Rész

 1 I   |            ilyen fából van faragva az ember. Mikor az isten ostora csattog:
 2 I   |             Arra élesíti a szántóvetõ ember a világ egyetlen áldott
 3 I   |               akitõl elsavanyodott az ember, ha ránézett.~Õ ugyan rá
 4 I   |            ott legyen minden épkézláb ember, mert aki ott nem lesz,
 5 II  |            Benedek a gazdája. S ahány ember túrja ezeket a földeket,
 6 II  |             alól is. Mert az, amilyen ember, kitelik tõle, hogy azt
 7 II  |                Mák mindig nagyon okos ember hírében állt, most is egyszerre
 8 II  |         bujdosót. Ez a mienk! Nyiráki ember az apja. Ránk bízta a fiát
 9 III |              a járás.)~Mikor a magyar ember leszúrja a botot, és azt
10 III |              magát. Hej, csak figurás ember ez a nagyapó! Még hogy õ
11 IV  |             megélni, ahol sok a módos ember. De ahol mindenki egyforma
12 IV  |           akad egy-egy elszegényedett ember, aki koldusnak is elszegõdik,
13 IV  |           csendes, rendes, becsületes ember legyen. Ne valami izgága,
14 IV  |                hogy nagyon világeleje ember volt valamikor. Addig is,
15 IV  | makrapipájában. Anélkül nem volt okos ember, de ha az a szájában volt,
16 IV  |            szétszaggatja az a haragos ember! Megfogta a kezében:~- Jó
17 IV  |            Micsoda? - fortyant föl az ember. - De hát mi közük õnekik
18 IV  |           édesapádtól. Azs sép fekete ember volt, mint én vagyok, te
19 IV  |              tenyeremet! Nagy termetû ember volt segény, nemhiába hogy
20 IV  |               arrul. Nagyon szûkszavú ember az én apám.~- No, azs lehet,
21 V   |            száj. Õ az egyetlen eleven ember a kastélyban, aki fönnhangon
22 V   |               milyen szánandó szegény ember vagy te, csetverneki Thurán
23 VI  |          nincsen. Olyan csak a segény ember gyerekinek van. Tudom én
24 VI  |             én azt, mert én is segény ember gyereke vagyok.~- Megint
25 VI  |          borbélyért, aki nagyon tudós ember volt ilyesekben (doktornak
26 VI  |      háromfelé szaladt a két panaszos ember erre az ítéletre, és soha
27 VII |               Nem született még olyan ember, aki ilyen csodát tudna
28 VII |              senki se akar kivenni az ember kezéből.”~Szinte megörült,
29 VII |           csak úgy dongott. A szegény ember nem tud akkor a szavakkal
30 VIII|            talál be hozzsátok a segén ember. Tán tik is Varjú-várat
31 IX  |             ivott mind a két falu, az ember együtt az oktalan barommal.)~
32 IX  | elfintorította a képét.~- De lágysívû ember lett belõled, csimbora!
33 IX  |         jobban tudod, mert te istenes ember vagy. No, mondhatom, hogy
34 IX  |            Sok les azs idén a kolduló ember, csak azs a baj, hogy nem
35 IX  |              akkor beteg lesz tõle az ember, a másik az, hogy akkor
36 IX  |           volt.~Harkabusz uram pontos ember nagyon, azt az ellensége
37 IX  |            Isonyú somjazsik utána azs ember.~Mire a két gyerek visszajött,
38 IX  |             két faluban a legmódosabb ember, uram. Én hoztam be az árendát,
39 IX  |          mezítelen talppal belelép az ember, hát akkor minden az eszibe
40 X   |          akkorára olyan volt az egész ember, mint valami ripacsos hajú
41 X   |               is. Utóvégre az is csak ember: lehetetlen az, hogy meg
42 X   |              a két toprongyos szegény ember, akkor olyan boldogság lobog
43 X   |               vagy te, szegény gazdag ember! No, hát ne legyenek õk
44 X   |               le elõtte a két szegény ember, hogy kívánta a fejére az
45 X   |              szaladt ki a két szegény ember, az a két éhen haló nyomorult
46 X   |      csendesen mind a ketten, s a sok ember közt nem akadt egyetlenegy
47 XI  |             kigyelmed a legjobb szívû ember. Ugyan nem mondaná meg,
48 XI  |    benyitottak nagy szepegve, a lázas ember elhallgatott, s ijedten
49 XII |                Ugye, nagyapó már öreg ember? Gyengék a lábai, nem bír
50 XIII|        szólította meg a beteget:~- Jó ember, én vagyok az a Thurán Benedek,
51 XIII|             érte: nézd, visszaadom.~- Ember! - hördült fel Thurán Benedek.
52 XIII|            Csicsmárnak:~- Beszélj, jó ember!~- Nem volt rossz szándékom,