Rész

 1 I   |              aki ott nem lesz, annak Harkabusz uram mond szép jó reggelt.~
 2 II  |               lát az uraság mindent. Harkabusz uram neki a szeme, a füle,
 3 II  |             csak ütni tud vele.~S ha Harkabusz azt üzeni, hogy a madár
 4 IV  |         csúnya vége lesz annak, ha a Harkabusz meglát. Márpedig, mondom,
 5 V   |        nincsen neki, különösen mióta Harkabusz ispán beköltözött a kastélyba.
 6 V   |              Minél mélyebbre görnyed Harkabusz, annál méltóságosabbnak
 7 V   |           mint az idõ.~- Mit akarsz, Harkabusz? - kérdi az ispánt. A beszédje
 8 V   |             Nagyságos uram - hajlong Harkabusz -, a létmányi földeket elvette
 9 V   |           kérnek.~- Kérjék a víztõl.~Harkabusz bejegyzi a könyvecskéjébe,
10 V   |             kell õket kergetni vele.~Harkabusz beírja, hogy a hilibiek
11 V   |              kötelesek befuvarozni a Harkabusz csûrjébe.~- Nagyságos uram -
12 V   |       keserûség reszket a hangjában! Harkabusz még jobban meggörbítette
13 V   |         fogadott gyereket is tart...~Harkabusz elharapta a szót, mert észrevette,
14 VIII|         farkas már az õ nevük, hanem Harkabusz meg...~Most meg már a putri
15 IX  |            De még jobban abból, hogy Harkabusz fölemelte az árendát. De
16 IX  | takarékoskodás mellett is elfogyott. Harkabusz pedig megtiltotta a makkszedést
17 IX  |           ami még hátra volna.~Pedig Harkabusz még hátra volt.~Harkabusz
18 IX  |            Harkabusz még hátra volt.~Harkabusz uram pontos ember nagyon,
19 IX  |         dolgokkal. Kis úr már õnekik Harkabusz gazdástul együtt. Sokkal
20 IX  |          ázik-fázik. De ne mondhassa Harkabusz, hogy meg nem tisztelte.~
21 IX  |         rikácsolásuk lett mérgesebb.~Harkabusz uramat is friss jó egészségben
22 IX  |            ereszteni a foga közül. S Harkabusz addig ugrándozott szobáról
23 X   |          volna visszafordulni, hanem Harkabusz elõhúzta a csizmaszárából
24 X   |            jég. Mire hazavánszorgott Harkabusz, akkorára olyan volt az
25 X   |         maradnak az én kastélyomban. Harkabusz viseli a gondjukat. Mikor
26 XI  |            záloggyerekek~Másnap, míg Harkabusz kimérette a lisztet, búzát
27 XI  |            sárkány már itt van. Jött Harkabusz, nagyon csikorgatva a kavicsot
28 XI  |            nézett vele farkasszemet.~Harkabusz fölemelte a korbácsot, de
29 XI  |   megtudhatta, hogy nem ette még meg Harkabusz az unokáit, ellenben õk
30 XI  |       igazgatták ki a deszkán, mikor Harkabusz meglepte õket, meglátta
31 XI  |          onnan a kerítés mögül, hogy Harkabusz csak úgy prüszkölt tõle.
32 XI  |          onnét szegény pára. Mert ha Harkabusz még egyszer ott éri, bizonyosan
33 XI  |             melyik iskolában tanulta Harkabusz, hogy krokodilus fára mászik,
34 XI  |           van. Jobban ráér, mint én.~Harkabusz fülig vörösödve mérgében,
35 XI  |            Jánoska a konyhában, hogy Harkabusz olyan beteg: vagy éri meg
36 XI  |             ugyan biztosan, melyik a Harkabusz ajtaja, de a nagy ordítozás
37 XI  |            medvebõrös kanapéra, amin Harkabusz hánykolódott.~Forduljon
38 XI  |          kifelé igyekezett volna, de Harkabusz a karjukba kapott, mint
39 XI  |           szó nélkül visszahúzódott. Harkabusz pedig felkönyökölt az ajtónyikorgásra,
40 XI  |             Veronka a kötõje szélét.~Harkabusz morgott, dünnyögött, két
41 XII |             Majd csinál nekik helyet Harkabusz.~Harkabusz annyira megszokta
42 XII |              nekik helyet Harkabusz.~Harkabusz annyira megszokta már a
43 XIV |   tollászkodik eleven virág gyanánt.~Harkabusz uram tenyészti õket, akit
44 XIV |           eléjük a piros búzaszemet.~Harkabusz uram maga a megtestesült