Rész

 1 I   |  emberek! Még szerencse, hogy a gyerek fölérte ésszel, mit kell
 2 I   |     könyv nélkül, hogy némelyik gyerek könyvbõl se tudja olyan
 3 II  |         az, a Mátyás - mondta a gyerek. Egy kicsit megszeppent,
 4 II  |        Arrul hát - nyikorogta a gyerek, sírásnak eredve.~- A madárról?~-
 5 II  |    inkább, hova lett a madár!~A gyerek szép kék szemét derülten
 6 II  |         ízû a vadkörte is.~- Te gyerek - kérdezte Mák Máté -, hát
 7 II  |     Eredj haza, legény! Nyiráki gyerek vagy te.~A fiúcskának mindegy
 8 III |            kérdezte szorongva a gyerek.~- Isten õrizz! - felelt
 9 III |       kavarogtak a levegõben. A gyerek úgy elijedt tõlük, hogy
10 III |       hogy megsimogassák.~- No, gyerek, most már ismered az egész
11 III |        összefogódzva jött a két gyerek. Úgy hoztak a karjukon egész
12 IV  |         ez neked egy darabig.~A gyerek sírt is, nevetett is, míg
13 IV  |       öcsém!~Azzal kiterített a gyerek elõtt egy keshedt szûröcskét,
14 IV  |           és útnak eredt. A két gyerek meg hozzálátott az ajándék
15 IV  |     édesapámat? - rezzent meg a gyerek.~- Csicsmár somsédot? Hát
16 VI  |     mindig visított a legkisebb gyerek. Eleinte csak nevettek rajta,
17 VI  |         mikor kékült, zöldült a gyerek a nagy sivalkodásban. Szaladtak
18 VI  |         furulyáját! Arról a kis gyerek azt gondolta, árpacukor,
19 VII | incselkedjen a szomszédjával. A gyerek megtanulja az apjától, s
20 VII |      töri a fejét ez a Csicsmár gyerek. Más gyerek ilyen korában
21 VII |       ez a Csicsmár gyerek. Más gyerek ilyen korában még inkább
22 VII |    belőlük. De hiszen mégiscsak gyerek az, szeret játszani.~Egyszer
23 VII |       írástudók lettek volna.~A gyerek egy kicsit elszomorodott.~-
24 VII |     olyan okosak.~Ezalatt a két gyerek már egész nyaláb levelet
25 VII |         látta, miben sántikál a gyerek, s örült a lelke, mikor
26 VII |   lányának!~S mikor a két sereg gyerek elvált egymástól a Reszege
27 VII |     õket nézni.~- Gyere már be, gyerek, mert elkap a bagó! - kurjantott
28 VIII|  virradóra. Mintha ölbeli kicsi gyerek lett volna, ezüstágyban
29 VIII|       legkülönösebb - mesélte a gyerek -, hogy csupa csipke meg
30 IX  |     utána azs ember.~Mire a két gyerek visszajött, akkorra Posztószél
31 XI  |    megrepedt rajta a bõr. A két gyerek aztán estélig ott õdöngött
32 XI  |   jószívûséget olvasott le ez a gyerek! Ugyan jó szeme lehet neki.~-
33 XI  | összenézett Veronkával, s a két gyerek csendesen kiszökött a konyhából.
34 XI  |      azt a kis megfázást.~A két gyerek aztán kifelé igyekezett
35 XI  |         aludt nyomban, de a két gyerek kezét még álmában is szorította.
36 XI  |     utoljára megcsókolta.~A két gyerek maga is bóbiskolni kezdett
37 XII |       mégy. Rossz, rossz, rossz gyerek vagy, Jánoska!~Aztán összecsókolta
38 XII |          s azzal megindul a két gyerek kergetõdzve a boltozatos
39 XII |     megvette volna a két falusi gyerek. Krzsamecskó nem gyõz rajta
40 XII |   szájával a fülét, addig a két gyerek szinte nyakfájdulásig mered
41 XII |        le! - integet neki a két gyerek.~- Jánoska, Jánoska! - mondja
42 XII |    zacskó, azt bontogatja a két gyerek nagy kíváncsian.~- No, mátyás,
43 XII |    szerettük egymást - mondta a gyerek csendesen. - Még a Fütyü
44 XII | Veronkán a kíváncsiság, s a két gyerek csakugyan odasompolygott.
45 XII |    nézett be a fölpipiskedõ két gyerek is. De Jánoska egyszerre
46 XII |      fájdalommal. S aztán a két gyerek kezét a kezébe véve, odatérdelt
47 XII |      akkor õ is, zokogott a két gyerek is, akiket betakart a fehér
48 XII |        szalad ki erre a szóra a gyerek a fényes kastélyból, melynek
49 XIII|       Az úrfi nekem nem fiam!~A gyerek elsikoltotta magát, és a