Rész

 1 I   |            fel az én szeretteimet.~No, azok bizony könnyen megvidámodtak.
 2 I   |            is volt, Nyirákon is.~- No, mi a baj? Török-e, tatár-e? -
 3 I   |        száját a két falu.~- Ejnye, no - mordult rá a vén hajdú
 4 I   |        azonban nagyot lélegzettek. No, errõl õk nem tehetnek.
 5 I   |         ünneplõ kötõje sarkával.~- No, ha elment, hozzátok vissza! -
 6 II  |           hogy: Jánoska, Jánoska! „No, ez teneked kínálkozik” -
 7 II  |        nézésében, amennyi jóság.~- No, ne mondjátok, hogy két
 8 II  |           ez, akár Thurán Benedek. No, majd megszelídül, ha a
 9 III |         ahogy puffant a fenekén.~- No, öcsém, bújj utána - biztatta
10 III |            tölcséres folyókából.~- No, legény, szaladj ki a konyhába,
11 III |    megmarkolászta neki a begyét. - No, mit lármázol, hiszen meg
12 III |           összeütötte a fejüket:~- No, két buksi, örüljetek hát
13 III |         csak hogy megsimogassák.~- No, gyerek, most már ismered
14 IV  |        konyhákban sütöttek-fõztek!~No de ha a koldus jól járt
15 IV  |          az ölbeli kis unokájánál.~No, igaz, megmaradt a béketûrése
16 IV  |   Ritkaszép utcában nem is jártam. No, az majd jó lesz másik esztendõre.
17 IV  |            köszönt oda hozzájuk. - No, mire végzsitek? Tán kukucskapiacsot
18 IV  |           a gombot vettem le róla. No, jó les ezs neked így is.
19 IV  |      szûkszavú ember az én apám.~- No, azs lehet, mióta nem csizsmadia. ~
20 IV  |             ha a járást nem tudná. No, erre astán ló nélkül is
21 IV  |           segény árva kis sivedet! No, megállj, aranyos mézsem,
22 IV  |        Seretnék a semébe nézsni.~- No, azt nem javallom, hékám.
23 IV  |         nyelte a kukoricagombócot.~No, a kukoricagombóc nem a
24 IV  |      megfizet, ha késõn, ha korán. No, villámlott erre a szeme
25 VI  |           meghúzta a tarisznyáját. No, arra igen nagy szükség
26 VI  |            szopogatta magát rajta.~No, itt annyi áldást rakosgattak
27 VI  |        téged, hogy az elveszett.~- No, ugyan - nevetett Jánoska. -
28 VII |          Jánoska méltatlankodva.~- No, én éppen tizsannyit adok,
29 VIII| lecsavargott valahogy az alföldre. No, ide egészen jó helyre jött
30 VIII|         vannak ezsen a sent estén. No, mondom, saladj, Fütyü,
31 VIII|          akkor fohászkodott föl:~- No, édes mézseim, kicsi híja,
32 IX  |        uraság fölözi le a hasznát. No hiszen jut is, marad is.~-
33 IX  |        mert te istenes ember vagy. No, mondhatom, hogy a sáska
34 X   |            és leszegte a nyakát.~- No, megállj, majd megtanítalak
35 X   |  lehajította magáról a gazdáját.~- No, látod, én meg megtanítlak
36 X   |           Ambrus Pálhoz:~- Gyerünk no, földi! Szeretném én azt
37 X   |          te, szegény gazdag ember! No, hát ne legyenek õk se gazdagok!
38 XI  |         érzett a mellénye alatt.~- No, én nem félek. Nekem nagyon
39 XI  |           én meg a tündérkirályfi.~No, ezen lehetett nevetni.
40 XI  |           csókolódzott a két füle.~No, ettõl Veronka megijedt
41 XI  |            nagy varjúpártfogásban. No nem is sajnálja senki.~Jánoska
42 XI  |          Jánoska lehuppant róla.~- No, nagy uram, a java fájdalmat
43 XII |    cirógatta, míg beszélt hozzá:~- No, ne nézz hát úgy! Hiszen
44 XII |          gyerek nagy kíváncsian.~- No, mátyás, mutasd, mit hoztál!
45 XII |            sarkantyúkának a magja. No, ezért már a feje búbjára
46 XII |      szedte a két záloggyereket.~- No, most már mesélj, Jánoska.
47 XIII|          elõ Fütyü a fûzfa alól. - No, eredj, nézsd meg azs apádat.