abbah-birta | birtu-eladn | elado-fiamn | fiara-helye | helyi-kerit | kerje-larma | lassa-megug | megun-olvas | oly-strof | stros-tejbe | tejet-vesze | veszt-zuhan
Rész
5008 4| fejni a tehénkét, hogy friss tejet vihessen a vendégjének,
5009 2| csacsikát.~- Jobb volna tejföllel - mondtam fanyalogva.~Nagyeszû
5010 4| hogy szólni se tudott, csak tekingetett, hogy merre is szól az az
5011 1| rügyszemükkel kíváncsian tekintenek szét: ébredeznek-e már a
5012 2| pihenõhelye. Édesapám elértette a tekintetemet, és elmosolyodott rá.~-
5013 3| Ahogy ránk vetette háládatos tekintetét, a mi szívünkben is valami
5014 3| békát; ugyan mit akar vele a tekintetös úr? Mari tanyai eredés,
5015 4| fakadt, hogy három lyukas teknõt telesírt keserves könnyeivel.
5016 1| s megszalasztja az öreg Télapót, aki szedi-veszi már a sátorfáját.
5017 3| a bozontomat.~- De ilyen télben nem adom ám ki szegénykémet
5018 1| kapa a homokból. Együtt telelt ki a szõlõvesszõkkel, s
5019 3| mondta a tanító úr. - Telepedjél meg a kuckóban. Ott lesz
5020 4| hogy három lyukas teknõt telesírt keserves könnyeivel. Nem
5021 3| észreveszem a hibát, mindig teleszalad a szemem könnyel, és megcsókolom
5022 3| mind zseb volt, s azt mind teletömködtük angyalfiával. Tréfából még
5023 2| szaggattam a sóskát, és teletömtem vele a kordé derekát. „Jó
5024 1| Puszta még idekint a világ. A télire eltemetett szõlõvesszõk
5025 2| éljen!~Átfogták a lábát, teliszórták virággal, drága cukrokkal,
5026 3| ilyen kiegyenlítő hivatást teljesít az emberi társadalomban.~
5027 1| bánt õ semmit a világon. Telt-múlt az idõ, s õ egyre ott ült
5028 1| az aranykovács.~Ahogy a temetés napján bezárta a mûhelyt,
5029 1| Kivitték a jó asszonyt a temetõ szomorúfûzfái alá, s magára
5030 1| fütyörészett többet az aranykovács. Temetõi szomorúfûzfák tövébe az
5031 3| fejét, hogy az urak már a templomból is panorámát csinálnak,
5032 3| díszmagyart látok.~A zsúfolt templomot sem felejtem el soha, ahova
5033 3| sokadalmában, akik eltûnõdtek a templomtéren meg a világi dolgok változandóságán.
5034 3| közszereplés tere az öreg templomunk volt. Úri divatot kezdtek
5035 1| vigasztalta a csöppség -, fõzöt én teneted levestét, de a Bodjinak
5036 1| sárgarigó! Valahol túl a tengeren a szerecsen gyerekeknek
5037 1| földet érne a szárnya.~- Mért tenné azt, édesapám?~- Azért,
5038 2| hajtja a homlokát az erõs kis tenyerébe, s észre sem veszi, hogy
5039 3| Hanem most már aztán tenyeredbe szedd ám a lábad, hogy be
5040 4| örömében a bokáját, s még a tenyerén is szaladt, hogy mentül
5041 4| almát. El is érte, le is tépte, haj, de megcsendült ám
5042 1| koppantott.~- De hát minek tépted ki, te golyhó? Most már
5043 1| földemért, én is megveszem terajtad. Ilyen a gazda sorsa, lelkem
5044 3| valamikor kalap volt. Nyakától térdéig szürkéllett valami, ami
5045 3| mosolygott alattam. Átölelte a térdemet, és a hangja már simogatott:~-
5046 4| bosszúságában, hogy majd a térdét verte, de aztán gondolt
5047 3| Hanem hogy mi az, ami a térdétől a lába fejét takaró sárig
5048 4| fussatok! Azt se bánom, ha térdig kopik a lábatok, csak a
5049 3| annak cipõje van. Ez pedig térdtõl lefelé kékbe van öltözve,
5050 3| közszereplés terére. A közszereplés tere az öreg templomunk volt.
5051 4| halászoknak, annyi halat terelgetett a hálójukba, hogy alig bírták
5052 4| álló nap, csak a tehénkéket terelgette ki az istállóból, lett is
5053 1| Tamásé?~- Ami az õ kertjében terem.~- Hát melyik a Tamás kertje?~-
5054 1| Hat dinnyebokor csak neked teremje a dinnyét.~Ástam hat gödröcskét,
5055 1| édesapám.~- Még most se teremnek a dinnyéim - tört el a mécsesem.~-
5056 1| idején ezzel az ártatlan teremtéssel?~- Nagy baj érte engemet -
5057 3| nem láttam gyámoltalanabb teremtést a mi Matyinknál.~Jókedvünket
5058 2| az isten is muzsikásnak teremtett.~Utoljára elővette a nagyapó
5059 3| isten is könyvkereskedõnek teremtette. De ha jól igyekszik, beletanulhat
5060 1| Istenkém, de csak jó búzát teremtettél az idén!~
5061 2| zuhant rá a szomszédaira.~- Teremtõ Isten! - súgtak össze az
5062 4| Mákos borongatta, mézes teringette - fohászkodta el magát Perec -,
5063 1| el se álljon reggelig! - terítette szét a kis kötõjét Fodorka.~
5064 4| Mintha csak mesebeli tündérek terítgetnék, lobogtatnák zöld bársonyköntösüket.
5065 3| Az egyik asztal be volt terítve mindenféle históriáskönyvekkel:
5066 2| nemcsak nagy erejû, hanem nagy természetû embernek is ösmertem. Azt
5067 4| hívták ezt a kis apródot. Termete, mint a sudár jegenye, az
5068 4| kettéhasadt rózsabimbó. Nem arra termett õ, hogy a dolognak törje
5069 3| gazdátlan kabátot? Az volt a terv, hogy az ünnep után majd
5070 3| mesterség - bólintott rá a tervemre édesanyám -, de én jobban
5071 4| kisvártatva el is csípte, be is tessékelte a legszebb szobájába, a
5072 1| növekedett, egyre szebb lett testben, lélekben. Kacagásától csengett
5073 3| csudaködmön. Aki ezt hordozza, az testben-lélekben százszor olyan erõs lesz,
5074 2| úgy reszketett bele öreg teste.~Arra fordult meg, hogy
5075 2| lett volna.~Heten voltunk testvérek, de hétszer hét faluban
5076 2| jobb kezünket: hát a hat testvéremnek csupa korom a keze, csak
5077 1| kicsoda?~- Az az édesapa testvérje. Hajóskapitány Londonországban.
5078 1| mint valami beteg madár. A testvérkéirõl beszélt, ki mit végzett
5079 1| jázminok közt, mikor Parrag a testvérkéket cirógatta.~- Hát te, Esztikém? -
5080 4| nem állt benne.~„No, majd teszek én arról is” - gondolta
5081 1| te vagy az ura-gazdája. Teszel-veszel rajta, amit jólesik. Én
5082 1| ólomnak éreztem a lábom. A tetejébe pedig édesapám azzal vigasztalt:~-
5083 4| köszöntötte őket a márványkerítés tetejéről:~Aranyhintó, gyémántpatkó,~
5084 3| nagyobbacska deák lettem, tetejétõl aljáig megtelt a fazekaspolc,
5085 3| akkora jégcsapok lógtak a tetőkön, hogy a feldobott sapkámmal
5086 3| szél kegyetlen, sodorta a tetõkrõl az arcunkba a havat, de
5087 3| elnyávogta magát kint a tetőn, és mindjárt tudtam is,
5088 3| fülünk megfázott, a sapka a tetõn maradt, s ami a legnagyobb
5089 3| szemét. - Tett-e csudát?~- Tett bizony! - újságoltam örvendezve. -
5090 3| ravaszul apró szemét. - Tett-e csudát?~- Tett bizony! -
5091 4| hét nap, hét éjszaka tûvé tették érte mind a hét országát
5092 1| odaállt a kép elé.~- Jól tettem-e, aranyos pintyõkém?~- Édes
5093 3| Hanem aztán megbántuk, amit tettünk. Másnap majd meghasadt a
5094 2| Hát ilyen fák vannak-e tifelétek, mint ez a felhõfa?~Bizony
5095 1| az aranykovács:~- Nincs tinálatok nagyobb kincs a kerek ég
5096 1| Marika már csendesebben tipegett a füves udvaron. Hatéves
5097 2| békád vám nélkül mén át a Tiszán!~Ijedten ugrottam föl, de
5098 3| melyik fúj Dunáról, melyik Tiszáról. Álmatlan éjszakákon sokat
5099 3| élt, és én mindig egészen tisztán megértettem még azt is,
5100 3| kezemet, és bevezetett a tisztaszobába. Jártam már én ott máskor
5101 2| kiskoromban sokszor elnéztem a tisztaszobánk falán. Erõskötésû, nagy
5102 4| a darutollas süvegét.~- Tisztelem, becsülöm a király hatalmát,
5103 4| kincsünk, mint a szemét.~- Tisztelet, becsület a házigazdának,
5104 3| galambot.~- Fiúk, álljatok fel! Tiszteljétek meg vele ezt a kis pajtástokat,
5105 1| otthon leszek vasárnapra, s tiszteltetem a ludacskát addig is.~-
5106 4| Újságot hallok, kis kanász.~- Tisztelteti bíró uramat a malaca, mert
5107 1| bizony, ludacskám, nagy tisztesség ér téged - veregette meg
5108 4| is megsüvegelitek! Annyi tisztességet meg nem tudtok, hogy énelõttem
5109 4| mint a liba a lenbe, soha titok még meg nem állt benne.~„
5110 2| visszabújt a vackába.~- Tiveletek nem érdemes szóba állni! -
5111 3| fazekaspolc, de biz én minden tizedik könyvemrõl se tudtam volna
5112 1| a legnagyobb, az van már tizenhárom esztendõs, de tíznek se
5113 1| hatot, hogy elég lett volna tizenkettõnek. Akkor az édesapám a markomba
5114 1| tizenhárom esztendõs, de tíznek se látszik az istenadta.
5115 2| ahogy kinyílt az ajtó, s tódult be a világosság, azt mondja
5116 3| kisasszony.~Nem is lettem az soha többé. Még akkor se, mikor a csudaködmönt
5117 2| Mikor én kisgyerek voltam, többféle mesterséget tudtam, mint
5118 1| istenadta. Õ az anyja a többinek, fõz, mos, takarít rájuk,
5119 2| gyerekeknek. Sütni való tökbõl csináltam a cinegefogót,
5120 2| kár volt azt a szép nagy tököt elprédálni. Ez csak olyan
5121 1| ismerõsöm van. Ismernek az öreg tölgyek, melyek mindig kitárt karral
5122 2| fejszét, és belevágta a szélsõ tölgyfa tövébe.~Vastag, öreg fa
5123 3| Matyinknál.~Jókedvünket rajta tölthettük: soha annak szavát nem vehettük.~
5124 2| feje tört le. Az ám, mert töltött csokoládé volt az egész
5125 3| inkább csak az én fülemen töltötte a mérgét, és nem éppen barátságosan
5126 1| amit a nádtetõs öreg házban töltöttem. Szép piros hajnalon, ahogy
5127 3| megpróbálja székkel törni át ezt a tömeget!~- Föl kell tenni a kőpadkára
5128 2| legcsodálatosabb, hogy a tömérdek dereka is egyre hajladozott,
5129 2| ne egyék sóskát. Inkább tömjük meg vele a kordét. Pénzt
5130 4| termett õ, hogy a dolognak törje a fokát, csak tovább is
5131 1| veregette meg a ludacska törleszkedõ fejét. - A legkedvesebb
5132 3| Hány bátyád van neked, kis Törõcsik?~- Csak négy. De húgom is
5133 1| Semmivel a világon nem törõdött többet. Emberek közé nem
5134 3| arcunkba a havat, de nem törõdtünk vele. Csak arra gondoltunk,
5135 1| alig gyõzi a verejtéket törölgetni, hanem Andráska csak a nagy
5136 1| tréfálódzott apám, izzadt homlokát törölve.~- Apám, nézze csak, még
5137 3| TÖRTÉNET AZ EGYIK CSALÓRÓL~Azért
5138 1| Egyre csak a Nekopogi kovács története jár az eszemben. Úgy, ahogy
5139 2| elmesélte nekik a szabadságharc történetét. Kipirultak a kis arcok,
5140 1| szándékodban az Isten - törülgette meg édesanyám a könnybe
5141 3| változandóságán. Sokan még akkor is törülgették a szemüket a meghatottságtól,
5142 2| mutatott. A ribizkebokor tövében egy békácska kukucskált
5143 2| nekiveselkedik, fél kézzel tövébõl kiszakítja. Vak dühében
5144 4| lekuporodott vele a makkfa tövibe, s úgy behányta a kalácscipót
5145 4| az öregember, s elmondta tövirõl hegyire, hogy fogta meg
5146 1| kettõnek keresztülvágtam a tövit.~- Sebaj, szomszéd - vigasztalt
5147 3| a kakukk, vagy hogy hány tojás van a vércsefészekben, de
5148 1| akárhányszor éjszakával toldotta meg a nappalt, ha sok volt
5149 3| Lajcsi?~- A bátyám.~- Elvette tõled?~- Nem. Odaadtam neki.~-
5150 2| Õ húzza a kordét, te meg toljad. Ami cseresznye lerázódik,
5151 2| zászló, égnek meredt minden tolla, s kis csõre csattogott,
5152 2| égett, égnek állt minden tollacskája, és pici csõröcskéjét fenyegetõleg
5153 1| él így tél vége felé ez a tollas róka.~- Csak így, csak így,
5154 1| Mintha téglapadlón kis széket tologatnának elõre-hátra nagy sebesen.~-
5155 1| megszolgált kelmed érte - tolta elém édesapám a derelyés
5156 1| baj, szentjeim? - kérdem tõlük ijedten.~- Az angolka azt
5157 4| Kerek erdõn innen, kerek tón túl, kerek dombon kerek
5158 3| cipõ, rá is szólt, hogy topogja le róla a sarat, mikor bejön
5159 3| fogott, akik az iskola sarkán toporogva várakoztak rám. Egészen
5160 2| Hátranézek: hát, uramfia, ott toporzékol a felhõcsikó. Karcsú dereka,
5161 2| is, ami nem szalad el - toppantott a felhõcsikó, s hipp‑hopp,
5162 2| én törtem el a poharat! - toppantottam dühösen, s kifutottam búsulni
5163 2| bújj-bújj! - sikoltozta torkaszakadtából.~- Kinek mondja, hogy: bújj-bújj? -
5164 3| tud produkálni. Amellett a torkot is edzette, és nagy önbizalmat
5165 3| Legelõször Palkó somfordált ki. A tornácig ki is jutott szerencsésen,
5166 2| alázatosan sompolyogtam be a tornácra.~- Szülém, én törtem el
5167 2| van nálunk. Tele volt a tornácunk koldussal, édesanyám ott
5168 2| a feje tetejére ültessem tornászni.~De ez már csakugyan kihozott
5169 1| neki egy kis létrája, azon tornázgat egész nap. Ha kint ül a
5170 1| akinek ekkora báránybõr sapka tornyosodik a fején, hogy szegény helyen
5171 2| kis sereg, és negyven kis torok süvített körülötte:~- Éljen,
5172 1| Piroskáját megfojtotta a torokgyík. Kivitték az aranyhajú Piroskát
5173 4| a nótájukat. A sárgarigó továbbadta a kakukknak, a kakukk a
5174 3| teletömködtük angyalfiával. Tréfából még hozzá ezüstrojtot is
5175 4| sem vetettek az ilyenfajta tréfákra. Akkor aztán azt eszelte
5176 1| ma kienged a föld fagya - tréfálódzott apám, izzadt homlokát törölve.~-
5177 1| alighanem megázunk ma. Én tréfára vettem a beszédet, mert
5178 4| szép nagy a füle - mondta tréfásan hunyorgatva.~- Hej, katlan
5179 3| falunkban, belõle ûzött tréfát minden pajkos siheder.~-
5180 4| apród éppen ott üldögélt a trónus lábánál egy bársonyvánkoson,
5181 4| csak úgy rengett bele a trónusa.~- Hát az mikor volt, te?~-
5182 4| megemelnétek a süveget, pedig tudhatnátok, ki vagyok.~Tudta is azt
5183 3| olyan nagy hiba ez, mert így tudja meg az ember, mit gondolnak
5184 4| kanász. - Hát már honnan tudjam én azt, hogy ki nyúlt a
5185 2| itt semmi baj se, csak azt tudjuk ki, ki lökte föl a tányérost.
5186 4| Hát mit csinálnának? Úszni tudnak, repülni tanulnak.~- No,
5187 3| kis ködmön!~„Hátha még azt tudnátok róla, amit én tudok” - gondoltam
5188 4| legyen gondod, ne a fákra! Tudod-e, hogy esztendeje tartozol
5189 3| amiknek a bûbájos Küsmödi a tudója.~Persze a Küsmödi kincsei
5190 3| akarsz lenni azzal a sok tudománnyal? - kérdezte tõlem, ahogy
5191 2| is, akinek bemutathatom a tudományomat. A másik nagyapó azonban
5192 3| Alkalmas leszek-e valamelyik tudományra?~Gergulics bácsi megforgatott
5193 3| egy volt férges. Amikor én tudomást szereztem a dologról, marékra
5194 3| iskolájában nevelkedett tudóssá, azt arról lehetett megismerni,
5195 2| vagy te, ha még fütyülni se tudsz?!~Soha rigó még olyan keservesen
5196 4| találja nála valaki.~Nem is tudtak az almának nyomára jönni,
5197 4| Annyi tisztességet meg nem tudtok, hogy énelõttem is megemelnétek
5198 3| sok dolgot, azt sehogy se tudtuk jó helyre kötni. Bele is
5199 3| felejtem el soha, ahova alig tudtunk utat törni, elül az úri
5200 4| kétségbeesésében beletekintett a patak tükrébe, s egyszerre ragyogó lett
5201 3| sorakoztak a mézesbábok, a tükrös szívek, a kivont kardú mézeskalács
5202 4| csúf dolog az a nagy tükrösködés! Varrás a kezedbe, söprût
5203 4| lányom, most kérdezd már a tükröt, hogy van-e nálad szebb!~
5204 4| molnár karját.~- Ha hiszel a tündérben, ha nem, ne bántsd az élõ
5205 4| Így állt bosszút a Séd tündére a fáiért - mert a monda
5206 3| ákombákomokat, melyek korcsolyázó tündérkék szeszélyes lábnyomához hasonlítanak?~
5207 2| táltos lovam, ebbe a mesebeli tündérpalotába! Hátha megkínálnak a tündérek
5208 2| nézd meg inkább ezt a tündérpalotát.~Láttam én azt már a földrõl
5209 1| gondoltam magamban. Vártam is türelemmel vagy három nap. De a negyediken
5210 4| harapnivalót is kerítünk - tüsténkedett az öreg halász, s bevezette
5211 2| úgy elszomorodtam, hogy tüstént kiröpítettem a markomból
5212 2| Akkor aztán nem tudom, mivel tüzeltetek volna a télen.~Az emberek
5213 2| szétfeszítette a rámát. Nagy tüzes szeme, ahogy kivillogott
5214 3| ez a kisgyerek egy kicsit túlozza a rongyosságot. Mégiscsak
5215 3| vászonkendõkkel megbélelve nem is volt túlságosan nagy a dagadó, fagyott kis
5216 1| Ugyan mit akarhat, mit? - tûnõdött a Nekopogi kovács.~De sehogy
5217 4| aki aztán végképpen el is tûnt errõl a tájról. A Séd vize
5218 2| Bóbás galambok mindig utána turbékolnak a háztetõrõl, a fürgébbek
5219 4| akkorára morzsája se maradt túrónak, cipónak. Szomorúan lógott
5220 1| locsoltam egész álló nap; túrtam‑fúrtam, mint a vakondok.~-
5221 3| padlásról.~Azzal letette a tût, cérnát, föltette a pápaszemét,
5222 4| pedig hét nap, hét éjszaka tûvé tették érte mind a hét országát
5223 1| megvigasztalódva tette vissza a tûzhelyre a tálat.~- Elég lesz ez
5224 2| egész falu népe ott szedte a tûzre való tar gallyat.~- Jut
5225 3| csattogott-pattogott odakint: fölvágta tûzrevalónak a szánkót.~Kisvártatva hatalmas
5226 3| jött, mint a jeges esõ.~- Tyû, olló meg a cérna - ráncolta
5227 2| medvecukorért; a nagyanyó tyúkja, ha elveszett, nekem kellett
5228 1| szem kukoricáért, amit a tyúkok elõl elcsenhet. Ilyen szegényesen
5229 3| Miért kell jobban?~- Az û lába jobban fázik, mert
5230 3| másik szánkó miatt.~Hanem az udvar kicsi volt.~Megegyeztünk,
5231 2| Fodorik uram, vigye haza az udvarába!~Erõs Fodorik nem szólt
5232 2| is. Aztán beoldalogtam az udvarba, de már a szobába szégyellettem
5233 2| Fogjátok meg csak a hátulsó udvarban a kis fekete kakast!~No,
5234 2| csengette aztán be az öreg udvarost.~- Ugyan, Dobróka, szedje
5235 2| vittem lelkendezve az öreg udvarosunkhoz.~- Nézze, Matyi bácsi, milyen
5236 2| a házmester bácsi, ahogy udvarsöprés közben beszédbe eredek vele. -
5237 1| kaparászgatnak, majd fölvetik az udvart keserves szavukkal:~- Szûcs,
5238 3| minden elfogadható oldalról üdvözlik. - Most már lejöhetsz, add
5239 1| szinte szédület nézni. „Ügyes ember - gondoltam magamban -,
5240 4| tündérteket!~A halászok azonban ügyet sem vetettek az ilyenfajta
5241 3| barátságos betûk, amiket az én ügyetlen ujjam is egyszerre elõ tudott
5242 3| nem esett olyan kényelmes ülés, mint a mostanin, hanem
5243 3| elnyújtózkodtak nagy urasan a puha ülésben, mi ketten nyakunkba akasztottuk
5244 3| talpa, diófából a karja, az ülése lószõr vánkos, beterítve
5245 2| kordé derekát. „Jó puha ülésünk lesz rajta” - gondoltam
5246 2| kiadta a parancsot:~- Úgy ülj ezen a helyen, mint a hídpénzszedõ
5247 1| de aztán megint csak az üllõhöz lépett; hogy érne õ rá a
5248 1| pöröly a kovácsmûhelyben. Üllõje elõtt soha üres kézzel nem
5249 3| milyen jó lesz szánkóba ülni. Elõször Jánoska ül bele,
5250 1| dinnyemagot.~- Minden lépésnél ültess egyet. Hat dinnyebokor csak
5251 4| fáradt. Amelyiktek megszánja, ültesse le a kis székre.~
5252 2| a legyet a feje tetejére ültessem tornászni.~De ez már csakugyan
5253 3| Egyszer ti húzzátok, máskor mi ülünk benne - biztattak a bíró
5254 3| Az volt a terv, hogy az ünnep után majd Szente tanító
5255 3| templomba, perzsagalléros ünneplőben. Nagyon mogorva, öreg férfiú
5256 3| Rajta volt, mégpedig szép ünneplõsre kifényesítve; sár se fogta
5257 4| ahogy zörgött benne az üresség, mikor hozzákapott a nagy
5258 4| vagyonunknak! Palotánk, mint az ürgelyuk; várunk, mint a vakondtúrás,
5259 1| megsimogatta a gyerek kócos üstökét.~- Hát aztán csakugyan olyan
5260 3| fölálltam. Mindig a fülembe ütõdött olyankor a Marci kisasszony.
5261 3| mindig különösen nagyokat ütöttem.~Ez igazán nagyszerű játék
5262 3| hasadék ajtón. Csak akkor ütöttük fel a fejünket, mikor már
5263 1| nincs baj; de ha lemászik az üveg fenekére, és onnan kuruttyolgat
5264 3| fáradhatatlanul kopogott a jégvirágos üvegen? És lesz-e valaha a világon
5265 3| vettem rám többet, de most is üveges szekrényben õrizgetem. Neki
5266 2| felhõcsikó is megijedt ettõl az üvöltéstõl. Nagyot ugrott, s úgy ledobott
5267 3| mint hallgatni a szelek üvöltözését. A szelek nagyon oda voltak
5268 1| édesanyám át is adta neki az üzenetem.~- Úgy bizony, ludacskám,
5269 3| esze a számtani példában: ugorj csak, Három Matyi! Ha írt,
5270 4| elugrott, s azóta máig is ugrál, ha el nem fáradt. Amelyiktek
5271 3| úrék macskája mindig azon ugrált be, ha a Bodri kutya meg
5272 2| hogy minden pajtásom ott ugrándozik most.~Mérgemben elkaptam
5273 2| báránykákat, amilyenek mifelénk ugrándoznak a gyepen ‑ mondtam elszomorodva.~-
5274 1| ahogy az ablak deszkáján ugrándoztak:~- Nyit-ni-kék, nyit-ni-kék,
5275 4| istállóból.~Ment is ki a tehénke ugrándozva, szaladt egyenesen a vályúhoz,
5276 2| egyik lába.~- Vigyázz, el ne ugrasd! - rántott vissza édesapám,
5277 1| egy-két nap múlva azzal ugrasztotta ki az édesapja az ágyból:~-
5278 4| zsindelyezted körül a nyakadat, te ugrifüles? - koppantott a feje búbjára.~-
5279 2| mén át a Tiszán!~Ijedten ugrottam föl, de bizony a békácska
5280 1| ki se nyitja ma a szemét. Úgysincs még kinek sütni ‑ gondolja
5281 3| könyv jó nyalábbal, ócskább, újabb, vékonyabb, vastagabb, cifrább,
5282 3| csengő, amit Palkó csak az ujja leghegyével ért föl, ha
5283 2| a Fodorik feléjük nyúló ujjához.~- Csip-csip, csip-csip! -
5284 3| Palkónak a hasára, mint az ujjaira.~- No, ne búsulj, Palkó,
5285 3| betûk, amiket az én ügyetlen ujjam is egyszerre elõ tudott
5286 3| kezed!~Persze csak a kabát ujját adhattam oda, amelynek felsőbb
5287 3| szelektõl reszelõsre fújt vézna ujjnál, mely sütés, fõzés, mosogatás,
5288 1| angolka volt a kapitány, s õ ujjongott a legjobban, ha egy-egy
5289 2| visszamentem a kertbe, akkorára újra ott lebegett az égen egy
5290 2| édesapámnak én voltam az újsághordója, az édesanyámnak én voltam
5291 3| írástudatlan, és néha megcseréli az újságlapokat. Tetszik tudni, a munkásújságot
5292 3| mi utcánkba beadogatta az újságokat a világi dolgok iránt érdeklődő
5293 3| csudát?~- Tett bizony! - újságoltam örvendezve. - Nem vagyok
5294 3| abban az időben valamelyik újságosbolt fityfirittye volt, aki a
5295 4| Mi a baj, kis kanász?~- Unod magad, nagy kanász?~- Játsszunk
5296 3| számítottam, hogy akkorra az unokám kezében okvetlen pusztulása
5297 1| földed. Annak te vagy az ura-gazdája. Teszel-veszel rajta, amit
5298 3| próbálta mentegetni az urakat Márton sógor és a felesége,
5299 4| kanász.~- Tisztelteti bíró uramat a malaca, mert õ már nem
5300 2| szélvész?~Hátranézek: hát, uramfia, ott toporzékol a felhõcsikó.
5301 1| nagy becsben tartom õ tudós uraságát. Egy ilyen takaros kis jószág
5302 4| érkeztünk.~Ebédnél ültek az uraságok. Az öreg Dióbél király úgy
5303 3| Gyuri elnyújtózkodtak nagy urasan a puha ülésben, mi ketten
5304 3| repedések voltak, hogy a tanító úrék macskája mindig azon ugrált
5305 3| csodálkozva. Nohát, hogy egy úriember még ezt se éri föl ésszel!~-
5306 3| valami nagy nembûl való úrifiú volt, ugyan úrikisasszony
5307 3| való úrifiú volt, ugyan úrikisasszony is lehetett, nagyon sergette-pergette
5308 3| csengett a hangom, mint valami úrikisasszonyé.~- Aztán nem félsz majd,
5309 1| kérem. Hála a felséges Úristennek, hogy ilyen jó erõben van!
5310 3| mosolygott egy kicsit mélán házam úrnõje, lepillantván a tulajdon
5311 3| szállni. Most már a ház úrnõjének cipõje került a Palkó lábára,
5312 3| kivörösödött szemét a tanító úrra vetette, de nem szólt semmit.
5313 3| Kaptam a Mitetszik bótos úrtól.~Egy kis csokoládé angyalt
5314 3| karolják fel az urak Krisztus urunknak áldott születésén! Nagyon
5315 2| fölnéztem az égre, ahol lomhán úszkáltak a csodálatos alakú felhõk.
5316 4| Hát mit csinálnának? Úszni tudnak, repülni tanulnak.~-
5317 2| kalapját, nekem kellett utánabujdokolnom a hetedik utcába.~No, az
5318 2| békának. Ennek már csak utánakap a lustája! Rá se nézett
5319 2| a malomvitorla. De ahogy utánakaptam, úgy eltûnt egy fának a
5320 2| az útszélen, azok is mind utánakiabálnak:~- Kalács, kalács! Ne félj,
5321 2| utoljára a kis házunk is utánament a szõlõnek bodzafástul.
5322 1| jutott valami a kovácsnak, utánaszaladt a tótnak.~- Kerüljön csak
5323 3| világon szépírómester, aki utánozni tudná azokat az ide-oda
5324 4| csak messzirõl kiabálhatta utánuk:~Hol a hintó, gyémántpatkó,~
5325 1| civakodtak, hanem a mellette levõ útba, ahol egy jámbor nyúl szép
5326 2| némán húzódtak félre az útból, Fodorik pedig visszaszólt,
5327 3| se lát. Közökön, zig-zug utcákon bujkáltunk kifelé, hogy
5328 3| fityfirittye volt, aki a mi utcánkba beadogatta az újságokat
5329 2| beebédelhetett délben.~Az utcánkban pedig nagy riadalom támadt.
5330 1| belebújt a ruhába, s még az utcáról is egyre áldatta az Istennel
5331 2| minden délben ott áll az utcasarkon, mikor jönnek kifelé az
5332 2| jöttek többet. De még az utcát is elkerülték, amelyikben
5333 3| barátságosan adta ki az úti cédulámat.~- Föl is út,
5334 3| árvalányhajszálat úgy tud az útjába tenni, hogy el ne libbenjen,
5335 2| kenderike megállította az útjában.~
5336 3| jeget, havat fölszedtem útközben, az álltomban elõször elolvadt
5337 3| Kiértünk a falu végére. Az utolsó ház a Kati nénié volt, az
5338 3| Azt nem vettem észre az úton, hogy fáznék, mert szegény
5339 2| fordulhattam a konyhára útravalóért: mire eszembe jutott, akkorra
5340 2| Pipiskék kergetõdznek az útszélen, azok is mind utánakiabálnak:~-
5341 3| ember a falunkban, belõle ûzött tréfát minden pajkos siheder.~-
5342 1| a dolgot, míg Parrag az uzsonnakávét szürcsölgette, amit szülém
5343 2| mordult, s visszabújt a vackába.~- Tiveletek nem érdemes
5344 3| Kati néni ott gubbasztott a vackán, elkékült orcával, dideregve
5345 2| hernyó lesz, marad belõle vacsorára is.~Erõs Fodorik pedig elhajította
5346 2| mikor elbõdült a szörnyû vadállat:~- Ki törte el a nagyapó
5347 2| nádat.~Egyszer aztán egy vadalmafácskára került a sor. Nem is fa
5348 4| szegény feje, míg az udvari vadászok agyon nem nyilazták a szegény
5349 4| kútágasra. Aztán elment a vadászokhoz, azoktól vett egy meglõtt
5350 4| Petykó!~- Meguntam már a vadkörtét, Matykó!~- Nekem is elvásott
5351 1| hullott a fákról a levél, s a vadludak bele nem fogtak a szomorú
5352 3| sárkányok fejét, mint én a vadmákokét, de azt sose hallottam,
5353 1| megszólaljon a cinege a vadrózsabokor tetején:~- Nyit-ni-kék,
5354 1| Másnap aztán, ahogy egy vadrózsával befuttatott házacska piros
5355 2| dûlõúton. Persze csak afféle vadsóska. Megrágtam egy-két levelet,
5356 3| jeles vitézek voltak, úgy vagdosták le a sárkányok fejét, mint
5357 3| Elõször a báránybõr sapkánkat vagdostuk hozzájuk, de evvel nem sokra
5358 3| hogy vagy, hanem azt: hogi vagi?~Én azonban nem találtam
5359 4| azzal kapja a sapkáját, vágja a nyúlhoz: hát eldõl az
5360 2| mikor az erdejét ki akarta vágni.~Nem valami rengeteg volt
5361 3| ide-oda csúszkáló, hol hanyatt vágódó, hol orra bukó furcsa ákombákomokat,
5362 2| kamrából a kis fûrészt, hadd vágom le azt a kötözködõ ágat! -
5363 3| kaptam Vas Matyit, s úgy vágtam a földhöz, hogy jobban se
5364 2| hékás; nézzem no, különb vagy-e rigónak?~Föl is libbentem
5365 4| mását senki emberfia a mi vagyonunknak! Palotánk, mint az ürgelyuk;
5366 2| aratás idején mentem haza vakációzni. Az édesapám már a kis ajtóban
5367 3| összebarátkozott a márvánnyal. A vakarás kiderítette, hogy talpatlan
5368 1| nap; túrtam‑fúrtam, mint a vakondok.~- Tessék, gazduram, megszolgált
5369 1| dinnyeföld sarkára.~- Látod ezt a vakondtúrást?~- Látom.~- Hát azt a másikat?~-
5370 1| ha megérnek, szomszédkám!~Valahára megértek, jelentettem is
5371 1| még ilyenkor a sárgarigó! Valahol túl a tengeren a szerecsen
5372 3| alighanem kabát gyanánt védett valakit. Hanem hogy mi az, ami a
5373 3| Egyszerre összebújtunk valamennyien, és csendesen morogtunk:~-
5374 3| címét sorban el tudtam fújni valamennyinek.~Egyszer, ahogy a könyveimet
5375 1| fejecskéjét a képen. A kovács valamivel szelídebben szólt a drótoshoz:~-
5376 3| cifrább, szegényesebb.~- Válassz egyet magadnak - biztatott
5377 4| is ment a molnárhoz, hogy válasszon ki egyet a csordából az
5378 3| hólében?~- Csakis - hangzott a válasz kérkedés és panaszkodás
5379 3| ellen?~Jólelkű elnézéssel válaszolt:~- Ölég fürge a gyerök,
5380 3| Inkább a másik asztalon választanál magadnak valamit.~A kis
5381 3| mézet. Hanem most majd én választok neked könyvet, olyant, amelyik
5382 3| hogy Három Matyi mellettem választott helyet magának.~
5383 3| ésszel.~Biz én nem okosan választottam. Azt kaptam föl, amelyiknek
5384 4| egyszerre kukoricakorpává válik, ha el nem ugrik onnan.~
5385 3| Nagyon megrettent, ahogy a vállához értem, s mind a két vörös
5386 1| No, ha így van, akkor vállalom ezt a szép mesterséget” -
5387 1| nyugtatta édesapám kezét a vállamra, de úgy ám, hogy egyszerre
5388 2| Hamvas cicát látja a Sándorka vállán.~Most azonban nem látta
5389 2| elõkotorászott a kemence válláról egy marék szöget.~Egyet
5390 3| vihogta el magát egy nagy, vállas, erõs fiú a legutolsó padban.
5391 2| haragosan:~- Jól van, fiam, nem vallatlak én tovább, ne félj. Gyáva
5392 4| akkor ott volt a molnár, s vallatóra vette a halászt, hogy jutott
5393 1| Andráskát. Az egyik hasztalan vallatta a száraz leveleket, semmit
5394 3| Szólították is a harangozót, de az vállvonogatással felelt a sekrestyeajtóból.
5395 2| szedni.~- Csak a szépit válogasd, fiúcska! - parancsolta.~
5396 1| Máskor a pecsenyében is válogat, most meg fél nap is elkószál
5397 4| Csak asszony kellene, aki válogatna bennük.~A király kettõt
5398 1| motozott. A rossz csizmák közt válogatott, de egyik lyukasabb volt,
5399 2| hiszen magam is csak a szépit válogattam volna, de ahogy az elsõ
5400 3| míg egészen írástudó nem vált belõle. Meg lehetett tanulni
5401 3| templomtéren meg a világi dolgok változandóságán. Sokan még akkor is törülgették
5402 4| szürcsöli a friss vizet a vályúból.~Szalad vissza esze nélkül
5403 4| ugrándozva, szaladt egyenesen a vályúhoz, az öregember meg visszafordult,
5404 2| Vigyázz, hé, mert a békád vám nélkül mén át a Tiszán!~
5405 2| adott a madárnak, árnyékot a vándornak, rõzsét a szegény embernek.
5406 3| a karja, az ülése lószõr vánkos, beterítve bársonyposztóval,
5407 4| s ahogy az egyik fülét vánkosnak vetette, a másikkal betakaródzott,
5408 2| felhõnyulak ám! Hát ilyen fák vannak-e tifelétek, mint ez a felhõfa?~
5409 3| ugrott, mint a labda, hanem vánszorgott, mint egy törött szárnyú
5410 3| iskola sarkán toporogva várakoztak rám. Egészen másért akadt
5411 3| lobogásában, mint valami varázsírás.~- Te, az S-et megfordítva
5412 3| kerítettünk pénzt. Én a Csacsadér vargától kaptam, mert segítettem
5413 1| mindig, hogy milyen idõt várhatunk.~Volt úgy, hogy mikor korán
5414 1| rá a sírásra, mikor úgy várja a munka? És búgott a fújtató,
5415 1| kicsodát?~- Most az angolkát várjuk, úgy bizony - rakta csípõre
5416 1| nyakamba.~- Ó, de régen várlak, édes gyermekem!~- Hát a
5417 1| melyek mindig kitárt karral várnak rám. Ismernek a mókusok,
5418 3| álltam ott, mert meg kellett várni, amíg a polgármester úr
5419 4| beszaladok egy kicsit a városba. Vigyázz addig a malomra,
5420 4| dolog az a nagy tükrösködés! Varrás a kezedbe, söprût a markodba!
5421 3| lehetnél. Látod, akkor te varrhatnád Maconka tanár úrnak a szép
5422 3| aki halkan fütyörészgetve varrogatta a juhbőrből való ruhákat.~-
5423 3| bennünket. Édesapánk már ott várt bennünket a nagy karosszékben.
5424 4| meg alája feküdtek, úgy várták a déli harangszót.~- Haj,
5425 1| Bizonyosan csak engem vártatok.~- Bizony most nem a doktor
5426 1| most nem a doktor bácsit vártuk - mentegetõdzött Fodorka.~-
5427 1| felesége csendesen dúdolgatva vasalgatta a kis patyolat szoknyákat,
5428 4| oldott volna, bársonyosi vásár tovább tartott volna.~
5429 2| hamarosan. Délután kimentem a vásárba, és elvásároltam a kincset.
5430 4| tenger nép van a bársonyosi vásárban.~- Biz igaz az - csillapodott
5431 2| szétosztom a koldusoknak a jövő vasárnap.~Biz én erre nyilván sírva
5432 3| mozdulni se ki, se be. A vasárnapok csak olyanok voltak, mint
5433 4| nép van ezen a bársonyosi vásáron.~Hanem ezt már csak úgy
5434 4| nagy kanász?~- Játsszunk vásárt, kis kanász.~- Azt se bánom,
5435 2| mondta nagy megelégedve.~- A vasat is elfogja - bizonykodott
5436 3| hogy olyan is volt, mint a vasék.~Attól fogva aztán rajtam
5437 4| hiába mesterkedett, nem vásott foga a király almájába.
5438 1| összeszedte a mûhelyben a vasreszeléket, a törött patkódarabokat:
5439 2| kilincset, hogy a nehéz, vassal szegett ajtóból is vele
5440 3| ócskább, újabb, vékonyabb, vastagabb, cifrább, szegényesebb.~-
5441 1| No - mondom -, megint vasutat játszik már Panka. Ejnye,
5442 2| hogy megállt volna benne a vasvilla. Bözsi húgom el is kezdett
5443 3| meleg harisnyával, nyiszlett vászonkendõkkel megbélelve nem is volt túlságosan
5444 4| tündérteket nem látom, hogy védelmére sietne a fáinak.~Galambhajú
5445 3| alighanem kabát gyanánt védett valakit. Hanem hogy mi az,
5446 1| Négylábú kis széken ül, annak a végébe bele van illesztve egy erõs
5447 1| kõfeszület volt a földünk végében, annak a lábánál heverésztem.
5448 1| Nagynak sok volna, amit õ végez.~Parragnak boldogság sütött
5449 3| No, ha ott is dolgod végezted, gyere vissza. Majd keresünk
5450 2| madár gubbaszkodott az ágyam végiben. Olyanforma volt, mint a
5451 2| ezüstcsengõ.~Engem hirtelen végigborzongatott a hideg. Szaladtam be a
5452 1| gyerekeit. Hosszan, gondosan végigcirókálta õket, s hol az egyiknél
5453 1| esztendõ óta világtalan vagyok.~Végigfutott rajtam a hideg, és nagyon
5454 2| kifutottam búsulni a kertbe. Végighevertem a deszkapadon, s fölnéztem
5455 1| csámcsogó kis száj közt végigmentünk a tornácon. - A te részed
5456 1| Mikor haragos szélparipáján végigrobog a havas mezõkön, az akácfák
5457 3| Boldog volt, aki a gúnyám végigsimíthatta.~- Ejnye, de gyönyörû kis
5458 1| sapkában sütkérezik a pászta végin. Ki nem szabadítaná belõle
5459 4| vándorló deák, aki aztán végképpen el is tûnt errõl a tájról.
5460 3| zsibbadni a márványpadkán. De végre minden gyertyán kinyílt
5461 1| az egyik kislány, akinek végtelen-végig csupa fodor volt a szoknyácskája.~-
5462 1| énnálam nem akad, hanem vegye föl ezt a bundát. Ebben
5463 4| Házasodj meg, Petykó!~- Kit vegyek el, Matykó?~- A Dióbél király
5464 4| Én vagyok a gyolcsos tót.~Vegyen, öcsém, szűrposztót!~Bögrét,
5465 3| igazat adott neki; de hát hol vegyenek most egy gazdátlan kabátot?
5466 4| öreg halász is, s bizony vegyest hullott a könnye az esõvel
5467 1| jövõ esztendõre.~- Könyvet vegyünk rajta, édesapám - könyörögtem
5468 2| legnagyobb fiú ki nem mondta a végzést:~- Holnap mindenki adjon
5469 1| testvérkéirõl beszélt, ki mit végzett közülök reggel óta.~Mire
5470 1| a dinnyéd árát. Legalább vehetsz rajta vetõmagot jövõ esztendõre.~-
5471 3| tölthettük: soha annak szavát nem vehettük.~Annál többet vette a tanító
5472 1| helyen beillene kukoricamérõ vékának.~Bezzeg a szegény sármányok,
5473 1| aranyszemû kukoricát. Ahány vékát mért, annyi rovást faragott
5474 1| fölegyenesedett, s elkezdte vékázni az aranyszemû kukoricát.
5475 3| nyalábbal, ócskább, újabb, vékonyabb, vastagabb, cifrább, szegényesebb.~-
5476 3| a jövevény. Mezítlábas, vékonydongájú, sápadt fiúcska. Csuda,
5477 1| hogy szégyenben ne maradjak veled.~- Giá-gá, giá-gá! - mondta
5478 1| nevét. Akkor ismerkedtem meg velük, mikor a minap beleesett
5479 3| annyit én is tudok, mint az a vén szeleburdi. Ne félj, kincsecském,
5480 1| Nini, de elillantak a vendégek - kukkantott ki az ajtón
5481 4| öreg halász, s bevezette a vendégét az egyetlen szobájába, levágta
5482 4| hogy friss tejet vihessen a vendégjének, mikor az már útra készen
5483 4| Eladnám ezt a lovat, ha vennék.~- Szilaj-e?~- Mint a tûz.~-
5484 3| voltam, mint te!~- Föl nem venném száz forintért - mondtam
5485 3| volna egy hatosod, nekem is, vennénk rajta szánkót.~Másnapra
5486 1| nyitókapa, vígan pattannak föl a venyigék, rengetik, hintázzák magukat
5487 3| vagy hogy hány tojás van a vércsefészekben, de azért ugyan nem érdemes
5488 4| Mért folyik az orrod vére, Petykó? - tudakolta Matykó.~-
5489 3| mint egy törött szárnyú veréb.~- Mi bajod neked, Matyi
5490 3| Fenékig befagyott a patak, a verebek megdermedve hullottak le
5491 3| kisasszonytól hallottam késõbb ‑ vérehagyottan emelkedett föl.~- Szent
5492 1| dolgozik, úgyis alig gyõzi a verejtéket törölgetni, hanem Andráska
5493 1| hancúrozva jött, mint a kiscsikó.~Veronika és Marika már csendesebben
5494 2| olvasatlanul adta a krajcárt.~- Veronka nénéd szereti az ilyent,
5495 2| honvéd... - mondta el a versbõl az elsõ sort, s kimeresztett
5496 3| volt az, tele nekem való versekkel, harmatosakkal, mint a hajnalkavirág,
5497 1| úgy nyargalásztak, mintha versenyfutást tartanának. Mutattam a hangyaforradalmat
5498 2| dús abrakot.~Így aztán én versenyt futottam a szürkével, nagyeszû
5499 3| amelyik csupa lépes méz lesz.~Verseskönyv volt az, tele nekem való
5500 3| Addig olvasgattam aztán a verseskönyvem, hogy utoljára kívülrõl
5501 3| kemencét?~Én az öreg óriásnak vertem szögeket a hasába, aki elnyelte
5502 2| ruhám el nem hasította.~- Vesd le hamar azt a drága szép
5503 4| hogy mindig cigánykereket vessenek, valahányszor az almafa
5504 2| szedegette a szõlõ nyurga vesszejét, mint a parancsolat. Még
5505 1| eltakarítja a kapával a homokot a vesszõk fölül. Sok bogár meg hernyó
5506 1| pajkos gyerek, ha vizet vesz a szájába, és kigömbölyítette
5507 3| három szem gesztenyéje is veszélyben forog, ha tovább is buzgok
5508 3| Attól fogva aztán rajtam veszett, énrajtam ez a név, s megkeserítette
|