Rész

 1 I   |          Nyirákon. - Lám, még az isten haragja is onnan támad.~
 2 I   |          keze rángatná.~- Boldog isten, mindnyájan elveszünk! -
 3 I   |       faragva az ember. Mikor az isten ostora csattog: imádkozik;
 4 I   |     kisüt: nevet.~Lám, maga a jó isten is elmosolyodott, s megesett
 5 II  |          a madarat. Hiszen jó az isten: majd csak megõrzi még addig
 6 III |   kérdezte szorongva a gyerek.~- Isten õrizz! - felelt Posztószél,
 7 III |          rá a Fütyü cigány apja, isten nyugtassa szegényt, azóta
 8 III |        amik maguktól teremnek az isten kertjében. Fehér békatutajból,
 9 III |     alszanak télen. A fecskék se isten nevében laknak: õk meg ficsergéssel
10 III |    mondta rá Posztószél. - Jó az isten, jót ad. Ne félj, kiruház
11 IV  |      valamikor. Addig is, míg az isten meg nem látogatta sok mindenféle
12 IV  |        hiszen vigyáz azokra a jó isten meg a Madzag kutya.~Jánoska
13 IV  |        nekem, bácsi. Ezért is az isten áldja meg, aki küldte!~-
14 IV  |          hanem a jó szíve.~Adjon isten mézses csíkot! - köszönt
15 IV  |       jobbat is. Megverte ám azs Isten ast a gonos nagy urat, aki
16 IV  |          Ott keserítette meg azs Isten ast a nagy urat, ahol legjobban
17 IV  |       sanyargatása nagy vétek az Isten elõtt. Azért õ mindig megfizet,
18 IV  | megrázott: „Honnan ismered te az Isten szándékait, öregember?” -
19 V   |           Azt mondja, elvette az Isten az urát. Magára hagyta öt
20 VI  |       Annál jobban megáldotta az isten az öreg Posztószél koldust.
21 VI  |         szépen:~- Fizesse meg az isten, Jánoska! Ugyan jó, hogy
22 VI  |      tudja altatni!~- Ó, hogy az isten áldja meg még azt a földet
23 VII |       sütik nekem a kenyeret, az isten áldja meg őket. Hanem azon
24 VII |        úgy ürgét önteni, mint õ, isten nyugtassa segént. Mit kaps
25 VIII|      odatette a tálat Fütyü elé. Isten õrizzen, hogy Fütyü bácsinak
26 IX  |                              IX. Isten haragja~Hanem ez egyszer
27 IX  |    szántásokat. Ha jó idõt ad az isten, már tán pünkösdre új lisztbõl
28 IX  |      valami éhes szájak.~- Adjon isten! - kukkantott be Fütyü.~-
29 IX  |       nem az utolsó láncszeme az isten haragjának. Azután jön még
30 IX  |     parasztnak teremtette azt az isten.~Ekkor aztán elkövetkezett
31 IX  |   kendnek mióta vitte fel így az isten a dolgát? Gondolta, hogy
32 X   |          a zsellérektől, amit az isten el nem vett tőlük?~Másnap
33 X   |        állatot. Megbékült már az isten: vizet már adott! Majd ad
34 X   |        szobájába. Az eszitõl meg isten õrizzen, mert azt Harkabusznak
35 X   |         hogy kívánta a fejére az isten áldását, s hogy igyekezett
36 X   |        öregapánkkal tettetek. Az Isten mindnyájatokat megáldjon!~
37 XII |          bizony, így fölvitte az isten a dolgát a koldusivadékoknak!~
38 XIII|         meg nekem az a nagyon jó Isten.~Erre a szóra ért oda a
39 XIII|        meg érte: jóvá teszem, ha Isten éltet.~A beteg ijedten takarta
40 XIII|         hátra. Hogy merjek én az Isten elejbe állani ezzel a vétekkel
41 XIII|       mezõkön.~- Csudálatosak az Isten útjai - sóhajtotta Thurán
42 XIV |    mátyásmadara elveszett? Tudja isten. A boldog emberek nem számolgatják
43 XIV |  embereknek, és együtt járnak az isten házába hálát adni annak,