Rész

 1 I   |            Ejnye, de serettem vóna pedig eccser megérni, hogy a zsén
 2 II  |            van a gyeplõ. Az õ keze pedig vaskéz, amelyiknek befelé
 3 II  |          találok új zsellért.~Jaj, pedig ki akarná itthagyni ezt
 4 II  |          legkülönb, a Fütyü cigány pedig szörnyen bizonykodott, hogy
 5 IV  |  szégyellje magát Nyirák!~Nem volt pedig annak mit szégyelleni. Mert
 6 IV  |       jutott kendõt hozni. Kidukál pedig az teneked. Mibe kötnéd
 7 IV  |         való gombát szedni, emezek pedig eltakarították a sok egyet-mást.
 8 IV  |             nevetett Posztószél. - Pedig azok is szeretnek ám téged!~
 9 V   |          új gabonát hozni. A régit pedig kötelesek befuvarozni a
10 V   |       háttal az ajtónak.~A nagy úr pedig állt, mint a szálfa, s mikor
11 V   |        semmin.~A magános öregember pedig leült egy kicsi gyerekszékre
12 VI  |           csak a szorgoskodásával. Pedig érezte, hogy mennyivel tartozik
13 VI  |          átrepülnek Cirákra, onnan pedig haza nem kapjuk õket.~Jánoska
14 VI  |    zabszemek is találkoztak. Mivel pedig a malacka sovány kosztra
15 VI  |            nyomta agyon, Mártonnak pedig megvolt az az öröme, hogy
16 VI  |         bele mert avatkozni. Mivel pedig mind a két falu bele volt
17 VI  |      igazságukat keresni. Mák Máté pedig a vállára ütött a gyereknek:~-
18 VII |             aggóskodott az öreg. - Pedig nem utolsó mesterség ez
19 VII |           átadja a király.~Veronka pedig akkora köcsög aludttejet
20 VIII|      putriban~Abban az esztendõben pedig nagyon korán beköszöntött
21 VIII| összeveszejthette a Madzaggal. Azt pedig olyankor cselekedte, mikor
22 VIII|      jajgatta keservesen. A Madzag pedig semmiért sem haragszik jobban
23 VIII|         putriban vannak eltemetve. Pedig a mécset is eloltották,
24 VIII|         kérdezte elszontyolodva. - Pedig engem a betlehemi csillag
25 VIII|          se az olajos káposztából.~Pedig az mind a kettõ igen nevezetes
26 VIII|           szem szilva miatt?~Fütyü pedig egy szót se szólt többet
27 VIII|          megitta a levét. Utoljára pedig megette a retket hajastól,
28 VIII|            betlehemi csillagra is. Pedig csak azért feküdt biz õ
29 VIII|     Veronka a vánkosát, Posztószél pedig takaródzónak az ünneplõ
30 IX  |            is lehet aratni.~Jó idõ pedig volt bõviben. Fát, szõlõt,
31 IX  |        mint egy jóravaló subafolt. Pedig idelent nemigen beszélgetnek
32 IX  |            Ezt a fél szememet, ni! Pedig ezzel is jobban szeretnék
33 IX  |            is elfogyott. Harkabusz pedig megtiltotta a makkszedést
34 IX  |     istennek, ami még hátra volna.~Pedig Harkabusz még hátra volt.~
35 IX  |          kert volt valaha, Jánoska pedig átnézett a „szomszédok”-
36 IX  |          is a nyakába kerekítette, pedig nemigen számíthatott arra,
37 IX  |           marék királydinnyét. Azt pedig csak annyiban illeti meg
38 X   |            nyargalászik körülötte. Pedig elszoktak már attól ezen
39 XI  |      Madzag nyakába volt kötve, az pedig egy szál zöld nádlevél volt.~-
40 XI  |           Vendel bátyám!~Sohse ült pedig Vendel bátyám egyéb lovon,
41 XI  |        elõl.~Az öreg cseh kertészt pedig azzal vette meg Jánoska,
42 XI  |           kecskebõr duda, utoljára pedig olyant rándult a feje bõre,
43 XI  |             jaj, ne bánts!~Jánoska pedig nyilván olyan szándékban
44 XI  |          visszahúzódott. Harkabusz pedig felkönyökölt az ajtónyikorgásra,
45 XII |           ki nem mozdult a házból. Pedig az régen volt. Hány éve
46 XII |         erõt vett a zokogás, a kép pedig egyre csak mosolygott.~-
47 XII |           a Fütyü cigányról. Arról pedig volt mit mesélni. Lám, mikor
48 XII |            lesz otthon az ebéd, én pedig azzal nem élek.~Annál nagyobb
49 XII |          Ejnye, de sietett kelmed! Pedig nézze a, a kelmed tiszteletére
50 XIII|           és kaparta a földet, ami pedig, mióta a világ világ, sose
51 XIII|           lova van.~Thurán Benedek pedig odaállt az ágy elé, és szelíden
52 XIV |    szállnak azok olvasatlanul is - pedig a mi régi ismerõseink mindnyájan
53 XIV |      virágágyak pompáznak, ágaikon pedig tömérdek fehér galamb tollászkodik
54 XIV |          szelídség.~Vendel bátyánk pedig maga a megtestesült nyájasság.
55 XIV |          egyéb muzsikás õnála. Ezt pedig elég rosszul tette szegény