Rész

 1 I   |            fanyalgott kedvetlenül, aztán az egyik lábát átlódította
 2 I   |         innensõ parton hagyta, így aztán egyszerre Cirákon is volt,
 3 I   |           szép jó reggelt.~A hajdú aztán hasznos munkát kívánt, és
 4 II  |      nyirákiak. Erre a bátorításra aztán Ambrus Pál is belekapaszkodott
 5 III |    kaszálók közé értek az erdõbõl, aztán gyepes legelõre, ahol csak
 6 III |         szanaszét csavarognak. Hát aztán ki vigyáz most a ház tájára?~„
 7 III |        õrizz! - felelt Posztószél, aztán elpittyesztette a száját. -
 8 III |        szép a baba szép, szép”. De aztán fölfakadt itt a vadvíz,
 9 III |       ahogy az illendõség kívánja, aztán víg csaholással szaladt
10 III |            Posztószél a gyereknek, aztán megsimogatta a kislány haját. -
11 III |   idegenkedve nézte egymást, hanem aztán az öreg összeütötte a fejüket:~-
12 IV  |   gazdájára szegezte a tekintetét, aztán mosakodni kezdett. Posztószél
13 IV  |           a szégyen Cirákot!~Azzal aztán a nyaka közé suhintott az
14 IV  |          drága jó levegõn.~Veronka aztán elment ebédre való gombát
15 IV  |            van a jó Istennel. Erre aztán eleresztett, a Buksit meg
16 IV  |     valahányszor a nevét hallotta, aztán sorra járta az egész családot.
17 VI  |   kántornak készül Nyirákra! Hanem aztán bezzeg megijedtek, mikor
18 VI  |   ügyességgel félre nem ugrik, így aztán András csak a malacát nyomta
19 VII |           mint valami túzok. Azért aztán meg is csaholta haragosan.
20 VII |           szeret játszani.~Egyszer aztán meglepte a két gyereket
21 VII |         nevetett Posztószél. - Hát aztán mire való ez?~- Írni raja.~-
22 VII |         Írni raja.~- Írni-e? Mivel aztán?~- Hát ezzel e! - mutogatta
23 VII |      kovácséktól hozott apó.~- Hát aztán tudnál te írni? - méregette
24 VII |         volt valaha, de összedõlt, aztán újat senki se építtetett
25 VII |        drága sép biros bort?~Mikor aztán eléjbe adták, hogy milyen
26 VIII|            öreg ebállatot.~Egyszer aztán Madzag is hozott valamit.
27 VIII|         volna neki aranycsillagot. Aztán az angyal elkezdett kisebbedni,
28 VIII|       csillag volt, hanem labda. Õ aztán a labdával hátbavágott egy
29 VIII|         hányta. Mégpedig magostul. Aztán megitta a levét. Utoljára
30 IX  |         oktalan barommal.)~Egyszer aztán a fák, a füvek is elkezdtek
31 IX  |            utolsó falevélig. Akkor aztán továbbmentek õk is egy házzal,
32 IX  |            porából lettünk.”~Akkor aztán Fütyü cigány is jónak látta
33 IX  |       nevette el magát senki. Erre aztán Jánoskába kötött bele Fütyü:~-
34 IX  |     teremtette azt az isten.~Ekkor aztán elkövetkezett az a sírni-nevetni
35 IX  |         hát hadd beszéljen.~Másnap aztán Posztószél Veronkának is
36 IX  | telefúródott királydinnyével. Erre aztán megjött a hangja, s rettentõ
37 IX  |           fújt a szeme közé. Akkor aztán eleresztette a kis fenevad
38 X   |           a vér az oldalából. Erre aztán nekibõszült a megkínzott
39 X   |           a mogyorónyi jeget. Erre aztán a ló mégiscsak visszafordult,
40 XI  |          rajta a bõr. A két gyerek aztán estélig ott õdöngött az
41 XI  |            megvan kimenet!~Egyszer aztán Veronka arról panaszkodott,
42 XI  |         incselkedett Veronka.~Erre aztán megint jót nevettek, de
43 XI  |          gondol-e miránk?”~Egyszer aztán ezt is megtudták. Ahogy
44 XI  |         volt jártas Jánoska. Hanem aztán Veronka megtalálta az ákombákomok
45 XI  |            ijesztgetem õket.~- Hát aztán mivel ijesztgeti õket, Krzsamecskó
46 XI  |           fülét akarná megharapni, aztán fölfújta-a képét, mint a
47 XI  |             mint egy hóember. Este aztán hallotta Jánoska a konyhában,
48 XI  |            megfázást.~A két gyerek aztán kifelé igyekezett volna,
49 XII |        rossz gyerek vagy, Jánoska!~Aztán összecsókolta a mosolygó
50 XII |           hû szolgálatokért.~Mikor aztán azt is megkapta, akkor nagy
51 XII |      Mesélj csak, fiúcska, mesélj!~Aztán az a napsugaras élet ott
52 XII |          megenyhült fájdalommal. S aztán a két gyerek kezét a kezébe
53 XIII|         zöld volt a szegése. Mikor aztán hallottam a nád közé bújva
54 XIII|       itthonvalókat.~Hanem egyszer aztán megszólalt bennem a lelkiismeret.
55 XIII|       fáradtan hunyta be a szemét, aztán nagy erõlködéssel félkönyökre
56 XIII|           veszett el Jánoska.~Volt aztán benne egy kopott, kifeslett
57 XIV |        nagyon boldog emberek.~Hogy aztán melyik közülük a legboldogabb?