abbah-birta | birtu-eladn | elado-fiamn | fiara-helye | helyi-kerit | kerje-larma | lassa-megug | megun-olvas | oly-strof | stros-tejbe | tejet-vesze | veszt-zuhan
Rész
4508 3| majd Szente tanító elvisz a Stross szomszéd boltjába, és ott
4509 4| légycsapó volt a kéziben, hogy a struccmadarat is agyon lehetett volna
4510 4| bõre-nincs, szõre‑ment lyukas subája. Matykó a világon a legbölcsebb
4511 3| olyan madarat tud cifrázni a subára, hogy majd megszólal. Aztán
4512 3| elül az úri rendek, aztán a subás, ködmönös kiskunok, a berlinerkendős
4513 4| apródot. Termete, mint a sudár jegenye, az esze villám,
4514 2| drágaságom. Az már úgyis süket az egyik fülére, szegény!~
4515 3| kézbesítéséért három szem sült gesztenyét, amelyek közül
4516 1| hangyákat, milyen sebesen sürgenek-forganak a homokban. Olyan nagy csoportokban
4517 4| okos Matykó!~Hej, lett erre sürgés-forgás! Három inas is igyekezett
4518 1| nagyon szereti ezeket. Azért sürgeti úgy a szõlõnyitást mindjárt
4519 2| az én cinegekirályomnak. Sürgött-forgott, cikázott, mint a villám,
4520 1| akaratos legényke vagy te, süsd meg a halat.~- Én csak az
4521 3| földet, az emberek szívében süssön ki a nap, és onnan oltalmazza
4522 2| virággal, drága cukrokkal, süteményekkel rakták tele a zsebeit, szép
4523 3| fújt vézna ujjnál, mely sütés, fõzés, mosogatás, mosás
4524 1| láttam, hogy milyen nagy sütés-fõzésnek adták magukat. Annyi volt
4525 3| pék, s azóta Három Matyi süti helyette a kenyeret. Fiaim,
4526 1| legkedvesebb gyerekemnek sütlek meg ebédre. Úgy igyekezz
4527 3| azt éreztem, hogy parázs sütögeti a lehúzott talpamat, és
4528 1| édesanyám. - Olyan szép pirosra sütöm, mint a rózsa. Nem lesz
4529 3| Három Matyi zavarodottan sütötte le a szemét, s forgatta
4530 3| sebesen kapkodta a hidegtõl sütõs aszfalton. De azért mégiscsak
4531 4| lyukas bocskora, egy lyukas süvege meg egy bõre-nincs, szõre‑
4532 4| azt mindenki, azért nem süvegelte meg senki. Dölyfös, kevély
4533 2| sereg, és negyven kis torok süvített körülötte:~- Éljen, éljen,
4534 2| kisütött a nap, és körülvette sugaraival. Mintha angyalok dobáltak
4535 4| patakpartról, még a csillagok sugaránál is magát nézegette ezüsttükrében.
4536 2| szomszédaira.~- Teremtõ Isten! - súgtak össze az emberek ijedten,
4537 2| azonban, hogy egyszer pajkos suhancok gallyszedegetés közben lehámozták
4538 4| méreg a királyt, s olyant suhantott a légycsapóval, hogy Málé
4539 2| Derék legény vagy, hékám - sunyított rám az öreg a szürke szemével -,
4540 2| kirebbent a kezembõl, de nem surrant el mindjárt. Körülrepkedett
4541 2| húzta össze édesapám a sűrű szemöldökét.~- Nem dolgoztam
4542 2| csettegés hallatszott a sûrû lombja közül:~- Csett-csett,
4543 3| hajítja be a pincelakásba a suszternak.~Isten bocsássa bűnömet,
4544 3| Iskolába szeretnék járni - suttogta félénken a gyerek.~- Miféle
4545 4| magában -, mégpedig idekint a szabadban, hogy jobban férjen.”~Azzal
4546 1| sütkérezik a pászta végin. Ki nem szabadítaná belõle a fejét egy lyukas
4547 3| éhesek oltalmazóját, és szabadjára engedi a rémítőket, a ködöket,
4548 3| a Bodri kutya meg akarta szabni a bundáját.~Ti persze azt
4549 3| S-et, mint ahogy falusi szabók cégtábláján látni. S mikor
4550 3| oltárokon csillogó viaszgyertyák szaga összekeveredve a karácsonyi
4551 1| nálunk.~- Érzem a drága jó szagát! - szippantott nagyokat
4552 2| zsebében az erszényt, én meg szaggattam a sóskát, és teletömtem
4553 3| mindig érzem ezt a finom szagot, valahányszor díszmagyart
4554 1| ahogy a sok csámcsogó kis száj közt végigmentünk a tornácon. -
4555 2| ennivaló is elszalad az ember szája elõl.~- No, megállj, mutatok
4556 1| az egyszerre kiejtette a szájából a kendermagbogarat, s elkezdett
4557 2| tátogatták a fülig érõ szájacskájukat. Bizonyosan azt gondolták
4558 2| s addig csacsogtak a kis szájak, míg a legnagyobb fiú ki
4559 3| gondolni, mint áldásra nyitott szájra. Ezt kedveltem a legjobban,
4560 2| nagy faderekat, ahogy a szájtátók közé ért. - Másképp egy
4561 1| sértõdött meg a két kis szakácsné. - Az angolka a Viktor bácsi
4562 2| egyéb! Most meg már olyan szakadatlanul fújtam a gyönyörű muzsikát,
4563 4| kifeküdt a napra; ha esõ szakadt, kiált a csurgásba.~Egyszer
4564 4| legény minden bokorba: feje szakajtó, az esze korpa. Úgy fecsegett,
4565 4| törjön.~- Mért törne ki, te szakajtófejû?~- Azért, mert szólni akarok.~-
4566 4| ugrott ki egy makkocska a szakajtójából, hogy kipp-kopp, meg se
4567 4| Azt, hogy én tudom ám, ki szakajtotta le a király almáját.~De
4568 2| ott járt köztük a lisztes szakajtóval, édesapám meg az aprópénzes
4569 1| Vidd el békességben a fehér szakálladat, mert különben csúffá teszi
4570 2| Nagyon helyes kis madár, szakállas cinegének hívják.~Nem szóltam
4571 4| kezedbe ajánlom: Perec apród szakította le az almát!~Perec apród
4572 2| de a békámnak nem volt szaladhatnékja. Nem annak még csak ozsonnázhatnékja
4573 3| föladja neki, le meg nem szaladhatott érte, mert pápaszem nélkül
4574 4| malac, hadd lakoljon érte! Szaladjatok hamar utána, bársonyosi
4575 4| már csak a kertek alatt szaladjunk, hogy senki meg ne lásson
4576 4| Matykó?~Még tán most is szaladnak, ha a lyukas bocskor le
4577 2| Azért, mert annak nem kell szaladozni. Egy helyben ül reggeltõl
4578 2| panaszkodtam, hogy sok a szaladoznivalóm!~
4579 2| azt a kötözködõ ágat! - szalajtott az édesapám.~Megyek a kamrába,
4580 4| szél. Jaj, jaj, már el is szalajtotta kelméd! Utána hamar, elejbe
4581 2| mondott: „No, nem tudom, nem szalajtottam-e el a szerencsémet?”~El biz
4582 2| vízhordója. A húgom engem szalasztott medvecukorért; a nagyanyó
4583 2| mondta az én pártfogóm:~- Szállj le, barát, a hintórul! -
4584 2| gazdám? Repüljek-e vagy szálljak? Keletnek-e vagy nyugatnak?
4585 3| három nap óta. Sem egy marék szalmám, sem egy gyújtat fám, majd
4586 3| koldusasszonyé. Rogyott kis szalmás kunyhó, se udvara, se kerítése.
4587 3| A ládát félig megraktuk szalmával, a fenekére szögeztünk két
4588 3| oldalán a sátántaposást, és szalutált a lángkardjával.~- Ember
4589 4| álla alá kötni Petykónak a szalvétát, de Matykó mind eltaszigálta
4590 2| hogy fülemig szaladt a szám.~- Lelkem, Pali fiam, nem
4591 4| a város szélén a molnár szamara, az se mondott egyebet,
4592 2| Hajnalban már ott csörtögött a szamaras kordé az ablakunk alatt.~-
4593 2| kakast korommal, mert arra számított, hogy aki ludasnak érzi
4594 3| karácsonyfa alatt.~Arra számítottam, hogy akkorra az unokám
4595 3| fityfirittynek szánt férgeseket is számítsa az enyémek közé, s csak
4596 3| aki rá volt festve az óra számlapjára, szép nemzetiszín bundában,
4597 3| legkönnyebb. Le tudtam írni a számmal is: csak rá kellett lehelni
4598 2| békácska a szomszédék kertjében számolgatja a legyeket.~No, ez valami
4599 1| fiatal cseresznyefa hajtásait számolgatta. Éppen a fejére esett a
4600 3| sorjába, ragasztottam rájuk számot is, s azt pingáltam a polc
4601 3| megbicsaklott az esze a számtani példában: ugorj csak, Három
4602 1| nagykendõbe takargatva a kislánya. Szánalom volt õket nézni. Szellõs,
4603 2| a kezem.~Erre egyszerre szanaszét riadtak a báránykák. Szétfoszlottak,
4604 4| mi, töröm a zúzáját,~jó szándékkal nézzük körül a ház táját.~
4605 1| nem is álltam ám meg a jó szándéknál. Ami dinnye volt a kertünkben,
4606 1| a fejét.~- Segítsen meg szándékodban az Isten - törülgette meg
4607 3| Legkülönb mulatság mégiscsak a szánkázás volt. Szomszédunkban lakott
4608 3| egyszer se ültünk bele.~A szánkódarabok piros lángja hosszú csíkokban
4609 3| csakhogy hozzáférhettünk a szánkóhoz. Pali, Gyuri elnyújtózkodtak
4610 3| kunyhóban. Égett a szánkó. A mi szánkónk, amelyikbe egyszer se ültünk
4611 3| megkértem, hogy a fityfirittynek szánt férgeseket is számítsa az
4612 2| az Isten is parittyának szánta” - gondoltam magamban.~Abban
4613 3| mint amennyit meg bírsz szántani.”~Azóta sohase tettem be
4614 1| a cinege. Õ mondja meg a szántó-vetõ embernek, hogy mikor van
4615 3| könyvespolcnak.~- Szegény szántóvetõnek gerendán a könyvtára - okosított
4616 1| belõle a gyökerecskéje meg a száracskája - magyarázta az édesapám,
4617 3| kérdezni:~- Mi az a kék a lábad szárán, te csiripiszli?~- A bûröm -
4618 4| zsugorodott, egyszer csak szárazon maradt a gazdátlan patakmalom,
4619 4| Csacsogó patakot ki nem száríthatta, folyását másfelé nem fordíthatta,
4620 1| a hívogató szóra.~Néha a szarka is bevetõdik a tanyára,
4621 3| ki, fiúk, nézzétek meg a szarkámat!~A Palkó kalamusa erre egyszerre
4622 3| szobában, akkorra én már a szarkát tanítottam deákszóra az
4623 3| lebbentek, mintha valóságos szárnyaim nőttek volna. Ez olyan öröm
4624 1| azért adott nekik az Isten szárnyat, de ki látott már olyan
4625 1| tanyaházak nádtetõi is majd szárnyra kapnak ijedtükben. Hanem
4626 3| vánszorgott, mint egy törött szárnyú veréb.~- Mi bajod neked,
4627 1| bogaraknak átnedvesedik a szárnyuk, nem bírnak magasra szállni,
4628 1| szerszám volt nagyon, piros szárú, réznyakú. De az édesapámnak
4629 3| panorámát csinálnak, és szavalatot tartanak az oltár elõtt.~-
4630 3| bátor? Csengettyűzött a szavam az emberfejek felett, mint
4631 3| a fiatal, aki papolt, a szaván is érzett, hogy mandulával
4632 1| föld?~Világéletében mindig szavatartó ember volt az apám. Kézen
4633 3| az ijedtségtõl elállt a szavuk, ami ugyan bajuszosabb ünnepi
4634 3| padlásunkra, s én már a szavukból megismertem, melyik az északi,
4635 1| fölvetik az udvart keserves szavukkal:~- Szûcs, szûcs, szûcs!~
4636 3| hordozza, az testben-lélekben százszor olyan erõs lesz, mint azelõtt
4637 1| Meg hogy az angol rigó szebben fütyül, mint a magyar.~-
4638 1| Angyalt nem lehetne annál szebbet festeni az oltárra! Csak
4639 4| Hát az istállóban az a szebbnél szebb, báránynál szelídebb
4640 2| parancsolat. Még most is szedegetné, ha volna mit. De a szõlõcske
4641 2| vagy öt esztendõt. Úgy szedegette a szõlõ nyurga vesszejét,
4642 4| Lehullott targallyat ha szedegettek, azt nem bánta, de ha az
4643 3| meleg van a szobában, szinte szédelgek már tõle. Azt hiszem, édesapám,
4644 2| cseresznye nem jutott a magam szedésibõl. Igaz, hogy õ maga se kóstolt
4645 1| megszalasztja az öreg Télapót, aki szedi-veszi már a sátorfáját. Hát csak
4646 2| udvarost.~- Ugyan, Dobróka, szedje ráncba ezeket a gyerekeket.~
4647 2| Az egész falu népe ott szedte a tûzre való tar gallyat.~-
4648 1| fekete felhõ. A nyakunkba szedtük a lábunkat, annyira siettünk,
4649 1| sebesen ám, hogy szinte szédület nézni. „Ügyes ember - gondoltam
4650 3| se kellett Félegyházának Szegedtõl kölcsönkérni. Futotta a
4651 1| lélekkel, az egész határ szegénye megsiratta.~
4652 1| jó szívét áldották a falu szegényei. Szelídségre, jókedvre se
4653 3| milyen jólesik jót tenni a szegényekkel.~
4654 3| vékonyabb, vastagabb, cifrább, szegényesebb.~- Válassz egyet magadnak -
4655 1| tyúkok elõl elcsenhet. Ilyen szegényesen él így tél vége felé ez
4656 1| sok látnivalójuk van még szegénykéknek.~Puszta még idekint a világ.
4657 3| ilyen télben nem adom ám ki szegénykémet a házból. Gyenge virágszálam,
4658 3| nem egészen úgy szolgál szegénykémnek az esze, mint más rendes
4659 4| minden kikerül a magunk szegénységébõl.~- Kikerül?! - rikoltozott
4660 2| kilincset, hogy a nehéz, vassal szegett ajtóból is vele hasadt egy
4661 2| holló, s ahogy a szemét rám szegezte, dideregni kezdtem.~- Jaj,
4662 1| Két kis barázdabillegetõ szegõdött be hozzá napszámra. Ott
4663 2| udvarba, de már a szobába szégyellettem bemenni.~Én nem mentem be,
4664 2| mondja, hogy: bújj-bújj? - szégyellte meg magát a fanyûvõ ember,
4665 3| próbáltuk ki, mert az utcára szégyelltünk kimenni a másik szánkó miatt.~
4666 1| meghízni, ludacskám, hogy szégyenben ne maradjak veled.~- Giá-gá,
4667 3| azt még most is hallom. Szégyenletemben aztán ki se mertem nyitni
4668 4| volna?~- Azt mondta, nagyon szégyenli, hogy ilyen okos gazdának
4669 1| csak, atyámfia - rebegte szégyenlõsen -, ez a csizma nekem szûk.
4670 4| lesz a létrám, õ lesz a székem: király almáját róla elérem.”~
4671 1| havas a feje. Négylábú kis széken ül, annak a végébe bele
4672 3| mintha õ hajtaná a Göncöl szekerét.~Másnap én kávéztattam Palkót.
4673 3| abból, ha ő megpróbálja székkel törni át ezt a tömeget!~-
4674 4| tartotta is létrának a derekát, széknek a vállát, hogy elérhesse
4675 2| mutattam rá a madaramra, aki a szekrény szélére szállt pihenni.~-
4676 3| többet, de most is üveges szekrényben õrizgetem. Neki köszönhetem,
4677 1| van a küszöbje, hogy csak székrõl lehet átlépni.~No, én föl
4678 3| is tudok, mint az a vén szeleburdi. Ne félj, kincsecském, úgy
4679 2| kedve van, akkor a sapkája széléhez emeli az ép kezét, és elkiáltja
4680 3| a rémítőket, a ködöket, szeleket, havakat. Mért ne hozakodnék
4681 3| vizekben megvörösödött, éles szelektõl reszelõsre fújt vézna ujjnál,
4682 3| kergették egymást ki s be a szelelőlyukakon.~Egyszer el is határoztam,
4683 2| madaramra, aki a szekrény szélére szállt pihenni.~- Nini,
4684 3| láthatja színről színre a szelet, csak a leheletét érzi,
4685 3| kémény mellett, és meglesem a szélfiúkat. Különösen a napkeleti széllel
4686 2| vetette haza a hivatalából, szelíd édesanyánknak pedig puha
4687 4| szebbnél szebb, báránynál szelídebb sok hátasparipa! Csak asszony
4688 1| képen. A kovács valamivel szelídebben szólt a drótoshoz:~- Mit
4689 1| áldották a falu szegényei. Szelídségre, jókedvre se volt neki párja.
4690 2| vannak tele. Csak akkor szelídül meg a nézése, mikor Sándorkát
4691 4| Kótyonfitty király palotáján a szélkakas.~- Jaj, komám, nem kell
4692 3| szélfiúkat. Különösen a napkeleti széllel szerettem volna összebarátkozni,
4693 1| Szánalom volt õket nézni. Szellõs, nyári gúnyájában, rongyos
4694 4| ládájában, hogy lapáttal szokta szellõztetni. Ezt rendesen olyankor cselekedte,
4695 2| az elõbb repült be, mikor szellõztettünk. Nagyon helyes kis madár,
4696 3| én úgy fogadtam, mintha a szélpajtás hajította volna utánam ajándékul.~
4697 1| mérgét a tél. Mikor haragos szélparipáján végigrobog a havas mezõkön,
4698 2| fejszét, és belevágta a szélsõ tölgyfa tövébe.~Vastag,
4699 3| elhallgattam, mikor összevesztek a széltestvérek a nádtetőn, és harsogva-zúgva
4700 4| megtörülgette, még a lágyan fúvó széltõl is féltette. Mikor egyszer
4701 2| vagy úgy, mint a haragos szélvész?~Hátranézek: hát, uramfia,
4702 2| kinyissa az ajtót, és én a szemébe nevethessek neki, hogy így
4703 2| kis madár az ághegyre. Kis szemében haragos tûz égett, égnek
4704 2| rám ijedten az aranyszínû szemecskéjével, ahogy a markomba vettem.
4705 2| ormótlan feje van, akkorák a szemei, mint a kávésfindzsa, s
4706 2| arcok, összevillantak a kis szemek, összehajoltak a kis fejek,
4707 2| mindenfelé az ártatlan kis szemekben. Ugyan ki lehetne irigy
4708 3| tudniillik olyan körültekintõ személlyel, aki orrocskáját rendben
4709 3| mint akkor: mindenki a szemembe nevetett. Az iskola kapujában
4710 4| volt.~- Fülemmel hallottam, szememmel láttam.~- Mikor, te? - vágott
4711 4| elpirult, s Petykó nagy szemérmetesen fûzte tovább a szót:~- Bizony,
4712 1| csupa felhõ volt az ég, szemetelt is az esõ.~- Ne menjetek
4713 1| édesapám - könyörögtem szemlesütve.~Azt is vettünk, s azóta
4714 2| ahogy kivillogott bozontos szemöldöke alól, mintha csak azt kérdezte
4715 4| köhentett, a kisasszony a szemöldökéig elpirult, Petykó pedig egészen
4716 1| Aranyhajú Piroska mintha szemrehányóan csóválta volna meg fejecskéjét
4717 1| kendõje alól a szép kék szemû, lenhajú kislány.~- Jó napot
4718 3| kerek pápaszemét, úgy vette szemügyre szegény Három Matyit.~-
4719 1| egyik, nyolc a másik - az õ szemük friss fényét már elhomályosította
4720 3| még akkor is törülgették a szemüket a meghatottságtól, és dicsérték
4721 2| ölelgetett meg bennünket, csak a szemünkbe nézett egymás után. Megembereltem
4722 3| aranymetszésû könyvecske volt, szemüveges bagoly volt rányomva a táblájára,
4723 1| réten. Éppen egy tavalyi szénaboglyának a helyén álltak, amit gyûrû
4724 2| vásáros.~- Nono, csak a szénán ki ne csorbuljon - nézegette
4725 3| molnárinasnak.~Délután elmentünk a szenesboltba, vettünk a pénzünkön egy
4726 3| vettünk a pénzünkön egy szenesládát. A ládát félig megraktuk
4727 3| beviaskodtuk magunkat a szentélybe, és közölte aggodalmát Agócs
4728 3| karácsonyfát állítottak föl a szentélyben, az oltár mellett, s kerestek
4729 3| a márványkorlátra, ami a szentélyt elválasztja a hajótól. Egyszerre
4730 1| a két kislány.~- Mi baj, szentjeim? - kérdem tõlük ijedten.~-
4731 3| lesz-e valaha a világon szépírómester, aki utánozni tudná azokat
4732 4| hetvenhétszerte nagyobb volt, mint a szépsége. Patakmalomnak tiszta kis
4733 1| Valahol túl a tengeren a szerecsen gyerekeknek ígérgeti milliószámra
4734 4| garabonciást lesni. Olyan szerencséje volt, hogy kisvártatva el
4735 2| nem szalajtottam-e el a szerencsémet?”~El biz azt. Átfázatott
4736 1| tágra nyílt szemmel nézték a szerencsés kalapos Marcit, ahogy a
4737 2| egymásra dõlt fák közt.~- Szerencsétek, hogy már nem bírom a fejszét -
4738 2| az iskolából a gyerekek. Szeret elnézelõdni a kicsi emberbimbókon,
4739 2| meg a Szultán kutyát, hogy szereti-e úgy a szolgabírót, mint
4740 2| tábla is úgy néz rá, mintha szeretne megindulni a hosszú lábaival,
4741 2| rá minden délben, mintha szeretné megsimogatni a gömbölyû
4742 2| irigy Sándorkára, akit csak szeretni lehet? Igen, még az öreg
4743 1| beszélgetni:~- Itt hagytál. Nem szerettél. Aranyos pintyõkém, mi keresnivalóm
4744 3| se esett le.~Még jobban szerettünk a hóban játszani. Akkora
4745 4| törte a fejét, hogy mivel szerezhetne bosszúságot másoknak. Nagyon
4746 1| eszébe se jutott neki. Szerszámait a bezárt mûhelyben belepte
4747 1| királynak a nyulak. Koronát már szerzett hozzá magának.~
4748 3| melyek korcsolyázó tündérkék szeszélyes lábnyomához hasonlítanak?~
4749 2| volt, még a képe is szinte szétfeszítette a rámát. Nagy tüzes szeme,
4750 2| szanaszét riadtak a báránykák. Szétfoszlottak, mint a füst, elszálltak,
4751 2| magát a fanyûvõ ember, azzal széthajtva az ágakat, bekukucskált
4752 3| húzott elõ az inge derekából, szétlibbentve magán a néhai kabátot. Csak
4753 3| az arcáról. Az angyalka szétmászott a meleg bõrön, s több ragadt
4754 1| Andráska, ahogy az ereszet alul szétnéz a világban, csak neveti
4755 2| bele a szívem, és egyszerre szétnyitottam a markomat.~- Eredj haza,
4756 2| krajcárodon. A kamatját szétosztom a koldusoknak a jövő vasárnap.~
4757 1| biz az semmit se. Inkább szétrepedt egy kicsit a haja az oldalán.~-
4758 2| feje van. Nagy fejben hamar szétszalad az ész.~Beláttam magam is,
4759 3| füstölt belõle a por, ahogy szétterítette az asztalon, s megrázogatta
4760 3| Itt az instrukció szerint szétvetettem két karomat, és a hosszú,
4761 4| Mind a hét országában ezt a szigorú parancsot doboltatta ki
4762 4| pödörte Kótyonfitty király szigorú-hegyesre a három szál bajuszát. -
4763 4| nagy kanász be az erdõbe a szilaj paripa után, a kis kanász
4764 4| ezt a lovat, ha vennék.~- Szilaj-e?~- Mint a tûz.~- Kezes-e?~-
4765 2| az egész föld, mint egy szilvásgombóc. Bezzeg elpityeredtem most,
4766 1| ám, csakugyan egész más színe van égnek-földnek, mint
4767 3| koldusasszony orcája is színesedni kezdett. Ahogy ránk vetette
4768 2| tornácon, mind a hatan, hogy õk színét se látták a tányérosnak
4769 3| ember nem láthatja színről színre a szelet, csak a leheletét
4770 3| Persze az ember nem láthatja színről színre a szelet, csak a
4771 1| Érzem a drága jó szagát! - szippantott nagyokat a konyhaajtóban
4772 4| morzsolódott valami alattomos szirten.~Híre-nyoma se volt a patakmalomnak,
4773 1| elõbújt szépen magától is. Két szív formájú levelecskéje éppen
4774 2| csillog-villog a fala, mint a szivárvány, tündöklik, ragyog az aranyos
4775 2| írhatnám föl a Sándorka nevét szivárványszínû pávatollal. Az apukája ugyan,
4776 3| át a földet, az emberek szívében süssön ki a nap, és onnan
4777 3| sorakoztak a mézesbábok, a tükrös szívek, a kivont kardú mézeskalács
4778 3| könnyel, és megcsókolom a szívemmel a ráncos, öreg kezet, mely
4779 2| fortélyát. Csak akkor szól, ha szívják; ha fújják, akkor csak szuszog.~
4780 3| fölkapaszkodott a padlásra. Vártam le szívszakadva: ugyan mit hoz az ijedtség
4781 3| sárgára, míg a penész ki nem szívta belõle a festéket! Tele
4782 3| Másnap majd meghasadt a szívünk, mikor a bíró fiai elszánkáztak
4783 1| nagyon mosolyogva sütött be a szívünkbe.~
4784 3| háládatos tekintetét, a mi szívünkben is valami melegség támadt.
4785 2| amikor a sírása se szolgált a szívünkre, akkor csengette aztán be
4786 3| de azok nem voltak valami szívvidámító dolgok. Ez a jó ember csak
4787 2| Abban a percben nyikorgott a szobaajtó, s én akkorát sikoltottam,
4788 2| kerültek édesapámék, akkora a szobácskájuk, mint egy babaház. Mikor
4789 4| Patakmalomnak tiszta kis szobája, tiszta kis szobának hófehér
4790 1| idõ, s õ egyre ott ült kis szobájában, s merõen nézett maga elé.
4791 4| kis szobája, tiszta kis szobának hófehér fala, hófehér falon
4792 3| befagyott ablak volt az én szobatáblám, édesanyám gyûrûsujja rajta
4793 3| szögnek. Egy nagy gömbölyű szög volt a kutyafejű tatár,
4794 3| nagyon könnyen belementek a szögek, és kihúzni is nagyon könnyű
4795 3| amely tele volt rozsdás szögekkel. Ezt én úgy fogadtam, mintha
4796 3| megraktuk szalmával, a fenekére szögeztünk két gyalult deszkát, kerítettünk
4797 3| ajándékul.~Hiszen egyetlen szöggel is nagyon szépen el lehet
4798 2| megsimogatja a csapzott szöghaját.~- No, Sándorka, szereted-e
4799 2| már a fél falu, s leste szörnyülködve, hogy mit csinál az erõs
4800 1| felelte a gyerek.~Alig tudtam szóhoz jutni a nagy csudálkozástól.~-
4801 2| koromban volt egy rossz szokásom, téli mulatságom: a cinegefogás.
4802 3| tartsa, ami azonban mégsem szokásos ilyen ünnepi alkalommal.~
4803 1| végtelen-végig csupa fodor volt a szoknyácskája.~- De csak valami korkondélus
4804 1| vasalgatta a kis patyolat szoknyákat, babafõkötõt, boldogan sóhajtott
4805 1| apák erõs, izmos gyereküket szokták.~Nem értettem a dolgot.
4806 1| én minden esztendõben el szoktam bújni a nyár elõl egy-két
4807 3| szelek nagyon oda voltak szokva a padlásunkra, s én már
4808 1| gondolja magában.~- Édesapám - szólal meg Andráska -, mért kiabálják
4809 1| csak az angolnát szeretem - szólalt meg komolyan az angolka.~
4810 1| eresztette be. Földjét, szõlejét fölverte a gaz, eszébe se
4811 2| félj, Sándorka, nemcsak a szolgabíróra süt ám a napvilág! Pipiskék
4812 2| kutyát, hogy szereti-e úgy a szolgabírót, mint Sándorkát?~Szultán
4813 3| aztán nem cseréltem volna a szolgabíróval se. Beraktam a könyveimet
4814 4| gazdám, Petykó.~Magam a szolgája, az az okos Matykó!~Hej,
4815 3| félek, hogy nem egészen úgy szolgál szegénykémnek az esze, mint
4816 3| nevében, de azt előbb meg kell szolgálni. Szerencsére az iskolaszolga
4817 4| õket.~- Már csak én magam szolgálok az én kis gazdámnak, csakúgy,
4818 4| királyom, ennek az öreg szolgának, amért locsog-fecseg. Õ
4819 3| másikért. Ha a tanító úr szólította, nem ugrott, mint a labda,
4820 3| hiszen így egészen elvész!~Szólították is a harangozót, de az vállvonogatással
4821 3| éntõlem még több is, hékám; szólj, ha elég nem volt!~De nem
4822 4| Petykó nagy pironkodva -, ne szóljatok meg rongyos gúnyám miatt,
4823 3| mosolygott az apám. - Mit szólnál hozzá, ha azt is neked adnám?~
4824 3| Azt kérdezte tőlem, mit szólnék hozzá, ha iskolába odaadna
4825 2| esztendõt. Úgy szedegette a szõlõ nyurga vesszejét, mint a
4826 2| én talicskáztam haza a szőlőbül a cseresznyét, s mikor a
4827 2| szedegetné, ha volna mit. De a szõlõcske idegen kézre került, s a
4828 1| madár bizonyosan künt járt a szõlõhegyekben, s észrevette, hogy a tél
4829 1| Volt már háza, földje, szõlõje, s rakással az ezüstforint
4830 1| amit jólesik. Én bele nem szólok semmit, én csak szomszédod
4831 2| megfogadlak rigónak. Kiviszlek a szõlõmbe cseresznyét szedni.~Hajnalban
4832 2| kis házunk is utánament a szõlõnek bodzafástul. Zsellérportára
4833 1| SZŐLŐNYITÁS IDEJÉN~Idebent a városban
4834 1| ezeket. Azért sürgeti úgy a szõlõnyitást mindjárt hóolvadás után.~
4835 1| homokból. Együtt telelt ki a szõlõvesszõkkel, s most õ is napvilágra
4836 3| gyöngéd szeretettel.~- Mit szólsz ehhez, deák úr?~- Csúnya
4837 3| szolgám, hogy elõbb nem szóltál! Tudok én orvosságot arrul
4838 2| egy-két levelet, legalább szomjam oltottam vele.~- Jó-e, fiúcska? -
4839 1| karácsonyra az édesapa még szomorúbb lett. Egyetlen Piroskáját
4840 1| Kivitték a jó asszonyt a temetõ szomorúfûzfái alá, s magára maradt az
4841 1| az aranykovács. Temetõi szomorúfûzfák tövébe az õ jókedvét is
4842 2| élit kalapáltam.~Hirtelen szomorúság felhõzött át a lelkemen.
4843 2| recsegéssel zuhant rá a szomszédaira.~- Teremtõ Isten! - súgtak
4844 2| édesanyámnak: - Hazahoztam a rigót, szomszédasszony! Kedvire kimulatta magát
4845 4| hozzá. Nem kell kölcsönért a szomszédba menni, minden kikerül a
4846 2| beér, akkorra a békácska a szomszédék kertjében számolgatja a
4847 1| dinnyéimet.~- Majd ha megérnek, szomszédkám!~Valahára megértek, jelentettem
4848 1| nem szólok semmit, én csak szomszédod leszek.~Kicsi volt a föld,
4849 2| atyafiságot, alsó, felső szomszédot s mire hazaértem, kalappal
4850 3| mégiscsak a szánkázás volt. Szomszédunkban lakott a bíró. A bíró csináltatott
4851 3| tapasztaltam először, hogy a szónok mindig akkor éri el a legnagyobb
4852 3| csepegtetett belém. Kezdő szónoknak nagyon ajánlhatom, a jégcsapszopogatástól
4853 3| ugyan bajuszosabb ünnepi szónokokkal is megesik, de azok nem
4854 3| az elérkeztét, amikor a szónokot minden elfogadható oldalról
4855 3| a lábtakaróján bolyhos szõnyeg. Be volt festve az egész
4856 3| törni a hegyüket. Azóta se szopogattam jégcsapban olyan jóízűt.
4857 4| süvege meg egy bõre-nincs, szõre‑ment lyukas subája. Matykó
4858 1| Demeter, hogy jól menjen sora. Szorgalmának maga látta hasznát, emberségtudásáért
4859 1| mert akinek olyan derék, szorgalmas felesége van, annak játék
4860 3| délutánján az utcai szobában szorgoskodtunk mind a hárman, mikor egyszerre
4861 2| engem ilyen szûk ketrecbe szorítani, gyerekek?~Hírébõl nemcsak
4862 3| megköhögtetett, és akkorát szorított a karomon, hogy belejajdultam.~-
4863 1| aki úgy motollázna, akkor szõrivel kell kifelé fordítani a
4864 2| már akkor a hónom alatt szorongattam.~- Tessék, Dobróka bácsi -
4865 1| bélelt kis cipõket, a bodros szõrû sapkácskát. S úgy felöltöztette
4866 3| arkangyal is abbahagyta a szószék oldalán a sátántaposást,
4867 4| öregember volt a halászok szószólója, az fogta meg a molnár karját.~-
4868 2| a nyakába estek kérlelõ szóval:~- Így, Fodorik uram, úgy,
4869 1| A tavasz lenne annak a szûcse, de nem nagyon igyekszik
4870 3| járni, írni is ír az ember szûcskrétával a láda tetejére vagy sárga
4871 3| Balla bácsi.~- Nincs már rá szükség, ne járj benne világ csúfjára -
4872 2| Pedig a hídpénzszedõnek is szüksége van ám a lábára.~No, nem
4873 3| nõi nemen levõk; egy-két szüle azonban elégedetlen reszkette
4874 2| Elment, elment a csúf jószág!~Szüleim sírva-nevetve borultak rám,
4875 2| elõször láttam haragosnak szülémet. Az pedig akkor volt, mikor
4876 3| Krisztus urunknak áldott születésén! Nagyon fehér képû volt
4877 3| nagy esõ járt ott, hol õ született, de öt év nagy idõ, s Mari
4878 1| míg Parrag az uzsonnakávét szürcsölgette, amit szülém küldött ki
4879 4| tehénke, mert a Bimbó ott szürcsöli a friss vizet a vályúból.~
4880 3| kalap volt. Nyakától térdéig szürkéllett valami, ami egykor alighanem
4881 2| KÖRTEMUZSIKA~Az édesapám szűkszavú ember volt világéletében.
4882 2| El is mondta mindjárt a Szultánnak is, a Hamvasnak is, az öreg
4883 4| makkfa hûvösében olyan jóízût szundított a bársonyosi bíró malaca,
4884 1| ahogy szépeket álmodok a szúnyoghálós hárságyon, egyszer csak
4885 4| kanász, maga alá keríti a szûrét, rákuporodik, s csap olyan
4886 2| Dobróka bácsi!~S érzem, ahogy szúrós szeme rám mered az öreg
4887 4| gyolcsos tót.~Vegyen, öcsém, szűrposztót!~Bögrét, húgom, tálat, néni!~
4888 3| mardosta a hideg. De hát nem szúrt szemet senkinek, télen minden
4889 2| szívják; ha fújják, akkor csak szuszog.~Hirtelen világosság gyulladt
4890 2| parázs, s a nagy fekete tábla is úgy néz rá, mintha szeretne
4891 3| amelyiknek legszebb volt a táblája. Csupa virág meg csupa pillangó.
4892 3| amelyik az Ezeregyéjszaka tábláján ágaskodott.~- Ez is jó lesz -
4893 3| szemüveges bagoly volt rányomva a táblájára, a bagoly papírtekercset
4894 1| szálig. Tátott szájjal, tágra nyílt szemmel nézték a szerencsés
4895 4| szándékkal nézzük körül a ház táját.~Nekeresdi herceg az én
4896 2| de a házunknak még csak a tájékára se jöttek többet. De még
4897 4| végképpen el is tûnt errõl a tájról. A Séd vize pedig egyre
4898 4| kedviben a patak. Habzott, tajtékzott, hullámai megdagadtak, átszakajtották
4899 1| futkározik, hogy nincs az a takács, aki úgy motollázna, akkor
4900 1| batyuja, öliben nagykendõbe takargatva a kislánya. Szánalom volt
4901 1| anyja a többinek, fõz, mos, takarít rájuk, olyan is szegényke,
4902 3| a térdétől a lába fejét takaró sárig kékellik, azt nem
4903 4| királynak. Nevenincs az elsõ, Találdki a második, Sosevolt a többi
4904 2| a haza!~A gyerekek sokat találgatták maguk közt, ki lehet ez
4905 1| Pedig én alig vártam, hogy találkozhassam vele, s az édesanyám át
4906 3| majd odafönt a nagy vizsgán találkozom a tanító úrral.~Szép karácsony
4907 3| Lehet, hogy van is, aki találkozott már vele, ha egyebütt nem,
4908 3| bujkáltunk kifelé, hogy ne találkozzunk a bíró fiaival. Fújt a szél
4909 4| adnám, ha egyszer fültövön találnám a tündérteket!~A halászok
4910 2| édesanyám a képet -, csak szöget találnánk hozzá.~- Van itt az is,
4911 1| mesetarisznyám fenekén, ma nem találok benne vidám bohóságot. Elfogyott
4912 2| Találtam.~- Ejnye, de jókor találtad - simogatta meg apám a fejemet -,
4913 2| azt gondoltam, helyet se találunk neki.~- Hely csak volna
4914 3| fohászokat morgott közben, amiket talán nem is találtak illendőnek
4915 2| jártam őrletni a malomba, én talicskáztam haza a szőlőbül a cseresznyét,
4916 4| eregette bele a szép fényes tallérokat a vízbe. S ahogy a hold
4917 4| be a malomba, hozta ki a tallérosládáját, és kiült vele a Séd partjára.~„
4918 4| kivette belõle az elsõ tallért, de ahogy fölemelkedett,
4919 3| idején. Kõrisfából volt a talpa, diófából a karja, az ülése
4920 3| ropogott.~- Ember vagy a talpadon - mondta hozzá -, most már
4921 3| elõször elolvadt a meleg talpam alatt, azután megfagyott,
4922 3| parázs sütögeti a lehúzott talpamat, és akkor támadt elõször
4923 3| vakarás kiderítette, hogy talpatlan csizmácskában léptem a közszereplés
4924 2| teteje.~- Forduljunk be, táltos lovam, ebbe a mesebeli tündérpalotába!
4925 3| fogtam a bátorságom, és erős támadást intéztem a nagytőke ellen,
4926 1| dolgozni. Oda is van már támasztva az ajtófélfához a nyitókapa,
4927 2| csinál az erõs Fodorik. A tanácsbeliek pedig körülfogták, békítették,
4928 1| kuruttyolgat kifelé, akkor nem tanácsos sétálni menni.~Most is ugyancsak
4929 3| ismerõst láttak egy-egy tanakodó csoportban. De aztán felhagytak
4930 2| napsugár az õ padja szélén táncol legszebben, a kályhából
4931 1| karácsonyra? Csengõs nyulat, táncoló babát, égig érõ karácsonyfát?~-
4932 3| lángja hosszú csíkokban táncolt a falon, amely mintha sírt
4933 1| sarkában, hosszú farkukat táncoltatva.~- Mi van itt, mi van itt?~
4934 2| nyírfa-királykisasszonnyal?~Akivel hogy táncra nem kellett perdülnöm, most
4935 2| nekik. - Erre is meg kell ám tanítani a gyerekeket. Ha ti meg
4936 2| gyerekeket. Ha ti meg nem tanítjátok õket, majd megtanítom én.~
4937 2| minap megkérdezték efelõl a tanítójukat is.~- Szent ember az, fiúk,
4938 3| rendes orr cinegét fog. A tanítóké, a tanítónőké is azt fogott,
4939 3| nem akartak szót fogadni tanítómesterünknek se, és voltak kedves, derék,
4940 3| cinegét fog. A tanítóké, a tanítónőké is azt fogott, akik az iskola
4941 3| magyar betû, és azt nem is tanította. Aki az õ iskolájában nevelkedett
4942 1| olvastam már, de arra sehol se tanítottak meg, hogy lehet azt elõre
4943 3| akkorra én már a szarkát tanítottam deákszóra az utcán. Meg
4944 3| deákszóra az utcán. Meg is tanítottuk, mire bealkonyodott, úgy,
4945 3| Palkó bűnén úgy, ahogy a tanterv kívánja, itt elmondom úgy,
4946 1| csakugyan nekiadtam magam a tanulásnak. Kaptam is a vizsgán akkora
4947 4| ilyen okos gazdának olyan tanulatlan legyen a malaca.~- Hej! -
4948 1| Elõször mégiscsak írni-olvasni tanulj meg. Jövõ nyáron aztán beállhatsz
4949 4| csinálnának? Úszni tudnak, repülni tanulnak.~- No, én meg mászni tudok,
4950 3| vált belõle. Meg lehetett tanulni minden betût, csak az ipszilont
4951 2| is meg kellett volna azt tanulnom. Még a fogához is hozzákocogtatta
4952 4| mászni tudok, keszeget sütni tanulok - vigyorogta el magát Málé,
4953 4| mikor a keszegek repülni tanultak a jegenyefa hegyében.~-
4954 1| elõtte kopasz fejüket. Még a tanyaházak nádtetõi is majd szárnyra
4955 3| vele a tekintetös úr? Mari tanyai eredés, öt évvel ezelõtt
4956 3| zuga lett a Három Matyi tanyája. Sose volt még kuckónak
4957 1| pajzán tavasz.~Hanem kint a tanyák közt még éppenséggel nincs
4958 1| a szarka is bevetõdik a tanyára, de nincs még neki csöröghetnékje.
4959 3| A KÖDMÖN~Mikor én a tanyáról bekerültem a városi deákiskolába,
4960 2| Egy szem szilva,~két kis tányér,~három nagy tál,~egész edényvásár:~
4961 2| édesanyám elé.~- Hozom a tányérdöngetõt! Ugye, hogy összeházasítjuk
4962 2| hogy õk színét se látták a tányérosnak dél óta, mire én is odaballagtam.
4963 2| bácsi!~S rántottam ijedten a tányéroson olyant, hogy egyben lefordult
4964 2| szem szilva. Azt édesanyánk tányérostul együtt föltette a tányéros
4965 3| próbaszavalásokon. Akkor tapasztaltam először, hogy a szónok mindig
4966 3| nagyon tetszett. Mert a tapasztott sárfalba nagyon könnyen
4967 1| kérdezte ijedten, ha bajt tapintott az ujjai hegyével.~Az egy
4968 4| kenyérpusztító, hogy egymás sarkát tapossa. Csak asszony kellene, aki
4969 1| baj az annál, hogy szegény tapsifüles a nagy sapkában sehogy se
4970 2| mikor kiment a kapun, akkor tapsikolt utána az ághegyeivel:~-
4971 2| ott szedte a tûzre való tar gallyat.~- Jut is, marad
4972 4| öreg füzeket. Lehullott targallyat ha szedegettek, azt nem
4973 1| ebédet az apjának, krumplis tarhonyácskát szép tiszta kis tálban,
4974 4| én azt, hogy ki nyúlt a tarisznyához ebben a nagy sokadalomban?
4975 2| hogy tarka macska van a tarisznyájában.~Engem a hideg rázott, ha
4976 4| meg a kis kanász az üres tarisznyáját.~De nem volt már az akkor
4977 3| hivatást teljesít az emberi társadalomban.~Másnap reggel magam mentem
4978 3| csinálnak, és szavalatot tartanak az oltár elõtt.~- A mi kisfiúnk
4979 1| nyargalásztak, mintha versenyfutást tartanának. Mutattam a hangyaforradalmat
4980 2| nagy eszét. A fejében nem tarthatta, mert az sótartónak is kicsi
4981 1| bevált, s azóta nagy becsben tartom õ tudós uraságát. Egy ilyen
4982 1| sütkérezik a napsugárban: tartós jó idõt jelent. De amikor
4983 2| szemem, annyi ideig rajta tartottam, de a békula még csak nem
4984 3| felsőbb régióiban a kéz tartózkodott, de azért nem a kézzel volt
4985 4| Tudod-e, hogy esztendeje tartozol már egy zsák búzámmal? Ha
4986 2| nagyapám házának mindig tárva-nyitva volt a kapuja, most azonban
4987 2| emberbimbókon, megigazítja a táskájukat, átsegíti õket vízen, sáron,
4988 1| jutalomkönyvet, hogy nem fért a táskámba. Odaálltam vele az édesapám
4989 3| mentem, s olyan gorombán taszított hanyatt, hogy az igazán
4990 3| gömbölyű szög volt a kutyafejű tatár, arra mindig különösen nagyokat
4991 2| Csip-csip, csip-csip! - tátogatták a fülig érõ szájacskájukat.
4992 3| számat.~- No, öcsém, ne tátogj, hanem bújj bele. Énbelõlem
4993 1| voltak azok egy szálig. Tátott szájjal, tágra nyílt szemmel
4994 3| van egy hatosod?~- Volt tavaly, de labdát vettem rajta.~-
4995 1| Bodorkával a réten. Éppen egy tavalyi szénaboglyának a helyén
4996 4| a gólyahírvirágot. Korán tavasszal, a gólya érkezése idején
4997 4| csillogtatnák aranyhajukat a tavaszi napsugárban.~Ilyenkor már
4998 1| melyik madár hozza hát meg a tavaszt?~- A cinege, Andráska, a
4999 1| furcsa harsogásra. Mintha téglapadlón kis széket tologatnának
5000 3| buzgok az érdekében. Siettem tehát kiengesztelni a nagytőkét.
5001 4| meg nem hozod, elveszem a tehénkédet.~Ezzel bement dühösen a
5002 4| kifeküdt az istállóba a tehénkéhez.~- Úgyis a másé leszel már
5003 4| gondolt, hogy elveszik a tehénkéjét.~Éppen ott rázta a tehénke
5004 4| aztán egész álló nap, csak a tehénkéket terelgette ki az istállóból,
5005 4| öreg molnár, búsult, de mit tehetett róla szegény feje? Csacsogó
5006 4| egyszeribe úgy aludt, mint a tej.~„Ami neked jó, nekem is
5007 4| Petykó!~- Jó volna egy kis tejbekása, Matykó!~- Mazsolaszõlõvel,
|