Rész

 1 I   |    legkedvesebb játszópajtása.~Az öreg hajdú elhallgatott, s meg
 2 I   |         se szólalt addig, míg egy öreg könny bele nem pottyant
 3 II  |       magukat a nyirákiak sem. Az öreg Cinege leheveredett egy
 4 II  |        derülten fordította oda az öreg bíróhoz, és mosolyogva felelte:~-
 5 II  |           mulatság nagyon. Nem az öreg Máknak, hanem a kis Csicsmárnak.
 6 II  |            csikorgatta a fogát az öreg. - Ciráki anyának fia is
 7 II  |   cirákiak, s mind körülfogták az öreg Mákot.~Különösen az lelkesítette
 8 II  |         helyen tartja az eszét az öreg Posztószél Antal, nemhiába
 9 II  |      legyen híja! Erre szólj már, öreg Posztószél!~Szólt az arra
10 II  |        egyik se veszi hasznát. Az öreg Posztószél kiránt benneteket
11 II  |      mertek addig nevetni, míg az öreg meg nem nyugtatta õket;~-
12 II  |        nélkül megállani, ahogy az öreg kevélyen veregette a mellét.
13 III |         lábával el ne maradjon az öreg koldustól. Úgy kocogott
14 III |         úgy nyüzsgött az ürge. Az öreg Posztószélt nem sokba vették,
15 III |         volt az, hé, még akkor az öreg Posztószélnek is azt mondták,
16 III |      Madzagnak hívják - mondta az öreg a gyereknek. S hogy az ebállat
17 III |          bújj utána - biztatta az öreg a gyereket. - Ez a Posztószél-kastély.~
18 III |       ebéd - biztatta Jánoskát az öreg. - Úgy érzem, fordított
19 III |           egymást, hanem aztán az öreg összeütötte a fejüket:~-
20 III | Posztószél-családot - nevetett az öreg. - Áldhatod az Istent, hogy
21 III |          akárki fia.~Ebéd után az öreg kibontogatott egy ásót a
22 IV  |          azok is jól jártak ám az öreg Posztószéllel! Még ilyen
23 IV  | gyerekjáték az, amin most töri az öreg a fejét: hogy hogy is áll
24 IV  |        érte. Volt a vízparton egy öreg fûzfa, annak az alja volt
25 IV  |        már belõle csinegefogót az öreg Postósél csimbora! Legalább
26 IV  |       Megszolgáltál érte.~- Nini, öreg Postósél - csapta össze
27 IV  |           De húzott ám magával az öreg ugyancsak! Nem telt bele
28 VI  |     jobban megáldotta az isten az öreg Posztószél koldust. Mintha
29 VII |        vasárnap délután, ahogy az öreg fűzfa alatt heverészett
30 VII |      Nincs, nincs! - cincogták az öreg csencsegék.~- Csinos, csinos! -
31 VII |        ebben el is múlt, hanem az öreg Posztószél iszonyú sok füstmacskát
32 VII |           megnő! - aggóskodott az öreg. - Pedig nem utolsó mesterség
33 VII |         Mire volna az jó teneked, öreg Fütyü? Ismer téged mindenki,
34 VIII|       cirógatta meg Posztószél az öreg ebállatot.~Egyszer aztán
35 VIII|         jött szegény. A Madzag az öreg fûzfa tövében találta meg,
36 VIII|       cselédem - nyugtatta meg az öreg -, a farkasnak nincs már
37 IX  |       mikor odaért a putrihoz. Az öreg fûzfa is elunta az életét,
38 IX  |          hogy kiüzent a népnek az öreg Vendellel. Hogy el ne feledkezzenek
39 IX  |        keményen szemébe nézett az öreg hajdúnak.~- Tiszteltetjük
40 XI  |        nagyon tetszik ez a sötét, öreg kastély. Olyan, mintha te
41 XI  |         vetettek nekünk ágyat?~Az öreg hajdú, akármilyen savanyúan
42 XI  |         Jánoska. - Mit jelent ez, öreg Madzag?~A Madzag ugyan erre
43 XI  |        megvettek a kastélyban.~Az öreg Vendelnek addig dicsérték
44 XI  |           a katonáskodás elõl.~Az öreg cseh kertészt pedig azzal
45 XI  |   gyerekeket, mint valami jókedvû öreg medve.~- Hát most már valljátok
46 XII |   mosolygott.~- Ugye, nagyapó már öreg ember? Gyengék a lábai,
47 XII |     igyekszik fölhajítani.~Hiába, öreg már a legény, a szeme is
48 XII |       Krzsamecskó bácsi!~S míg az öreg cseh most is azon próbálkozik,
49 XII |         nem látja, amikor kérges, öreg kezét ráteszi a fiú vállára:~-
50 XII |     nélkül.~- Megjött az apám!~Az öreg koldus csak most fordult
51 XII |          csak most fordult oda az öreg földesúrhoz:~- Uram, ez
52 XIV |       együtt becézgetik a hûséges öreg állatokat, akik közül a
53 XIV |        csudálkozó szemeket vet az öreg Krzsamecskóra, aki most
54 XIV |   könnyeimtõl a kótát...~Nem baj, öreg Fütyü, muzsikálnak tehelyetted