Rész

 1 I   |       félelme az egek haragjába.~A Fütyü cigány mindjárt a fejibe
 2 I   |       világ.~Nagy mester volt ez a Fütyü cigány világéletében. Akkora
 3 I   |             nyirákiakét egyformán.~Fütyü cigány nem az ég felé néz,
 4 I   |          volt kedve nevetni, mikor Fütyü elõbújt a nádból, és elkeseredve
 5 II  |          kalap volt a legkülönb, a Fütyü cigány pedig szörnyen bizonykodott,
 6 III |         barátságból kalapálta rá a Fütyü cigány apja, isten nyugtassa
 7 IV  |          szerencse oda nem gurítja Fütyü cigányt. Nem is a jó szerencse,
 8 IV  |           esébe. Az ilyesmi csak a Fütyü cigánynak jut azs esébe.~
 9 IV  |           tésen semmit - folytatta Fütyü -, majd megnövekszik ezsen
10 IV  |      Jutott belõlük mindenüvé, még Fütyü is beduggatott egy-két gyolcsinget
11 IV  |      Eközben végig-végig vizsgálta Fütyü a gyereket.~- Ast nézsem,
12 IV  |             mióta nem csizsmadia. ~Fütyü cigány nagyon haragudhatott
13 IV  |        hogy se látott, se hallott. Fütyü cigány csak most kapott
14 IV  |           De olyan szépen károgott Fütyü, hogy a Buksi nekiugrott,
15 IV  |       astán ki azs azs úr, aki még Fütyü csigánynál is nagyobb úr?
16 IV  |           Jaj! - kapta fel a fejét Fütyü, s úgy megilletõdött, hogy
17 IV  |           félsláng - kottyant bele Fütyü sápadozva.~- Nem Szaladjváron
18 IV  | Szaladjváron születtem ám én, mint Fütyü cigány - vetette oda Posztószél. -
19 IV  |        piros füledet! - csalogatta Fütyü is a macskát, hanem az mindjárt
20 IV  |      megesem õket - békétlenkedett Fütyü.~- Azért nem szeretnek téged
21 VI  |    legényke kerekedett abból, hogy Fütyü cigány nem gyõzte a fejét
22 VI  |         Még ilyet nem értem, mióta Fütyü cigánynak tistel a világ.
23 VI  |            Megint bolond vagy már, Fütyü - nevetett Posztószél. De
24 VI  |          most már nagyon.~- Látod, Fütyü, milyen úr vagyok én. Fölváltott
25 VII |       mikor egyszer csak betoppant Fütyü cigány. Az elõl el kellett
26 VII |          volna az jó teneked, öreg Fütyü? Ismer téged mindenki, mint
27 VII |       vagyok azs a valóságos híres Fütyü csigán.~- Nem tudná azt
28 VII |             s örült a lelke, mikor Fütyü begyömöszölte az iszákjába
29 VII |  karistolgatta a kanállal, mikor a Fütyü cigány berikkantott a lyukon:~-
30 VII |        tanulnád te azt meg sohase, Fütyü - csóválta Posztószél a
31 VII |          Ezen mindnyájan nevettek, Fütyü legjobban. Azzal kihúzott
32 VIII|            öregember volt, hanem a Fütyü cigány.~- Az volt a legkülönösebb -
33 VIII|         estén. No, mondom, saladj, Fütyü, ne mondhassák, hogy kiestek
34 VIII|      grácsiádból.~- Okosan tetted, Fütyü - hagyta helyben Posztószél -,
35 VIII|         sót-paprikát se.~- Tessék, Fütyü bácsi, olyan ez, akár a
36 VIII|        csak vastagon kell hámozni.~Fütyü bácsi mohón kapott a retek
37 VIII|        elsõ szóra odatette a tálat Fütyü elé. Isten õrizzen, hogy
38 VIII|           elé. Isten õrizzen, hogy Fütyü bácsinak baja legyen az
39 VIII|         egy-két szem szilva miatt?~Fütyü pedig egy szót se szólt
40 VIII|         nem laktam.~- Mi híja még, Fütyü? - pislogatta sebesen a
41 VIII|         kicsit elszomorított, hogy Fütyü olyan tiszta idõt csinált. (
42 VIII|      szippantott belõle egyet, hol Fütyü.~De Fütyünek még most is
43 VIII|         tõle:~- Mit nyögsz annyit, Fütyü bátyám? Mid veszett el?~-
44 VIII| takaródzónak az ünneplõ szûrét. De Fütyü még ezzel se érte be. Hanem
45 VIII|         ébredt föl a família, hogy Fütyü féllábon ugrál a szobában,
46 VIII|       vacog bele.~- Mi lelt téged, Fütyü? - kérdezték tõle ijedten.~-
47 VIII|       kulcsomat keresni.~- Az esõ, Fütyü? Félrebeszélsz te, Fütyü.
48 VIII|           Fütyü? Félrebeszélsz te, Fütyü. A fejedbe ment az aszalt
49 VIII|         Majd meglátja, aki megéri. Fütyü azt mondta erre, hogy õ
50 IX  |          legjobban megítélni, hogy Fütyü hetek óta feléjük se nézett
51 IX  |      porából lettünk.”~Akkor aztán Fütyü cigány is jónak látta fölkeresni
52 IX  |           mint a meleg hamu, azért Fütyü ugyancsak kapkodta a talpát.
53 IX  |       Adjon isten! - kukkantott be Fütyü.~- De bizony azt is vegye
54 IX  |         láttam már négy hónap óta.~Fütyü elfintorította a képét.~-
55 IX  |              Minek, te? Ne bomolj, Fütyü, nem arra való idõ van most.~-
56 IX  |        aztán Jánoskába kötött bele Fütyü:~- Tudom ám én, rajkóm,
57 X   |          jutni a zokogástól. Még a Fütyü cigánynak is kivörösödött
58 XII |          gyerek csendesen. - Még a Fütyü cigányt is szerettük, a
59 XII |            Mesélj tovább, mesélj a Fütyü cigányról. Arról pedig volt
60 XIII|          úri sagot - oldalgott elõ Fütyü a fûzfa alól. - No, eredj,
61 XIII|          öregember. A két nagyapó. Fütyü mindjárt lekuporodott az
62 XIII|           volt, mert már akkor azt Fütyü a pártfogásába vette. Ott
63 XIII|    tekintetes úr - vett bátorságot Fütyü is a szóra -, mind csak
64 XIII| nevelõapját megilleti. A temetésen Fütyü vitte a keresztet vadonatúj
65 XIV |     végképp nem lehet tudni.~Talán Fütyü cigány, akire örökség gyanánt
66 XIV |            nem pendíti a cimbalmot Fütyü cigány, aki kikötötte, hogy
67 XIV |           a kótát...~Nem baj, öreg Fütyü, muzsikálnak tehelyetted