abbah-birta | birtu-eladn | elado-fiamn | fiara-helye | helyi-kerit | kerje-larma | lassa-megug | megun-olvas | oly-strof | stros-tejbe | tejet-vesze | veszt-zuhan
Rész
5509 3| mosollyal.~Erre már nem sok szót vesztegettem, hanem mindjárt kifizettem
5510 4| halászok azonban ügyet sem vetettek az ilyenfajta tréfákra.
5511 3| mert azt megrúgja a ló - vetettem ellen. - De azt még sose
5512 1| bokor mák. Bukfencet akartam vetni örömömben, de idejekorán
5513 3| hétköznapok, lelkes állat nem vetődött felénk soha, s nekem nem
5514 3| árnyéka óriásivá nyúlva vetõdött ki a hóra, s úgy reszketett
5515 1| Legalább vehetsz rajta vetõmagot jövõ esztendõre.~- Könyvet
5516 3| leforrázott farkas. Engem meg úgy vettek körül a többiek, mint valami
5517 2| pihenni.~- Nini, észre se vettük - tekintett oda az édesapám. -
5518 4| hanem most már te légy a vevő, ha tele az erszény.~- Mit
5519 3| sötét oltárokon csillogó viaszgyertyák szaga összekeveredve a karácsonyi
5520 1| itatunk utánad egereket! Vidd el békességben a fehér szakálladat,
5521 1| éppenséggel nincs valami víg világ. Ott még most adja
5522 1| ebédet! De aztán megint vigasztalódott, ahogy az örömtõl kipirult
5523 1| mibelõlünk?~- Ne félj, aputám - vigasztalta a csöppség -, fõzöt én teneted
5524 1| cinege, de biz ezek nem vigasztalták meg Andráskát. Az egyik
5525 4| almafáján egy almája.~No de arra vigyázott is ám, mint a szeme világára.
5526 2| az erdejét, Fodorik uram, vigye haza az udvarába!~Erõs Fodorik
5527 3| felétek?~- Nem járt az - vigyorodott el -, de azért neköm van.
5528 4| keszeget sütni tanulok - vigyorogta el magát Málé, s egyszeribe
5529 4| ácsorgott.~- Meglepett a vihar, bátya - mondta alázatosan -,
5530 4| tehénkét, hogy friss tejet vihessen a vendégjének, mikor az
5531 2| Derék gyerek vagy, sokra viheted még - szokta mondogatni. -
5532 2| rigó.~- Ohó, csacsikám - vihogott a nagyeszû ember -, nem
5533 3| fiam?~- Marci kisasszony - vihogta el magát egy nagy, vállas,
5534 4| vigyázott is ám, mint a szeme világára. Minden reggel, este megnézegette,
5535 4| nélkül, s úgy nekiiramodott a világnak, hogy még tán ma is szalad,
5536 1| mosolyodott, s rám vetette szép világoskék szemét.~- Jól ám - azt mondja. -
5537 4| ne jönne?~- Mert elment világot látni.~- Már miért ment
5538 3| legszebb volt a táblája. Csupa virág meg csupa pillangó. Valami
5539 4| vízimolnár lánya, gólyahír virága.~
5540 2| Átfogták a lábát, teliszórták virággal, drága cukrokkal, süteményekkel
5541 3| meg csupa pillangó. Valami virágkereskedésnek az árjegyzéke volt.~- No,
5542 3| bolondos napraforgónak a virágtányérja, amelyik elõtte ágaskodott.
5543 3| tartott is. De akkorra olyan virágtudós lettem, hogy apámuram elbámult
5544 1| nem sütött, bágyadt. Mikor virágzott, megszaggatta a jégesõ,
5545 1| lehetne kaparintani ezt a virgonc két madarat! Hátha a sapkájával
5546 3| még az idő is előírásosan viselte magát. Karácsony böjtje
5547 3| első úri kabátnak, amit viseltem, egészen más, mint az otthoni
5548 2| azért nagyot mordult, s visszabújt a vackába.~- Tiveletek nem
5549 4| gyalogolunk,~hintón jövünk visszafele,~aranyból lesz a kereke,~
5550 3| nyári nap, mikor elment, de visszafelé úgy jött, mint a jeges esõ.~-
5551 4| s ha kérdést tesz hozzá, visszafelel rája.~- Patak, van-e nálam
5552 4| vályúhoz, az öregember meg visszafordult, hogy beigazítsa a fakilincset.
5553 4| lábatok, csak a malacot visszahozzátok. Hadd mutatom meg neki,
5554 3| Matyival, mikor egyszerre csak visszajött a tanító úr, karján hozta
5555 1| elfelejtettem valamit!~Mire visszajöttek, akkorára kiszedte a kovács
5556 1| kertembe nagy hegyesen, s visszakergettem a húgocskámat, aki kövér
5557 1| nagyot nyújtódzott, és megint visszakuporodott a kis székre.~- Jólesik
5558 4| almafához, hajnali harmaton visszalopódzott, de hiába mesterkedett,
5559 2| karaj mézes kenyérrel megint visszamentem a kertbe, akkorára újra
5560 4| gyõzte nézni a patakból visszamosolygó képét.~- Patak, van-e nálam
5561 4| világon. Vize mint a kristály, visszanevet raja, s ha kérdést tesz
5562 1| ludacska.~Szülém pedig hirtelen visszaosont a konyhába, s földarabolta
5563 2| az útból, Fodorik pedig visszaszólt, ahogy elhagyta õket:~-
5564 1| Kerülök-fordulok egyet, hát mire visszatérek, kisírt szemmel fut elém
5565 4| kanász!~Mire a nagy kanász visszatért a lókergetésbõl, akkorára
5566 3| Tetszik tudni, a munkásújságot viszi föl az emeletre a táblabíró
5567 2| a jégesõ.~- De már ebbõl viszünk szülémnek egy össze-maréknyit -
5568 3| igazság, amivel nem lehet vitába szállni. Most már a ház
5569 3| járt volna. Azok mind jeles vitézek voltak, úgy vagdosták le
5570 4| markolta meg Málé komát, úgy vitték a Kótyonfitty király elé.
5571 4| hapci, beleugrott a Séd vizébe. Utána a másik, a harmadik,
5572 2| táskájukat, átsegíti õket vízen, sáron, s ha nagyon jó kedve
5573 1| után nem lehet legelni a vizes füvet.~Hátrafordultam, és
5574 2| édesanyámnak én voltam a vízhordója. A húgom engem szalasztott
5575 4| kalácskenyeret.~Az öreg vízimolnárnak egyszer dolga akadt a városban.
5576 1| olyankor tele van a levegõ vízpárával. A bogaraknak átnedvesedik
5577 4| idején tele van vele a rét, vízszél, patakpart, aranylik tõle
5578 3| vállához értem, s mind a két vörös kézivel odakapott az ezüsthajhoz,
5579 3| feleségemet kérdeztem meg, nem volna-e egy pár rossz cipõ a háznál.~-
5580 3| idáig ért.~- Mi kéne, ha vóna, öcsikém? - kérdezte a tanító
5581 3| bekecsemet - mondta egy kicsit vontatva, mintha csudálná önmagát.~-
5582 3| az úr, hogy gesztenyével zabáltassak meg egy ötesztendős kölyköt?
5583 3| könyv, s nem ébredt fel e zajra. Nekitámasztotta a fejét
5584 1| kacagott a drótos, s mint a záporesõ, hullott a könnye, mikor
5585 2| szakálla lobogott, mint a zászló, égnek meredt minden tolla,
5586 4| is elállította, hogy ne zavarja a kattogásával a vendég
5587 3| mint aki nagyon meg van zavarodva.~- Édesapám!~- Tessék!~-
5588 3| hol kinevették õket, hol zavartan hümmögtek, hogy mi érhette
5589 4| levele, s lett olyan nagy zenebona, majd megbomlott a két koma!~-
5590 3| ahol senki se lát. Közökön, zig-zug utcákon bujkáltunk kifelé,
5591 1| aztán megértette. Csúnya, zimankós tél eleji idõben szokás
5592 1| szép tiszta kis tálban, zöldpaprikát is hozzá csemegének.~Lekuporodott
5593 3| csak a Gyenes Pista ránk zörgette a zsalut.~- Gyertek ki,
5594 4| rossz volt hallani, ahogy zörgött benne az üresség, mikor
5595 1| egyszer esett meg, hogy hiába zörögtem a rácson. Meg se mukkant
5596 2| befelé fordult a falnak, és zokogott, hogy csak úgy reszketett
5597 3| Eszembe jutott édes szülém - zokogtam keservesen.~No, lett erre
5598 4| esztendeje tartozol már egy zsák búzámmal? Ha holnap ilyenkorra
5599 3| Gyenes Pista ránk zörgette a zsalut.~- Gyertek ki, fiúk, nézzétek
5600 3| rongyos posztótól, az mind zseb volt, s azt mind teletömködtük
5601 3| ki a zsebeidet. Van-e sok zsebed?~Volt, hála istennek, volt,
5602 3| Palkó, hanem nyisd ki a zsebeidet. Van-e sok zsebed?~Volt,
5603 2| süteményekkel rakták tele a zsebeit, szép fényes pénzeket is
5604 2| a szõlõnek bodzafástul. Zsellérportára kerültek édesapámék, akkora
5605 1| simogatta végig a szemével a zsendülõ görögdinnyéket.~- Hát akkor
5606 3| és én már kezdtem álomba zsibbadni a márványpadkán. De végre
5607 4| megdagadtak, átszakajtották a zsilipet, s úgy elragadták magukkal
5608 4| a patak, gondod legyen a zsilipre.~- Úgy lesz, apám, úgy lesz -
5609 4| a nyakát.~- Hát te mért zsindelyezted körül a nyakadat, te ugrifüles? -
5610 3| valahányszor díszmagyart látok.~A zsúfolt templomot sem felejtem el
5611 4| vize pedig egyre összébb zsugorodott, egyszer csak szárazon maradt
5612 2| nagyot csípett rajtam, s azt zümmögte a fülembe:~- Vigyázz, hé,
5613 3| az iskolánknak, annak a zuga lett a Három Matyi tanyája.
5614 4| Hej, lányom, lányom - zúgolódott az öreg molnár -, csúf dolog
5615 4| a világszép lánynak, ott zúgott a malma csacsogó patakon,
5616 2| harmadikra szörnyû recsegéssel zuhant rá a szomszédaira.~- Teremtõ
|