût, cérnát,
4067 3| nagyon oda voltak szokva a padlásunkra, s én már a szavukból megismertem,
4068 2| faluban se akadt párunk a pajkosságban! Édesapánkat csak az este
4069 2| puhább. Meg tudta siratni a pajkosságunkat, de szólni nem tudott érte.
4070 1| szét: ébredeznek-e már a jó pajtások, fák, füvek, virágok, dalos
4071 3| Tiszteljétek meg vele ezt a kis pajtástokat, aki különb hõs, mint Kinizsi
4072 1| különben csúffá teszi a pajzán tavasz.~Hanem kint a tanyák
4073 2| Kék koronája, rózsaszín palástja, fehér mellénye, piros csizmája
4074 3| betûket, hogy alig fértek a palatáblára. Csak éppen a nyakravalójuk
4075 2| koppan a padon, fölnéznek a palatábláról a többiek, s mosolygás tündöklik
4076 3| édesanyám gyûrûsujja rajta a palavesszõ. Lesz-e valaha a világon
4077 2| bátran! Szorítsd meg azt a palavesszõt, hogy ne ficánkoljon a kezedben!~
4078 3| kapni a házban.~Elõször Palkón próbálta ki, mit tud a légycsapó,
4079 4| gerlicének. Mire a Dióbél király palotájához értek, már a kendermagos
4080 4| magát Kótyonfitty király palotáján a szélkakas.~- Jaj, komám,
4081 2| kimondtam, híre-hamva se volt a palotának. Elfújta a szél, mint a
4082 4| emberfia a mi vagyonunknak! Palotánk, mint az ürgelyuk; várunk,
4083 3| mertem megkérdezni: nincs tán panasza a gyerek ellen?~Jólelkű
4084 3| hangzott a válasz kérkedés és panaszkodás nélkül.~Annyi eszem már
4085 2| vállamat.~Többet aztán sose panaszkodtam, hogy sok a szaladoznivalóm!~
4086 1| így, csak, csak, csak! - panaszolja õ maga is.~Hallgatni is
4087 1| angol cicamacát játszik - panaszolta Fodorka.~- Meg hogy az angol
4088 1| magyarázta az édesapám, mikor a panaszom hallotta.~Hittem is én azt,
4089 3| aggodalmasan csóválta meg fejét, és panaszosan fordult édesapámhoz, aki
4090 2| fölbosszantotta az eset, és bement panaszt tenni a faluházára. Éppen
4091 1| ember, akkor én haragszom. Pankára nem szabad haragudni, akármit
4092 3| urak már a templomból is panorámát csinálnak, és szavalatot
4093 3| csördítette meg fejünk fölött a pántlikás ostorát.~- Mást nem kívánnál,
4094 2| fának a koronájában, hogy pápaszemmel se lehetett volna megtalálni.~-
4095 1| õket csak délután, mikor papírcsónakokat eresztgettek a patakon.
4096 3| rányomva a táblájára, a bagoly papírtekercset tartott a csõre közt, s
4097 3| képû volt a fiatal, aki papolt, a szaván is érzett, hogy
4098 2| füst, elszálltak, mint a pára.~- Jobban szeretem az olyan
4099 2| nyurga vesszejét, mint a parancsolat. Még most is szedegetné,
4100 3| Hátha a jó Isten csak azért parancsolja le ilyenkor a napot az égről,
4101 2| hallok a hátam mögött.~- Mit parancsolsz, lelkem kis gazdám? Repüljek-e
4102 2| elprédálni. Ez csak olyan parasztcinege. A cinegekirályt kellene
4103 4| kanász be az erdõbe a szilaj paripa után, a kis kanász meg ölibe
4104 4| jöttünk, van ám otthon egy-két paripám.~- Egy-kettõ?! - kiáltott
4105 2| ennek a magját az Isten is parittyának szánta” - gondoltam magamban.~
4106 1| voltak ám, hogy nem lehetett párjukat találni az egész határban.
4107 1| PARRAGÉK~Parragékkal a nyáron ismerkedtem
4108 1| PARRAGÉK~Parragékkal a nyáron ismerkedtem meg
4109 1| sok volna, amit õ végez.~Parragnak boldogság sütött föl a képén.~-
4110 1| kívülrõl néztem az öreg Parragot. Szép szál ember, nem is
4111 1| megbosszankodtam az öreg Parragra, mikor még azt se tudtam
4112 2| csacsikának. Ott azt mondta az én pártfogóm:~- Szállj le, barát, a hintórul! -
4113 4| Nagy kopasz folt a Séd vize partján, amivel nem bír se ásó,
4114 4| tallérosládáját, és kiült vele a Séd partjára.~„Én bizony pénzt olvasok
4115 2| ha a lelkem édesanyám a pártomat nem fogja.~- Ugyan, apja!
4116 2| hétszer hét faluban se akadt párunk a pajkosságban! Édesapánkat
4117 4| se látszik az arany-ezüst paszománttól. Hát még az a sok asszonyi
4118 4| Alvó malacnak nem kell éber pásztor. Nagyobb baj az volt, hogy
4119 4| lány, s nem gyõzte nézni a patakból visszamosolygó képét.~-
4120 4| se bánt téged.~A kevély patakmolnár erre csakugyan letette a
4121 4| elment mellettük. A gazdag patakmolnárt, aki kint állt a malomajtóban,
4122 4| cseregi, csobogja a csacska patakocska.~A vízimolnár lánya el se
4123 4| róla szegény feje? Csacsogó patakot ki nem száríthatta, folyását
4124 4| van vele a rét, vízszél, patakpart, aranylik tõle nagy határ
4125 4| aki akkor is ott ült a patakparton zöld bársonyruhában, aranyhaját
4126 4| lánya el se ment többet a patakpartról, még a csillagok sugaránál
4127 4| mutattak a halászok a patakra. - Látod-e, hogy haragszik
4128 1| vasreszeléket, a törött patkódarabokat: azokból fõz õ az apukájának
4129 2| ahogy más ember a mákos patkót szokta. Haragjában pedig
4130 1| homokot a nyitókapa, vígan pattannak föl a venyigék, rengetik,
4131 2| nagyon. Éppen ma reggel pattant el, ahogy az élit kalapáltam.~
4132 2| alatt.~- Rikkants, rigóm! - pattogtatta az öreg az ostorát.~De mikor
4133 2| Sándorka nevét szivárványszínû pávatollal. Az apukája ugyan, aki itt
4134 1| alakban nõtt be a dús, kövér pázsit.~- Gyere ugrálni - hívta
4135 1| Belenyugodott abba, hogy õbelõle pecsenye lesz vasárnapra. Igaz, hogy
4136 1| csöröghetnékje. Máskor a pecsenyében is válogat, most meg fél
4137 1| csak fölkapta a nagy tál pecsenyét, és sorra hordta a kis éhesek
4138 3| megbicsaklott az esze a számtani példában: ugorj csak, Három Matyi!
4139 3| virágok közé, mint ő maga.~Például ebben a percben is, mikor
4140 3| emberségébõl is. De a bibliai példázat szerint sokan voltak a hivatalosak,
4141 2| Elfújta a szél, mint a pelyhet, hanem hozott helyette egész
4142 3| festve szép sárgára, míg a penész ki nem szívta belõle a festéket!
4143 3| én vittem hozzájuk minden pénteken a kenyeret, azon melegen,
4144 2| tele a zsebeit, szép fényes pénzeket is hullajtottak bele; s
4145 3| szenesboltba, vettünk a pénzünkön egy szenesládát. A ládát
4146 2| lovacskám. Semminek sincs percnyi megállása, még az ennivaló
4147 2| hogy táncra nem kellett perdülnöm, most is csak megmentett
4148 4| inkább megeszem az almát!~Perecnek hívták ezt a kis apródot.
4149 4| orcáját, mint mikor liliomról pereg a harmat. Nagy kétségbeesésében
4150 2| hogy egy-két könnyet is perget bele. De a tanító bácsi
4151 2| nagy riadalom támadt. Dob pergett, duda nyekergett; bizonyosan
4152 3| mellettünk, sietett a templomba, perzsagalléros ünneplőben. Nagyon mogorva,
4153 1| belõle a fejét egy lyukas petákért.~- Mi van itt, mi van itt? -
4154 3| egészen más, mint az otthoni petróleumé - ma is mindig érzem ezt
4155 3| emlékszem, hogy nagyon finom petróleumszaga volt az első úri kabátnak,
4156 4| igyekezett az álla alá kötni Petykónak a szalvétát, de Matykó mind
4157 4| Azonközben pedig oldalba lökte Petykót.~- Beszélj már, mamlasz!~-
4158 3| neki kivinni a csizmákat a piacra, Jánoska meg eladta a labdáját
4159 2| állt minden tollacskája, és pici csõröcskéjét fenyegetõleg
4160 2| ágvillában, négy parányi fióka pihegett benne, azokat bújtatta volna
4161 2| nevette a kordéból. Csak úgy pihegtem, mire kiértünk, s alig vártam,
4162 2| szekrény szélére szállt pihenni.~- Nini, észre se vettük -
4163 2| eresz alá: ez a kaszának a pihenõhelye. Édesapám elértette a tekintetemet,
4164 4| bársonyvánkoson, de még csak a szeme pillája se rebbent meg, ahogy Málé
4165 3| Szente tanító úr annak a pillanatnak az elérkeztét, amikor a
4166 3| táblája. Csupa virág meg csupa pillangó. Valami virágkereskedésnek
4167 3| táblabíró úr lapját hajítja be a pincelakásba a suszternak.~Isten bocsássa
4168 3| ragasztottam rájuk számot is, s azt pingáltam a polc fölé piros plajbásszal:
4169 3| mostanin, hanem azért mégis pingáltunk mink akkora f betûket, hogy
4170 3| bundában, kétszer akkora pipacs virágok közé, mint ő maga.~
4171 3| szerencsésen, de éppen ott pipázgatott édesapánk.~- Hova, hova,
4172 1| Panka éppen sétálni készül. Pipi-piros napernyõvel, új csipkekalapban
4173 2| szolgabíróra süt ám a napvilág! Pipiskék kergetõdznek az útszélen,
4174 2| bácsi. Az édesapám meg is pirongatta érte, hogy mit ámít ilyen
4175 4| királyom - kezdte Petykó nagy pironkodva -, ne szóljatok meg rongyos
4176 1| sóhajtott a favágóék Piroskája a kis bátyja fülébe.~Szülémnek
4177 1| szomorúbb lett. Egyetlen Piroskáját megfojtotta a torokgyík.
4178 1| torokgyík. Kivitték az aranyhajú Piroskát az édesanyja mellé, s a
4179 1| aranykovács az aranyhajú Piroskával.~- Kicsi virágszálam - gügyögött
4180 2| hengerbuckót, ha akarja - pirult ki a Sándorka orcája, s
4181 2| a békula még csak nem is pislantott.~„Hm, ez az ostoba állat
4182 2| Bözsi húgom el is kezdett pisszegni nagy féltiben.~- Csitt csak,
4183 3| egyszerre csak a Gyenes Pista ránk zörgette a zsalut.~-
4184 3| ereszt a lábam - motyogtam pityergõre görbült szájjal. Megijedtem,
4185 3| pingáltam a polc fölé piros plajbásszal: Az én könyvtáram.~Attól
4186 4| hányták is a bukfencet, pléhnyakú generálisok állták is a
4187 3| az emeletöket is, mint a pocok, csak abbul van baj, hogy
4188 4| addig van az, szolgám - pödörte Kótyonfitty király szigorú-hegyesre
4189 3| mézeskalács huszárok, a mandulás pogácsák: az volt a mézeskalácsos-bolt.~-
4190 2| én. Csak úgy eltörõdött a pohár.~Szülém szomorúan nézett
4191 2| Azért se én törtem el a poharat! - toppantottam dühösen,
4192 1| az egyik, sem a másik. A pók is mindig megmondja az idõt.
4193 3| számot is, s azt pingáltam a polc fölé piros plajbásszal:
4194 3| meg kellett várni, amíg a polgármester úr megjön, a karácsonyi
4195 2| késbõl csináltam. Valami pompás kis fûrész! Úgy fog, mint
4196 3| Csak úgy füstölt belõle a por, ahogy szétterítette az
4197 3| írt, Isten nyugtassa haló porában. Szép hosszú vers volt,
4198 2| nagyon. Elzsibbadt minden porcikám, s nem adtam volna egy körtemuzsikáért,
4199 3| Egyszer, ahogy a könyveimet porolgatom, odajön hozzám az édesapám,
4200 1| ebédet nem esznek a királyok portáján se. S azt gondolhatta a
4201 1| napvilágra jött levegõzni. Pórul is járt, mert mindjárt rákoppantott
4202 3| egy gipsznyuszinak vagy a posztómackónak, de Palkónak öröm lesz az
4203 3| rongyos bélés elvált a rongyos posztótól, az mind zseb volt, s azt
4204 4| míg éppen az orrára nem pottyant a kismalacnak.~Ennek se
4205 3| esztendõvel! Volt ennek prémgallérja is, míg a moly meg nem ette!
4206 1| A PRÓBAGAZDA~Mikor engem föladtak az
4207 1| ez a csizma nekem szûk. Próbálja meg: jó lenne-e magának?~
4208 2| Seholsincsig.~Bözsi húgom próbálkozott először, de én a sötétben
4209 3| Fekete harangozó sohasem próbált még ilyent életében, és
4210 3| éppúgy csúszott.~Az udvaron próbáltuk ki, mert az utcára szégyelltünk
4211 3| a Daru utcai nemzetet a próbaszavalásokon. Akkor tapasztaltam először,
4212 3| semmiféle cukrász nem tud produkálni. Amellett a torkot is edzette,
4213 3| maga sem ért meg.~Minden program szerint ment, még az idő
4214 4| szokás mondani: csitt csak, prüszköl a sédi molnár!~
4215 4| egyebet se csinált, csak prüszkölt, és eregette bele a szép
4216 3| söpreni, fűteni, lámpát pucolni szokott. Rám is adták, és
4217 4| Málé koma éppen a csizmáját pucolta Kótyonfitty királynak. De
4218 3| téged írni-olvasni, hogy püspök korodban se felejted el!~-
4219 2| kezénél csak a szíve volt puhább. Meg tudta siratni a pajkosságunkat,
4220 2| most már egészen elfutott a pulykaméreg.~- Azért se én törtem el
4221 4| Málé. Meg is lõném, ha puskám volna.~- Lõdd meg a sapkáddal,
4222 3| unokám kezében okvetlen pusztulása lesz vagy egy gipsznyuszinak
4223 2| rájönni sehogy se, hogy r betû annak a becsületes
4224 4| mindig ette a méreg, és rá-ráförmedt a halászokra:~- Ejnye, de
4225 3| föl is nyalábolt valaki, s ráállított már a márványkorlátra, ami
4226 4| dolga akadt a városban. Rábízta a malmot világszép lányára,
4227 1| befuttatott házacska piros rácsos kerítése mellett elsétálok,
4228 1| mindig megzörgetem a piros rácsot.~- Fodorka, Bodorka, mit
4229 4| meg, ha szeretsz, nagyon ráéheztem a nyúlgerincre.~- Hát a
4230 2| madárral?~Erõs Fodorik megint ráemelte a fejszét a fára, s abban
4231 3| ruhaszárító kötelet, s azt ráerõsítettük a láda két oldalára. Megvolt
4232 4| fölkapott egy fejszét, és ráfogta a fûzfára. De már erre csakugyan
4233 3| szétmászott a meleg bõrön, s több ragadt belõle Palkónak a hasára,
4234 3| könyveimet szép sorjába, ragasztottam rájuk számot is, s azt pingáltam
4235 2| is borzongat a hideg, ha rágondolok, hogy hátha nekem is meg
4236 3| selyemrozmaringgal, míg az egér le nem rágta róla! Vadonatúj ködmön volt
4237 1| kis dinnyéket megverte a ragya.~Dinnyeérésre nem maradt
4238 2| a szivárvány, tündöklik, ragyog az aranyos teteje.~- Forduljunk
4239 4| nem frissebb, napsugár nem ragyogóbb nála. Hát még mikor a szava
4240 3| Csak az elsõ lapjára volt ráírva az édesapám szép, öreges
4241 2| csakugyan, de alig lehetett ráismerni. A szeme égett, mint a tûz,
4242 3| jött a sok gyerek, mint a raj, s az mind a Csalóka Pétert
4243 4| a kristály, visszanevet raja, s ha kérdést tesz hozzá,
4244 4| tesz hozzá, visszafelel rája.~- Patak, van-e nálam szebb?~-
4245 2| fejjel, de csak nem tud rájönni sehogy se, hogy r betû annak
4246 2| híres Dobróka, kifogok rajtad - gondoltam magamban. -
4247 3| ábécét, s a gyerek addig rajzolta õket az alsó felére, míg
4248 3| meg elkezdett nyikorogni a rajzpapíron:~- Jobb odaki, jobb odaki!~
4249 1| háza, földje, szõlõje, s rakással az ezüstforint a ládafiában.~-
4250 3| a tied.~Pali még jobban rákiáltott:~- Örülj, hogy húzhatod.
4251 3| egyikre ráültem, a másikra rákönyököltem, a harmadikra rátenyereltem,
4252 1| Pórul is járt, mert mindjárt rákoppantott az egyik barázdabillegetõ.~-
4253 2| cukrokkal, süteményekkel rakták tele a zsebeit, szép fényes
4254 4| maga alá keríti a szûrét, rákuporodik, s csap olyan lármát, hogy
4255 2| szinte szétfeszítette a rámát. Nagy tüzes szeme, ahogy
4256 2| Ugyan, Dobróka, szedje ráncba ezeket a gyerekeket.~De
4257 3| Tyû, olló meg a cérna - ráncolta össze a söprûforma szemöldökét -,
4258 3| megcsókolom a szívemmel a ráncos, öreg kezet, mely a kígyóbetût
4259 2| de kacornak új. S ebben a rangban megint szolgált, vagy öt
4260 3| Összenéztünk Jánoskával, s akkorát rántottunk a szánkón, hogy mind a két
4261 1| szobában, mikor hirtelen rányitották az ajtót. Egy drótostót
4262 3| szemüveges bagoly volt rányomva a táblájára, a bagoly papírtekercset
4263 4| én jószívemre már annyira ráösmertek a koldusok, hogy néha el
4264 2| ezüstsörénye.~„Hej, ha én erre rápattanhatnék - gondoltam magamban -,
4265 1| gondoltam magamban -, de rátarti is ám, még csak jó reggelt
4266 4| Mindenki így járjon, ki rátátja a száját, jó lesz megbecsülni
4267 3| rákönyököltem, a harmadikra rátenyereltem, a legvastagabbat elkezdtem
4268 3| kapjak. Utoljára az egyikre ráültem, a másikra rákönyököltem,
4269 4| hallott az öreg makkfa. Meg is rázkódott szegény a leghegyéig, s
4270 1| Nézze csak, atyámfia - rebegte szégyenlõsen -, ez a csizma
4271 2| másodikra azonban nagyot reccsent, s a harmadikra szörnyû
4272 2| s a harmadikra szörnyû recsegéssel zuhant rá a szomszédaira.~-
4273 3| Megértette. Egész karácsony reggeléig nem volt semmi baj. Akkor
4274 3| magát. Karácsony böjtje reggelén akkora jégcsapok lógtak
4275 3| adhattam oda, amelynek felsőbb régióiban a kéz tartózkodott, de azért
4276 3| bácsi maga vitte haza a remeket. Ragyogott az ábrázata,
4277 3| és szabadjára engedi a rémítőket, a ködöket, szeleket, havakat.
4278 3| égről, hogy addig, míg a rémítőknek engedi át a földet, az emberek
4279 1| Az elõl menekülnek olyan rémülten a seregélyek is. Hittem
4280 3| könyvesbolt. A másik asztalon szép rendbe sorakoztak a mézesbábok,
4281 3| utat törni, elül az úri rendek, aztán a subás, ködmönös
4282 3| volt hallgatni. Mocskos, rendetlen az írása, hogy rossz volt
4283 2| kell vallani, az annak a rendje. Lesütött fejjel vontam
4284 2| akarta vágni.~Nem valami rengeteg volt biz az, csak afféle
4285 1| pattannak föl a venyigék, rengetik, hintázzák magukat a napsugaras
4286 4| Kótyonfitty király, hogy csak úgy rengett bele a trónusa.~- Hát az
4287 1| sárgarépámnak csak levele maradt: a répáját megette a cserebogár hernyója.
4288 3| ezen az öreg ajtón akkora repedések voltak, hogy a tanító úrék
4289 4| bíró akkorát, hogy csak úgy repedezett bele a faluháza. - Hol az
4290 3| az Isten, Károly bácsi - repkedett Berta kisasszony, s mindjárt
4291 2| parancsolsz, lelkem kis gazdám? Repüljek-e vagy szálljak? Keletnek-e
4292 1| készülõdnék, olyan lent repülne a fecske, hogy földet érne
4293 1| végigmentünk a tornácon. - A te részed megmaradt belõle. Éppen
4294 3| megvörösödött, éles szelektõl reszelõsre fújt vézna ujjnál, mely
4295 1| körme közt tartotta az én részemet. Már tudniillik a mellcsontját.
4296 3| szüle azonban elégedetlen reszkette a fejét, hogy az urak már
4297 1| kigömbölyítette úgy, hogy a vak apának reszkettek az ujjai örömében.~- Ó,
4298 2| sörényét, ahogy fölborzolta, reszkettem, mint a kocsonya, hát még
4299 4| érkezése idején tele van vele a rét, vízszél, patakpart, aranylik
4300 1| Kint jártak Bodorkával a réten. Éppen egy tavalyi szénaboglyának
4301 2| mondtam nagy alázatosan. S rettentõen örültem, hogy így kedviben
4302 1| hogy mindjárt lekéredzett a réznyaka.~- De én nem akarok tudós
4303 1| volt nagyon, piros szárú, réznyakú. De az édesapámnak nagyobb
4304 3| lenne belõled, gyerekem - rezzentett ki apám abból a nagy hallgatagságból,
4305 2| Erre egyszerre szanaszét riadtak a báránykák. Szétfoszlottak,
4306 2| sem, ha egyszer azzal nem riaszt ki édesapám a bodzafa hûvösébõl:~-
4307 2| szép volt, amit mutatott. A ribizkebokor tövében egy békácska kukucskált
4308 2| rám Gyurgyóka:~- Fütyülni, rigókám, fütyülni! Micsoda rigó
4309 2| ablakunk alatt.~- Rikkants, rigóm! - pattogtatta az öreg az
4310 2| édesanyámnak: - Hazahoztam a rigót, szomszédasszony! Kedvire
4311 3| mondsza meg a jövel, s ezekkel ríkattam meg legjobban a Daru utcai
4312 2| Hanem ha a hibás hozzáér, rikkant akkorát, hogy elhallik Seholsincsig.~
4313 2| kordé az ablakunk alatt.~- Rikkants, rigóm! - pattogtatta az
4314 1| a létra hegyén, és onnan rikog a legyek után, akkor nincs
4315 1| pedig voltak sokan. Nagy ritkaság ám a szegény soron a tepsiben
4316 1| beleszokni a tudományba. Majd ríva fakadtam, mikor elõször
4317 1| fecskék meg olyan magasan röpködnek, hogy alig-alig látni õket.
4318 3| nem, minden strófa után röppentem egyet. Ki is gesztikuláltam
4319 3| ablakhoz. Ugyan hány perc alatt röpüli be Palkó angyal azt a nagy
4320 3| az öreg koldusasszonyé. Rogyott kis szalmás kunyhó, se udvara,
4321 1| tél vége felé ez a tollas róka.~- Csak így, csak így, csak,
4322 3| magához.~- Kicsoda az a rokon?~- Öreg Bános pék.~Öreg
4323 3| se anyám. Egy falubeli rokonom hozott ide magához.~- Kicsoda
4324 3| szemöldökét -, rossz hírt mondtak rólad, Márton deák. Nem lesz már
4325 3| a csudaködmönt lehámozta rólam Balla bácsi.~- Nincs már
4326 3| összpontosult a közbizalom. Elég rongyosnak találtak, sápadt kis arcom
4327 3| égről a napocskát, a földi rongyosok és éhesek oltalmazóját,
4328 3| nap, és onnan oltalmazza a rongyosokat és éheseket?~Az egyik csalót
4329 3| Csakugyan egészen eltakarta a rongyosságomat, alul csak a csizmácskám
4330 3| kisgyerek egy kicsit túlozza a rongyosságot. Mégiscsak kellene rá valami
4331 3| kerestek valami alkalmi kis rongyost, aki a mennyei fenyõt felköszöntse.
4332 3| a fejemre, hogy csak úgy ropogott.~- Ember vagy a talpadon -
4333 1| gazda, majd lesz ez még rosszabbul is!~Hát lett is. Se látszatja,
4334 4| jókedvû volt; harsogott rosszkedvében, mint messzirõl az égzengés.
4335 3| lyuggatva a kis szék, mint a rosta. Akkor aztán a búbos kemencébe
4336 3| jégcsapban olyan jóízűt. Olyan rothadtzsindely-zamatú volt, amilyent semmiféle
4337 1| Ahány vékát mért, annyi rovást faragott a gerendába. Aztán
4338 4| rozmaringos ablakhoz. Szegény rozmaringok csak úgy éledtek a látásától,
4339 4| bezzeg õ meg se látta a rozmaringokat. Magamagát bámulgatta ablaküveg
4340 4| hasadó hajnal, s odaállt a rozmaringos ablakhoz. Szegény rozmaringok
4341 1| szép pirosra sütöm, mint a rózsa. Nem lesz többet az életben
4342 4| ajka, mint a kettéhasadt rózsabimbó. Nem arra termett õ, hogy
4343 2| hogy valami szép piros rózsalevélre írhatnám föl a Sándorka
4344 3| skatulyát, amely tele volt rozsdás szögekkel. Ezt én úgy fogadtam,
4345 3| eltartott egy hétig, míg a rozsdát letisztogattam róluk. Aztán
4346 2| akárhányszor maga segítette föl a rõzsenyalábot a gallyszedegetõ gyerekek
4347 3| madarakat a hóban. A Báró cigány rõzseszedõ gyerekeit. Néha egy-egy
4348 2| madárnak, árnyékot a vándornak, rõzsét a szegény embernek. Az egész
4349 1| napsugaras levegõben, s rügyszemükkel kíváncsian tekintenek szét:
4350 3| hogy könyvkereskedõ-inast rúgott volna meg a ló.~Édesanyám
4351 2| erdõ szélén, s kevélyen rúgta vissza az elsõ fejszecsapást.
4352 3| mellényt.~No, mire a szép ruha elkészült, akkorra otthon
4353 1| Piroska féltve õrizgetett ruháit. A jó meleg gúnyácskát,
4354 3| varrogatta a juhbőrből való ruhákat.~- Nézze már, apja, miket
4355 2| el sem eresztett, míg a ruhám el nem hasította.~- Vesd
4356 2| hogy szépen leveregettem a ruhámról a port, s akármilyen csúfolódva
4357 3| deszkát, kerítettünk egy ruhaszárító kötelet, s azt ráerõsítettük
4358 2| le hamar azt a drága szép ruhát, hadd öltsem össze - sopánkodott
4359 2| felhõzött át a lelkemen. Sajnáltam az öreg jószágot, mintha
4360 2| tûnõdtem -, de hát akkor mitõl sajog úgy a vállam?”~Az lett biz
4361 1| bokor kukorica, három bokor saláta, négy bokor sárgarépa, öt
4362 1| a cserebogár hernyója. A salátámnak meg még csak levele se maradt:
4363 2| kisgyereknek érzem magam, s félve sandítok a konyhaajtó felé.~- Nem
4364 2| De az egész ház így van Sándorkával, nemcsak az öreg házõrzõ.
4365 1| cipõket, a bodros szõrû sapkácskát. S úgy felöltöztette a kis
4366 4| puskám volna.~- Lõdd meg a sapkáddal, hátha az is elsül. Komám,
4367 2| nagyon jó kedve van, akkor a sapkája széléhez emeli az ép kezét,
4368 2| várta a gyerekeket a sarkon, sapkájához emelt kézzel. De mire kimondta
4369 1| virgonc két madarat! Hátha a sapkájával leüthetné õket a lábukról?
4370 3| tetőkön, hogy a feldobott sapkámmal le bírtam törni a hegyüket.
4371 3| lehajigálni. Elõször a báránybõr sapkánkat vagdostuk hozzájuk, de evvel
4372 1| gyere szõlõt nyitni. Hanem a sapkára meleg lesz ám már most,
4373 2| tenyerem közé csuktam a fekete sapkás kis madarat, s vittem lelkendezve
4374 1| ijedtében úgy eliramodott sapkástul, hogy Andráskának csak úgy
4375 4| igaz, mint hogy Perec koma sapkával lõtte meg a nyulat - erõsködött
4376 3| ünneplõsre kifényesítve; sár se fogta be, mert csonttá
4377 4| Lánynézőbe kutyagolunk,~sárba, vízbe gyalogolunk,~hintón
4378 3| jársz, te gyerek? Ebben a sárban, latyakban, jegesedõ hólében?~-
4379 3| cipõivel. Végig kellett sarcolnunk az egész házat, de sehol
4380 3| tetszett. Mert a tapasztott sárfalba nagyon könnyen belementek
4381 3| szûcskrétával a láda tetejére vagy sárga földdel a ház falára mindenféle
4382 1| volt azon minden. Egy bokor sárgadinnye, két bokor kukorica, három
4383 1| beszélgettem egy cserhajú sárgadinnyével.~- Ohó, fiamuram, maga nagyon
4384 1| bokor saláta, négy bokor sárgarépa, öt bokor mák. Bukfencet
4385 1| mákjaimat mind kirázta a szél; a sárgarépámnak csak levele maradt: a répáját
4386 3| Mire való az iskola? A sárgarigók se járnak iskolába, a gyíkok
4387 3| térdétől a lába fejét takaró sárig kékellik, azt nem lehetett
4388 1| fogva elvezetett a kert sarkába.~- Hány esztendõs vagy te
4389 4| egészen a makkfáig, kerek erdõ sarkáig. Ott a tarisznyát fölakasztották
4390 3| odabent, hogy még a tûzhely sarkait is kivirágozta a dér.~-
4391 2| öregnek. Hanem aztán, ha a sarkamban éreztem, senkinek nem volt
4392 3| azt fogott, akik az iskola sarkán toporogva várakoztak rám.
4393 1| rám a szülém friss képe a sarkantyúkás ablakon. - Az öreg Parrag
4394 3| érte a kezét.~A hétfejû sárkány nem nézhet csúnyábban, mint
4395 3| voltak, úgy vagdosták le a sárkányok fejét, mint én a vadmákokét,
4396 3| megakadt a szeme azon a hétfejû sárkányon, amelyik az Ezeregyéjszaka
4397 3| lehetett ereszteni, mert a sárkaparóval leszedte a talpáról a jeges
4398 1| odaállított a dinnyeföld sarkára.~- Látod ezt a vakondtúrást?~-
4399 4| kenyérpusztító, hogy egymás sarkát tapossa. Csak asszony kellene,
4400 3| hogy álláshalmozó. Ez a sarki nagytőke a bódéban újságot
4401 1| Andráska -, mért kiabálják a sármánymadarak egyre, hogy: szûcs, szûcs,
4402 1| vékának.~Bezzeg a szegény sármányok, ahogy az istálló elõtt
4403 2| már akkor! Meglapultunk a sarokban, s ugyan igyekeztünk akkorára
4404 3| én meg õrá. Elõhúzta a sarokból a baltát, kiment, csattogott-pattogott
4405 3| egyetlenegyszer, csak egyik saroktól a másikig.~Bíró Gyuri nevetve
4406 2| táskájukat, átsegíti õket vízen, sáron, s ha nagyon jó kedve van,
4407 4| látta, hogy ha a kecskének sáros a bocskora, az se a kerítést
4408 2| olyan annak a szeme, mint a sasnak), odalép hozzá, és megsimogatja
4409 3| abbahagyta a szószék oldalán a sátántaposást, és szalutált a lángkardjával.~-
4410 1| Télapót, aki szedi-veszi már a sátorfáját. Hát csak szaladj, öreg,
4411 3| tenyerem tán még ma is csupa seb a padfaragástól.~Nekünk
4412 1| siettünk, de az esõ mégis sebesebb volt. Elért bennünket a
4413 4| fölkorbácsolta a vizet haragjában.~A Séd-parti fûzfáknak volt is nagy becsülete
4414 4| nagy kõdarabokat hajigált a Sédbe a malomból, és kikiáltott
4415 4| hatalmas tündér volt, amelyik a Sédben lakott. Látni ugyan sose
4416 3| kamaszolták, a harmadikat csak segédlettel lehetett volna a karácsonyfa
4417 4| lesz még itt lakoma: majd segít rajtam Málé koma. Õ lesz
4418 3| sírva, hanem köhögéssel segítenek magukon. Utoljára bennem
4419 1| dinnyemagnak nem kellett segítenem: elõbújt szépen magától
4420 3| Utoljára is nekem kellett rajta segíteni. A markába nyomtam a legnagyobb
4421 4| jóravaló tündér volt, szívesen segített a szegény halászoknak, annyi
4422 2| nagyapám, s akárhányszor maga segítette föl a rõzsenyalábot a gallyszedegetõ
4423 2| fiúcska. Ahol nagy a homok, segíthetsz is a csacsikának. Õ húzza
4424 4| Bajban vagyok, bajban, segíts, Málé, rajtam - ütött a
4425 2| maguk elé.~De nem is kellett segítség az én cinegekirályomnak.
4426 1| kendermagbogarat, s elkezdett segítségért lármázni:~- Rendõr, rendõr!~
4427 3| volna kiszaladni hozzá, hogy segítsek rajta, de édesapám odaintett
4428 1| Marcika válla közé a fejét.~- Segítsen meg szándékodban az Isten -
4429 2| nagy fekete madárnak.~- Segítsetek neki! - néztem könyörögve
4430 2| rikkant akkorát, hogy elhallik Seholsincsig.~Bözsi húgom próbálkozott
4431 3| vállvonogatással felelt a sekrestyeajtóból. Emberhalál lesz abból,
4432 4| borjút vágott, belefektette a selyem-paplanos ágyba, s még a malmot is
4433 3| pirosra, tán a kötele is selyembõl volt.~Megvolt a mesés szép
4434 4| reggel, este megnézegette, selyemkeszkenõvel megtörülgette, még a lágyan
4435 3| a festéket! Tele volt ez selyemrozmaringgal, míg az egér le nem rágta
4436 3| kiválaszthatók. Az egyik selypített, a másikat nagyon kamaszolták,
4437 2| kapaszkodtam feléje. De csak a semmibe markoltam bele. Eltûnt a
4438 3| rothadtzsindely-zamatú volt, amilyent semmiféle cukrász nem tud produkálni.
4439 3| krikszkrakszokat firkálni, amik semmihez sem hasonlítanak ezen a
4440 2| ijedtében. Hiszen õneki nincsen semmije. Egész délután keresgélt
4441 1| ki se nyitotta többet. Semmivel a világon nem törõdött többet.
4442 4| ember volt a molnár. Soha senkin meg nem esett a szíve, pedig
4443 2| akkorára megrohanta a kis sereg, és negyven kis torok süvített
4444 1| ébredtem fel, hogy egy nagy seregélycsapat repült el fölöttünk, de
4445 1| menekülnek olyan rémülten a seregélyek is. Hittem is, nem is, mert
4446 3| úrikisasszony is lehetett, nagyon sergette-pergette magát.~Én pedig nem éreztem
4447 1| el magam.~- Ó, persze! - sértõdött meg a két kis szakácsné. -
4448 4| Perec, s megkérte, hogy sétáljon ki vele a király kertjébe,
4449 3| is csudálom, hogy ki nem sétált rajta az egész iskolaszoba.
4450 4| nem látom, hogy védelmére sietne a fáinak.~Galambhajú öregember
4451 1| hogy a bárányok nagyon sietnek enni, hanem azt is, hogy
4452 3| édesapám nem dicsért meg a nagy sietségért. Inkább megcsóválta a fejét.~-
4453 3| iskolakaput.~Gondolom, azért siettetett az öreg, hogy valahogy a
4454 1| szedtük a lábunkat, annyira siettünk, de az esõ mégis sebesebb
4455 3| ûzött tréfát minden pajkos siheder.~- Hát neked mi a neved?~-
4456 3| életre, de szereztem is olyan sikert a Fehér tanító úr költészetének,
4457 2| alszik. Még arra a nagy sikoltozásra se akartam fölébredni, amivel
4458 2| Bújj-bújj, bújj-bújj! - sikoltozta torkaszakadtából.~- Kinek
4459 3| bejutott. De ott egy kicsit simítani kellett a Palkó bűnén úgy,
4460 2| Aki nem hibás, annak a simogatásától meg se mukkan a kakas. Hanem
4461 3| térdemet, és a hangja már simogatott:~- Gyere, kis pajtás, majd
4462 3| leejtette a pápaszemét, és azért sír, mert nem volt, aki föladja
4463 1| korkondélus be ne kapja! - siránkozott a másik, akinek ezer gyûrûbe
4464 2| tudott érte. S amikor a sírása se szolgált a szívünkre,
4465 1| gügyögött neki elfojtott sírással -, mi lesz most már mibelõlünk?~-
4466 2| szíve volt puhább. Meg tudta siratni a pajkosságunkat, de szólni
4467 2| füstje látszik. Tudom, majd sírna akkor utánam szülém.” Ahogy
4468 3| táncolt a falon, amely mintha sírt volna örömében, ahogy a
4469 3| lábnyomához hasonlítanak?~Sokat sírtunk, sokat kacagtunk azon a
4470 2| elment a csúf jószág!~Szüleim sírva-nevetve borultak rám, és boldogan
4471 1| tepsiben is olyan vidáman sistergett, hogy öröm volt hallgatni.
4472 2| homoki erdõ a falu alatt. Sívó határunkban mégis úgy zöldellett,
4473 3| valami ottfelejtett rossz skatulyát, amely tele volt rozsdás
4474 4| beigazítsa a fakilincset. De majd sóbálvánnyá merevedett, mert ahogy megfordul,
4475 3| Fújt a szél kegyetlen, sodorta a tetõkrõl az arcunkba a
4476 2| már csakugyan kihozott a sodromból. „Megállj, hékás, majd megugratlak
4477 3| hétköznaplót. Azt, amiben söpreni, fűteni, lámpát pucolni
4478 3| cérna - ráncolta össze a söprûforma szemöldökét -, rossz hírt
4479 4| tükrösködés! Varrás a kezedbe, söprût a markodba! Szaladj a konyhára,
4480 2| tátotta ránk a száját. Fakó sörényét, ahogy fölborzolta, reszkettem,
4481 3| mentegetni az urakat Márton sógor és a felesége, ha ismerõst
4482 3| A mi kisfiúnk volt az, sógorasszony - próbálta mentegetni az
4483 3| hogy mi érhette Márton sógorékat ezen a szent napon. Majd
4484 3| majd megfagyok, lelkeim - sóhajtozott az öregasszony.~Jánoska
4485 3| berlinerkendõs asszonyok sokadalmában, akik eltûnõdtek a templomtéren
4486 2| Észrevettem, hogy nagy sokadalom van nálunk. Tele volt a
4487 3| nagyeszû Balla szabó már sokallotta is.~- Ugyan mi akarsz lenni
4488 2| lett volna pedig érte, mert sokba került kasza korában. Hát
4489 4| a halászokra:~- Hej, de sokért nem adnám, ha egyszer fültövön
4490 3| volt, de az kétemeletes, soknépû, az utca másik oldalán,
4491 4| jegenye, az esze villám, sólyom a szeme. Esteli harmaton
4492 3| odaki!~Legelõször Palkó somfordált ki. A tornácig ki is jutott
4493 2| galambok a dúcban, alázatosan sompolyogtam be a tornácra.~- Szülém,
4494 1| Demeter, hogy jól menjen sora. Szorgalmának maga látta
4495 3| másik asztalon szép rendbe sorakoztak a mézesbábok, a tükrös szívek,
4496 3| hosszú vers volt, a két elsõ sorát még akkor is el tudom mondani,
4497 2| nagy álmosan.~Édesanyám sorba ölelgetett bennünket, de
4498 3| nyitottam még, de a címét sorban el tudtam fújni valamennyinek.~
4499 3| könyves asztalhoz.~- Az elsõ sorbelieknek egy hatos az ára; a második
4500 3| Beraktam a könyveimet szép sorjába, ragasztottam rájuk számot
4501 2| hófehér báránykák hosszú sorokban legelgettek az égi mezõkön.~-
4502 1| Nagy ritkaság ám a szegény soron a tepsiben muzsikáló lúd.
4503 1| terajtad. Ilyen a gazda sorsa, lelkem gyerekem. Magának
4504 4| elsõ, Találdki a második, Sosevolt a többi öt. Hét országban
4505 4| királykisasszony kiejtette a kezébõl a sóskás tálat, az inasok bukfencet
4506 2| fejében nem tarthatta, mert az sótartónak is kicsi lett volna. Bizonyosan
4507 3| kellett, ha nem, minden strófa után röppentem egyet. Ki
|