Rész

 1 I   |             hogy nem is halbicska az, hanem valóságos rozsdás budlibicska.
 2 I   |             is jön az ideje annak is, hanem Péter-Pál napja igazán nem
 3 I   |            cigány nem az ég felé néz, hanem a nyárfás felé:~- De hisen
 4 I   |          nemcsak azs Úr nézsett ránk, hanem azs uraság is. Ahun bicseg
 5 II  |            kõbõl is volt neki mindig.~Hanem azért tud, hall, lát az
 6 II  |           nyirákiak.~- Nem a cirákit, hanem a nyirákit! - süvöltötték
 7 II  |           visszhang kiáltotta vissza, hanem Ambrus Pál, a nyiráki bíró,
 8 II  |            meg egyszerre a mátyásnak, hanem a szárnyát is. Oda volt
 9 II  |       merthogy engem is annak hívnak. Hanem a húsa nagyon rágós volt.
10 II  |             sokat értett az egészbõl. Hanem azt gondolta magában, hogy
11 II  |           nagyon. Nem az öreg Máknak, hanem a kis Csicsmárnak. Vígan
12 II  |           hogy ez így nagyon jó lesz. Hanem az emberek nem mertek addig
13 III |             volt véve drótkerítéssel, hanem azért, mert minden fája
14 III |            idegenkedve nézte egymást, hanem aztán az öreg összeütötte
15 III |           csak rámordult féltékenyen. Hanem a Veronka elé letette a
16 IV  |           vesz, ahol semmit se adnak. Hanem olyan szemérmes szegény,
17 IV  |             de cudar portéka vagy te! Hanem most már csak vedd föl az
18 IV  |              után nem Jánoska kapott, hanem Veronka. Mindjárt bekötötte
19 IV  |                Nem is a jó szerencse, hanem a jó szíve.~Adjon isten
20 IV  |            vele. Nem vinni akarok én, hanem adni. Nincs most bolondok
21 IV  |        csalogatta Fütyü is a macskát, hanem az mindjárt fölszaladt a
22 VI  |            kántornak készül Nyirákra! Hanem aztán bezzeg megijedtek,
23 VI  |                Nemcsak a jó szívéért, hanem az éles eszéért is, amelyik
24 VII |              az isten áldja meg őket. Hanem azon tanakszom én inkább,
25 VII | összebékítésére.~Ez ebben el is múlt, hanem az öreg Posztószél iszonyú
26 VII |              ért rá velem bajoskodni. Hanem mikor valahol hetedhét ország
27 VII |           tõled - nevetett Jánoska. - Hanem okosabbat mondok én neked.
28 VII |               a kipirult arcocskákat, hanem szüntelen frissen tartotta
29 VII |          másikat belelökni a patakba, hanem azon fogadkoztak, hogy ki
30 VIII|            nyáron, olyan meleg télen, hanem Posztószél meg azt jövendölte,
31 VIII|             haragos szeme meredezett, hanem a Veronka csillagszeme sugárzott
32 VIII|             rajta a fekete márványkõ.~Hanem azért azoknak, akik a Varjú-várban
33 VIII|             akkor az se csillag volt, hanem labda. Õ aztán a labdával
34 VIII|            már nem is öregember volt, hanem a Fütyü cigány.~- Az volt
35 VIII|             is farkas már az õ nevük, hanem Harkabusz meg...~Most meg
36 VIII|             napjára szánta a szilvát, hanem azért az elsõ szóra odatette
37 VIII|           Fütyü még ezzel se érte be. Hanem a Madzag kutyát ráfektette
38 IX  |                     IX. Isten haragja~Hanem ez egyszer Posztószél alighanem
39 IX  |               fölséges faj dinnye az, hanem egy homokban csúszkáló gazocska.
40 X   |          olyan felhõkben terem a jég, hanem hiszen nekünk már teremhet!
41 X   |       szeretett volna visszafordulni, hanem Harkabusz elõhúzta a csizmaszárából
42 X   |              s megiramodott hazafelé. Hanem annyi esze volt neki, hogy
43 X   |               ez az esztendõ vész el, hanem a jövõ is. Itt mindenki
44 XI  |            van még a tündérkirályság, hanem a hétfejû sárkány már itt
45 XI  |          kötõjét borította az arcára, hanem a fiú annál bátrabban nézett
46 XI  |               is mert Veronka ráülni, hanem lekuporodott a földre.~Jánoska
47 XI  |               meg tán soha életükben. Hanem azért Jánoska abból is otthagyta
48 XI  |           csakugyan nem bírt bejönni, hanem Jánoska mégis széttágította
49 XI  |           nagyon volt jártas Jánoska. Hanem aztán Veronka megtalálta
50 XI  |            megmozgott bele a zápfoga.~Hanem ettõl fogva megszakadt az
51 XI  |               a deresen. Azon se ült, hanem feküdt. Akkor is azért,
52 XI  |               Veronka megijedt ugyan, hanem a varjúk nem. Jánoska különbet
53 XI  |         Persze egyszer se találta el. Hanem Jánoska, mikor megunta a
54 XII |              Nem szilaj keserûséggel, hanem megenyhült fájdalommal.
55 XIII|       elfelejthette az itthonvalókat.~Hanem egyszer aztán megszólalt
56 XIII|                ez vagyok, ezt tettem! Hanem rábíztam az Istenre: vezesse