| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] ----- ----- ----- a 2037 abba 2 abban 15 abból 16 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 2037 a 741 az 378 is 375 hogy | Móra Ferenc Mindenki Jánoskája IntraText - Concordances a |
Rész
1 I | Nyirák, mint amelyiken ez a történet kezdõdik. Megmutatta 2 I | kezdõdik. Megmutatta annak már a hajnala is, hogy valami 3 I | zenebonás lesz az estéje.~A ciráki bíróné azt álmodta 4 I | álmodta virradóra, hogy a nyiráki bíróné kendermagos 5 I | tudnivaló, hogy Nyirákon még a kakasok se tudnak kukorékolni, 6 I | tudnak kukorékolni, nemhogy a tyúkok tudnának.)~A nyiráki 7 I | nemhogy a tyúkok tudnának.)~A nyiráki bíróné meg azt álmodta, 8 I | bíróné meg azt álmodta, hogy a ciráki bíróné kölcsönkérte 9 I | ciráki bíróné kölcsönkérte a sütõlapátját. (De hiszen 10 I | cirákiak még sütõlapátért is a szomszédba szaladnának.)~ 11 I | szomszédba szaladnának.)~A Bezzegék Pista fia olyan 12 I | fia olyan sáskát fogott a csordakút oszlopfáján, hogy 13 I | emberek! Még szerencse, hogy a gyerek fölérte ésszel, mit 14 I | Duzzogék Sárikája beleejtette a halbicskáját a Reszege patakba. 15 I | beleejtette a halbicskáját a Reszege patakba. Hiszen, 16 I | budlibicska. Olyan, amilyennel a cirákiak egyszer meg akarták 17 I | egyszer meg akarták szelni a holdvilágot, mert sajtnak 18 I | kergette õket villámostorral. A fák ijedten hajtogatták 19 I | fák ijedten hajtogatták a koronájukat. Az ért vetések 20 I | félelme az egek haragjába.~A Fütyü cigány mindjárt a 21 I | A Fütyü cigány mindjárt a fejibe is húzott egy rézüstöt. 22 I | akarja látni, hogy vesz el a világ.~Nagy mester volt 23 I | világ.~Nagy mester volt ez a Fütyü cigány világéletében. 24 I | Akkora lyukak voltak azon a rézkondéron, mint egy pápaszem. 25 I | pedig eccser megérni, hogy a zsén vetésemet is lekasáta 26 I | vetésemet is lekasáta vóna a jég! (Soha semmi nemzetsége 27 I | felõl csakugyan szakadoztak a fellegek, s alig sírtak 28 I | egy-két kövér cseppet, máris a szivárvány égõ szalagja 29 I | rajtuk.~- Lám, ilyenek ezek a nyirákiak! - nevettek Cirákon. - 30 I | Cirákon. - Elijed ezektõl még a jégesõ is!~Mert bizony ilyen 31 I | csattog: imádkozik; mikor a nap kisüt: nevet.~Lám, maga 32 I | kisüt: nevet.~Lám, maga a jó isten is elmosolyodott, 33 I | elmosolyodott, s megesett a szíve a sok ijedt emberen, 34 I | elmosolyodott, s megesett a szíve a sok ijedt emberen, a sírásra 35 I | szíve a sok ijedt emberen, a sírásra görbült gyerekszájacskákon, 36 I | görbült gyerekszájacskákon, a dermedten gubbaszkodó égi 37 I | gubbaszkodó égi madarakon, a lehajtott fejû virágokon. 38 I | Áldott jobbjával megfogta a jégesõ fekete szárnyát, 39 I | fekete szárnyát, s felsütötte a nap aranytányérkáját:~- 40 I | bizony könnyen megvidámodtak. A virágok egyszeribe fölemelték 41 I | virágok egyszeribe fölemelték a fejecskéjüket, s nagy jókedvükben 42 I | szinte ágaskodtak. Tarkállott a mezõ Ciráktól Nyirákig, 43 I | suba.~Napáldozat táján mind a két falu népe odakint nyüzsgött 44 I | falu népe odakint nyüzsgött a Reszege partján. Az egyik 45 I | Az egyik parton Cirák, a másikon Nyirák. A Reszege 46 I | Cirák, a másikon Nyirák. A Reszege vize, ahogy aranyport 47 I | mint valami aranypántlika. A fölötte táncoló szitakötõk 48 I | pödörgethették bajuszkájukat a csendes tükrében. Csak olyankor 49 I | loccsant egy-egy vidámat, mikor a ciráki gyerekekre ráhujjantottak 50 I | gyerekekre ráhujjantottak a nyirákiak:~- Ákom-bákom-rákom: 51 I | Cirákon!~Nem is lehetett ezt a gonosz versikét nevetés 52 I | abból érteni, hogy egyszer a cirákiak rákot fogtak a 53 I | a cirákiak rákot fogtak a Reszegében, s mivel olyan 54 I | mesterhez.~Csupa szerencse, hogy a nyirákiak meg egyszer valami 55 I | tévelygõ szamárcsikóra akadtak a füzesben. Úgy fújta az iá-t 56 I | szépen. Neki is örültek a nyirákiak, s egyszeribe 57 I | is taníttatták volna, ha a csacsika bele nem unt volna 58 I | itt nem hagyta volna ezt a tudományos világot.~Azóta 59 I | tudományos világot.~Azóta a ciráki szabóra a nyiráki 60 I | Azóta a ciráki szabóra a nyiráki diák a felelet:~- 61 I | ciráki szabóra a nyiráki diák a felelet:~- Híres falu Nyirák: 62 I | Se szeri, se száma annak a sok bolondságnak, amit ez 63 I | sok bolondságnak, amit ez a két falu ráköltött egymásra. 64 I | így nyájaskodnak egymással a Reszege vizén keresztül. 65 I | arra való. Ilyenkor csak a pitypalattyok feleselgetnek 66 I | nem tudják mire vélni azt a nagy kaszapengést, amitõl 67 I | amitõl csak úgy hangzik a két falu. Bizony elmenne 68 I | Bizony elmenne szegénykéknek a nótázó kedvük, ha tudnák, 69 I | tudnák, hogy mit jelent az a nagy kaszakalapálás.~Azt 70 I | az aratás. Arra élesíti a szántóvetõ ember a világ 71 I | élesíti a szántóvetõ ember a világ egyetlen áldott fegyverét: 72 I | egyetlen áldott fegyverét: a kaszát.~Azért hajtja le 73 I | alázatosan zizegõ kalászát a búza, mintha csak kínálná 74 I | mintha csak kínálná magát a vetések közt járkáló embereknek:~- 75 I | levett kalappal tekint föl a tiszta kék magasba, ahonnan 76 I | illata, pipacsok lélegzése. S a tiszta kék magasban bizonyosan 77 I | nem az ég felé néz, hanem a nyárfás felé:~- De hisen 78 I | azs uraság is. Ahun bicseg a hajdúja, hogy kapná el a 79 I | a hajdúja, hogy kapná el a forgósél!~De bizony a forgószél 80 I | el a forgósél!~De bizony a forgószél csak Fütyüt kapta 81 I | Fütyüt kapta el. Belebújt a Reszege nádjába, mint a 82 I | a Reszege nádjába, mint a csík az iszapba. Nem szeretett 83 I | találkozni, õ tudja, miért. Csak a füstös feje vigyorgott elõ 84 I | füstös feje vigyorgott elõ a sásliliomok közül, mint 85 I | valami nagy gyékénybuzogány.~A többiek jókedvét mintha 86 I | Olyan ijedelem fogta el a két falu népét, mint amilyen 87 I | falu népét, mint amilyen a kalitkában ugrándozó madáré, 88 I | mikor fölkapaszkodik hozzá a macska. Még a gyerekek is 89 I | fölkapaszkodik hozzá a macska. Még a gyerekek is úgy szétszaladtak, 90 I | úgy szétszaladtak, mint a meghajított varjúsereg, 91 I | nézett senkire, csak lógatta a fejét, mintha nehezellené.~- 92 I | Vendel! - köszöntötték a cirákiak.~- Egyétek meg, 93 I | egyik lábát átlódította a Reszegén. A másikat az innensõ 94 I | átlódította a Reszegén. A másikat az innensõ parton 95 I | volt, Nyirákon is.~- No, mi a baj? Török-e, tatár-e? - 96 I | tatár-e? - kérdezték tõle a bátrabbak.~- Rosszabb ez 97 I | vizsgálgatván ábrázatát a Reszege tükrében. - Elveszett 98 I | Reszege tükrében. - Elveszett a mátyás.~- Micsoda mátyás? - 99 I | Micsoda mátyás? - tátogatta a száját a két falu.~- Ejnye, 100 I | mátyás? - tátogatta a száját a két falu.~- Ejnye, no - 101 I | Ejnye, no - mordult rá a vén hajdú a vízben levõ 102 I | mordult rá a vén hajdú a vízben levõ képmására -, 103 I | vízben levõ képmására -, hát a beszélõ madár! Nyilván az 104 I | megunta már nálunk az életét.~A képmás haragosan nézett 105 I | haragosan nézett vissza, s a hajdú észrevette, hogy többet 106 I | Büntetésül rásimogatta a szájára lombos bajuszát, 107 I | Nemcsak egy mátyásmadár van a világon. Majd hoznak helyette 108 I | hoznak helyette másikat a madarászok az õszön.~De 109 I | szét ne pattanjon bele a fejetek! - beszélt a hajdú 110 I | bele a fejetek! - beszélt a hajdú a vízbe. - Ilyen mátyás 111 I | fejetek! - beszélt a hajdú a vízbe. - Ilyen mátyás éppen 112 I | volt valamikor az úrfinak a legkedvesebb játszópajtása.~ 113 I | könny bele nem pottyant a szemébõl a vízbe. Az emberek 114 I | nem pottyant a szemébõl a vízbe. Az emberek lelkén 115 I | aki egy tarka madárral a vállán, bánatosan nézett 116 I | Elment szegény madár a kis gazdája után! - sóhajtotta 117 I | Magó Mártonné, törölgetve a szemét az ünneplõ kötõje 118 I | hozzátok vissza! - kapta föl a fejét a hajdú. - Az uraság 119 I | vissza! - kapta föl a fejét a hajdú. - Az uraság se kíván 120 I | kíván egyebet, csak hogy a madarat mindenáron elõkerítsétek. 121 I | elõkerítsétek. Bizonyosan a Makkos-erdõbe vette be magát. 122 I | uram mond szép jó reggelt.~A hajdú aztán hasznos munkát 123 I | és hazafelé fordította a szekérrudat. A Thurán-kastély 124 I | fordította a szekérrudat. A Thurán-kastély felé, melynek 125 I | teteje úgy rajzolódott bele a nyárfák fölött a piros alkonyati 126 I | rajzolódott bele a nyárfák fölött a piros alkonyati égbe, mint 127 I | Akárhogy csikorogtatjátok a fogatokat, szegény szántóvetõk: 128 I | madara elõbb való, mint a ti kenyeretek.~Bizony senkinek 129 I | nevetni, mikor Fütyü elõbújt a nádból, és elkeseredve vágta 130 I | elkeseredve vágta földhöz a karimátlan kalapját:~- Lám, 131 II | Az uraság nagy úr abban a kastélyban, amelyik a táj 132 II | abban a kastélyban, amelyik a táj egyetlen dombjának a 133 II | a táj egyetlen dombjának a tetejérõl kevélyen merészkedik 134 II | kevélyen merészkedik bele a két határba. S amennyi földet 135 II | annak mind Thurán Benedek a gazdája. S ahány ember túrja 136 II | ahány ember túrja ezeket a földeket, az mind Thurán 137 II | az mind Thurán Benedeknek a zsellérje.~Igaz, õvele magával 138 II | senki emberfia nem látta a kastélyán kívül. Tudós Gabaráné 139 II | változott már azóta abban a nagy kõházban. Mert a szíve, 140 II | abban a nagy kõházban. Mert a szíve, az kõbõl is volt 141 II | mindent. Harkabusz uram neki a szeme, a füle, az esze. 142 II | Harkabusz uram neki a szeme, a füle, az esze. Valamikor 143 II | uraság elcsapta magától a világot, azóta az õ kezében 144 II | azóta az õ kezében van a gyeplõ. Az õ keze pedig 145 II | Harkabusz azt üzeni, hogy a madár meglegyen, azt elõ 146 II | azt elõ kell teremteni - a föld alól is. Mert az, amilyen 147 II | kitelik tõle, hogy azt mondja a ránk jövõ árendafizetéskor:~- 148 II | áldott földet, amelyikben a nagyapák, a szépapák pora 149 II | amelyikben a nagyapák, a szépapák pora termi a kenyeret 150 II | nagyapák, a szépapák pora termi a kenyeret az unokáknak? Rosszul 151 II | mind, aki itthagyta ezt a földet, amelyik a bölcsõjét 152 II | itthagyta ezt a földet, amelyik a bölcsõjét termette. Hazakívánkozott 153 II | Hazakívánkozott az mind, hogy legalább a fejfáját idevaló fából faragják.~ 154 II | inkább keressük meg azt a madarat. Hiszen jó az isten: 155 II | majd csak megõrzi még addig a vetéseket, ha már eddig 156 II | eddig megõrizte.~Zajgott is a Makkos-erdõ másnap hajnalban 157 II | még olyant nem hallottak a százados tölgyek. Létrás 158 II | törtettek benne elõre-hátra; a piszkafákkal minden ágat 159 II | minden ágat megütögettek, a kereplõkkel még a hetedik 160 II | megütögettek, a kereplõkkel még a hetedik határban is minden 161 II | egy se volt köztük. Csak a tömérdek szarka csörgött 162 II | rettentõ mérgesen, csak a tenger vércse sikoltozott 163 II | birodalmukba. Hiába huhukolt nekik a bölcs bagoly:~- Megálljatok 164 II | láttok szépet, ha összeér a két piszkafás hadsereg!~ 165 II | két piszkafás hadsereg!~A cirákiak napkelet felõl 166 II | felõl fogták fel az erdõt, a nyirákiak napáldozatról. 167 II | már hallhatták egymásnak a szavát, mindjárt megeredt 168 II | szavát, mindjárt megeredt a kötözködés.~A sárgarigók 169 II | mindjárt megeredt a kötözködés.~A sárgarigók is mind odaszorultak, 170 II | rikoltoztak, mint most:~- Huncut a bíró, huncut a bíró!~- A 171 II | Huncut a bíró, huncut a bíró!~- A ciráki bírót érti! - 172 II | a bíró, huncut a bíró!~- A ciráki bírót érti! - nevettek 173 II | ciráki bírót érti! - nevettek a nyirákiak.~- Nem a cirákit, 174 II | nevettek a nyirákiak.~- Nem a cirákit, hanem a nyirákit! - 175 II | Nem a cirákit, hanem a nyirákit! - süvöltötték 176 II | nyirákit! - süvöltötték vissza a cirákiak.~Látni még nem 177 II | nem látták egymást, csak a bokrokon keresztül eresztgették 178 II | keresztül eresztgették egymásba a fullánkot.~- Sohse keressük 179 II | fullánkot.~- Sohse keressük a beszélõ madarat - hunyorított 180 II | beszélõ madarat - hunyorított a földieire Nekopogi, a ciráki 181 II | hunyorított a földieire Nekopogi, a ciráki kovács -, megfogták 182 II | kovács -, megfogták azt a nyirákiak régen.~- Ugyan 183 II | is lesznek ezután nyúlva a nyirákiak! Lesz már nekik 184 II | hiszen nem hagyták magukat a nyirákiak sem. Az öreg Cinege 185 II | vergõdjetek, emberek azzal a haszontalan madárral. Úgyis 186 II | haszontalan madárral. Úgyis a cirákiak találják ezt meg.~- 187 II | hogy két esztendeje abban a nagy ködben elveszett a 188 II | a nagy ködben elveszett a templomuk tornya is. Nagy 189 II | meg is találták, mihelyt a nap kisütött.~Ebben a percben 190 II | mihelyt a nap kisütött.~Ebben a percben elrikoltotta magát 191 II | elrikoltotta magát Mák Máté, a ciráki bíró.~- Hopp, itt 192 II | ciráki bíró.~- Hopp, itt a mátyásmadár tolla! - ezt 193 II | mátyásmadár tolla! - ezt nem a visszhang kiáltotta vissza, 194 II | vissza, hanem Ambrus Pál, a nyiráki bíró, õelõtte is 195 II | õelõtte is ott hempergetett a szél egy kékkel csíkozott 196 II | tolla más madárnak, csak a mátyásnak. Egyik bíró is 197 II | Egyik bíró is leguggolt a tollért, a másik is leguggolt, 198 II | is leguggolt a tollért, a másik is leguggolt, össze 199 II | leguggolt, össze is ütötték a fejüket, hogy csak úgy csattant. 200 II | hiszen nemhiába mondták azt a cirákiak, hogy az õ bírójuknak 201 II | Látni való ez ebbõl is.~Még a szeme járása is egyforma 202 II | járása is egyforma volt a két bírónak. Nemcsak a tollacskáját 203 II | volt a két bírónak. Nemcsak a tollacskáját látták meg 204 II | tollacskáját látták meg egyszerre a mátyásnak, hanem a szárnyát 205 II | egyszerre a mátyásnak, hanem a szárnyát is. Oda volt az 206 II | nagyon dísztelen kalapra. Az a nagyon dísztelen kalap meg 207 II | aludt egy vadribizlibokornak a hûsében, akár egy királyfi 208 II | hûsében, akár egy királyfi a hattyútollas nyoszolyában.~ 209 II | nyoszolyában.~Ki lehet ez a legényke? Akárki lehet, 210 II | egész gúnyájában körülbelül a kalap volt a legkülönb, 211 II | körülbelül a kalap volt a legkülönb, a Fütyü cigány 212 II | kalap volt a legkülönb, a Fütyü cigány pedig szörnyen 213 II | hogy azt õ hajította el a múltkoriban az országúton, 214 II | Máté az egyik, Ambrus Pál a másik vállát kapta meg a 215 II | a másik vállát kapta meg a gyereknek, s megrázták, 216 II | s megrázták, mint molnár a zsákot:~- Hol a mátyás, 217 II | mint molnár a zsákot:~- Hol a mátyás, hé?~A fiúcska vézna 218 II | zsákot:~- Hol a mátyás, hé?~A fiúcska vézna kis öklével 219 II | öklével bambán dörzsölgette a szemét, s ásítozva felelte: - 220 II | egyszer.~- Kicsoda, te? A mátyás?~- Az, az, a Mátyás - 221 II | te? A mátyás?~- Az, az, a Mátyás - mondta a gyerek. 222 II | Az, az, a Mátyás - mondta a gyerek. Egy kicsit megszeppent, 223 II | megszeppent, hogy az álom kiment a szemébõl, s meglátta maga 224 II | szemébõl, s meglátta maga köröl a nagy sokadalmat.~A két bíró 225 II | köröl a nagy sokadalmat.~A két bíró megint megrázta 226 II | két bíró megint megrázta a gyereket:~- Mátyásról beszélsz 227 II | Arrul hát - nyikorogta a gyerek, sírásnak eredve.~- 228 II | gyerek, sírásnak eredve.~- A madárról?~- Dehogy - mosolyodott 229 II | Dehogy - mosolyodott el a fiú -, az édesapámról.~- 230 II | mondd meg inkább, hova lett a madár!~A gyerek szép kék 231 II | inkább, hova lett a madár!~A gyerek szép kék szemét derülten 232 II | és mosolyogva felelte:~- A madár? A madarat megettük.~ 233 II | mosolyogva felelte:~- A madár? A madarat megettük.~Azzal 234 II | nagyobb biztonság okáért annak a tûznek a hamvára, amelyiken 235 II | biztonság okáért annak a tûznek a hamvára, amelyiken a madarat 236 II | tûznek a hamvára, amelyiken a madarat megsütötték. Ott 237 II | madarat megsütötték. Ott volt a hamuban a nyárs is. Egész 238 II | megsütötték. Ott volt a hamuban a nyárs is. Egész sereg hangya 239 II | sereg hangya nyalakodott a zsíros végén.~A sokaságon 240 II | nyalakodott a zsíros végén.~A sokaságon ijedelem morajlott 241 II | s Ambrus Pál összecsapta a kezét.~- Ó, ez az oktondi! 242 II | ettem rá - kottyant bele a fiú -, de nagyon fojtós 243 II | volt. Mifelénk jobb ízû a vadkörte is.~- Te gyerek - 244 II | hogy mertétek megenni azt a mátyást?~- Nekünk nem mondta, 245 II | hogy mátyás - vonogatta a fiú a vállát. - Egyre csak 246 II | mátyás - vonogatta a fiú a vállát. - Egyre csak azt 247 II | csak azt kiabálta innen a fejünk fölül, hogy: Jánoska, 248 II | engem is annak hívnak. Hanem a húsa nagyon rágós volt. 249 II | országról.~- Hazajönni? Hát ki a te apád? - kérdezte egyszerre 250 II | apád? - kérdezte egyszerre a két bíró. Sugárzott az öröm 251 II | rikkantotta el magát Mák Máté -, a Csicsmár varga? Ismertem, 252 II | míg bujdosásra nem adta a fejét. Nyiráki csizmadia 253 II | Akkor Nyirák számoljon a madárról!~Azzal áthuppantotta 254 II | madárról!~Azzal áthuppantotta a gyereket a nyirákiak közé.~- 255 II | áthuppantotta a gyereket a nyirákiak közé.~- Eredj 256 II | Nyiráki gyerek vagy te.~A fiúcskának mindegy volt, 257 II | hogy az is errevaló volt.~A nyirákiak eddig meg voltak 258 II | ijedtségtõl, mint télen a gyík. De megelevenedtek, 259 II | megelevenedtek, mint tavasszal a méhkas, mikor Dorigó csõszné 260 II | Dorigó csõszné összeütötte a két tenyerét:~- Hohó, eszem 261 II | tenyerét:~- Hohó, eszem a lelked, az meg ciráki születés 262 II | s úgy hajította vissza a gyereket Mák Máténak, mint 263 II | gyereket Mák Máténak, mint a labdát.~Annak meg tetszett 264 II | labdát.~Annak meg tetszett a mulatság nagyon. Nem az 265 II | Nem az öreg Máknak, hanem a kis Csicsmárnak. Vígan tapsikolt 266 II | Csicsmárnak. Vígan tapsikolt a maszatos kezeivel:~- Megmondta 267 II | mordult rá Máté bíró a lompos bajusza alól.~Az 268 II | egy kicsit elszomorította a gyereket. Poros kis arcán 269 II | tegyenek. Gondját viselik a senkifiának, akár a fészkébõl 270 II | viselik a senkifiának, akár a fészkébõl kiesett fecskeporontynak. 271 II | fecskeporontynak. Így kívánja azt a falu becsülete.”~- Micsoda? - 272 II | csattant föl Mák Máté. - A falu becsülete, azt mondta. 273 II | azt mondta. Úgy igaz az. A mi gyerekünk vagy már, öccse. 274 II | öccse. Majd megmutatjuk mi a nyirákiaknak, mi az a magyar 275 II | mi a nyirákiaknak, mi az a magyar becsület.~Azzal úgy 276 II | Azzal úgy rántotta magához a fiút, mintha csirke volna, 277 II | mintha csirke volna, akit a kánya el akar kapni. Aminthogy 278 II | el akar kapni. Aminthogy a kánya csakugyan tátogatta 279 II | csakugyan tátogatta is már rá a száját:~- Hohó, atyámfiai! - 280 II | horkant oda Ambrus Pál. - A mi fiunkat nem engedjük. 281 II | Ciráknak másik kis bujdosót. Ez a mienk! Nyiráki ember az 282 II | ember az apja. Ránk bízta a fiát és nem kelmetekre. 283 II | Jól mondja! Nem engedjük a jussunkat! Nem adjuk a fiunkat! - 284 II | engedjük a jussunkat! Nem adjuk a fiunkat! - zúgták a nyirákiak. 285 II | adjuk a fiunkat! - zúgták a nyirákiak. Erre a bátorításra 286 II | zúgták a nyirákiak. Erre a bátorításra aztán Ambrus 287 II | Pál is belekapaszkodott a gyerekbe, s húzta maga felé 288 II | Nem adom! - csikorgatta a fogát az öreg. - Ciráki 289 II | Nem adjuk! - bizonykodtak a cirákiak, s mind körülfogták 290 II | amit Csûr Illésné vágott a szemükbe a nyirákiaknak:~- 291 II | Illésné vágott a szemükbe a nyirákiaknak:~- Hát kellene 292 II | Érjétek be azzal, akit a füzesben fogtatok.~Amire 293 II | Amire Kaszabné vágott vissza a másik oldalról, hogy a cirákiak 294 II | vissza a másik oldalról, hogy a cirákiak is érjék be avval 295 II | cirákiak is érjék be avval a szabóinassal, akit a Reszegében 296 II | avval a szabóinassal, akit a Reszegében fogtak. Ne szedjék 297 II | fogtak. Ne szedjék el már a nyiráki gyerekeket is. Különösen 298 II | bizony kirántotta volna már a Mák Máté kézibõl a gyereket, 299 II | volna már a Mák Máté kézibõl a gyereket, ha amott meg Csûr 300 II | Gyertek, emberek, ne hagyjuk a falu becsületét!~Úgy volt 301 II | becsületét!~Úgy volt az, mint a mesében, ahol a szépen szóló 302 II | az, mint a mesében, ahol a szépen szóló furulya szavára 303 II | szavára királylány fogta a bárányt, sütõlapát a királylányt, 304 II | fogta a bárányt, sütõlapát a királylányt, szakácsné a 305 II | a királylányt, szakácsné a lapátot, hopmester a szakácsnét. 306 II | szakácsné a lapátot, hopmester a szakácsnét. Két nagy láncba 307 II | össze Cirák és Nyirák, s ez a két nagy lánc rángatta a 308 II | a két nagy lánc rángatta a kis Csicsmárt hol jobbra, 309 II | jobbra, hol balra.~De már ez a mulatság nem tetszett neki 310 II | Vörösödött, kékült az istenadta a nagy rángatásban, s hiába 311 II | oda. Hja, nem gyerekjáték a falu becsülete!~Szerencséje 312 II | egyszerre belecsikordult a nagy huzakodásba valami 313 II | ne szakajtsátok már azt a szélhozta fiúcskát csupa 314 II | meg, hogy ki számoljon be a mátyásmadár tollával!~Jánoska 315 II | nagyot lélegzett, mert erre a szóra úgy szétpergett az 316 II | szétpergett az emberlánc, mint a szakajtóból kiöntött borsó. 317 II | emberek meghökkentek: az ám, a madárról egészen elfelejtkeztünk! 318 II | az uraság is megbéküljön, a becsületnek se legyen híja! 319 II | szemét hol az egyik, hol a másik felekezeten villantotta 320 II | Annyi furfangosság volt a nézésében, amennyi jóság.~- 321 II | Posztószél kiránt benneteket a csávából.~Azzal a folton-folt 322 II | benneteket a csávából.~Azzal a folton-folt köpönyegét lekanyarította 323 II | köpönyegét lekanyarította a válláról, s beletakargatta 324 II | válláról, s beletakargatta a talált gyereket. Tetszett 325 II | sokszínû volt.~- Én ezt a fiúcskát örökbe fogadom. 326 II | fiúcskát örökbe fogadom. Õ lesz a kis Posztószél. Kinevelem 327 II | Kinevelem koldusnak. Ráhagyom a mesterségem, ha kiöregszem 328 II | kell új koldust keresnetek.~A cinegemadarak rácincogtak, 329 II | meg nem nyugtatta õket;~- A madár miatt meg egy cseppet 330 II | meg egy cseppet se fájjon a fejetek. Bízzátok azt énrám. 331 II | uradalmam, de kire hagyja õ a magáét?~Nem lehetett azt 332 II | öreg kevélyen veregette a mellét. Meg is ölelgették 333 II | utoljára jajgatott bele.~- Jaj, a ciráki oldalam! Jaj, a nyiráki 334 II | a ciráki oldalam! Jaj, a nyiráki oldalam!~Mikor már 335 II | fogadott fiával nekivágott a tüskebokornak, jókedvûen 336 II | Õvelük is jót tettem, a gyerekkel is jót tettem, 337 II | erdõszélben, de ki is lökte a szájából mindjárt.~- Harapós 338 II | No, majd megszelídül, ha a dér megcsípi.~Ugyan kire 339 II | megcsípi.~Ugyan kire értette? A kökényre-e vagy a földesúrra?~ 340 II | értette? A kökényre-e vagy a földesúrra?~ 341 III | III. A Posztószél-kastély~A Posztószél-kastély 342 III | III. A Posztószél-kastély~A Posztószél-kastély jó egy-két 343 III | egy-két macskaugrásra volt a két falutól. Jánoskának 344 III | ugyancsak szaporázni kellett a lépést, hogy apró lábával 345 III | mint valami kis bárány.~- A Posztószél-kastély egészen 346 III | magános épület - magyarázta a gyámapa az örökbe fogadott 347 III | Tudod, nagyon megválasztom a szomszédokat.~A kisfiú ugyan 348 III | megválasztom a szomszédokat.~A kisfiú ugyan hiába meresztette 349 III | ugyan hiába meresztette a szemét, sehol észre nem 350 III | mikor megfenyegette õket a görbe botjával:~- Ejnye, 351 III | de megfogott benneteket a dicséret! Szép kis szomszédok 352 III | Hát aztán ki vigyáz most a ház tájára?~„Hm - tûnõdött 353 III | vannak az én új apámnak.”~A csordakútnál hirtelen nagyot 354 III | Valóságos halott erdõ volt. A kerítésen át egy õzike támaszkodott 355 III | kõbõl lett volna faragva.~A halott erdõ közepén egy 356 III | nagy ház terpeszkedett. A kisgyereken végigfutott 357 III | kisgyereken végigfutott a hideg.~Az a ház feketére 358 III | végigfutott a hideg.~Az a ház feketére volt festve. 359 III | volt festve. Halott ház a halott erdõben. Sok-sok 360 III | ablaka vakon merészkedett a világba. Minden sarkán szélkakassal 361 III | szélkakassal viaskodott a szél, de egyet sem tudott 362 III | az rozsdásodva valahány. A mohos falakat borostyán 363 III | borostyán futotta be, ez a szomorú, virágtalan növény.~- 364 III | megyünk? - kérdezte szorongva a gyerek.~- Isten õrizz! - 365 III | Posztószél, aztán elpittyesztette a száját. - Ez csak a Varjú-vár. 366 III | elpittyesztette a száját. - Ez csak a Varjú-vár. Itt lakik az 367 III | békasót, és behajította a fák közé. Abban a percben 368 III | behajította a fák közé. Abban a percben óriási fekete felhõ 369 III | fekete felhõ rebbent fel a pagonyból: ezer meg ezer 370 III | szárnyukkal ott kavarogtak a levegõben. A gyerek úgy 371 III | kavarogtak a levegõben. A gyerek úgy elijedt tõlük, 372 III | hogy Posztószél megfogta a kezét:~- Megállj, öccse, 373 III | mennyivel különb ennél a mi kastélyunk.~Félrevágtak 374 III | Posztószél egyszerre leszúrta a földbe vasas végû botját. ( 375 III | barátságból kalapálta rá a Fütyü cigány apja, isten 376 III | sokkal alkalmasabb vele a járás.)~Mikor a magyar ember 377 III | alkalmasabb vele a járás.)~Mikor a magyar ember leszúrja a 378 III | a magyar ember leszúrja a botot, és azt mondja, hogy: 379 III | Cirákra meg Nyirákra, mikor a házak falát verték. Régen 380 III | azt mondták, hogy „szép a baba szép, szép”. De aztán 381 III | De aztán fölfakadt itt a vadvíz, és úr lett az egész 382 III | az egész darabon. Ennek a földnek senki hasznát többet 383 III | pulikutya, és körültáncolta a gazdáját.~- Ez a házpásztor. 384 III | körültáncolta a gazdáját.~- Ez a házpásztor. Madzagnak hívják - 385 III | hívják - mondta az öreg a gyereknek. S hogy az ebállat 386 III | ne sértõdjék, annak meg a gyereket mutatta be: - Ez 387 III | gyereket mutatta be: - Ez lesz a kis gazda, hékás. Õtõle 388 III | hékás. Õtõle kapod ezután a kenyérhajkát.~A Madzag erre 389 III | kapod ezután a kenyérhajkát.~A Madzag erre Jánoska elõtt 390 III | Jánoska elõtt is megcsóválta a farkát, mint ahogy az illendõség 391 III | egyszerre csak elveszett a lábuk elõl. Olyanforma üregben 392 III | Olyanforma üregben tûnt el, mint a kemence szája. Hallatszott, 393 III | Hallatszott, ahogy puffant a fenekén.~- No, öcsém, bújj 394 III | utána - biztatta az öreg a gyereket. - Ez a Posztószél-kastély.~ 395 III | az öreg a gyereket. - Ez a Posztószél-kastély.~Bár 396 III | mondják, hogy putri. Csak a teteje van annak ki a földbõl, 397 III | Csak a teteje van annak ki a földbõl, nádkévékbõl összerakva 398 III | Itt ugyan nem látszott a nád, mert befutotta azt 399 III | befutotta azt gyönyörûen a vadszeder. Szebb az minden 400 III | ingyen teremti az úristen.~A putrinak a többi része a 401 III | teremti az úristen.~A putrinak a többi része a földben van. 402 III | A putrinak a többi része a földben van. Jó mély, négyszögletes 403 III | mély, négyszögletes verem, a fala kitapasztva agyaggal, 404 III | kimeszelve szép fehérre, a padlója meg lefurkózva keményre, 405 III | lefurkózva keményre, mint a tégla. Van azon még szõnyeg 406 III | az nagyon, meg illik is a bokrétához. Bizony azt se 407 III | No, legény, szaladj ki a konyhába, tudakold meg, 408 III | Úgy érzem, fordított kása.~A gyereknek az orrát is csiklandozta 409 III | el, s meg is találta róla a konyhát.~A verem falából 410 III | találta róla a konyhát.~A verem falából nyílt egy 411 III | verembe vezetett, az volt a konyha. Az már nem volt 412 III | rajta akkora nyílás, amin a füst kivágódhatott, szikra 413 III | kiröppenhetett. Középen volt a tûzhely, az is agyagból. 414 III | agyagból. Abban jól megállt a szolgafa, ami a bográcsot 415 III | megállt a szolgafa, ami a bográcsot tartogatta.~A 416 III | a bográcsot tartogatta.~A bográcsban csakugyan kása 417 III | kása totyogott. Benne volt a nagy fakanál is, meglátszott 418 III | meglátszott rajta, hogy azt maga a gazda remekelte nyárfából.~- 419 III | Jánoska. - Vagy itt még a tûz is magától ég?~- Bizonyosan 420 III | ég?~- Bizonyosan kint van a gazdasszony a kertben - 421 III | Bizonyosan kint van a gazdasszony a kertben - mondta Posztószél. - 422 III | keressük meg.~Kimásztak a verembõl, és megkerülték 423 III | verembõl, és megkerülték azt a nagy homokpartot, amelyiknek 424 III | homokpartot, amelyiknek tövében a putri épült. Annak a homokpartnak 425 III | tövében a putri épült. Annak a homokpartnak a lenyesett 426 III | épült. Annak a homokpartnak a lenyesett fele tele volt 427 III | alsóbbakat az ürgék bérelték ki, a felsõbbekben parti fecskék 428 III | most tanították szállni a fiaikat.~- Ezek a szomszédok! - 429 III | szállni a fiaikat.~- Ezek a szomszédok! - mondta Posztószél. - 430 III | mert õk alszanak télen. A fecskék se isten nevében 431 III | meg ficsergéssel fizetik a házbért.~A homlokfal mögött, 432 III | ficsergéssel fizetik a házbért.~A homlokfal mögött, a halom 433 III | házbért.~A homlokfal mögött, a halom másik felén már a 434 III | a halom másik felén már a vadvizek országa kezdõdött. 435 III | legelõnek nem való, mert a jószág mételyes lesz rajta. 436 III | árvája, mint Posztószél.~A vízparton ösztövér kákabokrok 437 III | kákabokrok ágaskodtak, azoknak a tövérõl egy vadlúd vágódott 438 III | egy vadlúd vágódott neki a gyereknek nagy haraggal.~- 439 III | hárította el Posztószél a vadludat, s azzal megmarkolászta 440 III | azzal megmarkolászta neki a begyét. - No, mit lármázol, 441 III | meg vagy már tömve? Hol a gazdasszonykád?~A lúdgágogásra 442 III | tömve? Hol a gazdasszonykád?~A lúdgágogásra elõszaladt 443 III | lúdgágogásra elõszaladt az már a csincsésbõl, ahol éppen 444 III | csincsésbõl, ahol éppen a harmatkása bugáit szemelgette 445 III | harmatkása bugáit szemelgette a foltûzött kötõcskéjébe. 446 III | volt, körülbelül egyívású a Jánoskával.~- Ez az én kis 447 III | unokácskám - mondta Posztószél a gyereknek, aztán megsimogatta 448 III | gyereknek, aztán megsimogatta a kislány haját. - Hoztam 449 III | neked egy pajtást, Veronka.~A két kis koldusgyerek idegenkedve 450 III | aztán az öreg összeütötte a fejüket:~- No, két buksi, 451 III | egymásnak! Az ám, ni, hát a Buksi? Hogy nem ugrott most 452 III | Buksi? Hogy nem ugrott most a vállamra?~- Oda van vadászni - 453 III | mondta Veronka.~Mire beértek a házba, már ott várta õket 454 III | házba, már ott várta õket a Posztószél-família legutolsó 455 III | Posztószél-família legutolsó tagja, a Buksi. Egy nagy fehér macska, 456 III | macska, kövér fogolymadárral a szájában. Posztószél el 457 III | el akarta tõle venni, de a macska nem adta a zsákmányt, 458 III | venni, de a macska nem adta a zsákmányt, csak rámordult 459 III | rámordult féltékenyen. Hanem a Veronka elé letette a maga 460 III | Hanem a Veronka elé letette a maga jószántából. És nem 461 III | öreg kibontogatott egy ásót a nádkupacok közül. (Ott volt 462 III | nádkupacok közül. (Ott volt a szerszámoskamra.)~- Minek 463 III | szobácskát akarok kihasítani a fiúnknak. A testvérednek, 464 III | akarok kihasítani a fiúnknak. A testvérednek, Jánoskának. 465 III | Hazafelé már összefogódzva jött a két gyerek. Úgy hoztak a 466 III | a két gyerek. Úgy hoztak a karjukon egész petrence 467 III | Akkorára Posztószél kitágította a vermet. Vésett benne egy 468 III | volt.~Még szöget is vert a falába, polcot is iszkábált 469 III | Erre aggatod majd fel a ruhádat.~Jánoska annyira 470 III | Hej, csak figurás ember ez a nagyapó! Még hogy õ szögre 471 III | aggathatná, polcra rakosgatná a ruháját! Amelyik nincsen!~- 472 III | jót ad. Ne félj, kiruház a falu becsülete!~Rég nem 473 III | becsülete!~Rég nem volt a kis kóborlónak olyan éjszakája, 474 III | még tán sohase melegítette a kis szívét.~Se arra a nyomorult 475 III | melegítette a kis szívét.~Se arra a nyomorult veremházra soha 476 III | ilyen fényesen nem ragyogtak a csillagok, a mennyország 477 III | nem ragyogtak a csillagok, a mennyország ablakai. Angyalok 478 III | aranyablakokból, s lemosolyogtak a tücsökszós éjszakába. Még 479 III | hiszen olyan közel van a mennyország a jószívû emberekhez!~ 480 III | közel van a mennyország a jószívû emberekhez!~ 481 IV | IV. A falu becsülete~Nagy szó 482 IV | falu becsülete~Nagy szó az: a falu becsülete! Senki se 483 IV | lázársorban meghúzhatta magát a homokosgödrök közt.~Nagy 484 IV | közt.~Nagy árnyéka csak a nagy fényességnek van. Sok 485 IV | helyen tud megélni, ahol sok a módos ember. De ahol mindenki 486 IV | ha egy-egy kolduska van a faluban. Legalább van kinek 487 IV | Legalább van kinek odaadni a veszendõbe menõ ételmaradékot. 488 IV | hírül viszi, mi újság van a másik utcában. Van aki temetéseken 489 IV | utcában. Van aki temetéseken a lobogót viszi, s összeszedi 490 IV | alamizsna-krajcárokat sátoros ünnepeken a templom küszöbén. S legfõképp 491 IV | küszöbén. S legfõképp arra jó a koldus, hogy akkor nem csúfolhatják 492 IV | akkor nem csúfolhatják ki a falut:~- Nini, ezeknek még 493 IV | sincs!~Arra szegény volt a két falu, hogy külön-külön 494 IV | tehát ketten fogadtak egyet. A közös koldust õsi szokás 495 IV | lennie.~Arra mindig vigyázott a két falu, hogy a koldus 496 IV | vigyázott a két falu, hogy a koldus csendes, rendes, 497 IV | esztendõben türelmesen várakozik a bérére otthon. Mert az is 498 IV | otthon. Mert az is járt a közös koldusnak: szabad 499 IV | ott ahol talál magának.~A koldusnak kijárt a lakáson 500 IV | magának.~A koldusnak kijárt a lakáson fölül egy pár csizma,