Rész

 1 I   |    esernyõjével, s csak mikor kihúzta, akkor vette észre, hogy nem is
 2 II  |              ujja. Ha kifelé fordítja, akkor már ököl, csak ütni tud
 3 II  |         idevaló fából faragják.~De már akkor csak inkább keressük meg
 4 II  |             Jól van, fiam! Nagyra nõj! Akkor Nyirák számoljon a madárról!~
 5 III |                 Régen volt az, hé, még akkor az öreg Posztószélnek is
 6 III |            hasznát többet nem vehette. Akkor költöztem én ide egész familiástul.~
 7 IV  |       legfõképp arra jó a koldus, hogy akkor nem csúfolhatják ki a falut:~-
 8 IV  |              de ha az a szájában volt, akkor kifogott volna a káptalanon
 9 IV  |       noszogatta Veronka a fiút. Õ már akkor fel volt készülve takarosan,
10 IV  |                fizette ki, hogy õnáluk akkor van dél, mikor öregapó hazaér.~
11 IV  |               egy miatyánknyi idõ, már akkor ott álltam az úr elõtt.~ -
12 VI  |            gyúrták azt. Megakadt volna akkor a Sándorka torkán.~A mézet
13 VI  |              tudománya van Jánoskának! Akkor tán még a bírósüveget is
14 VII |          ország ellen jártunk kubikon, akkor én megbetegedtem, az apám
15 VII |            sûrûsödött a szemében. Csak akkor törülgette le, mikor Jánoska
16 VII |               a cigány.~Posztószél már akkor hozta a kolbászt. Akkorra
17 VII |         megszólalt a távol nádasokban, akkor Jánoska elhajította a tollat,
18 VII |                A szegény ember nem tud akkor a szavakkal cifrálkodni,
19 VIII|           egészen nyugodtan szundikál, akkor õ is megint a lábai közé
20 VIII|         beleveszett a csillagba, s már akkor az se csillag volt, hanem
21 VIII|           visszatette az ágyacskájába, akkor már nem is öregember volt,
22 VIII|               nagy tál aszalt szilvát. Akkor mindjárt eltolta maga elõl
23 VIII|                retket hajastól, s csak akkor fohászkodott föl:~- No,
24 VIII|                   Seretnék rágyújtani. Akkor ostán nem cserélnék - uram
25 IX  |           kutak mind kiszáradtak. (Már akkor a Reszegébõl ivott mind
26 IX  |         fûszálig, az utolsó falevélig. Akkor aztán továbbmentek õk is
27 IX  |      elátkozott föld porából lettünk.”~Akkor aztán Fütyü cigány is jónak
28 IX  |            vele jóllakni. Egy az, hogy akkor beteg lesz tõle az ember,
29 IX  |                ember, a másik az, hogy akkor nagyon korán elfogy.~Bizony
30 IX  |               vetõdött ki a homokra. S akkor az egyik árnyék hirtelen
31 IX  |          talppal belelép az ember, hát akkor minden az eszibe jut, csak
32 IX  |          füstöt nem fújt a szeme közé. Akkor aztán eleresztette a kis
33 X   |         szándékkal ült lóra. A düh még akkor is rázta minden tagját,
34 X   |              elporoszkált egy darabra, akkor tűnt föl neki, hogy a nap
35 X   |    ezüstkiflije felé: „kácsi, kácsi” - akkor Mák Máté odafordult Ambrus
36 X   |              toprongyos szegény ember, akkor olyan boldogság lobog a
37 XI  |               nevettek, de a legjobbat akkor, mikor valami kuktaféle
38 XI  |               tudta õket szívlelni még akkor se, mikor már minden szívet
39 XI  |                a gombokat. A vénségnek akkor nagy melegség futott át
40 XI  |             Azon se ült, hanem feküdt. Akkor is azért, mert elbujdosott
41 XII | kastélyablakokat nyitogatott volna. És akkor Thurán Benedek mindjárt
42 XII |           Mikor aztán azt is megkapta, akkor nagy harsogással meglebbentette
43 XII |                hitvány madarat! De hát akkor mivel játszik Posztószél
44 XII |       ezüstrácsos ágyacskának, amit én akkor láttam.~Ott is volt az csakugyan.
45 XII |               záloggyerekeket. Mi lesz akkor tebelõled, Thurán Benedek?
46 XII |               szíveteket.~Zokogott már akkor õ is, zokogott a két gyerek
47 XIII|            bújva embereid zsibongását, akkor nagyon megijedtem. S mikor
48 XIII|             mikor leszállt az éjszaka, akkor a nyakamba vettem a világot,
49 XIII|               csak egyszer álltam meg. Akkor, mikor cipót és mézet vettem
50 XIII|           ezzel a vétekkel a lelkemen? Akkor hoztam haza Jánoskát. De
51 XIII|             egy kis baj volt, mert már akkor azt Fütyü a pártfogásába
52 XIII|             vissza a kézszorítást. Már akkor elment szegény, hogy az